Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-13 / 111. szám

Tanulmányok a múltról r A Pest megyei muzeológu­sok nagyszerű kötettel lepték meg az érdeklődőket, mind­erről az olvasó már a lapoz­gatás közben is megbizonyo­sodhat. Ikvai Nándor szer­kesztette a könyvet, amely a Studia Comitatensia 18. kö­tete, s amelyben számos ta­nulmány ceglédi vonatkozá­sú. Nagy Varga Vera, Ma­gyar Antal, Kocsis Gyula, Máté Bertalan és Reznák Er­zsébet írásai az egész kötet harmadát képviselik, amely írások olvasmányos és alapos forrásfeltáró jellege mellett kiváló képanyagával válik igazán színvonalassá az em­lített ceglédi fragment. Nagy Varga Vera a helyi református vallású lakosság házassági kapcsolatait vizs­gálta az 1723—1810, közti időszakban gyűjtött több mint 4000 adat alapján. Hal­latlan nagy és időigényes munka volt, amely mind új­szerű feldolgozási módszerei­ben (matematikai módszerek alkalmazása), mind elemzésé­ben fontos tanulmány. A biológiai értelemben vett ke­veredés lehetősége adva volt, hisz az egyik házasfél 37 te­lepülésről kerülhetett ide, s a három város endogámiájáról sem lehet beszélni, lényegé­ben a párválasztásban Nagy­kőrös, Abony és Pánd emel­kedett ki. Az interurbánus kapcsolat nem a módos, ha­nem a közép- és kisgazdák viszonylatában volt bizonyít­ható Cegléd—Nagykőrös kap­csolatában. Magyar Antal a ceglédi katolikus népesség háztartás­szerkezetével foglalkozik, s már az elején izgalmas ok­fejtést tár elénk: megfejt két lélekösszeírásban rejlő ellent­mondást. Az égjük összegező tévedett, mert az első áldozó- kat kétszer számította a szummába. Magyar Antal megmagyarázza, hogy miért volt vonzó Cegléd a környék­ben és távolabb lakó jobbá­gyok számára, s hogyan kez­dett újra gyarapodni a város katolikus népe. Ez annak el­lenére igaz, hogy egyes néze­tek szerint valamiféle ked­vezményeket kaptak volna a betelepülő katolikusok. A közölt birtoknagyságra és fe- lekezetre vonatkozó táblázat mindezt be is bizonyítja: ugyanez érvényes a másik vizsgált felekezetre, az evan­gélikusokra. A telken alkal­mazott munkások, szolgák száma szintén ezt látszanak megerősíteni. Kocsis Gyula egy ceglédi család két évszázados gazda­sági-történeti vizsgálatát vé­gezte el. Mint a szerző írja, véletlen irányította figyelmét e témára, egy gazdasági napló és két végrendelet ugyanan­nak a Csurgai családnak az őseitől származott. 200 év óriási idő, több i emberöltőnjü egy család, nemzetség életé­ben — s ha az kutatható is, hallatlan nagy szerencse. A teljes genealógia mellett megismerhetjük a családi. fo­tókat, a tanya helyét, a ház alaprajzát, s minden apró részletében a Csurgai család gazdálkodási rendjét és nép­mozgalmi adatait. A család­tagok életrajzi és foglalkozá­si adatait táblázatosán közöl­te Kocsis Gyula. A Ceglédi Városi Tanács Tcldy Ferenc Kórház- Rendelőintézet műszaki osztálya felvesz kazánfűtőt villanyszerelőt gépjármuszerelo, szakmunkást tovóbbó közép- vagy felsőfokú végzettségű építőipari szakembert Jelentkezni lehet a kórház műszaki osztályán. Máté Bertalan a nagygaz­dáknál alkalmazásban lévő személyek javadalmazását vizsgálta a XIX. század alap­ján. Csurgai István, Farkas István és Dávid Sándor pa­rasztnaplói igen jó forrást jelentettek, amelyekbe min­den fontos időjárási ese­ményt, gazdasági tényt, vé­leményt, pénzforgalomra utaló megjegyzést bevezettek. A járandóság többféle rész­ből állt: készpénz, vetemé- nyek, ruha és csizma, tűzre- való. Béresek gyakran a szomszédos településekből ke­rültek Ceglédre, pl. Tápiósze- léről is. A természetbeni jut­tatások az alkalmazottak ház körüli gazdálkodási kedvét és anyagi képességét növelni tudták. Reznák Erzsébet tollából a külterületi iskolák és tanítók működését, számszerű adatait elemző írást olvashatunk. Igen hasznos, de nem hely­töltő fotók önmagukban a két világháború közti idősza­kot idézik. Az egyik képen a tanyasi iskolásgyerekek a Kámáni erdőben a madarak és fák napját ünnepük. A Horthy-korszak tanítóinak sorstörténete különösen érde­kes, ki hány évet tanított egyik vagy másik helyen, s bizony mint néptanítók meg­érdemlik, hogy ilyen teljes­ségre törekvő írásban megis­merhessük legalább a nevü­ket és működési korszakukat. Surányi Dezső Kenyér és béke A városi pártszékház aulá­jában festmények, grafikák sorakoznak a falakon. Egy al­kalmi kiállítás képei. Számos településen végigvándoroltak már, és Cegléden zárul a be­mutatkozások sorozata. Május 29-éig láthatja a közönség a Kenyér a képzőművészetben című tárlatot. A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat volt a vándorkiállítás szervezője, alkotók sokaságától kölcsönöztek a témába vágó műalkotásokat. Erről beszélt bevezető szavaiban Boros András igazgató. Bállá János, j a városi pártbizottság első! titkára megnyitó beszédében ! elmondotta, hogy nyelvünkben | a kenyér szinonimája egy másik szép magyar szó: az élet. Ahhoz pedig, hogy min­dig elegendő kenyér kerülhes­sen az asztalunkra, békére van szükségünk. Ez minden józan gondolkodású ember vágya, s így kapcsolódik össze a ke­nyérről szóló kiállítás a bé­kehónappal, melynek esemé­nyei azzal a megemlékezéssel folytatódtak, amelyet a fasiz­mus felett aratott győzelem 42. évfordulója alkalmából rendeztek a Szabadság téren. A fák kibontakozó lomb­sátra alatt a fegyveres testü­letek tagjai álltak díszőrséget a szovjet hősök emlékművei­nél, Varga Erzsébet, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének tagja mondott emlékbeszédet, majd megkoszorúzták a két obelisz- ket. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM 1987. MÁJUS 13., SZERDA Brigádok az Evigben Jó a közösségi szellem Az Évig ceglédi leányválla­latának Zrínyi Ilona szocialis­ta brigádja évek óta töreke­dett a leányvállalat kiváló brigádja cím elnyerésére — és most a hattagú közösség elnyerte a méltó elismerést. A címre pályázók közül ők let­tek az elsők: mondhatjuk, hogy ez a hat nő mindenkin túltett. S ez igazán nem cso­da, hiszen nagy múlttal ren­delkezik a közösség, 17 éve élnek és dolgoznak együtt, jó szellemben mind a munkában, mind a magánéletben. 1970- ben még tizenöten voltak, mára hatan tartottak ki, ve­zetőjükkel, Kádas Benőnével az élen. Gazdasági munkájuk a kis­motorüzemhez kapcsolja őket, s bár egy kivételével valamennyien édesanyák, munkájukat igyekeznek lehe­tőleg kifogástalanul és fe­gyelmezetten elvégezni. A brigád vezetője úgy véli, hogy a munka minőségén még lehet javítani, és akkor ke­vesebb gondjuk lesz majd a selejtjavítással. Nem lehet el­menni szó nélkül amellett sem, hogy mindenkor és min­den kommunista műszakon 100 százalékos létszámmal vettek részt. Egyszer vagy többször va­lamennyi brigádtag megkapta a Kiváló Dolgozó címet, egyi­kük pedig a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést. Sági Károlyné, a Hazafias Népfront tagjaként is dol­gozik a leányvállalat közössé­géért, egyben ő a vállalat nő­felelőse. Jaczina Ferencné szakszervezeti bizalmi a kis­motorüzemben, a helyettes pedig Köti Istvánná. Kádas Benőné brigádvezető tagja az Országos Nőtanács­nak, ugyanakkor a kismotor­üzem főbizalmi-helyettese is. Amennyire erejük és idejük engedi, hiszen a gazdasági és társadalmi munkán túl családjukkal is törődniük kell, igyekeznek művelni magukat, szívesen járnak színházba, olykor még más megyébe is elmennek megnézni egy-egy jó színházi előadást. Kádas Benőné szavaiból az csendült ki, hogy legjobban az igazán kitűnő közösségi szellemükre büszkék, s ez az összefogás az Évig óvodájá­nak patronálásban mutatko­zik meg különösen. A párt- és a szakszervezet, valamint a KISZ-íiatalok támogatásával, ugyanakkor az igazgató be­leegyezésével hagyománnyá tette a Zrínyi Ilona közössége a szép karácsonyi ünnepséget, amelyet a gyerekek kedvére a gyárban tartanak. A vállalati autóbusszal 80-100 gyereket hoznak ki az óvodából a vál­lalat ebédlőjébe, ahol szépen feldíszített karácsonyfa, alatta pedig játékok, ajándékok vár­ják a csöppségeket. A gyári karácsony igazán szeretettel­jessé avatja az összetartozást, amire a brigád tagjai másnap az óvodában megtartott fenyő­faünnepségen dupláznak rá. A leányvállalat kiváló bri­gádja nemcsak szűkebb közös­ségük és a gyerekek összefo­gásán munkálkodik, hanem a város és a vállalat jó kapcso­latait is ápolja. Megépítik a központi bázist Nagypapa nyomdokában az unoka Külső és belső kényszer egyaránt motiválja a Munkás­őrségnek azon törekvését, hogy az egy-egy esztendőre szóló kiképzési feladatokat a minimálisra redukálja. A tennivalók ésszerű szelekciójá­val, a gyakorlatok tartalma­sabbá tételével évek során számokkal is jól kifejezhetően sikerült csökkenteni az igény- bevételt, s e nyereség a nép­gazdaságban és az egyéni élet­ben kristályosodott ki. Természetesen ez a folya­mat sem hághatja át az ész­szerűség határait, jól körülír­ható az a követelményszint, amiből már nem lehet enged­ni tovább. Ám körültekintőbb, rugalmasabb szervezéssel, ha­tékonyabb parancsnoklási szisztémával az így megma­radt feladatokat is lehet oly­képpen rendszerezni, hogy minél kevesebb időveszteség érje a munkahelyet, s kevés­bé szenvedje meg a család a férj, fiú vagy feleség távollé­tét. A Mészáros János munkás- őregységnél az elsők közt ve­zették be az úgynevezett egy­ségszintű összevont gyakorla­tokat. Az eddig elaprózott képzésből, amit csak lehetett, 3—4 napba koncentráltak. Ez­zel a felkészülések, ki- és be­vonulások sok-sok részidejét és az ezzel együtt járó anyagi kiadásokat takarította meg. De a dolognak ez csak az egyik oldala. Idővel bizonyos­sá vált, amit előbb csak sej­teni lehetett, hogy a „bentla­kásos” gyakorlatoknak morá­lis értéke is van, elősegíti, erősíti a kollektív, fegyvertár­si, baráti kapcsolatokat. Az 1987-es kiképzési ciklus első félidejére teszi a koronát a rövidesen sorra kerülő ösz- szevonás is, ami hagyományo­san és stílusosan tábori körül­mények között zajlik majd. Az egységtörzs munkatársai már hetekkel előtte lázasan készülnek az eseményre, s ami rájuk vár, igazán nem kevés, hiszen az igencsak fo­gósnak tűnő, gyakorlati fel­adatok mellett a három szá­zad és a törzs szabadidős, kulturális, sporttevékenységét is meg kell szervezniük. A négy napra meglehetősen tar­talmas programokat tervez­nek, s közöttük aligha találni akár egy üres percet is pir­kadattól késő estig. Kása Sándor egységparancs­nok elmondta, hogy éppen az éves igénybevétel csökkentése érdekében az összevont gya­korlatok közé a lövészetet is beépítették most, amelyet lépcsőzetesen hajt végre a ceglédi, nagykőrösi és abonyi századok állománya. Az év további részében még egy soros lövészeten vesznek részt munkásőreink, ősszel a zárógyakorlat következik, ami vizsgaszerű számadás lesz a 87-es kiképzési évről, melvnek végére a késő őszi ünnepélyes alegységgyűlések tesznek pon­tot. Pendítsünk meg egy-két gondolatot az utánpótlás hely­Cseh Tamás Ahol a várat beveszik Ügy látszott, hogy a Jóslat gyünk semmire. Velük már in- után bevégződik az a műfaj, kább beszélgetni kéne, ko- amit Cseh Tamás egymagában moly, férfias vagy akár csa- képviselt. Aztán a rövid hall- ládias dolgokról. Megvitat­gatás mégiscsak új műsort ni __ nem azt, hogy kinek szü lt. Cseh Tamást a Mélyre- kinek mennyi a rezsije ... vetfíLC1fir«ívbT^aKj4l,kÖ" “ Azok az a>tók tehát öl­tésre beszelge- tozatlanul csuktavannak? — Térjünk vissza az időben, ^torn’ *§en­egészen az Égboltsapkájú című dalig, ami a legutóbbi nagyle­mezen hallható. ,,Aki előtt az ajtót becsukták, és azt kiált­ják, rosszkor születtél...” Te­hát a korosztályod, mert vala­mennyi ének róla szól. Egyál­talán érdekel még az a kor­osztály? — Persze hogy érdekel. Ah­hoz van közöm, vele vannak közös mozdulataim, emlékeim, ruháim, mindenem azzal a korosztállyal közös. De róluk le kellett mondani, mert ők azok, akik legritkábban jár­nak el, mondjuk színházba vogy előadásra, ők azok, akik nem férnek be az egyetemi klubba, mert nem tudják ki­re hagyni a gyereket, s az asz- szony nélkül el sem indúlnak. Tehát ők azok, akik a legke­vesebbszer tűnnek fel, teszem azt akkor, amikor én éneke­lek. De ezért egy cseppet sem haragszom rájuk, mert tör­vényszerű, hogy ennek így kel­lett történnie. Vigyázó szemei­met — ha Vannak ilyenek — azokra vetem, akik most utá­nuk jönnek, ők azért is izgal­masak, mert rajtunk már nem nagyon sok minden fog múla­ni, de rajtuk még múlhatnak dolgok. Végül is egyetlen dal sincs nekik címezve, úgy ér­tem, nem keresem a kegyei­ket, mégis óhatatlanul ők jön­nek be. Alapjában véve érzé­keny fajta, s bár néha rosszul viselkednek, mégis ők azok, akiknek még üzenni lehet. Üzenek én a kapun kívül álló­nak is, csak hát azzal nem me­pen legújabb kocsiját mossa, a harmadik küljöldi utat ter­vez nyáridöre ... — Ezek a fickók a hátsó ka­pun járnak be. Mert a kaput én olyannak képzelem, amin illik betörni. Meztelen szablyá- val, kengyel nélkül, aztán huss, tehát ahol a várat beveszik. A hátsó kapun besurranókrói nem tudok. Pedig ahogy elné­zem, teli van a vár a korosz- tályunkbeliekkel. Én teszek erre. Nem tudom, miért, vir­tusból, vagy hülyeségből. Mind­egy. Inkább úgy emlékezzen — Ha más nem is történt meg rólam a világ, hogy na, azzal a korosztállyal, de el- itt van ez a bolond, ez a négy múlt fölötte néhány év. S lovasával még mindig odakinn azért valljuk be, nem is min- toporzékol. Én ezt tartom szép- den változás nélkül. Az egyik nek, mert ez a vár bevételé- öltönyben és nyakkendőben nek módja. értekezletet tart, a másik ép­V. S. zetével kapcsolatosan is, ez mindenek közt talán a legiz­galmasabb kérdés. Pár éve még a folytonosság látszott megszakadni ennél az egység­nél, már-már több volt a le­szerelő, mint az újonnan jövő. Most megnyugtató a kép; a parancsnok szavaival élve: könnyedén sikerült teljesíteni az éves állományépítési ter­vet, s e munkához kiemelke­dő segítséget nyújtott a nagy­kőrösi pártbizottság apparátu­sa. örvendetes az is, hogy nem­csak a szép szónak, agitáció- nak köszönhető a szervezésben elért eredmény, hanem a meggyőződésből fakadó önel­határozásnak is. Nem kell bi­zonygatnunk, elég, ha arra gondolunk, hogy az egység tagjai közül sokaknak felnőt­tek a gyerekeik, a veteránok unokái, s e családok többsé­gében természetes az, hogy az apa, nagyapa nyomdokaiba lép a fiú, unoka, nem egy esetben a nagylány is. Vannak persze családon kí­vüli tényezők, minden bi­zonnyal az igénybevétel csök­kenése is közrejátszik abban, hogy az eddigi szkeptikusok is komolyan fontolóra vegyék: felcsapjanak-e a szürke ruhás fegyveresek közé. Ez a motí­vum akkor lesz majd igazán erős, ha sor kerül a központi bázis felépítésére. Az objek­tum révén — sok más előnye mellett — harmadára, negye­dére csökken majd egy-egy személyre vetítve az egyik legnagyobb terhet jelentő ügyeleti szolgálatok száma, ideje. A komplexum Cegléd város kebelében épül fel. A feltéte­lek adottak, s a munkálato­kat az idén nyáron elkezdhe­tik, számítva a bázisüzemek, valamint a munkásőrök sze­mélyes közreműködésére is. A segítség — miként ezelőtt — bizonyosan most sem ma­rad el. Ez lesz ugyanis a fel­tétele annak, hogy a feladat nagyságához mérten megle­pően hamar, már a jövő esz­tendőben birtokba vehesse az egység a régen megálmodott körletet. My. J. Fórum Nagy érdeklődés mellett zaj­lott le hétfőn, az estébe hajló órákban a ceglédi pártszék­házban az a fórum, amelyet a városi könyvtár rendezett. A meghívott előadó dr. Szerda­helyi István, a Kritika című folyóirat főszerkesztője tartott tájékoztatót az írószövetség idei közgyűléséről és az ezt követő vitákról. Pont idegenből? A Ceglédi Közgép . SE férfi NB I B-s kéziíabdacsa- pata eddig úgy szerepelt, aho­gyan azt korábban megszok­tuk: hazai pályán az első dön­tetlen után három győzelem következett. Most a Közgép szeretne idegenben is „beirat­kozni”, Szolnokon a tiszaligeti sportcsarnokban vasárnap 11 órakor kezdődő összecsapáson. Különbuszt indítanak a talál­kozóra, melyre a tornacsar­nokban Veres Attilánál és a Közgépnél, a kézilabdások szakosztályvezetőjénél, Höröm- pő Józsefnél lehet jelentkezni A szurkolóbusz a Kossuth Fe­renc utcai bútorbolt elől indul 9.45 órakor, melyre fel lehet majd szállni a tornacsarnok­nál is. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents