Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

A REST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM . 1987. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Szegezek pisztollyal Megkétszereződött teljesítmény Pillanatképünk a jelent akarta bemutatni, de már csak em­léke lehetett a fáradságos kétkezi munkának, a szegezésnek. Azóta pneumatikus szögbelövők segítik a GEV-telep dolgo­zóinak munkáját. (Szegő Erika felvétele) „Apukám a körmömre nézett” Nem volt szívünk cserélni A dicsőségtáblán ismét he­lyet szorítottak maguknak a Göngyöleggyártó és Forgalma­zó Szövetkezeti Vállalat mun­kásai. Kecskeméti illetőségű gyáregységük a második he­lyezést érte el a tavalyi mun­kaversenyben, telepei közötti sorrendben pedig a körösi lá­dagyártók érdemesültek ugyancsak a tiszteletre méltó második helyre. Igaz, voltak ők már elsők is, de sereghajtók soha, az alig félszáz ember alkotta kol­lektívát régóta az élvonalban jegyzik. Ahogy az ilyenkor il­lik, megköszönték kinek-ki- nek gazdasági eredményekhez fűződő közreműködését. A két telepi szocialista brigád lépett egyet a fokozatok ranglétrá­ján, Kovács Sándor munka­társuk pedig a személy sze­rinti legjobbaknak kijáró Ki­váló Dolgozó kitüntetést kapta munkahelyétől. Ennyit röviden a közelmúlt jó hírei közül, sajnos, vannak kellemetlenek is. amik épp­úgy az ablakba kívánkoznak. A gazdasági helyzet a szövet­kezeti vállalatot, közelebbről a helyi telepet is rákényszerí- tette a termelés, a létszámgaz­dálkodás alapos revíziójára. Ennek eredményeként hat sze­mélynek meg kellett válnia munkahelyétől. Különösnek tűnhet, hogy itt, ahol időtlen idők óta’ a ' létszámhiánnyal, fluktuációval küzdenek, sor kerül efféle intézkedésre: AJ fűrészüzemben felszámolták a délutános műszakot, a továb­biakban 8 órás munkarend­ben akarják megvalósítani a csorbítatlan, sőt inkább szapo­rodó feladatokat. Nos, ez a döntés cseppet sem volt elhamarkodott. Ala­pos számítások, kísérletezések előzték meg, s bármilyen kel­lemetlen is leírni, mindebből az derül ki, hogy esetenként pusztán a káros emberi, ma­gatartásbeli tényezőket kell kiküszöbölni ahhoz, hogy e munkacsapat létszámarányá­ban maradéktalanul teljesít­hesse, ami rábízatott. Magyar­ra fordítva: idejét látták an­nak, hogy a sorozatosan indo­kolatlanul mulasztókat, reni- tenskedőket eltávolítsák, s in­kább egy valamivel kisebb lét­számú, de „ütőképes” rgegbiz- ható gárda maradjon a város­széli telepen. Furcsa, de igaz, a fűrész­üzemben ma négy gép végzi azt a munkát, amit nemrégen még hét csinált, sőt a kapaci­tás egy része is felszabadult. No persze, nem valami csoda folytán; jelentősen sikerült csökkenteni a fűrészesek bok­ros teendőit az idegenből ho­zott, úgynevezett lapra szege­zett elemek felhasználásával. Megmaradt erejüket és idejü­ket most a Nefag megrendelé­seire fordítják, egyelőre 50 köbméter ládaalkatrészt kér tőlük a rokonprofilú cég. A fenti változásokkal pár­huzamban a technikában is történt itteni mércével mérve jelentősnek mondható fejlő­Holnap 18 órai kezdettel az Arany János Művelődési Köz­pont I. 27. termében tartja soron következő rendezvényét az Arany János Társaság. Em­lékezés Toros Lászlóra címmel Tóth Tibor, a gimnázium igaz­gatóhelyettese, író tart elő­adást. A társaság minden ér­deklődőt szeretettel vár. dés. Felújították a villamos hálózatot, kicserélték a mun­kaasztalokat, s írásunk meg­jelenésének idején a szegező­ben már négy új pneumatikus működtetésű szögbelövő pisz­toly segíti a munkát. Jöttük- kel „nyugállományba” vonul­hatott az utolsó kalapács. Akik megkaparintották ma­guknak az ügyes szerszámgé- peket^áfdják a technikát, tel­jesítményük lényegesen meg­emelkedett. Ez a fontos, mert a telepiek... úgynevezett prog­resszív bérezésben részesül­nek, ami azt jelenti, hogy a megállapított normán felüli teljesítményszint után maga­sabb összeg üti markukat, mint egyenes arányú elszá­molás esetén. Biztató jel a ládagyártók számára, hogy a mezőgazdasá­gi csomagolóanyagok iránt nagy az érdeklődés mostaná­ban. Az első hónapokban csu­pán egyféle göngyöleget szán­dékoztak gyártani. Kris Jó- zsefné telepvezető kimutatá­sai szerint pedig máris hatra szaporodott a választék, ahogy azt a megrendelők diktálták. Jánoshalma. Dunavecse, a Nyírség, és még sorolhatnánk jó néhány célállomást, aho­vá gépkocsin, vagonokban ér­keznek a jóféle körösi nyár­fából készült tárolóalkalma­tosságok. A műanyag rekeszek is megszaporodtak, 4—5 fajta áll rendelkezésre, s a készlet­ből ítélve úgy tűnik, a zöld­ség-gyümölcs kereskedők raschelzsákgondja is megszű­nőben van. Idén a szokásosnál valami­vel többet, úgy 2 ezer köbmé­ter nyárfát akarnak feldolgoz­ni a telepiek. A szállító, a Termelőszövetkezetek Erdésze­ti Társasága, ígérete szerint a nyersanyag miatt ebben az évben sem kell aggódni. A temérdek rönkből az első 4 hónapban 15 ezer export 10- es, 63 ezer 6 kilogrammos, 22 ezer belföldi 5-ös és 10-es re­keszt, valamint 53 ezer szat- márládát ütöttek - össze. Ha így haladnak, a kétezer köb­A Vági István Ipari Szak­munkásképző Intézet is belép az iskolagalériát rendező isko­lák sorába. Június 5-ig lehet megtekin­teni — naponta 8—16 óráig — az iskola életét, a most búcsú­zó harmadik osztályok munká­ját megörökítő fotókiállítást. méter nyárfarönkből nem sok marad a telepen. Arról nem is szólva, hogy a 6 bedolgozót is el kell látni munkával, fa­anyaggal, ők honi forgalma­zású ládákkal csillapítják a mezőgazdaság göngyölegéhsé­gét. A hideg napok elmúltával még a hét végi szabadnapo­kon is dübörögtek idekint a gépek, s ezzel törlesztették a 3 napos adósságukat, amit a januári hóvihar miatt kényte- telen-kelletlen elvesztegettek. Sőt, még egy kommunista mű­szakra is futotta, amit később újabb társadalmi vállalással toldottak meg. Az udvar be­tonozása lesz soron, minek­utána elmondhatják, egy idő­re túltették magukat legége­tőbb gondjaikon. Miskolcon rendezték a köz­lekedési szakmunkástanulók országos spartakiádját. A nagykőrösi szakmunkásképző fiataljai két sportágban vetél­kedtek és remekül szerepel­tek. Kispályás labdarúgásban hét csapat mérte össze erejét két­szer 15 perces találkozókon. A körösiek (Petrik, Barabás, Vi- kor — Eszes, Parázs, Úcsai, Somodi) sorrendben a ceglé­diekkel 1-1-r.e, Mezőkövesddel 3-1-re és a döntőben Bp. Ihász utca ellen 1-2-re mér­kőztek és fegyelmezett, jó já­tékkal a második helyen vé­geztek. Felkészítőjük Pusztai Péter. Kispuskás lövészetben az iskolaalagsori lőtéren Végh Tibor tanítványai remekeltek. A hat csapat között megnyer­ték a viadalt. Tóth Tibor 10/86-ot, Király Tibor 10/74-et és Győri Antal 10 42-őt, a kö­rösi csapat 30 202-őt ért el. TENISZRAJT Gödön megyei idénynyitó teniszversenyt rendeztek, ame­lyen Kalocsa Tamás (Nk. Kgy. Kinizsi) is jól szerepelt. A felnőtt férfiaknál az erős mezőnyben a 3. helyen vég­zett. Az ifjúságiaknál is szere­pelt, és az első napon nagyon megerőltetőén összesen 7 el­lenféllel kellett mérkőznie. A másnapi döntőre — egy mér­kőzésért 120 kilométert kellett volna utaznia — nem ment el, és így az ifjúságiaknál má­sodik lett. ERŐSÖDÖTT A MEZŐNY Az idei kispályás városkör­zeti labdarúgó-bajnokság ed­digi egyik érdekessége, hogy fordulónként egyre csökken a gólok száma, az ötödikben volt a legkevesebb: 16 talá­lat. Ismerősök, a rokonság régen tudják rólam, hogy bárkinek bármiben szívesen kedvében járok, csupán egy dologra tudnak nehezen rávenni: hogy könyvet adjak kölcsön. Nem mintha sajnálnám bárkitől is a szellemi táplálékot, sőt ez végképp szóba sem jöhet, ma­kacsságomnak elég prózai oka van: a gyanakvás. Sanyarú tapasztalataim van­nak arról, hogy a bizonyisten visszahozom, vagy a pusztul­jak el, ha nem vigyázok rá, és a többi kétes értékű esküdö- zések kíséretében kikunyerált kötetekre akár keresztet is vethetek. Könyvespolcom sze­rencséjére legyen mondva, jó ideje nem tudnak meghatni az efféle szavak, amikre a fan­táziaszegény, ám kikezdhetet­len füllentés is mindig készen áll feleletül: éppen most olva­som; eredj a könyvtárba, ta­lálsz magadnak valót, csak győzd kiolvasni. Könyvet cserélni viszont hajlandó vagyok, bár erről sem mondhatnám, hogy kife­jezetten kedvemre való ügy­let, de mit tehetek, amikor a családi könyvtár férőhelye is véges, a legalsó sor immár visszakanyarodott a felsőre, Mika Waltari, Moldova, Gombrich, Lyka Károly vá­szonba, bőrbe kötött gondola­tai alatt nyögnek a lexikonok, szótárak, szakkönyvek. Persze a szekrényfiában akad krimi is, szívesen hozzá­tenném, hogy a javából, de Nem csodálnám, ha költői lelkületű embertársaimat egy szép vers megírására inspirál­nák a jóformán holtukból fel­támadt szőlőskertek. Csőnkig fagyott a lugas, de a tőkékben lappangó szikrányi élet elemi erővel tör fel belőlük kövér hajtások formájában. Valame­lyest kárpótol a látvány a fuccsba ment szüretért. A szomszéd is fogadkozik, soha többé nem mulasztja el fagy­vesszőket nevelni, ha ezt tette volna tavaly ősszel, most leg­alább néhány piciny fürtben is gyönyörködhetne. Máris megállapítható, hogy a korábbi éveknél kiegyensú­lyozottabb a mezőny. Sok a szoros eredmény, és a kevés gól ellenére változatosak a mérkőzések. Az FC Fortunát a Mészáros Tsz patronálja, s e csapat most már új néven szerepel. Eredmények: A Kinizsi sporttelepen Kon­zervgyár Il-es telep—Nyárs­apát 2-0, FIK—MJ Fortuna 0-0, kemény, küzdelmes, jó mérkőzésen. Tormás—Rück- werz RT 2-2. A Vági-lakótele- pi pályán: Turbó—Bundesliga 5-0 és Pedagógusok—Törteli Tsz 4-1. Az állás a következő: 1. VIK 5 4 1 — 25- 6 9 2. Tormás 5 3 2 — 14- 8 8 3. Turbó 5 3 1 1 22-11 7 4. MJ Fortuna 5 2 3 — 14- 6 7 5. Pedagóguson 5 2 1 2 17-17 5 6. Rückvverz 5 13 1 11-12 5 7. Kgy. Il-es t. 5 2 — 3 8-12 4 8. Bundesliga 5 11 3 8-16 3 9. Nyársapát 5—1 4 11-25 1 10. Törteli Tsz 5 — 1 4 5-22 1 A 23. nyári úttörő-olimpia III. korcsoportos kispályás labdarúgó területi viadalát előrehozott időpontban Mono- ron rendezték. A városkörze­tünket képviselő Kossuth is­kolások igyekeztek, de sok helyzetet kihagytak, és hat csapat közül végül az ötödik helyen végeztek. HÉTFŐN Labdarúgás. Kinizsi sport­telep 16 óra 30: Konzervgyár II-es telep—Tormás; 16 óra 30-kor; Bundesliga—PIK; 18 óra 30-kor; Rückwerz RT— Turbó, Vági-lakótelepi pálya; 17 óra 30-kor; MJ Fortuna— Törteli Tsz; 18 óra 30-kor; Pedagógusok—Nyársapát vá­roskörzeti kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. úgy vagyok vele, hogy a talmi csillogású „irodalomról” rosz- szat vagy semmit sem szabad mondani. Viszont le sem taga­dom őket, mert gyanús az a könyvtár, kiváltképp egy házi bibliotéka, amely csupa érce­sen csillogó műből van össze­állítva. Nos, mint mondtam, a cse­rére eme szörnyű helyszűke s zsebpénzem kínos leértékelő­dése miatt egyébként is meg­csappant bővítési lehetőségeim miatt, kapható vagyok. Érte­sülvén a városi könyvtár mi­nap hirdetett könyvcserebere akciójáról, rögtön döntöttem: ott a helyem. Sajgó szívvel ugyan, de nekiláttam összeál­lítani a „feketelistát” azon ol­vasmányokból, amik immár nélkülözhetőek, és bátran oda­állhatok velük hasonló gon­dokkal küzdő igényes olvasó­társaim elé. Gauguin festő életéről már kétszer olvastam, igaz, régen volt, a felére sem emlékszem. Mi legyen hát? Üsse kő, ma­radjon. Thomas Hardy Lidérc- fényét is szinte betűről betű­re tudom, de kérdem én, va­jon kapok-e ezen tartalmas, szép, mindemellett dekoratív könyvhöz méltót cserébe? Nem valószínű, így tehát ezt sem viszem. Steinbeck? Nem, nem, ő az egyik kedvenc, menjen Jókai, Mikszáth, és Passuth a még mindig üresen ásítozó táskába. Forgatom lapjaikat, mind­mind kedves emlék, egy hétig Késő bánat, de most meg az is fejfájást okoz neki, mihez kezdjen a gazdagon előtörő hajtásokkal. Némely tőkén 8—10 is fakadt. Gondjával biz­tosan nincs egyedül, nem árt tehát közreadni néhány prak­tikus tanácsot a lugasok, kor­donok felújításához. Idén hagyjuk meg a 4 legerőtelje­sebb hajtást, még akkor is, ha a termőkarok kialakítására egyre vagy kettőre lesz szük­ség. A gyökerek táplálását csak jól fejlett lombozat képes ellátni. A vesszők rögzítését most sokkal nagyobb gonddal kell elvégezni, mivel főként a többéves tőkerészekből előbú- vó hajtások vastagok, töréke­nyek, könnyen leválnak. Aki fajtaváltást szeretne csi­nálni szőlőjében, már most nekiláthat a zöldoltásnak, er­re legalkalmasabb a szélcsen­des, napos idő. A május elég­gé sok csapadékot hozott, a párás melegben a peronoszpó- ra és a lisztharmat fenyegeti szőlőskertjeinket. Meg kell kezdeni a védekezést. A vegy­szereket kombinálva is alkal­mazhatjuk. A peronoszpóra el­len Dithane 45-öt, Antrocolt, Zinebet, a lisztharmat pusztí­tásához pedig Thiovitot, Ka- rathanét tegyünk a lébe, a mo­lyok hernyóitól pedig Ditrifon 50 WP-vel ajánlatos megóvni sokat szenvedett növényeinket. A hét végi jó időben hatal­mas piac volt. Akár árulni, akár venni ment ki az ember, alig talált helyet magának. Mindez az árakon nemigen látszott meg, de most is az járt jól, aki előbb végigjárta az árusokat, s csak azután vá­sárolt. De hát ezért van a piac. A baromfipiacon a napos csibét 10—14, a napos kacsát 26—30, a négyhetes kacsát 60, a napos libát 80 forintra tar­tották. A rántani való csirke kilogrammja 50—55, illetve párban 150—300 forintos ár­ban kelt. A néma kacsa párja 200 forint volt. A tojást a ke­reskedők 1,60—1,80 forintért vették, s az eladók 2 forintért kínálták. A gyümölcspiacon megjelent a cseresznye, csomónként 4, illetve kilónként 20—35 forin­tos áron. (Aki húszért árulta, azt mondta: letöröm az ára­kat! Csak dicsérni lehet az ilyet.) A szamócát 180—200 forintra tartották. biztos nem aludnék, úgy saj­nálnám őket. Egy mozdulat, s máris a polcon van valameny- nyi. A krimiket pedig juszt se viszem el, kisülne a szemem, ha pusztán ezekkel állítanék oda a várhatóan népes, értékes csereanyagra éhes publikum elé. Szóval most nem cseré­lünk, majd legközelebb. Mindazonáltal, függetlenül attól, hogy immár cseretársi alkalmasságom is erősen meg­kérdőjelezhető, nagyon életké­pes ötletnek tartom ezt a cse­reberét, kiváltképp manapság, amikor mint említettem volt, a házi könyvtár gyarapítása, frissítése erősen bukszába vá­gó cselekedet. Különben is, nem mindenki esküdött meg könyveivel úgy, mint én, sokan biztosan kapva kapnak a rit­kán kínálkozó alkalmon. Tavaly elsőként a gyerekek­nek rendezték meg ezt az ak­ciót; mérsékelt érdeklődés­sel, de annál inkább méltat­lankodtak a felnőttek, amiért őket kirekesztették a program­ból. Ám azon ne múljon, íme itt a lehetőség. Ezért is fur­csálltám, hogy csak néhány gyereknek és két anyukának volt mindössze érkezése pár tucat megviselt mesekönyv, kevéske regény társaságában. — Tudjátok, hoztam volna többet is — súgja az egyik srác a szemlére tett olvasmá­nyok fölött társainak —, de apukám a körmömre nézett. Pedig Verne, Zola, Solohov könyvekből van rengeteg, de megtiltotta, hogy hozzájuk nyúljak. Hát, ez van, amit lát­tok, néhány régi még kisko­romból ... — Nálunk is ez a helyzet — így a másik —, de mi taga­dás, a magaméból is alig tud­tam összeszedni valamit, a fantasztikusakat meg a Del­fin-sorozatot sajnáltam bánta­ni. Három mesekönyv futotta a százból... Ami azt illeti, a többiek is alaposan meggondolták, mit hozzanak magukkal. Sokat mondok, ha két tucat könyv gazdát cserélt. Ekkor kezdtem érezni, hogy itt valami másról lehet szó, mint érdektelenség­ről. Hát igen, az igazi könyv­barát jobban örül, ha Vissza­viheti vagy el se hozza szívé­hez nőtt kedvenceit, inkább szorong lőlük, aki viszont gon­dolkodás nélkül kész lenne az akcióra, annak meg leginkább nincs mit elcserélni — próbál­tam megmagyarázni saját vi­selkedésemet, bár tudom, hogy a valóság azért más. A könyvcserebere gyenge visszhangja nem elsősorban az érzelmeken múlott, valószínű­leg arról lehet szó, hogy mint minden újszerű kezdeménye­zés, ez is csak egy idő múltán válik gyakorlattá, ha úgy tet­szik, sokak kellemes szórako­zásává. Erőltetni persze nem lehet, ahhoz az kell, hogy a magamfajta könyvmolyok is kitapasztalják, a házi könyvtár ésszerű szelekciójával valójá­ban magunkat tesszük gazda­gabbá. És egy fillérünkbe sem kerül... My. J. A zöldségpiacon megjelent a borsó 120 forintos áron. A paprika darabja 3—10, a saláta 3— 8, a fokhagyma 15, a karai lábé 3—8, a rebarbara szála 3 forint volt. A retek csomója 4— 9 forint, a zöldségé 5, a sóskáé 4—6. a zöldhagymáé 4—8, a kaporé 4, az új zöldsé­gé 12—25 forint volt. Az ókrumplit 14—16, az újat 30 forintra tartották — alku előtt. A paradicsom 100—120, a paszternák 30, a kelkáposzta 20, a fehér káposzta 40, az al­ma 22, az uborka 36—40, a hagyma 40 forintba került. A terményárusok a búza, a kukorica literjét 6—7, az ár­pát 6, a kukoricadarát 7, a napraforgót 8 forintért árul­ták. Nagy volt a felhozatal a használt áruk piacán is, s most is megjelent a bútorárus, a kötött ruhás is. [SSN 0133—2708 (Nagykőröst Hírlap’ My. J. Csökken a gólok száma Hagyjunk nagyobb lombot Permetlevet vár a szőlő Gazdag kínálat a piacon Iskolagaléria Életünk. 1984—87 Emlékezés Toros Lászlóra

Next

/
Thumbnails
Contents