Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
4 1987. MA JUS'11., HÉTFŐ Gazdálkodók figyelmébe! Kiárusítás Néhány éve még komoly problémát okozott, hogy ipari nagyvállalataink közvetlen kapcsolat híján nehezen tudtak megszabadulni fel nem használt készleteiktől. Az utóbbi időben szerencsés változásnak lehetünk tanúi; ezt bizonyítja az a börze is, amelyet a Csepel Autógyár rendez elfekvő készleteinek értékesítésére. Az autógyár művelődési központjában május 12-től 15-ig tart a kiárusítás. A kínálati listán többek közt szerepelnek vas- és színesfémkohászati termékek, szerszámok, nyersanyagok, különböző csapágyak és szimerin- gek, kötőelemek, alkatrészek tehergépkocsikhoz, buszokhoz, régi típusú Csepel motorok- | hoz és számítógépekhez. A \ szigetszentmiklósiak kezdeményezése remélhetően sikerrel zárul. b. gy. Foton régebben sem számi- ] tott gyakori esetnek tanácsi | lakások kiutalása. A saját erőből lakásépítés indítékai között azonban nemcsak a másféle lehetőség hiánya, hanem a falusi hagyományok is szerepelnek. Az itt élő és ide települő családok szívesebben áldozták otthonteremtésre szánt pénzüket és munkájukat kertes házra, ahol megtermelhetik a háztartáshoz szükséges zöldséget-gyümölcsöt, ahol kiegészíti jövedelmüket az álattartás. Űjabb tapasztalat a közigazgatásban az is, hogy a nagyközség legszebb területén tömbtelkes építkezés céljára parcellázott százhúsz négyszögöles házhelyek iránt nincs túl nagy érdeklődés. Pedig a négyszögelenként 500 forintos ár ezen a vidéken nem mondható magasnak. A tapasztalatok birtokában eredeti döntést hozott a helyi tanács. Ügy gondolkoztak, hogy mindenki jól jár azzal, ha ezeket a telkeket budapesti munkáscsaládok letelepítésére hasznosítják. A Fővárosi Tanáccsal kialakított együttműködés keretében főleg a negyedik és a tizenötödik kerületi üzemekben népszerűsítik a gondolatot, hogy a főváros melletti település jó levegőjű, nyugodt környezetében segítsék lakáshoz dolgozóikat Újpest és Rákospalota vállalatai. Ingázók lennének tehát a nagyvárosból ide költözők? Az a kérdés, hogy mihez viszonyítanak. Akik az elképzelést kialakították, úgy gondolják: már most sem túl nagy az autóbusszal megjárható távolság, s a közlekedés csak tovább fejlődhet errefelé. Aki ] pedig Budapest belvárosa, | vagy déli területeitől közelíti j meg jelenlegi munkahelyét, j talán többet is utazik napon- j ta, mint a fótiak. Négy év után átadás? Elátkozott patika Dunaharasztin — El van átkozva ez a patika — mondja a sötét kendős néni, amikor észreveszi, hogy a készülőiéiben levő épületet mustráljuk. — Ennyi idő alatt egy színházat, egy bazilikát lehet tető alá hozni. Ráadásul jobban, mint ezt. Nézze meg ezt a befejezetlen házat, hát még teteje sincs! Dunaharaszti legszebb középülete lesz, magyarázta több mint négy évvel ezelőtt a nagyközség tanácselnöke és vb-titkára lelkesedve. Lent gyógyszertár, az emeleten öt szolgálati lakás, szemben a Hősök terével s annak szép parkjával. Csúcsíves ablakok, szépen épített díszkert. Ilyennek mutatták a tervek. Ám j már a beruházás indításakor \ egymást követték a rossz elő- ! jelek. Nem csúnya, de a környék építészeti stílusától idegen a leendő dunaharaszti gyógyszertár. (Vimola Károly felvétele) Száz év után újraéledt egyesület újra virágos a falunk Legyen Csipkerózsika-álmából felébredt a Törökbálinti Faluszépítő Egyesület. Az első ilyen társadalmi szervezet mintegy ötéves működés után 1887-ben szűnt meg, de mostani újjáalakulását aligha a különös centenárium, inkább a mind égetőbbé váló szükségessége miatt szorgalmazták azok a lelkes fiatalok, akik a múlt év őszén, november 10-én megszervezték az alakuló ülést. A 44 alapító tag nyomban megválaszotta a vezetőséget, az egyesület választmányát, amelynek elnöke Gruber József, titkára Szal- czinger József, pénztárosa Horváth Ágota lett,-,tagjai pedig: dr. Elek Sándor, dr. Székács Anna, Pénzes Ferenc és Zimányi Zoltán. Az egyesület elnökét, Gruber Józsefet kértem, részletezze a közösség céljait, terveit. — Törökbálint valamikor rendezett, szép, tiszta község volt. Alapvető célunk ennek a szépségnek és tisztaságnak az újbóli megteremtése, ahogy az alakuló ülésen megfogalmaztuk: legyen újra virágos a falunk. A sikert eleve valószínűsíti az a tény, hogy támogatást kapunk a község párt- és állami vezetőitől. — Szervezett keretek között elindultak tehát. De hogyan tovább? — Rengeteg tennivalónk van. Az új facsemeték ültetését már elvégeztük. Azok, amelyeket az azóta elhunyt Bálint Márton iskolaigazgató vezetésével a tanulók ültettek, részben elszáradtak, részben pedig a falu vandáljai tették tönkre. Oláh Tibor és felesége — mindketten kertészteehnikusok — adják számunkra a csemetéket. Ezzel a munkával párhuzamosan felkutatjuk a nagyközség területén levő műemlékeket — szobrokat, emléktáblákat —, amelyeknek restaurálása égető feladat, de mindent gondjainkba veszünk, ami Törökbálint múltját őrzi. Az első világháború emlékművének betűit kikezdte az idő, ugyanez a helyzet a szovjet hősi emlékművel is. A Munkácsy Mihály utcában a tereprendezés már elkezdődött, az autóbusz-végállomás rekonstrukciójával együtt a magyar hősök emlékművének környékét is rendezik. A Ga- mesz vezetőjével, Vereb Miklóssal már felvettük a kapcsolatot, hogy vele és a faluért felelősséget érzőkkel közösen megszabaduljunk a faluvégeken lévő, környezet- szennyező, a faluképet rontó, illegális szemétlerakóhelyektől. Kapcsolatot keresünk a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetségével is, amelybe két tagot szeretnénk delegálni. — Manapság minden pénzbe kerül, még akkor is, ha Fonott kosarak és tartók tömegesen jelentkeznek lelkes társadalmi munkások. Miből szerez anyagiakat az egyesület? — Adományokból. Magán- és jogi személyektől egyaránt szívesen fogadjuk ezeket, csekkszámlaszámunk megtudható az OTP budaörsi fiókjánál. Varga Tibor Váltott kivitelezőkkel Ilyen volt például, hogy valami rejtélyes oknál fogva nem találtak kivitelezőt a tanácsiak a hagyományos technológiával készülő épülethez. Egyetlen megyei cég sem vállalta a munkát. így végül is jókora késéssel egy solti szövetkezeti építőrészleg kapta a megbízást. Vagy a képességeiket haladta meg a feladat, vagy a fegyelemmel volt baj — ez ma már nem állapítható meg —, de tény, hogy amikor nagy keservesen elértek a födémig, látható volt, nem a szakma csúcsát képviseli a kivitelezőgárda. Új építőknek adták át a terepet, ám az elkészült födémet vissza kellett bontani, hiszen az egé&z patikarész alá gond adódott, aminek megoldásához szükség van a tervezőkre, akik közül ma már senki sem dolgozik a Szövtervnél, ahol annak idején ezt a létesítményt tervezték. Mi már annak is örülnénk, ha legalább augusztus 20-a tiszteletére avatni tudnánk az épületet. Feltört raktár Sokáig épült, de legalább szép lesz, vigasztalhatnák magukat a dunaharasztiiak. Csakhogy az épület, bár nem csúnya, nem tetszik a helybelieknek. Elsősorban azért, mert a lapos tető idegen az itteni stílustól, egyetlen ilyen középület sincs a környéken. Igaz, a kocka jeli eget oldják a sarkokra tervezett csúcsíves, apró ablakszemes nyílászárók. Ennek árát azonban a bentlakók fizetik majd meg, hiszen a szobák emiatt sötétek lesznek. Soós Gábor építésvezetővel járjuk végig az épületet. Miközben sorolja, meg is mutatja, hány helyen kellett eltérniük a tervtől a kivitelezési, vagy éppen tervezési hibák miatt. A Keveép nem egy nagy cég. an-nál inkább érdekünk, hogy mihamarabb magunk mögött tudjuk ezt a munkát — magyarázza. — Innen már egyenesen egy bécsi építkezésre mennek az embereink. Sajnos. a közelmúltban feltörték a földszinti részt, ahol a drága szerelvényeket tároltuk. A kár közel százötvenezer forint. Nem volt, nagyobb szerencsénk a födémgerendákkal sem. Azokat még az előző kivitelező vásárolta meg, ám nem zárták el, hanem a vasút melletti, teljesen nyitott Tüzép-raktárban álltak. Természetesen, mire szükségünk lett volna a gerendákra, eltűntek. így hónapokig álltunk, mire beszereztük az újakat. Az ajtók, ablakok évekig álltak isten szabad ege alatt, így némelyik a felismerhetet- lenségig tönkrement. Kisebb módosításokat javasolt a Keveép, így például napozóteraszt alakítottak ki az emeleten egy funkció nélküli tetőrészből, de nagyobb változtatást nem szívesen eszközölnek a terven. Pedig külső közmfl- és gépészeti problémák akadályozzák a munkát. Ezek megoldásához kellett a tervezői egyeztetés. Leszállított igények — Ha a tanácsnak lett volna pénze, még a szigetelés előtt magastetőt építhettünk volna a házra. De, ismerve az anyagi lehetőségeket, nekünk is ott kell takarékoskodni, ahol lehet. így sem tisztázott, hogy ki fizeti a tönkrement, ellopott anyagok pótlásának költségét, illetve a pótmunkák árát. Mindenesetre mi júniusban szeretnénk átadná az épületet. A legszebbnek szánt középület nem lesz szép, hiszen nemcsak hogy idegen a környezet építészeti stílusától, de a patika dekoratív földszinti ablakait — a gyógyszertári központ kérésére — rácsokkal kell majd védeni, amely kegyelemdöfés lesz az épület küllemének. Ám a csaknem öt esztendeje húzódó építkezés leszállította a dunaharasz- tiak igényeit. Ma már egyszerűen csak egy nagyobb, korszerűbb gyógyszertárat akarnak, s lehetőleg még az idén. Móza Katalin volt dúcolva. Ügy tűnik, a Soltiaktól csupán peres úton lehet majd visszakapni azt a két és fél millió forintot, amibe a födém megerősítése került. Egy ráckevei kisszövetkezet, a Keveép vette át a munkát az épületen — jókora szünet után —, és tevékenységük döntő részét az első időben a hibák kijavítása töltötte ki: a fordítva beépített ajtók, ablakok cseréje, a hanyagul vagy szakszerűtlenül végzett munka korrigálása. Közben változás volt a Dunaharaszti Tanács élén is, az új elnök, Fodor An- talné egyik elsőrendű feladatának érzi az épület mielőbbi befejezését. — Szinte mindennapos az ellenőrzés az építkezésen, műszakisunk állandó vendég a gyógyszertárnái — mondja az elnök asszony. — Nehezíti a helyzetet, hogy egész sor olyan Nem piac, csak a mása Miért nem csökkent árakat? Évente mintegy 5 millió forint értékben fonnak különféle szebbnél szebb dísz- és a hétköznapokon is használatos tárgyakat Szigetszentmiklóson a Kotex Háziipari Kisszövetkezetben. Kovács Mártonná képünkön az egyik keresett terméket, a szennyestartókat készíti elő a kiszállításra. (Háncsovszki János felvétele) A kereskedelem a maga eszközeivel mérsékelheti az árak emelkedését — jelentette ki Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár április elején egy, az üzleti ármunkáról rendezett tanácskozáson. Nincs okunk vitába szállni az államtitkárral, hiszen a kereskedelemnek valóban vannak eszközei az áremelkedések mérséklésére, kérdéses azonban, hogy él-e ezekkel az eszközökkel. És egyáltalán érdekében áll-e a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek az infláció mérséklése? Makacs vállalatok Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy nem vagy legalábbis nem egyértelműen, hiszen általában a forgalmazó haszna annál nagyobb, minél magasabb az ár. Persze csak általában, ha azonos, állandó haszonkulcsot feltételezünk. Ha a kereskedelem mondjuk 10 százalékos haszonkulccsal értékesíti például a szőnyeget, akkor az 1000 forintos szőnyegen 100, míg az 1100 forintoson 110 forint lesz a haszna. A^valóságban azonban a dolog távolról sem ilyen egyszerű. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a szőnyeg 1100 forintért is eladható. Hogy mennyiért talál vevőre, az függ az áru minőségétől, használati és esztétikai értékétől, de még inkább a kereslettől és a kínálattól. Ha egyáltalán nincs szőnyeg az üzletekben, akkor a vevő igen magas árat is hajlandó érte fizetni, és megfordítva: ha bőséges a kínálat, ha nagy a választék, akkor a vásárló igencsak mérlegelni fogja, megéri-e az adott darab az árát. Valójában csak az utóbbi esetben — tehát a gazdag kínálat körülményei között — állhat érdekében a forgalmazónak az ár mérséklése. Tételezzük fel, hogy a termékek többségéből megfelelő kínálat van; ebben az esetben vajon mit tehet a kereskedelem az ár leszorításáért? Mindenekelőtt válogathat a szállítók között, és válogathat a szállítók különféle ajánlatai között. Előnyben részesítheti azt a termelőt, amelyik olcsóbb terméket kínál, illetve kiválaszthatja a kínálatból az árban leginkább kedvező darabokat. Ezt azonban csak akkor fogja megtenni, ha azt tapasztalja, hogy a fogyasztói kereslet is az alacsonyabb árú termékek iránt mutatkozik. Hiányzó feltételek A kereslet napjainkban rendkívüli differenciáltságot mutat: miközben a legdrágább luxuscikkek is viszonylag gyorsan eladhatók, tömegek keresik a közepes árú termékeket, és a vásárlók milliói kényszerülnek arra, hogy beszerzéseiknél mindenekelőtt az árat vizsgálják, és a lehető legolcsóbbat vásárolják. Az a kereskedő, aki nagy forgalomra törekszik, elsősorban a tömeges igényekre van tekintettel, és ezért többre is hajlandó, mint a kínálatból a legolcsóbbat választani: hajlamos alkudni is a termelővel. Az ilyen alkunak ma mind nagyobb tere van, legalábbis azokkal a termelőkkel szemben, amelyek termékei bőségesen rendelkezésre állnak. Nekik azt mondhatja a forgalmazó: ha x százalékkal olcsóbban adod, akkor én y százalékkal nagyobb tételt veszek tőled. Ha nem engedsz az árból, akkor viszont elmegyek a másik, a harmadik, a sokadik termelőhöz, és tőled egyetlen darabot sem veszek. Ez lenne az ideális kereskedői magatartás, de, mint láthatjuk, ennek előfeltétele egyfelől az árukínálat gazdagsága, másfelől a több termelő egyidejű jelenléte a piacon. Ezek a feltételek egyelőre nem nevezhetők általánosnak. Van azután a kereskedelemnek más eszköze is az árszínvonal mérséklésére, ez pedig a különféle árengedmények nyújtása, Míg korábban a kereskedelmi vállalatok kötelesek voltak úgynevezett kockázati alapot képezni, s az abban összegyűlt pénzt árengedmény formájában maradéktalanul visszajuttatni a fogyasztóknak — ma ilyen kötelezettségük nincs. Ez, és a Fogyasztók Országos Tanácsa vizsgálatai során felgyűlt több más példa arra enged következtetni, hogy a kereskedelem ott sem törekszik igazán az áremelkedések fékentartására, ahol arra minden oka megvan, ahol a körülmények azt nemcsak lehetségessé, de még szükségessé is tennék. Túl a hivatalos vizsgálatokon és azok megállapításain, a vásárló tapasztalatai is ezt támasztják alá. Pregnáns példa erre a vendéglátásé. A városok többségében, de különösen a fővárosban számos alig látogatott, kihasználatlan vendéglátóhely ragaszkodik makacsul magas áraihoz, holott feltehető, hogy alacsonyabb árak mellett, jóval nagyobb lenne a forgalom, és képződhetne némi nyereség is. A maszek sem segít Nem sokat segített a merev ármagatartáson a magánkereskedők megjelenése sem. A maszek butikok, a magánvendéglők sem teremtettek valódi árversenyt, sőt, esetenként éppen a szerződéses boltvezetők, és a magánkereskedők alkalmazzák a magasabb árakat. Mindebből bizonyára többféle következtetésre lehet jutni. Véleményem szerint a forgalmazás azért nem él az ármérséklés eszközeivel, a magánkereskedők azért nem folytatnak igazi árversenyt, mert az a piac, amelynek szereplői, valójában nem igazán piac, csak annak imitált mása. Ügy gondolom, a kereskedelem csak akkor fog ármérséklésre törekedni, ha az áruknak a jelenleginél is jóval nagyobb bőségével találja magát szembe és ha az értékesítésben is igazi verseny folyik. Addig azonban láthatóan nincs akadálya annak, hogy termelők és forgalmazók a mégoly magas költségeiket is megfizettessék a vásárlókkal. Gál Zsuzsa r Munkáscsaládok letelepítése Fóti lakások pestieknek
