Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
1981 MÄJUS 16., SZOMBAT &fMaa 7 A gyengén jövedelmezőt is felszámolják Nem szidják a szabályozókat HÜ A HÉT HÍRE RJkIC®MÁSIY © Budapesten megrendezték az iparvállalatok igazgatóinak országos konferenciáját. ® Székesfehérvár adott otthont a kábeltelevíziózás helyzetét elemző országos tanácskozásnak. % A Magyar Hidrológiai Társaság vitaülésen tekintette át a vízgazdálkodás külföldi tevékenységét. ® Kiállítás nyílt Budapesten, Könyvek a Német Szövetségi Köztársaságból címmel. • A hét híre az is, hogy lezajlott a fővárosban a kis- irtarnx fuvarozók orszáeos értekezlete. (Folytatás az 1. oldalról.) — Több ezer tojást vásárolnak dolgozóink a szövetkezet tojóházából, minden alkalommal, amikor árusítunk — mondja dr. Czerván Márton, a Rákosvölgye Tsz elnöke, amikor arról kérdezem, mi a titka a gazdaság nem mindennapi sikereinek, eredményességének. — Ez a vásárlás nálunk úgy zajlik, hogy egy asszonyka vezeti a traktort, amely a tojást szállítja, ő árul, ő kezeli a kasszát, s amikor elfogyott a tojás, összesít és elszámol. Nincs külön traktoros, eladó és adminisztrátor. Egy ember végzi el mindezt. És így történik más területen is. Gondolom, az sem túl gyakori, hogy az adminisztratív dolgozók létszáma alig éri el a produktívak hét-nyolc százalékát. És még itt is vannak tartalékaink! Az év első három hónapjában tizennégy irodai állást szüntettünk meg Nemcsak a veszteséges ágazatokat számolják fel, hanem ez a sors vár a gyenge hatékonysággal termelő részlegekre is. Ám az emberek többsége nem kerül az utcára, hiszen a szövetkezetben bőven akad olyan tevékenység, ahol szükség van a munkáskézre, Megnőtt a vállalatok érdeklődése az átképzési támogatás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint 1986-ban 148 vállalat csaknem 8500 dolgozója kapott anyagi támogatást új szakma elsajátításához, csaknem kétszer annyian, mint" egy évvel korábban. .A legtöbb — 1600 dolgozó átképzésére Borsod megyében került sor, a fővárosban pedig közel 1200-an tanulták ki új szakmájukat központi segítséggel. A támogatásban részesültek valamivel több mint 10 százaléka Fejér megyei vállalatoknál dolgozik. igen kevesen kényszerültek viszont új szakma elsajátítására Veszprém, Vas, Pest, Komárom és Békés megyében. Az átképzési támogatást igénybe vett munkáltatóknak csaknem a fele ipari vállalat, közel .'egyötöde pedig mezőgazdasági üzem volt. Az iparban a dolgozók többségének a termékszerkezet változása vagy a technológia korszerűsítése miatt kellett új szakmát tanulnia. A mezőgazdasági üzemek nagyobbrészt azoknak a dolgozóiknak a számára igényeltek átképzési támogatást, akiknek a foglalkoztatását alaptevékenységük keretében már nem tudták biztosítani. Több esetben olyan pályakezdők részére is folyósították a támogatást, akik vállalták, hogy munka mellett kitanulják valamelyik hiányszakmát. A munkaerő vállalatok közötti átcsoportosítása a legtöbbször gyárak, üzemek eladásához kapcsolódik. Az átvett gyárakban, üzemekben dolgozók általában új tevékenységbe kezdenek, s emiatt aki maradni akar. annak igazodnia kell az új igényekhez. Tavaly már 14 vállalat kérte a központi támogatást 900 új, valamely gyárral együtt átvett, illetve más munkáltatótól átcsoportosított dolgozója részére. Az átképzési támogatás rendszerét 1983-ban , vezették be. Az első esztendőben alig néhány, vállalat élt ezzel a lehetőséggel, s még 1984-ben is mindössze 19 vállalat 2800 dolgozója részesült átképzési támogatásban. Azóta egyre élénkül az érdeklődés. 1985-ben már csaknem 4700, 1986-ban pedig közel 8500 dolgozó átképzéséhez kaptak központi támogatást a munkáltatók. Az igények ilyen mértékű növekedéséhez hozzájárult az is, hogy 1985-ben kiszélesítették azoknak a dolgozóknak a körét, akik számára a vállalaolyan munka, amely nagy nyereséget hoz. Órabérben dolgozó ma már alig van a Rákosmezeje részlegeinél, de a normában teljesítők számára is természetes, hogy a követelményeket rendszeresen felülvizsgálják. — Egymillió híján egymil- liárd forint volt az árbevételünk tavaly — folytatja az elnök. — És annak ellenére, hogy az 1986-os egy főre jutó nyereségünk csaknem harmincezer forinttal csökkent, még így is több mint négyszerese az országos átlagnak. Az idén tovább csökkent a létszámunk, feladataink viszont egyre nagyobbak. Aszály sújtotta tavaly a szántóföldi növénytermesztést. Hogy a veszteség mégsem volt olyan súlyos, az a jó gazdálkodásnak, a tehergépkocsik és egyéb berendezések bérbeadásának köszönhető. A tojóház és a jércenevelő példája is bizonyítja, milyen az ösztönzési rendszer a Rákosvölgyénél. A dolgozók -r- nagyon alacsony a létszám — tojásonként hat és fél fillért, jércén- ként 7 forintot kapnak. Az eredmény: a nyereségterv magas túlteljesítése, kifogástalan munkafegyelem. tok igénybe vehetik ezt a támogatást. hz elkövetkezendő években várhatóan egyre jelentősebb szerepe lesz a dolgozók átképzésének a termékszerkezet korszerűsítéséhez . szöveges szakképzett munkaerő biztosításában, a gazdaságtalan területekről felszabaduló munkaerő újraelhélyezkedásébén. A gazdasági előrejelzések is az átképzések fokozódó jelentőségére hívják fel a figyelmet. A gazdaságban megélénkülő szerkezetváltozásokkal összhangban várhatóan felerősödnek azok a törekvések, amelyek célja a munkaerőnek a gazdaságtalan tevékenységekből a hatékonyan fejlődő területekre való átirányítása. Ez az iparban — ahol várhatóan a legdinamikusabb lesz a termékszerkezet- és a technológiaváltás — körülbelül 100 ezer dolgozót érint 1987. és 1990. között. Közülük mintegy 45 ezren várhatóan el tudnak majd helyezkedni eredeti szakmájukban, de 55 ezer dolgozó csak átképzéssel találhat majd új munkahelyet. Mindez új követelményeket támaszt az átképzések rendszerével szemben is. Mint minden üj eszköz, a video is hatalmas karriert futott be hazánkban az elmúlt években. Pozitív és negatív hatásairól nyilvánosság előtt is értekeznek az illetékesek. A házi filmtárak, a rossz vagy jó értelemben csemegének számító videofilmek szűkkörű vetítése azonban bármennyire is szaporodik, csak egyik formája az új technika felhasználásának, s ráadásul nem is legérdekesebb. Sokkal fontosabb, társadalmi, politikai kérdés, hogy a videotechnika lényeges szerepet tölthet be a közéletben, elősegítheti a demokratizálódás folyamatát. Az új technika hírközlő, kapcsolatépítő szerepét , hazánkban is hamar felismerték. Első kezdeményezések egyike volt, amikor Leninvárosban a művelődési központ videó- híreit egy üzlet kirakatában elhelyezett képernyőn nézhették meg a helybeliek. (Ilyenfajta próbálkozások tanúi lehetünk — igaz, tíz év késéssel — ma megyénkben, Tá- piógyörgyén, Nagykátán is.) Aztán elsőként Pécs kertvárosában, 1600 lakást kapcsoltak be a kábeltévé-hálózatba, majd a főváros XI. kerületében Gazdagrét következett. — Nem volt könnyű döntés, amikor az idén felszámoltuk a kertészeti üzemegységet. De mivel veszteséget nem termelhetünk, így kellett határozni. Tudomásul vesszük, hogy a népgazdaságnak nincs szüksége a nagyüzemi zöldségtermesztésre. Bezártuk a virágboltot is és ez a sors vár minden olyan tevékenységre, ami nem hoz elég hasznot. Sokféle ipari tevékenységünk van, ezek egyre nehezebben jutnak megrendeléshez, a kisvállalkozások konkurenciája miatt. Számos önelszámoló egységet hoztak létre, de a termelési eredményeket havonta összesítik, pontos képet kapnak az eredményekről, s azonnal intézkedni tudnak ott, ahol lemaradás, hiány mutatkozik. — A háromszázmilliős költséggel készült borkombinátunk tavaly harmincmillió veszteséget hozott. Ez nem tragikus, hiszen ráfizetéses volt első évben a ma rendkívül eredményes hűtőház és a sertéstelep is. De ennek ellenére levontuk a következtetést, ma már új vezető áll a mogyoródi borászat élén — folytatja az elnök. A Rákosvölgye Tsz dolgozóinak átlagbére kilenc százalékkal növekedett tavaly. Az idei tervek nyolc-tíz százalékos emelést ígérnek. Ám ehhez a hozzáadott értéknek legalább tizenöt százalékkal kell nőni. Ezt mindenki megérti errefelé, hiszen látnivaló, hogy aki akar és tud dolgozni, az többet kereshet. De az is természetes, hogy csak ott nőhet a jövedelem, ahol megtermelték fedezetét. Az 1949-ben alakult, s azóta több egyesülést megélt szövetkezet egymás után négyszer nyerte el a Kiváló címet. Jubilál az elnök is, hiszen éppen huszonöt esztendeje áll a szövetkezet élén. Végezetül hozzáteszi: — Talán a kívülállóknak magasak a mi követelményeink. Valóban sokat követelünk az emberektől, az is elriaszthat egyeseket, amiért nálunk nem szenzáció, hogy munkahelyeket szüntetünk meg, embereket küldünk el. De mégsem jelentenek ezek a kellemetlen döntések gondot, mert mindez a dolgozókért, a gyarapodásukért van. Talán meglepődik azon, hogy nem szidom a .szabályozókat. Akár szidom, akár nem, ezek szerint kell gazdálkodni. Okoznak bosszúságot, átmeneti zavart, de úgy gondolom, ahol szigorú á számonkérés, de következetes az elismerés, ott eredményes a gazdálkodás is. M. K. Ma már fölsorolni is nehéz lenne, hány településen működik kisebb-nagyobb létszámú résztvevővel kábeltévéhálózat. Ám a többnyire egyéni kezdeményezésekből születő rendszerek kivétel nélkül magukon viselik a „gyermek- betegségek’’ jegyeit. A városi tv-stúdiók jogállása, feladata, felügyelete, anyagi háttere ugyanis a mai napig rendezetlen. Az első lelkesedés persze elfedi az ügyet felvállalok előtt a későbbi nehézségeket. Mint ahogy már hírt adtunk róla, nemrégiben Dunakeszin kezdett városi tv-stúdióvá válni a videó-egyesület. A városi televízió megtisztelő ranghoz ugyan még hiányoznak a szükséges engedélyek, ám csak ezek birtokában derül majd ki igazán, mi minden egyéb kell még a hosz- szú távú műsorkészítéshez. A Barátság út 550 lakását behálózó videó-egyesület Szabálysértési bírságok Utóvizsgálatok A magánkereskedőket először tavaly az utolsó negyedévben keresték fel a dabasi népi ellenőrök. Miként akkor beszámoltunk róia, annyi szabálytalanságot találtak az áralkalmazással és feltüntetéssel. a bizonylati fegyelemmel és a pénztárkönyvek vezetésével kapcsolatban, hogy — két kivétellel — minden ellenőrzött üzlet tulajdonosa ellen szabálysértési eljárást kezdeményezhettek volna. A dabasi NEB akkor úgy határozott — ezt is megírtuk —, hogy utóvizsgálattal győződik meg a magánkereskedők működésének változásáról. Nos, valóban, a fájuk vonatkozó jogszabályok tiszteletét tapasztalhatták ezúttal az ellenőrzött tizennyolc üzlet közül nyolcban. Ugyanakkor nyolc magánkereskedővel szemben szabálysértési eljárást kellett kezdeményezniük a tanácsoknál. A most vizsgált üzletek közül nyolcban nem vezetik a pénztárkönyvet, s nem tudják felmutatni az árubeszerzési számlákat. (Megírtuk, ezeknek a dokumentumoknak a hiánya nagyon nagy adózatlan jövedelmek és más törvénytelenségek leplezésére ad lehetőséget.) Két üzletben a magánkereskedő távollétében a ki tudja, milyen címen ott dolgozó eladók semmiféle felvilágosítást sem adtak a népi ellenőröknek. Az árkalkulációval és árfeltüntetéssel kapcsolatban öt üzletben követtek el szabálytalanságot. Találtak az ellenőrök lejárt szavatosságú árut, érvénytelen egészségügyi könyveket, néhány helyen nem találtak viszont osztályba sorolási határozatot, minőségi kifogások intézéséről szóló tájékoztatót, hitelesített mérleget. így aztán most a községi tanácsokon a sor, hogy kiróják a bírságot az Örkényi Deák György kifőzdés, a gyáli Kaie- ser Pál kisvendéglős és Bérezi Imréné sport-rövidáru, ajándéktárgy-kiskereskedő, a dabasi Czimmermann Ferenc tüzelő- és építőanyag-kereskedő, Weisz Lajosné rövid-divatáru kereskedő, Bódi Pál- né virágkereskedő és Ódor Istvánná vegyeskereskedő, valamint a bugyi Sztojka Mi- hályné divat-bazár üzlettulajdonos terhére. A dabasi NEB szerint a tanácsi ellenőrzések gyakoriságát növelni kellene a magán- kereskedők üzleteiben, a bírságok összegét pedig úgy kellene megállapítani, hogy azok visszatartsák a kiskereskedőket a szabálytalanságok elkövetésétől. Most ugyanis bebizonyosodott, hogy a korábban megbüntetett üzlettulajdonosok magatartása mit sem változott a bírságok kifizetése Ót" ugyanis sem önálló stúdióval, sem saját felszereléssel nem rendelkezik. A riportfilmek, helyi politikai fórumok, érdekességek felvételéhez a szakmunkásképző intézet videokameráját kell kölcsönkérniük. A program összeállítói, szerkesztői, az alkalmi riporterek, szóval a helyi adásokat készítők valamennyien társadalmi munkában, lelkesedésből vállalták az ügyet. A gyakorlat azonban — valamennyi városi televízió esetében — bebizonyította, hogy a rendszeres műsorszórást, a színvonalas és folyamatos tájékoztatást a helyi közélet eseményeiről nem lehet társadalmi munkára építeni. A kábeltévé-hálózatok fenntartása azonban nemcsak a műsorok előállításának költségét kell viselje. Még szerencsésebb esetekben is. amikor sikerül megteremteni a stúdió munkájához szükséges minimális technikai feltételeket, hajlamosak megfeledkezTréfa, nem több, a vasko- sabbak közül való, s azt sem mondhatni, nem rejt olykor némi igazságdarabkát. így hangzik: a (magán)fuvarozók védőszentje nem a templomban, hanem a tanácsházán található. A megye gazdasága nem büszkélkedhet — az országban sem különb a helyzet — a legutóbbi években dinamikusan fejlődő részterületekkel. A ritka, a szabályt erősítő kivételek egyike a fuvarozó kisiparosoké. S ahová sokan mennek, mint vállalkozók, ott pénznek, jövedelemnek kell lennie. S ahol sokan vannak, ott elkerülhetetlen a verseny megjelenése, választék árban, a fuvarhoz kapcsolódó szolgáltatásokban ... Gondolnánk. Gondolhatjuk. Csak éppen tévedünk. Már ami a versenyt, a választékot illeti. A megyében minden erőlködés, próbálk®zás, noszogatás ellenére is — bizonyítandó, gazdasági természetű érdektelenségre nem gyógyír az erkölcsi ráolvasás — a szocialista szektornak, azaz a minisztériumi és tanácsi vállalatoknak, a szövetkezeteknek éppen hogy tíz százalék feletti a részesedése a lakosság teherszállítási igényeinek kielégítésében. A piacot tehát a fuvarozó kisiparosok uralják, majdnem kilencvenszázalékos részesedésük — ráadásul települések sokaságán egyedüli jelenlétük — önmagáért beszél, fölössé teszi a szerepükről, súlyukról szóló kommentárt. Ez a szerep, ez a súly azonban — tisztelet azoknak, akik nem így cselekednek — gyakran csábít magánfuvarosokat tilos terepekre. Például árkartell alakítására, amikor a községben a tüzelőt — legyen az szén, olaj, bármi — a teherszállító kisiparosok az egymás között egyeztetett, azaz „szabott” áron juttatják el a megrendelőhöz, s ez az ár bizony magas, nincsen arányban a teljesített szolgáltatással, csak éppen ... csak éppen nincsen más választás. A tilosnak, a nem mindig teljesítményarányos árnak jelentős a vonzereje. A megyében a hagyományosnak tekinthető szekérfuvarozók mellett — számuk a csúcsot adó majdnem ezerről most már ötszáz alá csökkent — egyre ni a folyamatos fenntartási, fejlesztési költségekről — kik is? — most bízvást hagyhatjuk homályban a felelőst, hiszen a mai napig tisztázatlan, a fenntartás tulajdonképpen kit is illet. Az eddigi gyakorlat szerint a helyi tanácsok hasítanak ki valamennyit a kábeltelevízió fenntartására. többnyire a művelődési költségvetés terhére. Ám — mivel a helyi műsorszórás egyáltalán nem minősíthető az alapellátás részének — könnyen faraghatok ezek a költségek, ha valahol szorít a cipő. Nyilván érzékenyen érintené a Dunakeszi Tanácsot, ha hirtelen — számtalan sürgős kiadása mellett — még a tv- stúdió létrehozását, felszerelését és üzemeltetését is vállalnia kellene. Márpedig hosz- szú távon, szinte teljesen amatőr körülmények között, egyesületi formában a dolog aligha működhet. Hiába vállalja nagyobb tábort alkotnak a tehergépkocsival szállítók. Napjainkban számuk háromszorosa az 1983. évinek — a személyszállító kisiparosok, azaz a magántaxisok esetében hasonló a gyarapodás mértéke —, ami azért azt mutatja, nem okvetlenül a hideg vízre való csábítja ide a vállalkozókat. Némelyikük ugyanis — főként, ha kiadásairól, adózásáról van szó — azt szeretné elhitetni, semmi más, pusztán a hideg vízre való. azaz a nagyon szerény megélhetés fedezete marad meg neki tiszta jövedelemként ... Amit azért nem kell okvetlenül elhinnünk, főként akkor nem, ha tudjuk, szabálytalanul persze, de vannak, akik két-három kocsit is futtatnak, a rakományokhoz maguk hozzá sem nyúlnak — teszik ezt az alkalmazottak —, s ami a tarifőri munkát illeti, a főnökök olykor mintha az alvázszámot szoroznák be a motorszámmal, s ezen a módon állapítják meg a fuvar díját. Bevallottan most már fél- milliárd forint felett van a teherszállító kisiparosok teljesítményértek értéke egy esztendő alatt a megyében, s ez az 1975. évi ilyen összegnek több mint a hússzorosa...! A növekedés ilyen mértéke — hangsúlyozandó, ez a bevallott, a hivatalosan megállapított összeg — valamit talán érzékeltet abból, úgy mellékesen és balkézről mi kerülhet még be a bugyellárisokba. A szakma maga, azaz a fuvarozó kisiparosok tehetnek a legtöbbet azért, hogy — amint azt egymás között nevezik — ne a suskát, azaz a tilos úton bevett, eltitkolt forintot, hanem a megengedett módon és jó munkával szerzett jövedelmet társítsa a közvélemény hozzájuk. Akkor ugyanis nem lesz különösebb jelentősége annak, mennyit is keresnek... ma azonban nem minden rakomány a tisztesség rakománya a gépkocsi platóján. A tisztességes, a döntő többség ugyanis tudja, nem arra vállalkoztak, hogy sok-sok pénzt keressenek bármi áron, hanem hogy lakossági szolgáltatásból éljenek meg, akár az átlagosnál jobban is. S ezt a kisebbséggel a szakmának magának kell megértetnie. Mészáros Ottó a városi pártbizottság a politikai irányító szerepet, hiába nem sajnálnak munkát, fáradságot — még egy darabig — a műsorkészítők, a helyzetet rendezni kell. Már csak azért is, hogy a helyi adás betölthesse azt a szerepet, amely megilleti a város életében: valóban a közéletet serkentő, az ellentmondásos nézeteknek is fórumot biztosító várospolitikát alakító sajtóorgánum legyen. Sokan mondják persze, hogy a kábeltelevíziózás — üzlet. Méghozzá jövedelmező üzlet, amennyiben jelentős bevételeket hoz a hirdetés, a helyi vállalatok propagálása. Sőt — nem egy városi kábeltelevíziós stúdió gyakorlatában már ez is szerepel — bizonyos megbízásokra jól fizető referenciafilmeket készítenek, ez is növeli a bevételeket. Mindez azonban, ha netán fedezné is a működési költségeket, semmiképpen nem elegendő a technikai színvonal emelésére, fejlesztésre. Ilyen és hasonló problémák tisztázására lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi helyi kábeltévé-hálózat betölthesse a neki szánt szerepet. Márványi Ágnes Az eddigi tapasztalatok Átképzési támogatások Cseri Sándor Nem a lépcsőházi politika eszköze Kábeltelevízió gyermekcipőben
