Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-24 / 147. szám
4 1987. JÜNIUS 24., SZERDA Nem cél a visszafejlesztés Köszönik, jól érzik magukat 'A bölcsődék átlagos kihasználtságának mutatója akkor megfelelő, ha egy gyerekre 4 négyzetméter alapterülct jut. Ahol ez így van, az azt jelenti, hogy a bölcsődék száz százalékosan kihasználtak. Az tény, hogy vannak a megyében olyan területek is, ahol ez a szám nem éri el a százat, de az is igaz, hogy egyes kisdedóvók telitettsége 140—150 százalékos. Mindez azért van így. mert a gyerekek nem úgy születnek, mint ahogy azt a tervszámok megkívánják. És hiába tudják előre az illetékesek, miként alakul a várható gyermekszaporulat az elkövetkezendő időszakban, amikor az már csak a szülőktől, méginkább anyagi lehetőségeiktől függ, hogy mikor mennek vissza munkahelyükre dolgozni, s beadják-e gyermeküket, vagy gyermekeiket a bölcsődébe, óvodába. Nos, így állhatott elő az a helyzet tavaly Budaörsön és Gyálon. hogy az év bizonyos szakában a bölcsődék kihasználtsága jóval meghaladta a száz százalékot, de voltak olyan hónapok is — például télen —, amikor ez a szám a nyolcvanat sem érte el. Igényről, igényességről Szentlőrinckátán A fóliázás is lehet ragályos Kiválasztják és megoldják a legégetőbbet Ha valaki egyszer venné a fáradságot, hogy kiszámítsa, hány négyzetméter Szentlőrinckátán a lakások, illetve a fóliasátrak alapterülete, bizonyos, hogy meglepő arányokat kapna. Mert ebben a községben a fóliák alapterülete messze meghaladja a lakásokét. Talán nincs is olyan porta, amelynek kertjében ne állna egy-egy sátor. Különös, de még a tősgyökeres városi értelmiségieket is igen hamar, általában egy éven belül ..megfertőzi” a fóliázás — mondja Kiss Anna Rózsa tanácselnök. — Példa erre több pedagógus. Természetesen nekem is van fóliasátram. Talán ki is néznének a faluból, ha nem lenne. Hozzák szeptemberben Hogy érzik magukat a budaörsi bölcsődések? Mi a véleményük a zsúfoltságról gondozóiknak? Ezekről érdemes őket megkérdezni. A közérzet felmérését kezdjük az 1. számú bölcsödénél. Az ófalui részen, a Marx Károly utcában Vörös Ferenc- né bölcsődevezető elcsodálkozik a kérdésen, amikor a zsúfoltságról faggatom. Éppen most, hogy lehet kérdés ez, amikor igazán jól érzik magukat a gyerekek, hiszen szinte az egész napjukat az udvaron töltik, s kinn a teraszon költik el ebédjüket is. A nagy udvar három részre osztott, külön van helyük a kis-, a középső- és a nagycsoportosoknak a levegőztetéshez, játékhoz. Az anyák nagy része itt is él a beszoktatás lehetőségével. Ki-ki addig lehet itt gyermekével, ameddig ideje engedi, napokat, vagy akár heteket is, amíg csemetéje hozzászokik a közösséghez, a mamapótló dadusokhoz. — A bölcsőde kihasználtsága 120 százalékos, ez a 40 személyes intézményben plusz nyolc gyerekeket jelent. Most tavasszal valóban el kellett utasítanunk néhány kisgyerekes anjmkát — mondja Vörösné — azzal a kéréssel, hogy hozzák vissza a gyereket majd szeptemberben, amikor a nagyok átmennek az óvodába. Érdekes, hogy mind több szülő.., akar tavasszal munkába állni, de hát a nvári időszakra mi újakat felvenni már nem tudunk. Sokan elférnek A tanácsháza mögött, kicsit eldugva található a 2. számú bölcsőde. A valamikori húsz személyes üzemi bölcsődéből átalakított épületben most harmincötén vannak, de volt már 57 gyerekük, sőt hetvenen is elfértek, amíg a lakótelepi 3-as számú föl nem épült. Akkor még hárommal kevesebben viseltük gondját a gyerekeknek — mondja Sípos Jó- zsefné bölcsődevezető. Hogyan éltünk akkor ...? Hát lehoztuk a padlásról a kiságyakat, s előfordult, hogy a személyzeti helyiségben sőt még az irodában is aludtak gyerekek. A bölcsődevezető, aki már hét évet dolgozott rá a nyugdíjra, imádja az apróságokat, s mondja is, hogy sokan megférnek egy jó közösségben, ha muszáj. Ügyhogy __most köszön ik a kérdést, de igazán jól megvannak, és most még a statisztika is kedvező képet mutat, mert a kihasználtság az első negyedévben száz százalékos volt. A gondozónők pedig valamennyien szakképzettek, s mindannyian túl vannak a 10 éves törzsgárdatagságon. S ami számukra még fontos és munkájuk visszaigazolását látják benne: a szülők is elégedettek velük. Most nyáron egy hónapra bezárják a csodálatos park kapuit, mert a fűtést korszerűsítik. Van felvétel Budaörs legnagyobb bölcsődéje, a 3. számú, a lakótelepen működik. Sok-sok apróság guggol a homokozóban, a medencében pedig sorukra várnak a nagyobbak, hogy a langyos vízben megmártózzanak. Hatvan körül van a gyereklétszám. és minden jelentkezőt fel tudunk venni — mondja Balogh Sándorné vezetőhelyettes. Hogy van-e valamire szükségünk...? Ahol ennyi gyerek él ott ez természetes, hiszen kopnak, rongálódnak a játékok, s az csak jó, ha minél több van az újakból. Mégis, talán a legfontosabb az volna, ha kerítéssel, vagy élő- sövénnyel tudnánk elválasztani a csoportokat egymástól. Szakmai szempontból mindhárom bölcsőde a Kerepestar- csan működő Pest Megyei Módszertani Bölcsödéhez tartozik. Annak vezetője Fazekas Katalin, akivel arról beszélgettünk, hogy mi lesz a bölcsődék sorsa, lesz-e bővítés, vagy visszafejlesztés? Mindketten ismerjük a számadatokat, melyek szerint körülbelül kétezer bölcsődei hely visszafejlesztésére kerül sor. Budaörs és Gyál, mindkettő fejlődésben levő település, bővülnek a lakótelepek, sok a fiatal házas, magasabb a születési szám, mint az országos Kinek az inge... Egyszer, úgy tizenöt évvel ezelőtt — meséli Józan Miklós nyugdíjas alsónémedi polgár — találkoztam egy Volán-ellenőrrel és kérdeztem őt a váróterem felől. Azt mondta akkor, hogy még nincs eldöntve, hol lesz a végállomás? Gondolom — folytatja —, ennyi idő elteltével már csak megállapodhattak! Ügy látszik. Józan Miklós túlságosan optimista volt. Mert bár a teret (a soroksári Hősök teréről van szó, ahol a néme- diek átszállnak) a maszek bodegák szinte teljesen benépesítették, de váróteremnek még híre-hamva sincs. Nézzük hát, kinek a feladata is lenne, hogy a buszra várakozó némediek feje fölé tető kerüljön? Ezt a kérdést tettük fel előbb a Volánnak, azután a két érintett tanácsnak. A Volánbusznál Sohár István, a forgalomirányításért felelős főosztályvezető a válaszadást mély sóhajtással kezdi. — Ez jó kérdés —, mert ez egy lyuk a kötelezettek listáján. Értetlenül hallgatok. Aztán Sohár István tovább fűzi mondandóját, mintegy magva, rázatul. — Szóval az a helyzet, hogy valójában nem is tudni, kinek lénne a dolga az alsónémedieknek várótermet átlag. A körkép alapján talán önmagától adódik a következtetés, hogy ebben a körzetben nem cél a gyermekintézmények visszafejlesztése, sőt, talán a fejlesztés sem ártana. A gondozónők és a szülők elégedettek, a gyerekek pedig láthatóan jól érzik magukat. S bár, egy húsz-harminc fős fejlesztésre szükség volna, hogy még ideálisabb legyen a kép, mégis a mai gazdasági helyzetben érthető: a tanácsoknak vannak ennél sürgősebb, fontosabb feladatai is. Antal Piroska építeni. A Volán tizenkilenc vállalatánál a helyi tanácsoké ez a feladat. Ám hogyan invesztálhatna az alsónémedi tanács Budapesten, mert itt Soroksárról van szó, amely a főváros XX. kerülete... ? Akkor tehát ázhatnak tovább a némediek? A XX. Kerületi Tanácsnál sok illetékesnek vélt emberrel beszéltem, akik jószerivel még azt sem tudták, hol van kerületükben az alsónémedi busz végállomása. Még Dercze István. a műszaki osztályvezetőhelyettes is rossz hejyre tippelte a buszmegállót. De végül is nem ez a lényeg, hanem, hogy megtudjuk, kinél? is kellene azt a bizonyos várótermet felépíteni? Más busznak sincs A műszaki helyettes érthetően nem mutatott különösebb lelkesedést a kérdés hallatán. Némileg magyarázható is, hiszen, mint mondta, több olyan hely is van, ahová célszerű lenne fedett várót építeni. De a beruházások — az ismert anyagi nehézségek miatt — csak csökkentett ütemben haladnak. Az, hogy más busznak sincs végállomása, hát ez is érv, de aligha vigasz ez az alsónémedieknek. Végül is azt a választ írom le, amit Dercze István, a XX. Kerületi Tanács Aki csak véletlenül téved Szentlőrinckátára — ilyen elég ritka, hiszen út vezet át Szolnok megyébe, Pusztamonostorra, onnan Heves megyébe, Hatvanba, az átmenő forgalom mégis gyér —, az is azonnal látja, hogy dolgos és igen módos emberek élnek itt. Társasháznak is beillő háromszintes, sokerkélyes, liftes házak állnak az út mentén. Joggal hihetnénk, hogy generációk lakják a lakásokat, ám egy helybeli asszonytól megtudjuk, a megcsodált házban négyen élnek. Munkáról, jövedelmekről beszélgetünk a tanácselnök asszonnyal. Meglepő dolgokat mond, de kételkedni nem lehet benne, hiszen maga is fólia alatt termel, s ezzel egészíti ki a tanácsi fizetést, mint majd’ minden beosztottja. Tízforintos órabér — Csak a magunk tájékozódására kiszámoltuk, mennyi az órabér a fólia alatt — meséli. — Igencsak meglepődtünk az eredmény láttán. A több hónapos munka gyümölcse ugyan sok ezer forintos bevétel, ám mindezt összevetve a sátor alatt görnyedve töltött órák számával, tiz forint körüli, órabér jön ki. Nem véletlen: csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy főállásban fóliázzanak. A többség ma is műszaki osztályának helyettese elfogadhatónak ítélt: a pénzügyi lehetőségek függvényében megvizsgálják, hogy mikor tudnak fedett várót építeni. A helyiek kezdik Nos, ezek után hátravan az a tanács, ahonnan az emberek bejárnak. Hátha ők még mozdíthatnak valamit. Fülöp Józsefné tanácselnök régi ismerősünk, írtunk már róla, mennyit köszönhet a falu a pedagógusból lett községi vezető munkálkodásának. Mikor meghallja kérdésünket, jelzi, ismeri a gondot. Józan Miklós neki is elpanaszolta. Nem kétséges — mondja az elnök asszony —, hogy a némedi emberek közül sokakat érint a probléma, főként, ha csapadékosra fordul az időjárás. Jó lenne azonban, ha senki sem hagyná figyelmen kívül: abból, hogy a némediek ingáznak, egyáltalán kinek van haszna? Mert én úgy gondolom, az, hogy sokan utaznak, az jó a Volánnak, hisz tisztességes összegű bérleti díjakat számolnak fel nekik. Ráadásul a heti bérletnél hét napra, holott országunkban többnyire ötnapos a munkahét. Ezenkívül jól jár még a főváros is, mert növekvő munkaerőszükségletének nem csekély százalékát pótolja vidékről bejárókkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi elhárítjuk magunktól a felelősséget. Ellenkezőleg. Ha csak ezen múlik, hogy fedett váró legyen bejáróink feje felett. mi rrtagunkra vállaljuk a kezdeményezést. Csak találjunk hozzá tarsakat is, akik segítenek! A. P. Pestre, Hatvanba vagy éppen Nagykátára jár dolgozni. És igazán szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik helyben kaptak munkát. A sor nem hosszú, hiszen az ipart gyakorlatilag a szent- mártonkátai Kossuth Tsz cipőüzeme képviseli Lőrinckátán. Negyven asszony készíti itt a budapesti Minő Cipőgyár számára a talpakat és sarkakat, a legfinomabb, exportra készülő lábbelikhez. Gond a belvíz — Jut-e ide a kész cipőkből is? — kérdezem Bodor József- nét, az üzem vezetőjét. — Általában évente kétszer mi is vásárolhatunk ezekből az exportszériákból. Csakhogy még fél áron is majdnem ezer forint. Meg hát a mi útjainkra és a lábunkra nem való ilyen cipő. Valójában nem olyan rosz- szak az utak Szentlőrinckátán. Ugyanakkor egyre nagyobb gond a belvíz elvezetése, s bármilyen meglepő, ebben is a fólia a ludas. — A telkek nagy részét fóliasátor borítja, ezért a csapadékvíz alig tud utat találni magának a talajba — mondja ezzel kapcsolatban a tanácselnök asszony. — Ezt kell megoldanunk mostanában a legveszélyeztetettebb területeken. Ezekre a célokra elsősorban a tehóból befolyt összeget használhatjuk fel, nálunk évi ezer forinttal szavazták meg az emberek. Ez az összeg bizony lényegesen több, mint a régi kofa volt. Talán ennek is tudható be, hogy társadalmi munkára alig számíthatunk. — Ügy tűnik tehát, hogy igényben nincs hiány Szentlőrinckátán sem, de igényességben már igen. Asszony az elnök — Valóban, érdemes megnézni a házakat, a gondozott kerteket, a szép kerítéseket. Ami azon kívül van, arra viszont már nem minden ház- tulajdonos kényes ennyire. Persze meg lehet érteni őket. Egyre magasabbak a költségek, s mind több időt vesz igénybe a kert. A fóliás termesztéshez nélkülözhetetlen trágyát például manapság csak ötven-hatvan kilométer távolságból lehet beszerezni. — Két éve látja el a tanács- elnöki teendőket Szentlőrinckátán, abban a körzetben, ahol ma még nem túl gyakori a női vezető ezen a poszton. — Most már megszokták az emberek, hogy asszony ül az elnöki székben. Bizonyos szempontból könnyebb, más szempontból viszont nehezebb volt a beilleszkedés számomra. Ugyanis igazgatási előadó voltam itt a tanácson. Beosztottból ritkán lesz elnök. A munka nem volt ismeretlen, de azzal, hogy az asztal másik felére kerültem, sok minden kérdésben szemléletet kellett váltanom. A gazdálkodásban viszont előny a tanácsi múlt, rutint, biztonságot adott. — Kis település, kis költség- vetés. Mire futja? — Mondhatnám azt, hogy a legszükségesebbekre sem. Ám ez így nem igaz. Ha soroljuk a feladatokat, a legégetőbb gondot ki tudjuk választani és megoldani. Ez most éppen a gyógyszertár, s a kapcsolódó szolgálati lakás. Itt, a megye csücskében, szinte beékelődve a Jászságba, már nem elegendő a régi kisegítő patika. A kisgyermekes szülőknek, az idős beteg embereknek gyakorta kellett buszra szállniuk egy-egy gyógyszerért. Ezért határoztuk el, hogy patikát építünk. Ez most két esztendeig munkát ad nekünk, s leköti minden pénzünket. Móza Katalin Műanyaghulladék Melegíti a vizet A nagy tömegben keletkező poliészter-hulladékok környezetkímélő megsemmisítéséhez fejlesztett ki korszerű berendezést a Prometheus Tüzelés- technikai Vállalat, a Budaplast Műanyagipari Vállalattal és a Flextherm PJT-vel közösen, Az országban évente több száz tonnányi műanyaghulladék elhelyezése okoz gondot; a műanyagokba épített, erősítésre szolgáló üvegszálak és a műanyag szétválasztására szintén nem volt eddig megfelelő műszaki megoldás. Az új megsemmisítő berendezés fűtésre felhasználható meleg vizet termel, a tüzelés illő- anyagait speciális utóégetővei ártalmatlanítja, a visszamaradó üvegszálak pedig alkalmasak az újrahasznosításra. A prototípus-berendezés elkészült és sikeresen használják a Budaplast egyik vidéki telephelyén. Mi lenne ha nem tiltanák? Ez az elképesztő látvány kíséri az utazót Maglód határában. A kép önmagában lesújtó, ugyanakkor komoly íertőzö góc is. A helyi tanácsnak határozottabban kellene fellépnie, mert csupán a tiltó tábla — úgy tűnik — nem elég a környezetszennyezők megfékezésére. És sajnos az igazsághoz tartozik, hogy megyeszerte több kirándulóhelyen is találkozhatunk szétdobált építési törmelékkel, a környezetet csúfoló szemétkupacokkal. (Vimola Károly felvétele) Százból hetven exportra A Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyára össztermelésének több mint 70 százaléka kerül tőkés exportra. Amerikától Indiáig, a Zastava személygépkocsikba beépített kúpgörgös csapágyakig ez évben mintegy 5 millió darab kerül gyártásra. Felvételünkön: Vásárhelyi Fcrencné a szerelőszalagon még egyszer átvizsgálja a kész forgóalkatrészeket (Hancsovszki János felvétele) Egy lyuk a kötelezettek listáján Áznak az alsónémediek Pesten Alsónémediből úgy kétezer ember jár naponta Budapestre dolgozni. Ingáznak. Húsz perc buszozás Volánnal Soroksárig, onnan kék autóbusszal ki-ki folytatja útját fővárosi munkahelyére. Alsónémediröl Soroksárig több száz forint a bérlet, míg a pestiek ekkora távolságot egyetlen lyukasztással tehetnek meg. Mégsem ez fáj az alsónémedieknek, hanem hogy a soroksári végállomáson nincsen várótermük. Ig>az, talán nem épp ez a legmegfelelőbb idő, hogy erről panaszkodjanak, mert a zord természeti erők évszakja elmúlt, most nyár van. he a némediek még emlékeznek a télre. A télre, amely az elmúlt évben különösen kegyetlen volt, s ha a pesti busz akárcsak öt percet is késett, előfordult, hogy a következő távolsági járat indulásáig akár másfél órát is várakozniuk kellett. Az ingázók tehát úgy érzik, imigyen is hátrányban vannak a fővárosiakkal szemben.
