Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-27 / 123. szám
/ Ha egy lakatlan szigeten... Fotográfiáról szó se essék! Fontos, hogy észnél légy — és exponálj Amint a nagyszoba ajtókeretén lógó filmszalagot megpillantom, elszánt javaslattal állok elő. A javaslat komoly és férfias. Nem nehéz megnyerni Apáti-Tóth Sándort, aki pár napja tért haza finnországi tárlatának megnyitójáról. A helsinki bemutatkozás után most beszéljünk másról. A fényképezésről pedig szó se essék. — Hanem miről? — Például az önéletrajzodról. Amit sejthetően tucatnyi változatban megfog almaztál már. — Klasszikus értelemben vett önéletrajzot, ami mondjuk egy pályázathoz kell, még nem írtam. Meghatározó élmény volt József Attila Curriculum vitae je: gimnazistaként olvastam, s bár nem föltétlenül úgy értettem, ahogyan ma már, de érzelmileg nagy hatással volt rám. Azóta természetes, hogy az önéletrajznak csak akkor van értelme, ha az személyes. Másfajtát nem érdemes írni. Persze nem árt, ha tartalmaz valami tárgyszerű leltárt is, viszont szeretném, ha én is benne lennék. — Én pedig azt szeretném, ha elmondanád, amit az eddigi önéletrajzaidból kihagytál. — Nehéz helyzetbe hozol, mert abban a pillanatban, ahogy elkészítek egy önéletrajzot, rögtön el is felejtem, és mindig az utolsó változatot hiszem a leginkább érvényesnek. Persze, ha segítenél abban, hogy mit is hagytam ki az eddigiekből... — Ja, hát ha szerinted semmi se hiányzik ... — Az önéletrajzokban is szívesebben beszéltem arról, ami számomra kellemetlen. Ha feszélyezett valami a pályámon, azt többnyire kiírtam magamból. Mert ezzel némiképp oldottam is a konfliktust. Ez nagyon fontos a művészi pályán, de, a magánéletben is. Hogy ne éljünk együtt a feszültségforrásokkal. © — Maradt még egy üres papír. Kerüljenek erre az előnyös és az előnytelen tulajdonságaid! — Ha őszintén kellene erre a kérdésre válaszolnom, akkor leírnám az előnyös tulajdonságaimat, és ott be is fejezném. Mert... — ... mert másra nem maradna hely? — Nem azért, mert másra nem maradna hely. Hanem: vedd a fáradságot, és ismerd meg az előnytelen jegyeimet, — Csak idő kérdése. — Na jó, nem akarom megkerülni a kérdést. A munkám művészi részében talán az a legelőnyösebb, hogy elég nagy türelemmel és kitartással tudom megcsinálni azt, amitel képzeltem. Makacsul, rendkívül szívósan keresem a motívumokat a helyszíneket, szi tuációkat. Nem érem be a menet közben kínálkozó köny- nyebb félmegoldásokkal. Ugyanakkor az előzetes tervemhez, rögeszmémhez gaszkodva elmegyek olyan dolgok mellett, amelyek mellett nem volna szabad elmenni. Látom, érzem, fölfogom, és mégsem csinálom meg a ké pet. — És ha valaki ezt a fejedre olvassa, akkor megsértődsz. — Nem hiszem, hogy megsértődnék, mert kellőképpen nagy gyakorlatom van már abban, hogy ideológiát gyártsak a magam munkája köré. — Tegyük fel, hogy csuván egyetlenegy képet készíthetnél. Mit ábrázolna? _ Az első gondolatom az v olt, hogy egy önarckép lenne. Szóval valamilyen arckép aminek nem föltétlenül én lennék a modellje. Az én fotós világom egy teremtett világ, ami persze a való világnak valamilyen mása. De kevésbé kötődik az aktualitásokhoz, s ebből adódóan kevésbé gyorsan porosodik. Tehát az alkatomnak inkább a közvetett tükrözési mód felel meg Amikor azt mondtam, hogy önarcképet készítenék, ez elsősorban salát tapasztalataim érzékeltetését jelentené, s nem saját személyem előtérbe helyezését. — Mi bírhatna rá, hogy abbahagyd a fotograf állást? (Még jó, hogy megállapodtunk, ma nem ejtünk szót a fényképezésről.) — Ezzel a lehetőséggel állandóan kacérkodom. De lassanként föl kell hagynom az illúzióval, hogy abba tudom hagyni. Egészen fiatalon kezdtem el fotózni, s értem el ilyen-olyan eredményeket. 18— 20 évesen úgy gondoltam, hogy fotográfiai formanyelv kevés, nem tudom vele kifejezni, ami foglalkoztat. Akkor eldöntöttem, hogy vége. Két- három esztendeig nem is fényképeztem, de ezután jött a nagy rátalálás, és újra a fotó. Közben voltak alkalmi próbálkozásaim, vonzódtam az irodalomhoz és a filmhez is. Szóval az biztos, hogy képtelen vagyok a fotótól szabadulni. viszont fölhalmozódott bennem egy-két könyvre való élmény, amik a szóbeli közléshez kötődnek. S bár a lényegük fényképen is elmondható, de bizonyos ízei kívánják az írott formát. © — Egy lakatlan szigetre zárnak. Téged és még valakit. Mindegy, hogy kit. Mit gondolsz, melyikőtök dobná be elsőként a törülközőt? — Hogy én unnám-e meg előbb a másikat? Erre nem tudok mit válaszolni, mert attól függ, hogy kicsoda az illető. Ha számomra alapvetően fontos és vonzó ember lenne az illető, akkor nem hiszem, hogy én nyúlnék előbb a törülközőhöz. — Mondjuk, hogy nem ilyen emberrel zárnak össze. — Hát akkor lehet, hogy nem a törülközőt, hanem őt dobnám a vízbe. — Loccs! De inkább arra vagyok kíváncsi, milyen az alkalmazkodóképességed. — A barátaim között egymással homlokegyenest ellentétes karakterű emberek vannak. Tehát mindenféle szélsőséghez tudok idomulni. Ami azonban nem hiányozhat: a tisztesség, a korrektség, a kölcsönös bizalom. Tehát, hogy a barátaim körében százszázalékos biztonságban érezhessem magam. Ezt várom tőlük, és ezt a biztonságot igyekszem én is megadni, a magam szélsőségeivel együtt. Általában a pontatlanság, a megbízhatatlanság nagyon zavar. Ez a munkám természetéből adódik: abban nem lehet tre- hánynak lenni. — Foglalkoztat-e a vidéki- ség gondolata? — Bár ezzel nem szokás dicsekedni, de az én mikroklímám jó. Az a fél vagy egy tucat ember, akikkel rendszeresen találkozom, s a szokásosnál valamivel mélyebben ismerjük egymást, számomra otthonosságot, biztonságot ad. Félszegen mondom, de jól érzem magam Cegléden. Nem azért, mert ez egy világváros, és itt minden olyannyira szép és olyannyira jó, hogy nem venném észre a környezetem fogyatékosságait, gyarlóságait. Persze itt esetenként nincs meg az a komfort, az a kényelem, ami egy világvárosban. Hát istenem, ez engem nem zavar. Régi rögeszmém, hogy Európát Ceglédről is egészen pontosan lehet látni. Az, hogy kisvárosban élek, szellemiekben nem korlátoz különösképpen. A karrierhez szükséges kapcsolatok kiépítéséhez pedig semmi érzékem sincs, úgyhogy én akárhol élnék, nemigen élvezném az érdekkapcsolatok lehetőségeit. Az alkatomnak különben is jobban megfelel a csöndes, a művészvilágtól némi távolságot tartó életvitel. W — Ennek ellenére nem csodálkoznék azon, ha fotósként vágynál ott lenni, ahol a dolgok történnek. — Egy művész életében, azt hiszem, a dolgok igazából nem akkor történnek, amikor azok a valóságban lejátszódnak, ha nem amikor én azokat magamban értelmezem. És amikor értelmezni tudtam, akkor vagyok képes arra, hogy kifejezzem. Akkor maradok le bármiről is, ha nem tudom értelmezni. Ha valamit nem értek a világból, akkor késtem le egy eseményről. S nem akkor, amikor a fényképezőgépet nem kaptam elő. Természetesen vannak olyan szituációk, amelyekben nagyon fontos, hogy észnél légy és exponálj. De azért — huszonöt esztendős rutinnal — ezek többségét én sem hagyom ki. Viszont számomra az a lényeges, amikor bennem megtörténik a dolog. V. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1987. MÁJUS 2?., SZERDA Szövetkezeti szolgáltatás Pazarlásra kényszerít a hiány Az évek során nagy változások mentek végbe a Ceglédi Vas-, Elektromos- és Műszeripari Szövetkezet háza táján. Alig néhány esztendeje építette fel az ipartelepen központi üzemházát, s nemrég irodáit is korszerűbb körülmények közé költöztette. A Szabadság téri egykori bazársorról a Batthyány utcába települtek át a tsz-szövetség egykori székházába. A cégtábla mellé kitettek egy másik feliratot is, amely tudtul adja, hogy ott működik a háztartási kisgépjavító és motortekercselő részleg. Műhelycserebere Volt egy időszak, amikor a szövetkezet vezetői azt hitték, legjobb, ha mindent összevonnak a kosárhegyi üzembe. Akkor sorra megszüntették a városközpont öreg műhelyeit. Voltaképpen igazuk volt, mert sokkal kisebb rezsivel, jobb körülmények között dolgozhattak volna a lakossági szolgáltatásokat végző szakemberek. Egyszerűbb lett volna a munkaszervezés, anyagbeszerzés és -raktározás, jobbak a munkakörülmények. Csak arra nem gondoltak, hogy senki sem fogja a lerobbant motorbiciklit kilométereket tologatni, mint ahogy a terjedelmes háztartási gépeket sem szívesen cipeli senki. A megcsappant forgalom gyorsan ráébresztette őket, hogy vissza kell telepíteni a városba a javítórészlegeket. Amikor minden a helyére került, egy csapásra megoldódtak az átmeneti gondok. A szövetkezet szolgáltatásai közé tartozik a hűtőgépek, olaj kályhák, mérlegek, háztartási kisgépek, villanymotorok, biciklik, motorkerékpárok, autógumik és órák javítása. Egy sereg garanciális feladatnak is eleget tesznek. A Color Kisvállalattal kötött megállapodás alapján a híradástechnikai készülékek javítását átadták, cserébe átvették tőlük az olajkályhák és a hűtőgépek fölötti védnökséget. A jó helyzetfelismerésre vall, hogy 1985-ről 1986-ra 36 százalékkal emelkedett a lakosság számára végzett munkából származó árbevétel. Gazdaságos export A szövetkezet termelési értékének még így csupán szerény hányada a szolgáltatásokból befolyó összeg, hiszen a 260 tagú kollektíva 270—300 millió forint értékű terméket produkál egy év alatt. A termelés 80 százaléka szocialista és tőkés export. Azok közé tartoznak, akik igen gazdaságosan tudnak eleget tenni külZeneiskolai felvételek A ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola az 1987—88-as tanévre az új növendékek beiratkozását az alábbi időpontokban tartja: zenei kis előképzőbe 5—6 éves korú gyermekek június 3-án, szerdán 15-től 18 óráig a pincei kamarateremben jelentkezhetnek. (Megjelenés gyermekkel együtt.) A zeÖ reganyám belefogott a Bodor Jerem bűbájosságáról szóló történetbe, az al- végi asszonyok tátott szájjal hallgatták mindig. Én a padka tövében kucorogtam, s mikor odaért, hogy Bodor Jeremiás, a falubéli juhász egyszerre két helyen meg tud jelenni, de szemmel is ver, ha feldühítik, no, akkor beosontam a házba, felkúsztam a padlásra és az egyik gerenda mögül titokzatos könyvet húztam elő. Könyvet, amiben deremhez hasonlatos emberek szerepeltek, Szeged környéki bűbájosok, vajákosok, boszorkányok, meg még rafinált városi gyilkosok is. Aztán kezembe került egy másik könyv, olyan emberek kalandjaival, akik messzire mentek Magyarországról, hogy őseink nyomait megkeressék, mert ők is azt olvasták valamikor, hogy a régi magyarság utódai ázsiai pusztákon éldegélnek. Vámbéry lett volna? Vagy Baktay? Ma sem tudom. De arra jól emlékszem, hogy amint a 150. oldal környékére lapoztam, hideg borzongás szaladt végig a hátamon, mert ott rajzok és leírások is voltak mindenféle emberevő tatár népekről. Erős félelem tört rám, de egyben szörnyen kíváncsi is lettem. Az egérrágta könyveket utána is sokszor, sokáig nézegettem, csak olyankor rejtettem el őket, amikor öregapámat hallottam a létrán felfelé kapaszkodni. Kukoricáért jött vagy búzáért, ezt mondta, de tudtam, értem jött, mert két héttel azelőtt a kis Tatay Lacika játékból felakasztotta magát a Ha akarom, ha nem házuk padlásán. „Mit keresel te itt? — kérdezte nagyapám, én meg csak úgy kotortam előtte lefelé. Nem tudtam még akkor, hogy itt lenn éppen vége felé jár a Gutenberg-galaxis, s én pont abba a korba hajaso- dom bele, amelyikben a KÉP elsöpri majd a könyveket. Hogy egy szép napon betoppan hozzánk a televízió, s a kis szobában esténként elfér az egész hadszíntér, ágyúkkal, tankokkal, milicistákkal, és hosszú regényeket is képesek lesznek ezek a KÉP-es fiúk végigzavarni előttem, ha kiszemelnek engem, mint médiumot. És azt sem sejthettem előre, hogy a hetvenes években minden második mondat a felgyorsult életemmel lesz kapcsolatban, ha akarom, ha nem. Aztán amikor a padlás egyre nagyobb távolságra került tőlem, egyszer csak azon vettem magam észre, hogy már én is fújom: „A KÉP információkat hordoz. A KÉP kipletykálja a titkokat, azokat is, amelyeket eddig a — magamfajta — padlásos kölykök csak a könyvekből fejthettek meg." — Sebaj — mondogatták a régivágásúak —, a televízióban lepereg a film és utána nem lehet újra megnézni, hogyan gyilkolássza Belfegor a jobbnál jobb nőket és a szélesebbnél szélesebb vállú férfiakat. A könyv, az más, mert azt bárhol felüthetjük, és vissza is lapozhatjuk, ha nem értenénk valamit. És bölcsen mosolyogtak a könyvpnrtiak. Meg is jelent nemsokára a piacokon a fényes videó, hogy ma elég legyen egyetlen gombnyomás ahhoz, hogy visszapergessük a félidióta olasz pukkancs vagy a pornófilm izgalmasabb jeleneteit. Hajjaj, roppantak össze a sopánkodók, végünk van, nem olvasnak már itt tovább a gyerekeink egy sort sem, minek is olvasnának, amikor minden a fenekük alá van téve a képekkel. A picike videojátékok ma sokkal népszerűbbek, mint akárhány kötelező olvasmány — így a magyartanár —, s dühödten csapja a füzetköteget az asztalra: „Nem olvasnak ezek semmit se!” Pedig a költő is azért szedi sorba a rímeket — ha vannak még —, mert aggódik valamiért. Talán azért,' hogy — mint a sci-fi író rémálmában — majd nem lesznek könyvek a XXI. században. S nem lesz olyan ember sem, aki esténként elővenné kedves költője kötetét, hogy együtt aggódjon vele a világ során. De attól is tarthat a költő, hogy nem lesznek padlások sem, ahová el lehetne bújni kutyafejű tatárokról olvasgatni. Csakhogy akkorra már kutyafejű tatárok sem lesznek. Hacsak ... ... hacsak föl nem megyek a padlásra, s el nem dugok néhány könyvet, oda, jó helyre, a gerenda mögé. Rab László nei előképzőbe 7-től 12 éves korig, elsősorban az általános iskolák alsó tagozatos tanulóit várják. Űk az egyéves zenei előképző elvégzése után választhatnak majd hangszeres szakot. Így hegedű, cselló, ütő, klarinét, gitár, trombita, kürt, harsona, zongora, fuvola, furulya, nagybőgő, valamint magánének. Ez utóbbi szakra felnőtt, illetve a középiskolai korosztály — 14-től 22 éves korig — is jelentkezhet. A beiratkozás június 1-jén és másodikén, hétfőn, kedden 9 órától 11-ig, valamint 14-től 18 óráig lesz. Szeptemberben nem tartanak pótfelvételt, ezért az igazgatóság a felvételi időpontok pontos betartását kéri. Azoktól is, akik a zenei tehetségkutatás alkalmával külön értesítést kaptak. piaci megrendeléseiknek. Ennek is része van benne, hogy 1986-ban 50 millió forint nyereségre tettek szert. A biztos pénzügyi alap megteremtése nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szolgáltatásokat a kor színvonalára emeljék. Még így is sok olyan nehézséggel kell megbirkózniuk, • amelyek rajtuk kívül álló okokból adódtak. Főleg az alkatrészbeszerzés terén vannak gondok. Gyakran előfordul, hogy a hozzávaló hiánya miatt kell értékes iparcikkekre csereutalványt kiadni, holott könnyen javíthatók lennének. Ez bizony az ország gazdasági viszonyait kedvezőtlenül érinti. Változatlan áron A javítások színvonalának használt, hogy a mérlegjavító, gumi- és órajavító részleget szerződéses formában működtették, és ezzel megváltoztak a személyi érdekeltségi viszonyok. Egyedül az, órásműhelyt kellett visszaállítani a régi rendszerre, mivel az utóbbi időben erősen megcsappant a munkájuk. Ennek az az oka, hogy technikai forradalom ment végbe az óragyártásban, magasabb lett a műszaki színvonal, elterjedtek a kvarcórák. (Pedig az órásmesterek között van még olyan kiváló szakember, aki nagy hozzáértéssel reparálja meg akár a hatvanéves zsebórákat is. Fia kell, még tengelyt is készít a kiérdemesült szerkezetbe.) A szolgáltatások árai az utóbbi tíz évben nem emelkedtek jelentősen, s ez is nehezíti a szolgáltatók gazdálkodását. A Szabadság téri munkafelvevő irodának viszont jó hasznát látják. Sok ügyfél keresi fel. Felveszik a bejelentéseket és fürgén továbbítják az illetékes műhelyekhez. A szervizhálózatban 32-en dolgoznak és tavaly 2 millió 655 ezer forint értékű munkát végeztek. A látványos emelkedésben nyilván annak is szerepe volt, hogy az előző tervciklusban 6 millió forintot költöttek a szolgáltatások színvonalának javítására. Dél- Pest megyében sikerrel betöltik ilyen irányú feladataikat. T. X. Nemesfémfelvásárlási akció Május 27-én é^28-án Cegléden, a Szabadság tér 1. sz. alatti óra-ékszerboltban Fővárosi becsüs jelenlétében, készpénzért vagy bizományba, emelt áron vásároljuk fel a fazonezüstöt, a drágakővel díszített ékszereket, valamint legmagasabb napi áron a tört aranyat, a tört ezüstöt f»dui -** és a fazonaranyat. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
