Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

1987. Április i., szerda Szovjet kooperációban Mikromed Kft. Ma kezdi meg működését esztergomi székhellyel az első magyar—szovjet vegyes válla­lat, a Mikromed Kft. Kedden a magyar alapítóvállalatnál, a Medicorban tartotta alakuló ülését az igazgatóság, amely öt magyar és öt szovjet szak­emberből áll. Megválasztották a testület elnökét, a felügyelő bizottságot, az igazgatókat és helyetteseiket, jóváhagyták a vegyes vállalat alapszabályát és kidolgozták az idei, illetve az 1988. évi tervprogramot is. Az igazgatósági ülésen részt vett Kaipolyi László ipari mi­niszter is. Az idén mintegy 100 millió forint értékben terveznek elő­állítani hétféle, már korábban közösen kifejlesztett új elekt­ronikus, mikroprocesszoros or­vosi készüléket, főleg korsze­rű EKG-berendezéseket. A gyártáshoz szükséges anyagok egy részét a Szovjetunióból szerzik be. A termő és során széle« körű kooperációra és be­dolgozói hálózatra építenek mind a hazai, mind a szovjet Iparvállalatok körében. Kompresszorok irányítója Űj mikroprocesszor vezérlésű műszer gyártását kezdték meg a Texelektro Ipari Szövetkezet irányítástechnikai üzemében. A győri Rába gyárral közösen kifejlesztett berendezés a komp­resszorok üzemelését felügyeli, azok jelzéseit figyeli és sza­bályozza. Felvételünkön Kuruncsics Péter műszerész szereli a berendezést, amelyből az idén húszat készítenek a budaör­siek, (Hancsavszki János felvétele) A tagok befektetése kamatostul visszatérni Tápiószelén értik a módját Amikor néhány esztendővel ezelőtt az egyre szigorodó gazdasági szabályozók megkezdték erőltetett menetelé­süket, akadtak, akik megkongatták a vészharangot a fo­gyasztási szövetkezetek felett. Különösen a kisebbeket féltették a gazdasági visszaeséstől, a nyereség, az ered­ményesség meredek zuhanásától. Alaposat tévedtek mindazok, akik így gondolták, A Pest megyei áfészek felvették a kesztyűt, s alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. A boldogulás módja Ha jó példát keresünk, az elsők közé kívánkozik a Tá- piószelei Áfész. Korábban sem : tartoztak a csillogó, ki­tüntetéseket halmozó közös­ségek közé, Szamukra eftnéi fontosabb volt a stabil gaz­dálkodás, a tagsági érdekek szem előtt tartása, gondosko­dás a színvonalas ellátásról körzetükben. Akik • megfor­dultak Farmoson, Tápiógyör- gyén, Szelén, Újszilváson vagy Tápiós^őlösön, magük is tapasztalhatták: ez a szövet­kezet megtalálta á módját annak, hogyan boldoguljon.' Hogyan is? Például rugal­massággal! — Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy behunyt szemmel, menjünk el ez apróbb lehetőségek mellett — fogalmazott Király An­tal igazgatásági elnök. — Valljuk, sok kicsi sokra megy. tehát a kis lehetőséget is üstökön kell ragadni. Mostan­ság sorozatosan halljuk a me­gyében a panaszt áfész-veze- tők szájából: képtelenek az országos és megyei szövetség részéről is annyit hangozta­tott együttműködést kiala­kítani a takarékszövetkeze­tekkel. Nos, az áfész kister­melőinek tavaly 13 millió fo­rintot fizettek ki a nagykátai és jászsági ‘ takarékszövetke­zetek kirendeltségei. A szö­vetkezet építőbrigádja végez­te — színvonalas munkával — a nagykátai tksz budapes­ti kirendeltségének "kialakítá­sát. Ez a vállalkozás másfél millió -forinttal gyarapította az áfész árbevételét. Király Antal megemlít! azt az újszerű kedvezményezést, amely igen hasznosnak bizo­nyult: a takarékszövetkezettel bonyolítják az árukölcsön-ák- ciót is a lit százalékos előleg befizetése mellett. ’Ez az ap­róság a készletgazdálkodást javította. Ruházati akció És a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek? Az áJesz e téren sem ül ölbe tett kézzel, s érthetően elsősorban a ter­meltetésben. felvásárlásban működnek együtt a Uz-ekkel. A gazdaságokkal pedig olyan megállapodást kötöttek, amelynek révén « közétkez­tetés gondját legtöbb helyen sikerült megoldani. ■ Egyedül Tápiógyörgye lóg ki a sorból, de nem az áfész hibájából. Eeser közelebb vari a főváros­hoz, mint TÁpi őszeiéhez. Mégis a megyehatárnál levő áfész. rugalmasságát dicséri a Rákosmezeje Tsz-ben tar­tott ruházati akció, vásár. Az áfész-nek ez 5 milliós árbevé­telt. és félmillió^ forint hasz- nornt&oít. ^Síiüt 'már említet- .tük. sok . kiM-,6ftkea megy,. ■, Van érzékük tehát a szövet­kezet vezetőinek, miként ke­ressék az újabb és újabb, együttműködés lehetőségeit. De ahhoz is, hogy még szoro­sabb kötődést aiakítsanaik ki a tagsággal. Jó bizonyítéka ennek az ötezres taglétszám. Ellátási körzetükben alig va­lamivel többen, mint 18 ez­ren élnek. Országosan is fi­gyelemre méltó: három tag­községükben 30 százalékon felüli a szervezettségi arány! Ez pedig a bizalom jele. S ahol van bizalom, ott az em­berek is szívesebben nyúlnak a zsebükbe, jegyeznek cél­részjegyét. Az egy főre eső részjegyösszeg már túllépett az 500 forinton, és több mint 6 millió forintot tesz ki a cél­részjegy összege. De vajon érdemes-e a Tá- piószelei Áfész tagjának len­ni? Felárat fizettek Kiss Sándor kereskedelmi főosztályvezető erre egyértel­műen bólint.' Hiszen a tagok pénze kamatostul- 'Visszatérül, miközben a szövetkezet meg­forgatja': a pénz pénzt, pon­tosabban árbevételt' nyeresé­get fial. És az' ugyg egyik község lakóinak sem lehet kö­zömbös, milyen körülmények között, milyen áruválaszték­ból vásárolhatnak. Hogy e téren nem érheti szó a ház elejét, ázt már említettük fen­tebb. Hanem rendez az áfész olyan vásárokat, ahol csak a tagok kapnak engedményt. Jó egy évvel ezelőtt, a ser­téstartási kedv visszaesése miatt sok helyen az ország­ban közel sem volt olyan a húsárúválaszfék, mint koráb­ban. Az ilyen gondoknak ke­vés nyoma volt a Tápiószelei Áfész körzetében. Az tör- lént ugyanis, hogy a szövet­kezet egy forint felárral vásá­rolta fel a sertéseket tagjai­tól. Így*‘aztán folyamatosan volt munka az áfész 4 vágó­helyén. ahonnan a húsáru a szövetkezet üzleteibe került. Talán sikerült érzékeltet­nünk, hogy mire is gondolt Király Antal elnök, amikor említette: sok kicsi sokra megy. Amire viszont nyoma- tékikal"felhívta a figyelmet az elnök és a főosztályvezető, az a gyümölcsöző kapcsolat a községi tanácsokkal. Ingatlan­nal, kedvezményekkel, ha kell, ,an3'agi támogatással se­gítik a fogyasztási szövetke­zetét. Ez a szemlélet — saj­nos — tudjuk, még távolról sem általános a megyében. Növekvő forgaíont A nemrég megtartott kül­döttközgyűlésen a résztvevők elégedetten állapíthatták meg: a 616 milliós árbevétel mel­lett az áfész 20 milliós nyere­séget könyvelhetett el. Ezek a számok a szövetkezet len­dületes fejlődését mutatják. Három esztendeje még 440 dolgozója volt az áfész-nak, ma 330-an vannak. Munkájuk hatékonyságának nagy lendü­letet adott, hogy 1985-ben a gazdálkodásban a kereset- szint-szabályozás formáját választották, vállalva a koc­kázatot. Az elképzelés beváit. a nyereség 25 százalékkal, a forgalom csaknem 8 százalék­kal nőtt. A nagyobb teljesít­mény a fizetéseket is növelte. Két év alatt az áfész dolgo­zóinak bére 15 százalékkal emelkedett. Kovái Iván Nem cc k pénz - szemléletváltozás kell! A város és a gyár közös Mindent - ami a lakóknak fontos mm ugye A megye legnagyobb iparvállalata a Csepel Autó­gyár. Mellette, jelentéktelen kis községből várossá nőtte ki magát Szigetszentmiklós. ahol az első, váro­sias házakat éppen a vállalat dolgozói számára épí­tették, még évtizedekkel ezelőtt. Napjainkban a szi- getszentmiklósi gyár dolgozóinak hetven százaléka él a városban és a környező településeken. Egyik a má­sik nélkül, a vállalat a város nélkül és fordítva ma már el sem képzelhető. A Csepel Autó meghatározó a körzet fejlődésében, de az ott élők helyzete, annak minden változása kihat a vállalatra is. Hozzászóiás cikkünkhöz Egy helyes döntés hátterében Március 7-i számunkban je­lent meg Átlépték a megye­határt címmel riport Zsámoék község kezdeményezéséről, melynek lényege az orvosi ügyelet központositúsa. A kör­zetben a zsámbéki vezetők munkájukkal, törekvéseikkel tekintélyt vívtak ki maguknak és jobb feltételeket teremtet­tek községük lakóinak. Ennek a munkának a része a köz­pontosított orvosi ügyelet megszervezése is Komárom megyei községek bevonásával. Szép és követendő példa ez ott. ahol' valóban változást, ja­vulást hoz a lakosság ellátásá­ban. A Zsámbéki Tanács vb-titká- ra á cikkben kijelentette, hogy 4. biátorbágyi vezetők elzár­kóztak a csatlakozás elöl. Mint biátorbágyi" ■; meggyőződéssel kljelenthétefn, hogy a csatla­kozás a mi esetünkben ron­tott volna a jelenlegi hely­zeten. A levél megírására egyébként ez a kijelentés késztetett. Nálunk ugyanis jól bevált az orvosi ügyelet a lakosság megelégedésére, az emberek bizalommal vannak az ismert körzeti orvosok iránt. Ez nem utolsó szem­pont a betegellátásban. Igaz, hogy a mostani helyzet az át­lagosnál nagyobb leterhelést jelent a körzeti orvosok _zá- mára, de feladatukat ennek giakkal nem tudja támogatni a városi tanácsot. Mi a meg­oldás? A középiskolai képzés javí­tásához a Csepel Autónak közvetlen gazdasági, érdeke is fűződik. Elsősorban a 208. ipari szakmunkásképző bőví­téséhez, hiszen innen kapjuk az utánpótlást. Ugyanakkor a létesítendő középiskola maj­dani végzősei is erősíthetik a vállalat szakembergárdáját. Ha javulnának az oktatás tár­gyi feltételei, meg tudnánk oldani helyben a vevőszolgá­lati szakemberképzést. Tehát a biztosíték a tanácsi célok támogatására a közvetlen gaz­dasági érdek — magyarázta Halász József, majd így foly­tatta. — Nyilvánvaló, hogy a dolgozóink lakáshoz jutásának megkönnyítése hasonló érde­keken alapul, Itt elsősorban a telekellátás segítésével, az ol­csóbb szövetkezeti és egyéni lakásépítési formák felkutatá­sával lehetne javítani a jelen­legi helyzeten. A szakorvosi rendelő bővítéséhez leginkább műszerek, gyógyászati eszkö­zök beszerzésével tud hozzá­járulni a Csepel Autó. Köszönet illeti — Milyen változásokat vár ez után a megbeszélés után a pártbizottság, a nagyválla­lat és a város viszonyában? A kérdésre Nagy József né, a városi pártbizottság első tit­kára válaszol: — Csak köszönet illeti a Csepel Autógyárat az eddigi segítségért. A szocialista bri- gádóTí, ; taUnkaKÖÍIéktívák ed­dig Is nagy áldozatvállalással táfíiógát’ták'"1 í'ritézióéhyéihket, fontos városfejlesztési cél­jainkat. Varinak azonban olyan feladatok, ilyen a szak­rendelő bővítése, az oktatási feltételek javítása és tulajdon­képpen a lakáshoz jutás könnyítése is, amelyekhez csak részben, vagy nagyon kis mértékben tudnak segítsé­get nyújtani a szocialista bri­gádok. Ehhez vállalati szintű figyelem kell. Tudjuk, hogy hány helyről fordulnak anya­gi támogatásért a Csepel Au­tógyárhoz, illetve az ilyen nagy vállalatokhoz. Gyakorta nem is közvetlen pénzbeni se­gítségről van szó, nem arra van a legnagyobb szükség. In­kább égy oíyan szemlélet ki­alakítására, amelyben mindkét fél — a tanács és a vállalat — felismeri, hogy céljaik kö­zösek, a helyben lakó, dolgo­zó ezrek életkörülményeinek, feltételeinek javítása — fe­jezte be Nagy Józsefné. M. K. Csehszlovákiában Magyarok építik Az Industrialexport fővál­lalkozásában új éttermet és rendelőintézetet építettek tel magyar vállalatok közremű­ködésével a Prágai Múszanú Egyetem számára. A 13 millió rubeles létesít­mény terveit a Lakóterv ké­szítette. a külső és belső épí­tészeti munkákat magyar vál­lalatok végezték. S a felszere­lések is Magyarországról ér­keztek. Az építésen a Miskol­ci Tanácsi Építőipari Vállalat több csehszlovák alvállalkozó bevonásával dolgozott. A konyhai berendezések és fel­szerelések zömét a Keripar szállította. Az étterem és a rendelőintézet 26 hónap alatt készült el. Az Ipdust.rialexport tárgya­lásokat kezdett újabb cseh­szlovákiai vállalkozásokról. Szó Van arról, hogy bekapcso­lódnak a műemlék jellegű prágai egyetemi diákotthon felújításába. Tárgyalnak arról is, hogy az 1989-ben megren­dezendő sívilágbajnoksághoz az Industrialexport új szállo­dát építene, kulcsra készen az Alacsony-Tátrában. révhitek is Éppen ezért a vállalat nem vonhatja ki magát a város, a körzet településfejlesztési gondjaiból, azok közös megol­dásából. Ezt a felismerést erő­síti az a megbeszélés, ame- yet a városi, illetve a Csepel Autógyár párt-végrehajtóbi­zottságának tagjai folytattak a közelmúltban. Számos tévhitet lehetett el­oszlatni. Hiszen a vállalati oárt-vb-tagok tájékoztatást kaptak arról is, hogy miként, milyen módon támogatja a Csepel Autó a várost, a kör­zetet. Kiderült, hogy sokak vélekedésével ellentétben nem közvetlenül a városi, körzeti tanácsok kezébe kerül a vál­lalat által fizetett hozzájáru­lás, hanem állami szinten osztják szét. Ennek mértéke az egész népgazdaság sikeré­től is függ. Egyáltalán nem oiztos tehát, hogy a befizetett milliók oda jutnak vissza, és a helyi célkitűzések megvaló­sítását segítik. A két testület tagjai meg­állapították, hogy a körzet súlyos agglomerációs gondjai miatt felhalmozódott feszült­ségek gyors felszámolására anyagi lehetőségek hiányában nincs reális lehetőség. A vál­lalat. a város es vonzáskorze- :e közös érdeke azonban, hogy az életkörülmények to­vább javuljanak. Ezért a két testület tagjai felhívták az állami és a gazdasági vezetés figyelmét arra, hogy a rendel­kezésre álló anyagi, társadal­mi lehetőségeik figyelembe­vételével a térségi feladatok megoldása kapjon elsőbbséget. Ugyanakkor a vállalat erőtel­jesebben vegyen részt a vá­rospolitika, a város arculatá­nak alakításában. — Melyek azok a feladatok amelyeknek a megoldását c legfontosabbnak ítélik? — tettük fel a kérdést Halás; Józsefnek, a Csepel Autógyái pártbizottsági titkárának. Három cél — El kell fogadni, hogy a nehezedő gazdasági heLyzei nagy összegű anyagi támoga­tást nem tesz lehetővé. Tehát számottevő pénzzel nem segít­heti a vállalat a várost, a körzetet. Viszont azt is tudo­másul kell venni, hogy dol­gozóink hangulatát, termelé­kenységét jelentősen megha­tározza az, hogy milyen kom­fortos lakóhelyen élnek. Az a munkás, aki keményen dol­gozik a gyárban, délután gé- emkázik, késő este és hétvé­geken pedig emberfeletti erő­feszítéseket tesz azért, hogy fedelet építsen a feje fölé, s közben naponta meg kell küz­denie az ellátási gondokkal, az egy idő 'után nem képe? valódi értékteremtő munkát végezni. Ezért ha" á vállalat keresi és -megtalálja a módot, hogy támogassa a helyi taná­csokat legégetőbb gondjaik megoldásában, saját dolgozói helyzetén könnyít. Napjaink­ban elsőbbséget kell, hogy él­vezzen a legsürgősebb felada­tok között is, a már elvisel­hetetlenül zsúfolt szakorvosi rendelő bővítése, a középfokú oktatás tárgyi feltételeinek ja­vítása, és az önálló otthonhoz jutás megkönnyítése. — A tanács számára ezek­hez három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A vállalat, mint óz előbbiekből kiderült anya­i gázán dicséretes hogy olvasónk védelmére kel a hiator- bágyi döntésnek, de ha figyelmesen elolvasta írásunkat, ki­derül, hogy feleslegesen. Hiszen a riport utolsó előtti bekez­dése így szól: „Az igazsághoz tartozik, hogy Biatorbágyon a végrehajtó bizottság tiltakozott a központi ügyeletbe kapcsolódás ellen. Ott ugyanis igen jól működik a hagyományos hét végi inspek­ció. a biaíak, illetve a herceghalmiak megszokták ezt a meg­oldást. Nem akarták felrúgni a jól bevált rendszert. Vagy­is nem biztos, hogy egyetlen üdvözítő módszer a központi ügyelet bevezetése.” Talált érthető a zsámbélU vezetők döntése, amikor elő­ször a közeli szomszédoktól, a megyebeliektől érdeklődtek, vál­lalkoznának-e a központi ügyelet közös szervezésére. Am az elutasítás nem okozott nézeteltérést, hiszen a biatorbágyiak megalapozott testületi döntését méltányolták a zsámbékiak. ellenére lélkiismeretesen ellát­ják. A zsámbéki fizikoterápiás rendelés egyébként a biator- bágyi lakosoknak elérhetetlen, mert nincs tömegközlekedés a két község között. Tehát a zsámbéki egészségügyi szol­gáltatás nem jelent semmit a biatorbágyiak részére, a gép­kocsival nem rendelkezők nem vehetnék igénybe. Buda­pest egyébként autóbuszon 25 perc alatt, vonaton valamivel rövidebb idő alatt elérhető Biatorbágyról, így a főváros­ban vehető igénybe a szak- rendelés. Az is biztos, hqgy minél nagyobb a körzet, an­nál többet kell várni a bete­geknek az orvosra és ez nem jó. dolog. A betegeknek a per­cek is óráknak tűnnek. loíjíá n rí i pcárofpc KnaIi Nem beszélve arról, hogy télen a hó is akadályozhatja a gyors betegellátást, így hát ilyenkor hiába talál a ráJ szoruló működő telefont. Hív­ni tudja az ügyeletet ugyan, de mit ér a hívás, ha nem ér­kezik időben a segítség. Mindezt, gondolom, a biator- bágyi vezetés figyelembe vet­te, mérlegelte és ennek alap­ján helyesen döntött a biator- bágyi lakosok érdekében. Ez a példa bizonyítja, hogy a jó és értelmes kezdeményezéshez nem kell feltétlenül a lakos­ságnak rosszat okozva csat­lakozni. Szegfű Gyula a 19. vk. tanácstagja Biatorbágy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents