Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

/ Ha egy lakatlan szigeten... Fotográfiáról szó se essék! Fontos, hogy észnél légy — és exponálj Amint a nagyszoba ajtóke­retén lógó filmszalagot meg­pillantom, elszánt javaslat­tal állok elő. A javaslat ko­moly és férfias. Nem nehéz megnyerni Apáti-Tóth Sán­dort, aki pár napja tért haza finnországi tárlatának meg­nyitójáról. A helsinki bemu­tatkozás után most beszéljünk másról. A fényképezésről pe­dig szó se essék. — Hanem miről? — Például az önéletrajzod­ról. Amit sejthetően tucatnyi változatban megfog almaztál már. — Klasszikus értelemben vett önéletrajzot, ami mond­juk egy pályázathoz kell, még nem írtam. Meghatározó élmény volt József Attila Curriculum vitae je: gimna­zistaként olvastam, s bár nem föltétlenül úgy értettem, aho­gyan ma már, de érzelmileg nagy hatással volt rám. Azóta természetes, hogy az önélet­rajznak csak akkor van értel­me, ha az személyes. Másfaj­tát nem érdemes írni. Persze nem árt, ha tartalmaz valami tárgyszerű leltárt is, viszont szeretném, ha én is benne lennék. — Én pedig azt szeretném, ha elmondanád, amit az eddi­gi önéletrajzaidból kihagytál. — Nehéz helyzetbe hozol, mert abban a pillanatban, ahogy elkészítek egy önélet­rajzot, rögtön el is felejtem, és mindig az utolsó változatot hiszem a leginkább érvényes­nek. Persze, ha segítenél ab­ban, hogy mit is hagytam ki az eddigiekből... — Ja, hát ha szerinted sem­mi se hiányzik ... — Az önéletrajzokban is szívesebben beszéltem arról, ami számomra kellemetlen. Ha feszélyezett valami a pályá­mon, azt többnyire kiírtam magamból. Mert ezzel némi­képp oldottam is a konflik­tust. Ez nagyon fontos a mű­vészi pályán, de, a magánélet­ben is. Hogy ne éljünk együtt a feszültségforrásokkal. © — Maradt még egy üres pa­pír. Kerüljenek erre az elő­nyös és az előnytelen tulaj­donságaid! — Ha őszintén kellene er­re a kérdésre válaszolnom, akkor leírnám az előnyös tu­lajdonságaimat, és ott be is fejezném. Mert... — ... mert másra nem ma­radna hely? — Nem azért, mert másra nem maradna hely. Hanem: vedd a fáradságot, és ismerd meg az előnytelen jegyeimet, — Csak idő kérdése. — Na jó, nem akarom meg­kerülni a kérdést. A munkám művészi részében talán az a legelőnyösebb, hogy elég nagy türelemmel és kitartással tu­dom megcsinálni azt, amitel képzeltem. Makacsul, rendkí­vül szívósan keresem a motí­vumokat a helyszíneket, szi tuációkat. Nem érem be a me­net közben kínálkozó köny- nyebb félmegoldásokkal. Ugyanakkor az előzetes ter­vemhez, rögeszmémhez gaszkodva elmegyek olyan dol­gok mellett, amelyek mellett nem volna szabad elmenni. Látom, érzem, fölfogom, és mégsem csinálom meg a ké pet. — És ha valaki ezt a fe­jedre olvassa, akkor megsér­tődsz. — Nem hiszem, hogy meg­sértődnék, mert kellőképpen nagy gyakorlatom van már abban, hogy ideológiát gyárt­sak a magam munkája köré. — Tegyük fel, hogy csuván egyetlenegy képet készíthet­nél. Mit ábrázolna? _ Az első gondolatom az v olt, hogy egy önarckép len­ne. Szóval valamilyen arckép aminek nem föltétlenül én lennék a modellje. Az én fo­tós világom egy teremtett vi­lág, ami persze a való világ­nak valamilyen mása. De ke­vésbé kötődik az aktualitások­hoz, s ebből adódóan kevésbé gyorsan porosodik. Tehát az alkatomnak inkább a közve­tett tükrözési mód felel meg Amikor azt mondtam, hogy önarcképet készítenék, ez első­sorban salát tapasztalataim érzékeltetését jelentené, s nem saját személyem előtérbe he­lyezését. — Mi bírhatna rá, hogy ab­bahagyd a fotograf állást? (Még jó, hogy megállapodtunk, ma nem ejtünk szót a fényképe­zésről.) — Ezzel a lehetőséggel ál­landóan kacérkodom. De las­sanként föl kell hagynom az illúzióval, hogy abba tudom hagyni. Egészen fiatalon kezd­tem el fotózni, s értem el ilyen-olyan eredményeket. 18— 20 évesen úgy gondoltam, hogy fotográfiai formanyelv ke­vés, nem tudom vele kifejez­ni, ami foglalkoztat. Akkor eldöntöttem, hogy vége. Két- három esztendeig nem is fény­képeztem, de ezután jött a nagy rátalálás, és újra a fo­tó. Közben voltak alkalmi próbálkozásaim, vonzódtam az irodalomhoz és a filmhez is. Szóval az biztos, hogy képte­len vagyok a fotótól szaba­dulni. viszont fölhalmozódott bennem egy-két könyvre való élmény, amik a szóbeli köz­léshez kötődnek. S bár a lé­nyegük fényképen is elmond­ható, de bizonyos ízei kíván­ják az írott formát. © — Egy lakatlan szigetre zár­nak. Téged és még valakit. Mindegy, hogy kit. Mit gon­dolsz, melyikőtök dobná be elsőként a törülközőt? — Hogy én unnám-e meg előbb a másikat? Erre nem tudok mit válaszolni, mert at­tól függ, hogy kicsoda az il­lető. Ha számomra alapvetően fontos és vonzó ember lenne az illető, akkor nem hiszem, hogy én nyúlnék előbb a tö­rülközőhöz. — Mondjuk, hogy nem ilyen emberrel zárnak össze. — Hát akkor lehet, hogy nem a törülközőt, hanem őt dobnám a vízbe. — Loccs! De inkább arra vagyok kíváncsi, milyen az al­kalmazkodóképességed. — A barátaim között egy­mással homlokegyenest ellen­tétes karakterű emberek van­nak. Tehát mindenféle szélső­séghez tudok idomulni. Ami azonban nem hiányozhat: a tisztesség, a korrektség, a köl­csönös bizalom. Tehát, hogy a barátaim körében százszázalé­kos biztonságban érezhessem magam. Ezt várom tőlük, és ezt a biztonságot igyekszem én is megadni, a magam szélső­ségeivel együtt. Általában a pontatlanság, a megbízhatat­lanság nagyon zavar. Ez a munkám természetéből adó­dik: abban nem lehet tre- hánynak lenni. — Foglalkoztat-e a vidéki- ség gondolata? — Bár ezzel nem szokás di­csekedni, de az én mikroklí­mám jó. Az a fél vagy egy tucat ember, akikkel rendsze­resen találkozom, s a szoká­sosnál valamivel mélyebben ismerjük egymást, számomra otthonosságot, biztonságot ad. Félszegen mondom, de jól ér­zem magam Cegléden. Nem azért, mert ez egy világváros, és itt minden olyannyira szép és olyannyira jó, hogy nem venném észre a környezetem fogyatékosságait, gyarlóságait. Persze itt esetenként nincs meg az a komfort, az a ké­nyelem, ami egy világváros­ban. Hát istenem, ez engem nem zavar. Régi rögeszmém, hogy Eu­rópát Ceglédről is egészen pontosan lehet látni. Az, hogy kisvárosban élek, szellemiek­ben nem korlátoz különöskép­pen. A karrierhez szükséges kapcsolatok kiépítéséhez pe­dig semmi érzékem sincs, úgy­hogy én akárhol élnék, nem­igen élvezném az érdekkap­csolatok lehetőségeit. Az alka­tomnak különben is jobban megfelel a csöndes, a művész­világtól némi távolságot tartó életvitel. W — Ennek ellenére nem cso­dálkoznék azon, ha fotósként vágynál ott lenni, ahol a dol­gok történnek. — Egy művész életében, azt hiszem, a dolgok igazából nem akkor történnek, amikor azok a valóságban lejátszódnak, ha nem amikor én azokat ma­gamban értelmezem. És ami­kor értelmezni tudtam, akkor vagyok képes arra, hogy ki­fejezzem. Akkor maradok le bármiről is, ha nem tudom ér­telmezni. Ha valamit nem értek a vi­lágból, akkor késtem le egy eseményről. S nem akkor, amikor a fényképezőgépet nem kaptam elő. Természetesen vannak olyan szituációk, ame­lyekben nagyon fontos, hogy észnél légy és exponálj. De azért — huszonöt esztendős ru­tinnal — ezek többségét én sem hagyom ki. Viszont szá­momra az a lényeges, amikor bennem megtörténik a dolog. V. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1987. MÁJUS 2?., SZERDA Szövetkezeti szolgáltatás Pazarlásra kényszerít a hiány Az évek során nagy válto­zások mentek végbe a Ceglé­di Vas-, Elektromos- és Mű­szeripari Szövetkezet háza tá­ján. Alig néhány esztendeje építette fel az ipartelepen központi üzemházát, s nemrég irodáit is korszerűbb körül­mények közé költöztette. A Szabadság téri egykori ba­zársorról a Batthyány utcába települtek át a tsz-szövetség egykori székházába. A cég­tábla mellé kitettek egy má­sik feliratot is, amely tudtul adja, hogy ott működik a háztartási kisgépjavító és mo­tortekercselő részleg. Műhelycserebere Volt egy időszak, amikor a szövetkezet vezetői azt hitték, legjobb, ha mindent összevon­nak a kosárhegyi üzembe. Akkor sorra megszüntették a városközpont öreg műhelyeit. Voltaképpen igazuk volt, mert sokkal kisebb rezsivel, jobb körülmények között dolgoz­hattak volna a lakossági szol­gáltatásokat végző szakembe­rek. Egyszerűbb lett volna a munkaszervezés, anyagbeszer­zés és -raktározás, jobbak a munkakörülmények. Csak arra nem gondoltak, hogy senki sem fogja a lerob­bant motorbiciklit kilométe­reket tologatni, mint ahogy a terjedelmes háztartási gépe­ket sem szívesen cipeli sen­ki. A megcsappant forgalom gyorsan ráébresztette őket, hogy vissza kell telepíteni a városba a javítórészlegeket. Amikor minden a helyére ke­rült, egy csapásra megoldód­tak az átmeneti gondok. A szövetkezet szolgáltatásai közé tartozik a hűtőgépek, olaj kályhák, mérlegek, ház­tartási kisgépek, villanymoto­rok, biciklik, motorkerékpá­rok, autógumik és órák ja­vítása. Egy sereg garanciális feladatnak is eleget tesznek. A Color Kisvállalattal kötött megállapodás alapján a hír­adástechnikai készülékek ja­vítását átadták, cserébe át­vették tőlük az olajkályhák és a hűtőgépek fölötti véd­nökséget. A jó helyzetfelismerésre vall, hogy 1985-ről 1986-ra 36 százalékkal emelkedett a la­kosság számára végzett mun­kából származó árbevétel. Gazdaságos export A szövetkezet termelési ér­tékének még így csupán sze­rény hányada a szolgáltatá­sokból befolyó összeg, hiszen a 260 tagú kollektíva 270—300 millió forint értékű terméket produkál egy év alatt. A ter­melés 80 százaléka szocialista és tőkés export. Azok közé tartoznak, akik igen gazdasá­gosan tudnak eleget tenni kül­Zeneiskolai felvételek A ceglédi Erkel Ferenc Ze­neiskola az 1987—88-as tanév­re az új növendékek beirat­kozását az alábbi időpontok­ban tartja: zenei kis előképzőbe 5—6 éves korú gyermekek jú­nius 3-án, szerdán 15-től 18 óráig a pincei kamaraterem­ben jelentkezhetnek. (Megjele­nés gyermekkel együtt.) A ze­Ö reganyám belefogott a Bodor Jerem bűbájossá­gáról szóló történetbe, az al- végi asszonyok tátott szájjal hallgatták mindig. Én a pad­ka tövében kucorogtam, s mikor odaért, hogy Bodor Je­remiás, a falubéli juhász egy­szerre két helyen meg tud je­lenni, de szemmel is ver, ha feldühítik, no, akkor beoson­tam a házba, felkúsztam a padlásra és az egyik geren­da mögül titokzatos könyvet húztam elő. Könyvet, amiben deremhez hasonlatos emberek szerepeltek, Szeged környéki bűbájosok, vajákosok, boszor­kányok, meg még rafinált vá­rosi gyilkosok is. Aztán ke­zembe került egy másik könyv, olyan emberek ka­landjaival, akik messzire men­tek Magyarországról, hogy őseink nyomait megkeressék, mert ők is azt olvasták vala­mikor, hogy a régi magyar­ság utódai ázsiai pusztákon éldegélnek. Vámbéry lett vol­na? Vagy Baktay? Ma sem tudom. De arra jól emlék­szem, hogy amint a 150. ol­dal környékére lapoztam, hi­deg borzongás szaladt végig a hátamon, mert ott raj­zok és leírások is voltak mindenféle emberevő ta­tár népekről. Erős félelem tört rám, de egyben szörnyen kíváncsi is lettem. Az egér­rágta könyveket utána is sok­szor, sokáig nézegettem, csak olyankor rejtettem el őket, amikor öregapámat hallottam a létrán felfelé kapaszkodni. Kukoricáért jött vagy bú­záért, ezt mondta, de tudtam, értem jött, mert két héttel az­előtt a kis Tatay Lacika já­tékból felakasztotta magát a Ha akarom, ha nem házuk padlásán. „Mit keresel te itt? — kérdezte nagyapám, én meg csak úgy kotortam előtte lefelé. Nem tudtam még akkor, hogy itt lenn éppen vége felé jár a Gutenberg-galaxis, s én pont abba a korba hajaso- dom bele, amelyikben a KÉP elsöpri majd a könyveket. Hogy egy szép napon betop­pan hozzánk a televízió, s a kis szobában esténként elfér az egész hadszíntér, ágyúkkal, tankokkal, milicistákkal, és hosszú regényeket is képe­sek lesznek ezek a KÉP-es fiúk végigzavarni előttem, ha kiszemelnek engem, mint mé­diumot. És azt sem sejthettem előre, hogy a hetvenes évek­ben minden második mondat a felgyorsult életemmel lesz kapcsolatban, ha akarom, ha nem. Aztán amikor a padlás egy­re nagyobb távolságra került tőlem, egyszer csak azon vet­tem magam észre, hogy már én is fújom: „A KÉP infor­mációkat hordoz. A KÉP ki­pletykálja a titkokat, azokat is, amelyeket eddig a — ma­gamfajta — padlásos kölykök csak a könyvekből fejthettek meg." — Sebaj — mondogatták a régivágásúak —, a televízió­ban lepereg a film és utána nem lehet újra megnézni, ho­gyan gyilkolássza Belfegor a jobbnál jobb nőket és a szé­lesebbnél szélesebb vállú fér­fiakat. A könyv, az más, mert azt bárhol felüthetjük, és vissza is lapozhatjuk, ha nem értenénk valamit. És bölcsen mosolyogtak a könyvpnrtiak. Meg is jelent nemsokára a piacokon a fényes videó, hogy ma elég legyen egyetlen gomb­nyomás ahhoz, hogy vissza­pergessük a félidióta olasz pukkancs vagy a pornófilm iz­galmasabb jeleneteit. Hajjaj, roppantak össze a sopánkodók, végünk van, nem olvasnak már itt tovább a gyerekeink egy sort sem, mi­nek is olvasnának, amikor minden a fenekük alá van téve a képekkel. A picike vi­deojátékok ma sokkal nép­szerűbbek, mint akárhány kö­telező olvasmány — így a magyartanár —, s dühödten csapja a füzetköteget az asz­talra: „Nem olvasnak ezek semmit se!” Pedig a költő is azért sze­di sorba a rímeket — ha van­nak még —, mert aggódik va­lamiért. Talán azért,' hogy — mint a sci-fi író rémálmában — majd nem lesznek köny­vek a XXI. században. S nem lesz olyan ember sem, aki es­ténként elővenné kedves köl­tője kötetét, hogy együtt ag­gódjon vele a világ során. De attól is tarthat a költő, hogy nem lesznek padlások sem, ahová el lehetne bújni kutya­fejű tatárokról olvasgatni. Csakhogy akkorra már kutya­fejű tatárok sem lesznek. Ha­csak ... ... hacsak föl nem megyek a padlásra, s el nem dugok néhány könyvet, oda, jó hely­re, a gerenda mögé. Rab László nei előképzőbe 7-től 12 éves korig, elsősorban az általános iskolák alsó tagozatos tanulóit várják. Űk az egyéves zenei előképző elvégzése után vá­laszthatnak majd hangszeres szakot. Így hegedű, cselló, ütő, klarinét, gitár, trombita, kürt, harsona, zongora, fuvola, fu­rulya, nagybőgő, valamint ma­gánének. Ez utóbbi szakra fel­nőtt, illetve a középiskolai korosztály — 14-től 22 éves korig — is jelentkezhet. A be­iratkozás június 1-jén és má­sodikén, hétfőn, kedden 9 órá­tól 11-ig, valamint 14-től 18 óráig lesz. Szeptemberben nem tartanak pótfelvételt, ezért az igazga­tóság a felvételi időpontok pontos betartását kéri. Azok­tól is, akik a zenei tehetségku­tatás alkalmával külön értesí­tést kaptak. piaci megrendeléseiknek. En­nek is része van benne, hogy 1986-ban 50 millió forint nye­reségre tettek szert. A biztos pénzügyi alap megteremtése nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szolgálta­tásokat a kor színvonalára emeljék. Még így is sok olyan nehézséggel kell megbirkóz­niuk, • amelyek rajtuk kívül álló okokból adódtak. Főleg az alkatrészbeszerzés terén vannak gondok. Gyakran elő­fordul, hogy a hozzávaló hiá­nya miatt kell értékes ipar­cikkekre csereutalványt ki­adni, holott könnyen javítha­tók lennének. Ez bizony az ország gazdasági viszonyait kedvezőtlenül érinti. Változatlan áron A javítások színvonalának használt, hogy a mérlegjaví­tó, gumi- és órajavító részle­get szerződéses formában mű­ködtették, és ezzel megváltoz­tak a személyi érdekeltségi viszonyok. Egyedül az, órás­műhelyt kellett visszaállítani a régi rendszerre, mivel az utóbbi időben erősen meg­csappant a munkájuk. Ennek az az oka, hogy technikai for­radalom ment végbe az óra­gyártásban, magasabb lett a műszaki színvonal, elterjed­tek a kvarcórák. (Pedig az órásmesterek között van még olyan kiváló szakember, aki nagy hozzáértéssel reparálja meg akár a hatvanéves zseb­órákat is. Fia kell, még ten­gelyt is készít a kiérdemesült szerkezetbe.) A szolgáltatások árai az utóbbi tíz évben nem emel­kedtek jelentősen, s ez is ne­hezíti a szolgáltatók gazdál­kodását. A Szabadság téri munkafelvevő irodának vi­szont jó hasznát látják. Sok ügyfél keresi fel. Felveszik a bejelentéseket és fürgén to­vábbítják az illetékes műhe­lyekhez. A szervizhálózatban 32-en dolgoznak és tavaly 2 millió 655 ezer forint értékű munkát végeztek. A látványos emel­kedésben nyilván annak is szerepe volt, hogy az előző tervciklusban 6 millió forin­tot költöttek a szolgáltatások színvonalának javítására. Dél- Pest megyében sikerrel betöl­tik ilyen irányú feladataikat. T. X. Nemesfém­felvásárlási akció Május 27-én é^28-án Cegléden, a Szabadság tér 1. sz. alatti óra-ékszerboltban Fővárosi becsüs jelenlétében, készpénzért vagy bizományba, emelt áron vásároljuk fel a fazonezüstöt, a drágakővel díszített ékszereket, valamint legmagasabb napi áron a tört aranyat, a tört ezüstöt f»dui -** és a fazonaranyat. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents