Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

Élmény volt nézni eket Akkoriban így vágták a rendet Szomorú, esős reggelre éb­redtek azon a hétvégén a gyömrőiek is. Nyoma sem volt a júniusban szokásos me­legnek, napfénynek, annál in­kább volt tocsogó sár, fino­man szemerkélő eső, több is, mint amit el lehetett volna beletörődéssel viselni. Az élet azonban nem állha­tott meg a hosszú tavaszi eső­zések ellenére sem. Kinek-ki- nek előbb-utóbb muszáj volt kimennie a kertjébe, a határ­ban a földjére, szőlőjébe, rét­jére, hogy helyrehozzák a víz­mosások okozta károkat, ahol kellett, újra ültessenek, vagy a sok csapadék miatt hirtelen megnőtt füvet, sást lekaszál­ják. Kaszáló embert nem először láttam, hiszen életem több mint kétharmadát vidéken töltöttem el. Ám mert az én időmben már a kombájn, a motoros fűkasza volt a sztár, a meghatározó a mezőgazda­sági munkák egyes időszakai­ban, meglepett s lenyűgözött az, amit egy esős reggel lát­tam a gyömrői Halász-patak völgyében. Valójában semmi különös dolog nem történt, csupán „csak” annyi, hogy egyszerre öt kaszást még nem láttam, amint egymás mögött haladva vágták a rendet a helyenként méternél is magasabbra nőtt sás közt. Rögtön arra gondoltam, hogy valamikor így arathattak, ka­szával, egymás mögött, illetve Papp József, a rangidős kaszás vezeti a sort, s míg egyre beljebb haladnak a töméntelen zöldben, hogy elérjék a pa­takpartot, jó néhány suhintás van hátra addig (A szerző felvétele) egymás melletti sorokban ha­ladva. Az öt ember — Papp József, Torma Ferenc, Hudák Lajos, idősebb és ifjabb Csor­ba Sándor — mögül már csak a marokszedők hiányoztak, ka­szájuk alól pedig az érett, aranyló búzakalászok. De ők „csak” sást és füvet vágtak egy helybeli bérlő vi­zenyős rétjén. S mert aluliról is, felülről is kapott bőven nedvességet a helyenként lá- pos talaj, hát hirtelen megug­rott, megnőtt a szemet gyö­nyörködtető zöld tömeg. További esőtől is lehetett tartani, így amíg viszonylag csendesen szemerkélt az „égi áldás”, öt barát összefogott, hogy hamar végezzenek a ka­szálással, ott a Halász-patak völgyében s más réteken is. Nem volt nehéz egy húron, azaz egy kaszán pendülniük, hiszen ötük közül legalább négyen még abban a világban születtek, amikor a kasza volt vágáskor, aratáskor a legfon tosabb, legbiztosabb eszköz, ha a jószágállománynak széna, takarmány, a jó kenyérhez időben levágott búza kellett. Aszódi László Antal A szerencseárus balszerencséje A szerencsét árulja. És amellett persze a csalódást is, minthogy az egyiknek sike­rül, a másiknak nem ... Bele­tartozik az utcaképbe. Tavasz- szal, ősszel, ha nem telepedne összecsukható székével és kis asztalkájával a Forrás Áruház oldalához, az ember már fel­kapná a fejét: valami hiány­zik. — Talán két napig itt leszek még. Aztán majd csak szep­temberben — mondja hunyo­rogva. Szemébe tűz a nap, ez már a nyár, a sorsjegyadag fogyóban — úgy 350 ezer fo­rint körüli értékben került az asztalkára a borítékosból. Dá­vid György harmadik éve kí- nálgatja, hogy öt forint az ára, nem is olyan drága — s a jövő-menő, sétálgató, szaty­rot cipelő, gyereket vonszoló, jókedvű és mogorva járókelő próbálkozik: hátha...? — Mindenki az ötvenezer fo­rintosat alkarja kihúzni, ez ért­hető. Van, akinek drukkolok, hogy nyerjen, van akire ha­ragszom. Egyik nap is kiok­tattak, hogy ez az egész csak humbug, ki garantálja, hogy az ötvenezres tényleg benne van? Drága uram, mondtam, hiszen én csak árulom! De ne­ki én bűnbak voltam. Három év egy-egy szezonjá­nak tapasztalataiból tanul­mánykötetet tudna írni. Az emberekről. Arról az idős asz- szonyról például, aki minden áldott nap megveszi a sorsje­gyet, és mintha bérlete lenne az egészen pici szerencséhez, minden alkalommal nyer is tíz forintot. Elteszi és elégedett. Vagy azokról, akik kotornak a borítékok között, aztán nem vesznek — mégis kiderül, hogy a közeli villanyoszlop mögött van mit kibontani, valahogy a tenyerébe ragadt az a fránya papír... Dávid György mellékfoglal­kozásként alkalmazottja For­tunának, egyébként a Maiév­nél dolgozik és épp a napok­ban vizsgázik majd targonca­vezetésből. Vajon magának vett-e már sorsjegyet? S sze­rencsés embernek mondhatja-e magát? — Nem! — mondja utóbbira azonnal és határozottan, az­tán szelídíti kicsit a nemet: — Sorsjegyet vettem, nem is egyet, nyerni nem sikerült. Egyébként úgy vagyok a sze­rencsével, mint az emberek legtöbbje, van, ami bejön, van ami nem. Ez úgy általában vonatkozik az életemre. Ami pedig az anyagi oldalát illeti: egyszer egy évig játszottam azonos lottószámokkal. Amint meguntam és megváltoztattam, rögtön kihúztak négyet a ré­giből. Amíg beszélgetünk, jönnek mennek a próbálkozók, viszik a maradékot, aztán: viszont­látásra szeptemberben. K. Zs. (Péter László felvétele) Kulturális programok Gombán az autós kertmozi­ban pénteken 21 órától: Fran­kenstein menyasszonya (szí­nes, szinkronizált angol fan­tasztikus film). Gyomron 14-től a II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskolá­ban (Bajcsy-Zs. u.) Pál Aran­ka festőművész-tanár és ifj. Pál Mihály szobrászművész ki­állítása, 15-től a batikszak- kör foglalkozása az alkotóház­ban, 15.30-tól gyermektorna a Pázmány utcai óvodában, 17- től karate, 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás, a Strand kert­moziban 21-től: 90 nap (szí­nes, szinkronizált kanadai filmvígjáték), az úttörőházban 15-től a bélyegszakkör össze­jövetele. Vasárnap Balkán táncok IV agy sikerrel szerepelt a ’ napokban a monori művelődési központban a szovjet déli hádseregcso- port ének-, zene- és tánc- együttese. A száztagú szov­jet együttes kétórás pro­dukciója méltán aratott osztatlan elismerést a né­zők körében. A kitűnő táncosok már-már akroba­tikus mutatványokkal szó­rakoztatták a nagyérdeműt, az énekesek tiszta hangor­gánuma és a zenekar vir­tuóz játéka is hozzájárult a sikerhez. Június 21-én, vasárnap délután négy órakor újabb táncegyüttes lép fel a mo­nori művelődési központ színpadán. A monori KISZ- bizottság által szervezett előadás címe: Balkán tán­cok. A Szófia megyei ifjú­sági táncegyüttes először szerepel hazánkban, éppen ezért remélhetőleg nagy érdeklődés kíséri majd produkciójukat. Az előadásra belépők — 20 forintos egységáron — elővételben is vásárolhatók a művelődési központ iro­dájában a nyitva tartási időben. —ér IVIQblORI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1987. JÜNIUS 19., PÉNTEK Rekkenő kánikulában Vízfüggöny alatt nő a nyár Végre! Végre beköszöntött a nyár, sok napsütéssel, szin­te kánikulai meleggel. Ví­gan lubickolok kacajától han­gosak a strandok, egyre több napimádó gyűlik össze a par­tokon, a hétvégeken az utak megtelnek a távolabbi . vizek partjára igyekvő emberek ve­zette gépjárművekkel. Ugyan, ki gondol ilyenkor arra, hogy a régen várt nap- fényözön, a meleg, nem csu­pán azért van, hogy a nyár örömeit kedvelőket szolgálja? Pedig akik ilyenkor is kint szorgoskodnak a földeken, a szabad ég alatt, tűző napon, azok tudnák csak igazán ér­tékelni a hűsítő habokat a strandon, vagy mondjuk egy pohár jégbe hűtött üdítőitalt, egy faóriás árnyékában. Csakhogy a Nefag mendei csemetekertjében, az öntözést szolgáló tározóban nem lehet fürödni, s nincs fehér kö- tényes pincérlány, aki felszol­gálja a hűtött italt a rög fö­lött görnyedőknek! A négy asszony fölé nem borult dús lombkorona, hogy enyhítse a fejük felett tűző nap hevét. Hiszen azok a pi­ci „fácskák”, amikkel fogla­latoskodtak, még csak né­hány centiméterre nőttek a föld felszínétől. S éppen azért kellett olyan gondosan meg­tisztítani a sorok között a gyomtól, hogy ezek a még csemetének sem nevezhető pa­lánták nőni tudjanak. Ki hétrét görnyedve kapált, ki meg guggolva, vagy térdel­ve kézzel gyomlálta ki a giz- gazt, s közben halkan beszél­gettek. Ha megfájdult a gerincük, káprázott a szemük a tűző napfényben, ha ujjaik gör­csöt kaptak a sok tépkedés- től, egy-egy pillanatra kiegye­nesedtek nyújtózkodni, mélyet szippantottak a közeli erdők illatos levegőjéből, a semmi­be markolva tornáztatták uj- jaikat, majd folytatták mun­kájukat ott, ahol abbahagy­ták. A kezek!... Csak néztem, csak néztem a dolgos, áldott jó kezeket. Azok a napszítta, széltől, földtől cserzett kezek hatvan-hetven éve kapaszkod­nak ebbe a világba, nagy terheket megmozgatva, cipel­ve, amit ha vagonba rakná­nak, á világ leghosszabb vas­úti szerelvényeit kellene ah­hoz összekapcsolni. Nehéz a kapálás, gyomlálás, szabadon fütyülő szélben, a nap hevében, távol az árnyas lomboktól. Száz méterrel mesz- szebb hiába hűs a föld az ön­tözőmű fáradhatatlanul forgó vízsugaraitól, a szél az enyhet adó vízfüggönyt pont a má­sik irányba fújja. A friss víz szaga, látványa Ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron, Ecseren és Maglódon: központi ügye­let (Gyömrő, Steinmetz kapi­tány u. 62., telefon: Gyömrő 70.), Monoron, Monori-crdőn, Csévharaszton, Vasadon és Pé­teriben: központi ügyelet (Mo­noron, a szakorvosi rendelő­ben), Pilisen és Nyáregyhá­zán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonczi u. 1., telefon: Sülysáp 50), Üllőn: dr. Kókay József, Vecsésen: központi ügyelet, a szakorvosi rendelőben (Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7-től 13 óráig Mo­noron, a szakorvosi rendelőin­tézetben, a veesési és az ül­lői betegeket 8-tól 13 óráig a veesési szakrendelő fogásza­tán látják el. Egyéb időpont­ban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig Budapes­ten, a VIII. kerületben, a Szentkirályi utcai szakrende­lőben van sürgősségi ellátás. Ügyeletes állatorvos: dr. Varga János Monor. Dózsa Gy. u. 63., telefon: Monor 357. Beteg állatok bejelentése: Monoron a főtéri gyógyszer- tárban szombaton reggel 8-tól 13 óráig, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. másokat alighanem megbolon- dítana, ha nekik kellene az ujjaikat, és a cipőtalpon ke­resztül is a lábukat égető föl­dön, a rög fölött görnyedni. Ha a monoton munka már nagyon kívánja az emberi szót, s az ajkak megnyílnak, érdes por ropog a fogak kö­zött. És mégis! Mégis szeretik a foglalkozásukat az asszonyok, a világ minden kincséért nem cserélnének, nem hagynák oda gyönyörű munkahelyüket. Pedig Pálinkás Istvánná, Nagy Antalné és Karskó Pai­ne az erdészettől mentek nyugdíjba. A hetvenéves Ver- hás Istvánná húsz éve dolgo­zik a csemetekertben, s e hosszú idő alatt egyszer sem volt betegállományban. Amikor megkérdezem az asszonyoktól, hogy miért nem géppel dolgoznak, jót nevet­nek, s ajánlják, hogy hajol­jak közelebb a földhöz, s próbáljam megkülönböztetni a pár centis palántákat az ugyanakkora gyomtól. Az első percben feladtam a reményt, hogy egyetlen cse­metét is felismerjek a ha­szontalan gizgaz között, míg ők, szinte ujjaikkal tapintották ki, hogy mit kell meghagyni, s mit kell kitépkedni. A ké­nyes, nemesített fehér és szürke nyárcsemeték a vegy­szeres gyomirtást sem bír­ják. Marad tehát a gondos, lel­kiismeretes kétkezi, munka hogy ősszel, az embernél is magasabb facsemeték milliói hajladozzanak majd a szűnni nem akaró szélben ... A hatvanegy éves Kriskó Mihály, amikor még délebéd­hez készülődött — felesége jó hazait csomagolt a kendőbe —, előbb óvatosan földre tet­te a vállait órák óta húzó kézi permetezőt, félrerakta a széles karimájú kalapot, a vé­dőmaszkot, s kibújt a min­denütt jól záró overallból — ami alatt gőzölgött a saját verítékétől átnedvesedett ru­hája. Ebéd után megmosako­dott, majd sietett a szivaty- tyúhoz, hogy vasvillával ösz- szeszedje a rendcsinálás után megmaradt, és már megszá­radt szénát. Utána a palánta­föld egy újabb területére vál­totta át az áramló vizet, be­kapcsolta a szivattyút, majd kiállt az útra, s tenyeréből szemellenzőt csinálva nézett a távolba, hogy működik-e minden „vízköpő”. Hosszan beszélgettünk a munka szeretetéről, becsületé­ről. Arról, hogy őt is megbe­csülték eddig, mert számtalan elismerésben részesült, s ta­valy, eddigi jó munkája ju­talmául magas állami kitünte­tést adtak át neki a minisz­tériumban. Hát, mit mondjak, a két- három órás ismerkedés, be­szélgetés után jó volt végre hazafelé igyekezni, s örülni a némi enyhet adó esőfelhők­nek ... A. L. A. IMocross lódnál a győzelem a tnádi Egerben rendezték meg a motocross országos bajnokság I. osztályú 125-ös kategóriája, valamint az Úttörő Kupa so­ron következő futamait. A'II. osztály fél- és negyedliteres kategóriájának mezőnye szá­mára meghívásos versenyt hirdettek meg. Az erőpróbán a monori Kossuth Tsz SE mo­tocross szakosztályának ver­senyzői is érdekeltek voltak. Zsíros Zoltán, aki Tápió- bicskéről, hosszabb kihagyás után igazolt át a körzetköz­pontba, úgy tűnik, egyre in­kább magára talál. A külön­legesen erős nyolcadliteres me­zőnyben nagyon nehéz lépést tartani a „harapós” fiatalok­kal, Kamrás Károllyal, Hor­váth Pállal, a Balogi testvé­rekkel, Zoltán Attilával. Fő­leg egy olyan rendkívül gyors, hajtós, de kemény talajú pá­lyán, mint az egri. Zsíros Zol­tánnak mégis sikerült. Igaz, az első futam rajtja nem ment a legjobban, mert csak a 15. helyen tudott el­menni. Utána azonban egyre inkább belelendült, s végül is a nyolcadik helyen futott be a célba. (Az élen Kamrás, Horváth, Balogi Z. végzett.) A második futamban a mo­nori versenyző már a start­gép lecsapódása után azonnal jobb pozícióba került, s azt végig sikerült * is megőriznie, bár az utolsó körökben kemé­nyen kellett hajszolnia vaspa­ripáját, hogy visszaverhesse Jeszenszky Antal meg-meg- úiuló támadásait. Ebben ter­mészetesen nagy versenyzői rutinja is segítségére volt, és sikerült megőriznie a 6. he­lyet. Az élen is fogcsikorgató küzdelem folyt közben. Balogi Zoltán úgy jutott el a harma­dik helyre, hogy Erdőst egy bodicsekkel elküldte a pályán kívülre eprészni, Horváth Pál, az exhajnok pedig kihasználva Kamrás pillanatnyi kihagyá­sát, beelőzött és körülbelül 5 másodperces előnnyel győzött. A két futam összesített ered­ménye: 1. Horváth Pál (Hód- gép), 2. Kamrás Károly (ÜBSE), 3. Balogi Z. (HPSE), 4. Zoltán Attila (ZMMK). 5. Zsíros Zoltán (Monor, Kos­suth Tsz SE). Biztató ered­mény. A nyolcvan köbcentiméte­res gépekkel induló húsz leg­fiatalabb reménység között három monori is szerepelt: Mód Csaba. ifj. Szelei Ferenc és Ivánfy Norbert. Az utóbbi két fiúnak nem nagyon tet­szett a szágudós pálya, a ke­mény, csúszós terep, így az­után a mezőny második felé­ben végeztek. Számukra a rö- videbb, technikásabb pályá­kon nyílik lehetőség a javí­tásra. Annál remekebbüi sze­repelt viszont Mód Csaba, aid a 4.—5. helven startolt el Tóth Ádám. Halász Miklós. Koller Krisztián mögött. • Sokáig úgy tűnt, meg is elég­szik ezzel a pozícióval, és eb­ben a temDÓban motorozik végig. Egy meredeket követő ugrató és lejtő előtt azonban meggondolta magát, s mintha rakétákat gyújtott volna be, elröpült az élboly mellett, at­tól kezdve már mindenki csak a hátát láthatta egészen a célig. Az Úttörő Kupa egri fordulójának végeredménye tehát: 1. Mód Csaba (Monor, Kossuth Tsz SE). 2. Tóth Ádám, 3, Koller Krisztián. A hét végén D unavecsén versenyeznek a monori cros- sozók. V. J. SSN 0133—2801 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents