Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-09 / 108. szám
\ ' ' • ■ SZjt, ' • MAGAZIN «■Színházi levél Híradások a jelenből Ha egy társadalomban jelentős változások mennek végbe, mi sem tűnik természetesebbnek, mint hogy a művészetek — jelesen a színház- művészet — lereagálják e változásokat. Nem feltétlenül azonnal, s nem feltétlenül a legdirektebb módon persze, hiszen idő kell a művek elkészültéhez. Azok a változások, amelyek az elmúlt időszakban a Szovjetunió életének szinte valamennyi területén bekövetkeztek, s ma is folyamatban vannak, láthatólag egyre gyorsuló ütemben, s egyre szélesedő hullámokban mindnyájunk figyelmének középpontjában állnak. Sosem 'volt közömbös, mi történik Lenin országában, a szocialista forradalom hazájában; az ottani események, így vagy úgy, közvetve vagy közvetlenül a világpolitikát érintették s érintik. Érthető hát, hogy az új politika változásait kísérő művészeti megnyilatkozások iránt is felfokozott az érdeklődés. És van is mit szemügyre venni. Nálunk egyelőre csak a híradásokból tudunk — de tudunk, s elég részletesen — például olyan filmekről, amelyek a Szovjetunióban hatalmas érdeklődés, mi több, szenzációs közönségsiker középpontjában álltak, s állnak. Elég két címet mondani: Panfilov Téma című alkotása, és a Vezeklés, Tengiz Abuladze filmje. Egyik sem új mű, évek óta hevertek dobozban, mert a korábbi művelődéspolitikai irányítás nem tartotta kívánatosnak a közönség elé kerülésüket. De e két munka mellett van még legalább hat-nyolc olyan film, amely csak most, a Gorbacsov-léle váltás által előidézett tisztult légkörben kerülhetett vetítésre. (Mi ezekből az Ellenőrzés az utakon című filmet láthattuk nemrég.) No de ez nem filmlevél, hanem színházi levél. így hát beszéljünk azokról a művekről, amelyek a színházakban mutatják ugyanennek a tendenciának, a nyílt és őszinte légkörnek a kibontakozását. Nos, itt is vannak olyan művek, amelyeket már rég be lehetett volna mutatni, mivelhogy rég készen voltak, s hasonlóan a régi kész filmekhez, szinte megelőlegezték a gorbacsovi politika kezdeményezéseit, a nyitás, az igazság kimondását vállaló felelősség gondolatait. Moszkvában akár már a 80-as évek elején több ilyen darab színre kerülhetett volna. De— hasonló okokból, mint a filmnek — ezek sem kerültek színpadra. Aztán amikor a művelődéspolitikában is keresz- tültört a nyitás szelleme, szinte sorozatban bérűitek színre azok a művek, amelyeknek robbanásszerű jelentkezése óriási visszhangot váltott ki — hiszen a véleményalkotás megkötöttségeiről, az önálló gondolkodás iránti bizalmatlanságról, a valóság, a mindennapi szovjet élet néha nagyon nem kellemes té- nyeiről. az emberek között egyre lazuló normális emberi kapcsolatokról, a nagypolitikának az egyszerű emberek problémái iránti gyönge érdeklődéséről, vezetők és vezetettek közötti mély szakadékokról, kilátástalanságba fulladt sorsokról, visszaszorított jó kezdeményezésekről, a kényelmes pozíciókban ülők elkényelmesedett gondolkodásáról stb. szóltak. Mindenki meglepődött: hát ez is van? Mármint ezek a problémák, s ezeknek ilyen nyílt feltárása meg ezek a darabok? Az elmúlt közel két esztendő sok meglepetése között aztán ezek a drámák is lassan kezdték megtalálni a maguk normális helyét a színházi életben is, a társadalmi viszonyok között is, de a művészet viszonylatrendszerében is. Az a ptiblicisztikai lendület, a szókimondásnak az a nyíltsága, amely e művek fő értékét adta, lassan kezdett kevés lenni. Ha a tévéhíradóban vagy a Pravdában meg a Lityeraturnaja Gazetában még keményebb dolgokat lehetett látni — olvasni, akkor a színpad szókimondása, publicisztikai bátorsága lassan már nem volt elég. Nem nagyobb szókimondásra, élesebb hangvételre volt szükség, hanem arra, hogy a nagy változások, az átalakítás nagy kérdései már művészibb megfogalmazásban, az emberi sorsokra, életekre, az esztétika szférájába áttéve jelenjenek meg a színpadon. Az érdekesség viszont az, hogy már a korábbi színpadi művek között is akadtak olyan alkotások, amelyek a felületnél, a szókimondás izgalmánál többre törtek. Ezek is készen álló művek voltak, de ezeket sem lehetett bemutatni. Jól ismertük például Ljudmilla Petrusevszka- ja nevét, s drámáit, amelyeket csak hosszas huzavona után mutathatott be a moszkvai Komszomol Színház és a Szovremennyik Színház. Utóbbi a Kolombina lakása című jelenetsort, a Komszomol meg a Három lány kékben című darabot (a szerzőnő szerint: komédiát) játszotta, s játssza ma is, igaz, még mindig igen ritkán, havi egykét alkalommal. H ozzánk szinte egy időben jutott el két új szovjet darab is. Előbb a Népszínház játszotta Vladlen Dozor- cev: Az utolsó ügyfél című színművét, s ez azokból, a darabokból való, amelyek nagyon izgalmas, nagyon kemény kérdéseket tesznek föl — nevezetesen azt, hogy aki magánemberi és hivatásbeli alkalmatlanságát bizonyította, alkalmas-e vezető pozícióra? —, de a publicisztikus hangvétel, amely időnként szinte dramatizált vezércikké teszi a darabot, nem mindig mutatkozik szerencsésnek. A másik bemutató ennél sokkal mélyebbre ásó művel ismertet meg: Petru- sevszkaja: Három lány kékben című játékát a Katona József Színházban azért fogadhatja nagy érdeklődés, mert egy furcsa, szinte cse- hovias légkörű játékban a mai szovjet életnek majdhogynem olyan szektorát ismerhetjük meg, mint amilyen a mi életünkről a színház magyar bemutatójában, a Csirkefejben megjelenik. Kevésbé tragikus Petrusevsz- kaja három magányos nőjének a sorsa, mint Spiró hőseié, de nem kevésbé drámai, s nem kevésbé figyelmeztető: azzal, hogy szép, s lényegében igaz jelszavakat hirdetünk, még a szocializmusban sem oldódik meg automatikusan minden emberi probléma, konfliktus, nem jön el magától, s menetrendszerűen a Kánaán. Takács István Egy iskolai kísérlet első tapasztalatai Fából vaskarika — vagy a jövő? — Fából vaskarika ez az egész! Nem elég, hogy egy csomó iskolánk tele van képesítés nélküliekkel, most még tovább bővítik ezt a kört újabbakkal, akiknek ilyen szép munkaköri elnevezést találnak, hogy pedagógiai asz- szisztens! — Mióta mellém állították a pedagógiai asz- szisztenst, jóval könnyebb a dolgom. Megnőtt az egyéni foglalkozásra fordítható idő. Meggyőződésem, a munka- megosztás és a differenciálható tanítás eredménye, hogy félévkor nem volt bukás az osztályomban... íme a két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény a pedagógiai asszisztensek általános iskolai foglalkoztatásának eddigi tapasztalatairól. Mi is a célja valójában ennek a jövőnek szóló, egyébként kétesztendős országos kísérletnek, milyenek az eddigi tapasztalatok — erről kérdeztük Tamási Andrásáét, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet módszertani tanácsadóját. — A kísérletben főként a budapesti és a Pest megyei iskolák vesznek részt. Ez a két közigazgatási terület kapta a legtöbb — hatvan-hatvan — státust is. Az asszisztenseket alsó tagozatban alkalmazzuk, elsősorban a hátrányos helyzetű iskolákban, tehát ott, ahol igen magas a tanulók létszáma, illetve sok a hátrányos helyzetű gyerek. Az eredeti elképzelések szerint úgy kellett volna megoldani, hogy egy-egy oktatási intézményben legalább három pedagógiai asszisztens dolgozzék. Ehelyett sajnos, nagyon szétszórták őket; a megyében negyvennégy iskolában tevékenykednek. Hiba volt az is, hogy nem kérdezték meg az illetékes igazgatókat, tanítókat, vállalják-e a részvételt a kísérletben. S miután ez elmaradt. arra sem került sor, hogy előzetesen beszélgettek volna velük a kísérlet céljáról. Pedig nem mindegy, hogyan fogadja a tantestület a középkádereket, akiknek beállítása segítség, de nem a képesítés nélküliek kiváltását szolgálja. Ott gondolkoznak okosan, ahol a legjobb pedagógusok mellé osztják be az asszisztenseket. — Ml a feladata egy pedagógiai asszisztensnek? — Meglehetősen sokrétű és számos terhet vehet le a tanítók válláról. Segítséget nyújt többek közt például az egészséges életmódra való nevelésben. Szervezi és felügyeli a tízóraizást, az ebédeltetést és az uszonnáztatást. Segíti és ellenőrzi a tanulók közül választott. különféle felelősök munkáját. Folyamatosan figyeli a gyermekeket, s ha a megszokottól eltérő, problémára utaló viselkedést, megnyilvánulásokat tapasztal, azonnal közli a pedagógussal. Hasonlóan reagál szülői megnyilvánulásokra is. Az órák és a foglalkozások szüneteiben felügyeletet lát el és részt vesz a délelőtti, illetve a délutáni ügyeletben is. Segíti a pedagógusok munkáját a téli és a Gáspár Sándor, Szirtes Ági és Básti Juli a Három lány kékben egyik jelenetében tavaszi szünidőben, a nyári napközis táborban. Bekapcsolódik a dekorációs munkákba, a szereplésekre való fölkészítésekbe, az adminisztráció ellátásába. A nevelőkkel együttműködve részt vesz a szabadidős foglalkozások előkészítésében, lebonyolításában, közreműködik a nagyobb programok szervezésében, a gyermekfolyóiratok terjesztésében, a takarékbélyegek árusításában. Segíti a tanító óra- és foglalkozás-előkészítési munkáját, a szemléltető eszközök készítését, illetve gondoskodik azok óra előtti előkészítéséről. Kiveszi a részét a mozgalmi munkából. S ami talán a legfontosabb: jelenlétével elősegíti a differenciált foglalkozások eredményességét, hiszen igy a nevelő több energiát fordíthat a rászoruló tanulókra. Közreműködik a korrepetálásokon, illetve az egyéni foglalkozásokon részt nem vevők, vagy a napköziben, iskolaotthonban a tanulást előbb befejezők foglalkoztatásában. — Ez még így fölsorolva is nagyon sok. Azt igazolja, hogy bőven akad olyan teher, amelyet valóban le lehet és le is kell venni a tanítók válláról, hogy végre valóban a pedagógiai munkával foglalkozzanak. De vajon mit szólnak a feladatokhoz az asszisztensek? Megfelelnek a várakozásnak? — Sajnos harmincötén elhagyják az iskolát. Egy szülési szabadságra megy, hárman más munkakört találtak, a többiek pedig beadták továbbtanulási kérelmüket valamelyik felsőfokú oktatási intézménybe. A pályán maradottak — összesen huszonegy — közül mindössze öten tekintik végleges perspektívának pillanatnyilag az asz- szisztensi foglalkozást. Ami a foglalkoztatásukat illeti: az asszisztensek alkalmazása a kezdeti nehézségek és bizonytalanságok ellenére bevált, ám munkakörüket mindig a helyi körülmények, szükségletek alapján alakították ki. Van, ahol párhuzamos osztályokban dolgozik az asszisztens, másutt iskolaotthonosban, ismét máshol osztályban és napköziben, vagy elsőtől harmadikig a különféle osztályokban. Akad példa arra is, hogy csak napköziben, vagy első évfolyamban, esetleg korrekciós osztályban. Találkoztam olyan esettel, hogy az asszisztenst az ötödik-hatodikosokból szervezett napközis csoport munkájának segítésére kérték föl, s ezen nem is akarnak változtatni. Előfordult, hogy néhány hónap után elsősorban a napköziben dolgoztak, de az ellenkezője is föllelhető. Szinte általános szokássá vált. hogy a helyettesítéseket velük oldják meg. Ezt indokolttá tette télen az, hogy egy-egy iskolából időnként tíz-húsz pedagógus hiányzott, ám a „szakszerű” helyettesítés akkor sem megengedhető. Volt olyan oktatási intézményünk, ahol a fiatal teljes munkaidejét kitöltötte a helyettesítés. Sok iskola szakkörvezetést bízott rájuk. Ezt felelősséggel és jól látják el. S valami kirívó: előfordult, hogy pályakezdő vagy képesítés nélküli nevelő mellé osztották be a pedagógiai asz- szisztenst. — Hogyan lehetne összefoglalni foglalkoztatásuk pozitív és negatív tapasztalatait? — Általában idejük hatvan százalékát a gyermekcsoportokban töltik. Ügy tűnik, leghatékonyabban a korrekciós osztályokban tudnak tevékenykedni, de számos olyan véleményt is gyűjtöttünk, amely szerint eredményes, ha ugyanazokkal a diákokkal foglalkoznak délelőtt és délután. Az iskolai munkamegosztás folyamatában olyan feladatokat is kaptak, amelyek a szabadidő-szervezőkre tartoznának. A tanítási órákon való közreműködésük azonban még sok helyen megoldatlan, s ez veszélyezteti a munkakör megszerettetését. Problémát jelent az is, hogy egyes iskolákban naponta változik a tennivalójuk. — Mi a véleményük a tanítóknak? — Rendkívül kedvező, hiszen több területen is tehermentesítik őket, ám a tanórai együttmunkálkodástól egy kicsit idegenkedtek. A nevelők egy része úgy vélte, hogy a tanulócsoportok önállósága szükségtelenné teszi az asz- szisztensek tanórai közreműködését. Időre és meggyőző szóra volt szükség ahhoz, hogy belássák; az órák tervezésére fordított többlet a hatékonyságban megtérül. A beállítás hatása a tanítók munkájában elsősorban a differenciált foglalkoztatásnál, a felzárkóztatásnál és korrepetálásnál, az egyéni foglalkozásnál, illetve ezek eredményességében nyilvánul meg A pedagógusok a felszabaduló idejüket önképzésre fordítják. tudatossá vált közöttük a hosszabb távú tematikus tervező munka, s összeszedettebbek lettek a nevelők. Gyorsabbá és pontosabbá vált az ellenőrzés és az értékelés. A legtöbben építenek az asszisztensek tevékenységére, s jónak tartják a foglalkoztatásukat. Javaslatként azonban megfogalmazták, hogy a jövőben vessék alá valamilyen alkalmassági vizsgának az asszisztenseket. — S a módszertani tanácsadó milyen tanulságot tud levonni a kísérlet első esztendejének vége felé? — Számos szakmai elképzelést sorolhatnék a hogyan továbbot illetően. A leglényegesebbnek azonban azt tartom. hogy a pedagógiai asz- szisztenseket olyan pedagógusok mellé kell beosztani, akik igénylik a segítséget, s határozott elképzelésekkel tudják a fiatal munkáját irányítani. Csak a tehetséges, változatos módszerekkel dolgozó, nyitott, kreatív tanító tudja „segédtanítónak” elfogadni az asszisztenst. Körmendi Zsuzsa Ma nyílik a Vasarely Múzeum Űj közgyűjteménnyel gazdagodik a főváros: az óbudai Zichy-kastély felújított szárnyában várja a látogatókat a világhírű magyar származású festőművész, Viktor Vasarely múzeuma. A Franciaországban élő művész életművét reprezentáló gyűjteményt péntek délelőtt — az alkotó jelenlétében — mutatták be a sajtó képviselőinek. A felújított Fő téri kastélyban otthont talált múzeum állandó kiállításán az a mintegy 400 darabos anyag található, amelyet Vasarely 1982-ben adományozott a magyar államnak. Vasarely alkotásaiból mutatunk be ízelítőül kettőt lapunk 5. oldalán. A Genesis a Népstadionban A Népstadion és Intézményei, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat az idén is nagy érdeklődésre számot tartó popzenei koncertet rendez a Népstadionban. Ez az esemény június 18-án a Genesis együttes és sztárvendége, Paul Young fellépése lesz. Tavaly a Queen együttes koncertjén — 20 évi szünet után — ismét telt ház volt a Népstadionban, melynek tapasztalatait felhasználva vállalkozott arra az Interkon- certtel közösen a két rendező szerv, hegy a Genesis európai turnéjának állomáshelyeit Budapesttel bővíti. A koncert speciális építésű, monumentális színpadon zajlik, s a látvány és a hangzás élvezhetőségét segíti két óriási kivetítő, valamint két darab 18 méter magas hangtovábbító torony. A Népstadionba 70 ezer embert várnak. A jegyek árusítása május 14-én 14 órától kezdődik a Népstadion pénztárainál. Vidéken a megyei idegenforgalmi hivatalok és az utazási irodák képviseleteinél lehet megváltani a belépőket. Rádiófigyelő KIS MAGYAR NÉPRAJZ.\ A Kása László által szerkesztett szerda reggeli műsorban Haíasy Márta előadása a hagyományos paraszti élet mindennapi viselkedéskultúrájával foglalkozott. Ebből a színes világból a köszönések változatos formáit vette sorra. Más-más köszöntés, illetve az étkezőket, a pihenőket, a gyászolókat és az utcán közlekedő mindenféle rendűrangú embereket. Isten áldja az ételüket, avagy Adjon isten bő szüretet és így tovább. Szerencsés jón apottal a Felvidéken a szegényeket köszöntötték. A magyar nyelv adta lehetőséggel, a változatos formákkal ma már ritkán élünk. Köszönéseink nem tükrözik társadalmunk rétegződését sem, hiszen ha a valóságban, vannak is rangbeli különbségek, ezek a társas érintkezéseinkben elmo- sódnak DIÁKFÉLÓRA. A Tarnay Márta által szerkesztett műsor csütörtöki adása Neked sem mindegy! felkiáltással a fiatalok önállóságáról szólt. Meg lehet-e valósítani pár négyzetméteren a függetlenséget? Az adásban megszólalók mindannyian egyetértettek abban, hogy igen. Nem luxusmódon berendezett szobát kell biztosítani, hanem egy különálló, praktikusan kevés bútort tartalmazó részt szükséges szabaddá tenni, hogy a gyermek önállóan — saját képére és hasonlatosságára — folytonosan alakíthassa a környezetét. Ha adottak a lakásfeltételek, akkor valóban csak a tolerancián, a helyes szemléleten múlik a jó közérzet. Kérdés azonban, . hogy a családon belüli önállóság megszokása nem okoz-e problémákat; ha a gyerek az iskolába, avagy később egy munkahelyre kerül. TANAKODÓ. Kié a gyerek? — Erről tanakodnak pedagógusok, pszichológusok és szülők. Az iskoláé, a családé vagy valamilyen nevelési intézményé? Az utóbbi időben megsokasodtak az iskolával kapcsolatos gondok. A szülők gyakran aggódnak, hogy nem megfelelően nevelik gyermekeiket és az oktatás színvonalával sem elégedettek. Hiába biztosítja az új oktatási törvény az iskolaválasztás jogát, a gyakorlatban erre ritkán van lehetőség. A tanárválasztás még ennél is irreálisabbnak tűnik. Sokan, leginkább az igazgatók, tiltakoznak ellene. Ez érthető, de az is, hogy az uóbbit időben megrendült a pedagógusok és az oktatás iránti bizalom. A pedagógus- képzésben is érezhető a kontraszelekció. Sokszor tapasztalható a gyermekek értékelésében a szubjektivitás, a kivételezés. Előfordul, hogy az óvodából képzetten kikerült gyermek az iskolában visszafejlődik. A tehetségesebbeknek nem biztosított a tudásuk gyors gyarapodása. Felmerült a szülők — ezen keresztül a gyermekek — érdekvédelmének szükségessége. Nálunk létrejöttek az iskolatanácsok, de mint azt az alaposabb vizsgálat megvilágítja, valójában csak egy újabb formális intézményt hívtunk életre. Az igazgató továbbra is hozhat egy személyben, saját felelősségére döntéseket. Az iskolában minden olyan probléma jelentkezik, amely társadalmunk más területén is érzékelhető. Az oktatási intézmény miért lenne más, mint a környezete? Ahogy dr. Poszler György találóan mondotta, az oktatásügyet ne tekintsük isten bárányának, amely elveszi a világ bűneit, legfeljebb bak lehet, mégpedig bűnbak, amelyre mutogatunk és közben elfeledkezünk más, alapvetőbb bajaink orvoslásáról. Üjj írisz
