Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
1987. MÁJUS 4., HÉTFŐ Öllet van, de ki valósítja meg? A viadukt ma is gazdát keres Egy éve lassan, amikor először írtunk arról, hogy bizonytalanná vált a völgyhidak sorsa a Biatorbágyra vezető út felett. Állapotuk — akkor úgy tűnt — gyors beavatkozást igényel. Tízmillió forint körül lenne a felújítás költsége, amelyre — különösen a mai szűkös időkben — csak akkor érdemes előteremteni a fedezetet, ha a jövőben olyan hasznosítást sikerül kitalálni, amely megtermeli a további fenntartáshoz szükséges pénzt. Megindultak a piaci karavánok Nem ez a megoldás ,Ne mondjuk azonban még ki a nevezetes építmények felett az ítéletet. Augusztus vegéig van még Idő, akadhat még zseniális vállalkozó, aki bebizonyítja, hogy a viaduktokkal igenis van mit kezdeni ..írtuk 1986. május 28-i számunkban. A hatandó azonban rövidnek bizonyult. S mivel a nagyközség ötlettárában nem akadt viaduktmegváltó javaslat, ám ragaszkodásuk az építményekhez egy fikarcnyit sem csökkent, a télén országos pályázatot hirdetett a Közlekedési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács, a MÁV és a Biatorbágyi Nagyközségi Tanács közösen — hátha valahol másutt talál rá valaki az igazi megoldásra. Nemhiába mondják, hogy az öregek még tudnak építeni, a viharvert vasúti hidak is méltónak bizonyultak a kíméletre, meg a zord tél folyamán sem szakadtak le. A kikelet- j tel azonban március 31 — a pályázat eredményhirde tésé- i nek időpontja is elérkezett. A bírálóbizottság tagjait izgatott érdeklődők zaklatták — köztük magam is —, ám bizonytalan válaszaikból kiderült, valámi zavar van ismét a viaduktok körül. Néhány hétnek még el kellett telnie, hogy nyilvánvaló legyen, senki nem fogja kihirdetni a pályázati eredményeket. A beérkezett négy mű ugyanis nem elégítette ki a pályázati feltételeket Tavaly tavasszal némi iróniával rót- tprrí a sbrokat, amikor a trapézművészek' és kötéltáncosok évenként megrendezendő találkozóhelyéül képzeltem el a völgy fölött feszülő rozsdás vastraverzeket, ám a pályamunkák e tréfás javaslattól nem járnak messze. Ki makettkiállítás rendezésére tartja alkalmasnak leginkább a viadukt magaslati levegőjét, | ki nemzetközi művész béke- j parknak képzelte el a környezetet. Pénztelen a tanács Arról ne beszéljünk, hogy i ha a világ hét csodájának ma- ) kettjét szállítanák fel a híd- ! ra, akkor sem sokan akadnának, akik utána másznának a magasba. Viszont az apró műtárgyak előállítása ismét csak pénzbe kerülne, míg a várható érdeklődés különösebb bevételt nem jelentene. A park ötlete — függetlenül attól, hogy emlék-e, vagy művész, hazai vagy nemzetközi lenne — szintén csak befektetést igényelne, míg a pályázat meghirdetésének lényege olyan nyereséges üzletjavaslat lett volna, amely — mint már sokadszor említjük — megtermeli a jövőben a hidak fenntartási költségeit. Mi a teendő tehát az elmaradt eredményhirdetés helyett? Amint azt Katona András, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője elmondta, újabb haladékot kaptak a helybeliek. A tavaly augusztusból március, majd idén december 15 lett. amíg lehetőségük van vállalkozót keresni valamelyik pályamű megvalósítására. Magam, csupán arra lennék már kíváncsi, kinek kéne tulajdonképpen az ügyben döntenie. A minisztérium csak akkor lép közbe, ha a hidak állapota már valóban veszélyes lesz, omlással fenyeget. MÁJUSI ÉLEDÉS RÁCKEVÉN Vége az álmos szendergés- nek, a május életre keltette Ráckevét is. A víz felett már nem kalandozik a zord északi szél, csupán hűsítő szellő fodrozza a habokat. Szilaj ellenfélre várnak a parton tanyázó horgászok, csónakok himbálóznak a stégek lábaihoz kötözve. A kajakosok is edzésbe álltak, tolláig merítik a lapátot, mind nagyobbakat húznak, a nyári versenyekre készülve. Zöldéi] a nád, friss hajtások meredeznek az égre, éjszakai menedéket nyújtva a vízi népségnek. Hajnalonként vadkacsák, vízicsibék csapatai bújnak elő a megzörrenő szálak közül, fürgén hajtják magukat hártyás tappanesaik? kai. Élelmet gyűjtenek a kecsesen vitorlázó sirályok, lelecsapva az alkalmas pillanatban, A kivénhedt, toldozott- foldozott hídon már kora reggel megindultak a piaci karavánok. Megint friss zöldséget. megkötözött lábú jércéket kínálnak a kofák, a part alkudozástól hangos. Kerékpárt tolva, megpakolt szatyrokkal A maradék talpfák, drótkötelek véletlenszerű potyogásai még nem vetítik előre ezt a helyzetet. A MÁV — természetesen — már rég nem illetékes, legfeljebb segítökészségéről tanúskodik, hogy egyáltalán részt vesz az ügyben. Pest megye tanácstestülete is csak közve-. tetten illetékes, itt azonban annyit már biztosan eldöntötték, hogy sem a , felújításra, sem valamelyik idealista pályamű megvalósítására nem fordítanak pénzt. Marad tehát a nagyközségi tanács, mint a település büszkeségének kezelője. Sajátos helyzet, de most a választott testületnek kell meggyőznie a helybelieket, hogy a hidak fennmaradásának — minden tolerancia és határidő-módosítás melett — jóformán semmi esélye. Tízmillió a számla De ne szaladjunk a dolgok elébe. Mert ha ki is kényszerítené az ötlet- és pénzhiány az ítéletet a hidak sorsa felett, ez csak újabb egyezkedés kezdetét jelentené. A bontáshoz szükséges tízmillió forint ugyanis szintén nem áll senkinek a rendelkezésére. Bölcsen mosolyoghatnak most a százados kövek a hídpillérek- ben. Sebaj pajtás, lesz itt még haladék, mire minket lebontanak, azt ti már nem éritek meg. Márványi Ágnes Ha találkoznak az érdekek SZOT-hajó a szárazföldön Az Óbudai Hajógyár alatt, az Árpád-híd közelében horgonyzott egy kivénhedt vízi jármű, SZOT-hajóként ismerik a* emberek. A 71 méter hosszú hajótest, a számtalan szoba, az étterem, a közösségi és kiszolgálóhelyi- .ségPjv hosszú, ideig szolgálták engedelmesen a pihenő vendégeket, ám egyszer csak elérkezétí a nyugdíjba vonulás ideje. Simon Lajos A munkást dalolom S okáig azt gondoltam, minden ember munkás, aki a két kezével és dereka feszítésével, vagyis közvetlen testi erővel keresi a kenyerét. Felnevelő falum pedig csak táplálta bennem ezt a hitet, hiszen ott a nép munkásembernek nevezte azt, aki a kaszanyélre hajolt, kapára görnyedt, kazaltetőre villázta a szalmát, cséplőgép" mellett zsákokat cipelt, térden csúszva egyelte a répát, lovakat nógatott, szóval: az urak, a csősz meg a pásztoremberek kivételével munkásember volt mindenki. A munkás szó igazi értelmét emlékezetem szerint először a falujárók hozták el nekem, ám a legelső munkással csak 1949 derekán találkoztam. Azért emlékszem erre pontosan, mert akkor alakult meg a falunkban a termelőszövetkezet, azaz akkor még a termelőszövetkezeti csoport, két tucatnál kevesebb családdal és kétszáz holdnál alig több földdel. Nos, ide' küldte el az egyik gyár egyik munkását, Gá- lovics Ferencet, hogy segítse, istápolja, erősítse a csetlő-botló közösséget. Milyen ember volt ő? Így, az idő messzeségéből visszapillantva rá, úgy emlékszem, külsőleg hasonlított a plakátok munkásfigurájára. Izmos, tuskó- kemény fiatalember volt, majdnem fehérre fakult, munkásruhát viselt, vastag talpú bakancsban rótta a falut, a határt. Szürke micisapkája még akkor js a feje búbján pihent, ha olykor-olykor istápoltjaival a kocsmaasztal mellett üldögélt. Csodálatosan hamar otthonra leit a faluban. Páratlanul jó memóriája lehetett, hiszen alig egy-két hét alatt még a dedós korú kölyköket is ismerte név szerint. Nyilván eme gesztusát viszonozta a falu népe azzal, hogy soha-soha nem hallottam őt szaktársnak, elvtársnak vagy úrnak megszólítani.. De még a ^ezetéknevét sem emlegették. Csak így: Jöjjön már ide, Feri, intézze el már, Feri, segíts már nekem, Ferikém! Az ördög tudja, hogy bírta beosztani az erejét meg az idejét, de gyalog vagy az elnöktől kölcsönkapott rozoga biciklin mindig idejében eljutott oda. ahol sürgősen tenni kellett valamit. Megbütykölte a bedöglött cséplőmasinát, felváltotta a kévedobálásban elfáradt suhancot, ci- vakodást simított el, viták végére tett pontot. Időben érkezett akkor is, amikor delelés közben ádáz ateista vitába keveredtem az asszonyokkal, akik — mert én csökönyösen hajtogattam eretnek nézeteimet — már-már a hajamnak estek. Szerencsére akkor is időben érkezett, amikor talán az életemet kellett megmenteni. Lovat vezettem az ekekapa előtt, persze mezítláb, mert akkoriban még a nyársvégű tarló sem ártott a talpamnak. Az egyébként jámbor ló egy felugró nyúl- tól megrémült, leszegett fejjel futásnak eredt,'de előtte a földre rántott engem. Ettől még nem esett bajom, csakhogy a lábamon átment az ekekapa is, csontig hasított belém a vas, átvágta az ütőeremet. Ömlött a vérem, nem lehetett azt elállítani sem zsebkendővel, sem széttépett ingem darabjaival, mert a káromkodó férfiak meg jajveszékelő asszonyok nem értették a módját. Folyt, folyt a vérem. S én egyszer csak azt vettem észre, hogy Gálo- vics Ferenc térdel mellettem, aztán ölébe kap, majd szalad velem a dűlőút irányába. Felültet a rozoga bicikli vázára, s ahogy csak bír, hajt velem, nem is a faluba, hanem a városba, merthogy nálunk akkor még a legnagyobb egészségügyi méltóság a bábaasszony volt. Tüdejének zihálását ma is hallom, felforrósodott leheletét ma is érzem az arcomon. Nem tudom, meddig maradt még a mi falunkban Gálovics Ferenc. Még azon az őszön középiskolás diák lettem, aztán költő és riporter. Szinte véletlenül éveken át a lap ipari rovatának írtam a cikkeket, riportokat. Megvallom, gyakran a tudatlanságtól törpén álltam a gépek mellett, de szakmai tudatlanságomat sohasem lepleztem, sőt őszintén megvallottam munkás riportalanyaimnak. akik az őszinteségre mindig-mindig türelmes magyarázattal válaszoltak. udom, ezek az élmények túlságosan sekélyek lennének ahhoz, hogy költőként is felelősséggel szóljak a munkásokhoz. A minap egyik nagy gyár munkásszállójában amolyan irodalmi csevegés közben meg is kérdezte valaki, hogy én, a faluról jött költő, nem érzem-e magamat közöttük idegen környezetben. Nem, mondtam, most már nem. Most már gyakran találkozom munkásokkal. Ugyanis népes családomnak éppen a fe_e gyári munkás. Szokatlan szolgálat Dunakeszin azonban olyan ötlet született, amelynek megvalósulása lehetővé tenné, hogy az öreg vízi jármű újraéledjen. A város Duna-parti j szakaszán, ahová egyébként is ; sport-, szabadidőparkot tér? veztek, a szárazföldön kapna 1 helyet, a környék szállodai i kapacitását növelné, miköz- j ben kiszolgálna szórakoztatási j és kulturális igényeket. Az elképzelés nem kizáró- ; lag üzlet. Sőt — mivel a zsám- I béki együttműködési szerződés példáján alapszik — éppen j olyan fajta csereberére épülne, amelyben mindenki megtalálná az érdekeltségét, ám a sok apró lépés valami komoly eredményt hozna. A hajót — az elképzelések szerint — a KISZ Pest Megyei és Dunakeszi Városi Bizottsága venné át korábbi gazdájától, a SZOT-tól, s átadná a Duna- toursnak üzemeltetésre. Az idegenforgalmi hivatal azonban a hasznot nem tenné zsebre, hanem egy gyermekes ifjúságvédelmi pénzalapba fektetné, amely az állami gondozottak életre indításához nyújtana segítséget. A Duna- tours mégis megtalálhatná _ a számítását, egyéb kiegészítő programok szervezésével. Szép, szép — mondanák a tervgazdálkodáshoz, a szigorú pénzügyi szabályokhoz szokottak —, de hol van minderre a fedezet? Hiszen a hajó felújításra szorul, nem két fillérbe kerül partra vontatása, felállítása, berendezése sem. Többeket érdekel Az ötlet akkor fog megvalósulni, ha éppen ezen a ponton sikerül az* érdekeknek találkozniuk. A Dunakeszi Városi Tanács például már csak azért sem lehet közömbös az ügy iránt, mert a parti sáv fejlesztésre kijelölt terület, a szabadidőpark kiépítésére előbb-utóbb mindenképpen költeni kellene. Ám rajtuk és a Dunatourson kívül jelentkeztek már más cégek is, amelyek érdemesnek tartják mindkét ügyet, az állami gondozottak támogatását és egy ritkaságszámba menő öreg hajó szórakoztató, üdülőcentrummá való átalakítását is felvállalni. T Barna rizs liszttel keverve Malomipari újdonság Az egészségesebb táplálkozást elősegítő új termékek gyártásának technológiáját dolgozták ki a Malom- és Sütőipari Kutatóintézetben. Egyebek között az úgynevezett barna rizsét, együttműködve a Békés Megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalattal. A barna rizs abban különbözik a jelenleg forgalomban levő. viszonylag nagy szénhidráttartalmú rizstől, hogy rostokban, vitanimban, könnyen emészthető zsír- és ásványi anyagokban, valamint enzimekben gazdag belső héját a feldolgozásánál kíméletes módszerrel megőrzik. Az intézet kutatói kidolgozták egy új. összetett gabonaőrlemény előállításának módszerét is. Búza, árpa, rozs és zab. megfelelő arányú keverékéből olyan lisztet lehet őrölni, amely önmagában vagy. pedig meghatározott arányban a szabványos liszthez adagolva felhasználható újfajta ke? nyér és pékáruk készítéséhez, A kutatók a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat megbízásából elkészítették a gyártóüzem terveit is. Erre a célra a jánoshalmi malom épületét és régi berendezéseinek egy részét használják fel. A gabonafélék keverékére, tisztítására és a liszt kezelésére alkalmas új gépeket az Élgép Vállalat gyártotta és szerelte fel a helyszínen. A jánoshalmi malom újjáépítése várhatóan mintegy 30 millió forintba kerül. > indulnak hazafelé a háziasz- szonyok. A főutcán már nemcsak a helybeliek, sétálgatnak ingujjra vetkőzve, a bámészkodók. az üzletek kirakatait mustrálok között ott vannak a kirándulók, az üdülők, a hétvégi házak gazdái is. A szűk sikátorok között még kevesen járnak a szerb templomot, a többi nevezetességet kutatva. Csodák csodájára a belvárosban még parkolni is lehet, de már nem sokáig. A májusban már ott a nyár üzenete, de most még tavasz van .,. Szöveg: Kövess László Fotó: Vimol» Károly
