Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

ŐRI úian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM. 126. SZÁM 1987. JŰXIUS 1., HÉTFŐ Eltérő a megítélésük Okulhatnak a vizsgálatokból Hogyan vélekednek a gaz­dasági-műszaki ellátó és a gazdasági ellátó szerveze­tekbe bevont intézmények ezek munkájáról, hogyan ítélik meg őket az irányító tanácsok? — erre is kíván­csiak voltak a népi ellen­őrök a közelmúltban Men­őén, Maglódon, Sülysápon, Vasadon és Pilisen. Mint szombaton már beszá­moltunk róla, a Monori Népi Ellenőrzési Bizottság legutób­bi ülésén e szervezetek műkö­déséről tárgyalt — a saját vizsgálati anyag alapján. A szervezetek hatékonyságának, eredményességének megítélése az intézmények vezetőinek vé­leménye alapján igen eltérő. Általában a kisebb intézmé­nyek vezetői (óvodák, művelő­dési házak) jónak ítélik meg az integrációt, mert a beszer­zések, karbantartások gondjai lekerültek a vállukról. Nehezíti a munkát Ugyanakkor a nagyobb is­kolák igazgatói (Maglód, Va­sad) egyértelmű visszafejlődés­ről számoltak be a népi ellen­őröknek. Egybehangzó vélemé­nyük rövided így summázható: esetükben egy jól működő is­kolagondnokságot szerveztek át gamesszé, amelynek ob­jektív és szubjektív működési feltételei nem voltak és . ríla sincsenek biztosítva. A nagy intézmények eseté­ben a szervezet képtelen meg­teremteni a működéshez szük­séges technikai feltételek fo­lyamatosságát. Ilyenkor az is­kola kénytelen saját hatáskö­rén belül intézkedni, kisiparost keresni, munkáját ellenőrizni, következésképp a gazdasági jellegű feladatok nemhogy csökkentek, hanem növeked­tek. Indokoltnak tartják az ön­álló gazdálkodási jogkör visz-* szaállítását. Sülysápon az intézményve­zetők szerint a gamesz nem tölti be feladatát, sőt, nehezí­ti (!) a munkát. Nem képes gondoskodni a működéshez szükséges feltételekről, A süly- sápi ügyvezető körzeti orvos például elmondta, hogy a té­len nem volt megfelelő a fű­tés a rendelőkben és várókban. A csecsemőket hét-nyolc fo­kos helyiségben kellett a kis­mamáknak vetkőztetni, illetve öltöztetni. (Sülysápon — amint a NEB-ülésről írott előző cik­künkben már tájékoztattunk — a gamesz két dolgozója el­len bűnvádi eljárás indult, kü­lönböző visszaélések alapos gyanúja miatt.) A minősítés akadozó Általánosítható vélemény: az ügyviteli munka az integráció eredményeképp semmilyen te­rületen nem csökkent. A va­gyonnyilvántartás jelenlegi formájáról megoszlanak a vé­lemények. Amíg Mendén jó­nak tartják, másutt megkérdő­jelezik annak létjogosultságát. Előfordult, hogy a leselejtezett állóeszköz a gamesz karton­ján nem került törlésre (Pi­lis), máshol nagyobb mennyi­ségű eszköz vár leselejtezés­re (Vasad). Az intézmények működésé­hez szükséges technikai felté­telek folyamatos biztosítását Mendén és Pilisen megfelelő­nek, Sülysápon. Maglódon és Vasadon akadozónak minősí­tették a megkérdezettek. Az intézmények vezetői beszámol­na^ ugyan nagyobb értékű társadalmi munkák szervezé­séről (Maglód, Pilis, Vasad), ezek azonban ma már kizá­rólag a szülők bevonására szo­rítkoznak. A helyi vállalatok, szövetkezetek támogatása visz- szaszorulóban van. Ahol jól megy Az integrációról kikérték az irányító tanácsok elnökeinek, illetve vb-titkárainak vélemé­nyét is. Egyedül Mendén vé­lekedtek úgy, hogy a gesz na­gyon sok terhet levett a vál­lukról. A gesz intézi az állat- egészségüggyel, a piaccal, a lakásgazdálkodással stb. kap­csolatos feladatokat. A tanácsok a szervezet mű­ködésének alapelveit és infor­mációs rendszerét mindenhol szabályozták. Vasadon megala­kították a negyedévenként ülésező intézményvezetői ta­nácsot is, amelynek tagjai az iskolák, intézmények vezetői, a gameszvezető és a tanács vb-titkára. A felügyeletet el­látó helyi tanácsok ellenőrző munkája — különböző formá­ban, rendszerességgel és mély­ségben — megvalósul. A NEB-ülésen javaslatokat fogalmaztak meg, amelyeket továbbítanak a felsőbb szervek felé. Arról is döntött a testü­let, hogy az összefoglaló je­lentés teljes anyagát megkül­dik a vonzáskörzet valameny- nyi tanácsának, hogy levon­hassák mindenütt a következ­tetéseket, okuljanak a feltárt hiányosságokból. G. J. A kozségpoütika személyessége Minden gyökérnél erősebben Két hűséges vecsési olva­sónk is fölkereste a közelmúlt­ban szerkesztőségünket. Egyi­kük a helyi falugyűlés kap­csán azt kérte, segítsük tájé­kozódni, eligazítani a vecsésie- ket az ott fölmerült, s nem véglegesen tisztázott kérdések között. Másikuk, ugyanazon indíttatásból fontosnak tartaná — mondta —. ha más telepü­léseken is megismernék azt az átgondolt, demokratikus köz­ségpolitikai munkát, ami ná­luk folyik. Mindketten több témát is ajánlottak, amelyekre lapunkban természetesen visz- szatérünk, de az első alkalom­mal a helyi tanács vezetőjét, Csányi János tanácselnököt kerestük fel. Tli! A negyvenkét esztendős volt pedagógus épp a legutóbbi — májusi — tanácsülésen ünne­pelhette volna a posztra ke­rülésének ötödik évfordulóját. Annál is jogosabb lett volna a megemlékezés, mivel nem sokkal korábban — a múlt esztendő végén — magas elis­merésben részesült, megkapta a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést... Ám az ünneplésre mostanában rit­kábban jut idő és alkalom. — Amikor öt esztendővel ezelőtt sok pedagógushoz ha­sonlóan „pályaelhagyó" lett, Ülésezett a tanács Döntés személyi ügyekben A napokban tartotta soros ülését Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanácsa, amelyen jelen volt dr. Szá- szik Károly, az MSZMP váro­si jogú nagyközségi bizottságá­nak első titkára és Császár Ferenc, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke is. A tanácsülés ez alkalommal is közérdeklődésre számot tar­tó napirendeket tárgyalt, első­ként személyi ügyeket. Csá­szár Ferenc mutatta be a je­lenlevőknek Tarsoly Lajost, — aki egyébként nem isme­retlen a körzetben, hiszen év­tizede titkára a gyömrői párt- bizottságnak —, s akinek a Monori Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökévé választásával korábbi ülésén a városi jogú párt-végrehaj tóbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága már egyetértett. Tarsoly La­jost a tanácsülés egyhangúlag megválasztotta a Monori NEB elnökévé, ezután került sor az ünnepélyes eskütételre. Hosszabb ideje betöltetlerí a tanácsnál a műszaki, terme­lés-ellátás felügyeleti osztály vezetői posztja. Kovács Benő, a tanács elnöke tett javasla­tot a leendő vezető személyé­re, aki ugyancsak nem isme­retlen a nagyközségben, hi­szen korábban községi mérnök volt, az utóbbi hat évben pe­dig a monori Mezőgép Válla­lat főmérnöke. Kovács Béla MÜTEF-osztályvezetői kineve­zésével a tanácsülés egyetér­tett. A testület ezt követően tár­gyalta a tanács és szervei 1986. évi pénzügyi tervének végrehajtásáról, a számvizsgá­ló és községfejlesztési bizott­ság választás óta végzett te­vékenységéről szóló beszámo­lót, majd a gyermek- és ifjú­ságvédelem helyzetét, tovább­fejlesztésének lehetőségeit. Tájékoztató hangzott el az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás helyzetéről, továb­bi feladatairól. Ezen az ülésen egészítették ki az általános rendezési terv­ről szóló tanácsrendeletet, s tárgyalták meg az idei járda- építési programtervet. Hitel- felvétel ügyében, s a város környéki bizottság közös pénzalapjának létrehozásában is döntés született. Valameny- nyi napirendi pontról részle­tesen és folyamatosan tudósí­tunk következő lapszámaink­ban. Karate: önfegyelem, egészség A bunyósok sohasem verekednek Szabó Károlyt, a karateszakkör vezetőjét és Gajdos Tamást a Jin-kumile formáció pillanatában örökítettük meg. (A szerző felvétele) az önfegyelemre való nevelés alapfeltétele az egészséges életmódnak, s a jellemet is formálja. Mert nagyon is jellemfor- málő ez a sport, amit az is igazol, hogy a tagoknak fo­gadalmat kell tenniük belé­péskor, hogy „verekedési tu­dományukat” soha nem hasz­nálják rossz célra, legfeljebb maguk vagy a bajbajutottak testi épségének megvédése érdekében. Olyan szigorúan veszik ezt a szábályt a kara­tesportban, hogy az ellene vétőket a tagság szavazás alapján ki is zárhatja sorai­ból! A félszáz sportoló fele-fele arányban fiú, illetve lány. A gyengébb nem képviselői ter­mészetesen ugyanolyan lelke­sedéssel sportolnak, mint a fiúk, s edzéseken „egymás ellen” is küzdenek. Persze a küzdelem, a jó sportszellem értelmében, soha nem komoly, hiszen sporttár­sak egészséges játékáról van szó. Aszódi László Antal egyáltalán nem az anyagi és presztízsbeli gazdagodás felé vezető kitaposott utat válasz­totta, hanem egy még nehe­zebbé váló terepet... — Igaz, épp abban az idő­ben kezdtek a gazdasági ne­hézségeink csúcsosodni, és ezt az államigazgatási szféra azon­nal megérezte. Hiszen mi a nemzeti jövedelemből élünk, költségvetésből gazdálkodunk. Ennek háromnegyed részét úgy kapjuk valahonnan. Ha van miből... Persze nem pa­naszkodni akarok, tisztában voltam ezzel akkor is. Az is­kolában, ha kisebb méretek­ben is, hasonló körülmények között kellett gazdálkodnunk. Igaz, éppen nem Vecsésen dol­goztam, de itt éltem akkor már tizenötödik esztendeje. — Ügy hallottam, nagyon egyértelmű, határozott prog­rammal látott hozzá a tanács­elnöki munkához. — Az az igazság, hogy tulaj­donképp nagyon személyes ügy inspirált, ezért fogadtam el a megbízatást, s ez adta meg a programot is. Több nagyobb beruházás vagy azok előkészí­tése már folyamatban volt, te­hát a tennivalók egy részét örököltem. Amit én ajánlottam a tanácsülésnek, az a gázveze­tékrendszer kiépítése volt, emellett már csak apróbb, de azért nagyon fontos teendők elvégzésére vállalkozhattunk. Ez tehát 1982-ben volt, s az idén, mint az egyik olvasónk elmondta, a tanácselnök pedig megerősítette, az utcák 80 szá­zalékában már bent van a gázvezeték, a többinek pedig az év végéig — szinte kivé­tel nélkül — ugyancsak lehe­tősége lesz a bevezetésre. Ez­zel gyakorlatilag befejeződik a vecsési gázprogram, amiről maga Csányi János mondta korábban, hogy „egy embert éppen felemésztő” feladat lesz. A továbbiakat már másoknak kell elvégezniük. Valószínűleg — és szerencsére — nem jól ítélte meg a helyzetet, mert az átalakítás miatti csöppnyi irodában máris az új terveket sorolta: — Szeretnénk a VII. ötéves ciklusra vonatkozó elképzelé­seinket maradéktalanul meg­valósítani. Ha ez, s az utána következő tíz esztendő is sike­res lesz. akkor az ezredfordu­lóra elmondhatjuk, hogy Ve­csésen a legalapvetőbb igénye­ket kielégítettük. S ebbe az el képzelésbe. hangsúlyozom, két­ezerig, beleillik az új művelő dési ház és a strand is. — Maradjunk még a jelen­nél, illetve a közeljövőnél. So­kak szerint a gazdasági gon­dokat és a demokratikus köz ségpolitikát nehéz egy nevező­re hozni. — Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Nem akarom meg- ideologízálni, inkább a gyakor­lati tapasztalatainkat mondom él. Amikor 1985 végére eldőlt, hogy a lakosság túlnyomó többsége jónak tartja és pénz zel is támogatja a gázprogra munkát, akkor jött a teho. A vecsésieket senki sem marasz talta volna el, ha nem vállal ták volna is, hiszen fizettek ők tizenöt, húszezreket... A ta­nácstestület mégis úgy döntött, kérjük ki az emberek vélemé­nyét. De ne egy vagy két nagy létesítményre kérjünk pénzt, hanem próbáljunk választékos „étlapot" összeállítani. Így született meg azután a döntés amelyet a lakosság 64 százalé­ka elfogadott, hogy vezessük be mégis a tehát és építsünk a hároméves összegből szilárd burkolatú utakat, a további két év bevételét pedig a na­gyobb községi beruházások tá­mogatására fordítsuk. — Erre persze a kívülálló egyből azt mondja, noná, Ve esésen könnyű, ott gazdag em­berek laknak... Csányi János higgadtsága beszélgetésünk során először került veszélybe. — Ehhez valóban nagyon kívülállónak kell lennie. Igaz hogy vannak Vecsésen — be­csületes, szorgalmas munkájuk révén — jómódú emberek. De vannak nagyon szegény csalá­dok is. És ők ugyanúgy áldoz­tak azért, hogy mind lakóhe­lyük, mind saját körülményeik javuljanak. Nem állítom azt, hogy az itteni lakosság olyan közösséget képez, mint egy kis községben. Elég csak ha a tér­képre nézünk, s megszámoljuk, hány többé-kevésbé elkülö­nült településrész található itt. A lényeg azonban, hogy egyi­kük se élvezzen előnyöket, vagy szenvedjen hátrányokat. Akkor mindenki jól fogja érezni magát, akár .a Halmi­telepen, akár a lakótelepen lakik. — Ettől függetlenül egy nem helybeli születésű tanácselnök­nek nehéz lehet a dolga ... — Az igaz, hogy én nem itt születtem, de a felnőttkoromat, az utóbbi húsz esztendőt azért csak az itteniek között éltem le — érvelt Csányi János. — De talán minden gyökérnél erősebbnek bizonyult az a tény, hogy egy olyan pedagó­guscsaládban élek, amelyik 60 éve oktat, nevel Vecsésen. Az alakuló tanácsülésen is úgy mutattak be, hogy mindenki tudja kiről van szó, mint a Kiss Géza tanító vejét. A fe­leségem családja pedig az év­tizedek során olyan erkölcsi tőkét, olyan tekintélyt szer­zett Vecsésen, ami az én hite­lemet is megalapozta. Azóta meg nem csinálok mást, mint saját legjobb lelki ismeretem, becsületem szerint igyekszem megszolgálni a bizalmat. Ez a kötelességem. Vereszki János Új technológia Salak az alapba Űj épületalapozási techno­lógia iparszerű alkalmazását kezdték meg Hajdú-Bihar megyében. Korábban az építkezések szervizútjai épültek kohósa­lakból, s arra figyeltek fel a szakemberek, hogy az ideig­lenes utakat a munkák vé­geztével szinte lehetetlen fel­törni. A kísérletek során be­bizonyosodott, hogy az eddig hulladékként kezelt kohósa­lak — amelyből hazánkban csaknem egymillió tonna kép­ződik évente — kiválóan alr kalmas lakóházak és egyéb épületek alapozására. Alkalmazása 30—40 száza­lékkal olcsóbb, mint az eddi­gi sík- vagy mélyalapozások. Kulturális program Gyömrő hétfőn filmvetítés 11-től és 14-től: Medve nyírfa­ágon, (színes, szovjet mese­filmsorozat), 17.30-tól: Éden- akció (színes, szinkronizált szovjet kalandfilm), a Strand kertmoziban 20-tól: A hét mesterlövész (színes, amerikai western). Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Elmenni és visszajönni (színes, francia film). Pilisen 8-tól szolfézstanítás, 16.30-tól az 1. számú általános iskola bábszakköröseinek fog­lalkozása, 17.30-tól a fúvós­szakkör próbája a tűzoltószer­tárban, 18-tól az asszonyklub összejövetele. IHX& Június elején megnyílik az ajándékkuckó a monori Forrás Áruház földszinti részén Az ajánlatából: illatszerek, bizsuk, bőráruk, kerámiák. Szolgáltatása: színesfilmek átvétele előhívásra. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) S mert a legfiatalabb szak­köri tag hétéves, a legidő­sebb harminchét, hát ki-ki a korosztálya, vérmérséklete sze­rint ítéli meg a sportág érté­két vagy indokolja meg azt, hogy miért lépett be a küzdő sportág művelői közé. Egyben azonban valamennyien egyet­értenek: a jó fizikai kondíció, — ám a közhiedelemmel el­lentétben nem durva! — sport fegyelmi és egészség- ügyi követelményeinek nem mindenki felelt meg. Aki visszariadt a várható köve­telményektől, az legfeljebb nézője ma az edzéseknek, vagy abbahagyja a karate ta­nulását. Amikor néhány hónappal korábban a helyszínen érdek­lődtem vonzáskörzetünk egyik művelődési házában az ott működő karateszakkör tevé­kenységéről, nagyon udvaria­san, de határozottan elhárí­tották a „megtiszteltetést”. Éspedig tette ezt a szakkör vezetője azért, mert szerinte ma már nemcsak Nagy-Ban- dó András vagy a Modern Talking „folyik a vízcsapok­ból”, hanem a karate is. Vagyis szerinte fölösleges kü­lön is reklámozni egy olyan sportágat, amelyik — mint mondta — helyenként már- már vetekszik a futballal népszerűség tekintetében. S közben a fiatalok, a szakkör tagjai szépen összetakarítot­ták a téglatörmeléket, s véle­ményüket, az el nem hangzott kérdéseimre tervezett vála­szaikat magukban tartották — legalábbis egyelőre. A közelmúltban a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban kerestem fel egy má­sik karateszakkört. Ott ezút­tal is nyílt tájékoztatókész­séggel fogadott Szabó Károly egydanos karateedző, a szak­kör vezetője. Novemberben múlt két éve, hogy a szakkör megalakult, létszáma gyorsan gyarapodott, s napjainkra fél­száznál állapodott meg. Per­sze jóval több volt eleinte a kíváncsiskodó, de a kemény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents