Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
MAGAZIN 2 '^Mí Cl P 1987. JÚNIUS 27., SZOMBAT [ ............-1 Megyei népfrontfórum előtt A társadalmi munka értékelése Országos pártértekezlet, 1957 A szocialista megújulásért A társadalomépítést megújító szellemét bizonyította Gazdasági gondjaink tükörképeinek egyike, hogy a településeknek egyre nagyobb szüksége van a lakosság, a gazdálkodó szervek dolgozói társadalmi munkájára, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények segítségére. Tavaly a megyében a településfejlesztést segítő társadalmi munka értéke megközelítette a másfél milliárd forintot. Legyen következetes Ennek a tekintélyes összegnek a létrejöttében döntő szerepet játszott az a, már hagyományos, verseny, amelyet évről évre meghirdet a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága, egyetértésben a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsával, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Pest Megyei Bizottságával és a Magyar Vöröskereszt megyei vezetőségével. A településfejlesztést segítő társadalmi munkaverseny szabályzata három csoportban bíráltatja el a településeket: város, nagyközség, község. Az 1986. évi teljesítmények alapján az első helyet ezen a módon Gödöllő, Veresegyház, Nagytarcsa szerezte meg. Az erkölcsi elismerés mellett természetesen nem mellékes az a jutalom sem, amelyet a győztesek — továbbá a második és harmadik helyezettek — kapnak, Gödöllő például 1,8 millió forinttal gyarapíthatta fejlesztési forrásait. A versenynek hagyománya van, népszerűsége sem csekély, ugyanakkor — és ebben kifejeződött a gazdasági, társadalmi valóság sokféle elemének változása — mind több jogos észrevétel, kétség kísérte a verseny* elbírálásának módját, gyakorlatát, tehát azt a szabályzatot, amelynek alapján az illetékesek az értékelést lefolytatták. A korszerűsített szabályzat tervezetét péntek délutáni, a mozgalom megyei székházában tartott ülésén tárgyalta a megyei népfrontelnökség, s hagyta jóvá. A velencei, pármai, angol és francia mesterek, sőt a gyors- sajtó feltalálója, König Frigyes is bizonyára elképedve szemlélődnének mai nyomdáinkban, ahol a regiszter hibáit fotocella, a festékadagolást elektronikus műszer ellenőrzi, a legmodernebb színbontó készüléket alkalmazzák, s elterjedőben a fényszedés-, hogy csak néhányat említsünk korunk forradalmi újításaiból. Belőlük Pest megyébe, a Dobosi Nyomdába is került. Oda, ahol a kiadók megrendelésére elsősorban az általános és középiskolai tankönyvek, egyetemi és főiskolai jegyzetek közel egyharmada készül több millió példányban, s a hazai könyvtermés tíz százalékának kolofonjában szerepel a nyomda neve. Ez az üzem képviseli a városi jogú nagyközségben az önálló ipart, méghozzá nagy múltú, elit szakmában. Mégis másképp emlegetik itt a nyomdászokat — fogalmazta meg véleményét Erdélyi Gyula, a nyomógépterem vezetője. Nincs a szakmának akkora presztízse, mint a fővárosban. Az utánpótlás kérdését Bálint Csaba igazgatóval boncolgattuk és kiderült: Dabason a szakmunkások aránya 30 száA településfejlesztést és -fenntartást segítő társadalmi munka szervezésének és értékelésének új megyei szabályzata minden hasznos és helyesnek bizonyult elemet átvesz az előző szabályzatból, ugyanakkor — a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának az idén kidolgozott és kiadott irányelveit szem előtt tartva — igazodik a változó körülményekhez és követelményekhez is. Amint az eszmecserében elhangzott, a most jóváhagyott szabályzat tisztább képet teremt a korábbiaknál az értékelésben. Eddig ugyanis sokféle nézet érvényesült — főként akkor, amikor a megyék gyakorlata korántsem mutatott egységességet, tehát az országos elbírálás sem bizonyulhatott megnyugtatóan következetesnek — például abban, hogy milyen pénzbeni hozzájárulásokat vehetnek figyelembe a munka értékelésekor, mit mi módon lehet elszámolni és így tovább. Ennek következtében — és ez hangot kapott az elnökség ülésén — az országos értékeléskor a „bátrabb” településekkel szemben hátrányban voltak azok a városok és községek, amelyek az ott élők, dolgozók munkájának értékét kellő szemérmességgel és visszafogottsággal számolták el. Jogos reményként fogalmazódott meg az elnökség ülésén az előbbiek ismeretében a jövőbeni reálisabb — megalapozottabb — értékelés lehetősége és szükségessége, amit megfelelően segít az új szabályzat. Kerülve a látszatot Nem felesleges az - egységes értelmezést elősegíteni, rögzíteni a tudósításban is az ülésen véglegesített meghatározást, amely szerint a településfejlesztést, fenntartást és felújítást segítő társadalmi munka a lakosság, a gazdálkodó és más szervezetek dolgozóinak önkéntes közhasznú fizikai, szellemi tevékenysége, zalék, más nyomdákat tekintve ez a szám ötvenre tehető. A pesti székhelyű szakmunkásképző intézet fogadókészsége is korlátozott, s aki a gyakorlati képzést a Kossuthban, vagy a Révaiban kapja, az legfeljebb valamelyik szomszéd várban kopogtat, de nem Dabason. Ugyanez igaz a friss diplomásokra is, nemigen állnak meg Budapest előtt 50 kilométerre. Pedig az igazgató tanít a főiskolán, s az ember azt hinné, amikor kell, egy-egy végzőst sikerül megnyernie. Ám ha az otthonteremtést meg tudják oldani, a házastárs elhelyezkedése körül támadnak gondok, máskor a vidéki élettel. A nyomdának mindössze négy szolgálati lakása van, pillanatnyilag egy sem üres, s az sem biztos, hogy a vállalati támogatás ellenére a fiataloknak van pénzük építeni. Nem marad más: a már gyökeret eresztetteket képezik házon belül, illetve ösztönzik a továbbtanulásra. S ha még csak a munkaerő- kérdés miatt fájna mostanság a nyomda vezetőinek a feje! Sajnos a napi termelést más oldalról veszélyeztető problémákkal is szembe kell nézniük. Ez év januárjáig visz- szamenöleg hatóságilag megamelyet mindannyian és mindenkor munkaidőn kívül és díjazás nélkül látnak el. Ez a megfogalmazás sokféle és nemegyszer kínos vitának vethet véget, egyben azt is elősegíti — mutattak rá többen a véleményt nyilvánítók közül —, hogy a lakosság egyértelműen vélekedjék a tar- sadalmimunka-akciókról, ne kapcsolódjanak azokhoz olyan mozzanatok, amelyekről mást mutat a hivatalos összegezés és mást a lakosság ítélete. A nemes összefogást ugyanis nem szabad leértékelni a látszatok erőltetésével, amikor a társadalmi munkának nyilvánított tevékenységről a település közvéleménye pontosan tudja, az valamelyik gazdálkodó szervezetnél a költségek között kapott helyet. Ismerjék meg Erénye a tegnapi ülésen elfogadott szabályzatnak, hogy a kellő keretek megadása mellett, az elvek egyértelmű megfogalmazásával egy időben teret nyit a helyi önállóságnak, ami a munka előkészítését, szervezését, lebonyolítási formáit illeti. A nagy fokú helyi önállóságnak azért kell kiemelkedő jelentőséget tulajdonítani, mert a társadalmi munka az a terület, ahol a legszorosabban kapcsolódnak a közösségi célok és az emberi kiscsoportok, azaz távolról, illetve felülről — amint azt az elnökség megállapította — képtelenség kijelölni a feladatokat, s még kevésbé lehetséges eldönteni a végrehajtás hogyanját. Az elnökség, a szabályzat elfogadásával egy időben úgy határozott, hogy annak szövegét a helyi népfronttastületek is részleteiben ismerjék meg, s annak megfelelően szervezzék a továbbiakban a munkát. Ezt követően a testület, a jóváhagyott napirendnek megfelelően megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta az év második felére szóló munkatervét. határozták a felhasználható papír mennyiségét, pedig a dabasiak a kiadókkal már tavaly május-júniusban megkötötték a szerződéseket. Ezek teljesítéséhez 4300 tonna papír szükséges, ehelyett közel ezerrel kevesebbet kapnak, a jegyzetek előállításához pedig — sokáig úgy tűnt —, egy grammot sem. Tucatnyi telefonálás és személyes utánajárás a minisztériumokban, hiába. Végül a Papíripari Vállalat lépett, vállalta a keretgazdálkodást a saját szakállára ... A most készülő általános iskolai olvasókönyv kemény borítójához szükséges alapanyagot például a békéscsabai Kner Nyomdától kérték, de ki tudja, mikor tudják megadni a kölcsönt. S ha a helyzet így áll, mi marad a selejt javítására? A tények ismeretében elgondolkodtató, hogy kis nyomda létesítésére kért és kapott engedélyt mostanában egy áfész, Pest megyében is. Az adott feltételek mellett az is egyenesen elképesztő, hogy az évről évre meghirdetett tankönyvversenynek éppen a dandárén vannak. A megrendelések pontos teljesítésére kiírt verseny jelenleg úgy folyik, mintha meghirdetők és résztvevők mit sem tudnának arról, mi történt azóta a papi rf ronton. Más: az igazgató állítása és saját meggyőződésünk szerint is a nyomda korszerű, középeurópai színvonalon is az. Mindettől függetlenül a gépek javításához alkatrészekre azért szükség lenne. De hiába kértek importengedélyt tavaly és az idén is, ez ideig nem került pecsét a papírra. Azt már Harminc évvel ezelőtt, 1957. június 27—29-én tartotta az MSZMP első országos pártértekezletét. Az országos pártkonferencia — ha szabad ezt a kifejezést használni — „rangját, mandátumát” illetően nem egyenrangú a párt- kongresszussal. (Az MSZMP azóta sem rendezett hasonlót, és az MKP is csak közvetlenül a felszabadulás utáni kezdetkor, 1945. májusában ült össze ilyen tanácskozásra.) Létét és szerepét tehát a rendkívüli helyzetnek köszönheti. Mintegy hét és fél hónap telt el az ellenforradalmi fegyveres felkelés leküzdése, az ország törvényes rendjének helyreállítása és a megújuló párt, az MSZMP fellépése és programadása óta. A konszolidáció erőteljesen haladt, az Országgyűlés 1957. májusában már elfogadta a kormány beszámolóját tevékenységéről, és további működésének alapei- veit. Ideje volt annak, hogy a párt is felszámolja munkájában az ideiglenesség minden vonását. És főleg megérett a helyzet arra, hogy a párt, a kommunisták számot vessenek magukkal — szembe nézve a múlttal is, de főleg eldöntve azt, hogyan gondolják a jövőben a magyar társadalom fejlődésének irányítását, kifejezzék elkötelezettségüket a szocialista megújulásra. De vajon mindez nem történt-e meg már addig, 1956. november 4-től 1957. nyaráig? Valóban megindult ez az értékelő és átértékelő folyamat, és legmeghatározóbban az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi mélyreható vitájában és állás- foglalásában kapott megfogalmazást. Az 1956-os események és az ellenforradalom okait, az azokból elkerülhetetlenül levonandó politikai, gazdasági, szervezeti, az egész intézményrendszer munkáját és Bundás Ferenc műszaki vezetőtől tudjuk, hogy a ragasztókötőgép bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot, hiszen már jó ideje minőségi és mennyiségi megalkuvások árán tartja magát a nyomda. De meddig bírják a strapát azok a könyvek, amelyek silányabb ragasztóval készülnek, ha egyáltalán olyan van raktáron. Mert sajnos az is előfordult, hogy csak három napra elegendő készlettel rendelkeztek. Azt pedig már csak keserű iróniával említi Bundás Ferenc, hogy a hazai ofszetlemez nem állja a megpróbáltatást és hogy a fekete festék beszerzése szintén gond, mert a korom is import... A termelés feltételei enyhén szólva hiányosak, de egyszerűen siralmas az, amit a gazdálkodással kapcsolatosan fejtett ki Bálint Csaba: nincs megbízható információ a jövő évi szabályozókról, az adóreformról, az árszabályozásról, csak azt tudják, hogy a tankönyvgyártás piacán mindenáron talpon kell maradniuk. Ha pedig egyszeriben egy hétszázezer forintos szerződés ellenére százezerrel többről szóló számlát dugnak a Tan- könyvkiadó orra alá, mert ha megfeszülnek sem tudják a példányszámokon többé behozni az áremelkedéseket, a kiadó kilincselhet támogatásért. Az a szektor, melytől az: utóbbi időben egyre több pénzt csípnek le. A nyomda egyszerűen nem mer árajánlatot adni az exportmunkákra, mert a bizonytalanság leng körül mindent és mindenkit. Kivárnak, és paradoxon: versenyeznek a hasonló helyzetben levő nyomdákkal. Hogy az új iskolaév megkezdésére az általános és középiskolai tankönyvek hiánytalanul az ifjúság kezében legyenek. Fazekas Eszter stílusát, a pártmunka mikéntjét, sőt a kommunista magatartást illető tanulságokat — fő elveiben mindmáig érvényesen ! — felvázolta a decemberi határozat. Ez az útmutatás érvényesült és munkált is 1957. első félévében a párt, az egyes kommunisták cselekvésében. Csakhogy egy határozat, vagy akár egy politika elfogadása általában, és végrehajtása, megvalósítása a napi gyakorlatban, sőt — hiszen ezen állnak vagy buknak az ügyek — lényegbeli értelmezése bizony nem mindig és nem mindenkinél esik egybe. Ez a „fáziseltolódás” korábban is, ma is megfigyelhető az elhatározás és a megvalósítás között. S minél bonyolultabb a helyzet, annál inkább fennáll az értelmezési különbségek és ebből következő viták lehetősége. Különösen „a múlt értékelését illetően van vélemény- eltérés pártunkban” — állapította meg az országos pártértekezlet is. A látható előzménye ennek a megállapításnak az volt, hogy 1957. március 7-én a Népszabadságban Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt Révai József, a régi, Ró kosi-féle pártvezetés egykori tagja, az MDP ideológiai és kulturális munkájának irányító személyisége. Révai József, abból kiindulva, hogy az ellenforradalom után a jobboldali hibák és nézetek elleni harc áll az előtérben, kifogásolta, hogy — szerinte — a párt propagandájában és gyakorlati munkájában eluralkodott a szektás, dogmatikus hibák bírálata. „Békülékeny- séggel” vádolta a pártvezetést, és nem fogadta el azt, hogy a kommunista mozgalom megújítása érdekében a régi vezetés képviselőit, és azokat, akik képtelennek mutatkoztak az MSZMP új politikájának követésére, nyíltan bírálták, elítélték és félreállították. A párt kétfrontos — a jobboldali és baloldali elvtelenség ellen egyaránt fellépő — harca helyébe Révai lényegében egy- frontos harcot akart állítani, illetve visszaállítani. A Nép- szabadságban vita kerekedett Révai József cikke körül, és a pártszervezetekben, de általában az élénkülő közéletben is szenvedélyes eszmecserék tárgya volt a cikk és annak megállapításai. Ebben 3 nyílt polémiában felszínre került — egyébként törvényszerűen —, hogy Révai nézetei jócskán egyetértésre találtak a pártszervezetekben is, különösen a régi párttagok sorában. Sokan saját szektás hibáikat és még kellően felül nem vizsgált, lényegében dogmás, szektás maradványokkal átszőtt nézeteiket vélték igazolva látni egy olyan tekintélyes kommunista ideológus által, mint Révai József volt. Ezek az elvtársak, akik valóságos és annak vélt szocialista pozíciók védelmében léptek fel, radikálisabb intézkedéseket követeltek az — úgymond — ellenforradalmárok és az ingadozók ellen is; megfeledkeztek, vagy soha el nem fogadták azt a tanulságot, hogy az MDP hibái és a régi pártvezetés bűnei miatt zilá- lódott szét a párt tömegbázisa, és ez nagyban hozzájárult az ellenforradalom felül- kerekedéséhez. Az országos pártértekezleten Révai József szónoki hévvel lényegében megismételte nézeteit, és abból kiindulva, hogy az árulás és a tévedés között nagy különbség van, a Nagy ímre-csoportnak és a köréjük seregletteknek kizárását követelte nemcsak a pártból, hanem a politikai életből, míg a Rákosi-féle „tévedőknelt” megbocsátást kívánt. Az azonos végeredménytől függetlenül különbséget tett a jobb- és „baloldali” elhajlás között, az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette. (Ez különben azóta is oly sokszor tapasztalható jelenség nemcsak a magyar, de bizony a nemzetközi kommunista mozgalomban is!) A pártértekezlet, beható, nyílt eszmecsere után, visszautasította ezeket a nézeteket. Kádár János válaszbeszédében szemébe vágta Révai Józsefnek, hogy a tanácskozáson „a bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A határozat pedig, legfőbb tanulságul hangsúlyozta: „rendkívül jon- tos. hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útjáról”. Hiszen a leg- szembeszököbb tanulság volt egyébként a magyar 1956-tól is, hogy ezek az elhajlások 1953-tól kezdve kölcsönösen erősítve egymást, ásták alá hazánkban a szocializmus ügyét, sodorták a katasztrófa felé az országot. Ebből az elv: álláspontból kiindulva a pártértekezlet igyekezett újrafogalmazni a párt helyét, szerepét, működési elveit és a kommunisták magatartási formáit. A párt, mint a szocialista építés eszköze arra van, hogy a nép harcát szervezze, vezesse, és ilyen értelemben, valamint az egyes kommunisták munkájával, példájával is szolgálja a népet. A párttevékenység próbája és mértéke mindig a tömegekkel való kapcsolatainak állapota. A tömegkapcsolatok erejének, működésének legfőbb feltétele persze, hogy a párt helyesen határozza meg politikáját. De új módon kellett megközelíteni a tömegszervezetek feladatait is, ekkoriban mindenekelőtt a szak- szervezetekét és a még felépítés szakaszában lévő KISZ-et, de mindinkább a Hazafias Népfrontét is, hiszen már ekkor is helyesen értékelték, hogy az egypártrondszer körülményei között különleges funkrmja, gazdagodó szerepköre van a párttagok és párton- kívüliek, a párt és a tömegek közötti kapcsolat megszilárdításában, a szocializmust igenlő nemzeti egység megteremtésében. Kevesebb szó esett — bár az 1956. november, decemberben hozott intézkedések indítékait és alapelveit megerősítették — a gazdasági kérdésekről. A széles körű reformokra ekkor mégsem az átfogó, elvileg és tudományosan megalapozott koncepciók nem voltak készen — bár folyt bizonyos elemzőmunka ebben az irányban —, s főleg a gazdálkodási és személyi feltételek nem álltak rendelkezésre. De egy sor kedvező változás — így főleg a begyűjtési rendszer felszámolása — és mindezeknek a további munka megváltoztathatatlan alap- elveiként való elismerése a pártértekezlet társadalomépítést megújító szellemét bizonyította. Valamelyest korlátozottan, de ez a szellem érvényesült a kulturális terület további útjának megítélésében is. fiz MSZMP országos párt. értekezlete tehát a politikai harcnak egy nagyon nehéz es összetett időszakában egyértelmű orientációt és a későbbi évtizedekre is kiható jellegzetes stílust adott a pártnak és általa az államvezetésnek is. Ha a szocialista átalakulást a szüntelen megújulásnak, a változó feltételekhez való alkalmazkodásnak tekintjük, akkor ezt a tanácskozást méltán ítélhetjük olyan eseménynek, amely ilyen folyamathoz adott impulzust, meggyőződést, elhatározottságot. Újra bebizonyosodott, és ez a mához is szóló emlékeztető, hogy a kommunisták nyílt, alkotó szellemű eszmecseréje különösen rendkívüli helyzetekben. az eredményes közös cselekvés kulcsa, elengedhetetlen feltétele. Nemes János M. O. A papír kevés, a korom import Szorul a prés a nyomdában A kolostorok celláiban, írószobáiban másoló szerzetesek szerepét a XIII. században a könyvírók vették át. Fizetésért dolgoztak a nagyvárosok egyetemeinek megrendelésére, szabványos alakot és írásmódot követve a jegyzetek készítésekor. A szöveget azonban több száz, később több ezer példányban, azonos formában kellett kibocsátani, ami elodázhatatlanná tette a nyomtatást. A legelső tömeges könyvsokszorosítás kísérlete Laurens Janson Coster fametszőmesternek a nevéhez fűződik, mégis Gutenberg Jánost tekintjük a nyomdászat ősatyjának, mert ő alkotta meg a különálló betűk öntésére alkalmas kis műszert, zsenialitásának köszönhető számtalan más újítás is.
