Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-13 / 111. szám
Május, június Magyar filmek múzeuma A Magyar filmek múzeuma című sorozatban májusban és júniusban nyolc alkotást mutatnak be a városi művelődési központban, mindig hétfői napokon, délután 5 órai kezdettel. Az első előadás május 11- én volt, az utolsó június 29-én lesz. A tervezett filmek: A bercsényi huszárok, Garzonlakás kiadó, Fűszer és csemege, Férjet keresek, Göre Gábor visz- szatér, Gül baba, Erzsébet királyné, Sarajevo. A filmek 1939-ben és 1949-ben készültek. A főbb szerepekben: Szi- lassy László, Szeleczky Zita, Pataki Jenő, Simor Erzsi, Jávor Pál, Szörényi Éva, Ung- váry László, Turay Ida, Tompa Sándor, Dajbukát Ilona, Karádi Katalin, Kiss Ferenc, Tasnády-Fekete Mária. Az előadásokra szóló bérlet ára 140 forint. Madarak, fák napja Busszal a parkba A budakeszi vadasparkban rendezik meg az idén Pest megyében a madarak és a fák napját. A május 17-i rendezvényre a Gödöllői Agrártudományi Egyetemről autóbusz szállítja az érdeklődőket a helyszínre. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás 'történetéről. Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Gaga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 110. SZÁM 1997. M A.TT’S 13.. SZERDA Az átlagosnál kevesebb alkalmazott Europas szinti liagi termék A népgazdasági és az egyéni érdekek, az apró települések fejlesztése, a környezet- védelem, a közeli munkalehetőség, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden határozta meg annak idején és határozza meg ma is üzemek, vállalatok vidékre telepítését. Megszoktuk már, hogy egy kis falun áthaladva eszterga- és marógépek sivítását, ko- pácsolást hallunk, gyárkémények füstjét látjuk. Mégis váratlanul ér bennünket, amikor a 30-as út bagi elágazásánál letérve, jobb oldalt hamarosan egy ipari létesítményt találunk. Itt működik a Monori Mezőgép bagi gyáregysége. Pót- és részalkatrész Kerek János igázgatót jelenlegi posztjára tavaly, a második félévben nevezték ki, de 1973-tól dolgozik a vállalatnál. Közben öt évet, az egyetemi tanulmányi időt, távol töltötte a cégtől. Diplomája megszerzése után először gyáregységvezetőként tevékenykedett, s most már tizedik hónapja ő a felelős az itt folyó munkákért, az itt dolgozó emberek sorsáért. Tizennégy év hosszú idő egy munkahelyen. Olvasóink fóruma Nem minden szabályozható — Mondja, mit csinál maga ott, annál a hírlapnál? — Régi ismerősöm kérdése támadóan cseng a gödöllői vasútállomáson történt találkozásunkkor. — Jöjjenek ki ide, nézzék meg, mi van itt! Két forintot kell fizetni, de kint is, bent is zárva vannak a vécék. Végig a kerítések mellé járnak az emberek, de azt is csak a férfiak tehetik meg könnyen. Aztán, ha jön a rendőr, megbüntetik őket. Naponta látom, ahogy az iskolások itt keringenek, keresik, hová mehetnének. Ezért fizetjük a településfejlesztést? Még nekem is kell, pedig egyedül vagyok, nyugdíjas vagyok. A Gödöllőn már szinte örökzöldnek számító, és sokak számára talán unalmasnak tűnő témával kapcsolatban Péter András állomásfőnöktől kértünk tájékoztatást. Látogatásunkat előre megbeszéltük, így papírköteggel az asztalán várt bennünket. Hivatkozott a MÁV hatvani körzeti üzemfőnökségének 18 pontos bérleti szerződésére, a 13 pontos üzemeltetési szabályzatra, valamint a szintén hivatalos aláírásokkal ellátott megállapodásra. Mindezekből megtudhattuk, hogy a váróteremben egymással szemben levő, valamint kívül, a körülbelül száz méterre, egymás mellé épített két helyiséget egyazon személynek adták bérletbe. A két férfi- és két női vécé felügyeletével megbízott, szabályszerű iparengedéllyel rendelkező bérlő leltárba vette a MÁV- tól az álló- és fogyóeszközöket, köteles azokról és rendeltetésszerű használatukról gondoskodni, saját költségén tisztítószereket beszerezni. Ezzel szemben a falon belüli csőtörés és alapcsatorna-dugulás elhárítása a MÁV-ot. terheli. A bérlet tárgyát albérletbe nem adhatja, takarítás időtartamára, tábla kihelyezése mellett lezárhatja a bérlő. Igaz, igény esetén ilyenkor is ki kell nyitnia. Hosszan sorolhatnánk tovább a feltételeket, de olvasóinkat minden bizonnyal nem a papírok, hanem a tények érdeklik. El kell ismernünk Péter András szavait is, mikor a kulturált viselkedésre, az emberi tudatra hivatkozik. Tudjuk, visznek el dolgokat, szemetelnek, firkáinak, de mégis... Aszódon is pár napot kísérleteztek a kétforintos módszerrel, rájöttek, nem vált be, abbahagyták. Ott miért lehetett? Fantáziánkat azonban legjobban az izgatja, hogy azok, akik aláírták, megkötötték ezeket a szerződéseket, jártak-e kint, a helyszínen. Ismerik-e egyáltalán a terepet? Mert mi el nem tudjuk képzelni, hogy egyetlen ember, még ha egész nap futkározik is a négy illemhely között, hogyan láthatja el megfelelően a feladatát. Szaladgál ide-oda, szedi le, zárja be a lakatokat, közben tisztességesen ki is takarít. Mikor van akkor annvi ideje, hogy legalább a bérleti díj fizetésére elegendő forintokat összeszedje? Bőven volt ideje ezalatt megismerni a gyártmányokat, a kollégákat, tapasztalatokat szerezni. Többek között azért is tőle érdeklődtünk, mivel foglalkoznak, mit termelnek, milyen körülmények között végzik a dolgukat a túlnyomórészt a Galga völgyéből — Aszódról, Ikladról, Galgahé- vízről. Túráról — bejáró dolgozók. Az 1960-as évek elején ezen a helyen gépállomás alapjait rakták le. Egy évtized múlva alakult meg a Monori Mezőgép, ekkor 5—6 kisebb vállalatot vontak ösz- sze. 1977-ig önelszámoló egységként működtek, kialakult profil nélkül. Ékkor előrelépés történt, egyesültek a bu- ; dapesti Forgách utcai gyár- | egységgel, együtt alkotnak j szoros elszámolási egységet. Azóta mezőgazdasági pót- és részalkatrészek gyártásával foglalkoznak. Gyártási jog A háromszáznyolcvanmillió forintos ez évi árbevétel harmincöt százalékát a bagiak termelik. Nyolcvanmillió forintot várnak a legnagyobb mértékben gyártott hengerperselyekből. Ezeket erőgépekhez, IPA és Skoda teherautókhoz, MTZ—50-es és 80- as traktorokhoz készítik, de akad még közöttük régi, Ze- tor—5611-es is. Most kezd nőni az igény a Kamaz teherautókhoz való hengerperselyek iránt, erre az évre négyezer darabra szól a megrendelésük. Kibontakozóban van egy hármas kapcsolat a Rába Vagon- és Gépgyár, valamint a Kőbányai Vas- és Acélöntődé Vállalattal. Ennek a tárgyalásnak a befejeztével a Mann- gépkocsikhoz is Bagról viszik ezt az alkatrészt. Második legtöbbet gyártott termékük a hajtómű. Közöttük legfontosabbak az elektromos hajtóművek. Ezekből hatvanmillió forintos árbevételt terveztek 1987-re. Vevőik közé tartozik a nyugatnémet Mengele cég is, ahová az első negyedévben kétféle, összesen kilencszáz darab szöghajtóművet szállítottak. Kisebb mennyiségben, 10—12 millió forint értékben állítanak elő hidraulika-munka- hengereket az MTZ traktorokhoz és egyéb, fogazott alkatrészeket. Az NSZK-beli Kracht cégtől vásárolták meg a nagy nyomású hidraulikus szivattyú gyártási jogát, ennek fejében az európai színvonalhoz mérten is legkorszerűbb szivattyúk egy részét a németek visszavásárolják. Megrendelőket nem kell keresniük, hiszen termékeik olyanok, hogy azok maguktól is jönnek. Egyes cikkekből már csak a jövő évre vállalják a visszaigazolást. Rendkívüli esetben sürgősségi felár alkalmazásával állnak a vevők rendelkezésére. Nem panaszkodhatnak munkanélküliségről, kapacitásuk, leterheltségük meglehetősen kiegyensúlyozott. A hengerper- selygyártók és az esetleges sürgős munkák kivételével egy műszakban dolgoznak. Kávé a géphez Az átlagosnál jóval kedvezőbb a gyáregységben a produktív és improduktív dolgozók aránya. A százharminc dolgozónak mindössze 15 százaléka alkalmazott, míg a fizikaiak az összlétszám 60—65 százalékát teszik ki. A nők és a férfiak aránya az évek folyamán megváltozott, ezért ötvenszemélyes női öltöeő létesítését tervezik. A munkaidő jobb kihasználását a reggeli és az ebéd helybe hozatalával segítik elő, sőt, aki kéri, annak a kávét is odaviszik a gépéhez. A sok munka és az időhiány miatt közös rendezvényre kevesebb alkalmuk adódik, de a dolgozók hetven százalékát tömörítő hat szocialista brigád mindig teljesíti vállalásait. Május elsején közülük öt vehette át az aranykoszorús brigádjelvényt. B. E. Az egyetemi csarnokban Országos karateverseny Az Aszódi KSK shotokan karateiszakosztálya és az Ipari Műszergyár meghívásos (országos) versenyt rendez az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában Gödöllőn, május 16-án, szombaton déltől. Három küzdőtéren folynak majd a selejtezők. A programban a következő versenyszámok szerepelnek: férfi és női kata (korcsoport nélkül) és férfi kumite (17 éven felülieknek, súlycsoport nélkül, egy pont, illetve két fél pont kell a győzelemhez). Mindhárom versenyszám két külön csoportban zajlik, a versenyzőket a kiírás szerint technikai szintjük szerint különválasztják 9-től 5. kyu övfokozatig, és 4-től 1-ig. Ezzel, valamint azzal, hogy ezen a versenyen dános mesterek nem indulhatnak, válhat az utánpótlás igazi tornájává. A hazai versenyeken megszokott díjaknál sokkal szebbek lesznek a helyezettek jutalmai, ezenkívül a Pest megyei, gödöllői és aszódi sport-, társadalmi, állami szervezetek és intézmények külön tiszteletdíjakat is felajánlottak. Körben a lányok Azok a régi S oha ilyen szépnek, virágosnak, ezernyi színben gazdagnak, napsütésesnek nem láttam még május első napjait, mint az idén. Valószínűleg befolyásolt, hogy elhúzódott az esős, sz<Aes és hűvös idő, a hivatásos mezőgazdászok, a háztáji kerteket művelők már-már riadt aggódása: mi lesz, ha ennyit késik a természet, hogyan terem meg az életet jelentő kenyér, az illatos húsleves ízét, színét adó zöldségféle, és hoz-e gyümölcs- csőt a gyerekek öröme, a májusi cseresznyefa? Április úgy búcsúzott, mintha minded mulasztásért egy nap alatt kárpótolni szeretett volna bennünket, és május első napja megerősítette régi ismeretünket, mely szerint május a kertek, a virágok hónapja, ám egyidejűleg a határban sem takarékoskodik a szépséggel. A Galgát teljes hosszában kísérő réten annyi vadvirág termett mindig, hogy az itt élő gyermekeknek soha nem jelentett gondot virággal köszönteni az édesanyákat a hónap első vasárnapján megrendezett iskolai ünnepségen. Valamikor — 1946-ban vagy ’47-ben lehetett — annyi virágot összehordtunk a május elsejét köszöntő mulatságunkra, hogy amint szüléink mondták: nemcsak a Galgát, de a Dunát is el lehetett volna vele rekeszteni. Mert ekkor még mulatságokat rendeztek a falvak fiataljai. Kár lenne tagadni — de hát miért is tagadnánk'—. hogy a mulatságban elsősorban táncoltak a fiatalok, de a tánc mellett volt idő a közös éneklésre, beszélgetésre, egymás jobb megismerésére, a barátságok elmélyítésére. Nagyot fordult a világ, s ezzel a fordulással egyidejűKiányos címzés Segítséget kér a posta Ezekben a napokban szórólapokat terjeszt a városi postahivatal, amelyben arra kéri a tisztelt ügyfeleket, hogy segítsék feladataik ellátásában. A közigazgatási rendezetlenség, az utcanévtáblák hiánya, a megrongált levél- szekrények, amelyekről ráadásul gyakran hiányzik a név, nehezítik a postások munkáját. Az sem ritka, hogy épületeken, lépcsőházaknál nincs utcanév és háztábla, nincs levélszekrény, vagy ha van, hiányzik róla a tulajdonos neve. A posta ezért tisztelettel kéri, hogy a lakók a házilagosan előállított házszámtáblákat jól látható helyre tegyék, ahol még nincs, szereljenek föl levélszekrényt, s azon tüntessék fel a nevet és a lakáscímet, lehetőleg olvasható írással. A postahivatal minden szíves közreműködőnek köszönetét mond. Vannak olyan intézmények, amelyeket mintha azért hoztak volna létre, hogy legyen mit szidni. Ilyen a posta is. A szidalmak gyakran jogosak. Ám azt hiszem, ilyenkor sem, s p'láne nem, amikor jogtalanul szapuljuk őket, nem gondolunk arra, hogy néha munkájuknak az elemi feltételei sincsenek meg. A minap a gödöllői Stromfeld lakótelepen kerestem valakit. Kisded telkemmel arra gondoltam, megnézem a bejárati ajtó mellett elhelyezett névtáblát, s máris tudom, melyik lakásban keressem az illetőt. Három vagy négy házban olvastam volna a neveket. Volna, mert vagy nem volt semmi, vagy pedig olvashatatlanná vált az idők során. A levélszekrényeken sem mindenütt volt föltüntetve a név. Utca- és házszámtábla? Vagy van, vagy nincs. S ez nemcsak Gödöllőn tapasztalható. Nemrég tettük szóvá, hogy egyik községünkben mily nehezen tájékozódik az ismeretlen. S amikor szóvá tették valamelyik testületi ülésen, az illetékesek megsértődtek. Itt tartunk. Sokaknak a levéltárcájában ott lapul a díszes, aranyozott betűkkel cir- kalmazott névkártya, a levél- szekrényén, a háza homlokzatán semmi. Ök már haza- találnak, a postás, a tűzoltó, a mentős majd csak megleli őket. De ha netán késnek, akkor aztán megkapják a magukét. Az új tanévre Úttörő-vezetői fölkészítő Gödöllőn megtartották az úttörővezetők fölkészítőjét a következő tanévre. Harminc- három csapatvezető beszélte meg az 1987—88-as úttörőév feladatait, ajánlott programjait. Elégedetten nyugtázták, hogy a kilencedik országos úttörő-vezetői konferencián jó néhányan javaslatot fogadtak el, amelyeket a gödöllőiek terjesztettek elő. Ilyen például a szabad közösségválasztás. Ennek lényege, hogy a korábbiaktól eltérően, amikor egy osztály alkotott egy rajt, ezután a gyerekek választásától függ, mely közösségbe tartozzanak. A második döntés szerint, ezt is a mieink indítványozták, ezentúl a 14—18 év közöttiek, ha akarják, tagjai maradhatnak az úttörőcsapatnak, mint ifik. A tizennyolc év felettiekből kerülnek ki az úttörővezetők. Az eszmecserének volt egy fórumszerű része is. Az egybegyűltek kérdéseire Vass István, a városi tanács elnök- helyettese válaszolt. Ezt követően Rádi Jánosáé, veresegyházi csapatvezető, az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatáról beszélt, különös tekintettel az októberben életbe lépő működési szabályokra és együttműködési szerződésekre. Az úttörővezetőség gödöllői elnökségének a X. országos konferenciáig szóló programját, valamint az 1987— 88-as úttörőévre vonatkozó irányelveket Koleszáné Pet- rovszki Mariann városi úttörőelnök terjesztette elő. mulatságok leg megváltoztak a fiatalok szokásai is. A mulatságokat felváltották a bálok, mára pedig a diszkó lett az egyeduralkodó, a gépzene, a csil- logó-villogó fények, a kékesen vibráló videofilmek hol szexuális, hol gyilkos jelenetei vonzzák magukra a szüleik gépkocsiján egyik községből a másikba száguldó ifjak tekintetét a füstös, sötét termekben. Nem tudom, lehetne-e másként, lehetne-e a régihez hasonlót visszalopni a mai szórakozási alkalmakba. Érdekes, hogy a táncházmozgalom falvainkban nem honosodott meg, pedig voltak hősies próbálkozások, például Galgahé- vízen, Hévízgyörkön és más7 községekben is. Az az egy-két fiatal, aki vonzódott és vonzódik a néptánchoz — most nem a színpadi produkcióra gondolok —, a főváros táncházaiba jár, de számuk elenyésző. A nagy többségnek az év minden időszakában a legkedvesebb szórakozását a diszkó jelenti. Nem tartom véletlennek, hogy a májusi virágzásról, a kellemesen meleg estékről nekem a-régi mulatságok jutottak eszembe, s ezt az emlékemet egy plakát is megerősítette, amit a balatonfüredi mólón olvastam: a szülői munkaközösség májusi mulatságot rendez. Olyan lesz ez a mai mulatság, amilyenre én emlékszem? — Először a termet kellett elkérni valamelyik kocsmában, aztán a községi bírótól megszerezni az engedélyt, s amikor ez megvolt, akkor lehetett a zenekart megfogadni. A cigányokat hetekkel előbb lekötöttük. legalább öt tag kellett a bandába: prímás, kont- rás, nagybőgős, klarinétos, cimbalmos. Nagyon sokat jelentett a prímás személye. A vérségi R adics Pista bácsi egyedül megszabta a bál értékét. Nem volt kisebb a híre a bagi Náci bandájának sem. A zenészek mindent játszottak, operettet, magyar nótát, korabeli slágereket, népdalokat. Nem voltak ezek a zenészek szemtelenek, de azért ingyen senkinek se húzták. Mi volt a szép a mulatságokban? Nehéz lenne egyértelműen megfogalmazni. Talán az, «hogy lány soha-soha nem mehetett egyedül a táncba. Ketten, hárman érkeztek, s amikor kopogtatott az esti sötétség, jöttek az édesanyák is, akik a terem mentén körülrakott padokon foglaltak helyet. Üldögéltek, hallgatták a muzsikát, beszélgettek a szomszédjukkal és egyik szemükkel a lányukat figyelték. Volt a bálban lekérés, de lányt három lépésnél előbb nem lehetett a táncostól lekérni, az pedig, akitől elkérték a lányt, vissza nem kérhette. Ilyenkor a pajtás segített. — Eredj, kérd le a Juliskát! — és a pajtás tudta a kötelességét. Talán szép volt, hogy amikor szünetelt a zene, a lányok hatalmas kört alkottak, énekeltek, táncoltak. A legények az ivóban beszélgettek, tervezgettek, komaságot fogadtak. Éjfélkor eljátszották a mar- sot és másodperceken belül kiürült a terem. Együtt indult haza a lány és a legény, akiket az édesanya követett. A kiskapukban még beszélgettek, s aztán jó éjszakát kívánt a legény és elindult haza. Színesek, kedvesek, máig emlékezetesek ezek a régi-régi májusi mulatságok. Nemcsak azért, mert akkor voltunk fiatalok, sokkal inkább azért, mert sok-sok év alatt kialakult hagyományrendszerükkel valami tisztát, szépet, máig megőrzött melegséget adtak. Fercsik Mihály ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap)
