Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
WtM MAGAZIN 1987. MÄJÜS 23., SZOMBAT NAGYÜZEM A VÁSÁRVÁROSBAN Bolond idő járja, hol kisüt a nap, hol haragos szürke fellegekből zúdul alá az égi áldás, s kósza fuvallatok löknek egyet-egyet a Nemzetközi Vásárszövetség, s a BNV-n részt vevő nemzetek zászlain a kőbányai vásárvárosban. Tavasszal a szakemberek keresik fel elsősorban a kiállítókat, hisz ez a beruházási javak seregszemléje. Üzletkötők, konstruktőrök mérik fel ilyenkor, mennyit haladt előre a világ, s abból mi lehet az ő hasznuk. Felgyorsult az élet, egyre sürgősebbé válnak a fontos döntések. Az Egyesült Államokból, az üzletkötések meggyorsítása érdekében eljöttek az exportszakemberek is, de mi sem nagyon tétovázhatunk. Már csak azért sem, mert figyelemre méltó produkciókkal rukkol ki évről évre a hazai ipar, s ezen belül szűkebb pátriánk is. Pest megyéből tíz iparvállalat, ötvenhét ipari szövetkezet és hat mezőgazdasági szövetkezet és közös vállalat hozta el termékeit. Kicsik és nagyok, miliárdos nagyvállalatok és milliós kisszövetkezetek akarják meghódítani a vásárlókat. Mintha papírpénzzé! fűtené a lakását Beszélgetés Körívélyss István ipari miniszterhelyettessel Pest megye gazdaságában sok más mellett jelentős szerepe van a vegyiparnak. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja ezt a BNV-n kiosztott díjak közül kettő. Szűkebb pátriánkban csak egy cég munkásságát jutalmazták BNV-nagydíjjal és egyet vásári díjjal. Ez a kettő egy és ugyanaz: a Dunai Kőolajipari Vállalat. Érdemes megjegyezni, hogy a kitüntető címek mellett a nagydíjas termék kifejlesztésében kifejtett munkáért öten alkotói nagydíjban is részesültek. A kitüntetést minap vehette át dr. Kapolyi László minisztertől dr. Rátosi Ernő, aDKV vezérigazgatója, dr. Sokorai István, a vállalat egykori műszaki vezérigazgató-helyettese, dr. Tóth József a Meniralim- pex vezérigazgatója, Czágler István főosztályvezető és Valent Sándor művezető. Miért éppen e terméknek és az azt kifejlesztő kollektívának ítélték az elismerő címet? A magyarázat erre a magyar népgazdaság iparpolitikája, közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiája. 9 Hogyan érvényesülnek az előbb említett szempontok a sugárhajtású repülők JET A—1 üzemanyagánál? A választ Körlvélyes István ipari miniszterhelyettes adta meg, rávilágítva a terméknek a műszaki fejlesztésben elfoglalt szerepére. — Az idei tavaszi BNV-n tizenkét vállalat kapott nagydíjat, köztük a DKV. S hogy miért kapta? Korábban a Szovjetunióból importáltuk ezeket az anyagokat, s a Dunai Kőolajipari Vállalat a szovjet műszaki adatok és tapasztalatok felhasználásával aránylag rövid idő alatt kísérletezte ki a JET A—1-et és teremtette meg a gyártás feltételeit. Tehát importot sikerült kiváltani, sőt újabb exportra nyílt lehetőség. Ez olyan előnyökkel is jár, hogy azok a gépek, amelyek korábban üzemanyag hiányában nem tudták a magyar fővárost útba ejteni, a jövőben leszállhatnak nálunk is. 0 Mik a műszaki jellemzői ennek a terméknek, hiszen ha exportképes, akkor nemzetközi szabványoknak kell megfelelnie? Egyedül járható út, ha a rendelkezésre álló anyagokból a legmagasabb feldolgozottság! fokú, értékesebb terméket állítja elő az ipar — mondotta Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes. (Erdősi Agnes felvételei.) A legjobbaknak kijáró elismerést kapta a JET A—1, a sugárhajtású repülőgépek üzemanyaga. — Akármilyen üzemanyaggal nem közlekedhetnek a repülőgépek, mert ha baj van a hajtóanyaggal, gondok lehetnek máshol is. S a repülőgép sokkal veszélyesebb üzem, mint az autó! Ott megtehetem, hogy megállók, kiszállok és otthagyom, ha valami hibát észlelek. A levegőben erről szó sem lehet. Ezért a kerozinnak igen nagy tisztaságúnak kell lennie, s rendkívül magas minőségi előírásoknak kell megfelelnie. A JET A—1 a nemzetközi követelményeknek maradéktalanul megfelel. 0 Az Idei BNV-n elsősorban olyan termékeket jutalmaztak, amelyek exportot váltanak ki, elősegítik a külgazdasági egyensúlyt. A JET A—1 tehát ezért fért bele az iparpolitikai törekvésekbe. — Az importkiváltás, egyensúlyjavítás rendkívül tág fogalom, amit az iparban le kell fordítani a saját nyelvünkre. S ha mindezt a mai szükségletek szerint értelmezzük, az azt jelenti, hogy az előállított termékeknél növelni kell a feldolgozottsági fokot. Ugyanannyi olajból, alapanyagból állítják elő, mint a fűtőolajat, mégis jóval nagyobb az értéke. S nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a rendelkezésünkre álló anyagokból. Egyébként is a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a mostanában, vagy az előző években megvalósult beruházások mind-mind ezt a célt szolgálják. Itt van például a katalitikus krakkóié, ahol szintén az alacsonyabb értékű áruból kellett előállítani magasabb feldolgozottsági fokú, értékesebb, könnyebben eladható terméket. A továbblépésnek ez az egyetlen útja. Szintén az összehangolt fejlesztési tevékenység eredményeként sikerült a benzin ólomtartalmát milliliterenként 0,6 grammról 0,4 grammra csökkenteni. Ez önmagában 200—300 tonna ólom megtakarításával járt. ami nemcsak környezetvédelmi szempontból jelentős, hanem kevesebb segédanyagot is kell felhasználni. Az újabb cél, hogy ezt a milliliterenkénti 0,4 grammot 0,2-re csökkentsük. Itt ismét a magas feldolgozottság az érték, s emellett más területen is jeleskedik a százhalombattai kollektíva. Mégpedig olyan vegyi anyagokat dolgoznak fel, tökéletesítenek a felhasználók számára, amelyek a kőolajfi- nomitás során melléktermékként keletkeznek. O Térjümt vissza néhány gondolattal azokhoz a kritériumokhoz, ameiveknek alapján felvonultatták termékeiket a gyártók? Exportkiváltás, Vérvörös csütörtök M inden órában beköszönthet a forradalmi cselekedeteknek a szükségessége: talán holnap, talán már ma. Legyetek készen és ne hiányozzék senki a harcból! — szólította fel a fővaros munkásait a szociáldemokrata párt röpirata amely célul tűzte ki megvédelmezni a népjogokért küzdőket. 1912. május 21-én adták ki a felhívást. A népjogokért küzdők elekor a parlamenti erőszakkal vívtak csatát: a Függetlenségi Párt Justh Gyula vezette balszárnya az általános titkos választójogért küzdött a képviselőházban. A parlamentben vesztésre álltak a haladás erői: a kormánypárt május 22-én a képviselőház elnökévé választotta meg Tisza István grófot. Tisza uralomra jutásának napján a szociáldemokraták újabb népgyűlést hirdettek azzal a céllal, hogy a főváros munkássága május 23-át tegye „a választójog csatájának döntő és diadalmas napjává”. A rendőrfőkapitány a gyűlést és az utcai felvonulást hirdetményben tiltotta be. A szociáldemokraták válasza nem késett: „A népnek, Budapest munkásságának azt kell ma megmutatnia, hogy az utcához való jogát sen- kisem veheti el tőle... A kölcsönös hadüzenet után a rendőrfőkapitány saját legénysége mellé megkapta a hadsereg támogatását is. A helyőrség május 23-án reggel megszállta a „veszélyeztetett pontokat”. Ám ez sem rettentette vissza a munkásokat. Már kora reggel tömegesen vonultak a külvárosokból a Parlament felé. Az Üjpest felöl áramló tömegre támadtak rá először a rendőrök, a kardok és puskák ellen kőzáporral védekeztek a munkások. A sortűznek sok sebesültje, és egy halottja is volt. A Parlamentet reggel kilenc óra körül érték el a tüntető tömegek, de tízezrek gyűltek össze a mai Szabadság téren és a környező utcákban is. Fél tíz tájban . minden előzetes felszólítás nélkül rohamot vezényeltek a munkások ellen. A rendőrök és a huszárok megvadult lovaikkal letiporták a meglepett embereket, kardlappal vagdalkoztak, sortüzet zúdítottak a fegyvertelen tömegre, nem kímélték az asszonyokat sem. A vérengzéssel elszántan szembeszálltak a tüntetők, barikádokat emeltek, megverekedtek a rájuk támadókkal. Délután a Petőfi téren folyt órákig a csata a munkások és a zsandárok között, a tüntetők rátámadtak több helyütt a rendőrőrszobákra, a Váci utat csak éjszaka tudták visszafoglalni a rendőrök az utca népétől. Százezer budapesti munkás vállalta tudatosan a fegyveres erőkkel történő összeütközést is, hogy kivonuljon az utcára, és tüntessen alapvető politikai jogáért, az általános titkos választójogért. A hatalomnak ezután számolnia kellett azzal, hogy a munkásosztály szervezett erőként követel részt a politikai jogokból. A magyar munkásmozgalom első európai hírű nagy erőpróbáját így méltatta a korabeli Népszava: „Teljesen, letagadhatatlanul hatalmába kerítette az utcát a nép, és ha könnyezve temetjük is el halóttainkat, ha a választójogokat éltető lobogó rpellé gyászlobogót is kell kitűznünk, ez a májusi forradalom mégis gyönyörű volt, mégis a mi komor, nagy diadalmunk volt, és egy szebb jövendő harcos, piros beköszöntője volt”. Tisztelettel emlékezünk ennek a 75 évvel ezelőtti harcos napnak hőseire. Bár nem forradalom volt, amit megvívtak, de abban igaza lett a Népszavának, hogy 1912. május 23. „piros beköszöntője" volt a magyar proletariátus 1919-es győztes tavaszának. K. S. Az állampolgári fegyelem torzulásai A megoldás társadalmi ügy T eljesen helyénvalónak, ma is érvényesnek tartom az MSZMP Központi Bizottsága XIII. kongresszusára írt beszámolójában olvasható megállapítást, mely szerint „állampolgáraink nagy többsége a törvényes előírásoknak megfelelően gyakorolja jogait, fegyelmezetten teljesíti kötelezettségeit, erkölcsi normáink szerint él és dolgozik. Nem kevés azonban azoknak a száma, akik valódi vagy vélt érdekeiket a közösség rovására érvényesítik, kötelességeiket elhanyagolják vagy tudatosan megszegik. Szaporodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő jelenségek: a fegyelem lazulása, a felelőtlenség, a köztulajdon megkárosítása és hanyag kezelése, a jogtalan haszonszerzés, a munkakerülő életmód és a mindezekkel szemben elnéző magatartás.” Nem hÍSZ6m, hogy a fenti idézet vagy éppen a mindennapi tapasztalatok alapján bárki is azzal vádolna, hogy pesszimista vagyok, hogy egyedi esetekből általánosítok. Nem kívánok vészharangot kongatni. Sokat írtam már pozitív dolgainkról, azokat látni, láttatni kell, s lehet is velük büszkélkedni. De ha nem akarjuk önmagunkat félrevezetni, a pozitívumok elismerése meliett igen is ki kell mondanunk, hogy aggasztóan — társadalmi méretekben — romlott az állampolgári fegyelem. Igenis, romlott. S fel kell ismernünk, hogy a tendencia tarthatatlan. Az állampolgári fegyelem ösz- szetett fogalom, ezért megítélése csak alapos körültekintéssel lehet reális. Nem elég hozzá csak statisztika — bár annak szükségessége tagadhatatlan —, mert összetevő jegyeinek többsége egyszerű statisztikai számokkal nem mérhető reálisan. Az elemzés és véleményalkotás során nem téveszthetnek meg bennnünket felszíni jelenségek. Ne mondjunk csak annak alapján véleményt valakiről, mert láttuk bemenni a kocsmába. Meg kell azt is nézni, hogy milyen állapotban jött ki onnan, s nem árt azt sem tudni, hogy mivel fizetett. A gondokat említve a legkézzelfoghatóbb, ha arra hivatkozunk, hogy állandóan emelkedik a bűncselekmények száma és az okozott károk értéke. Külön sajnálatos tény, hogy terjed a fiatalkori bűnözés. Romlott a közbiztonság. Naponta találkozunk rablással, betöréssel, úlonállással, a garázdaság különböző fajaival. Míg korábban bátran sé- tálhatott az ember, akár egyedül vagy éppen párjával az esti órákban is a lombos sétányok alatt, ugyanez ma nem tanácsos, sőt félő. Lazult a közlekedési fegyelem. Száguldó ámokfutók. gyalogátkelőt, táblákat, különleges jelzésű járműveket, rendőri intézkedést figyelmen kívül hagyok, gyakran jogosítvánnyal sem rendelkezők sokasága teremt veszélyhelyzetet a közutakon. Az éjszakai órákban ordító magnók, trágár részegek, hangtompító nélküli motorok zavarják nyugalmunkat. A sporteseményeket durvaságok, verekedések, rongálások teszik emlékezetessé. Ezek az esetek a legismertebbek, melyek közszájon forognak. A közvéleményt kevésbé foglalkoztatja az állampolgári fegyelem olyan torzulása, mint a lakbért, a közüzemi díjat, az OTP-tartozást nem fizetők nagy száma. Egyre többen engedik meg maguknak, hogy nem jelennek meg idézésekre, nem tesznek eleget bevallási kötelezettségeiknek. Mind több a hálapénzt igénylő és fizető. A RiimkahaSyeken a hajdani tízperces mozgalomnak sok helyen még a hírét is elfeledték, lehet késni, lehet nem dolgozni, s lehet már a lefújás előtt a sorompó előtt várni a kitódulásra. A példákat talán nem kell konkretizálni. Bárki esetek sokaságát elevenítheti fel saját tapasztalatából. Persze az sem lenne baj, ha néha saját magára is ráismerne s legalább elpirulna. A helyzet aggasztó, mely közhangulatot irritál, biztonságérzetet és politikai közérzetet, bizalmat károsít. Társadalmi jelenség a fegyelem lazulása és a veszélyhelyzet felismerése egyaránt. Látjuk, tudjuk, hogy a tendenciája nem tartható fenn, de a felismerés önmagában nem elég. Tenni kell, mégpedig sürgősen és megfelelő hatást kiváltóan. Valaha azt állapítottuk meg magunkról, hogy „élni tudtunk a szabadsággal”. Nem vitatható: éltünk és élünk vele, de megkérdőjelezhető, hogy mindenkor s mindenben jól értelmezzük-e a szabadsággal való élés pozitív jellegét. Magam nemmel válaszolok a kérdésre. Sőt úgy ítélem meg, hogy a fegyelemmel kapcsolatos gondjaink kiindulópontja éppen abban van, hogy gyakran tévesen ítéljük meg a valós érdekeinket, hogy rosszul értelmezünk olyan fogalmakat, mint a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség. A jogok és kötelességek összhangérzetének hiánya, az emberi jogok égisze alatti tévelygés mind önmagunk ellen ható tényezők. Összejövetelek sokaságán hangzik el a közrenddel és a közbiztonsággal kapcsolatos kritika. Üjabb és újabb rendőri igények fogalmazódnak meg. Elismerve a kritika és az igények jogosságát, nem tartom valószínűnek, hogy csak a rendőri létszám- növelés megoldhatná problémáinkat. A fegyelemsértések csak egy — igaz nem kicsiny — része rendőrségi ügy. Vsnn2k, akik a családot teszik felelőssé az állampolgári fegyelem alakulásáért, hangoztatva, hogy a családon belüli neveltetés nyomja rá bélyegét az egyénre, ez határozza meg minden egyébhez való későbbi viszonyulását. Az állítás helyességét, ha nem is teljes egészében, de megalapozottnak lehet tartani. Gondoljuk csak végig: kisgyermekeinken derülünk, büszkélkedünk velük, ha megtanultak és kimondanak egy-egy épületes trágárságot; igazoljuk az iskolai mulasztást, ha a gyer» külgazdasági cgyensúlyjavítás, energiaracionalizálás, innováció. Ugyanezeket fogalmazták meg már öt esztendővel ezelőtt is a BNV-n. Tény, hogy egy extenzív alapokon nyugvó gaz- áaság energiafelhasználását egyik napról a másikra nem lehet alapvetően megváltoztatni. Mégis mi a helyzet? Évekkel ezelőtt is ez volt a cél, ma is? Egy helyben topogunk, vagy léptünk azóta előre e téren valamit? — Az előbb felsorolt célkitűzések egy hosszú távú program részei. S hogy léptünk-e előre? De még mennyire. Magyarország a nyolcvanas évek elején 105 millió tonna kőolajat használt fel, mint energiahordozót. Ma ez a szám 20 százalékkal kevesebb, s ennek ellenére nincs energiahiány. Kiderült, hogy drága energia az olaj, a struktúráját kellett megváltoztatni az energiafelhasználásnak. Csökkent a szénhidrogének alkalmazása, de nőtt a villamos és atomenergia alkalmazása. A fennmaradó mennyiséget pedig értékesebb kőolajszármazékokká dolgozzuk fel. Mengye- lejev, a nagy orosz kémikus mondta: aki szénhidrogénnal tüzel, annyit tesz, mintha pénzzel fűtené be lakását. Az importkiváltásról a következőket érdemes elmondani, már csak azért is, hogy eloszlassam a kételyeket: 1980-hoz viszonyítva a hazai vegyipar tőkés importját csaknem 30 százalékkal csökkentettük. Vagyis hét esztendő alatt majdnem egyharmadával lett kevesebb az import e téren. Ennek . ellenére még mindig magas ez az érték, s ez további feladatokat ad. Félreértés ne essék, nem törekszünk autarchiára, de rendelkezésünkre állnak olyan anyagok, amelyeknek a segítségével tovább javíthatjuk az arányt. S ebben a Dunai Kőolajipari Vállalatnak kulcsszerepe van. ‘ Fiedler Anna Mária
