Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
1987. MÄJUS 1., HÉTFŐ 3 A győzelem napja előtt Mártírokra emlékeztek Májusi megyei seregszemle Nagykátán ták a munkákat, s így jó néhány dolgozó a földeken ünnepelte a május elsejét isi Az időjárás és a talajviszonyok optimálisak, s ilyen helyzetben minden percet ki kell használni, hogy a hosszú tél okozta kiesést időben tudják pótolni. Ehhez a műszaki feltételek biztosítva vannak, a cukorrépához és a napraforgóhoz használatos vegyszerekből is idejében sikerült pótolni a hiányokat. A növénytermelési szakemberek értékelése szerint az időjárás jobbra fordultával a vetések állapota nagymértékben javult, de a májusi esőnek fontos szerepe van a megfelelő növekedésben. A mezőgazdászok országszerte ismételten ellenőrzik az őszi búza állapotát, mivel a korábbi hetekben — különösen az Alföldön — igencsak gyatra volt a növény- állomány. Az áprilisi hűvö-. sebb, csapadékos időjárás kedvezett a gabonának, sokfelé alaposan megerősödtek a vetések. Különösen a Dunántúlon, van ez így, itt sokfelé — főleg a jobb talajú területeken — szárba szökkent a búza. Másutt a bokrosodás jelei figyelhetők meg. Az Alföldön viszont a növényeknek ez a fejlődési szakasza egyelőre ,még. mindig .CÄftk. nagyflji lassan bontakozik ki. » OssíPsep. ^6tít9í , e?»r hektáron ki kellett szántani a kipusztult vagy még gyenge termést sem ígérő búzát, s mintegy 3—4 ezer hektárnyi olyan terület van az országban, ahol a mezőgazdák egyelőre nem döntötték még el, kiszántatják-e a gyengélkedő búzát, vagy megtartják a növényállományt és erősebb műtrágyázással próbálják segíteni a növényzet fejlődését. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága a hitleri Németország feletti győzelem, a II. világháború befejezésének közelgő 42. évfordulója alkalmából vasárnap koszorúzási ünnepséget rendezett a rákoskeresztúri izraelita temetőben, a mártírok emlékművénél. A kegyeletes megemlékezésre azok gyűjtik össze, akiknek hozzátartozói, rokonai a történelem legszörnyűbb időszakában a náci koncentrációs táborokban elkövetett, példátlan méretű tömeggyilkosságoknak, a fasizmus rémtetteinek estek áldozatul. A koszorúzási ünnepségen Gáspár Gyula, a NÜB alelnö- ke mondott beszédet. Hét vége a földeken (folytatás az 1. oldalról.) védelmi munka. Az almaültetvényekben a sodrómolyok, az őszibarackosokban pedig a levélfodrosodás ellen kell felvenni a harcot. A hét végén egyébként minden gazdaságban folytatSzilágyl István maggal tölti fel az SPC vetőgép tartályát. (Hancsovszki János felvételei) Sikere volt a diákok labdagyakorlatának Erről olvastam Az értelein és a példa (Folytatás az 1, oldalról) felvonulást a művelődési ház elől akarta megszemlélni. A legkülönbözőbb korosztály képviselői nyújtogatták a nyakukat a lépcsőn, vagy vetették hátukat a falnak a meleg napsütésben. Az utat a járdától elválasztó. ár0,!?:,raie;jeu egy korlátra támaszkodva gyönyörködött a felvonulók .színes i forgatagában három idősebb asszony, özv. Gábor Jánosné, Maró Jánosáé és Boti Gáborné. Öltözetük mértéktartó, ahogy az már hatvonon felül illik: nem színes, hanem fekete ruha, apró fehér pettyekkel. Ószülő fürtjeiket kendők vigyázták. — De szépek ezek a lányok, s milyen egyszerre lépkednek! — nézték kedvtelve az előtAz egyik beszámoló taggyűlésen történt. Az utolsóként hozzászóló kérte a tagságot, jobban vigyázzanak egymásra, mert az utóbbi időben ebből a közösségből is többen távoztak viszonylag fiatalon, másokat betegség döntött le a lábukról. Divatbeteg- ségek: szív- és keringési bajok. Miközben a hozzászóló szájából ily Szavak hangzottak el, ujjaival cigarettáját puhítgatta, alig várta a pillanatot, amikor rágyújthat, meri a helyiségben nem volt szabad. Kíváncsi volnék, mit szólna, ha kivenném a kezéből a cigarettát, mondván, megfogadtam intelmét, vigyázok az egészségére. Valószínűleg tiltakozna, micsoda dolog ez, beavatkozni magánéletébe. Annak az irodalmárnak is hiába szóltak volna, akiről egyik folyóiratunkban olvastam. A kérdező riporter finoman célzott rá, hogy tehetségét ismerve több művet vártak tőle. A kérdezett válaszul elismerte, bizony voltak esztendők, amikor a könyvtár helyett inkább a presszókba, bárokba járt. Környezetemben egy huszonnyolc éves fiatalember fezekben a hetekben azon fáradozik, hogy szervezete megszokja a cigarettát. Bizonyosak lehetünk benne, sikerülni fog. Balga fejjel figyelmeztettem fáradozása oktalanságára, emlékeztetve rá, hogy korábban mily szigorú szavakkal szólt azokról, akik naphosszat szívják a bűzru- dat. Fiatalemberünknek a szülei nem dohányoznak, baráti, ismerősi köreiben szá- Vnosan akadnak hasonlók. De miként a szép szó. úgjt a példa sem hat rá. Inkább azokat követi, akiknek az ujja sárgásbarna a nikotintól, folyton köhécselnek, harákol- nak. mint a kivénhedt tengerészek. Ennek az írásnak a piszkozatát olyan papírra írtam, amelynek a másik oldalán is volt szöveg. Ahogy forgott az írógép hengere, ezek a sorok váltak láthatóvá: Az ellenőrzés során általános tapasztalatként állapították meg, hogy a légszennyezést előidéző üzemeket elsődlegesen a bírság ösztönzi a megelőző intézkedésekre, a kiszabott bírságok viszont nem állnak arányban a légszennyezés káros hatásával. Azt is kifogásolták az ellenőrök, hogy az elsőfokú hatóságok, a tanácsok ritkán élnek szankcionálási jogukkal. Példaként említették a dorogi hőerőművet, amely egy üzemzavar következtében három napig pernyeiévé- lasztók nélkül működött, mégsem vontak felelősségre senkit... Ennyit ér az értelem. Abban az üzemben magasan képzett szakemberek dolgoznak, akik tisztában vannak a kéményeken kiáramló füst mérgező hatásával, pontosan ismerik kémiai összetételét, melyik alkotóeleme milyen károkat okozhat embernek, állatnak, növénynek. Talán arra is emlékeznek még korábbi tanulmányaikból, hogy ha elpusztul növény, állat, mi sem húzhatjuk már sokáig. Mégsem ez ösztönzi őket a megelőző intézkedésekre, hanem a bírság. Az értelem és a példa közé nem tehetünk egyenlőségjelet. A jó példa körülbelül olyan hatásos, mint az értelemre hatni igyekvő szép szó. A rossz példa viszont ragadós. Ékes példája ennek a mindenkori fiatalság, amely elődeinek minden vívmányát, szokását sutba akarja vágni, másképp öltözik, másképp viseli hajzatát, másképp köszön, beszél. Szolgaian követik viszont az alkoholizáló, füstölő felnőtteket. Nehogy szó érje a ház elejét, sietek megjegyezni, tudom, hogy azért újítanak is. A szipózás, legalábbis magyar viszonylatban, a mostani fiatalság érdeme. Elődeik evvel még nem bajlódtak. Értelem, példa, szép szó kudarca. És ez még nem minden. A végén, amikor már nagy a baj. szőkék az erek, rakoncátlan- kodik a szív. zsugorodik a máj, még az arcunkba vágják: miért nem szóltatok, legalább figyelmeztettetek volna ... Kör Pál tűk haladó diáklányokat. — Míg bírtunk, mi is felvonultunk — fordult hozzám ma- gyarázóan Maró Jánosné —, most azonban csak figyeljük a népet. — Nem igazán hosszú ez a távolság, de öreg már a lábunk. Megértük az első háborút is, a majális mindig ünnep volt. Szép piros szoknyában? -•oiysmkor —*. emlékszik vissza özv. Gábor Jánosné a régi időkre. —Volt oiyan ünnep, amikor minden gyerek kapott kiflit, a bicskei csata emlékére. Milyen öröm volt az nekünk, kincset ért a kenyér, megcsókoltuk akkoriban. A kislányokat kerékpárosok követték a menetben, majd a 2. számú általános iskola vöröskeresztesei. Meleg hangon szólalt meg Maró Jánosné: — Nézzétek, a vöröskeresztesek! Segítse őket az isten, hisz ők is segítenek másokon. Elhaladt az iskolások csapata, feltűnt Alfonsine küldöttsége, akiket nagy örömmel üdvözöltek a helybéliek. Buzdítja is a nézelődőket özv. Gábor Jánosné: — Jönnek d külföldi vendégek. Rajta, asszonyok, tapsoljunk, fogadjuk őket! Hadd örüljenek és ne felejtsék a kátaiakat! Nem is kellett nagyon biztatni a nézelődőket, hangos taps köszöntötte az olasz barátokat. Bizony jólesett ez a távolból érkezetteknek, válaszul jókedvűen integettek visz- sza az asszonyoknak. Így jutott el a színes sereg a dísztribün elé, ahol megint Szegedi Pál köszöntötte az érkezőket: — A dolgozó, a szocializmust építő .embert az opti-. mizmus jellemzi — mondotta. — A munkás évtizedek tapasztalatára, eredményeinkre épül jövőbe vetett hitünk és szilárd elvi alapokon nyugszik: a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikáján és reális döntésein. Az elkövetkező évekre is teljesíthető célokat tűzött elénk a XIII. kongresz- szus. Ma az igazi forradalmi- ság és hazafiság mércéje: ennek a programnak a megvalósításán elkötelezetten dolgozni. Éppen a munka ünnepén kell nyíltan szólni arról, hogy az eddiginél többet és jobban kell dolgoznunk. Nincs más tartalékunk, mint a jobban szervezett, hatékony munka. A vendégek elfoglalták helyüket a tribünön, s onnan integettek vissza a felvonulóknak. Külföldiek is kedvtelve nézték a színes forgatagot, áz ötletes dekorációkat, az iskolások bemutatóit. — Békés és vidám a hangulat, nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, s nemzetközivé avattuk a felvonulást — mondta Ju Jóng Goi, a KNDK nagykövete^ — Nálunk-is tartanak megemlékezéseket, amelyek a magyarországi majálisokhoz hasonlítanak. : Ilyenkor mi is kinyilvánítjuk békevágyunkat, elsősorban azt, hogy újraegyesítsük kettéosztott hazánkat, hogy távozzanak az amerikai csapatok a Koreai-félszigetről, amelyet atomfegyvermentes békeövezetté szeretnénk alakítani, összhangban az európai kezűmen aztán tényleg jól lehetett Bemutató napernyővel — szerencsére esernyőre nem veit látni a színpadot.,, szükség A Magyar—Koreai Barátság Tsz erőgépei a dísztribün előtti - i v menetben Ennek a lovas szekérnek többen jártak csodájára, mint az aszfalton pöfögő traktoroknak aemenyezeseiutei. r.ooen — tudjuk — számíthatunk a testvéri magyar nép támogatására is. Ez alkalomból is köszöntőm azokat a sikereket, amelyeket a szocializmus építésében elértek. A nagykátaiakkal évtizedes barátságot ápoló Alfonsine város polgármestere, az olasz delegáció vezetője is szívesen tett eleget a meghívásnak.. A ravennai járáshoz tartozó városkából április 25-én indult a 70 tagú csoport, hogy Jugoszlávia és Ausztria érintésével, tömeggyűléseken, demonstrációkon ' szerepelve Magyarországra, Nagykátára is elhozzák a békeüzenetüket. — Felejthetetlen ez a látogatás, különösen az itteni fogadtatás — mondta Giovanni Torricelli. — Fogadott bennünket Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke is, akivel nagyon baráti beszélgetést folytattunk, csakúgy, mint a nagykátai elvtársakkal, barátainkkal. Május elsejená- lunk is a munka, a béke ünnepe. A baloldali szakszervezetek mozgósítására benépesülnek a terek, programok követik egymást, úgy, mint önöknél. Végeláthatatlan sorokban kígyózott a tömeg a tribün elé, mintha , a felvonulásnak nem is akarna vége szakadni, s jóval elmúlt dél, mire az utolsó csoport is beérkezett. — S innen hová, csak nem haza? — kérdeztük a nézelődőket. — Dehogy! — válaszoltak méltatlankodva. — Megyünk a templom elé, ott szokott lenni a tánc, az ünnepi műsor. Jöjjön csak oda maga is, kedveském. Higgye el, nem bánja meg. Majd ott találkozunk! S nem is bánta meg, aki s felvonulás végeztével a majá- lispark irányába vette, az útját. A sátorokból sült kolbász illata szállt csalogatóan az emberek felé, s hideg üdítők, sörök kínáltak felfrissülést a nagy melegben. A színpadon szólt a muzsika, forogtak a táncolok, a Tápiómente együttes műsorához. Bemutatkozott a művelődési központ karate- csoportja iá. A moziban, , a tömegszervezeti székházban filmeket yetítettek, a művelődési központban diszkó, bál várta, a fiatalokat, benépesültek a sportpályák is. Késő estig tartott a majális. Tudósítottak: Fiedler Anna Mária és Kövess László Fotó: Hancsovszki János
