Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

^dtifap 1987. JŰNIUS 18., CSÜTÖRTÖK Villanófény \ Az ember életét rengeteg törvény, utasítás, rendelet szabályozza. Ezek közül csak az egyik a KRESZ, amelynek egyes pontjait éppúgy nem tartják be, mint sok egyéb, az élet más területére érvé­nyes szabályt. A foglalkozásommal jár, hogy hetente bejárom Szent­endre körzetét. Bosszúsan és szomorúan látom, hogy hosz- szú évek óta nem tudták az illetékesek elérni: a földek­ről feljövő járművek kerekeit a vezetők tisztítsák le a sár­tól. Az öbuda Tsz, a Munkate­rápiás Intézet és a Városgaz­dálkodási Válallat gépei „je­leskednek” a dologban. Leg­utóbb például az egyik szent­endrei tanácstag nyilvánosan szólalt fel, s kérte, hogy a szeméttelepről kijövő gépko­csik ne hordják fel az útra a sarat. A tanácstag ígéretet kapott rá, hogy megszüntetik a sár- felhordást. Eltelt néhány hét, s megkérdeztem a tanácsta­got: történt-e valami az ügy­ben? Az égvilágon semmi, vá­laszolta elkeseredetten. Isme­rek még tucatnyi helyet a környéken, ahol hasonló szi­tuációk alakulnak ki, S meg­győződésem, hogy gyorsan rendet lehetne teremteni. A menetlevélből két percen be­lül kideríthető, hogy melyik gépkocsi járt ott, s ki a fele­lős. Be hát nem teszik, mert tudják: mindenki szitkozódik magában, de feljelentést nem tesz. Ha pedig a tanácstag hi­vatalból felszólal is, épp azok nem törődnek vele, akik a bajt okozzák. ígéretet teszek arra, hogy a legelső rossz tapasztalatom­kor megkeresem a sárt fel­hordó gépkocsi cégének illeté­keseit. Előre borítékolom, hogy ígéretekben roppant gazdagok lesznek. Cselekvéseikben an­nál szegényebbek. Mert magá­ra vessen a motoros, aki fel­borul, az autós, aki megcsú­szik. A törvények azért van­nak, hogy ne tartsuk be őket? Rövidesen tárgyalják az 1987. évi 5. számú tanácsren­deletet, amelynek tervezete ezekben a napokban forog közkézen. A tartalma a köz­tisztaság helyi szabályozása. Az elképzelések leglényege­sebb részeiből idézünk, azzal a céllal, hogy akinek hozzá- szólnivalója van, keresse fel a tanács városüzemeltetési osz­tályát. A leendő rendelet hatálya a település határain belül min­denkire kiterjed. Leszögezi, hogy a köztisztaság megőrzé­sében mindenki köteles hat­hatósan közreműködni, és a települési környezet szennye­zését, fertőzését eredményező tevékenységtől tartózkodni. Amihez a lakosság várhatóan hozzászól, az a háztartási sze­mét szállítása. Ez a tevékeny­ség jelenleg is szabályozott, de változások várhatók. Mik ezek? Az közismert, hogy Szent­endrén négyféle szállítási mó­dot alkalmaznak. Pormenteset félpormenteset, konténereset és zsákosat. Az elkövetkezen­dő napokban arról kell dön­teni, hogy mi kerüljön a ta­nácsrendeletbe. Például azokban az utcák­ban, ahol zsákos a szemétszál­lítás, a tulajdonosoknak köte­lező legyen-e vagy sem zsá­kokba bekötve kitenni a hul­ladékot? Vagy: a konténerbe műanyag zsákba csomagolva, vagy anélkül (mint eddig) le- hessen-e a szemetet elhelyez­ni? Az eldöntendő kérdések kö­zé tartozik az is, hogy a por­mentes szállításba bevont te­Fütyülnek rá A rendelet nem érvényesül Panaszkodik a lakosság: töb­bek között azéirt, mert nosz- szú évek óta nincs megoldás az üvegek visszaváltására. A i'ásárlló hol itt, hol ott látja kiírva: üveget átmeneti ideig nem tudunk cserélni. S még jó, ha mellótesznek egy mon­datot: elnézést kérünk! Csakhogy véleményeim sze­rint ez az eljárás igazságta­lan. Mert mit szóljon az em­ber ahhoz, hogy például a li­teres boros- és a pezsgőspa­lackokat évek óta tárolni kény­telen. Pedig annak rendje és módja szerint a vásárláskor kifizette az öt-, illetve kétfo­rintos betétdíjat. Mert az ár­ban ugyebár az foglaltatik, hogy ennyi, plusz üveg. Maradjunk a példánknál, a literes borosüvegnól, meg a pezsgésnél. Az egyik. 5,50, a másik hét forint. Mindkettő­ről szól a Kereskedelmi Érte­sítőben 1986. december 10-ón, a 23. számban, az 542. oldalon megjelent A göngyölegforgal­mazás zavarainak megelőzését célzó intézkedések című 7/ 1978. II. 1. MT számú rende­let. A tartalma a göngyölegek visszaszállítása, s ennek elma­radása esetén azoik a szank­ciók, amelyeket foganatosítani kell. Nos, tallózzunk belőle! „A megrendelő a szállítási ütemterv szerint köteles a szállító rendelkezésére bocsá­tani a göngyöleget, a szállító pedig köteles elszállítani azo­kat. Amennyiben e kötelezett­ségének nem tesz eleget, a megrendelő a göngyöleget a szállító költségére visszaszál­lítja. illetve a jogszabályban meghatározott mértékű köt­bért érvényesíthet.“ Mondom a város egyik Is­mert boltvezetőjének, hogy ez világos. Küldje vissza né­hányszor teher taxival az üve­geiket, biztosan észbe kap a szállító. Érdemes közzétenni a válaszát: — Uram, ne legyen gyer­meki Ha én ezt meg merném tenni, egy hónap múlva már üresek lennének a polcok. Nem kapnék semmit! Kimaradná­nak az én túráim, raktáron pont az nem lenne, amit én rendeltem, lerobbanna a ko­csi, és még folytathatnám. Mehetnék havat lapátolni. Tel­jesen ki vagyunk szolgáltatva a nagykereskedelmi vállala­toknak. Ismerkedjünk meg a továb­biakban a rendelet újabb be­kezdéseivel ! Előírja, hogy a palackozott italokat és az üveges konzer- veket előállító, illetve forga­lomba hozó gazdálkodó szer­vezetek, vagy a közbenső for­galomba hozó (nagykereske delmi) szervezetek kötelesek az üzletekből az üvegpalacko­kat és öblösüvegeket vissza­szállítani. A rendelet értelmében a, szállító a kereskedelmi, a ven­déglátó vállalatok és szövet­kezetek egész bolthálózatából köteles összegyűjteni az üve­geket, függetlenül attól, hogy melyik üzletükbe szállította azokat töltött állapotban. Ha ezt nem teszi, szigorúan és következetesen alkalmazzák a 7/1978. II. hó 1-jén kelt MT számú rendelet 30., 31. és 32. paragrafusában foglalt szank­ciókat. Végezetül mind a kereske­delmi, mind a termelőválla latok vezetőd felelősek azért, hogy a lakosságtól az üres be­tétdíjas üvegeket visszavegyék és a kereskedelmi hálózatból az ipar telepére visszaszállít­sák. Az írás világos. Csak ép­pen a gyakorlatban nem ér­vényesül. Mert senki nem tartja be. Mindazok, akiknek kötelezettségeket fogalmaz meg, fütyülnek rá. A leírtak szerint az egész láncolatban csak egyvalakinek van duplán is kötelessége. A vásárlónak. Aki túlfizet és tárol, Mások érdektelensége miatt. rületeken kinek a tulajdona legyen az edény? Az egyik el­képzelés szerint a szállítást végző vállalat biztosítaná a lakosság részére, elvégezné azok cseréjét, javítását, az in­gatlantulajdonosok használati díjat fizetnének. Vagy haszno­sabb lenne, ha a tárolóedé­nyeket az ingatlan tulajdono­sa megvásárolná, javítaná, cse­rélné a saját költségén? Ismét más: az edény legyen a lakó tulajdona, de a javításukról, cseréjükről a szállítók gon­doskodjanak? Ez esetben ki-ki karbantartási átalánydíjat fi­zessen. A döntéshez jó tudni, hogy az edények tisztán tartá­sa, fertőtlenítése mindig a tu­lajdonos feladata. A konténe­reket pedig a szállító nyáron minden ürítés után, télen két­hetente takarítja. A tanácsrendelet-tervezet kitér még több olyan vitára okot adó dologra, ami eddig nem volt egyértelműen sza­bályozva. Például: a tároló' edényt csak úgy szabad kiten­ni, hogy az sem a gyalogos-, sem a közúti forgalmat ne akadályozza. Ha a kuka mű­szaki állapota nem megfelelő, vagy 110 liternél a köbtartal­ma. hatvan kilónál a súlya na­gyobb, a szolgáltatás dolgozói megtagadhatják az elvitelét. Kevesen tudják, hogy a nem háztartási szemét összegyűjté­séről, és saját költségen tör­ténő elszállításáról az illető ingatlan tulajdonosának kell gondoskodnia. Jó tájékozódni arról is, hogy magánszemélyek szeméttelepre hulladékot, sittet egy köbméterig díjmen­tesen szállíthatnak. Ez azért fontos, mert általában ki szók fák fizetni a járműre pakolt összes anyag tárolási díját A nagyobb méretű berende­zési tárgyak, falomb és kerti hulladék elszállítása a lomta lanítási akciók alatt történik, Az építési törmelék nem ér­tendő ide. Fontos még szólni a követ­kezőkről: az ingatlanok előtti járdaszakasz állandó tisztán tartásáról, a hó eltakarításá ról, a síkosság megszüntetésé­ről, a locsolással történő por­talanításról, a gyomtalanítás­ról a tulajdonos köteles gon­doskodni. A járdákat reggel hét óra előtt kell takarítani. Ahol nincs járda az ingatlan előtt, egy méter széles sáv megtisztítását írják elő. Sőt azokon a helyeken, ahol nincs intézményes úttisztítás, a tu­lajdonos gondoskodik a fél­szélesség takarításáról és szűk ség esetén portalanításáról. A városi tanács városüze­meltetési osztályán szívesen fogadnak minden ötletet, ja­vaslatot, véleményt, amellyel elő lehet segíteni a lehetősé­gekhez képest legjobb tanácsi rendelet meghozatalát Sajnáljuk, megtelt Változó színvonalú szolgáltatás Nem hullik a forint a zsákba A vizet az ember ősidők óta nemcsak ivásra használja. Körzetünk a Dunakanyar, há­rom jónevű fürdőnek is helyt ad. Közülük a leghíresebb kétségtelenül a lányfalui. Ha az ember kívülről nézi ezeket a létesítményeket, megcsodálja szépségüket. Ha tűző napsugarak alatt utaz­va látja a medencékben han- cúrozókat. a zöld gyepen he- verészőket. elfogja az irigy­ség. Szívesen lenne a keríté­seken belül. Sajnos az előb­biekben leírt idill nem azonos a valósággal. A Dunamenti Regionális Vízmű, e három létesítmény fenntartója szá­mos gonddal küzd miattuk. Nézzük meg, miért! Elsősorban azért, mert a fürdők túlságosan zsúfoltak. Az optimális befogadóképes­ség a Papszigeten napi 3500, Leányfalun 5000, Lepencén 2700 volt még tavaly. Mert a Köjál, fertőzéstől tartva, a leányfalui medencék vizének élvezetét ebben a szezonban már csak 3300 főnek engedé­lyezi. Így a három helyen egy időben valamivel több, mint hatezer ember lubickolhat, napozhat. Ebből bizonyosan gond lesz, mert a térség igé­nyeit ismerve, korán kikerül a kapukra a „megtelt” tábla. Azok akik kívülrekednek, mehetnek a fővárosba, már ha ott lelnek helyet. A lét­számkorlátozás elkerülhetetlen volt, mert a DMRV az elő­írás szerinti vízminőséget se­hol sem tudta biztosítani, hiába klóroztak, hypóztak, forgattak. Tettei a gondokat egyebek mellett az is, hogy a papszi­geti strand vizének csökken a hőmérséklete, gyérül kút- jainak hozama. Jelenleg 42 fokos. 1980-ban még percen­ként 280, tavaly már csak 210 liter meleg vizet tudtak fel­hozni. S ez a szakemberek szerint nagyon nagy külön- ség! Csak összehasonlításként: ugyanennyi idő alatt Leány­falun 900, Lepencén 1300 li­ter víz nyerhető. A Papszi­geten tehát az új kút fúrása elkerülhetetlennek látszik. Egyéb problémák is sorol­ható! Lepencén a hőfoktar­tás biztosítására üzembe kel­lett helyezni a doboshegyi öreg kutat. Leányfalun csak nagy erőfeszítésekké! tudják biztosítani a regionális rend­szerről a versenymedence számára a 2000 köbméter hi­deg vizet. Nem csoda, hiszen a strandok megrohanása a legnagyobb melegben szoká­sos, ugyaniakkor, amikor az ivóvízből is a legtöbb fogy. Ebből adódik az a helyzet, l\ogy strandjainkon tele me­dencékben fürdenek a vendé­gek, amikor a csapokból csak csordogál az ivóvíz. Említettük már, hogy s Dunakanyarban Leányfalu a legnépszerűbb strandhely. Ta­lán ezért található a leglerob- bantabb állapotban. A bővíté­se nemcsak helyi érdek, hl- ’ szén a községben egyebek melleit több vállalati és SZOT-üdülő működik. A me­dencék számának gyarapítá­sához van hely, az előkészítő munkák megindultak. Ahhoz azonban, hogy az indokolt fejlesztések megvalósuljanak, a Dunamenti Regionális Víz­műnek nincs pénze. A fentiekhez hozzáveendő még a parkolók hiánya, szin­te eldönthetetlen, hogy e té­ren Leányfalun vagy Lepen­cén rosszabb-e a helyzet, va­lamint a strandon fellelhető szolgáltatások enyhén szólva változó színvonala. Ez utóbbi dologban főként a Pest Me­gyei Vendéglátó Vállalat és a magánszektor érdekelt. A leg­több baj az állami cég egysé­geivel van. Pedig az üzletek kapacitásának elegendőnek kellene lenni a kereslet szín­vonalas kielégítéséhez. A DMRV a saját eszközeivel igyekszik fellendíteni a ven­déglátást, de természetesen nem sokat tehet. Szentendrén például szeretnék elhelyezni az üzleteket a medence kör­nyékéről és készségesen építe­nének összefüggő pavilonsort Lepencén szívrepesve várják, hogy az étterem, amelynek még csak a tanulmányterve van meg, végre elkészüljön. Leányfalun elegendő bolt ta­lálható, csak éppen a szolgál­tatás nem megfelelő. A sok fürdőzőt látva, az ember hajlik arra, hogy meg­állapítsa : a fenntartó válla­latnak csak a zsákot kell tar­tania és hullik bele a forint. Sajnos, nem így van. Az el­múlt évben Papsziget egymil­lió 319 ezer, Leányfalu 694 ezer forint deficitet „termelt”. Lepence viszont 3 millió hat­százezer pozitívummal zárt Összesen a nyereség másfél millió forint. Mindehhez hoz­zá kell tenni, hogy a több mint 16 millió forintos árki­egészítéssel együtt. És semmi remény arra, hogy a helyzet ebben az évben javul. Kánikulában a vízparton Végre nyár van. Az emberek a szabadba, vízpartra, > vízre vágynak. Ellepték a napokban az Omszki tó környékét is. So­kan vállalták a veszélyt — fertőzött a tó — és megmártóztak a nagy, hullámokban. A tábla minden oldalon elrettent a fürdés­től — úgy látszik, hiába. A Kálvária falé mutat * Halastó a hegyoldalban Beteljesült a régi álom Az urasági patak az Édes- lyuki forrásból ered, Duna- bogdány és Tahitótfalu között csörgedezik le a hegyekről er­dőik között, a 11-es főút felé. A vize tiszta, mert a Pilisnek a Duna felőli oldalából indu­ló erek kivétel nélkül forrá­sokból táplálkoznak, s útju­kat nem keresztezik szennyező létesítményeik. Az urasági pa­tak is háborítatlanul kanyar­góit lefelé, a fizika törvényeit követve, évszázadok óta, míg­nem akadt egy ember, aki azt mondta: itt pompás halastavat lehetne építeni. Bergmann Ferenc Dunabog- dányban lakik, a Kossuth út 179. alatt, olyan házban, ame­lyet több mint 150 évvel ez­előtt építettek. Otthona min­den porcikájában őrzi a svá­bok hajdani földművelő életé, nek nyomait. Az úttal párhu­zamosan fekszenek a szobák, erre merőlegesen azok a he­lyiségek, amelyek az állattar­táshoz, növénytermesztéshez, géptároláshoz nélkülözhetetle­nek voltak. A látogató hatal­mas kapualjon át jut a tágas udvarra. Bergmann Ferenc már több esztendeje nyugdíjas. Éppen az immár 21 éves, de csillogó-villogó Mercedese gu­mibakjait cseréli ki. A kocsi hűtőrácsán a jelvényes bizo­nyítók. A gazda a Mávaut so­főrjeként egymillió 250 ezer kilométert vezetett baleset nélkül. Csak busszal. Ehhez tessék hozzáadni, hogy még mennyit mehetett egyéb ko­csikkal. Már ez is figyelemre méltó dolog, de a Kossuth ut­cai ház lakóját nem emiatt keressük. Hanem azért, mert abból a bizonyos urasági pa­takból kialakított. gyönyörű halastó a Bergmann nevet vi­seli. Aligha szorul bizonyítás­ra, hogy manapság elég rit­kán választanak élő embert névadóul. E ponttól a törté­netet házigazdánk meséli: — Egész életemben szeret­tem horgászni. Amikor nyug­díjas lettem, több időm jutott rá. Csakhogy messze kellett járni. Nógrád megyébe. Tata­bánya környékére, s ráadásul mindenütt napijegyet váltat­tak velem. Mire kifogtam a halat, 300 forintomba volt. Születésem óta Dunabogdány- ban lakom. Ismerem a kör­nyéket, mint a tenyeremet. Régen gondoltam rá, hogy az urasági patak alsó folyásán, ahol két domb között a jókora tisztás közepén csörgedez, gát­építéssel nagyszerű halastavat lehetne építeni. Arról is tud­tam, hogy a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság másutt csi­nált ilyesmit, de a patak ab­ba egyenesen belerohant, s Az ka­feltöltötte hordalékkal. urasági viszont sok-sok nyár után érkezik az általam kiszemelt helyre, így képtelen belerohanni a tóba. Az elgondolást tett követte. Rengeteg utánajárás és szem­le után mindenki áldását ad­ta a megvalósításhoz, azzal a feltétellel. hogy Dunabogdány- ban alakítsuk meg a horgász­egyesületet. Ez hamarosan megtörtént. A tó kialakítását 1985-ben kezdtük, tavaly már be is telepítettük pontyokkal. Ma már az a gondunk, hogy rengeteg kis hal él benne, nem tudunk tőlük horgászni, mert minduntalan ráharapnak a csalira. Döntő többségüket hiába'dobjuk vissza, mert sú­lyos sérüléseket szenvednek. Valószínű, hogy elkülönítjük őket a nagyobbaktól. Mit tapasztal a látogató, ha a 11-es útról letérve, felgya­logol vagy 200 métert az ura­sági patak mentén? A kies kis völgyet hatalmas gát zár­ja el, alatta fut tova a feles­leges víz. A rendszer zsilip­pel szabályozható. A tó vize tiszta, mint a kristály. Part­ján csinos faház áll, rajta tábla: Bergmann-tó, Dunabog- dányi Horgász Egyesület. A lelkes természetbarátok, a Papeg és a helyi kőbánya dol­gozói mintegy 80 millió forin­tos értéket teremtettek ezen a szűk hektárnyi területen. Az idén már 18 mázsa halat en­gedtek a vízbe. Máris bizo­nyos, hogy csodálatos pihenő­hellyé válik Bergmann Ferenc álma. Vélhetné az ember, hogy a nyugdíjas sofőr csendesen él­vezi a népszerűséget, s úgy gondolja, hogy ő már letette a névjegyét e földre. Erről azonban szó sincs. Bergmann Ferenc az udvaráról nyugat felé mutat: — A Kálvária és a vele szemben levő hegy között ta­lálható egy szűküíet. Az Isten is pisztrángostónak teremtet­te. Három kis forrás táplálja. Olyan tiszta a vizük, hogy az országban nem találni párju­kat. A pisztráng roppant érté­kes, kényes hal. Kevés he­lyen lehet tartani. Ott, a Kál­vária-hegy mellett azonban otthonra lelne. Ha a Berg- mann-tónál az összes munká­val végzünk, ez a feladat kö­vetkezik. A horgászegyesület tagjai nagyon lelkesednek a célért. Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes Szóljanak hozzá! Terv a köztisztaságra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents