Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

1987. JÜNIÜS 11., CSÜTÖRTÖK mTZíTé£?*_ is K^ttnan ’-js A narkórél - gyógyszerészszemmei Lopott vény hamis bélyegzővé! Válaszol: dr. Duha Gabriella Ha sokáig: nem is beszéltünk róla, azért még volt ra­gasztó, szipó, tabletta és szesz — narkó magyar módra. Hírét vettük hamisított recepteknek, gyógyszerlopásoknak, hallot­tunk nejlonzacskóba fulladt kamaszról, bódultán közlekedési balesetet szenvedett gyerekről, találkoztunk az ifjúsági pszi­chiátriai osztályon a különféle drogokkal függő viszonyba ke­rült fiúkkal, lányokkal, ifjan széthullott személyiségekkel. 'Alvófalvak, agglomeráció, ingázás, felügyelet nélkül, ér­telmes elfoglaltság híján lé­zengő, egymásnak jó példát mutatni aligha tudó fiatalok, olykor veszélyeztető környezet — ha tetszik, ha nem, ez is Pest megye. S benne a 130 pa­tika, a bódulatot előidéző sze­rek egy részének lelőhelye. . Csak becsléseik születtek ar­ról, mennyien is rabjai e szenvedélybetegségnek. Lát­ható a jéghegy néhány ki­sebb csúcsa, az egyikre éppen a gyógyszertárakból nyílik ki­látás. Milyen a kép? Erről kérdez­tük dr. Duha Gabriellát, Pest megye főgyógyszerészét. — Kezdjük az elején. Az első jel a patikai hálózatban az volt. amikor 1976-ban be­törtek a biatorbágyi gyógy­szertárba, s elvitték a teljes kábítószerkészletet és az ugyancsak hódító hatású ko­deinszármazékokat. Szakembe­rek lehettek, mást nem is kerestek. Azóta hasonló nem történt a mi portánkon, igaz, hét l ka. alatt, a lehető leg­nagyobb biztonságban őrizzük az ilyen szereket. Volt viszont más jele a fiatalok között ter­jedő ártó szenvedélynek. — Müven jel? — Nézze, a nyolcvanas éve- ki; is előfordult recepthami­sítás esztendőnként egy-két alkalommal. De az 1982 óta vezetett statisztikánk felettébb elszomorító. Abban az évben hat, a következőben negyve­negy, majd kilencvennyolc, két,ive; 224, tavai-y. .288*. idétv pedig csupán májusig 13S ha­mis vényt tartottak vissza a megye patikáiban. Méghozzá úgy, hogy mindegyikre ráke­rült a kiváltó neve és a sze­mélyi igazolványa száma, hi­szen a legcsekélyebb gyanúra kérheti a gyógyszerész a személyazonosság igazolását. — Ennyi tehát, amire fény derült. Vplt több hamis re­cept is? ! — A 30-40 agglomerációs övezetbéli gyógyszertár mind­egyikében évi két-három al­kalommal megesett, hogy csa- pot-papot, hamis receptet hát­rahagyva elfutott a csalással próbálkozó, amikor az igazol­ványát kérték. — A recepteken itt a ki­váltók neve, megtudható róluk több is. Például a lakóhelyük. Hová valósiak? — Szó sincs arról, hogy zö­mük a megyében élne, tíz kö­zül kilenc fővárosi, s fehér hollónak számít, aki más megyéből érkezik. De érdekes­ségként elmondom: a fővárosi kollégáktól tudóim, hogy a budapesti patikákban hamis receptet benyújtók között akad Pest megyei is. Afféle kereszt­forgalom alakult ki. — Aki így próbálkozik, hány éves? — Húsz alatti. Tipikus, hogy nem az ő nevére, hanem vala­milyen fiktív, hamis névre szól a recept, s jellemző az is, hogy még tanuló, éppen munkába álló, munkát kereső (vagy inkább nem kereső) a fiatal. A leggyakoribbak kö­zöttük a 16—18 év közötti valóban lézengő, többnyire bandával sodródó gyerek. S az is tipikus, hogy a társaság ra- fináltabbjai a legkisebbet, a legnaivabbat, a legbambábbat menesztik a patikába, nem­ritkán hamisított személyi igazolvánnyal. Volt rá példa, hogy egyetlen hamis igazol­ványra a lebukás utáni vissza­kereséskor csalt a megye gyógyszertáraiban harmincnál több beváltott hamis receptet tálait- jak. — Említette már, elsősorban az agglomerációs övezet gyógyszertáraiban próbálkoz­nak. Leginkább hol? — Rendszerint a könnyen megközelíthető, a fővárosból egy járművel elérhető helye­ken, például Dunakeszin, Foton, Szigetszentmiklóson, Budaörsön, Érden, Monoron. A listavezető Dunakeszi és körzete, ahol három év alatt 112. ilyen: receptet váltottak be, míg másutt kettő—ötven között ingadozott a szám. — Milyen a hamis recept? — Lopott vényt töltenek ki. Lopott vagy hamisított bé­lyegzőt használnak, vagy a festéket felszívó anyaggal át­másolják — haloványabban — a pecsétet. Nem ritkák a nevetségesen, szánalmasan primitív próbálkozások sem. Készült már hamis recept író­géppapírra, piros filctollal raj­zolt fejléccel, s játéknyomdá­ból vett, láthatóan eltérő betű­típusú pecsétutánzattal, sőt még úgy is, hogy egy jó bé­lyegzést ollóval körülvágtak és ráragasztották az álvényre. Gyakori trükk, hogy a szabá­lyos receptre ráírnak még egy orvosságot, utánozva az orvos kézvönását. — Némelyik hamis vény mégis meglepően élethüre si­keredik. Lebukik velük a több­ség? — Igen. A gyógyszerész, aki naponta több száz receptet lát, már az aláírásra is gyanakszik, ha nem ismerős a toüka nyári tás. Hát még, ha — mert a hamisítók nemigen tudnak latinul — talál árul­kodó helyesírási, nyelvtani hibákat. De az igazsághoz tar­tozik, voltak valódi szakérte- lzmm 1 készült hamisítyányok is. A gyanú ilyenkor óhatatla­nul az egészségügyben jártas emberekre terelődik. Mint an­nál a budapesti nővérnél, aki Budakeszin váltott be 18 ál- vényt. — És mi történik, ha ki­derül, hogy gyanús a recept? — Természetesen az adatok­kal együtt további;üldjük a rendőrségnek és megindul a vizsgálat. — A gyógyszert megkapja a hamis vényre is az illető? — Többnyire igen, s ennek két oka is van. Az egyik, hogy a gyógyszerfüggő esetleges agresszivitásával nemigen bir­kózhatnának meg a zömmel patikusnőfc. A másik — s ez a fontosabb —, így követhető az illető, kideríthetők .kapcso­latai. Az agresszió új jelen­ség, volt rá példa Gyálon, Gö­döllőn, másutt is, Fóton pél­dául nemcsak fenyegetőztek, hogy levágják a gyógyszerész ablakon kinyújtott kezét „ha nem ad”, hanem amikor visz- szarántotta, az ablakot is be­törték. S új a szöveg is: „El- vonóra megyek, csak még egy utolsó adagot kérek az éj­szakára" — ilyesmivel zaklat­ják az ügyeletest. — Hogyan ítéli meg a pers­pektívát, a teendőket? — A kemény kábítószereket feltétlenül nagy biztonságban kell őrizni és a gyógyszerfüg­gők ielderítésében továbbra is közre kell működniük a pati­kusoknak — éppen a betegek érdekében. Nem egy települé­sünkön már napi a kapcsolat a rendőrség és a gyógyszer- tár között, jelzik egymásnak, ha „valami van" vagy „az a valaki éppen ott van”. De tisztázzuk: ami a patikában kiderül — a hamisítás, a csa- láu — rendőrségi ügy, a hát­tere azonban sokkal komp­likáltabb. A kóros személyi­ségfejlődés, a különféle dro­gokkal függő viszonyba kerü­lés világjelenség, mégcsak nem is magyar társadalmi prob­léma. Amit az egészségügy, s minden vele együttműködni szándékozó tehet: felvilágo­sítani az embereket, megelőz­ni a kóros kötődések kiala­kulását, helyettük másfajta, emberibb értéket adó kötő­déseket bemutatni, ajánlani, erre nevelni. Vasvári G. Pál. Az ipari bizottság ülése Gondot okoz az anyagellátás Szerdán a Parlamentben a nyári ülésszakot előkészítő or­szággyűlési bizottsági ülések közül elsőként az ipari bizott­ság tartott tanácskozást. A képviselőkhöz előzetesen eljuttatott ipari és pénzügy- miniszteri előterjesztés megál­lapította: a népgazdaság fejlő­désében. az ipar munkájában 1985—86-ban felszínre került kedvezőtlen tendenciák mö­gött összetett folyamatok hú­zódnak meg. A múlt esztendő­ben számos gátló tényező — importanyag-ellátási gondok, korlátozott fejlesztési lehető­ségek, lassú alkalmazkodás a piaci igényekhez, nem megfe­lelő költséggazdálkodás, tar­tózkodás a kockázatvállalás­tól, korlátozott közgazdasági mozgástér — nehezítette az új növekedési pályára való átállást. Ezzel kapcsolatban Szabó Imre, ipari minisztériumi ál­lamtitkár szóbeli kiegészítés­ként elmondotta: bár az első öt hónapban a termelés a múlt évinél gyorsabban növe­kedett, de jelenleg még nin­csenek meg az eddig elért ütem fenntartásának feltéte­lei. Gondot okoz az alap­anyag-ellátás. A vitában felszólalt Antal Imre (Pest megye) is. Szurdi István temetése Gyászolók sokasága volt je­len szerdán a Mező Imre úti temetőben, hogy megadja a végtisztességet a 75 éves korá­ban elhunyt Szurdi Istvánnak, a munkásmozgalom régi har­cosának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga volt tagjának és titkárának, nyugalmazott belkereskedelmi miniszternek, aki korábban országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Koporsójánál a díszravatalozóban — ahol biborszínű párnákon elhelyez­ték a kitüntetéseit is — gyász­őrséget álltak párt- és állami vezetők, lerótták kegyeletüket az elhunyt harcostársai, volt munkatársai és barátai is. Az MSZMP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács ne­vében Nyers Rezső, a Köz­ponti Bizottság tagja, az Or­szággyűlés kereskedelmi bi­zottságának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Köz­gazdaságtudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadója mondott először búcsúbeszédet. Felidézte egyebek között, hogy Szurdi István több mint fél évszázadon át tevékenykedett a munkásmozgalomban, a párt közösségében, küzdött, dolgozott népe felemelkedé­séért. 1957-től 23 esztendőn keresztül vett részt az MSZMP Központi Bizottságának mun­kájában; előbb osztályvezető­ként, majd titkárként munkál­kodott a párt iparpolitikájá­nak megvalósulásáért. Tevé­kenysége összekapcsolódott az államélettel is, a felszabadulás utáni időtől kezdve nyolc or­szággyűlési ciklusban válasz­tották meg képviselővé. A pártnak értékes tagja, és veze­tő személyisége volt, sokat dolgozó közéleti emberként is tisztelték, szerették őt. A kor­mánynak 1966-tól volt tagja, egészen nyugdíjazásáig, 1976- ig. A barátok, harcostársak, egykori munkatársak gyászát Andrikó Miklós, belkereske­delmi minisztériumi államtit­kár fejezte ki a ravatalnál.— Szurdi István — idézte fel — nemcsak hitte és vallotta, ha­nem cselekedeteivel is bizo­nyította, hogy csak a néppel, a népért érdemes előre halad­ni a szocialista forradalmi esz­mék megvalósításában. Mun­kássága során állásfoglalásait az elvhűség, az emberi prob­lémák iránti érzékenység ve­zérelte. Döntéseiben a mun­kásosztály, a dolgozó nép ér­dekeinek képviselete nyilvá­nult meg. Szurdi István koporsóját a Munkásmozgalmi Pantheon sírkertjében hántolták el, nyughelyét koszorúk, virágok sokaságával borították. A te­metés az Internacionálé hang­jaival ért véget. A jénai gyengébb nem volt Videóra vették a gyakorlatot Befejezte összevont kiképzését a ceglédi Mészáros János munkásőregység. A Szakszervezetek Országos Tanácsának tó­almást gyermeküdülőjében laktak négy napig a ceglédi, a nagykőrösi és az ahonyi századok munkásőrei, s elhelyezésük kulturáltsága, az üdülő személyzetének figyelmes gondos­sága, a természeti szépségekben bővelkedő táj olyan jó köz­érzetet keltett az acélszürke egyenruhásokban, hogy a napi 12—14 órás fárasztó igénybevételt zokszó nélkül viselték el. -i Politikai fórumok De nem csak az életkörül­mények voltak ez alkalommal összehasonlíthatatlanul job­bak, mint a korábbi kiképzé­seik alkalmával. Üjdonság volt számukra az is, hogy sok politikai és állami vezető meg­látogatta őket, s elismerően nyilatkoztak embert próbáló kiképzésükről és gyakorlataik­ról. A ceglédi városi pártbi­zottság képviseletében itt járt Bállá János első titkár, Berla Ferenc titkár, s velük volt Tolna Sándor, a városi KISZ- bizottság titkára is. A követ­kező napon pedig Pásztor Ist­ván első titkár és Gotzián Lászlóné dr. titkár jött üdvö­zölni őket a nagykőrösi párt- bizottság nevében, és szintén velük együtt érkezett Rédai András városi KISZ-titkár is. Mind a két delegáció politikai fórumot tartott a táborban, s bizony a munkásőröknek a Csillogó poharakban aranyos nedvek Aranyérmekkel továbbjutottak Három év után újra meg­telték a poharak illatozó ne­dűvel, hogy összemérjék ízü­ket, zamatukat, illatukat, szí­nüket és harmóniájukat Pest megye szőlőtőkéinek dicsére­tére. A szépen terített, csillogó poharakkal és kancsókkal, fe­hér gyertyákkal ékesített asz­talok mellett szerényen és prózaian álldogáltak a zomán- cos vödrök, várva megkeresz- telésük pillanatára a Kerté­szeti és Élelmiszeripari Egye­tem Kísérleti Üzemének so­roksári tanépületében, ahol tegnap került sor r°st megye bortermelőinek ez évi verse­nyére. Ünnepre, munkájuk értéke­lésére gyűltek hát össze a ter­melők és a bírálók, szakér­telmükről megyeszerte ismert emberek, hogy három zord tél, tikkasztó, aszályos nyár, nehéz esztendők után döntse­nek: mely borok aranyos­ezüstös színe, hódító illata, krisztálytisztasága méltó arra, hogy aranyérmével nevezhes­sen az országos versenyre. Nagy volt a tét, hiszen a versenyen részt vevők szá­mára hosszú évek gyümölcse érett most be, dőlt el, érde­mes-e továbbra is küszköd­niük a nemzeti jövedelem egy jelentős hányadának megter­meléséért, harcolva a termé­szettel, a kártevőkkel és a magas termelési árakka!. So­kan várták ezért végig az íz­lelgetést, kóstolgatást, izga­lommal figyelve az értékelő­tábla eredményeit, találgatva, mit takarnak az egymást sű­rűn váltogató palackok kód­számai. Sokan vártak, mint ahogy igen nagy számú, 102 palack­ból, különféle fehér, vörös, száraz, félszáraz, édes borok­ból, vermutokból és párla­tokból álló „menü” is várt sorára, bírálatára. Közülük külön is említést érdemel né­hány kísérleti jelleggel termelt borfajta, amelyek fagyálló, a korábbinál igénytelenebb, de bőségesebb, jobb termést ho­zó tőkékről kerültek le. 7 Számos gazdaság, termelő- szövetkezet és vállalat, sőt egyéni gazdálkodó hozta el pincéje legjavát, amelyet 21 tagú bírálóbizottság minősített a háromtagú csúcsbizottság — dr. Kádár Gyula professzor, a Kertészeti és Élelmiszeripa­ri Egyetem tanszékvezető ta­nára, dr. Bödecs László me­gyei főkertész és dr. Magyar Sándor, a Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem Tangaz­daságának igazgatója — veze­tésével. A nemzetközi divatirányzat követelményeinek, illetve a borral, párlatokkal szemben támasztott követelményeknek a 23 asztali fehér, 44 minő­ségi fehér, 2 asztali vörös és 14 minőségi vörösbor mintá­ja, valamint a 14 fűszerezett csemegebor és 5 párlat közül a végső értékelésnél 31 nyer­te el a zsűri aranyérmét, amelyből tizenegyet a Kerté­szeti és Élelmiszeripari Egye­tem Tangazdaságának termé­kei vittek el. Nagy sikert ara­tott traminijük, az eddig minden megyei versenyen „aranyos" rajnai rizlingjük s leánykájuk, de szép siker­ként könyvelhetik el a mus­cat ottonel, a rizlingszilvá­ni és a nyelvtörő chardonnay győzelmét is. De másnak is jutott babér, így a toki Egyetértés Termelőszövetkezet, a Promontorvin, a Felsőbabá- di Állami Gazdaság és a pé- celi Rákosvölgye Termelőszö­vetkezet kollektívája is több éremmel térhetett haza. S hogy a verseny nem csupán néhány termelő között és ja­vára dőlt el, bizonyitja, hogy a legjobbak között szerepel­tek a Monori Állami Gazda­ság, az ecseri Rákosmezeje Termelőszövetkezet, az albert- irsai Micsurin Termelőszövet­kezet borai, vermutjai és egy egyéni termelő, Siket Gá­bor törkölypálinkája is. Az eredmények tehát biz­tatóak, s remélhetőleg kellő kedvet, energiát és lelkesedést ébresztenek idén és jövőre egyaránt ahhoz, hogy a ma­napság nagyon komoly nehéz­ségekkel küszködő borászat újból erűre kapjon. bel- és’ külpolitikái gondokat firtató több tucatnyi kérdésé­re nem volt könnyű meggyő­zően válaszolniuk. Üjdonság volt ez alkalom­mai a videofilm-felvevő ka­merák jelenléte is. A nagykő­rösi Sebestyén Gábor és az abonyi Pólyák László munkás­őrök filmre vétték a kiképzés és a gyakorlat minden fontos mozzanatát, s a szabadidőben zártláncú tévéhálózaton a fel­vételeket az alegységeknek bemutatták. E filmek meg­szemlélése közben folyt a szakmái értékelés: a látottak alapján mit csináltak jól, s mit kell másnap másképp, vagyis jobban csinálniuk. Miközben Kása Sándor egy­ségparancsnokkal és helyette­seivel: Détári Sándorral, id. Habony Istvánnal és Suba Ti­borral a lőgyakorlati hatást, vagyis a találati pontosságot szemléljük, nem ok nélküli büszkeséggel említik, hogy a lőkiképzés eredményeinek többsége kiváló, s jó minősí­tésűnél gyengébb nem is for­dult elő. Felnéznek rájuk Az összevont kiképzés per­sze nem csak a munkásőri fel­adatok teljesítéséhez szüksé­ges elméleti és gyakorlati is­meretek elsajátításához, be­gyakorlásához teremt lehető­séget. Jó alkalom ez a kisebb közösségek összekovácsolásá­hoz, egymás alaposabb meg­ismeréséhez és új barátságok szövődéséhez is. Már csak azért is, mert az utóbbi évek­ben sok fiatal munkás, paraszt és értelmiségi került be a Mé­száros János egység sormba, s miként Kosa Sándor pa­rancsnok mondja: az állomány felfrissítése színvonal-emelke­dést eredményezett. Persze itt van ja régiek de­rékhada is. Például Ceg­lédről Horváth Géza, Abony- ból Földi Sándor, akik szá­zadparancsnokok voltak ko­rábban, s tudásukat ma sem nélkülözheti a munkásőregy­ség. Mindketten alapítói a fegyveres testületnek, s ha ők azt mondják: na. fiúk, ez jól sikerült, akkor az a dicséret nagyon sokat jelent. Rájuk a parancsnokok éppúgy felnéz­nek, mint a legutóbb felsze­relt fiatalok, s amikor Földi Sándor így szerénykedik: már csak lóti-futik vagyunk, min­denki jót nevet a tréfán. Politikailag szilárd és fe­gyelmezett közösség a Mészá­ros János munkásőregység, ezt bizonyította ez a négyna­pos kiképzés is. De bebizonyí­totta azt is, hogy a raj- és szakaszparancsnokok képesek önállóan és jól .irányítani, s az egységtörzs elismerésre méltóan teremtette meg ■ a munkához szükséges feltétele­ket. A kiképzés végén huszon­nyolc munkásőr részesült egy­ségparancsnoki elismerésben. Mindnyájan megérdemelnék a nagyobb nyilvánosság előtti el­ismerést is, de azon az alapon, hagy a jók között is vannak legjobbak, az egységparancs­nok értékelése szerint, a ceg­lédi Bodnár István és Szijjár- tó István, a nagykőrösi Em­ber Zoltán és Nagy Ferenc, az albertirsai Turcsek Gyula és a jászkarajenői Kecskés Ist­ván nevét úgy írhatjuk le, mint a fegyelmezettség és a felkészültség legkiválóbb pél­daadóiét. Boros János mun­kásőrt, a ceglédi Lenin Tsz. pártbizottsági titkárát azért javasolták nyilvános elisme­résre, mert remekül vezette a politikai fórumokat; Nagy Im­rét, a ceglédi áfész elnökhe­lyettesét meg azért, mert em­lékezetesen jó hangulatú szak­mai és politikai vetélkedő szervezésében jeleskedett. S talán ezúttal nem rója fel senki, ha magunkról is ej­tünk szót. Amikor a parancs­nokok megtudták, hogy Mik- lay Jenő munkásőr. a Nagy­kőrösi Hírlap újságírója nyer­te el szerkesztőségünkben elő­ző , heti teljesítménye alapján a legjobbnak kijáró jutalmat, énpolyan elismerően gratu­láltak a kollegánknak, mintha a lőtéren telibe találta volna a céltáblát. Szeretteik körében > A negyedik nap végén szá- zadgy üléseken értékelték az elmúlt időszakban elvégzett munkát. A nagykőrösi kollek­tíva gyűlésén például Hegedűs Sándor parancsnok és helyet­tese. Székely Gyula szívesen emlékezett vissza arra, hogy az egységen belül folyó szocia­lista versenyben a legutóbbi értékeléskor az első helyre ke­rültek, s azt is bejelentették, hogy a munkahelyek pártszer­vezeteit értesíteni fogják munkásőreik helytállásáról. Estefelé aztán felrakodtak teherautókra, s elindultak ha­zafelé szeretteik körébe. A volánok mögött természetesen munkásőrök ültek. Cseri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents