Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-04 / 103. szám

1987. MÄJUS 1., HÉTFŐ 3 A győzelem napja előtt Mártírokra emlékeztek Májusi megyei seregszemle Nagykátán ták a munkákat, s így jó né­hány dolgozó a földeken ün­nepelte a május elsejét isi Az időjárás és a talajviszonyok optimálisak, s ilyen helyzet­ben minden percet ki kell használni, hogy a hosszú tél okozta kiesést időben tudják pótolni. Ehhez a műszaki fel­tételek biztosítva vannak, a cukorrépához és a naprafor­góhoz használatos vegysze­rekből is idejében sikerült pótolni a hiányokat. A növénytermelési szakem­berek értékelése szerint az időjárás jobbra fordultával a vetések állapota nagymérték­ben javult, de a májusi eső­nek fontos szerepe van a megfelelő növekedésben. A mezőgazdászok ország­szerte ismételten ellenőrzik az őszi búza állapotát, mivel a korábbi hetekben — külö­nösen az Alföldön — igen­csak gyatra volt a növény- állomány. Az áprilisi hűvö-. sebb, csapadékos időjárás ked­vezett a gabonának, sokfelé alaposan megerősödtek a ve­tések. Különösen a Dunántú­lon, van ez így, itt sokfelé — főleg a jobb talajú területe­ken — szárba szökkent a bú­za. Másutt a bokrosodás jelei figyelhetők meg. Az Alföldön viszont a növényeknek ez a fejlődési szakasza egyelőre ,még. mindig .CÄftk. nagyflji las­san bontakozik ki. » OssíPsep. ^6tít9í , e?»r hektá­ron ki kellett szántani a ki­pusztult vagy még gyenge termést sem ígérő búzát, s mintegy 3—4 ezer hektárnyi olyan terület van az ország­ban, ahol a mezőgazdák egye­lőre nem döntötték még el, kiszántatják-e a gyengélkedő búzát, vagy megtartják a nö­vényállományt és erősebb műtrágyázással próbálják se­gíteni a növényzet fejlődését. A Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága a hit­leri Németország feletti győ­zelem, a II. világháború befe­jezésének közelgő 42. évfor­dulója alkalmából vasárnap koszorúzási ünnepséget ren­dezett a rákoskeresztúri iz­raelita temetőben, a mártírok emlékművénél. A kegyeletes megemlékezésre azok gyűjtik össze, akiknek hozzátartozói, rokonai a történelem legször­nyűbb időszakában a náci kon­centrációs táborokban elköve­tett, példátlan méretű tömeg­gyilkosságoknak, a fasizmus rémtetteinek estek áldozatul. A koszorúzási ünnepségen Gáspár Gyula, a NÜB alelnö- ke mondott beszédet. Hét vége a földeken (folytatás az 1. oldalról.) védelmi munka. Az almaül­tetvényekben a sodrómolyok, az őszibarackosokban pedig a levélfodrosodás ellen kell fel­venni a harcot. A hét végén egyébként minden gazdaságban folytat­Szilágyl István maggal tölti fel az SPC vetőgép tartályát. (Hancsovszki János felvételei) Sikere volt a diákok labdagyakorlatának Erről olvastam Az értelein és a példa (Folytatás az 1, oldalról) felvonulást a művelődési ház elől akarta megszemlélni. A legkülönbözőbb korosztály képviselői nyújtogatták a nya­kukat a lépcsőn, vagy vetet­ték hátukat a falnak a meleg napsütésben. Az utat a járdától elválasz­tó. ár0,!?:,raie;jeu egy korlátra támaszkodva gyönyörködött a felvonulók .színes i forgatagá­ban három idősebb asszony, özv. Gábor Jánosné, Maró Já­nosáé és Boti Gáborné. Öltö­zetük mértéktartó, ahogy az már hatvonon felül illik: nem színes, hanem fekete ruha, apró fehér pettyekkel. Ószü­lő fürtjeiket kendők vigyáz­ták. — De szépek ezek a lányok, s milyen egyszerre lépkednek! — nézték kedvtelve az előt­Az egyik beszámoló taggyűlésen történt. Az utolsóként hozzászóló kérte a tagságot, jobban vigyázzanak egymásra, mert az utóbbi időben ebből a közösségből is töb­ben távoztak viszonylag fiatalon, másokat betegség döntött le a lábukról. Divatbeteg- ségek: szív- és keringési bajok. Miközben a hozzászóló szájából ily Szavak hangzot­tak el, ujjaival cigarettáját puhítgatta, alig várta a pillanatot, amikor rágyújthat, meri a helyiségben nem volt szabad. Kíváncsi volnék, mit szólna, ha kivenném a kezé­ből a cigarettát, mondván, megfogadtam intelmét, vigyázok az egészségére. Valószí­nűleg tiltakozna, micsoda dolog ez, beavat­kozni magánéletébe. Annak az irodalmárnak is hiába szóltak volna, akiről egyik folyóiratunkban olvas­tam. A kérdező riporter finoman célzott rá, hogy tehetségét ismerve több művet vártak tőle. A kérdezett válaszul elismerte, bizony voltak esztendők, amikor a könyv­tár helyett inkább a presszókba, bárokba járt. Környezetemben egy huszonnyolc éves fiatalember fezekben a hetekben azon fára­dozik, hogy szervezete megszokja a ciga­rettát. Bizonyosak lehetünk benne, sikerül­ni fog. Balga fejjel figyelmeztettem fárado­zása oktalanságára, emlékeztetve rá, hogy korábban mily szigorú szavakkal szólt azokról, akik naphosszat szívják a bűzru- dat. Fiatalemberünknek a szülei nem do­hányoznak, baráti, ismerősi köreiben szá- Vnosan akadnak hasonlók. De miként a szép szó. úgjt a példa sem hat rá. Inkább azokat követi, akiknek az ujja sárgásbarna a nikotintól, folyton köhécselnek, harákol- nak. mint a kivénhedt tengerészek. Ennek az írásnak a piszkozatát olyan pa­pírra írtam, amelynek a másik oldalán is volt szöveg. Ahogy forgott az írógép hen­gere, ezek a sorok váltak láthatóvá: Az el­lenőrzés során általános tapasztalatként ál­lapították meg, hogy a légszennyezést elő­idéző üzemeket elsődlegesen a bírság ösz­tönzi a megelőző intézkedésekre, a kisza­bott bírságok viszont nem állnak arányban a légszennyezés káros hatásával. Azt is ki­fogásolták az ellenőrök, hogy az elsőfokú hatóságok, a tanácsok ritkán élnek szank­cionálási jogukkal. Példaként említették a dorogi hőerőművet, amely egy üzemzavar következtében három napig pernyeiévé- lasztók nélkül működött, mégsem vontak felelősségre senkit... Ennyit ér az értelem. Abban az üzem­ben magasan képzett szakemberek dolgoz­nak, akik tisztában vannak a kéményeken kiáramló füst mérgező hatásával, ponto­san ismerik kémiai összetételét, melyik al­kotóeleme milyen károkat okozhat ember­nek, állatnak, növénynek. Talán arra is emlékeznek még korábbi tanulmányaikból, hogy ha elpusztul növény, állat, mi sem húzhatjuk már sokáig. Mégsem ez ösztönzi őket a megelőző intézkedésekre, hanem a bírság. Az értelem és a példa közé nem tehe­tünk egyenlőségjelet. A jó példa körülbelül olyan hatásos, mint az értelemre hatni igyekvő szép szó. A rossz példa viszont ra­gadós. Ékes példája ennek a mindenkori fiatalság, amely elődeinek minden vívmá­nyát, szokását sutba akarja vágni, másképp öltözik, másképp viseli hajzatát, másképp köszön, beszél. Szolgaian követik viszont az alkoholizáló, füstölő felnőtteket. Nehogy szó érje a ház elejét, sietek megjegyezni, tudom, hogy azért újítanak is. A szipózás, legalábbis magyar viszonylatban, a mostani fiatalság érdeme. Elődeik evvel még nem bajlódtak. Értelem, példa, szép szó kudarca. És ez még nem minden. A végén, amikor már nagy a baj. szőkék az erek, rakoncátlan- kodik a szív. zsugorodik a máj, még az arcunkba vágják: miért nem szóltatok, leg­alább figyelmeztettetek volna ... Kör Pál tűk haladó diáklányokat. — Míg bírtunk, mi is felvonul­tunk — fordult hozzám ma- gyarázóan Maró Jánosné —, most azonban csak figyeljük a népet. — Nem igazán hosszú ez a távolság, de öreg már a lábunk. Megértük az első há­borút is, a majális mindig ünnep volt. Szép piros szok­nyában? -•oiysmkor —*. emlékszik vissza özv. Gábor Jánosné a régi időkre. —Volt oiyan ünnep, amikor minden gyerek kapott kiflit, a bicskei csata emlékére. Milyen öröm volt az nekünk, kincset ért a kenyér, megcsókoltuk akkori­ban. A kislányokat kerékpárosok követték a menetben, majd a 2. számú általános iskola vö­röskeresztesei. Meleg hangon szólalt meg Maró Jánosné: — Nézzétek, a vöröskeresz­tesek! Segítse őket az isten, hisz ők is segítenek másokon. Elhaladt az iskolások csapa­ta, feltűnt Alfonsine küldött­sége, akiket nagy örömmel üd­vözöltek a helybéliek. Buzdít­ja is a nézelődőket özv. Gá­bor Jánosné: — Jönnek d külföldi ven­dégek. Rajta, asszonyok, tap­soljunk, fogadjuk őket! Hadd örüljenek és ne felejtsék a kátaiakat! Nem is kellett nagyon biz­tatni a nézelődőket, hangos taps köszöntötte az olasz ba­rátokat. Bizony jólesett ez a távolból érkezetteknek, vála­szul jókedvűen integettek visz- sza az asszonyoknak. Így jutott el a színes sereg a dísztribün elé, ahol megint Szegedi Pál köszöntötte az ér­kezőket: — A dolgozó, a szocializ­must építő .embert az opti-. mizmus jellemzi — mondotta. — A munkás évtizedek tapasz­talatára, eredményeinkre épül jövőbe vetett hitünk és szi­lárd elvi alapokon nyugszik: a Magyar Szocialista Munkás­párt helyes politikáján és reá­lis döntésein. Az elkövetkező évekre is teljesíthető célokat tűzött elénk a XIII. kongresz- szus. Ma az igazi forradalmi- ság és hazafiság mércéje: en­nek a programnak a megva­lósításán elkötelezetten dol­gozni. Éppen a munka ünne­pén kell nyíltan szólni arról, hogy az eddiginél többet és jobban kell dolgoznunk. Nincs más tartalékunk, mint a job­ban szervezett, hatékony mun­ka. A vendégek elfoglalták he­lyüket a tribünön, s onnan in­tegettek vissza a felvonulók­nak. Külföldiek is kedvtelve nézték a színes forgatagot, áz ötletes dekorációkat, az isko­lások bemutatóit. — Békés és vidám a han­gulat, nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, s nemzetközivé avattuk a felvonulást — mond­ta Ju Jóng Goi, a KNDK nagykövete^ — Nálunk-is tar­tanak megemlékezéseket, ame­lyek a magyarországi majá­lisokhoz hasonlítanak. : Ilyen­kor mi is kinyilvánítjuk bé­kevágyunkat, elsősorban azt, hogy újraegyesítsük kettéosz­tott hazánkat, hogy távozza­nak az amerikai csapatok a Koreai-félszigetről, amelyet atomfegyvermentes békeöve­zetté szeretnénk alakítani, összhangban az európai kez­űmen aztán tényleg jól lehetett Bemutató napernyővel — szerencsére esernyőre nem veit látni a színpadot.,, szükség A Magyar—Koreai Barátság Tsz erőgépei a dísztribün előtti - i v menetben Ennek a lovas szekérnek többen jártak csodájára, mint az asz­falton pöfögő traktoroknak aemenyezeseiutei. r.ooen — tudjuk — számíthatunk a test­véri magyar nép támogatásá­ra is. Ez alkalomból is köszön­tőm azokat a sikereket, ame­lyeket a szocializmus építésé­ben elértek. A nagykátaiakkal évtizedes barátságot ápoló Alfonsine vá­ros polgármestere, az olasz de­legáció vezetője is szívesen tett eleget a meghívásnak.. A ravennai járáshoz tartozó vá­roskából április 25-én indult a 70 tagú csoport, hogy Jugo­szlávia és Ausztria érintésével, tömeggyűléseken, demonstrá­ciókon ' szerepelve Magyaror­szágra, Nagykátára is elhozzák a békeüzenetüket. — Felejthetetlen ez a láto­gatás, különösen az itteni fo­gadtatás — mondta Giovanni Torricelli. — Fogadott ben­nünket Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke is, akivel nagyon baráti beszél­getést folytattunk, csakúgy, mint a nagykátai elvtársakkal, barátainkkal. Május elsejená- lunk is a munka, a béke ün­nepe. A baloldali szakszerve­zetek mozgósítására benépe­sülnek a terek, programok kö­vetik egymást, úgy, mint önöknél. Végeláthatatlan sorokban kígyózott a tömeg a tribün elé, mintha , a felvonulásnak nem is akarna vége szakadni, s jóval elmúlt dél, mire az utolsó csoport is beérkezett. — S innen hová, csak nem haza? — kérdeztük a nézelő­dőket. — Dehogy! — válaszoltak méltatlankodva. — Megyünk a templom elé, ott szokott lenni a tánc, az ünnepi mű­sor. Jöjjön csak oda maga is, kedveském. Higgye el, nem bánja meg. Majd ott találko­zunk! S nem is bánta meg, aki s felvonulás végeztével a majá- lispark irányába vette, az út­ját. A sátorokból sült kolbász illata szállt csalogatóan az em­berek felé, s hideg üdítők, sö­rök kínáltak felfrissülést a nagy melegben. A színpadon szólt a muzsika, forogtak a táncolok, a Tápiómente együt­tes műsorához. Bemutatkozott a művelődési központ karate- csoportja iá. A moziban, , a tömegszervezeti székházban filmeket yetítettek, a műve­lődési központban diszkó, bál várta, a fiatalokat, benépesül­tek a sportpályák is. Késő es­tig tartott a majális. Tudósítottak: Fiedler Anna Mária és Kövess László Fotó: Hancsovszki János

Next

/
Thumbnails
Contents