Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

1987. JÜNIUS 27., SZOMBAT A szó elszáll, a gyerekek felnőnek Panaszosok a Tüzér utcában Igen eltérő a vélemény a névtelen levelekkel kapcsolat­ban. Ha magánszemély kapja, rendszerint nem ad hitelt a benne szereplő állításoknak, ám — különösen, ha kellemetlen hírt közöl — igen alkalmas arra, hogy a címzett lelkét mér­gezze, idegesítse. Más a helyzet a közérdekű témákat felvető névtelen iro­mányokkal. Ezeknek rendszerint utánajárnak a hivatalok, in­tézmények, s természetesen az újságok szerkesztőségei. Már lelépték a telket Ezt tettük mi is, amikor Túráról levelet kaptunk a Tüzér utcából. Ez arról szól, hogy vagy nyolc esztendővel ezelőtt az utca kapott egy te­rületet a tanácstól, játszótér­nek. De mivel éveken át egyetlen kapavágás sem tör­tént a telken, amikor négy éve kevés volt az építési te­lek a faluban, az akkori ta­nácselnök kiparcellázta a ját­szóhelynek szánt üres telket. Általános felzúdulás követte ezt a Tüzér utcában. Megvá­dolták az elnököt, hogy ro­konának kimérte a játszóte­ret. Így végül is az eladást módosították, a játszótér he­lyett a fiatal házaspár csere­telket kapott. Azóta már új elnök van a tanácson, az új helyen csaknem kész a csa­ládi ház, ám játszótér ma sincs a Tüzér utcában. A te­lek éppen olyan elhanyagolt, mint négy esztendeje. A le­vélíró szerint ez az ügy hoz­zájárult a régi elnök lemon­dásához, viszont mint írja: „játszótér nincs, de a jó ta­nácselnöknek is menni kel­lett, kellemetlensége lett a telket kapó fiataloknak is. Kinek használt ez az ügy?” Ahogy lassan végighajtunk s poros Tüzér utcán, első pil­lantásra teljesen néptelennek tűnik a környék. Ám a motor­zúgás sorra előcsalja a gyere­keket a kertekből. Függöny mögül, verandáról, teraszról többen figyelik érkezésünket. A játszótér helyét nem ne­héz megtalálni, ez az egyet­len üres telek az utcában. Lipták Istvánná háza éppen szomszédos a dzsungelnek is beillő területtel. A fiatalasz- szonyt kérdezzük a játszótér sorsáról. — Bizony, nagyon kellene ide egy tisztességes hely, ahol a gyerekek biztonságban hancúr ózhatnának — magya­rázza Lipták Istvánná. — Ne­kem is négy gyerekem van, de látja, amióta húzódik ez a dolog, ők is felnőttek — muj tat a kerítés mögött álló két csinos lányra, akik igencsak elhagyták már növésben a törékeny asszonykát. — Ta­lán az unokáim játszhatnak majd itt... Már nem vagyunk magunk­ban. Közben csatlakozott hoz­zánk Kiss Gáborné és Magyar Péterné is. Szavaik nyomán kiderül, jó okuk lehet félteni a játszóteret. A takaros há­zak között két összeütött, roz­zant építményt mutatnak. Mindkettő engedély nélkül készült. Teknővályók lakják, Bkárcsak a két házikó közé készített nádkunyhót, amilyet ma már a pusztai emberek tem igen használnak. A hát­só kertek helyén kaotikus ál­lapotok, hegyekben áll a fa­rönk, de van ott építési tör­melék, ki tudja, honnan ösz- szehordott limlom és szemét. — Valamelyik nap láttuk, hogy lelépik a játszóteret — mondja ingerülten az egyik esszony — és megállapították, hogy két házhelynek éppen jó lenne. Mit csinálunk, ha egy­szer csak elfoglalják és ide is felhúznak valami rossz kalyibát? — Gondolom, abba a helyi tanácsnak is lenne beleszólá­sa... — A tanács a másik két ház építéséhez is asszisztált, mire észrevették, rég elké­szült. Tudja, messze van ide a tanácsháza. Olyan ritkán jut nekünk valami. — A játszótér olyan cél, amelyre nagyon jól lehet tár­sadalmi munkát szervezni. A talajelükészités, a földmunka mind olyan dolog, amit egy utca lakói kalákában gyorsan elvégezhetnek. Ahol házilagos kivitelben épülnek a házak, mindig akad fölösleges vas­anyag és hegesztőgép, így a hinta, mászóka, pad elkészí­tése sem lehet gond. Miért nem kérték a tanácsot, hogy valami kevés anyaggal, ho­mokkal, sóderral, fuvarral se­gítse a társadalmi munkát? Odaadták, elvették — Kértük mi többször is — kapcsolódik a beszélgetés­be Horváth József, aki egy szép ház vakolását hagyta ab­ba éppen. — Egy-két éve ki­irtottuk a telekről a tarackot, kiszedtük tövestül a bokro­kat, rissz-rossz fákat, csak azt a szép fűzet hagytuk meg, hogy árnyat adjon. Kevéske homok is volt itt, de egy-két köbméter erre a nagy terü­letre kevés. Kértük, hogy leg­alább '' fubarral~‘1 segítőének minket. Sokszor bementem a tanácsházára kérni, mindig fel is írták egy fiápirra, de ki tudja, mi lett annak a szelet papírnak a sorsa? Beszélget­tem erről egy jogász ismerő­sömmel is, ő mondta, hogy amit nem írásban kérünk, az nem sokat ér. De a levélre válaszolni kell, annak nyoma van. — Nálam jobban senki nem fájlalja ezt a játszóteret — szólal meg Farkas András, annak a háznak a tulajdono­sa, ahol Horváth József a kő­műves. — Én kaptam meg annak idején ezt a telket. Ide hordtunk már sódert, homo­kot, cementet, építési engedé­lyem volt, mégis költözni kel­lett. Ha én nem építhettem ide, más sem fog. Indulatos és keserű. A ha rágós szavakat az váltotta ki, hogy arra a kérdésre, mit akarnak a Tüzér utcaiak: ját­szóteret vagy a telek beépí tését, így válaszolnak: — Ha nem épülhet itt ját­szótér a gyerekeknek, akkor legalább adják el egy tisztes­séges embernek. — Tehát, vállalnának-e tár­sadalmi munkát ezért a ját­szótérért? — Természetesen, ha a ta­nácstól azt a minimális se­gítséget megkapnánk — vá­laszolják szinte kórusban ugyanakkor hozzáteszik. — A járda megépítését is vállal tűk volna, ha adnak anyagot. Nem kaptunk. Persze rósz- szül esik, hogy az utóbbi i években több játszótér is Már kinézték maguknak azt a játszóteret — mondják a Tüzér utcaiak. (Erdősi Ágnes felvétele) épült Túrán, jelentős tanácsi segítséggel. Pestről, a BKV- tól kapott betonlapokból pe­dig út épül, no nem erre, ha­nem a falu másik felén... Mi még az utcánk egyik oldalá­ra a járdához való anyagot sem kapjuk meg. Sára Ferenc tanácselnök biztosít arról, hogy nincs szándékukban eladni a játszó­térnek szánt telket, ám sza­vaiból az is kiderül, hogy a gyermekek számára való át­alakításhoz sem akarnak hoz­zájárulni. — Persze, annak idején több játszótér is épült. De érdemes megnézni a néhány éve drága pénzen, sok mun­kával megvalósított parkokat. Ebek harmincadjára kerültek, még arra sem akad vállalko­zó, hogy a füvet lekaszálja. Egy ilyen faluba nem kell játszótér. Ezek az akciók af­féle fellángolások voltak. Fel­nőnek a gyerekek, s a követ­kező generáció nem érzi ma­gáénak a játszóteret. — Sokszor kérték a Tüzér utcaiak a tanács segítségét eb­ben az ügyben, ám azt mond­ják, nem sok sikerrel. — Ki kérte? Mondjon egy nevet! Nálunk ennek, nincs nyoma. Olyan gondokkal küszködünk, hogy felelőtlen­ség lenne tőlem, ha bármit is ígérnék. — Akkor legalább abban bízhatnak-e az utca lakót, hogy nem engedik illegálisan birtokba venni a területet, nem hagyják, hogy engedély nélkül összetákoljanak rá va­lamit, amit azután öt házra való család népesít be? — Nekünk is érdekünk, hogy elejét vegyük ezeknek az ügyeknek, amelyek később csak a gondjainkat szaporít­ják — mondja Sára Ferenc, de hozzáteszi: — Ha ott va­lamit kezdenének építeni, jó, eldózeroljuk. De ilyenkor megjelenik az újság, meg a cigányügyi koordinációs bi­zottság és az emberiességet kéri rajtam számon. Hiba lenne A játszótérrel kapcsolatos véleményéért nem lehet meg­dicsérni a Túrái Tanácsot. Természetesen nyomasztó gond e településen az állami támogatás nélkül épülő hat tanterem, de annak a kis se­gítségnek — amit a Tüzér ut­caiak kérnek — a politikai súlyát nem felismerni már igencsak hiba lenne. Móza Katalin Közvetítés műholdról Interkozmosz­program Budapesten június 23—2S. között tartotta ülését az Inter- kozmosz-program űrtávközlési állandó munkacsoportja. A Magyar Posta és az MTA In- terkozmosz Tanács által ren­dezett ülésen a munkacsoport áttekintette a szocialista or­szágok űrtávközlési kutatási­fejlesztési együttműködésének eredményeit, és meghatározta a soron következő feladatokat. Az értekezleten1 megvizsgál­ták és jóváhagyták az űrtáv­közlési rendszerek fejlesztési munkáit összefogó Dubnái Nemzetközi Űrtávközlési Kí­sérleti Központ tevékenységét és jövő évi munkatervét. Megvitatták az európai szocia­lista országok műholdas mű­sorszóró-rendszerének előter- vét, amely a KGST komplex program keretében tervezett gyakorlati megvalósítás alap­jául szolgál. A tervezett rend­szer a 90-es évek elején hat európai szocialista ország ré­szére teszi majd lehetővé egy- egy televízióműsor műholdról történő sugárzását. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Egyszerűbb, áttekinthető Pénteken a Pénzügyminisz­tériumban sajtótájékoztatón ismertették az adóhatóságok átszervezésének a programját. Sütő Dezső, a Pénzügyminisz­térium Ellenőrzési Főigazgató­ságának főigazgatója elmond­ta: június 30-án megszűnik a Pénzügyminisztérium Ellenőr­zési Főigazgatósága, s július 1-jén megkezdi működését jogutódja, az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal; ez­zel egy időben az adózás más hatóságainak tevékenysége is módosul. A szervezeti válto­zás az adózás korszerűsítését szolgálja, és kapcsolatban van az előkészületben levő új vál­lalati és személyi jövedelem­adó-rendszer bevezetésével, illetve annak végrehajtásával. Az új szervezet feladata lesz a vállalatok, szövetkeze­tek és társaságok adóinak be­szedése, ellenőrzése, valamint gazdasági információk gyűjté­se. A jövőben a tanácsok he­lyett ez a hivatal adóztatja a kisiparosokat, magánkereske­dőket és a szerződéses üze­meltetőket. A központi állam- igazgatási szerv létrejöttével egy időben a fővárosban, il­letve a megyékben megszűn­nek a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságához tartozó igazgatóságok és meg­alakulnak az új hivatal igaz­gatóságai, valamint felügyelő­ségei. Módosul a tanácsi adóható­ságok, valamint az illetékhi­vatalok tevékenysége. A ta­nácsi adómegállapító hivata­lokat, valamint az illetékhi­vatalok adórészlegeit átveszi az újonnan megalakuló Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal. A tanácsok a jövőben csak az úgyevezett tárgyi adók — például a házadó, az ebadó — beszedésével foglalkoznak. A korszerűsítéstől a szak­emberek azt várják, hogy egyszerűbbé és jobban átte­kinthetőbbé válik az adózta­tás. Az előnyök elsősorban ab­ban mutatkoznak majd meg, hogy az eddig külön működő központi és tanácsi irányítású adóhatóságok egyetlen szerve­zetben hatékonyabb módszere­ket alkalmazhatnak. A hivatal egyebek között kidolgozza jelenleginél kor­szerűbb adóztatási formák be­vezetésének a feltételeit is. Az adóhatóságok új szerve­zeti felépítéséről, valamint működéséről a hivatal igaz­gatóságai, illetve felügyelősé­gei tájékoztatják majd az ér­dekelteket. Az irsai nádtetők mestere Nyugalmat óv a hortobágyi nád Zizeg a levegő, az út pora, zizegnek a falevelek, s nádké­vék tetején a bugák — zizeg itt minden. Köröttünk szőlő és gyümölcsös, odébb kukoricatábla, s itt, az albertirsai öreg­szőlő dűlőjében egy hatalmas, újmódi, ívelt tornácú épület. A malterszagú udvaron nádkévék sorolnak, s a tetőről apró nád­pelyvát sodor alá a szél. Hortobágyi vizek partján született és nőtt magasra a nyugalmat adó nádtető alapanyaga, a két­méteresnél is magasabb vízinövény, hogy itt, a Duna—Tisza között fölhasználják munkájukhoz a nádverők. Messze van innen Hortobágy széle, kétszáz kilométert is re­pülne az égi madár a szőlő­lankáktól a pusztai nádasokig, míg megpihenhetne a kitárult horizont egysíkú világában. De hát nem röpködnek a mada­rak manapság csak úgy célta­lanul, így hát gondolatainak szárnyasait küldi a Hortobágyi Állami Gazdaság szabad náda­sai felé Batthány János, az albertirsai nádtetőkészítő. Van ideje küldözgetni azokat a só­hajokat: sok óra telik el nap­felkeltétől napnyugtáig, még több a munkával töltött perc, sok ezer villanás, mozdulat, szemhunyorgatás. A tetőfedő ló közlekedés, növekvő elvándorlás? Hét végén kisebb az igény Pest megyében munkanapokon több mint hatezer helykö­zi és csaknem háromezer helyi járatot indít a Volánbusz. Ez­zel — az ellátottságot jelző számokat összehasonlítva — szű- kebb pátriánk az első helyen van az országban. Anomáliák, ellentmondások a buszközlekedésben azonban továbbra is lé­teznek, ám ezek elsősorban a fővárostól távolabb, nem Pest megyei településekre jellemzőek. Ez derül ki abból a felmé­résből, amelyet a Volán Vállalatok Központja személyszállítási főosztályának munkatársai készítettek. Szabadi Farkas megbízott főosztályvezető szerint figye­lemmel kísérnek minden olyan változást, amely valamilyen módon befolyásolhatja a köz­lekedést. Ezeket rendszeresen elemzik és nemcsak a tanul­ságokat szűrik le. hanem meg­próbálnak előrejelzéseket is készíteni, amelyeket elsősor­ban a menetrendek összeállí­tásánál hasznosíthatnak. Érdekes és a tapasztalatok­nak ellentmondó következte­tésre jutottak a főosztályon a kistelepülések autóbusz-közle­kedésének elemzésekor. Furcsa módon az adatokból az derült ki, hogy minél több járatot indítanak naponta, annál na­gyobb az elvándorlás. Ez Pest megyét nem érinti, de az or­szág hét megyéjében, Borsod­ban, Szabolcsban, Békésben, Baranyában, Somogybán, Za­lában és Vasban meglehetősen sok gondot okoz. Szűkebb pátriánkra — mint már említettük — a kiemelke­dően jó buszközlekedés a jel­lemző. Munkanapokon és munkaszüneti napokon az or­szágos átlagot mintegy kétsze­resen meghaladó a járatok száma, mindössze egy helyen, Szentlörinckáta és Nagykáta között indítanak egyetlen buszt a hétvégeken, ám az alapellátás követelményeit tar­talmazó előírásoknak ez is megfelel. Az elemzés alapján döntöt­tek a fejlesztési elképzelések­ről is. Ma már egyértelműen látszik, hogy a jövőben vala­melyest csökkenteni kell a munkaszüneti napokon indí­tott buszok számát, mert ezek — s itt érvényesül a személy- gépkocsik nagy számának ha­tása — nem kellően kihasznál­tak. Fenntartásuk tovább nö­velné a személyszállítással foglalkozó vállalatok ráfizeté­sét, amely évente mintegy 20 millió forint. A célok között szerepel az úgynevezett rá- gyaloglási távolság csökken­tése és a külterületi lakott he­lyek fokozottabb bekapcsolása a buszközlekedésbe. F. Z. világa nemcsak alant, de ott fönn, a gerincen is különbözik az egyszerű halandóétól. Pusztai ember Batthány Já­nos, a dombokon épült új sza­gú házak, borpincék, vincellér­kunyhók tetejének mestere — nád a kenyere, hortobágyi vesszőgúzsokat ver a tetőszer- kezetekre. Ez a divat járja manapság, nem olcsó az anyag, sem a munka, de hát akinek telik ra ... Húsz—huszonöt évig csak a vörös kakast kell távoltartani a nádtetőktől, kü­lönben megvéd a jégveréstől, tűző naptól, zivatartól; télen meleg, nyáron hűsít a nádtető. — Hétfő hajnalban csukom be magam mögött a kaput, s péntek estig nem is szívom a hazai levegőt — mondja a fia­tal, negyvenen alig túli férfi. — Pusztaszabolcson lakunk, négy gyermekem van, a leg­idősebb fiú, tizenkilenc eszten­dős. Ő a segédem — mutat megnyúlt legényfiára, aki az udvaron válogatja a nádkévé­ket. Néhány férfi — a mester al­kalmazottai, ismerősei, a tulaj­donos rokonai — ügyködik a makrancos náddal; ismeretlen anyag ez errefelé, kevés mo­csaras hely híján nemigen te­rem a nád Albertirsán. — S hogyan lesz valakiből nádtetőkészítő? Miként lehet megszerezni ezt a szakmát? — Nem szakma ez, kérem. Mesterség, hivatás. Hiába ke­resné, nem találná meg a szakmákat nyilvántartó doku­mentációkban, de nem is igen lenne rá jelentkező, ha oktat­nák. Kemény, nehéz munka a nádtetőrakóé. s bizonyos idő­szakokban — amíg az új nád be nem érik — nem is végez­hető. Én eredetileg esztergályos szakmunkás vagyok, a Horto­bágyi Állami Gazdaság műhe­lyében szabadultam föl, s ott dolgoztam néhány esztendeig. Ellestem a nádaratók, nádve­rők munkáját —, s oda­hagytam a gépműhely olajgő­zös levegőjét. — Miért divat a nádtető? — Ha száz évvel ezelőtt ta­lálkoztunk volna, nem kérdez­ne hasonlót, akkoriban ugyan­is olyan természetes volt a nádtető, meg a zsúp, s a zsin­dely, mint manapság a cserép, vagy a pala. Divat, mert jó hőszigetelő, és tartós tetőzet készíthető nádból, s mindemel­lett szép formát ad az alatta levő épületnek. A nádat ma­gunk szállítjuk a felhúzott fa­lú, elkészült tetőszerkezetű épületig. Dolgoztam én már Ladánybene, Tápiószentmár- ton újmódi házainak tetőin; most Albertirsán jött divatba ez a fedél. Egy négyzetméter befedéséért 130 forintot kérek. Mutatja kezeit: mintha zsi­lettel lennének azok összeszab­dalva. — Ha nagyon sietünk, kesz­tyű nélkül dolgozunk — foly­tatja mondandóját Batthány János —, a nádlevél meg olyan éles, mint az üvegszilánk ... A nádat válogatni kell, hiába ügyelnek az aratók, csak be­kerül a kévékbe 1,60-nál rövi- debb szál, az pedig semmire nem való; csak az annál hosz- szabb, úgy 2 méteresig. — Mennyi idő alatt készül el egy tető? — Attól függ, mekkora az épület. Ennek a befedése — int szemével a fölöttünk tor­nyosuló családi ház felé — há­rom napba telik... Ne szá­moljon, nem sok órabér jön ki. Napnyugtáig dolgozunk, míg látjuk a kévéket, szóval, nem nyolcórás a műszak. — Van fortélya a nádverés­nek? — Nem mondom el mindet, csak azt, amit bárkitől hallhat, aki foglalkozik nádtetőkészí­téssel ... Tehát, először össze­válogatjuk az egyforma hosz- szú szálakat, bekévézzük, s föl a tetőre. Felrakjuk az első ré­teget, lekötjük, s aztán a má­sodikat, harmadikat is eltere­getjük. Közben a nád verővel a végeket elegyengetjük, mert a fölvert soroknak simáknak kell lenniük. így hamarosan fölérünk a gerincig, azt be­szegve, készen is van a tető. No, ha ez ilyen egyszerű len­ne — de nem az —, az elké­szült nádtető kétarasznyi vas­tag, s hogy bele ne kapjon a szél, lécekkel a tetővázhoz erő­sítjük. A nád verők részére ajándék az ilyen idő, mikor nincs nagy szél, nem esik az eső, nem perzsel a nap. Maga a nádverő tehénvaka- róhoz hasonló, lépcsős késű szerszám, avatatlan kezekben sután billegő vasdarab. Hanem a nádtetőkészítő mester ujjai közt föléled az a fényesre ko­pott acél! Egy-egy kéve vé­geit pillanatok alatt simára borotválja, egyengeti Batthány János, majd macska ügyesség­gel fölkúszik a tetőre. Terege­ti a nádréteget; hízik, vastag­szik, rögzül a tetőfedél, s a ge­rincen apró zászlókként len­genek a nádbugák... B. I. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents