Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-19 / 143. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA után AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA SS 1 MEGYEI TXNACS LINA XXXI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM Ára: I,UO forint 1987. JÜNIUS 19., PÉNTEK Ünnepélyes búcsúztatás a Kossuth téren Csao Ce-jang befejezte A Minisztertanács ülése Tájékoztatót tartott a kormány szóvivője A httháv" ..Jogtalannak próbálja beállí­» a. tani az ellene folytatott eljá­Űg helyseiben rást, vádaskodik, hazudozik, úgynevezett egykori besúgók névjegyzékével fenyegető­zik, s a francia jogrendet kihasználva még arra sem hajlandó, hogy volt áldozatai, vagy azok hozzátartozói, szemébe nézzen. A per ideje alatt eddig alig jelent meg a tárgyalóteremben.” (2- OLDAL) Gátoksiesikért ->Az eg>’ik útnak a csúcstech­tee-pHaCStBttirr nikával készülő műszeripari aBkafréSSek termékek tömeggyártása ígér­kezik, s ezáltal bekapcsolódásunk a világ élvonalába tartozó autógyárak munkájába. A másik lehetőség az ipari szerkezetváltás, az alkatrészek előállítása, illetve a személygépkocsik összeszerelése. Jelenleg folynak a tárgyalások több külföldi, autógyárral, például a Volks­wagennel, a General Motorsszal és az indiai Maruti céggel.” (3. OLDAL) magyarországi látogatását Kádár János és a kínai vendég elvonult a díszalakulat előtt a Kossuth Lajos téri ünnepélyes búcsúztatáson Hivatalos, baráti látogatá­sa befejeztével ünnepélye­sen, katonai tiszteletadás­sal búcsúztatták csütörtö­kön Budapesten, a Kossuth Lajos téren Csao Ce-jan- got, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak megbízott főtitkárát, az államtanács elnökét, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Lázár Györgynek, a Poli­tikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. A fellobogózott téren Kádár János, Lázár György, Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügy-, Ka­rolyi László ipari, Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ter, Iványi Pál, a Fővárosi Ta­nács elnöke, valamint politi­kai, állami és társadalmi éle­tünk több más vezető szemé­lyisége búcsúztatta a magas­rangú kínai vendéget. Csao Ce-jang Kádár János társaságában fogadta a felso­rakozott díszegység parancs­nokának jelentését, majd a magyar és a kínai himnusz el­hangzása után ellépett a ka­tonák sorfala előtt. A vendé­gek és a vendéglátók ezután kölcsönösen elbúcsúztak a megjelent magyar és kínai ve­zetőktől, illetve a budapesti diplomáciai kéviseletek veze­tőitől és tagjaitól. Csao Ce-jang és kísérete ez­után a Ferihegyi repülőtérre indult, ahol Lázár György, Maróthy László és Kótai Géza búcsúzott el a magasrangú vendégtől. Jelen volt Jván László, hazánk pekingi, illet­ve Zhu Ankang, Kína buda­pesti nagykövete. Csao Ce-jang tegnap kora délelőtt utazott el hazánkból különrep ülőgéppel. A látogatásról kiadott sajtó­közleményt a 2. oldalon ismer­tetjük. f, A Minisztertanács csü­törtöki üléséről a Tájékoz- ^ tatási Hivatal elnöke, a ^ kormány szóvivője az ^ alábbi tájékoztatást adta: ^ A Minisztertanács elnöke í tájékoztatást adott Csao í Ce-janggal, a Kínai Kom- -í munista Párt Központi Bi- £ zottsága megbízott főtitká- ^ rával, az államtanács el- ^ nőkével folytatott tárgyá­ig 1 ásókról. A Miniszterta- ^ nács a tájékoztatót jóvá- < hagyólag tudomásul vette. ^ A pénzügyminiszter jc­s lentése alapján a kormány ^ áttekintette az adóreform ^ előkészítésének folyamat- ^ ban lévő munkálatait. ^ A kormány ezt követően ^ megtárgyalta és jóváha- í gyólag tudomásul vette az ^ Állami Tervbizottság és a í gazdaságfelügyeleti bizott- ^ ság legutóbbi üléséről szóló i jelentést. A kormány ülését követő szóvivői értekezleten Bányász Rezső a sajtó jelenlevő kép­viselőinek kérdéseire vála­szolt. Elsőként a Magyar Távirati Iroda tudósítója kér­dezett hazánk utóbbi időszak­ban megélénkült diplomáciai tevékenységéről. Bányász Re­zső válaszában mindenekelőtt leszögezte, hogy az első félév­ben valóban egymást követték a fontos hazai és külföldi tár­gyalások. Emlékeztetett arra, hogy Kádár János, az MSZMP főtitkára áprilisban járt Svéd­országban. a kormány elnöke pedig Olaszországba látoga­tott. Hazánk vendége volt Poul Schlüter dán és Georgi Atanaszov bolgár miniszterel­nök. A minap zárultak a Dzsambin Batmönh vezette mongol párt- és állami kül­döttséggel folytatott megbe­szélések, és hazánkban üdvö­zölhettük Csao Ce-jangot, a Kínai KB megbízott főtitká­rát, kormányfőt. Több fontos külügyminiszteri találkozót is tartottak, s éppen most tar­tózkodik Budapesten Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere. Ehhez kapcsolódóan hang­zott el az MTI második kér­dése is, amely a most befeje­ződött magyar—kínai tárgya­lásokról érdeklődött. A szóvi­vő kiemelte: Csao Ce-jang elvtársnak a magyar vezetők­kel folytatott tárgyalásai szí­vélyes, baráti, elvtársi légkör­ben zajlottak. A megbeszélé­seken kifejezésre jutott az a kölcsönös óhaj és készség, hogy a két ország kapcsolata az élet minden területén di­namikusan továbbfejlődjön. Egymás tapasztalatainak meg­ismerése, az újabb lehetősé­gek feltárása megkönnyíti en­nek az együttműködésnek a (Folytatás a 3. oldalon) tlggeS Btíffg l-es ,.Már befejeződött a váci talál- •• •• . kozó, elindult kifelé a kilencez­er 'QffM2*€£ffiZCT res nézősereg, s ekkor érkezett a hír a közlekedésiek vereségéről. A hangosbeszélő, kö­zölte az úton lévőkkel az eredményt, s,így joggal hang-, zott a hazaiakra vonatkozó kiáltás: bajnokcsapat!” (7. OLDAL) Amég érék „A mozgalmat elindító dán- szentmiklósi—albeftirsai Mi­ff cseresznye csurin Termelőszövetkezet nem szervez már Szedd magad! akciót, ugyanis felszámol­ták a főváros közelében lévő területeiket,' Dánszent- miklos, körzetében termő almájukra pedig nincs ele­gendő vevő.’’ , (8. OLDAL) Kádár János fogadta Eduard Sevardnadzét Véget értek a tárgyalások A szovjet külügyminiszter nemzetközi sajtókonferenciája Eduard Sevardnadzét a Központi Bizottság székházában fo­gadta Kádár János Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta Eduard Sevardnadzét, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagját, a Szovjetunió ELHAGYOTTAK T avaly, az esztendő vé­gén fogalmazódott meg az ötlet, s mivel eltelt azóta hat hónap, in­dokolt a feltételezés, nem lesz abból már semmi sem. Az ötlet figyelmet érdemel. Azt javasolták a kezde­ményezők, hívják össze a városban dolgozó diplomá­sok közül azokat, akik nem a képzettségüknek megfele­lő pályán, munkahelyen, beosztásban stb. dolgoznak. Először minden illetékes — és ilyesfajta fórumok meg­rendezésében sok az ille­tékes — fejét felkapva azt mondta, ebben tényleg van valami. Később azután nyúlni kezdett az idő, a lel­kesedés meg zsugorodni. Nem az ötlet gazdáinál, ha­nem az illetékeseknél. Vé­gül is a legfőbb illetékesek egyike mondta ki a parancs­csal felérő véleményt. Sze­rinte ug; mis egy ilyen ősz- szejövetelnek a politikai kockázatát?) felelőtlenség lenne vállalni. Veszett persze több is Mohácsnál, mint egy ötlet­nek a sorsa, magvában ma­radása vagy megvalósulása. A cselekvést megbénító verdikt sem tartozik a rit­kaságok közé, hiszen a valóság bonyolultabbá vá­lása némelyekből a hu- nyócskát játszó gyermek reflexeit váltja ki. Az igazi baj maga a valóság. A vá­ros néhány ipari üzemé­nél, mezőgazdasági szövet­kezeténél, intézményénél tájékozódva ugyanis kide­rült, diplomásaiknak az egyharmada(I) dolgozik olyan munkakörben, amely nem egyezik szakmai kép­zettségükkel ...! Semmi kü­lönleges nincsen abban, ha a mezőgazdasági gépész szakon végzett mérnök nem gyakorolja a mesterségét, mivel a termelőszövetkezet elnökévé választották. Az is inkább csak furcsa, de nem veszedelmes dolog, ha a jo­gász a kereskedelem állami felügyeletében vesz részt, miközben munkahelye be­töltetlen státusokra jogá­szokat keres. Azt azonban már elgondolkoztatónak kell tartanunk, ha a ba­romfifelvásárlással egy geo­déta foglalkozik, bár felet­tesei teljes megelégedésére, a könyvtárosi és népműve­lői diplomát szerzett asz- szonyka titkárnő a város egyik vezetője mellett... és ezek még korántsem a vég­letes példák. Talán jellemző is, talán csak véletlen: nem lelhető semmiféle áttekintő, össze­gező kép arról, a megyében milyen arányú a diplomá­sok pályaelhagyása, olyan állásvállalása, amelynél szakmai képzettségüknek nincsen szerepe vagy az a szerepe jelentéktelen. A magunk szerény tapasz­talatai azonban azt mutat­ják, a mérték le nem becsülhető, hiszen rábuk­kantunk olyan települések­re, ahol például a peda­gógusokat, az orvost és a gyógyszerészt leszámítva, az összes többi diplomás nem a tanult szakmájának a művelője...! Az általunk megismert esetek érdekes­sége, hogy a szakmát vagy éppen a pályát elhagyók között döntő részben fér­fiak vannak, s csupán cse­kély arányban nők! Tapasztalatok, számítások azt mutatják, ritka eset az, amikor a felsőfokú végzett­séget szerzett fiatal diplo­más el sem kezdi szakmá­ja gyakorlását. Elkezdi. A pályamódosítás vagy ép­pen elhagyás azután követ­kezik be, hogy a gyakorlat és a remélt, meg a tanult szakmai helyzetek szembe­sítésének első szakasza — négy—hat évre tehetjük ezt az időszakot — befejeződik. Harminc év felett növek­szik meg erőteljesen és szembetűnően azoknak a csoportja, akik nem látják igazolódni reményeiket, akár anyagi, akár szakmai értelemben, de gyakran mindkét tekintetben. Akár nyomatékos figyelmeztetés­ként is felfoghatjuk — és egyben a társadalmi meg­ítélés tükröződésének —, hogy a kereskedelemből a diplomások szinte menekül­nek! Van a megyében olyan kereskedelmi cég, ahol egyetlen diplomás sem dol­gozik, s nem csekély azok­nak a példáknak a száma, amelyek azt mutatják, a kereskedelemben maradó felsőfokú végzettségűek te­temes része sem a ta­nult szakmájában tevé­kenykedik. S okféle számítás ered­ményeit véve figye­lembe, a megyében, a diplomásoknak az ötödét kell azok közé sorolnunk, akik elhagyták választott — ha választott és nem példáúl a szülők által, reá­juk erőszakolt — szakmá­jukat. Miközben egyre éle­sebben kerülünk szembe a képzett emberek hiánya miatti termelési, szolgál­tatási, oktatási bajokkal, gondokkal, a végzettek kö­zül minden ötödik ember hátat fordít annak, amihez nagy reményeket fűzhetett, hiszen feltételezhető, azért tanult hosszú éveken át. Az elhagyott helyeknél, pályák­nál is nyugtalanítóbb gon­dok forrása azonban a he­lyüket kereső, de meg nem találó, sok mindenbe bele­kezdő, de lényegeset való­jában semmiben sem elérő középkorúak számának nö­vekedése. Mészáros Ottó külügyminiszterét, aki hivata­los, baráti látogatáson tartóz­kodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón tájékoztatták egymást az MSZMP és az SZKP legfontosabb időszerű feladatairól. Véleményt cse­réltek a magyar—szovjet kap­csolatok fejlesztéséről, a vi­lágpolitika főbb kérdéseiről. A találkozón részt vett Várkonyi Péter külügyminisz­ter és Rajnai Sándor, hazánk szövjetunióbeli nagykövete, a Központi Bizottság tagjai. Je­len volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Eduard Sevardnadze dél­után nemzetközi sajtókonfe- ' renciát tartott a Hilton szálló­ban. Bényi József külügymi­niszter-helyettes megnyitó . szavait követően a szovjet diplomácia vezetője rövid nyilatkozatot tett, amelyben tolmácsolta a szovjet nép ba­ráti, testvéri üdvözletét, majd összefoglalta magyaror­szági látogatásának tapaszta­latait. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar vezetőkkel folytatott ba­ráti, elvtársi, nyílt légkörű tárgyalásain jelentős politikai eredmények születtek. Kádár Jánossal politikai tartalmát tekintve nagyon komoly meg­beszélést folytatott, Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnökével hasznos eszmecsere során az országaink közötti gazdasági együttműködés fej­lesztésének témaköreit tekin­tették át, Várkonyi Péter kül­ügyminiszterrel pedig fontos külpolitikai kérdésekben egyeztették a magyar és a szovjet álláspontot. Eduard Sevardnadze kijelentette, hogy budapesti tárgyalásainak kö­zéppontjában is annak az át­alakításnak a kérdései álltak, amely nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocialista közösség (Folytatás a 2. oldalon) Munkában a Kombi-Trak Egy ügyes mindent tudó járművel a Kombi-Trakkal bővült a Közúti Igazgatóság tárnoki üzemmérnökségének gépparkja. A holdjárműre emlékeztető gép a ferde, hepehupás árokpartok­ról is képes lekaszálni a füvet és a gazt. Képünk a 7-es szá­mú főútvonal mentén készült, ahol Schnepp Ferenccel az ülé­sén egy 10 kilométeres szakaszon tisztította meg az útszéli árkot. (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents