Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

1987. JÚNIUS 18.» CSÜTÖRTÖK • / -'S r v 3 fagyta» Kihasználtuk mozgásterünket Hozzászoktat a véleménykülönbség elviseléséhez A rendelettervezet vitája a parlamenti bizottságban Program, környezetünk védelmére Sosem volt könnyű a köz­művelődésről szólni. Hát még a közművelődésben folyó világ­nézeti nevelésről! De különö­sen nehéznek tűnik ez nap­jainkban. Persze mindjárt mádképpen fest a kérdés, ha megvizsgál­juk, mit is kell közművelődés­nek tekintenünk. Mert ez sem olyan egyszerű, mint amilyen­nek első pillantásra látszik. Csak a művelődési házak, a könyvtárak, a múzeumok, a mozik munkáját? S az egé­szében ? Részben ? Vagy ide kell sorolnunk mindazt, ami a szer­vezett állami oktatáson kívül közművelő, azaz a köz művelt­ségét, művelését szolgálja: az iskolák szabadidős program­jaitól kezdve a társadalmi szervezetek, mozgalmak, egye­sületek, klubok tevékenységén át mindent, egészen a tömeg­sportmozgalmakig ? Amikor az MSZMP Nagy­körös Városi Bizottsága nem­rég mérlegre tette' a világnéze­ti, politikai nevelés tapasz­talatait a város és térsége köz- művelődési intézményeiben, ez utóbbi érdemibb megközelítést választotta. Azt próbálta meg­vizsgálni, hogy a tudatformá­lás szempontjából hogyan használtuk ki mozgásterünket, milyen emelők, milyen nehéz­ségek tarkítják a mindennapo­kat? Jelesül azt, milyen együtt­működés szükséges még ah­hoz, hogy a kultúraközvetítés Nagykőrösön és térségében valóban kollektív munka le­gyen. A válaszok vitában fo­galmazódtak meg. . A város valóságához tarto­zik, hogy élnek olyan beideg­ződések, melyek a közművelő-- dést néhány intézmény „nép­nevelő” munkájával azonosít­ják. És persze az is igaz, a klasszikus értelemben vett közművelődési intézményeink jelenleg is afféle .kristályoso- dási pontok ebben a bonyolult viszonyrendszerben. Ám abban egyetértés volt, hogy elszige­telt vizsgálatuk félrevezető, s tulajdonképpen lehetetlen is. Hiszen az elmúlt években egy­re terjed intézményhálózataink olyanfajta tevékenysége, mely­ben lényegében csak befoga­dói szerepe van: helyet, esz­közt, ritkább esetben szak­embert biztosít valamely külső szervező rendezvényéhez, ak­ciójához. Nem is beszélve azokról a közművelődési al­kalmakról, amelyeket több in­tézmény, szervezet aktivistái közösen hoznak létre. Mindebből következik, hogy a megközelítés egyik lehet­séges módja az események számbavétele, ezek komplex vizsgálata, s ezen belül a világnézeti nevelőhatások ér­vényesülésének kutatása. Ilyen szempontból megálla­pítható, hogy a városban lé­nyeges változás, fejlődés kö­vetkezett be. A közművelődés, az oktatás és a tudomány szel­lemi kapacitásai, melyek ko­rábban csak egy-egy alkalom­ra, például 1982-ben az Arany­centenáriumra, 1983-ban a Vá­jd István-centenáriumra, 1984- ben a város felszabadulásá­nak 40. évfordulójára voltak összefoghatok, 1985-től egy­séges rendszerbe szerveződ­tek, s megszületett a Körösi tavasz. Ezzel a meglévő, korábban részben helyüket kereső tör­ténelmi és kulturális hagyo­mányok szervesen beépültek a város mai képébe, megkezdő­dött Nagykőrös sajátos, új szellemi arculatának kialaku­lása. Ebben fontos helyet fog­lal el az országos Arany Já­nos középiskolái balladamon­dó verseny, mely a klasz- szikus magyar költészet érté­keinek felmutatása- mellett Nagykőrös iskolavárosi hagyo­mányaihoz is szerencsésen kapcsolódik, emellett jól bele­illik az immár egy évszázados Arany-kultuszba is. Külön em­lítést érdemel a nemzetközi vöröskeresztes és környezet- védelmi amatőrfilm-fesztivál, melyre 20-30 ország amatőr- filmesei jönnek el minden al­kalommal, eszmecseréjükkel, vitáikkal napjaink emberisé­gének problémaérzékenységét növelve. Ezekkel a rendezvényekkel már eljutottunk a mai közmű­velődés egy másik sajátosságá­hoz, egyben más megközelítés lehetőségéhez: a pártbizottsági ülésen elhangzott vélemények abban is erősítettek, hogy egy­re inkább a rétegek, csopor­tok igényeire támaszkodó, azokból kibontakozó formák uralják a közművelődést, s úgy tűnik, a jövő útja is ez. Jól mutatja ezt a Körösi tavasz több rendezvénye is: a peda­gógiai hét, az Arany János Múzeum szervezte interdisz­ciplináris konferenciák, kiál­lítások. Térségünkben is számolni kell azzal, hogy a jobban élés, vagy a megélhetés gondjai, a széles körben vállalt túl­munkák az aktív korosztályok szabadidejét csökkentették, ez új kihívásokat ielent. Ezek arra késztetnek ben­nünket, hogy jobban alkal­mazkodjunk ahhoz a szükség­lethez, amely a gyakorlatban közvetlenebbül hasznosítható ismereteket ad. Ebben hasznunkra voltak a „Barátunk a város’’ és „Bará­tunk a múzeum” akciók, a művelődési központ történel­mi játszóháza, de a kertbará­tok és a kézimunkázok kö­rei is. E formákkal egyidejűleg igyekeztünk „kiszolgálni” és igényt kelteni. Közben nem felejtettük el azt sem, hogy a hosszabb szabadidő sem hoz­za' magával automatikusan azt a vágyat, hogy közösségeink tagjai klasszikusokat olvassa­nak, komoly zenét hallgassa­nak vagy pedig a társadalom- tudományban mélyüljenek el. A testületi ülésen megfogal­mazódott: sok a tennivaló azon felfogás honosításáért, hogy a szellemi elfoglaltság és a passzióból 'végzett fizikai munka egyaránt lehet a kul­túra része és terepe a világ­nézet formálásáriak. Sőt tér­ségünkben Kocsér és ..Nyárs­apát községekben külön ha­gyományértékű szerepe van a családok összetartozásában, a gyermekek nevelésében. Mindezekért is a városi ta­nács könyvtára az elsők kö­zött ismerte fel, hogy elébe kell mennie az újfajta igé­nyeknek. Évek óta tudatos ál­lományépítés folyik mind a felnőtt-, mind a gyermekrész­legben. Emellett könyvajánlá­sok. ajánló bibliográfiák készí­tésével is segítik az olvasók orientálódását. Emellett növekvő szerepet töltenek be az olvasókkal való kapcsolattartásban a különféle ankétok, közéletiségre nevelő fórumok, kiscsoportos progra­mok (író-olvasó találkozók, vetélkedők, pályázatok, gyűj­tési felhívások stb.). A könyv­tár szakemberei segítik a rendszeres, hét végi szabadidős gyermekprogramok előkészíté­sét, megvalósítását és kap­csolódnak a nagy rendezvé­nyekhez is. Minden ellentmondásossága ellenére többek szerint figye­lemre méltó kezdeményezés Nagykőrös Tanácsa és a Fia­tal Képzőművészek Stúdiója által szervezett nagykőrösi grafikai tárlat. A megítélé­sek szerint az esemény külön­féle módon hordoz világnézeti tartalmat, amelyet sok vita követ. Minősítik útkeresésnek, toleranciára nevelésnek, amely hozzászoktat ahhoz, hogy má­sok ugyanazt másképp látják. Jelentősek azok a próbál­kozások, melyek a munka­helyi szervezést kiegészítve, a lakóhelyet, a családok egészét veszik célba. Nagykőrösön en­nek a gondolatnak a megvaló­sulása a Családok a közműve­lődésért mozgalom, mely a családi iroda kezdeménye­zéseként indult, s az egységes városi közművelődési terv ré­szeként ma átfogja a város egész közművelődési tevékeny­ségét. Ilyen — az egész csalá­dot vonzó, a családokra építő — programok szerepelnek a Körösi tavasz rendezvényei között is. Elég, ha csak a vá­rosi gyermeknapot, a május elseje Pálfája parkerdőben családi majálissal való meg­ünneplését, az iskolai majáli­sokat, a György-napi vásárt említjük, de a szakszervezeti kezdeményezésű felszabadulá­si emléktúra, a nyári cifra- kerti mulatságok, a szüreti vigasságok, a városi fenyő­ünnep mind-mind ilyen, e mozgalom keretébe többé- kevésbé szervesen beépülő al­kalom. S ha hozzátesszük, hogy a cifrakerti mulatságok pél­dául augusztus 20-ához kap­csolódik, s itt a Hazafias Nép­front nemzetiszín szalaggal át­kötött zsemlével ajándékozza meg a gyerekeket, világos le­het, hogyan is jut el világ­nézetformáló tartalom e ren­dezvények során a résztvevő­kig. S mikor családi irodánk ilyen — a családok többségé­hez eljutó — közművelődési programok kezdeményezője, szervezője, részese, akkor ter­mészetes, hogy az iroda és a vállalatok, intézmények, de a családok kapcsolata jobb a szokásosnál akkor is, amikor egy-egy családi ünnep meg­szervezéséről, ha úgy tetszik, az iroda alapfunkciójáról van szó. Hiszen szók az emberek, akik a családi iroda mellé állnak, ha a Cifrakerti Szabad­idős Központért mozgalomról van szó, mellé állnak akkor is, amikor a társadalmi, csa­ládi ünnepek szocialista tar­talmú megszervezéséről, az irodával való szerződéskötés­ről, saját családi programjaik megszervezéséről döntenek. Ez pedig közvetetten ugyan, de hozzájárul a lokálpatriotizmus értékként kezeléséhez is. Családi irodánkat széles kör­ben elismerés övezi azért is, mert négy éve színvonalas vállalkozás a városi temetők­ben a halottak napjáról való társadalmi megemlékezés, még­pedig neves színművészek segítségével. Az emberi érzel­mekből fakadó kegyeleti szer­tartások tömegeket vonzanak. Persze :' á közxnűVélődési munkát, az ebben folyó tudat- formálást megítélni valóban nehéz. Mert miközben ilyen­féle új, egységes szemléletű, rétegigényekre és családi igé­nyekre építő kezdeményezések tanúi lehetünk a városban, az emberek véleményében termé­szetszerűen késve tükröződik mindez. Ezért egyfelől sikerél­ményt adó, hogy a formálódó új szellemi arculatot egyre in­kább megáénak érzi a város, másfelől pedig tudnunk kell kellő türelmet tanúsítani a tu­dati változásokhoz szükséges nem rövid időben. Mert vál­tozatlanul találkozni a műve­lődési, szórakozási alkalmakat kevesellő. azokkal nem talál­kozó csoportokkal, és sajnos éppen a fiatalok körében. Amikor tehát minden elisme­rést és támogatást megérde­melnek az elmúlt években lét­rejött, új tartalmakat hordozó közművelődési formációk, ez­zel az ellentmondással is szá­molnunk kell. És közben tudomásul ven­nünk : mindenki máshonnan jut el, másképpen azonosul az általunk közvetített világnéze­ti célkitűzésekkel. Mindezeket elősegítendő, új megoldásokon dolgozunk. Az együttműködést erősítve, több éve hasznos a városi pártbizottság előadói csoport­ja, és szándékaink szerint jövő­re megszervezzük az agitáto­rok szabadegyetemét is, ahol a város és térsége szellemi ka­pacitását kívánjuk tovább nö­velni. Hiszen a városi pártbizott­ság feladatul adta annak erő­sítését, hogy a közművelődési munka nem más, mint éle­tünk szervezése kulturáltsá­gunk szempontjából. Azt a fel­fogást bátorította a testület, hogy a közművelődési munka hatékonyságának növelése, a világnézet-formáló szerep erő­sítése terén ma az a kulcs­kérdés, hogyan tudunk új, jó összhangot találni az emberek közösségi és művelődési igé­nye, illetve a közművelődés közösségszükséglete között. GOTZIÄN lAszlőné dr., az MSZMP Nagykőrös Városi Bizottságának titkára Az Országgyűlés település- fejlesztési és környezetvédel­mi bizottsága Straub F. Brúnó elnökletével ülést tartott szer­dán a Parlamentben. A tes­tület a2; 1986. évi településfej­lesztési I és környezetvédelmi előirányzatok ' végrehajtásával foglalkozó jelentést, illetve a növényvédelemről, a talajerő­gazdálkodásról, a melioráció­ról és az öntözéses gazdálko­dásról szóló törvényerejű ren­delet tervezetét vitatta meg. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal tá­jékoztatójához fűzött szóbeli kiegészítőjében Ábrahám Kál­mán államtitkár, az OKTH elnöke egyebek közt elmond­ta: a könyezetvédelmi köve­telmények következetes ér­vényre juttatását, a károko­zással szembeni hatékonyabb fellépést szolgálja a levegő­tisztaság-védelem szabályozá­sának korszerűsítése. Cselek­vési program készült a ve­szélyes hulladékok káros ha­tásainak megelőzésére. A ta­pasztalatokat és az újabb igényeket figyelembe véve megkezdődött a hulladékok­kal kapcsolatos jogszabály­rendszer korszerűsítése. A természeti értékek megóvását további területek védetté nyil­vánításával segítették elő. Varga Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyette­se arról szólt, hogy tavaly je­lentősen meghaladta a vízfo­gyasztás a tervezett mértéket. Ojabb 74 település — össze­sen százezer ember — jutott egészséges ivóvízhez, a fej­lesztések 75 százaléka társu­lati formában, a lakosság anyagi erejének igénybevéte­lével valósult meg. Végezetül elmondotta: tervszerűen halad a Bős—Nagymaros vízlépcső- rendszer építése, tavaly há- rommilliárd forintot fordítot­tak a beruházásokra. A? ülései! Békesí László pénzügyminiszter-helyettes át­tekintést adott a gazdaság múlt évi teljesítményéről, gondjairól, s megvilágította, hogy a tanácsok milyen pénz­ügyi feltételek között gazdál­kodhattak. A vitában felszólalók kö­zül Balogh László (Pest me­gye, 29. vk.. Szob) a taná­csoknál alkalmazott úgyneve­zett sávos tervezéssel össze­Évek óta szoros együttmű­ködés köti össze a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Válla­latot a Litvániában levő Li- nasz lenipari egyesüléssel. Együtt munkálkodnak műsza­ki és tudományos területen és a szocialista munkaversenyben is. A jó kapcsolatokra, alapoz­va, egy évvel ezelőtt felmerült egy termelő vegyes vállalat lé­tesítésének gondolata. Az el­képzelések szerint egy lenfo­noda és szövődé működne Litvániában, áz ott előállított termékek felét a Budaflaxnál készítenék ki, valamint értéke­sítenék hazai és külföldi pia­con, tőkés országokban is. A termékek zömmel szovjet alapanyagból készülnének, az. . ottani gépeken, de magyar üzemszervezési eljárással, amelyet a Budaflax néhány évvel ezelőtt egy amerikai cég­től vásárolt és honosított meg. A vegyes vállalat létrehozá­sára két év múlva kerülne sor, de az együttműködés első lép­csőiéként máris hozzáláttak a termelési kooperáció előkészí­téséhez. Nemrégiben a Buda­flax árucsere-megállapodást kötött a moszkvai Szojuprom- importtorg kereskedelmi vál­lalattal. Ennek keretében a Li- nasz-cég 420 ezer négyzetméter féllen — pamut-len összetéte­lű — ágyneműszövetet szállít a magyar vállalatnak a har­madik negyedévtől. Az 501 ezer rubel értékű áruért cserébe a Budaflax női és férfidzseki­ket, leánykaszoknyákat és -blúzokat, valamint divatos gyermeksportruhákat gyárt szovjeíunióbeli partnerének. Nemrégiben újabb tárgya­függésben szóvá tette, hogy a felső határértékeknek nincs jelentőségük, ugyanis a jöve­delemtermelésben nem várha­tó számottevő fordulat. Kérte, hogy a kormány a következő évekre vonatkozó tervek meg­alkotásakor vegye figyelembe ezt a körülményt. Berdár Bé­la (Pest megye, 25. vk., Bu­dakalász) úgy vélekedett, hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlyának helyreállítására tett intézkedések az első ne­gyedévben nem hozták meg a kívánt hatást. A növényvédelemről, a ta­lajerő-gazdálkodásról, a me­liorációról és az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény- erejű rendelet tervezetéhez csatolt általános indoklás megállapítja: a növényvéde­lem hatályos jogi szabályozá­sa csaknem húszéves, a ma érvényes jogszabályok a vég­Az én házam az én váram — tartja a mondás. A napok­ban a csemői November 7. Tsz-ben járva mindezt a gya­korlatban is tapasztalhattam. A gazdaság központja fém­hordók ezreivel bástyázta magát körül. Fölföldi Sándor tsz-elnök- től megtudtuk a rendkívüli védelmi intézkedés okát. Mi­után területük nagy része gyenge termőértékű, szüksé­ges volt, hogy jövedelme­zőbb tevékenységbe is bele­kezdjenek. Néhány éve a miskolci Tszker ajánlott ne­kik egy biztató üzletet, s ók megkezdték a fémhordók elő­állítását, a .Tiszai Vegyi. Kom­binát számára. A dolog azon­ban balul sült el. Az történt, hogy a szerződést bizalmi ala­pon, szóban kötötték. Nemrég azonban a szolnokiak vissza­mondták a megrendelést, mi­nőségi hibákra hivatkozva. A valódi ok az volt, hogy a hordókba töltendő fehér fes­ték előállítása alapanyaghiány miatt jócskán lecsökkent, s így nem volt már szükség lások eredményeként szóba került az árucserebővítés le­hetősége, mely a jövő évtől lenne esedékes. Felvetődött, hogy nemcsak litván, hanem más szovjet köztársaságban gyártott árualapból is választ­hat a Budaflax, és természe­tesen ők is küldhetnének oda termékeikből. Az árucsere-megállapodások jól megalapozzák a tervezett vegyes vállalat létrehozását, s hozzájárulnak a Budaflax ter­mékszakosodási törekvései­hez. rehajtási rendeletek többszöri módosításával sem felelnek meg a követelményeknek. A biológia, az agrártudományok és a kémia fejlődése, nem utolsósorban a természet és a környezet egyre növekvő ve­szélyeztetettsége új jogi sza­bályozást tesz szükségessé. A növényeket károsító járvá­nyok elhárítása, a termőtalaj védelme, az embernek és kör­nyezetének fokozottabb meg­óvása és az állami támogatás­sal megvalósuló fejlesztések hatékonyságának növelése ér­dekében egyértelműen el kell határolni az üzemi döntések körét a társadalom érdekeit szolgáló követelményektől.. Az ülésen Straub F. Brúnó is­mertette a környezetvédelmi feladatokkal összefüggő állás­foglalást, amelyet a bizottság az Országgyűlés nyári ülés­szaka elé terjeszt. ezekre a tárolóeszközökre. Az eredmény ijesztő: 20 ezer fémhenger várta sorsa jobbra fordulását a központi telep udvarán. Közben múlt az idő. A vezetőség képességeit mu­tatja, hogy a szíj megfelelő helyen történő összehúzásával ezt a sokmilliós ráfizetést is ki tudták heverni. Sőt, a hordók javítására szánt össze­get is sikerült elszámolniuk Így aztán tiszta lappal kezd­ték a 87-es esztendőt, amikor is megjött a felmentés. Véget lehetett vetni a pénzügyi vészgazdálkodásnak, hiszen az Észak-magyarországi Vegyi­művekben ismét vásárlóra ta­láltak. Most már tanultak az előző bizalmi megállapodás­ból, s a számok papírra ke­rültek. Ez! a jövőjüket is biz­tosítani látszik, hiszen nagy tételű szállításról van szó. Közben rrtár masok is meg­keresték a gazdaságot ha­sonló igényekkel. Az előadás tehát happy enddel zárult. Mondhatnám, így igazságos; hiszen a 30 millió forintos beruházás, a kiváló technoló­gia és az emberi bizalom ilyen tanúsítványa nem vesz­het kárba. A tanulság azon­ban leszűrhető: a napjaink­ban uralkodó bizonytalan piaci feltételek közt senki sem vállalkozhat ilyen nyak­törő üzletre. Főleg nem egy kisgazdaság. Hogy az elnök szavával éljek: az ügyből nem maradtak sebeik, mind­össze erkölcsi pörkölődésröl van szó, de a kereskedelmi életben ez, azt hiszem, éppen elég. Főleg a csemőieknek, akik az említett hordókon kí­vül még számos termékkel foglalkoznak: a.fémhulladék­ból készített hófogótól a rak­lapokig, s ez azt jelenti, hogy sok üzleti partnerrel állnak kapcsolatban. Ilyen esetben pedig nem túl szerencsés egy hasonló kudarc. B. Gy. gyártásával lehetséges. Hazai vállalataink közül több olyan cég van, amelynek gyártmánya elérte ezt a kívánt szintet. Ilyen a Videoton VT 32 CAD munkaállomása, amelyet eső­hálózatok tervezésére használnak. Litván-magyar vegyes vállalat Együttműködés árucserére Egy bizalmi szerződés margójára A hordóhegyek leomlanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents