Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-24 / 147. szám
Új látnivalók Visegrádon Minden marék földet átnéznek Örömmel adjuk hírül, ha egy-egy műemlék helyrehozásában előbbre lépünk. Különösen igaz ez akkor, amikor olyan jól ismert, már-már jelképpé vált történ el mi-építészeti értékről van szó, mint amilyen a visegrádi vár. Ebben az ötéves tervben az Állami Tervbizottság az ottani műemlékegyüítesre — a királyi palotára, az alsó várra (Sa- lamon-torony) és a fellegvárra — harmincötmillió forintot fordít. Ez az összeg azonban csupán az életveszély elhárítására elegendő. Érthető tehát, hogy az ott folyó munka nem lehet látványos, ám mégis eredményes, amit az is bizonyít, hogy a fellegvárban július 1-jétől két új szárnyat nyitnak meg a kirándulók előtt. Török temető A műemlék kezelői joga a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságé. Szabados János beruházási és fejlesztési osztályvezetővel, valamint Bánóné Ráday Anna létesítményfelelőssel járjuk végig a még zárt részeket. A keleti, kaputoronytól kaptatunk fölfelé, de mielőtt belépünk, Bánóné jobbra mutat: — Ez a terület azért olyan rendezetlen, mert a régészek szerint török temetőt rejt a föld. Ez azonban még teljesen feltáratlan — magyarázza. Aki tavaly nyáron járt itt utoljára, tapasztalhatja, hogy a várárok kitisztításával ismét haladtunk. Igen lassan ugyan — teszi hozzá —, hiszen a XIV. századtól minden törmeléket idehordtak a környékről, s a régészek jóformán minden marék földet átvizsgálnak. Az árok pedig húsz méternél is mélyebb. Egyébként egész Európában ritkaságszámba megy; tudomásom szerint mindössze két ilyen szikla- árok található a kontinensen. A nyugati oldalra érünk. Itt még lakat és kerítés őrzi a területet, illetve a romokat — s Hangulatos kilátóterasz alakult ki. A cím fölött: a belső udvar július 1-jétől nyitva lesz a nagyközönség számára is, (Erdősi Ágnes felvételei) az Országos Műemléki Felügyelőség felvonulási épületét. Feltárul az udvar — Jellegzetes alsó udvari részen járunk — jegyzi meg Szabados János. — A parkerdő által kiírt hasznosítási pályázatok egyike adta az ötletet, hogy itt a személyzetnek kiszolgálóhelyiségeket létesítsünk. Sajnos erre az idén még nem kerül sor. A beépítés azonban semmilyen eltérést sem mutat majd az eredeti várfaltól. A külső, déli bástyához, a rondellához érünk. Különös véletlen, hogy ez rongálódott meg a legjobban, pedig ezt építették a legkésőbben. Széles, kényelmes falépcsőn és a felvonóhídon keresztül — a valaha legalább két emelet magas kaputorony alatt áthaladva — a régen látott belső udvarba jutunk. Bejárat a falszoroson — A jövő hónaptól ide is bejöhetnek a látogatók, de csak a ciszternáig — mutat körbe Bánóné. — Jobbra és balra is egy-egy terembe léphetünk. Egyelőre még mi sem tudjuk, mi célt szolgáltak, ezt majd a későbbi kutatások deríthetik ki. E termeket — falvédelmi okokból — födémmel fedtük be, s így két kilátóteraszt alakíthattunk ki, amelyek igen hangulatosak az újraépített ablakokkal és a pihenésre, csábító kőpadokkal. ■ — Milyen munkákat terveznek még éhben az évben? — fordulok Szabados Jánoshoz.' — Az ÁTB által biztosított hárommillió forint falkonzerválásra és életveszély-elhárításra elegendő — feleli. — Ezen az összegen felül a belső vár keleti palotaszárnyának helyreállítására a parkerdő és a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság ötszáz-ötszázezer forintot költ. Ugyanis azon a fal- szoroson juthat majd be a közönség. Tovább folytatjuk az árok tisztítását. Ebben az évben félmillió forintot fordítunk erre, s reméljük, hogy az OMF ugyanennyit biztosít. — Régóta gond a műemlék hasznosítása. A legképtelenebb ötletektől kezdve — mármint: legyen szálloda — több hír kelt szárnyra. Végül is mi lesz? — Különféle programok szervezésére gondoltunk. Például kiállítások, hangversenyek és előadások megrendezésére. A fellegvár azonban mindenképpen megmarad műemléki romnak. V. A. ■ Rádiófigyelő m CSODÁLKOZUNK, tehát vagyunk. A sorozatot szerkesztő műsorvezető, Bán László, neves szakembereket hívott meg erre a beszélgetésre: Csákány Antal villamosmérnököt, Hámori József agykutatót, Hernádi Miklós szociológust, Tamás Pál tudományszocioíógust és Voight Vilmos néprajzkutatót. Aligha van ember, akit ne foglalkoztatna a jövő, s főképpen a jövőben bekövetkező események előrelátása —, hogy kerüljem már azt; a kétes értékű szót: jóslás. így volt ez. mindenkor. . amit számtalan példával tudunk bizonyítani. Nemcsak az ókori görög irodalom őrizte meg néhány jós nevét, hanem a későbbi is, mint például Jules Verne regényíróét is, akit határozottan jövőt látónak tartunk. Azt sajnos!?) tni már nem érjük meg, hogy vajon a mai tudományos- fantasztikus írásokban, könyvekben megfogalmazottak közül mi valósul meg. Természetesen, ma már nem olyan könnyű jósolni, mint régen, mert állandóan változó világban élünk — állította az egyik résztvevő. Ha jól belegondol a hallgató, igazat is ad neki. Néhány évtizeddel ezelőtt irányított,, korlátozottabb lehetőségeket biztosító világban éltünk; szűkebb volt a társadalmi mozgástér, mind a közösségnek, mind az egyénnek. Általános ismereteink, látókörünk — s így mai világunk — egyre tágul. Felgyorsult az élettempónk, a rendkívül nagy lépésekkel fejlődő technika eredményeként hirtelen bővült lehetőségeink köre az élet min. den területén. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy azok a korábbi jóslatok, amelyek nem váltak be, meg sem maradtak az emberiség emlékezetében. A műsor a témát a tudományok szemszögéből próbálta vizsgálni. Magától értetődő tehát a gondolat: itt vannak a számítógépek, amelyekkel bonyolult és nehéz feladatokat lehet megoldani. Miért nem táplálnak be adatokat ahhoz, hogy egy valóságos jövőképet rajzoljanak meg? A szakember megadta a választ: a számítógép racionális elemekkel dolgozik, a jövő valósága pedig — legalábbis egyelőre — megfoghatatlan. Hát éppen ez az, ami bennünket, egyszerű embereket foglalkoztat! Éppen emiatt ültünk a készülék mellé. Szerettünk volna valamilyen magyarázatot kapni a jóslatok lehetségességére és lehetetlenségére. Ez sajnos, nem teljesen sikerült. A beszélgetés egy időre egészen mellékvágányra IÁLLÍTÓTERMEKBO Zsámbéki tanárok bemutatkozása /! Dr. Tóth Albert, a zsám- ^ béki Tanítóképző Főiskola főigazgatója nyitotta meg az intézmény tanár festőiig nek közös tárlatát, mely ^ július 10-ig tekinthető meg A a főiskola dísztermében. Vizuális nevelés Évzáróként a zsámbéki tanár festök hírt adtak arról, hogy az új tanítónemzedék vizuális nevelése mellett milyen eredményeket értek el festőként, grafikusként, szobrászként. Krajcsirovits Henrik évek óta a főiskola tanszék- vezetője, s ugyanakkor országosan ismert festő. 1929-ben született Tatabányán, azóta ott él és alkot. Műveit bemutatták önálló kiállításon a budapesti Helikon Galériában, többször Tatabányán, továbbá Veszprémben, Nyírbátorban, Ajkán, Dorogon, Dömsö- dön és egyes munkáit láthatták Krakkóban, Varsóban, Prágában, Berlinben, Moszkvában, Pekingben, Rio de Janeiróban, Helsinkiben, Glasgowban. Több kitüntetése közül kiemelkedik a SZOT- díj, amelyet 1962-ben kapott. Kimagasló a rajztudása, így kelti életre álmait a Dunakanyarról és az Életfáról, amely egyszerre növény és ember; maga az ágakban kanyargó létezés, indázásban a gondolat. Külön erénye, hogy a tájat és a humánus motívumot arányosan kelti életre a fogalom rajzi, festői értelmében. Takarékosan bánik a színekkel, egyszerűen azért, mert a nagyvonalúan erőteljes vonal- vezetés csak ennyi tónust engedélyez. Rejtett áhítat Papp Albert új tanár Zsám. békon, de festményeit szintén ismerik orsszágszerte. Kemen- dolláron született 1938-ban. Jakuba János tanítványa volt az egri Tanárképző Főiskolán. 1959-től él Tatabányán, több mint egy évtizedig az Üj Forrás című lap művészeti rovatvezetője volt. Egyéni kiállítása nyílt 1967-től máig többször is Tatabányán, Budapesten a Fényes Adolf-te- remben és a Ferencvárosi Pincetárlaton, továbbá a tatai várban, Körmenden, Győrött, Pápán és Oroszlányban. Szive van a képeinek; érzés hatja át festői felületeit, megérinti az ősi falu tisztaságát, melyet ő mély visszafogottsággal örökít meg. Vonalainak, színeinek csöndje valóságos vallomás, meghittsége nagyon őszinte, meggyőző. Horhosban ballagó figurái, erős izomzatú fái, szegfűt tartó kislánya megrendültségét és áhítatát is tartalmazza, melyet amennyire csak lehet — elrejt. Mélysége természetes, járuléka a közvetlenség, idegen tőle a tetszeni akarás, a harsány másodlagosság. Szlávik Lajos évtizedek óta tanít Zsámbékon, s a közvélemény esztétikus erejű festőként ismeri. Váltott; most szobrokkal mutatkozik be. terelődött. Például akkor, amikor arról vitatkoztak a részvevők, hogy melyik társadalomban tisztelték jobban az öregeket. Nem vagyok szakember, talán ezért lepődtem meg, amikor a pszichológia jóslási képességét kezdték bizonygatni Példaként említették azt, amikor egy orvos a pszichológushoz küldi a beteget vizsgálatra. Kérdés az, hogy a páciens egy öngyilkosság után képes lesz-e másikra? A pszichológus pedig nagy biztonsággal tud válaszolni. NEM HASZNÁLTAM volna szakember helyében a jóslat kifejezést, mert a pszichológus jó' kipróbált vizsgálati módszerekkel. tesztekkel dolgozik, szoros logikai sorrendet állítva fel, amelyből egyetlen láncszem sem hagyható ki. Éppen ez hiányzik „valódi” jóslatokból; úgy hívják, hogy logika. Vennes Aranka Papp Albert: A vén fa. Párkányban született, 1952 óta kiállító művész, több külföldi tárlaton is részt vett. Önálló anyaggal szerepelt a Műcsarnokban és a Józsefvárosi Galériában, továbbá Békéscsabán, Tatán és Tatabányán. Festészetét mély er- kölcsiség, és a felület rendkívül gondos munkálása jellemzi. Ezért válhattak képei gondolaterjesztő alkotásokká. Szobraiban mindig és most is kiiktatja korunk képzőművészeinek gyakori hibáját, a gyorsaságot. Szlávik tempója szabatos, a mű érési időszakához alkalmazkodik, ezért torzója és feje az álom és a kidolgozás arányaiban egyaránt megindítóan tisztázott T apasztalatcsere Borbás Magdolna 1957-ben született Tápiósülyön. Művészdiplomát a Római Képző- művészeti Akadémián szerzett 1982-ben. Háromszor mutatkozott be grafikával Rómában. Most először hazánkban, Zsámbékon, ahol 1983 óta tanít, először az általános iskolában, s most a Tanítóképző Főiskolán, Arra vállalkozik, amit rajzilag meg is tud oldani; a linómetszet technikáját egyéni változattal alkalmazza, s ott a legjobb, ahol a témát egy arcra, fürtre, vad- gesztenyére korlátozza. örvendetes, hogy a tárlat nem korlátozódik csupán helyi látogatókra. Nemcsak a tanítóképzősök nevelődnek e művek segítségével. Tervezik, hogy a zsámbéki művész tanárak ősszel a budapesti tanítóképzőben mutatják be legújabb alkotásaikat, ezt viszonozzák 1988 tavaszán a budai képzőművészek Bálványos Huba, Szabó György, Juhász Erika, Krassói Erna, Rudolf Éva közreműködésével. Ez hasznos tapasztalatcserét jelent, és vizuális élményt a zsámbéki és budapesti tanítóképző hallgatóinak. Losonci Miklós A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján vállalkozásba adja a következő üzleteit: 254. sz. Vénusz eszpresszó, Nagykőrös, Szabadság tér 5. 048. sz. Aranyholló kisvendéglő, Gyál, Nagykőrösi út 134. 257. sz. Hangulat eszpresszó, Monor, Kossuth út 77. Tájékoztató adatokkal július 8-ától szolgál a ceglédi igazgatóság, címe: Cegléd, Kossuth tér 10/A. A versenytárgyalás július 28-án, kedden 14 órakor lesz a Kossuth étteremben; Cegléd, Rákóczi út 1. A Buda Környéki Áfész pályázat útján üzemelésbe adja: 01-3. sz. büfé, Biatorbágy, Vörös Hadsereg útja 64. 01-4. sz. italbolt, Biatorbágy, Mező Imre u. 62. A versenytárgyalás - közjegyző jelenlétében — 1987. július 14-én 9 órakor lesz az áfész központjában. A feltételekről érdeklődni lehet július 2-ától, az áfész közgazdasági főosztályán: Budakeszi, Erdő u. 4. 2092. Telefon: 352-074, 353-190. A pályázatukat 1987. július 13-án 14 óráig nyújtsák be az áfész főkönyvelőjének.
