Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
LLÖI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 121. S/ÄM 1987. MÁJUS 26.. KEDD Sikereik megnyerhetik a fiatalokat A térkép nem csak távolra vezet Önként vállalt kötelesség Esőben oltották a tüzet Ezután más szemmel nézik Nyeretlen jegyek Szerencsepróbálkozásainknak se szeri, se száma. Totó, lottó, lóverseny, borítékos sorsjegy. Maradjunk az utolsónál. Utcai árusoknál, totó- zókban egyaránt kapható. Próbálkoznak is szép számmal a nyerni kívánók. Többnyire azonban csak veszítenek, s a Nem nyert feliratú papírfecniket bosszúsan dobálják az elárusítóhely melletti gyűjtőbe. A totózó'oan tornyosulnak az asztalokon a nyeretlen papírdarabok, hiába a dolgozók igyekezete, tisztogatási akciói, ritkán kerülnek as elértéktelenedett papírok a helyükre. Nem kívánhatjuk, hogy a MÉH-be vigyék a jobbára csak bosszúságot okozó nyeretlen jegyeket — bár összegyűjtve, ki tudja? —, de könyörgök, ott vannak a szemétkosarak. m. m. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Lakatos Vince: Agrárszoció, fotótörténeti kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap műtárgya: Mihály Rezső, Trisztán és Izolda, tusrajz, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállítás, A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?, Kresz Albert fotóművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, Fedinecz Atanáz festőművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Laura. Színes magyar filmszatíra. 6 és 8 órakor. Mint annak idején hírt adtunk róla, újabb és a korábbinál nagyobb utazási kedvezményt kaptak az idén a rokkant emberek. Eszerint a Közlekedési Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal 1987. február 9-ei közös rendelete értelmében a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által kiadott — új típusú — arcképes igazolvánnyal rendelkező személyek 90 százalékos kedvezménnyel utazhatnak a MÁV, a Győr—Sopron—E benfurti Vasút és a Volán járművein. Hozzátartozóik kísérőként 50 százalékos mérséklésű jegyet válthatnak. A közlemény és tartalma érthetően megnövelte az érintettek érdeklődését. Az elmúlt hónapokban pedig az új típusú igazolvány használatával kapcsolatos első tapasztalatokról is tudomást szereztünk, mint amilyenekkel a vak hadirokkantak s a vakok intézetében élőket fölkereső — tehát egyedül utazó — látogató családtagok találkoztak. A vak hadirokkantak korábban 100 százalékos kedvezményt élveztek a vasút járművein, a KM és OAH februári közös rendelete óta már a Volán járatain is utazhatnak, igaz, csak 90 százalékos mérséklésű jeggyel — családtagok kísérőként 50 százalékos kedvezménnyel. Am a rendelet előtt a családtagok is kaphattak ötvenszázalékos kedvezményre jogosító utazási igazolványt mint kísérők. Manapság a legnagyobb gondot az okozza, ha a vakok intézetében vagy iskolájában — annak kollégiumában — élő felnőttet vagy gyereket kívánnak meglátogatni a családtagok, illetve iskolai szünet idejére hazavinni, odafelé utaztukban a A rádió jegyzetében egy hároméves gyerekről hallok, aki azt kérdezi az apjától, nem szennyezi-e a levegőt a permetezés? A riportban hatodik osztályos tanulók panaszkodnak, veszekednek velük a felnőttek, ha rájuk szólnak a szemetelésért. Két másodikos kislánnyal a falu elhagyatott agyagbányájában sétálunk. Fel vannak háborodva, mennyi ócskaságot hordanak oda egyesek. Az otthon eltüzelhető papírok, rongyok is ott hevernek szanaszét. A szemétszállítók sem reklamálnak a törött játékokért, kiürült, festékesdobo- zokért, használt cipőkért. Jutalomút után Pedig mi minden lehetne ezen a helyen! A környezet csodálatos, fák, bokrok, virágok mindenütt. A mélyedésben a szél sem fúj olyan erősen. A terület akkora, hogy sátortábort is fel lehetne ott verni. Építhetnének játszóteret, elférne a hinta. Lenne helye a tábortűznek, a nyársalónak. (Reméljük, egyszer valaki(k)- nek eszébe jut ez a megoldás.) A szülők biztos szívesen vállalnák a társadalmi munkát, az iskolásoknak nem kellene máshová menni kirándulni. Ezek a fiatalok még nem sokat hallottak a környezetvédő mozgalmakról. Számukra a közlekedési vállalatok dolgozói — a jegyvizsgálók — nem adják meg a számukra kijáró 50 százalékos kedvezményt, mert egyedül utaznak, s az új arcképes igazolványt csakis a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének tagjai kapják meg. A szövetség budapesti és Pest megyei szervezete titkára, Pinviczky György, a tagság megnyugtatására elmondta — kérdéseinkre válaszolva —, hogy a felemás helyzet megoldásán dolgoznak a rendeletet kiadó szervek, közlekedési vállalatok s maga a szövetség. Más érdeklődők pedig azt kifogásolták, hogy a CSÉB 150-es biztosításában miért nem részesülhetnek a vak emberek. A fölvetett kérdést továbbítottuk az Állami Biztosítóhoz, s a személybiztosítási szolgáltatási osztály vezetője, Jéger Lászlóné meg is adta a pontos választ: — A CSÉB 80-as biztosítást eddig is megkötöttük a nem látó emberekkel, a vakok intézetében is van több rokkant tagunk. Egyébként a közelmúltban keresett meg a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége főtitkára, dr. Bódy István, aki levelében azt kérte, hogy a szövetség tagjainak is tegyük lehetővé, hogy a CSÉB 150-es biztosítási szerződést megköthessék. — Semmi akadálya nincs annak, l)ogy a vak emberekkel is megkössük az életbiztosítási szerződést, ugyanolyan záradékkal, mint amilyen vonatkozik a Il-es rokkantsági csoportba tartozó ügyfeleinkre. De akit a társadalombiztosítási főigazgatóság átsorol az I-es rokkantsági csoportba, azokra az átsorolás szerinti feltételek érvényesek, a vak emberekre is. Tehát a vak szépség, a tisztaság mond valamit. És nem igaz, hogy mindegyikük tör, zúz. Nem így születtek. Valószínűleg a helyzet, a rendetlen, mocskos utcák, közlekedési járművek látványa vonzza őket a további rombolásra. Ellenpéldaként hozhatjuk fel a 202. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola 14—IS éves diákjait. Az OKTH és a Szakszervezetek Gödöllő Városi Bizottság ga által meghirdetett környezetvédelmi pályázaton lelkesen vettek részt, munkájuk sokrétű figyelemről tanúskodik. Az OKTH a díjak odaítélésén felül minden pályázót ingyenes kirándulásban részesített. Ennek az egy napnak a történetéről, a szerzett tapasztalatokról két nevelővel beszélgettünk. Kristóf Mariann elsőéves műszerésztanuló. Dányi Katalinnal kettesben készítette pályamunkáját. Újságokból, könyvekből vágták kk dolgozták fel az anyagot» melynek címe is sokatmondó: Mit iszunk 2000-ben, avagy folyóink tisztasága, örömmel beszél a jutalomútról, a Bükki Nemzeti Parkban tett látogatásról, a gyalogtúráról, a szilvásvárad! lovardáról. Bár lovaglásra nem volt alkalmuk, a két- vagy négyszemélyes hintóért 700 és 1400 forintot kéremberek semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek a velük azonos csoportba besorolt, más okból rokkant emberekkel szemben. Sőt, a teljesen egészséges emberekével azonos az elbírálásuk, ugyanakkora díjért, ugyanolyan térítésben részesülnek a vakok is. Aszódi László Anta1 MONTÄGH IMRE emlékének adóztak a róla elnevezett gödöllői országos gyermekszínjátszó-találkozó első perceiben. Néhány dián láthattuk őt, minden gyógypedagógus tanárát, akinek pedagógiai örökségét így is ápolni kívánják azok, akiknek mestere, munkatársa, barátja volt. A meg- illetődöttség rövid percei után nyomban következett a játék, amiért egybegyűltek ezek a gyerekek szerte az országból. Enyhe fokban sérült, értelmi fogyatékos gyerekek játszottak a hét végén a városi művelődési h^z színpadán, önmaguknak' és a nézőtéren ülő társaiknak, hiszen az őket kísérő tanítókon, hivatalos embereken kívül más nem volt ott. Ezt ők aligha bánták, hiszen nem az önmutogatásért mentek a színpadra, nem a tapsért, hanem a játékért, a mókázásért, a mulatságért. Alakításaikban megjelent a színpadon Háry János, a pénzét visszakövetelő diák, Ludas Matyi, Kőműves Kelemen, Mátyás király, a csárdák népe. Közben pedig láthattunk, hallhattunk társastáncot, csángó népdalokat, néptáncot, cite- raszólót, versmondást. Két éve is végignéztem hasonló programot az első országos találkozón. Az akkori és a mostani jelenetek össze sem hasonlíthatók. Ám ezzel a kijelentéssel talán már el is tértünk a dramatikus játék létek egy órára, mégis elégedetten nyilatkozik. Gyönyörűek voltak a pisztrángostavak. A környék szép, nem szemetes, sokkal tisztább szerinte, mint Gödöllő. A gépszerelő rajza Szathmáry Zsolt másodikos mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolás a hat második helyezést elért egyik dolgozat alkotója, ö iskolája dísznövényeinek térképét, a fafajtákat rajzolta meg. Utólag elégedetlenkedik, nem elég színes a rajza, kissé műszakiasra sikerült. Lényeg az, hogy a bírálóbizottságnak így is tetszett. A kiránduláson számára a legérdekesebb a Tarkő- szikla, a Szalajka völgye és az erdei foglalkozásokat bemutató múzeum volt. Itt láttak vízimalmot, állatcsapdát, üveghutát. Amit a legjobban irigyeltek az ottlakóktól, az a kétszázötven hektáron elterülő, természetes állapotában meghagyott, legalább 150 éves őserdő. Szívesen hozna a fákból, különösen a borókafenyőből az intézetbe is. de azt is tudja, ez nem vezetne jóra. Mi lenne, ha így gondolkodna mindenki? Védett növényeink, állataink, madaraink, bogaraink gyorsan kivesznének. Lesz folytatás Csendesén hallgatja a beszélgetést : Bárha Péter tanár, aki egy éve vezeti a környezetvédelmi szakkört, de előtte már a pályázatra és különböző vetélkedőkre készítette fel a tanulókat. Műszaki tárgyakat tanít, utoljára húsz éve foglalkozott biológiával. A természet szeretetét és ennek a szeretetnek a továbbadását azonban már tizenöt éve önként vállalt feladatának tekinti. Most is örömmel nyugtázza, hogy a szakkör tagjai beneveztek a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi környezetvédelmi központ Tiszta víz — tiszta forrás pályázatára. Talán a sikereik egyre több fiatalt nyernek meg a környezetvédelem ügyének. Báskai Erzsébet nyegétől. S igazságtalanok vagyunk azért is, mert az idén sokkal nagyobb körből válogattak a szervezők. S akik végül Gödöllőre jöttek, előzsű- rizés után léptek pódiumra. Tehát válogatott csoportokat nézhettünk. DRAMATIKUS NEVELÉS annak a módszernek a neve, amelyet azokban a kisegítő iskolákban követnek, ahonnan a gyerekek jöttek. (Ma már nem kisegítő iskola a neve ezeknek az intézményeknek, de hogy mi, azt még nem találták ki.) A tanárok, akik ezzel foglalkoznak, így nevelnek, nem győzik hangsúlyozni: a gyermekek által előadott játék nem színház, a gyerekek nem színészek. Gyerekek, akik együtt játszanak. Természetesen a játék csak bizonyos mértékben önmagáért való. Említettük, hogy módszer. Módszer a beszéd- készség, az összpontosítás, a fantázia, a készségek, képességek, a mozgás, a ritmusérzék, a hangképzés, az emlékezőtehetség, az érzékelés fejlesztésére. Amit a gödöllői művelődési házban láttunk, az persze nem tanóra volt, még az sem, amiÁrokba borul egy kamion, baleset van a vasútállomáson, személygépkocsik összeütközése után a lemezekbe préselt vezetőt, utasokat kell kimenteni, elöntötte a pincéket a víz. Hívjuk a tűzoltókat. Holott ha szó szerint vesszük az elnevezésüket, a kisebb-na_ gyobb tüzek oltása a feladatuk. Ég a szénakazal, az erdő, kigyulladt a garázs, felrobbant a gázpalack vagy a színes televízió, rögtön rohanunk telefonálni: segítség, baj van! A piros autók pedig azonnal száguldanak szirénázva a helyszínre menteni, ami menthető. Nem törődnek az időjárással, az útviszonyokkal, nem számítanak a körülmények, a ruhájuk tisztasága. Tudják, nekik ez a dolguk. A remélt siker, a károk csökkentése sokban függ a gyorsaságtól. Emberéletek, millió forintok sorsa múlik töredéknyi időn, néhány másodpercen. És ezt a gyorsaságot, az összehangolt mozdulatokat mindig jóleső érzéssel veszik tudomásul azok, akik kíváncsiságból, unalomból, megszokásból figyelik a tűzoltók munkáját. Kevesen gondolnak azonban arra, mennyi energiájukba, fáradságukba kerül a szürke egyenruhás embereknek, hogy másokon segítsenek. Éjjel-nappal, sok-sok órán keresztül készenlétben állnak, a riadóra hívó csengő megszólalása előtt gépkocsit, fecskendőt szerelnek, gyakorolják a futást, a létrán való rohangálást, a mélységtől, a magasságtól, az elemek hatásától való félelem leküzdését. Soha nem szabad elfáradniuk, sokat kel! edze- niük, hogy formában maradjanak. Az állami tűzoltókhoz hasonlóan veszik ki részüket mindezen dolgokból az önkéntesek is. Míg az előzők fizetséget, nyugdíjat kapnak, ők szabadidejüket áldozzák fel, a családdal tölthető együttlét óráit csökkentik azért, mert nekik ilyen különleges elveik vannak. Nem sajnálják az idejüket, az elmulasztott szórakozásokat ilyen kedvtelésre pazarolni. Ráadásul az sem ritka, hogy szűkebb-tágabb környezetük előtt nevetségessé teszik magukat. Valami belső sugallat hatására mégis tovább csinálják, amit elkezdtek. Sokkal jobban megbecsülné mindenki ezeket az önkéntes tűzoltókat, ha részt vett volna az Erdőkertesen rendezett területi versenyükön. Nem jelentett gondot egyik csapatkor eljátszottak egy ilyen lehetséges órát, bevonva a közönséget, vegyen részt a szerepek kiosztásában, a szereplők öltöztetésében, arcának kifestésében. Valójában színi játék volt, pontosan betanult szöveggel, megtervezett mozgással, mozdulatokkal, nem sok teret hagyva az ösztönös- ségnek, rögtönzésnek. Nincsenek kellő ismereteink ahhoz, hogy értékeljük, mennyiben felel meg az alapeszmének. Mi úgy láttuk, a színpadra állított jelenetekben a gyerekek megmutatták, mire képesek mindama készségekben, aminőkről föntebb szólottunk. összpontosításban, rendezett mozgásban, szövegmondásban, emlékezésben. EZ A TALÁLKOZÓ szemmel láthatóan, úgyszólván ta- pinthatóan különbözött a hasonló együttlétektől. Itt is állandó mozgásban volt a nézőtér, a színpadot megjárt csoportok tagjai beóvakodtak a padsorokba, a következő jelenetek szereplői a karfát szorongatva várták a jelet, hogy indulás, a tanárok szemükkel folyton keresték lányaikat, fiaikat. Ezek a gyerekek, ezek a tanárok bensőségesebb vitagnak sem a néha szemerkélő, olykor zuhogó eső, a sáros öltöny. Igyekeztek valameny- nyien megfelelni a kívánalmaknak, bebizonyítani még a csúszós füvön is tudományukat. A mostoha időjárás nem akadályozta meg a verseny minden számának bemutatását. A környező települések, vállalatok önkénteseiből alakult csoportok bemutatóját megtekintették a megyei tűzoltóparancsnokság, a városi pártbizottság, a tanács képviselői, valamint a községek tanácselnökei, vb-titkárai, vállalati vezérigazgatók is. A benevezett huszonhat csapatból 23 jelent meg a mostoha időjárás ellenére. A nyolcszáz literes kismotorfecskendő szerelését, az akadályfutást, a palánkon, gerendán átszökellést, a sugárszerelést tizenöt községig és nyolc vállalati önkéntes tűzoltógárda csinálta végig. A másodpercekben mért időt háromtagú bizottság bírálta föT lül, döntésük alapján kiemelkedő eredménnyel, 105,5 másodperccel az ikladiak lettek a legügyesebbek minden versenyszámban. Első helyüket a dányiak követték 122 ponttal, harmadikok a zsámbokiak. A vállalatok közül az Ikladi Ipari Műszergyár csapata vitte el a győzelmet 106 ponttal, négy és fél ponttal maradt csak le a dányi Magvető Termelőszövetkezet, harmadik lett az összesített versenyben a Gödöllői Tangazdaság kartali kerülete. Valószínűleg a hideg és az eső miatt kevés nézőt vonzott az erdőkertesi sportpályára ez az esemény. Azon kevesek, akik mégis megtekintették a versenyt, biztosan egészen más szemmel nézik ezután a tűzoltók munkáját. B. E. Nyugdíjasoknak Pesti látogatás Az Életet az éveknek nevű nyugdíj asklub, amely a népfront városi bizottságának égisze alatt működik, május 27-én a fővárosba hívja az érdeklődőket. Ezen a délutánon a Kerepesi temetőt nézik meg, idegenvezetővel. Indulás a HÉV gödöllői végállomásáról, • a 13.05-ös járattal. A második és a harmadik kocsit foglalták le a nyugdíjasoknak. Akik Pestről akarnak csatlakozni a csoporthoz, azok 14.30-ig menjenek a 16. szám alatti kapuhoz. A séta két-három órát vesz igénybe. szonyban vannak az úgynevezett normál iskolába járóknál. A Kőműves Kelement játszó csoport a nézőtér jobb oldaláról ment föl a színpadra. A legkisebbik fiúcska tanítónője mellett állt, szorosan hozzásimulva. A nagyobbak elindultak a lépcsőkön fölfelé, a kicsi meg a tanárnő átjött a bal oldalra, mellettem álltak meg. Fönt folyt a játék, a kisfiú odabújt tanárnőjéhez, az simogatta a fejét. Vártak a percre, amikor neki is el kell indulnia. Olyan gyengédséget csak az édesanyáktól a legmeghit- tebb percekben láthatni. KÉT NEVET említek meg végül, noha minden gyerekét és tanárát meg kellene. Baranyai Gizit és Maráczi Ernőt, a fő szervezőket említve a többieknek is köszönet és tisztelet, akik oly sok szeretettel és megértéssel nevelik ezeket a gyermekeket. Sejtjük persze, hogy a mi köszö- netünknél, tiszteletünknél sokkal többet jelent nekik neveltjeik szeretete, játéka. A kölcsönös szeretet, ami a mikrofonon keresztül is árad a gödöllői kisegítő iskola igazgatójából, amikor beszél a gyerekekhez, s a tanárnőből, amikor együtt játszik velük a színpadon. Kör Pál ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Rokkant emberek kérdései Válaszol az állami Biztosító A felemás helyzet megoldásán fáradoznak Országos találkozó Örömjáték a színpadon
