Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

é MAGAZIN WSf MÉH Y 1987. JÜNIUS 13., SZOMBAT Színházt levét.! A szabadtéri évad elé Tegnap este a gyulai Várszín­házban Sánta Ferenc Éjszaka című drámájával megkezdődött a nyári színházi idény. Ez az úgy­nevezett előbemutató ugyan mindössze három előadást je­lent, de a jövő pénteken Gyu­la már újabb produkcióval (egy másik előbemutatóval), Mikszáth Kálmán ismert, ki­tűnő szatirikus regénye, az Új Zrínyiász színpadi változata színrevitelével folytatja a sort. Mielőtt tehát a kőszínházi idény, véget érne — hiszen pél­dául az Operaház egész jú­niusban játszik még, hasonló­képpen a Vidám Színpad, s 23-án zár az operettszínház, 17-én a Madách, 16-án a Víg •— lendületesen elindul a nyá­ri szezon. És nem csak Gyulán. Pár nap múlva, 16-án, kedden már a Budai Parkszínpadon előadás lesz: az USA-ból, Los Angelesből érkezik a Black Ballet Jazz, ez a nagyon fia­tal táncegyüttes — amely azonban zenésznek és énekes­nek egyaránt kiváló művészek­ből áll, s az amerikai dzsessz sokféle irányzatát és a hozzá kapcsolódó táncokat sorakoz­tatja fel. Ugyanitt, július 1-jén lesz Kálmán Imre A mont- martre-i ibolya című operett­jének bemutatója, s ezt a dara­bot összesen húsz alkalommal játsszák olyan jeles művészek, mint Gálvölgyi János, Bárdy György, Kovács Zsuzsa, Osz- vald Marika, Berkes János, Straub Dezső. A rendező: Hor­váth Zoltán, az operettszín­ház főrendezője. S ha már a budapesti szabad­téri színpadoknál tartunk, ve­gyük sorra őket. Margitsziget: július 2-3-4.: a grúziai abház táncegyüttes műsora, fergete­ges táncokkal. Július 14-15-16.: Andrew Lloyd Webber ,J(á Macskák és a Jézus Krisztus Szupersztár komponistája) Re­quiem című műve, valamint Tolcsvay László Magyar mise című alkotása — mindkettő magyarországi bemutató. Jú­lius 31., augusztus 2., 6., 8: Aida. Nagyszabású produkció, nemzetközi énekesgárdával. Aida: Tokody Ilona, Amneris: Isola Jones (a szigeten tavaly ő volt Carmen), Radames: a moszkvai Nagy Színház, a hír­neves Bolsoj tenoristája, Vla- gyiszlav Pjavko, Amonasro: Sztojan Popov Szófiából. De Radamesként hallhatjuk az olasz Giuseppe Giacominit is. A rendező: Koltay Gábor, aki egy személyben a budapesti szabadtéri színpadok igazgató­ja és ismert filmrendező. Kar­mester: Pál Tamás, koreog­ráfus: Novák Ferenc. Érdekesnek ígérkezik még egy budapesti bemutató: a Városmajori Színpadon június 2.5-tól, s egész júliuson át játsszák a Romkabarét, Sel- meczi Tibor kétrészes zenés „katasztrófa játékát”, egyebek között Csala Zsuzsa, Szom- bathy Gyula, Balázs Péter, Rátonyi Róbert felléptével. S nem hagyható említés nél­kül, hogy a Vidám Színpad egész nyárra kiköltözik a fő­város egyik legszebb nyári játszási helyére, a Hild udvar­ba, ahol egész júliusban a nagy sikerű A kaktusz virága című vígjátékot játsszák, au­gusztusban pedig tíz Good­bye, C harley-előadással kez­denek, utána Vaszary Gábor Az ördög nem alszik című bo­hózatát mutatják be (ebből öt előadás lesz), majd az anya­színházban már korábban ját­szott Jean Poireí-komédia, a Kellemes húsvéti ünnepeket zárja a sort, augusztus 18-tól tizenegy előadásban. E dara­bokban fellép a társulat színe- java, Bodrogi Gyulától Csáká­nyi Lászlóig, Hernádi Judit­tól Garas Dezsőig, Horváth Gyulától Straub Dezsőig. Utób- . bi rendezőként is bemutat­kozik: ő állítja színre a Va- szary-bc' ó tot. Folytassuk a körszemlét a kö­zelebbi vidékkel. Szentendrén a Teátrum folytatja a tavalyi sikerdarab, Moliére Scapin furfangjai című komédiája előadásait, s új bemutatóként felelevenítve saját hagyomá­nyait — vígoperát visz színre: Rossini Hamupipőke című-mű­vét. A rendező Békés András. Visegrádon a június 27. és jú­lius 4. közötti, immár hagyo­mányosnak számító lovagi já­tékok vonzanak majd feltehe­tőleg szép számú közönséget. Az ország több, nagy hagyo­mányú szabadtéri színpada ígér még sok érdekességet. A már említett Gyulával foly­tatva: ott még két igazi cse- irre lesz látható: Háy Gyula Mohács című történelmi tra­gédiájának magyarországi be­mutatója, valamint az erdélyi magyar irodalom legjelesebb éu alkotójának, a most hat­vanesztendős Sütő András­nak Álomkommandó című új drámája. Előbbit június 26. és július 5. között összesen nyolc, utóbbit július 19. és július 26. között szintén nyolc alkalom­mal játsszák. Szeged, a leg­régibb s a legpatinásabb szabadtéri színház idén is tar­togat érdekességet: július 17- 18-19-én Rostand: Cyrano de Bergerac című romantikus ko­médiáját játsszák (ez gyakor­latilag a Madách Színház elő­adása, szabadtérre alkalmaz­va); a Rigoletto, Verdi operá­ja — olasz nyelvű előadásban — július 31.—augusztus 1-3- án kerül színre; két előadás­ban itt is bemutatják Webber Requiemjét és Tolcsvay Ma­gyar miséjét, s lesz egy magyarországi musicalbemu­tató is: Schönberg—Boublil műve, A nyomorultak, Victor Hugo regénye nyomán készült. Egerben, az Agria Játékok megújulást és érdekes műsort ígér. Újításként operát • is játszanak a Líceum kitűnő akusztikájú udvarán: Rossini A sevillai borbély című víg- operája t Szine'tar Miklós ren­dezi, s fellépnek az Operaház kitűnő énekesei. Az előadások július 2-4-5-én lesznek. Július 17-től kilenc estén játsszák Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékát. Jú­lius 8-9-10-11-én a Várban Páskándi Géza Kiéheztetés cí­mű drámája alapján játsszák — az egri várnak a törököktől történt visszavétele 300. év­fordulója tiszteletére — az Egriek, vitézek című várjáté- kot. No és persze ne feled­kezzünk meg Pécsről, ahol a Nyári Színház bemutatja Shakespeare: Macbeth című tragédiáját (premier július 9- én), játsszák Móricz Zsigmond Űri muri című regénye szín­padi változatát (július 17- től), s felújítanak egy korábbi nagy sikerű produkciót, Was­sermann—Leigh: La Mancha lovagja című musicaljét. A be mutató: július 28. Megjegy­zendő: ezt az előadást augusz­tus 1-jén és 2-án Szentendrén is bemutatják. F igyelmet érdemlő ígé retek — pedig ez csak a teljes kínálat­nak mintegy a két harmada. Hogy mi, s főleg milyen színvonalon valósul majd meg, arról alkalomadtán beszámolunk. Így nyár elején még minden szép. Takács István Miért jó a rossz? Kegyelemből sincs elégséges A leckét megtanultuk, sőt szükség esetén fel is mondjuk oktatóinknak. Ám az életben va­jon használjuk, tudjuk-e használni az elsa- játítottakat? Az igenlő válasz ugyancsak két­séges. Objektív és szubjektív akadálya egy­aránt van. Sorolhatjuk hosszan az okokat. Mert; elavult a tananyag, használhatatlanok a könyvek, egysíkú a képzés, hiányoznak a tanáregyéniségek, túlontúl sok az elmélet — a gyakorlat rovására. A szubjektív pedig a szemléletünk. Nem jó a szennyest kitenni az asztalra, még akkor sem, ha más piszkolja be a ruhát. Hátha még szükségem lesz az ille­tőre, esetleg rá vagyok szorulva, illetve utal­va, vagy csak félek, hogy mégis engem ítél­nek el a rossz eredmények miatt. Helyen­ként ezt tapasztaltam, amikor igyekeztem magamban képet alkotni a szakmunkáskép­zés helyzetéről a megyében. Különösen fi­gyelemreméltó ez most, amikor az oktatás­nak ez az ága gyökeres változások elé néz. Sok a bába A szerkezetváltás, a korsze­rűsítés a vállalatoktól egyre inkább megköveteli az éssze­rű munkaerő-gazdálkodást. Ebből is következik, hogy el­múlt az az időszak, amikor a szakmunkás-utánpótlásban csak a mennyiségi, számszerű igények kielégítésére töreked­tek. Ma már sokkal fontosabb, hogy a fiatal szakmunkások olyan elméleti és gyakorlati alapokat szerezzenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a vál­tozó igényekhez gyorsan tud­janak alkalmazkodni. Ehhez viszont a korszerű gépek ala­pos ismeretére és megfelelő elméleti felkészültségre van szükség. Hogy a tankönyvek elavultak, sok helyütt 'csak megveszik a diákok, de az órákat a tanár saját jegyze­tei alapján tartja — azt tud­tam. Arra voltam hát kíván­csi, milyen a gyakorlati hát­tér, a tanulni tudáshoz fon­tos közismereti tárgyak okta­tása. Első lépésként a megyei ta­nácson, Mészáros Pétert, a művelődési osztály előadóját kerestem meg. Hamar kide­rült, hogy számos kérdésben módosítani kell nézőpontomat, illetve új, alapokra építeni a tapasztalainkat. Például a szaktanácsadói rendszernél fi­gyelembe kell venni, hogy a szakmai ellenőrzési jogot an-- nak idején kizárólag az Ipa­ri Minisztérium adta át. Mi­után megyénkben mezőgazda- sági és kereskedelmi szak­munkásképzés is van, ez azt jelenti, hogy az említett vál­tozások ezekre az intézmé­nyekre másként érvényesek. Az sem lehet reális megoldás, hogy az iskolák esetleg csu­pán egyetlen vállalat fennha­tósága alá tartozzanak, mert mindenütt számos, különböző szakma alapjainak az elsajá­tításához nyújtanak segítsé­get. Ugyebár az nem valószí­nű, hogy valamelyik ipari nagyüzemnek egyformán szük­sége legyen ácsra, kőművesre, vegyipari szakmunkásra, il­letve esztergályosra. A hely­zetből eleve adódik, hogy a tanintézetek mindegyike ki- sebb-nagyobb vállalatok soka­ságával kénytelen együttmű­ködni, ha a szakmai képzés hátterét biztosítani akarja. Ugyancsak a legkülönfélébb szakmák miatt nem járható út a saját gyakorlati kabinet. Mindezek mellett meg kell küzdeniük a földrajzi hely­zetből adódó hátránnyal is: a területi szétszórtsággal, a me­gyeszékhely hiányával. Érde­mes felfigyelni arra, hogy a jelentkezők közül csupán any- nyit lehet felvenni, amekkora létszámot a vállalatok igé­A Cyrano de Bergérac szegedi előadásán is Huszti Péter játsz- sza a címszerepet (a képen: Spolarits Andreával). nyelnek, illetve amennyinek elvileg biztosított az elhelyez­kedése, ha végzett. Csakhogy: hiába beszélünk a minőségi orientációról, amikor egy-két divatszakmát leszámítva, a jelentkezők száma nem éri el a szükségeset. Vagyis pillanat­nyilag szó sincs számszerű túlképzésről, ami óhatatlanul káros hatással van a minő­ségre. Pályamódosítások Persze a vélemények meg­oszlanak ezen a területén. Vlukovszky József, az érdi 220-as Számú Szakmunkás- képző Intézet igazgatóhelyet­tese a kompromisszumos meg­oldás híve. Vagyis bizonyos szakmákban nem lehet és nem szabad megalkudni. Nem elég a szakmai ismeretek alapos elsajátítása, de a közismereti tárgyakból — így a matemati­kából és az irodalomból — sem lehet kegyelemből elégsé­gest szerezni. Főképp olyan területeken igaz ez, ahol a ta­nulóknak a végzés után ön­állóan kell dolgozniuk. Jelen­téseket, terveket kell készíte­ni, embereket irányítani és bizony ehhez kevés a szimpla szakmai ismeret. Ugyanakkor egy jó kézügyességű, de egyébként gyenge képességű diákból még válhat olyan szakember, aki a rábízott munkát jól és pontosán vég-' zi el: ne fosszuk meg tehát őt az iskola elvégzésének le­hetőségétől! Ezzel elkerülhet­jük a perifériára sodródás, s a csellengés csábítását is. Nap­jainkban viszont igaz, hogy a szakmunkásképző intézetekbe főként a 2-es, 3-as tanulmá­nyi szintű diákok jelentkez­nek, akik tizennégy évesen még nem tudják igazán el­dönteni, tulajdonképpen mit is jelent az a pálya, az a szakma, amit leginkább a szülők nyomására választottak maguknak. Hogy ez mennyire így van. azt jelzi a lemorzso­lódás. illetve a későbbiekben a pályát elhagyók nagy szá­ma. Előfordulhat ez még di­vatszakmákban is, mint azt Gelle Imrénétől, a váci Keres­kedelmi Szakközépsikola igazgatónőjétől megtudtam. Ök például alig tudják feltöl­teni az élelmiszer-eladói sza­kot, de többszörös túljelentke­zés van a ruházati kereskedői területen. Mégis ez utóbbinál nagyon nagy a végzést köve tőén, a nyomban más terüle­ten elhelyezkedők, illetve rö­vid idő után szakmát változ­tatók száma. A legpozitívabb vélemény a péceli Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet igazga­tója, Kovalszki Ede mondta. Bizonyos fokig érthető is, hiszen az ide jelentkezők nem az ismeretlenbe vágnak bele. Ebben az iskolában ugyanis csak állatgondozói szakok van­nak és a diákok mindegyike már otthonról hozza magával az állatok szeretetét, ismere­tét. Ennek megfelelően a környező állami gazdaságok és termelőszövetkezetek na­gyon elégedettek munkájuk­kal. Sőt, olyan lehetőségeik vannak, hogy kisállattenyész­tőik az állatkerttel, illetve kü­lönböző egyetemek kutatólabo­ratóriumaival működhetnek együtt. Amiről hallgattak Az összkép tehát vegyes. A váciak panaszkodnak, hogy vendéglátóipari osztályuk szá­mára — bár a Dunakanyar fontos idegenforgalmi terület — nincs megfelelő oktatóka­binetjük, s ,így diákjaik tudá­sa sem éri el azt a színvona­lat, amelyet kívánatosnak tar­tanának. Az ipari iskolákban nagyon sokat várnak az új rendelkezésektől, de az ő vé­leményük szerint ez pillanat­nyilag még csupán olyan lehe­tőség, amelyet a jövőben kell tartalommal megtölteni. Ök bi­zonyos kisebb helyeket leszá­mítva — ahol csupán néhány tanítványukat foglalkoztatják —, elégedettek azzal az együttműködési rendszerrel, amelyet az ipari vállalatokkal kialakítottak. Nagyon sok szé­pet és jót hallottam a két százhalombattai nagyüzemről, a DHV-ról és a DKV-ról. Más helyen ugyanilyen pozitívan emlékeztek meg a DKV segí­tőkészségéről. Ezek a vállala­tok komoly anyagi forrásokat mozgósítanak a képzés színvo­nalának emelése érdekében. Jelzik ezt például a minden igényt kielégítő oktatói kabi­netek. Mégis ez a terület. az, ahol a bevezetőben említett szomorú tapasztalatokra szert tettem. Ugyanis az illetékes előadótól szándékosan olyan intézmények, iskolák címét kértem, amelyeknél jó és rossz tapasztalatokat is összevethe­tek. Hangsúlyozottan arról volt szó, hogy nem az iskola nevelőmunkája, hanem az ob­jektív körülmények, azaz az ipari üzemek segítőkészsége nem felel meg az elvárható­nak. De erről sehol nem esett szó, sőt mindenütt azt a fele­letet kaptam, hogy ezen a té­ren minden a legnagyobb rendben. De vajon akkor mi szükség van a változtatásra? Szabó Z. Levente A harang titka Az 1566-os hősi várvédelem különös hagyománya kelt újra életre Szigetváron: minden szombat este 9 órakor újra megkondul a város legendás öregharangja. Hazánkban egyedülálló szimbóluma ez egy régen volt történelmi esemény­nek. Ma már szinte kideríthe­tetlen, hogy mikor és miként született meg a Zrínyi Miklósra és katonáira emlékeztető ha­rangszó, mindenesetre a leg­öregebb szigetvári emberek is mint régi szokásra emlékeznek rá. Csak a második világhábo­rú idején szakadt meg a ha­gyomány. A műemléknek számító ha­rang titka régóta foglalkoztatja a szigetvári helytörténészeket. A középkor évszázadaiban — a hagyomány szerint — a pre­montrei rend templomának ha­rangja volt, a törökdúlás elöl 566-ban elásták a földbe, és csak a város XVIII. századi újjáépítésekor került elő. A két évszázados rejtőzködés erősen megviselte a harangot, ezért újraöntötték Pécsett. Akkor kapta a ma is látható művé­szi külsejét, palástjának szob­rászati díszítését és látin nyel­vű feliratát. A szöveg magyarul: „A hu­noktól hátrahagyva, sokáig el­temetve, Szigetben megtalálva, újjáéledtem Józsefnek, Auszt ria császárának és .Magyaror­szág királyának kegyelméből’* A kronasztichon római szám betűi az 1772. évszámot — az újraöntés évét — adják ki. A helytörténészek szerint a hu­nok említése a harangnak, vagy legalábbis az anyaganak igen régi eredetére utal. Lehetséges, hogy az ércanyagban olyan ró­mai kori bronzszobor rejtőzik, amelyet annak idején az itáliai hadjáratukból visszatérő hunok hoztak magukkal Pannóniába, és később az antik műtárgyból öntötték az eredeti — középko­ri — harangot. A szigetvári öregharang je lenkori története már jól is mert. A megrepedt harangot újraöntötték 1841-ben és 1969- ben is. A többszöri restaurálás következtében negyven kilo grammot veszített a súlyából, de a mostani 630 kilójával is a nagy harangok közé tartozik az országban. Az első világhá­ború idején — 1916 őszén — történt rekviráláskor a város összes harangját beolvasztották, de történelmi múltú öregha­ranghoz nem nyúltak, és így nem lett belőle ágyú. Szigetvár főterén befejeződött a barokk plébániatemplom — a hajdani Ali pasa dzsámi — rekonstruk ciója, tornyába visszaemelték az öregharangot, amely tehát is­mét az eredeti helyen és az eredeti időpontban hirdeti szombat esténként a szigetvári hősök önfeláldozó hazaszerete tét. Rádiófigyelő' GÖMBVILLÁMOK VAGY UFO-K? Erdei Grünwald Mi­hály szerkesztette és vezette a kedd délután és péntek délelőtt hallható műsort. Töb­bek között Almár Iván csil­lagász Egely Györggyel, a Központi Fizikai Kutatóinté­zet tudományos munkatársá­val folytatott Kossuth klub­beli beszélgetését közvetítet­ték. Egely György, aki eddig az atomerőművek folyadék-hő- átadási problémájával foglal­kozott, izgalmasnak találta a gömbvillámokban tapasztalt, az eddigi megmaradási törvé­nyeknek három dimenzióban ellentmondó törvényszerűsé­geket. Mint mondotta, kísérle­ti úton ez a jelenség előállít- hatatlan, ezért a kutatás je­lenlegi fázisában továbbra is a megfigyelők által szolgálta­tott adatbázis nyújthat tám­pontot és az elméleti munka. Eddig a világban mintegy há­romezer esetről írtak, de va­lószínűleg százszor ennyi lehe­tett, csak ezekről nem készült feljegyzés. Minden kétszázez­redik ember láthat ilyen je­lenséget, tehát ahhoz képest, amilyen kicsi a valószínűsége annak, hogy összetalálkozzunk egy gömbvillámmal, sokkal nagyobb érdeklődés övezi ezt a jelenséget. Az egyszerű em­berek számára azért izgalmas, mert valóban csodaszerű a vi­selkedése. a fizikusok számára pedig azért, mert abban bíz­nak, hátha sikerül a természet titkairól többet megtudniuk. Nem véletlen, hogy a gömb­villámokat az UFO-jelenséggel együtt tárgyalják, hiszen min­den ok megvan arra. hogy a kettőt azonosnak tételezzék fel. A gömbvillám, vagy más­képpen mondva matató- vagy bódorgó ménykű, ismét más­képp hideg villám legtöbbször gömb alakú, de néha ellipszoid vagy kígyóformát ölt. Látszó­lag összevissza, cikcakkban mozog és erős mágneses tér övezi. Zárt helyiségekben is képes megjelenni. Leggyak­rabban zivataros időben ke« 1 étkezik, ezért Magyarorszá­gon ebben a hónapban és a következőben számíthatunk arra, hogy meg-lep bennünket a tüzes gömb. Erre az esetre nem árt egy-két jó tanács. Ha gyorsan mozog, akkor le kell hasalnunk a földre, ha lassan, akkor akár kézzel is eltolhat­juk magunktól, de még jobb, hogy valamilyen szigetélő anyaggal, például seprűvel ki­tessékeljük. Az eddigi legpon­tosabb megfigyelés egy mér­nöktől származik, aki tanúja volt a keletkezésének. Először két-három méteres körzetben kékes villódzást látott, majd a remegő levegő fényes szige­teit sárga fényjelenség kísér­te. Csattanás közben ötven centiméteres gömbbé alakult. „Odament” a 20 kilovoltos távvezetékhez és kicsapta az egy másodperc alatt 200 am­peres áramerősséget kibíró biztosítékot. TANAKODÓ. Csütörtökön délután a Petőfi adón Szu- nyogh Szabolcs szerkesztő­műsorvezető a pedagógusok kiszolgáltatottságáról kezde­ményezett beszélgetést. Egyre gyakrabban hallunk szülők és pedagógusok, beosztott taná­rok és igazgatók, igazgatók és tanácsi alkalmazottak közötti konfliktusokról. Ki védi meg a pedagógust ebben az elég ellenséges közegben? Nagyon sok telefon érkezett, nagyon sok vélemény hangzott el,' de hát nem várhattuk azt, hogy megnyugtató megoldást terem­tő gondolatokkal pontot te­gyünk erre a kérdéskörre. Bé­ke Kata zárómondatai világo­san rámutattak arra, hogy az iskola a társadalom tükörképe, sőt, még hierarchizáltabb, és konzerválta bizonyos tekintet­ben az ötvenes évek hangula­tát. Önállóság, több pénz és a szellemi értékek devalválódási folyamatának megállítása nél­kül semmilyen változásra nem számíthatunk. tjj írisz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents