Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
MAGAZIN Keressék a feszültségek feloldásának a lehetőségeit Tennivalók az élelmiszer-gazdaságban Az utóbbi években alapvetően megváltozott külső és belső gazdasági környezet, a ■felhalmozódott feszültségek megkövetelik, hogy reális helyzetelemzés és kritikus értékelés után gondoljuk át, milyen új, további lépések szükségesek az élelmiszer-gazdaság további dinamizálása érdekében. A helyzetelemzés alapját a VI. ötéves terv eredményei, a VII. ötéves terv eddigi tapasztalatai adják. Az itt megfigyelt változások, tendenciák, folyamatok és a kialakult feszültségek figyelembevételével kell reális alapokon keresnünk rövid távú céljaink konkrét meghatározását, közép- és hosszú távú koncepcióink, gazdasági stratégiánk felvázolását. Megállapítást nyert, hogy az időjárás mellett az egész ágazatot kedvezőtlenül érintette az évről évre nehezedő köz- gazdasági szabályozás, az agrárolló nyílása, a munkaerő árának, a szociális kiadásoknak, a szolgáltatási tarifáknak, a bankkamatoknak és az adó- terheknek a növekedése, öt év alatt a költségvetési befizetések 50 százalékkal, a támogatások 18 százalékkal nőttek megyénk nagyüzemeiben. Az elvonásokat a gazdaságok igyekeztek kigazdálkodni, de minden hatékonyságnövelő intézkedés ellenére a jövedelmezőség és a jövedelem tömege egyaránt csökkent. A 10 százalék alatti eredményt felmutató gazdaságok száma 26- ról 51-re emelkedett. A nyereség csökkenése, az érdekeltségi alapok visszaesése kedvezőtlenül érintette a beruházásokat, a termelés anyagi-műszaki bázisának korszerűsítését. 1981-től a fejlesztésre fordított összegek még folyóáron számítva is fokozatosan csökkentek, s mindez elsősorban az állattenyésztés korszerűsítését vetette vissza, de a gépállomány elöregedését is fokozta. Több gazdaság a tervidőszak végére súlyos pénzügyi gondokkal küzdött. A termelés visszaesését kiváltó okok feltárása után a kormány határozott intézkedéseket tett a mezőgazdasági ágazat helyzetének javítására. Az intézkedéssorozatból kiemelkedik az állattenyésztés jövedelmezőségének javítására hozott határozat, illetve az állatférőhelyek építéséhez, felújításához nyújtott állami támogatás növelése, a termelési adó ipari tevékenységet ösztönző csökkentése. Megyénkben a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásának feltételei azonban a kedvezmények ellenére sem javultak kellő mértékben 1986- ban. Az aszályos időjárás folytatódott. A lehullott csapadék mennyisége 150—200 mm-rel maradt el a sokévi átlagtól. Az aszály és a csernobili események a növény- termelésen keresztül — de részben közvetlenül is — érintették az állattenyésztést, nehezítették az ágazat kibontakozását, a termelés fellendítését. A növénytermelés csaknem minden ágazatát érintő visz- szaesés a gazdaságok többségében csökkentette a nyereséget, különösen az aszály által leginkább sújtott körzetekben. Az országosan aszálykárosnak nyilvánított 270 nagyüzem közül 35 megyénkben gazdálkodik. Az aszálykárokat csak mérsékelte a minőségi vetőmaghasználat, a felhasznált műtrágya hatóanyagának 2,5 százalékos növekedése, a megvalósított meliorációs beruházás, az alapjában jól működő növényvédelem, de kompenzálni — természetesen — nem volt képes. A növénytermelés árbevétele összességében 6,7 százalékkal csökkent, a termelési költségek 4,2 százalékos emelkedése mellett. Az állattenyésztés kiemelt feladatát — az állomány csökkenésének megállítását, illetve fékezését — a nagyüzemek jól oldották meg. Eredményeik kedvezőbbek az országos átlagnál. A tehénállomány és a juhállomány csökkenése megállt, a sertésállomány 5,3 százalékkal nőtt, s ezen belül a jövő alapanyagát biztosító anyakocák száma 10 százalékkal haladta meg a múlt évit. A nagyüzemek egy tehénre jutó termelése 5455 liter, 800 literrel magasabb az országos átlagnál. Az árintézkedések és a támogatások növelésének hatására a nagyüzemek állattenyésztésének fedezeti hányada 5,9 százalékról 12 százalékra nőtt, megélénkültek a korszerűsítési törekvések: 15 szarvas- marha-, 3 sertés-, 3 baromfi- és 2 juhtelep korszerűsítése kezdődött meg. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek gazdálkodását a vertikális kapcsolatok országos átlagot meghaladó színvonala jellemzi. A termelés, a feldolgozás és a forgalmazás szerves egysége alakult ki, amely az adott gazdaságokban kapcsolódik a kistermelés integrációjával is. Megyénkben folytatódott a nagyüzemekben termelt termékek üzemen felüli feldolgozásának növekedése. Több élelmiszer-ipari üzem bővítése fejeződött be és néhány gazdaságban új üzem is épült. Tovább bővült és kedvező irányba változott a termékösszetétel, nőtt az export aránya. Különösen jelentősek a zöldség- és a gyümölcsfeldolgozásban, -tartósításban és -csomagolásban elért eredmények. A regionális húsüzemek változatos, házi ízesítésű termékei továbbra is népszerűek a megye és. a fqváros. lakosságának körében. Édesipari termékeik a választékot színesítik, de esetenként kizárólagos jellegűek (négercsók, krakott). A mezőgazdasági nagyüzemek egyéb ipari tevékenységének (gépipar, vegyipar, könnyűipar stb.) termelése nem változott, de szerkezete jobban igazodott a piaci feltételekhez. A nagyüzemek egyre inkább a telepített ipar fejlesztését helyezik előtérbe. A meglévő és versenyképes ipari üzemek korszerűsítésére a beruházási források jelentős hányadát fordították. Az egyéb ipari tevékenység jövedelmezősége csökkent ugyan, mégis ez a tevékenység biztosítja a fedezeti ösz- szeg 40 százalékát. 1986-ban rontotta a tevékenység eredményét néhány szövetkezet ipari ágazatának felszámolásából származó veszteség és az ipari alapanyagok tovább nem hárítható emelkedése. A kereskedelmi tevékenység, amely magában foglalja a vendéglátást, a bel- és külkereskedelmet. valamint a háztáji gazdálkodás integrálásával összefüggő feladatokat, jól szolgálta a mezőgazr'-'-ág és élelmiszeripar jövedelmezőségét. összességében a mezőgazda- sági nagyüzemek folyó áron számított árbevétele 4,1 százalékkal meghaladja az 1985. évit. A gazdasági általános költségek és egyéb ráfordítások fedezeti összeget meghaladó növekedése miatt mégis a nettó nyereség 200 millióval kevesebb a múlt évinél. Három nagyüzem: a ceglédi MSZB, a sülysápi Tápióvölgye és a nyársapáti Haladás Tsz zárt együttesen 101 millió forintot kitevő veszteséggel. A ceglédi MSZB Tsz beolvadt a ceglédi Lenin Tsz-be, a nyársapáti Haladás a veszteségét nyereségtartalékból rendezte, míg a sülysápi tsz-ben várhatóan veszteségrendezési eljárásra kerül sor. A fejlesztésre és a kiegészítő részesedésre fordítható érdekeltségi alap az előző évinek háromnegyedére esett vissza és a nyereségnek mindössze 26 százalékát teszi ki. A mezőgazdasági nagyüzemek további fejlődését, a bővített újratermelés feltételeit megteremtő fejlesztésekre fordítható rész még kisebb, és megyénk 17 nagyüzemében az adók kifizetése után nem maradt fejlesztésre vagy kiegészítő részesedésre fordítható érdekeltségi alap. A beruházások területén az 1981-ben kezdődött csökkenő tendencia az 1985. évi mélypont után megállt és legalább folyóáron elérte az 1983. évi szintet. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a múlt évben 6,2 százalékkal kevesebb átlaglétszámmal dolgoztak. A csökkenés mindkét szektorra jellemző, de az is, hogy a fizikai dolgozók csökkenését nem követi a szellemi foglalkozásúak létszámának mérséklődése. A munkadíjak, a munkabér összege alig több a múlt évinél, de a létszámcsökkenés miatt ez egy főre számítva 7,0 százalékos növekedésnek felel meg. A nyereségági kiegészítő részesedés csökkenése miatt a személyes jövedelem mérsékeltebb ütemben nőtt. Előfordultak teljesítményekkel nem arányos keresetek is, a gyengébb eredményt a gazdaságok dolgozói nem érezték meg minden területen. Az elmúlt gazdasági évben érezhetően javult a nagyüzemek pénz- és hitelgazdálkodása. Csökkent a sorban állás, a folyósított hitelek összege és javult a vevők fizetési készsége, de a mezőgazdasági üzemek követelése még mindig lényegesen meghaladja tartozásukat. A magyar népgazdaságban bekövetkező korszakváltás az élelmiszer-gazdasággal szemben is új követelményeket támaszt. A korábbi, főleg a termelés 'mennyiségi növelésében elért eredmények megtartása — esetenként további növelése — mellett' hosszú távon a minőség folyamatos javítása szükséges a mezőgazdasági termelésben. A korábbinál fontosabb szerepet kell kapnia a piacnak, mint termelést orientáló tényezőnek. Növekedni kell a magasabb feldolgozottsági fokú termékek részarányának. A minőség javítása mellett a jövedelmezőség javítására jelentős tartalékok vannak az ésszerűbb, hatékonyabb anyagfelhasználásban, az új technológiák és fajtaszerkezetek kialakításában. További tartalékok tárhatók fel az üzem- és munkaszervezésben, valamint a munkaerő-foglalkoztatás újabb módozataiban is. A megye élelmiszer-gazdaságában a termelés ilyen irányú dinamizálásának alapfeltételei adottak. A termelés szerkezetének a népgazdasági szükséglethez kell igazodnia, figyelembe véve a belföldi ellátás és a hosszú távú exportpolitika szempontjait. A termelési szerkezet rövid távú módosítása nem segíti az érdekeltség megteremtését, piaci zavarokat, vállalati és népgazdasági veszteségeket okoz. Szükséges a főbb fejlesztési irányok legalább középtávú meghatározása. A mezőgazdasági termelés alapvető, mással nem pótolható termelőeszköze a föld, melynek védelme, termőerejének kihasználása és növelése elsőrendű feladatunk. Hosszú távon is fontos tényező a faj- lanemesítö és szelekciós munka, a genetikai alapokban rejlő lehetőségek kihasználása. Mindez feltételezi a biotechnológiai eljárásokra alapozott nemesítő munkát, az új fajtákhoz alkalmazkodó technológiák, termelési rendszerek kialakítását és bevezetését. Az alaptevékenység szerkezetében hosszú távon sem várható lényeges változás, a gabonatermesztés továbbra is meghatározó. Az állattenyésztésben a belső felhasználás alakulásától, az exportlehetőségektől és az abraktakarmány-termelés gazdaságosságától függően alternatív módon fejlődhet a tömegtakarmányra és melléktermékekre alapozott szarvas- marha- és juhágazat, illetve az abrakigényes sertés- és baromfiágazat. Az ágazatok fejlesztéséhez a helyi adottságok fokozottabb kihasználása mellett a korszerű takarmányozási technológiák kialakítása is szükséges. Tendenciáját tekintve a jövőben is nagy szerepet tölt be a háztáji kisüzemi termelés. Az élelmiszeripar, élelmiszer-feldolgozás területén a feldolgozottsági fokot növelő, a minőséget és a választékot bővítő, a korszerű táplálkozási igényeket figyelembe vevő tevékenység kerül előtérbe. A biotechnológiai, a mikrobiológiai iparok várható, igen dinamikus fejlődése új tevékenységeket hozhat létre, és megteremtheti a megyében megtermelt mezőgazdasági alapanyagok teljes körű feldolgozásának lehetőségét, úgy, hogy a belső ellátás javulása mellett exportárualapok is keletkezzenek. A hosszú távú célkitűzések, a helyi tennivalók felismerése és végrehajtása, az emberi tényezők kibontakoztatása mellett felső szintű ágazati és kormányzati intézkedéseket is igényelnek. Növelni kell az alapanyagtermelés és az élelmiszer-feldolgozás vertikális összehangolását azáltal is, hogy a termelőegységeknél gazdaságosan hasznosítható feldolgozókapacitások létrehozását kell támogatni. Ezzel együtt a szabályozásnak biztosítani kell az alapanyag-termelő és -feldolgozó vállalatok közös és tartós érdekeltségét a korszerű és piacképes termékkibocsátásban. A reális piaci értékrend kialakítása megköveteli, hogy az új ár- és adórendszer szüntesse meg az agrárolló folyamatos nyílását, az élelmiszer-termelés alacsonyabb jövedelmezőségét és biztosítsa az élőmunka-igényes ágazatok érdekeltségét. Tegye lehetővé a korszerű műszaki alapokon álló bővített újratermelés megvalósítását. Az innovációs folyamat gyorsítása érdekében emelje a kezdeményező, önállóan cselekvő és hozzáértő szakembergárda erkölcsi, anyagi megbecsülését. Megoldásra váró feladat az élelmiszer-ipari termékek bélés külpiaci értékesítésének szervezettebbé tétele. A zöldség- és gyümölcsfélék belföldi kereskedelmének normalizálása érdekében termelői érdekeltségű, nagybani piac létrehozásával biztosítani kell, hogy a tiszta jövedelem nagyobb hányada a termelés feltételeinek javítását szolgálja, a munka- és költségráfordítás, illetve a kockázatvállalás arányában osztódjék. Biztosítani kell a márkajellegű élelmiszerek, gyümölcsfélék és egyéb mezőgazdasági termékek kis- tételes, közvetlen exportlehetőségét. A termelőüzemek és kollektívák ismerjék meg a nép- gazdasági követelményeket és sajátosságaik figyelembevételével támogassák a központi célok helyi végrehajtását. Biztosítsák a gazdaságos termelés személyi és tárgyi feltételeit, az ennek megfelelő termelési szerkezetet. A gazdaságtalan termelés visszaszorításánál döntéseikre a hosz- szabb távú szemlélet legyen jellemző. Javítsák a munkafegyelmet és a munka szervezettségét. Folyamatosan értékeljék a tervek végrehajtását, a gazdálkodásra ható folyamatokat, keressék a feszültségek feloldásának helyi lehetőségeit. Elsősorban a nagyüzemi kereteken belül, kölcsönös érdekeltség alapján, támogassák az egyéni kezdeményezéseket, az új szervezeti és vállalkozási formák kialakítását, működését. DR. CSONKA TIBOR, a Pest Megyei Tanács elnök- helyettese Ezért törte magát A lig néhány napja adtuk hírül: a Pest megyei Köjál az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete pályázatán elnyerte a Kiváló Intézmény címet. Az ünnepségen dr. Madár János igazgató főorvos leplezetlenül beszélt munkájuk nehézségeiről: „Nem adatik meg a mindennapi sikerélmény, ellenfeleknek tekintenek minket sokan’’. Dr. Madár János igazgató főorvos egy évtizede ekképp beszélt: „Gyakran úgy tűnik, hogy láthatatlan munka a közegészségügyi... Csak a statisztikából derül ki — abból is utólag —, hogy csökkent a növény- védőszer-mérgezettek, a foglalkozási betegségekben szenvedők, a diftériások, a kanyarósok száma... Nálunk nincs gyógyult beteg. Az emberek többsége nem érti, nem tudja, hogy a közegészségügy mi mindentől védi meg... Hálátlan is ez a munka. A gyógyító orvosnak mindig jut egy kézszorítás, köszönő szó. Sikerélménye van — így mondják divatos kifejezéssel. A statisztika — legyen bármilyen kedvező — aligha kelt ilyen érzelmeket...” Ügy tűnik, hogy egy évtized alatt nem sokat változott a közgondolkodás. Vagy mégis? A nyugdíjba készülő dr. Madár János válaszol: — Nézze, ha hasonlatot keresnék, azt mondanám: hosszútávfutók vagyunk. A rövid távra előretekintő, a pillanatnyi érdekeket szem előtt tartó ember talán ezért nem méltányolja a munkánkat. De ma már — hála az utóbbi évek szemléletváltozásának — előtérbe került a megelőző szemlélet, nemzeti egészségmegőrzési program készült, s minden korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a környezet épségére. A szélesebb látókörű- ek korábban is tudták: egy üzem dolgozóinak egészsége, s az, hogy ott ne károsítsák a környezetet, attól függ, kellően hosszú távra képesek-e előrenézni. Tudom, ez nem olcsó. A higiéné, a maga szigorú előírásaival és nem csekély igényeivel látszólag nehézségeket támaszt, költségekbe veri a beruházókat, gazdálkodókat. De ezek a költségek az évek során mindig megtérülnek. S ha arról van szó, hogy mérlegre kell tennem az életemet, azt mondom: eddig sikeres volt! Akik ismerik dr. Madár Jánost, tudják: rendkívül fegyelmezett, pontos — tehát nehéz ember. Tíz éven át a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának is tagja volt, s ebbéli mmőségében mondott — másodmagával — nemet, amikor szóba került, hogy a vízhálózat és csatornahálózat közötti olló tovább nyíljon. Nem tapsolták meg érte, de ma úgy tűnik, őt igazolta az idő. A munkatársainak sincs könnyű dolga. Ezen a pályán nem a hálapénz, a gyors egzisztenciális boldogulás reménye tartja meg az embereket. Inkább a hivatás. Talán nincs is az egészségügyben olyan intézmény, ahol akkora becsben tartanák a törzsgárdát, mint itt: 1955 óta — ekkor jött létre a megyei Köjál — őrzik a hosszan maradók képeit a folyosói tablón. Hogyan is lesz az ember köjálos? Dr. Madár János esetében ez egyszerűen ment. Jó tanuló volt, Debrecenben járt orvosegyetemre, s a diploma kézhezvétele után — 1946-ot mutatott a naptár — első munkahelye az ottani egyetemi közegészségtani intézet lett. — A felszabadulás után — emlékezik — természetes volt, hogy az ember olyan munkát válasszon, ahol minél nagyobb tömegek egészségével törődhet. Hiszen népbetegség volt még a tbc. a malária, a tífusz, a dif- téria... Nappal díjtalan gyakornokként dolgozott, éjjel ügyeletes orvos volt az aggok házában — az utóbbiból élt. Azután felívelt a pályája. Az Országos Közegészségügyi Intézetben igazgatóhelyettes, azután Debrecenben lett Köjál-főorvos. Két évig — 37 esztendős volt akkor — ő vezette az országos intézetet az igazgató halála után. Ezek az évek a közegészségügyben — járványügyben — igazán nagy eredményeiket hoztak. Megszervezték a folyamatos, rendszeres komplex védőoltásokat, legyőzték a hazai maláriát, a diftériát, a tetanuszt, a szamárköhögést, azután a járványos gyermekbénulást, látványosan ritkult a szilikózis, az ólommérgezés. Kézzelfogható valóság volt: a köz egészségéért lehet és érdemes erőfeszítéseket tenni. Százezrek, ha nem milliók tanúsíthatták. A Pest megyei két évtized mérlege is hasonló. Dr. Madár János 1968-ban örökül kapta az ódon Stáhly utcai székházat. Tizenhárom évvel korábban itt látott munkához négy szobában, 17 emberrel a megyei Köjál. Ma Óbudán, a Váradi utcában impozáns ötszintes épületben dolgoznak majd kétszázan. Az igazgató főorvos ezt a tényt, akár azt, hogy most az intézet kiváló lett, szerényen a kollektíva sikerének tartja. Persze, persze, hogy ő is büszke rá. Ahogyan arra is: a munkájuknak köszönhető, hogy a hatvanas évek óta fehér holló a megyében a fagylalt vagy krémes okozta ételmérgezés, palackos, egészséges ivóvizet kap minden csecsemő, aki a majd húsz, nitrátos vizű településünk valamelyikén cseperedik, rendszeres lett a megelőző munkaegészségügyi vizsgálat, s az új beruházásokhoz már nem fognak a Köjál szakvéleménye nélkül. Sokat hallani a hosszútávfutók magányosságáról. Még film is készült ezzel a címmel. Dr. Madár János nem érzi magát magányosnak. Még egyetemi évei alatt került a munkásmozgalomba, 1945-ben lett a párt tagja, s titkár Debrecenben az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetében. A Magyar Higiénikusok Társaságában fejtette ki szakmapolitikai tevékenységét, ma alel- nöke a társaságnak. Kutatásai a folyamatos oltási rendszer vidéki bevezetésével, a hastífusz rejtett baktériumhordozóival, és (ami Pest megyében különösen fontos) az agglomeráció közegészségügyi, járványügyi problémáival voltak kapcsolatosak. Szervezőként, vezetőként, emberként e megyében nagyra becsülik. Mutatja ezt a Pest megyéért emlékérem, a Munka Érdemrend kétszer is odaítélt arany fokozata, s a tavaly kapott Április Negyediké Érdemrend. A hosszútávfutó nem fulladt ki. Elviselte az igényességgel szembeni ellenállást, olykor a „nagy emberek” értetlenkedését, küzdött a közönnyel, a felelőtlenséggel. Most hetvenévesen, nyugdíjba készülve is azt mondja: Négy unokám van, szeretnék végre nemcsak vasárnap délutáni nagyapa lenni. De vállalok ezután is szakmai munkát, társadalmi megbízatást. Az egészségügy bajairól, gondjairól hírt adó újságíró pedig nem mondja ki, amit magában gondol: lesz még dolga elég... Vasvári G. Pál
