Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

A pártbizottság tárgyalta Az otthonteremtés lehetőségei 5 Kibővített ülést tartott a napokban az MSZMP Mo- ^ nori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága. Napirendjei ^ között személyi kérdések is szerepeltek. Sedró János — ^ megromlott egészségi állapotára tekintettel — felmen- ^ tését kérte a fegyelmi bizottsági elnöki tiszte és párt- ^ bizottsági tagsága alól. A testület a kérést elfogadta, el- í ismerését fejezve ki Sedró János több évtizedes párt- 4 munkájáért, jegyzőkönyvben rögzítve érdemeit. Az idős j pártmunkás megüresedett helyére, a fegyelmi bizottság ^ tagjává Juhász Ferencet, a Mezőgép Vállalat párttitká- ^ ráí választotta, s a bizottság irányításával átmenetileg í Tarsoly Lajost, a gyömrői pártbizottság titkárát bízta í meg. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 107. SZÄM 1987. MÁJUS 9., SZOMBAT Változások a tozeges mellett A kikapcsolódás hasznos formája Schmidt György és családja jóízűen fogyasztja a reggelit. Fordul a föld Góczi Márton ekéje nyomán. (Bagóczky Sán- dorné felvételei.) Felmentését kérte pártbi- zottsági tagsága alól Bonácz Lászlóné, a Papírárukészítö Ipari Szövetkezet gyömrői részlegének dolgozója. A tes­tület a felmentést elfogadta, Bonácz Lászlóné helyére Do­bos Istvánt, az ISG maglódi járműgyárának párttitkárát hívta be. Tájékoztató hangzott el ezek után a Központi Bizottság áp­rilis 28-i üléséről, ezt dr. Szá- szik Károly, a pártbizottság első titkára terjesztette elő, majd Kovács Benő, a Monon Tanács elnöke egészítette ki szóbeli jelentéssel az írásos anyagot a következő témában, amely a lakásépítés és gaz­dálkodás tapasztalatait, a fia­talok otthonteremtésének lehe­tőségeit elemezte. Elvándorló fiatalok A monori vonzáskörzetben a fiatalok, a 14—35 évesek száma mintegy 42 ezer. Az összlakosság 40 százaléka te­hát közép- és felsőfokú intéz­ményekben tanuló diák, ipari tanuló, pályája legelején tartó fiatal. Amint az írásos anyag fogalmazza: többségükben megfelelő anyagi körülmények között élnek, számukra a csa­ládi háttér — a szülők taka­rékos életmódja, a háztáji gazdaságban végzett túlmun­ka — azt is jelenti, hogy nem kell a nulláról indulniuk, ha otthonteremtésről van szó. Ezt támasztja alá az az adat is, miszerint a VI. ötéves terv időszakában 2 ezer 973 új la­kás épült maigán erőből és OTP-támogatásisal — ez az összes lakásállomány 6,5 szá­zaléka, Az állami lakások szá­ma ennél jóval szerényebb mértékben növekedett, mind­össze ötvennéggyel, elsősor­ban Monoton. Gyomron és Maglódon. A VII. ötéves terv­ben a legnagyobb igyekezet és jó szándék ellenére is csak tíz állami lakás épülhet, Ecse­ten, Gombán, Mendén, Süly­sápon és Vecsésen. A vonzáskörzetben nőtt az építési telkek száma, s a köz- igazgatási egységek, a párt- és állami vezetés a helyi gaz­dálkodó szervekkel közösen igyekeznek keresni és megta­lálni a telekhez juttatás lehe­tőségeit. Másfajta segítség az anyagi, a kamatmentes és a vissza nem térítendő támoga­tás, 1985-ben 32 családnak se­gíthettek ily módon a taná­csok 2 millió 770 ezer forint­tal — ebből 27 esetben fiata­loknak. 1986-ban már 88 csa­ládnak jutott 4 millió 865 ezer forint — ezen belül is 3 mil­lió 665 ezer a 65, első lakás­hoz jutó ifjú párnak. A vonzáskörzetben működő három OTP-fiók és a takarék- szövetkezetek az első ifjúság- politikai határozat óta foko­zottan igyekeznek a fiatalok takarékosabb szemléletére apellálni és természetesen se­gíteni. A megépült lakások 80,6 százalékához nyújtottak támogatást. A termelőüzemek közül a VI. ötéves terv idő­szakában a Monori Állami Gazdaság segített a legtöbbet saját dolgozóinak az otthon- teremtésben: a 118 támogatott közül 87 volt a 35 éven aluli fiatal. A lakástéma mindig, min­den fórumon több hozzászó­lást vonz, így volt ez a párt­bizottsági ülésen is. Fodor Sándor, a maglódi pártbizott­ság titkára egyebek között ar­ról beszélhetett, hogy Magló­don pillanatnyilag — de hosz- szú távon is — elegendő tel­ket tudnak adni az igénylők­nek, s arra törekszenek, hogy ötvözzék a szociális megfon­tolást és a tanács ily módon való bevételi forrásának hasz­nát. Minden Igyekezet ellenére sem sikerült azonban a he­lyi fiatal értelmiség letelepí­tése, mert vállalkozó a maxi­mális segítség ellenére is alig akad az építkezésre, amíg má­sutt magas komfortfokozatú szolgálati lakásba költözköd­het — ám Maglódon ilyenek építésére nincs lehetőség. Ta­pasztalni viszont azt is, hogy három-négy szobás szülői há­zak üresednek meg a fiatalok elvándorlása következtében idős emberek maradnak ma­gukra, s ez a jelenség bizony sem szociális, sem lakásgaz­dálkodási szempontból nem kívánatos. Nőttek a kedvezmények — fogalmazta Fodor Sándor —. de még mindig nem olyan mértékben, ahogyan a lakás­árak és az építési költségek növekednek. Éppen ezért ér­vényt kellene szerezni a ko­rábban már megfogalmazott lehetőségeknek, például fél­kész lakásokat lehetne építe­ni, amelyeket a tulajdonos a két keze munkájával, követ­kezésképpen takarékosabban fejezhet be, s létrehozni olyan ifjúsági lakásépítő közössége­ket, amelyekre — bár már beváltak — a körzetben mos­tanában próbálkozásokat sem látni, holott nagy terheket vennének le a fiatalok vállá­ról. Megélhetési gondok Bokros Imre, a monori KISZ-bizottság titkára ugyan­csak részletesen, s igen fi­gyelemre méltó módon szólt a témához, több pontban fo­galmazva meg az előbbre lé­pés lehetőségeit. Minden se­gítség ellenére is mindenna­pos, hogy a fiatalok, akik mö­gött nem állnak tehetős szü­lők, a legkörültekintőbb gaz­dálkodás ellenére is megélhe­tési gondokkal küzdenek. A tartozások részleteinek befi­zetése után az alapvető szük­ségletekre is szűkösen marad pénzük — könyvre, színház­ra, mozira végképp nem jut. „Ráhajtanak”, különmunka, gmk — ám mindezek az időt falják fel a művelődés, a moz­galmi munka elől. Elhangzott már, nem vado­natúj ötlet, csak éppen nem valósult meg máig sem, hogy az építkezést naprakész infor­mációk segítsék: egy iroda, ahol típustervet, szaktanácso­kat kapnának az érdeklődők, esetleg az értékesítésre váró házak, lakások címjegyzékét. Olcsó megoldásokat kínálna — például a ráckevei panel­lakásokat népszerűsítve, vagy olyan lehetőségeket, amelyek­ről kevesen tudnak, mint a solymári KISZ-bizottság ak­ciójáról: előjegyzéssel önkölt­ségi áron juttatják téglához a fiatalokat... Vecsési gond: telek kialakí­tására lenne lehetőség, ezek közművesítésére már nincs. Ha az OTP át is vállalná a fel­adatot, 300 ezerbe kerülne egy-egy építési terület — és hol van még az építkezés a maga költségeivel. Üllőről Er­dei Gábor tanácselnök sajá­tos példákat is hozott. El­mondta egyebek között: har­minc telket alakított ki a ta­nács a tsz által adott akác­erdős részen, igen olcsón: 40— 50 ezer forintért juthattak a fiatalok építési telekhez ily módon, ráadásul a kitermel­hető fák is hasznukra lettek volna, ám mert a település legszélső utcájáról volt szó, három évig nyűglődtek, míg el tudták adni. Legutóbb ar­ra gondoltak: olcsó típuster­vekkel sietnek az építkezők segítségére. Az előzetes tájé­kozódás azonban kiderítette: sokan érzik sértőnek, hogy nem a „jövő század házait” kínálják számukra. S ezek bizony nemcsak ül­lői példák — ráillenek Mo- norra is ... A hozzászóló jog­gal fogalmazta: jó lenne ott­honteremtés dolgában is a földön járni, hatóságnak és építtetőnek egyaránt, hiszen nincs olyan mértékű támoga­tás, amely ellensúlyozná a „rózsaszín álmokat”, legyen szó akár az építtető égben járó igényeiről, akár a hatóság egyelőre sok tekintetben nem gyakorlati léptékű — lásd bi­zonyos OÉSZ-szabványokat — előírásairól. Juhász Ferenc, a Mezőgép párttitkára a Bokros Imre ál­tal elmondottakat támogatta meggyőződéssel, s a vállalaton belüli tapasztalatokról szólt. A Mezőgép kollektív szerződése is úgy rendekezik, hogy ki­emelten kell támogatni az el­ső lakáshoz jutó fiatalokat — s ennek igyekeznek is eleget tenni. Tavaly 17 dolgozójukat segítették vállalati kölcsönnel — tizenegy volt közülük 35 éven aluli. Az a tény, hogy sokan mégis hűtlenek a vál­lalathoz, bizonyos esetekben megbocsátható hűtlenség, hi­szen a fiatal szakember még keresi igazi helyét, kibonta­kozásának, az ismeretszerzés­nek újabb és újabb lehetősé­geit. Elfogadták Furulyás János, a megyei párt-végrehajtóbizottságnak a monori pártbizottsági ülésen jelen lévő tagja a sok tekintet­ben és sok helyütt fontos megújulásról szólt. A testület végezetül a jelentést — az abban megfogalmazott felada­tokkal együtt — elfogadta. Koblencz Zsuzsa Vecsés Falugyűlés A Vecsési Nagyközségi Ta­nácstól kaptuk a tájékozta­tást, hogy 1987. május 18-án, 17 órakor a művelődési ház­ban (Somogyi B. u. 1.) teljes­körű falugyűlést tartanak, amire minden helybeli lakost meghívnak és elvárnak. Ahogy az autóbusz elhagy­ja Péterit, az ember kite­kint az ablakon, s jobbra néz. láthatja azokat a változáso­kat, amelyek az utóbbi esz­tendőkben történtek errefelé. Az úgynevezett tőzeges tó mögött valóságos üdülőpara­dicsom nőtt ki szinte a föld­ből. A nádas szélén csak né­ha-néha látni pecázó gyere­keket és felnőtteket. Azt mondják, alig van hal a víz­ben — ponty csak elvétve, legfeljebb keszeg, meg ká­rász. A péteriek egy részének itt van a háztáji földje, vagy a kiskertje. De egyre több in­gatlan cserélt gazdát a 80-as évektől kezdve. A legtöbben a fővárosból járnak ki ide — elsősorban a hétvégeken — ők vették meg az ingatlano­kat. Autónkkal letértünk az aszfaltról, a nádas szélén ha­ladunk óvatosan a kátyús al­kalmi úton. Minden kiskert­ben szorgalmasan dolgozó embereket látunk. Vannak, akik takarítják, csinosítják a víkendházak környékét, má­sok veteményeznek. Két egy­forma faház elé érünk. Az egyik gazdája, aki Kő­bányán lakik, s egy főváro­si ipari szövetkezetben gép­kocsivezető, amikor meglát bennünket, elénk jön, s kész­ségesen invitál beljebb, saját portája felé. Megcsodálhatjuk a gyönyörű örökzöldeket a bekerített portán. Ám amikor hallja a dicsérő szavakat, gyorsan hozzáteszi: — Lehet, hogy már jövőre mi is vetemányezni fogunk ... Egy kicsit lecsípünk majd a pázsitos területből. A felesé­gem házfelügyelő, ő is sze­retné, ha a konyhára való zöldárut megtermelhetnénk itt. Négy éve vásároltuk ezt az ingatlant. Akkor még vi­szonylag olcsón jutottunk hoz­zá, hiszen 109 forintért vet­tük négyszögölét. Ma már más a helyzet, sokkal drágáb­bak errefelé is a hobbi.telkek. Gépkocsival járunk ki a fő­városból, a 4-es számú fő- közlekedési úton érdemes jönni, mert ott gyorsabb a forgalom. A szomszédban Schmidt Györgyék portáján a megké­sett reggelihez készülődik a népes család. Ott vannak a gyerekek, s a legapróbb uno­ka is. Schmidt György szin­tén gépkocsivezető, felesége pedig BM-dolgozó. Ők még messzebbről — Békásmegyer­ről — érkeznek szinte min­den hét végén a víkendtelek- re. — Nagyon megszerettük ezt a vidéket — mondja a férj. — Igazán jó kikapcsolódás a hét végét itt tölteni. — Csak hát a faházunk nincs valami nagy biztonság­ban — veszi át a szót felesé­ge. — Jártak már betörők is nálunk, meg a szomszédos házakban is. A rendőrség sze­rencsére fülöncsipte őket, így az . ellopott holmik nagyobb részét visszakaptuk. — Jöjjön, nézze meg belül­ről is a kis hajlékunkat — mondja Schmidtné. Heverőkkel teli a két na­gyobb helyiség. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen a pici unokával együtt most is he­ten tartózkodnak itt. Schmidtnétől még megud­A megyei II. osztályú fel­nőtt labdarúgó-bajnokság Dé­li csoportjának állása: 1. Bugyi KSK 21 11 6 4 43-22 28 2. Sülysáp 21 11 4 6 42-25 26 3. Tápiószecső 21 11 3 7 34-26 25 4. Monor 21 10 5 6 26-24 25 5. Örkény 21 9 6 6 30-23 24 6. Nagykőrös 21 9 5 7 37-36 23 7. Kakucs 21 6 9 6 25-22 21 8. Üllő 21 7 6 8 22-28 20 9. Nagykáta 21 7 5 9 30-29 19 10. Szigetújfalu 21 7 5 9 24-30 19 11. Hernád 21 5 8 8 20-24 18 12. Tápiószele 21 6 6 9 19-34 18 13. Kiskunlacháza 21 5 6 10 25-32 16 14. Gyömrő 21 3 6 12 15-30 12 Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzések: Mende— Nagykörös 0-1 (0-0), Mende, 300 néző, vezette: Győr Z. A hetek óta gólképtelen men- deiek egyenrangú ellenfelei voltak a városi legénységnek. Már-már úgy tűnt, hogy gól nélküli döntetlen születik — juk, hogy jó lenne, ha beve­zetnék ide a villanyt. Pár éve már történtek kezdeményezé­sek, de egyelőre semmi ér­demlegeset nem tudnak er­ről. (Mint az illetékesektől megtudtuk, egyelőre nincs szó arról, hogy villanyt kap ez a terület...) Búcsúzunk a víkendezők eme kis csoportjától. Vissza­felé baktatunk a nádas szé­lén. Az egyik nadrágszíjpar- cellán két ló húzza maga mö­gött az ekét. Gazdája, Góczi Márton helybeli. Most éppen Bagyinszki Ferencék földjét szántja. A domb tetején Ba- gyinszkiiné a kukoricát veti az eke nyomában. Amikor közelebb ér, csak annyit mond: — Csak jönne már egy kis aranyat érő májusi eső ... Mindjárt hamarabb kibújna a kukorica a földből. ez a hazaiak továbbjutását jelentette volna —, de a 87. percben a Nagykőrös megsze­rezte a győztes gólt. Honvéd Esze Tamás SE—Sülysáp 5-0 (0-0), Vác, vezette: Toldi. A 60. percben a Csaba sérülése miatt tíz főre olvadt vendégek megadták magukat. Üllő— Bag 1-2 (0-1), Üllő, 200 néző, vezette: Horváth M. A 3. percben védelmi hiba után jutott vezetéshez a vendég­csapat. Szünet után jól haj­rázott az Üllő, s a 68. perc­ben Sipos szabadrúgásgóljá­val egyenlítettek. Nem sike­rült azonban a bravúr, mert a 85. percben kapu előtti ka­varodás után eldőlt a mér­kőzés. ISSN 0133—21)51 (Monori Hírlap) Jegyzet Jelképes vándorbot a még valószínűleg za- í'i jós vidámság tölti be a monori gimnázium és szakközépiskola tantermeit, udvarát, de holnap — egy napra — csendes szomorú­ság költözik az épületbe. Mert akárhány nemzedék követi egymást, s akár­mennyire is különböznek egymástól, a középiskolás éveket búcsúztató ballagási ünnepségen egyformán el- érzékenyülnek a pirulás szerénykék és a nagyszájú vagányok. És persze a szülők, akik csemetéiknél is jobban érzik, tudják, hogy ez a hagyományokhoz oly szorosan kötődő ese­mény valóban mérföldkő a felnőtté érett kamaszlány vagy fiú életében. Ettől kezdve bárhová vezetnek is a maturálok útjai, nem védi már őket az iskolai élet többé-kevésbé jól zá­ródó burka. A munkahe­lyek, egyetemek — széle­sebb értelemben a társada­lom, közélet — levegője pedig korántsem annyira légkondicionált, mint az al­ma materé vagy a szülői házé. Persze effajta figyelmez­tetést, jó tanácsokat bőven kapnak az érettségi előtt álló fiatalok mostanában. S mint általában az előttük járók, hasonló helyzetben, alig-alig figyelnek rájuk. Érthető is, hiszen az elvá­lás gondolatával sem ba­rátkoztak még meg iga­zán, s ráadásul itt a nagy erőpróba fenyegető árnyé­ka. A monori József Attila Gimnázium és Szakközép- iskola 110 nappali és 16 le­velező tagozatos végzős diákja kapja kézbe holnap a jelképes vándorbotot vagy a kis tarisznyát. A ballagási ünnepségen bú­csúznak el egymástól, a fiatalabb diáktársaktól, az iskola negyven pedagógu­sától. óraadóitól, techniku­saitól. A meghívóra jel­mondatul választott egy- egy idézetből, úgy tűnik, a világmegváltás nemes és becsülendő, de a realitá­sokhoz igazított szándéká­val indulnak útra. A IV/D- sek például Csokonaihoz fordultak, aki szerint „ ... Míg az eszköz megvan, ad­dig t kergessünk célt / S aki célig ért, az nem hiába élt.” A IV/B-sek számára Herakleitos útmutatása ígérkezik meghatározónak: „Mindennap megszűnik va­lami, amiért az ember szo- morkodik, de mindig szü­letik valami, amiért érde­mes élni és küzdeni.” P'rettségi előtt álló bal- lagók: sikeres küz­dést! V. J. Megjött... Gér József Labdarúgás Kupamérkőzések, tabella

Next

/
Thumbnails
Contents