Pest Megyei Hírlap, 1987. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
1987. MÁJUS 11., HÉTFŐ 3 A Békém (izgalomért kitüntető jelvényt Ribánszki Róbert adta át Vámos Zoltánnak (a képen jobbra) — A X. országos békekonferencia idején, amikor megfiatalodott az egész békemozgalom, kerültem az OBT tagjainak sorába — mondja Vámos Zoltán, a Békemozgalomért kitüntető jelvény újdonsült tulajdonosa. — Bizonyára a többesztendős MHSZ-es. múltam miatt gondoltak rám négy évvel ezelőtt. A béketanács tagjai közé hamar beilleszkedtem és úgy érzem, sikerült hangot találnom mindenkivel a békemozgalom kérdéseivel kapcsolatban. Nekem is naponta fölteszik a kérdést: mit tehetünk mi, kis emberek a békért? Ügy gondolom, magunk körül kel} , először megteremteni azt, most éppen úgy, hogy minden erőnkkel azon legyünk: kilábaljunk a gazdasági nehézségekből, mindegy milyen poszton dolgozunk. A gyerekekkel még könnyebb, más légkörben nőnek fel, mint mi, fantáziájuk is frissebb, elevenebb. A világra nyitottan élnek. Őket abban kell segíteni, hogy az élet kérdéseire megtalálják a legjobb vúlciszt A Váci Hámán Kató Általános Iskola diákjait a béke utazó nagyköveteinek nevezte dr. Jávor Gyuláné, a Váci Tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának vezetője, s ebben nincs semmi túlzás. Negyedszázada tartanak fenn kapcsolatot a váci gyerekek egy vietnami iskolával, ezért tavaly például magas vietnami kormánykitüntetésben részesültek. A zeneiskolások Európa számos országában megfordultak már — a napokban tértek haza franciaországi turnéról —, hírnevet szerezve hazánknak s a magyar népzenének. Ezek a látogatások, s a viszontmegh ívások igen alkalmasak arra, hogy a gyerekek baráti kapcsolatókat létesítsenek idegen országokban élő korlársaikkal, s a befogadó családokban hű képet kapjanak és adjanak életükről. Huszonötödszer találkoztak Törökmezőn Vidám majális a béke jegyében A barátság utazó nagykövetei Rendel tenni körülöttünk Erről olvastam Brandt meg az ostoba kérdés Hányszor letorkolnak már a kérdéseink miatt is. S a fensőbbség, a kíméletlen maga- biztosság, ahogyan rendreutasítanak. Hogy lehet ilyent kérdezni, maga szerencsétlen! Elintézett, nyilvánvalóan lezárt ügyeket bolygatni. Azt is éreztetik ilyenkor, hogy sület- len kérdéseinkkel raboljuk az idejüket, ami újabban már nálunk is egyre drágább. Pár napja egy falusi tanácselnökhöz igyekeztem volna. Nem ám csak úgy, meggondolatlanul. Félfogadási időben. Előszobájában kardos menyecske fogad: hová, minek? Én balga, megmondom. Mire ő: ó, azért nem kell zavarni az elnököt, el van az már intézve. De föltaláltam magam. Akkor megkérdezem tőle, hogyan szolgál az egészsége. Bementem. Hamar kiderült, az ügy egyáltalán nincs elintézve. (Nem tudom, megfigyelték-e már, az elnökök, igazgatók, más fontosabb főnökök előszobájában mindig lebzselnek né- hányan, akiknek nem az a munkahelye. Rendszeresítve vannak ezek, hogy nehezebben juthasson keresztül az ember az előszobán?) Más alkalommal meghívtak vállalati megbeszélésre. A város párttitkára, tanácselnöke, népfronttitkára, ilyen emberek társaságában vackoltam magam a párnázott székre. Kellemesen folydogált az eszmecsere. Mit tehet a vállalat a városért, mit kívánnak ezért cserébe. Üldögéltem, jegyezgettem, nyilván ezért hívtak. A párttitkár egy elakadási szünetben rám néz, s szóira sajtónak nincs kérdése? Ami esetleg nekünk nem jutott eszünkbe. Ha már itt a nagy alkalom, ráadásul fölszólítanak, akkor kérdezek. Nem tartozik szorosan a témakörbe, kezdtem magyarázó’.ag, de mégis megkérdezem az igazgató elvtárstól, valóban meghagyta a gyáregységek vezetőinek, hogy csak az ő előzetes engedélyével nyilatkozhatnak a sajtónak? Elkomorult az igazgató, nagyon sötét fellegek gyülekeztek a homloka körül. Még jó, hogy sosem fogadok el italfélét, talán ki is fizettette volna a kávét. Ezt nem vártam volna, szólalt meg végül, ez nagyon udvariatlan, rosszhiszemű kérdés volt. De azért ebben a körben elmondom... És elmondta. De hát nemcsak falusi tanácsi ügyintézők, középvállalati vezetők veszik rossz néven a kérdéseket. Oly jelentős személyiségek is beleesnek ebbe a hibába, mint Willy Brandt, aki egy élet tapasztalataival a háta megett válaszolt hasonlóképpen a Der Spiegel munkatársának kérdésére* mint a Nemzetközi Szemlében olvastam. Az a munkatárs is finoman kérdezett Brandt úr, ön jövőre le akar köszönni a pártelnökségről. Milyenek az esélyei Johannes Raunak a választások után, ha számításba vesszük, hogy saját tartományában, Eszak-Rajna-Vesztfáliában 6 százalékkal több szavazatot kapott, mint az SPD országos átlagban? A válaszból csak a leköszönésre vonatkozó részt idézem: Ami a pártelnökséget illeti, ez most egyáltalán nem aktuális. Ezt Johannes Rauval egyetértésben jelenthetem ki. Roppant ostoba dolog volna most, 1987 februárjában, amikor annyi a teendőnk, olyan kérdésekre válaszolni, amelyek majd valamikor 1988 közepén, nem is annyira az elején, mint inkább a közepén lesznek aktuálisak. Amikor e sorokat írom, még nincs meg az újabb Nemzetközi Szemle, amelynek eseménynaptárában jelzik, mikor köszönt le Brandt úr. Mert már leköszönt. Kör Pál Kettős jubileum adott különös ünnepélyességet a vasárnap Törökmezőn megrendezett békenapnak. Éppen huszonöt esztendeje, hogy a nagymarosi fiatalok először ünnepelték a győzelem napját a törökmezei turistaháznál. Az évek során e tisztelgés a természetben hagyománnyá vált s terebélyesedett megyei eseménnyé. Olyannyira, hogy öt éve a törökmezei béketalálkozó egyben a Pest megyei békehónap nyitányát is jelenti. Erről beszélt a 10 órakor kezdődött békenagygyűlés résztvevőinek köszöntőjében Niedermüller Ferenc, a Nagymarosi Tanács elnöke, aki köszöntötte a környékről és az egész megyéből érkezett vendégeket. a megjelent politikai, társadalmi vezetőket, közöttük Nagy Sándornét, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága titkárát. Kovács Antalnét, a HNF megyei bizottságának elnökét és Kiss Jenőt, a KISZ Pest Megyei Bizottsága titkárát, majd átadta a szót Ribánszki ínycsiklandozó illatok feleseltek egymásnak a bográcsok : környéken (Erdős! Ágnes felvételei) Tudás, erő, akarat, S AíiO-C Kéri György vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára a csúszókorong- pályán is bemutatja tudását. Tőle balra a pályán dr. Balogh Pál, a Pest megyei pártbizottság titkára. Vimola Károly felvételei (Folytatás az 1. oldalról.) kintve ismerkedhettek az MHSZ életével. A rádiós szakág eszközeinek, a repülő- modelleknek, a fegyvereknek a megszemlélése után értünk a könnyűbúvárok sátrához, ahol Bozóki Zoltán, Soó- ky Lajos és Friedrich Sándor ráckevei fiatalok tájékoztatták a látogatókat ennek a nálunk ritka sportágnak a szépségeiről. A polgári védelem megyei törzsparancsnokságának sátránál Erdős István alezredes és Mógor László főhadnagy azokra az eszközökre hívták fel a figyelmet, amelyek kiállításuk címéhez méltóan — Nyugalmunk érdekében — akkor lehetnek az ember segítségére, ha katasztrófák fenyegetik életét és anyagi javait. A Pemü új sportcsarnokának folyosóján találtuk a versenyző csapatok által készített tablókat és pályamunkákat. Ezek a szövetség múltjának és jelenének azokat az eseményeit mutatták be képekben és elbeszélésekben, amelyek a csapatok lakóhelyén történtek. Az emlékezésnek ezt a dokumentumkötetét a dömsödi úttörők olyan elmélyült munkára vallóan állították össze, hogy a zsűri a maximális öt helyett hat ponttal jutalmazta. Sishlfean táfcaroznak Közben már elkezdődött odakint a csapatok versengése. Csúszókorong- és gránátdobás, járőrverseny, közlekedésbiztonsági feladatok tették próbára erejüket, ügyesaégü- ket. elméleti felkészültségüket. A szabadtéren nyújtott produkció után Gödöllő állt az első helyen, őt követte Cegléd, Szentendre, Budaörs az élmezőnyben. Következett a sportcsarnokbeli feladatsorozat. Itt Nagy György, a televízió szerkesztőriportere látta el a játékvezető - tisztét, ■ 5 a zsűriben Kéri György, dr. Balogh Pál, Szőke András ezredes, a Pest megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság vezetője és Bárdos István, az úttörőszövetség Pest megyei elnöke is helyet foglalt. Itt azt kellett bebizonyítaniuk az általános iskolás versenyzőknek, hogy értenek a térkép és a tájoló használatához. tudják a válaszokat a tesztkérdésekre, videofilmeken felismerik hazánk műemlékeit, járatosak a fegyverismeretben, jól lőnek célba, gázálarccal a fejükön is fürgén futnak labdavezetés közben, s a mintarajz szerint itt elkészített papírrepülőt messzire tudják hajítani. A remek hangulatú versengésben végül Szentendre csapata került az élre. Beregnyei Józsefné csapatvezető tanárnő készítette fel a Burka Edina, Kiss László, Sárai György, Szántó Dénes. Szeibold Krisztina és Sztankits Nándor ösz- szetételű csapatot, amelynek tagjai Jant László őrnagytól, az MHSZ Pest megyei vezetőségének titkárától vették át az elismerő oklevelet. Első helyezésük jutalma: június 15-től 21-ig az NDK-beli Suhlban táborozáson vesznek részt és két motorkerékpárt is kaptak. Mindenkinek ajándék A második helyezett százhalombattai csapat nemcsak -öt 'légfegyvert kapott Kéri György vezérőrnagytól, hanem a Pest megyei hadkiegészítő parancsnokság díszes serlegét is megkapta és dr. Balogh Pál pedig fényképezőgépekkel kedveskedett a csapattagoknak. A ráckevei MHSZ-vezető- séghez tartozó dömsödi csapat harmadik helyezése a főtitkártól három légfegyvert, Balázs Gézánétól tollaslabda- ütőket, a solymári pártbizottságtól díszes serleget, érdemelt ki. A további helyezések felsorolásától eltekintünk, hiszen ebben a versenyben csak nyertesek voltak: ajándék nélkül senki sem távozott a résztvevők közül. A szülőföld ismerete Annyira jól sikerült ez 8 vetélkedő, hogy még az is a javára írható, amit bírálatként említhetnénk. Ráirányíthatta a figyelmet például arra. hogy szülőföldismeretből még van pótolnivaló. Alighanem erre gondolhattak azok a pedagógusok is, akik itt tanúi lehettek: még a Cegléd színeiben versenyző abonyí gyerekek sem tudták, hogy Dózsa György melyik Pest megyei városban intézett buzdító beszédet a parasztfelkelőkhöz; vagy még a Ráckeve színeiben itt lévő dömsödi gyerekek sem tudták, hogy ki volt az a törökverő hős, akinek a nevét ma is viseli a híres ráckevei kastély; vagy csak a nagykőrösi gyerekek tudták, hogy melyik Pest megyei városban van az ország legnagyobb , konzervgyára; vagy a százhalombattai gyerekek sem tudták, hogy hol van a megyében az egyetlen B típusú lövészklub stb. Mindennek és még számos ismeretnek a hiányáról —« a vetélkedőben részt vett gyerekek esetében legalábbis — már csak múlt időben beszélhetünk. De az itt nem lévő tíz- és tízezrek fontos ismereteinek hiányát is sejteni engedte ez a viadal, s ezért • gondoljuk, hogy az MHSZ-nek ez a tudáspróbája tanulságaival messze túlmutatott önmagán. Már csak ezért is nagyon jó, hogy megrendezték. A vetélkedőt záró ünnepségen az MHSZ főtitkára a lakosság, s különösen az ifjúság hazafias, honvédelmi, internacionalista nevelésében, a honvédelmi rendezvények szervezésében hosszú idő óta végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréséül az MHSZ'Kiváló Munkáért érem arany fokozatával tüntette ki a Pest Megyei Műanyagipar! Vállalat KISZ-bizottságát. Továbbá kitüntetésben és elismerésben részesítette Pogonyi Tibort, Solymár község pártbizottságának titkárát, Bogdán István- nét, Solymár tanácselnökét, Fetter Gyula országgyűlési képviselőt, a PEMÜ KISZ-titkárát, Barátit Károlyné nyugdíjas iskola- igazgatót, Hauzinger Imrét, az MHSZ budaörsi területi titkárát. Kovács Istvánnét, a solymári általános iskola párttitkárát, Botár Margitot, a solymári iskola tanárát, Dankó Andrást, a PEMÜ KISZ-bizottságának szervező titkárát és Tóth Ferenc munkásőrt. Cseri Sándor Bálint Gábor monori-erdei általános iskolás a rádiótávirányítású repülőgépekkel ismerkedik A nagygyűlés részvevőinek egy csoportja Róbertnek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának, aki bevezetőjében arról beszélt, hogy az emberiség számára szép adomány az emlékezés. S most, amikor a fasizmus felett aratott győzelemre emlékezünk, kötelesség is. Gondolnunk kell mindazoknak a népeknek a fiaira, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért, akiknek örök nyugvóhelye lett ez a föld. És emlékezni kell azért, mert negyvenkét esztendővel a legnagyobb világégés után is a bizalmatlanság légköre jellemzi a két világrendszer kapcsolatát, s mindennek következményeképpen napjainkra hatezer második világháború megvívásához elegendő pusztító erő veszélyezteti az emberiséget. Ribánszki Róbert személyes tapasztalatát említette; beszélgetést egy kanadai parlamenti delegáció tagjaival, akik elmondták: gyermekkoruktól olyan szellemben nevelkedtek, amely szerint a kommunizmus fenyegeti létüket. S maguk is félve jöttek egy szocialista országba. Megismerve viszonyainkat, céljainkat, már könnyebb elhinniük, hogy ez a világrendszer nem pusztít és nem fenyeget, sőt újabb és újabb leszerelési kezdeményezésekkel igyekszik csökkenteni a háborús veszélxjt. Minden ember tehet sokat; népek, más világnézetű, de ugyancsak békét óhajtó emberek megismerésével, a barátkozás- sal. Beszéde végeztével Ribánszki Róbert az Országos Béketanács kitüntető jelvényét adta át Vámos Zoltánnak, a Mechanikai Művek szakmunkásának, az OBT tagjának és a Béketanács emléklapját a váci Hámán Kató Általános Iskola nevelőtestületének és diákjainak. A ragyogó napsütésben igazi majálisi hangulat uralkodott a hatalmas lankás mezőn. A. környékbeli .tisztásokon még szombat reggel valóságos kis sátorvárosokat építettek a legbátrabbak, akik a szeles időjárással dacolva s a meteorológusok előrejelzésében bízva földközelben töltötték az éjszakát. Munkába fogtak a környéken minden tüzrakóhelyet, s bár főzőversenyt nem rendeztek, déltájban a bográcsok környékén már egymásnak felesegettek a legfinomabb illatok. M. K.
