Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

Veresegyház Visszajáró barátok ' A budapesti műút és a strand közvetlen szomszédsá­gában, az 1929-ben ültetett és újabban pótolt nyárfák ár­nyékában van a II. Rákóczi Ferencről elnevezett veres- egyházi úttörőtábor, ahol az elmúlt napokban korai nyüzs­gést tapasztaltunk. Kiderült, hogy öt, személy- gépkocsival érkezett thüringiai család tölti itt tavaszi szün­idejét. (Az NDK-ban a tava­szi szünet később van, mint nálunk.) Czene János, általá­nos iskolai igazgató kísér el és mutat be vezetőjüknek, Fleischmann Dieter tanár úrnak, akitől tájékoztatást ké­rek ittlétükről. — öt családdal indultunk el Kaltennordheimből, Veres­egyház testvérvárosából, szom­baton hajnalban 3-kor és dél­után, kora este hétkor már itt is voltunk, magunk mögött tudva ezer kilométert, Karl- Marx-Stadt, Chomutov, Prága, Pozsony, Komarno útvonalon. Városunk Suhl megye egyik települése. Kapcsolatunk Ve­resegyházzal 1979 után kezdő­dött. Egy Veresegyházon járt iskolai tánccsoport tanítónő­je teremtette meg, és 1980-ban már diákjaink kölcsönös cse­reüdülésen voltak. Ettől kezd­ve, évenként váltakozva jön­nek a veresegyháziak hozzánk, mi meg ide. — Minket Czene János ba­rátom meghívott a csereüdülé­sen kívül is, és én, családom­mal most hetedszer vagyok itt! A másik négy családból még kettő a pedagógus. Itt mi mindig remekül érezzük magunkat? igazi barátok közé jövünk. — Az idő nem kedvezett, de sokat kirándultunk. Három napon Budapesten voltunk, gyönyörű fővárosukkal nem lehet betelni. Voltunk Lepen- cén. a Gellértben fürödni, és kirándultunk Gödöllőre, Vác- ra, Esztergomba. Húsvét hetében járva az NDK-ban ismét tapasztaltam az élelmiszer- és éttermi árak­ban mutatkozó különbségeket, megkérdeztem, hogy oldották meg étkezéseiket. — Tudtuk, hogy az élelmi­szerek Magyarországon drá­gábbak, nekünk meg nem sok pénzünk van, mármint fo­rintban, jól bespájzolva jöt­tünk el, felszerelve húskon­zervekkel, egyebekkel, hogy csak tejet, pékárut keljen vennünk. Ami a meleg érke­zést illeti, alig volt este, hogy ne hívtak volna vacsorára, hét végén ebédre veresegyházi ba­rátaink. A szállásukról és tisztálko­dási lehetőségekről kérdezek. — Ó, a faházak nagyon kel­lemesek, nagyon jól érezzük mi magunkat benne, a kelle­mes környezetben, a suhogó fák alatt. Tisztálkodásunk is elfogadható, nemcsak étkezési hanem fürdőszoba-meghíváso­kat is kaptunk. De látjuk, már épül a tábor vizesblokk­ja, a jövőben már ez sem lesz probléma... — A legközelebbi terv? — Augusztus 2-án indulnak a veresegyházi gyerekek 12 na­pos kaltennordheimi táboro­zásra, ahová mi is olyan sze­retettel várjuk őket pedagó­gus barátainkkal együtt, mint ahogy itt minket fogadnak. Búcsúzóul a szokásos tréfás német kívánsággal: Hals- und Beinbruch! — nyak- és láb­törést! Kívánok nekik kelle­mes hazautazást, jó kedéllyel búcsúzunk. Fazekas Mátyás Elégedett vásárlók Most nyíltan leírhatjuk A vevők szavazata alapján dönti el a gödöllői fogyasztók tanácsa, mely élelmiszerüzle­tek kaphatják meg ebben az évben a fogyasztók kiváró bolt­ja címet. Elsősorban a sokat vásárló édesanyák segítségére számítanak az akcióban. Az ál­talános iskolások hazavitték a kérdőíveket, melyek kitöltésé­vel május végéig a vásárlók nevezhetik be a pályázatra a számukra legjobban megfelelő boltot. A kérdőíveken elége­dettségüket fejezhetik ki az áruválasztékról, a tisztaságról, az eladók udvariasságáról, a nyitva tartási időről. Rekla­málhatják a pontatlan számo­lást, a bolf zsúfoltságát, az áruk minőségét. Véleményü­ket nyilváníthatják a hiány­cikkekről, a tájékoztatásról és más szolgáltatásokról. Ugyan­akkor tanácsot is adhatnak, milyen változtatásokat tenné­nek, ha ők lennének a boltve­zetők. Ezeket a javaslatokat örömmel veszik az egységek vezetői, az áíész és fogyasztók tanácsa is. Az utóbbi években1 * 3 4 sok ötletet hasznosítottak már belőlük. Ma este Élünk hát Élünk hát címmel tartanak irodalmi estet ma, szerdán 18 órától a városi könyvtárban. Buda Ferenc költő a vendége Szikra Jánosnak, a sorozat há­zigazdájának. Buda Ferenc a Forrás című folyóirat fő- munkatársa, eddig hat kötete jelent meg. A legutóbbi ta­valy, Csönd, ének, csönd cím­mel. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 122. SZÄM 1987. MÁJUS 27.. SZERDA Elsők a megyei vetélkedőn Amikor a diák tanítja a tanárt Nem ijednek meg a videótól Általában a nagypapák, nagymamák szokása unoká­jukkal dicsekedni. Szívesen emlegetik ismerősnek, ismeret­lennek az ő Zsuzsikájuk, Pe- tikéjük bemondásait, kiváló észjárását. Ilyenkor mindig megjegyzik azt is, mennyivel okosabbak ezek a mai gyere­kek, mint ők voltak. A mos­tani fiatalok a legnagyobb biztonsággal kezelik a színes televíziót, magnetofont, lemez­játszót. Nem ijednek meg akkor sem, ha egy videót kell bekapcsolniuk. Ottragadnak Igazuk van a nagyszülők­nek, de nemcsak a saját uno­kájukkal kapcsolatban. Való­ban mások, tájékozottabbak, felvilágosultabbak már a tízen aluliak is. A fejlődés, a kor­szerű technika számukra nem újdonság, ők már beleszület­tek a modern eszközök vilá­gába. Természetes nekik min­den elektromos készülék, óvo­dás korukban ilyen játékokkal játszanak, kívülről fújják a márkás autók nevét, adatait. A szülők álmélkodva nézik, hogy a csudába tudta kitöl­teni az a harmadik osztályos gyerek a matematika-feladat­lapját? Nekik bizony semmit nem mondanak azok a kivo­nó-, szorzógépek. El kell ismernünk, valóban többet tudnak fiaink, lánya­ink. Sokan közülünk hallot­tunk már valamit a számító­gépről, a Basic-, a Fortran- és más nyelvekről, de nekünk mindez kínaiul hangzik. Irigy- kedéssel vegyes büszkeséggel nézzük, amint utódaink szá­mokat, betűket varázsolnak a képernyőre, órákon keresztül leköti őket egy-egy játékprog­ram. Nekik ez már olyan ké­zenfekvő, mint nekünk annak idején a gombfoci vagy a pingpong volt. Dúsabb a fan­táziájuk, megváltozott az ér­deklődési körük. A szerencsé­sebbek otthon is gyakorolhat­nak, megszokott bútordarab a családban a számítógép. Má­sok kíváncsiságból iratkoznak^ be egy tanfolyamra, szakkör­re, és észrevétlenül ott is ra­gadnak. Alsósoknak is Ez utóbbi történt a gödöllői Karikás Frigyes Általános Is­kola két diákjával, Szabó Lo- ránddal és Lukács Gellérttel. A művelődési központ szakkö­rének tagjai, saját program­jukkal vettek részt az általá­nos iskolások számára kiírt megyei számítástechnikai ve­télkedőn. Nem vallottak szé­gyent Veresegyházon, felké­szültségük, szakértelmük el­len nem lehetett kifogás. A benevezett tizenkilenc csapat mindegyike három tagot számlált, ők bátrak voltak — és győztek. Ketten nyerték el az első díjat, valamint a ve­le járó Commodore—64 típu­sú számítógépet. Ádám Pál megbízott igazgatóval a siker utóhatásáról, az iskola számí­tástechnikával kapcsolatos hoz­záállásáról beszélgettünk. — Az iskolában tavaly in­dult a számítógépszakkör. Volt három Primo gépünk, idén kaptunk még két Commodore +4-est. A gyerekek C—64-est nyertek, printerrel együtt. Az igazság az, hogy tavaly 15—20 taggal működtünk, de ez a két fiú már olyan járatos volt a témában, hogy ők segítettek a többieknek az. oktatásban. Tel­jesen önállóan gyakorolnak, többet tudnak, mint mi. Mi legfeljebb csak irányíthatunk a szakköri napokon. — Eredményüknek nagyon örült az egész iskola, igazga­tói dicséretet kaptak, az ok­levelüket pedig kitettük az út­törőfalra. Tantárgyi osztályza­tot nem emelhetünk nekik, de az biztos, hogy az osztályozó­konferenciákon értékeljük he­lyezésüket, befolyással lehet például a matematikajegyük­re. Ebben az évben 20—20 tag­gal már két szakkörünk van, jövőre szeretnénk az alsó ta­gozatosoknak is indítani envet. Loránd és Gellért vállalták a IV éhány évvel ezelőtt bútort szállítottam haza Buda­pestről. A szállító gépkocsive­zető, amikor a sztrádán Mo­gyoródhoz értünk, beszélgeté­sünk közben megjegyezte: — Ott látszik az épülő házam — mutatott jobbra —, aztán kí- váncsiskodásomra elmondta, hogy most alapított családot, jön az első gyerek, és mivel a fővárosban kilátástalan a hely­zet, esetleg egy évtized vagy több is kell, amíg lakáshoz jutnak, gondolt egy merészet, itt vásárolt házhelyet, most baráti segítséggel, kalákában építi otthonát. — Kertes házam lesz — jegyezte meg nevetve —, napfényt, jó levegőt, saját játszóteret adok ingyen, aján­dékba a gyerekemnek. Még azon a nyáron Csömö­rön, a tanács egyik vezetőjé­től hallottam, hogy egész utca­sorokat parcelláztak, s az újon­nan kialakított házhelyek je­lentős részét budapesti fiatal házasok vásárolták meg. Ha­sonló jelenségről hallottam Veresegyházon, Kerepestar- csán. Különösen a kerepestar- csai vállalkozás maradt meg emlékezetemben, ahol két fia­tal orvos — mindketten a ke- repestarcsai kórház dolgozói — megvásároltak a falu szélén egy elhanyagolt, kúriaszerű épületet, és elkezdték az újjá­építését. — Kitanuljuk a kőműves szakmát — dicsekedtek a vál­lalkozók —, de van már szak­Városból faluba A letelepedés előnyei könyvünk, amiből elsajátítjuk a tapétázást, a csatornázást, s amit lehet, a saját kezünkkel építünk meg. Két hete lehet, hogy arra jártam. Meglepődtem, milyen szép épület emelkedik az el­varázsolt kastély helyén. Eszembe jutottak a két fiatal orvos bizakodó, reménykedő szavai. — Olyan otthont épí­tünk, amilyet Budapesten so­ha, vagy legjobb esetben csak szakállas nagypapa korunkban mondhatnánk a magunkénak. Nem voltam a lakásban, de kívülről úgy látszik, hogy ter­vüket megvalósították. Ősszel, a házam előtt állt meg egy autó. Fiatal házaspár, meg egy idősebb férfi szállt ki belőle, s bizonytalanul te­kingettek szét a tér közepén, kezükben újsággal. Kimentem hozzájuk. — Egy hirdetést ol­vastunk, keressük a címet, mert házat szeretnénk venni — mondták. — Az alku nem jött létre, így a vevők visszajöttek hozzám, nálam hagyták név­jegyüket, arra kértek, ha tu­dok valami eladó házat, érte­sítsem őket. Kérésüket néhány hét múltán teljesítettem. Rö­videsen érkezett a válasz. — Az aszódi Újtelepen még a ta­lálkozásunk napján sikerült a gyerekeknek a vétel. Hévízgyörkön, az elmúlt egy­két évben öt család vásárolt magának házat, hagyta ott a fővárost, vállalva a bejárás nem könnyű terhét. Véletlen lenne ez? Csak a gazdasági helyzet kényszerítené a fővá­rosiakat ilyen döntésre? Nem valószínű. Sokkal igazabb le­het annak a ténynek a felis­merése, hogy a főváros köze­lében történő letelepedésnek sok-sok előnye van. Volt idő, amikor minden azoknak kedvezett, akik a fal­vakból a városba igyekeztek, mert a város, elsősorban Bu­dapest jelentette a nagy leher tőségeknek, az ígéreteknek a földjét. Ott tűnt könnyebbnek az élet. Elhagyni az ősi fész­ket, a régi hajlékot, volt a jel­szó. Most mintha fordulat kö­vetkezett volna be. Természe­tesen az általam tapasztalt té­nyek nem elégségesek ennek bizonyítására, de az országos statisztika is azt igazolja, hogy a hatvanas-hetvenes években ötévenként összesen a három- százezret is meghaladta a fő­város, az öt nagyváros és a megyeszékhelyek népességnö­vekedése. Ekkoriban kongat­ták a vészharangot: ha ezt a folyamatot nem sikerül meg­állítani, elnéptelenednek a fal­vak, elöregszenek a községek, és pár év múlva sok lesz a la­katlan szigetet jelölő fehér folt hazánk térképén. Bagón, Hévízgyörkön, Gal- gahévízen, Túrán és a többi községekben is szaporodtak és szaporodnak a hétvégi telkek. — Legalább szombat-vasár­napra elköltözünk a kőrenge­tegből és élvezzük a csöndes, falusi életet, műveljük a ker­tet, nagyokat sétálunk a kö­zeli erdőben, hallgatjuk a ma­darak énekét, kirándulunk a közeli tóhoz, vagyis együtt lé­legzőnk a természettel — mondja Doktor Sándor, a hé- vízgyörki telektulajdonosok egyike. Egész héten elég a be­tonból, a benzingőzből, a smog- ból, a tömegből, a tülekedés­ből — teszi hozzá a felesége. Szebeni Péterné így fogal­maz: — Két év múlva a fér­jem is nyugdíjas lesz. Akkorra keresünk magunknak valami kényelmes falusi házat. A gye. rekeink is biztatnak, hiszen innen még a bejárás sem ne­héz. Rendszeres az autóbusz- és a vasúti közlekedés. Valami megkezdődött. Sok házon ott a felirat, kisebben, nagy ob bon: eladó. Talán akad vevő, és az őslakosok, a tős­gyökeres helybeliek nem ide­genként, nem jöttmentként fogadják az újonnan érkező­ket. Fcrcsik Mihály szakmai irányítást, az általuk nyert számítgépet akár haza is vihetik, otthon készüljenek fel a kicsik tanítására. Lukács Gellért két éve tag­ja a számítástechnikai szak­körnek. Ö írta azt a Multi-, oroszon kívül elméletileg min­dent oktató programot, mely- lyel pályáztak a megyei ver­senyre. Szabó Lorándot a csa­lád egyik ismerőse vitte el fél évvel ezelőtt egy foglalkozás­ra. Akkor még félt, be sem tudta kapcsolni a gépet, de fél év múlva úgy megszerette, hogy ma már azt is megbán­ta, a nyolcadik után gimná­ziumba jelentkezett. Nem is­merte ezt az új lehetőséget. Most abban bízik, új iskolá­jában is lesz számítógép. Tökéletes program Gyerekes lelkesedéssel mesél a versenyről, a soha nem ta­pasztalt fogadtatásról, a zsűri érkezése előtti utolsó pillanat­ban kijavított bemutatóprog­ramról, a 13+1-es tesztkérdés egyetlen felrontott pontjáról. A siker újabb feladatra ösztön­zi a két nyolcadikost, töké­letes programmal jelentkeznek a művelődési ház legújabb pá­lyázatára. B. E. Gazdátlanul Jó két évtizede még lu­bickoltak a gödöllői Ürréti- tóban. Halat is fogtak az idejáró pecások. Lassan ma­gára hagyatott lett a ta­vacska. Legutoljára — ma­gam is résztvevője voltam — Botka Mihály alezredes parancsnok vezényletével (sajnos már elhunyt) kis- katonák tisztították ki 1972- ben. Akkor 5 mázsa ivadé­kot és halat telepítettek nem kis örömére az alkal­mi horgászoknak. Azóta csak iszaposodik, kalózke­zek nyomán telítődik sze­méttel. A környéke elvadult, lehangoló látvány, hal sem igen akad horogra. Kitar­tó srácok, de felnőttek is azért próbálkoznak. Hát­ha ... Kísérleteik során ugyan kellő türelemmel fogható itt méretes ócska gumicsizma, erősebb zsinór­ral rossz akkumulátor. Fe- nekezővel akár rozzant sparhelt is zsákmány le­het. Kicsinyke horgászpara­dicsom, télen pedig olcsó korcsolyapálya lehetne, ha kitisztítanák, környékét rendbe tennék. Ki a gaz­da? M. M. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?, Kresz Albert fotóművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, Fedinecz Atanáz fes­tőművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterein: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi A kis hableány. Színes, ma­gyarul beszélő japán rajz­játékfilm. 4 órakor. Laura. Színes magyar film­szatíra. 6 és 8 órakor. Körzetbeliek rangadója A GSC női kézilabdacsapa­tai Cegléden vendégeskedtek. Tartalékos volt mind az if­júsági, mind a felnőttegyüttes. A fiatalok 32-23-ra, az első csapat 17-13-ra vesztett. Mindkét nem együttesét érintette, hogy az Urbán há­zaspár családi elfoglaltsága miatt nem állhatott rendelke­zésre. Urbánné a női gárda kulcsjátékosa, férje a felnőtt­csapatban szerepel és a férfi szakág vezető edzője. Ügy lát­szik, most az asszony volt pótolhatatlan... Ugyanis a férfiak a megye­bajnokságban tavaly első he­lyen végzett, de egy cseppet meggyengült Ikladot fogad­ták, és változatos, izgalmas, időnként jó iramú összecsa­páson most a gödöllőiek ke­rültek ki győztesen. Az if­júsági csapatból nagyon hiány­zott Burányi, de a második huszonöt percben összekapta magát utánpótlás-együttesünk, és a maga javára fordította a mérkőzés végkimenetelét. GSC—Iklad 26-22 (14-12) GSC: Imre (1) — Szabó M. (3), Szabó I. (4), Horváth, Szlifka (6), Szabados (7), Bá- tori (1). Csere: Szabó A. (4), Mezei. Iklad: Szlucska — Tóth (3), Elter (5), Boldis (1), Fehér, Raffai (6), Liszkai (4). Csere: Hajdú — Szalay (1), Lajtos (2), Fáczán, Varga. Rangadóhoz méltó játékve­zetői páros, Tekaner Péter és Völgyi László, nemzetközi minősítésű bírók vezették a találkozót, a résztvevők szá­mára kissé furcsa felfogásban. Az ikladi—túrái vegyes csa­pat kezdett jobban, húsz per­cig két-három góllal ők ve­zettek, de néhány gyors, pon­tos indítással, eredményes ha­zai támadásbefejezésekkel si­került a gödöllőieknek a fél­idő hajrájában fordítaniuk. A második játékrészben is a vendégek kaptak előbb lábra, a harminchatodik percben már ismét ők vezettek két góllal. A következő tíz perc hozta a fordulatot, a GSC zsinórban öt gólt szerzett. Ezt követően az Iklad már csak megközelíteni tudta a vendég­látókat (23-22), de az utolsó három percben újabb három találattal bebiztosította a végső győzelmet a gödöllői gárda. A szokatlanul sok kiállítás (mindkét oldalon 6—6 időle­ges kiállítás, illetve a vendé­gektől Boldis révén három­szor két perc után kizárás), igazolja a mérkőzés hevessé­gét, illetve a játékvezetők kü­lönös szigorúságát. Jó: Imre — a mezőny leg­jobbja (akciógólt is szerzett) —, Szabados, Szlifka, Szabó M., illetve Szlucska — Elter, Liszkai, Tóth. GSC ifi—Iklad ifi 18-12 (10-11) GSC: Morvái — Tóth L. (2), Győré (4), Kovács G. (5), Je­néi (2), Szekeres (2). Kovács Á. (3). Csere: Kiss, Tóth V. Iklad: Szabó — Blaubacher (3) , Pethő (1), Huszár, Raffai (4) , Benke (4), Tóth. Csere: Oláh, Deák, Gergely, Kalmár. Jól kezdtek fiataljaink, 4-1- re, majd 6-4-re vezettünk. A biztos győzelemhez szokott együttesünk most egy kicsit megszeppent, hogy egy szer­vezetten, szívósan védekező és tudatosan támadó társasággal találta szembe magát. Ezzel magyarázható, hogy az első félidő végén a vendégek ju­tottak vezetéshez. A fordulást követően telje­sen kicserélődött a gödöllői csapat, az ellenfél szerzett ugyan újabb gólt a második félidő elején, de, mint később kiderült, ezzel el is fogyott a tudományuk. A lelkesen és most már lényegesen jobban védekező és eredményesebben támadó fiataljaink érték el a találatokat, és ami ritkán for­dul elő: huszonhárom percen keresztül nem kaptak gólt! Jó: Morvái — Kovács Ä., illetve Raffai. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hirlap)

Next

/
Thumbnails
Contents