Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

4 1987. Április 88., szerda %J£íAan Drágább az aranynál Tormából enzim A Reanál Finomvegyszer- gyárban bővítik a cukorbe­tegség kimutatására szolgáló peroxidáz enzim előállítását. Ebből olyan diagnosztikai teszt készíthető, amelynek segítsé­gével egyszerűen, gyorsan és pontosan meghatározható a vércukor szintje. Ilyen enzi­met a világon csak kevesen készítenek. Világpiaci ára az utóbbi években némileg csök­kent ugyan, de így is körül­belül kétszerese az aranyénak. A külföldi cégek eddig Is szívesen vásároltak Magyaror­szágról peroxidázt. s a keres­let újabban tovább élénkül. A megnövekedett érdeklődésnek a vállalat már csak úgy tud eleget tenni, ha fokozza a ter­melést. A peroxidázt saját el­járásúik alapján, az étkezési célra feldolgozott torma hul­ladékának levéből nyerik ki. A termelés bővítéséhez több tormáiért van szükségük, ezért az újlétai Űj Élet Ter­melőszövetkezetben, azzal kö­zösen, új tormalégyártósort ál­lítottak munkába. Poliuretán Solymárról Falugyűlés után Nagykovácsiban Az Ördög-árok új feladata A felületes szemlélő számára békés, rendezett telepü­lésnek tűnik Nagykovácsi. Szinte idilli a környezet, a hirtelen zöldbe borult dombok között az utcák tiszták, ápoltak a kertek. Csaknem kifogástalan a közlekedés, s mióta az ivóvízellátás Is megoldódott, hihetnénk, a falu lakói zavartalan nyugalomban élnek. tés átütemezése. Hiszen a fő­várost átszelő vízfolyás több felügyelet alá tartozik. Buda­pestről kilépve a Pomázi Víz­műtársulatnak, majd a nagy­kovácsinak, s végül az erdé­szetnek kell gondját viselni. A meder kotrásában, mélyíté­sében valamennyi érdekeltnek részt kell vennie, hogy ered­ményt érjenek eL Védik a környezetet A Kemipur Polyuretán System Kft. az első termelési évben 350 millió forint árbevételt, 15 millió forint nyereséget könyvelhe­tett el. Az import kiváltásával a népgazdaságnak 2,9 millió márkát takarítottak meg a tavalyi évben. Az idén a húsz fővei dolgozó üzem számítógépes termelés-, készlet-, rendelés-nyil­vántartást vezet be és várhatóan megkétszerezi árbevételét. A képen: a két 5—5 tonnás keverőtartályban készülnek az anyagok Mit kíván a lakosság? / Kiszolgáltatottság helyett A szolgáltatásokról szinte mindenki tud olyan történetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság esetenként inkább kiszol­gáltatott, mint jól kiszolgált. Van egy intéz­mény, amely az egész társadalmat képvisel­ve vizsgálja ezt a témát: a Szolgáltatási Ku­tatóintézet. Ennek feladata, hogy a fogyasz­tási és termelési szolgáltatások közgazdasági A tavaszi falugyűlésen azonban újabb gondok ke­rültek felszínre. Igaz, másutt ! elégedettek lennének, ha csu- ? pán az úthálózat minőségé- j vei, a csatornázás hiányával, [ a környezetvédelem alacsony színvonalával kéne megbir­kózni. Itt azonban, ahol nem kell iskolaépítésre gyűjteni, van elegendő építési telek, s az üzlethálózat kínálata is nagyjából megfelel az igé­nyeknek, most ezeken az élet- körülmények színvonalát ja­vító területeken szeretnének előrelépni. — Idén augusztus húszadi­kára elkészül a tornaterem, amelyre a teho első évben begyűlt teljes összegét is köl­töttük — mondja TokodiZol~ tán tanácselnök —, s akkor jó időre letudtuk az oktatási intézmények fejlesztését. Most újabb négy évre elfogadta a falu a 600 forintos teho fize­tését, s az utak, járdák javí­tására, építésére fogjuk for­dítani. Erre a feladatra ugyan­is ebben a tervidőszakban nem terveztünk költségeket. A körülmények változása, a lakosság sürgetése más te­rületen is indokolttá tette a hetedik ötéves terv módosítá­sát. S éppen az elmúlt idő­szak legnagyobb eredménye, a fővárosi ivóvízhálózathoz való csatlakozás szülte az új feladatot. A tanácselnök öröm­mel nyugtázta, hogy a falu­gyűlés részvevői maguk is a környezetvédelmi tennivaló­kat tartják a jövőben elsőd­legesnek. — Naponta ezer köbméter ivóvizet fogyasztunk, és nincs csatornarendszerünk. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy mióta nem használjuk a régi törpe- vízmüvet, egyébként is nőtt a talajvízszint. A talajvizet ter­mészetesen fertőzik a szik- kasztásos emésztők, s a mé­lyen fekvő területeken, pin­cékben felszínre tör ez a tisz­tának éppen nem nevezhető belvíz. Elvezetésére átmeneti időre, a csatornahálózat kiépí­téséig az ördög-árok lenne al­kalmas, ha a kotrását, rende­zését meg tudnánk oldani. — Ehhez azonban kevés a falu igyekezete, a költségve­Társulást szerveznek Csak pár óra várakozás A főként közgazdászokból álló szakembergárda részt vesz például az országos kö­zéptávú kutatás-fejlesztési terv két témájának kidolgozá­sában, de mint eredményérde­keltségű intézetnek, szerteága­zó munkájához hozzá tartozik, hogy konkrét kutatási felada­tokra (vonatkozó megrendelé­seket teljesít országos főható- ségú szerveknek éppen úgy, mint megyei tanácsoknak, vagy az OKISZ-nak, KIOSZ- nak, valamint szolgáltató vál­lalatoknak. Természetes, hogy az egyes témák legjobb szak­értőivel együttműködő kutató­gárda széleskörűen tájékozott a szolgáltatások helyzetéről, ezért kérdeztük az intézet igazgatóját arról, mi a véle­ménye a Minisztertanács kö­zelmúltban hozott határozatá­ról? — Kétoldalú indíttatású a döntés, amelv szerint az idén szeptember elsejétől a vállal­kozók olyan időpontban köte­lesek megkezdeni a szolgálta­tást, hogy ügyfeleik várakozá­sa ne haladja meg a kettő, de legfeljebb négy órát — kezd­te válaszát dr. Németh György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap védelme kí­vánja így, másrészt a lakos­ság igénye, hogy a szolgálta­tások minősége fejlődjön, le­gyen összhang a színvonal és az ár között, hozzáférhető le­gyen, és igazodjon a megren­delő kívánságaihoz. Jogos ál­lampolgári igény, hogy a szol­gáltatást minél jobban beha tárolt időszakban kezdjék meg a megrendelők lakásán, ingat­lanán végzett munka esetén. De számolni kell azzal is, hogy ha más feltételeket szab­nak a szolgáltatásnak, ehhez eszközök is kellenek. Egy-egy vidéki városban működő szol­gáltató vállalathoz 10—12 köz­ség is tartozik, itt már nem elég a munkaszervezés, gép­kocsira is szükség van. Ahol a fél megye tartozik egy-egy javítószolgálathoz, ott még a 4 órás várakozási idő sem látszik megvalósíthatónak, hi­szen ha az egyik helyen vá­ratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már borul a program. Ezért is differen­ciál a Minisztertanács rende­leté oly módon, hogy: A jog­szabály rendelkezéseit abban az esetben kell alkalmazni, ha a szolgáltató olyan településen végzi tevékenységét, ahol te­lephelye van. Tény, hogy pluszköltséget jelent a félnapos várakozást idő betartása is a kis telepü­lések ellátásában, annál is in­kább, mert még egyes megyé­ken belül is nagy különbsé­gek vannak a szolgáltatás helyzetében. Az egy lakosra jutó fogyasztási szolgáltatások Vidéken mért értéke 1985-ben a fővárosi átlagnak 55 száza­léka. Ezen belül például az építőipari javítások aránya 89 százalék, a fényképészeté vi­szont csak 16 százalék, a tex­tiltisztításé 28 százalék. Ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy lakos 1985-ben hány fo­rintot költött szolgáltatásra, akkor Budapesten 4845 forint az átlag, vidéken 2661 forint. Ami nyilván összefügg föld­rajzi adottságoktól kezdve sok mindennel, valószínűleg leg­kevésbé azzal, hogy vidéken nem tartanak igényt megfele­lő szolgáltatásokra. A fejlődést segítve és ösz­tönözve, az előrelépés útját fürkészve a Szolgáltatási Ku­tatóintézet az idén — az Or­szágos Tervhivatal mellett működő központi szolgáltatás­fejlesztési bizottság felkérésé­re — olyan jelentős feladatot is végez, amely a jövő évi népgazdasági szabályozó- rendszer előkészítésének része. Például modellszámításokat készít a lakossági szolgáltatá­sok témakörében. Az intézet idei munkatervében szereplő kutatási téma például a hazai szolgáltatások hosszú távú fejlődési tendenciáinak, a szolgáltatások eszközigényes­ségének vizsgálata. A szerző­déses munkákra vonatkozó tervek között szerepel például a kistelepülések fogyasztási szolgáltatási ellátásának elem­zése, fejlesztésére javaslatok, módszerek kidolgozása. Legteljesebb gyűjtemény Fontos tevékenysége még az intézetnek az információs, tá­jékoztató munka, egyrészt sa­ját — a Fogyasztási Szolgálta­tások című — folyóiratán és kiadványain keresztül, más­részt állandóan gyarapodó szakkönyvtára áll az érdeklő­dők rendelkezésére. A szolgál­tatási irodalomnak hazai vi­szonylatban valószínűleg leg­teljesebb gyűjteménye ez a könyvtár. Tavaly Magyarország is belépett a KGST lakossá gi szolgáltatásokat fej­lesztő szervezetébe, és a Szol gáltatási Kutatóintézetet kér­— A tervkoncepcióban sze­repel egyébként a csatorna- hálózat kiépítése is, y)90-re terveztük a társulatszerve­zést. A faluszéli új lakótelepet már úgy építettük, hogy kész a gerincvezeték és a fogadó- állomás is. A főváros csator­nahálózatához szeretnénk csatlakozni, bízunk benne, hogy a hátralevő idő alatt megteremtjük a munka felté­teleit. Addig azonban az Ör­dög-árok kitisztításával tud­juk csak a belvizet elvezetni.­— Ha a telefonvonalak szá­mát, s a meglevők minőségét hozza szóba valaki, már csak lemondóan legyintünk. Har­mincesztendős telefonigény­lésével nemrég jubilált egy ismerősöm. Más azonban, ha csak egy család mindennap­jait, kapcsolatait, életképes­ségét befolyásolja a krónikus telefonhiány, mint ha egy egész település él időnként hermetikusan elzárva a kül­világtól. Ilyen szempontból a legrosszabb helyzetben le­vők közé tartozik Nagyková­csi. — összesen három vonalunk van, egy a postáé — ezt le­het az orvoshoz, egyes intéz­ményekhez átkapcsolni —, egy a tanácsházán, egy pedig a Hevesi Ákos Erdészeti Neve­lőotthonban. Nem kell azt a helyzetet alapul venni, hogy mi van, ha a hozzánk vezető kábel leszakad, vagy beázik, elég egy egyszerű, sima hétvégét példaként tekinteni. Crossbar-vonalunk egyáltalán nincs. Az orvosi ügyelet Soly­máron van, és mi nem tudunk az egész faluból odatelefonál­ni. Vagy beutazunk Hűvösvöl­gyig — s persze nincs arra garancia, hogy az ottani fül­ke éppen működik — vagy személyesen kell az orvosért elmenni, ha aggódunk hozzá­tartozónk egészségi állapotá­ért. Most tárgyalunk a postá­val, hogy lehetne ezen az ál­datlan állapoton változtatni. Idén 400 ezer forintot szántunk a hálózatfejlesztésre, de ha társadalmi munkát fel lehet ajánlani, biztos vagyok benne, hogy másfél, kétmillió érték­ben vállalkoznának á helybe­liek a segítségnyújtásra. Nagyobb gépekkel Nem ültek tehát téma hí­ján, elégedetten az eddig el­ért eredményekkel a falugyű­lés részvevői. Ám — ha már a gondokat felsoroltuk — hadd említsünk meg egy újabb si­kert is. Apróság tulajdonkép­pen, de az új tanácsi gazdál­kodás életbelépése óta főként ilyen apróságokon múlik, mennyivel tudja a tanács be­vételét kiegészíteni. , Annyi történt csupán, hogy az általános művelődési köz­pont tetőterének üres helyi­ségeit bérbe adták a Minimik- ro számítástechnikai szövet­kezetnek. — Mondhatnám, hogy első­sorban a bevétel motivált a döntésnél — mérlegeli az in­dokokat a tanácselnök —, de azt hiszem, ennél nagyobb ha­szonnal is járt az üzlet. Igaz, az állandó bérleti díjon kívül időnként konferenciákra a színháztermet is igénybeve­szik a szövetkezet tagjai és vendégeik, ami újabb bérleti díjat, s így a fenntartási költ­ségek megtermelését jelenti, de fontosabbnak érzem, hogy rajtuk keresztül sikerült az is­kola diákjait o számítástech­nika rejtelmeibe bevezetni. Mi nem tudtuk korábban az iskolát számítógépekkel ellát­ni, nem futotta a pénzből, most kis alapszámítógépeket kapott az iskola a szövetke­zettől, beindulhatott a szak­kör, ismerkedhetnek a jövő szakemberei számára már nél­külözhetetlen technikával a gyerekek. Idén talán sikerül nagyobb gépekkel továbbfej­leszteni a szakkör eszköztá­rát. A számítástechnikai szövet­kezet Nagykovácsiba telepü­lése fellendülést hozott nem­csak az iskola életében, ha­nem más területen is. A ter­vek szerint segíteni fognak a tanácsi ügyintézés bizonyos fázisainak számítógépre vite­lében is. Márvány! Agnes Hétköznapi magánügyeink A lottó, a gödör és a nyugdíjas — Nyertem. — A kijelentés először csak a ténymegállapí­tás száraz, tárgyilagos hang­ján bukott ki belőle. Aztán lelkendezésbe csapott át, s mindenkinek magyarázni kezdte. — Mióta létezik a lottó, mindig játszom. És állandóan ugyanazzal a számmal. Értik? Makacsul, mindig ugyanazzal. Jaj de jó! Jaj de jó! Négyes találatom van! — Nahát! Gratulálunk a néninek. Több mint négy- százezret tetszik majd kapni — mosolyogtak rá a kisab- lak mögül. — Drága asszonyom! — szólította meg egy nála jóval fiatalabb férfi. — Jobb félni, mint megijedni. Ha nyert, hát nyert. , Örüljön neki, de ne verje nagydobra. Sohasem le­het azt tudni, hogy... — Jaj, csak nem gondolja? Hiszen olyan boldog vagyok. Tudja, harminc évig tanítot­tam a történelmet és most csak kétezerötszáz a nyugdi­jam, hetvenkét évesen. Gon­dolhatja, hogy jól jön az a pénz. — Gondolom, mert én is a történelmet tanítom. — Igazán? Micsoda vélet­len! Szívesen meghívnám va­lamelyik eszpresszóba, kedves kolléga. — Nagyon köszönöm. De most sietek. Inkább azt mondja meg, hogy mire köl­ti az első tízezreit. Erre sok­kal inkább kíváncsi vagyok. — Mire is — mosolyodon el az idős tanárnő. — Hát mire költheti az, akinek gyerekei vannak? No meg unokája, akin most éppen nagyon kell segíteni. De jól jön az most az én kis tündéremnek! A férfi egy tapasztalattal gazdagabban ballagott tovább a Liszt Ferenc tér irányába. Még sohasem látott élő, ele­ven lottónyertest. ★ Végre kifoltozták a Somogyi Béla utca gödreit. A friss aszfalt még szinte gőzölgött a minap, amint fölé pillantott az ember. A Corvin áruház Blaha Lujza téri sarkához úgy látszik, nem jutott a csí­kos védőkorlátokból. Az útja- vítók ezért nyugodtan ott­hagyták a forró bitumenfelü­letet, amibe, ha valaki figyel­metlenül belelépett volna, bi­zonyosan megégeti a talpát, így is lehetett olyan lábnyo­mokat látni a felületen, ame­lyek nem hagytak mély nyo­mot. Tulajdonosuk bizonyára gyorsan felkapta a lábát, ami­kor véletlenül rálépett. — Maguk javítottak itt? — Dehogy — válaszolta a forró, négyzet alakú tábla fö­lött strázsáló férfi. — Én vásá­rolni voltam az áruházban. Féltem az embereket. Valaki­nek vigyáznia kell rájuk, ne­hogy valakit baj érjen. — Telefonálni kellene a vállalatnak — kezdtek töb­ben is tanakodni. — Azt ígérték, hogy intéz­kednek — jelentette ki a köz­terület-felügyelő. akit odahív­tak. Ám az éber figyelem to­vábbra is a civil önkéntes dolga maradt. Benne volt leg­erősebb az a tulajdonság, amit a másokért érzett fele­lősségnek szoktunk nevezni. ★ Az idős. kissé molett, és mindig mosolygó hölgy most is fel akarta adni rám a ka­bátot. — Ne fáradjon. Majd ma­gam — hárítottam el, mint szokás szerint most is a szí­vességét és hozzágondoltam; a kétforintokat nem azért adom neki, hogy lekötelezzem, ha­nem a kialakult szokások miatt, melyek az ingyen ru­határakban is érvényesek. És 1VU1UUUU1 IP, i\ IU PE K.UUI a nyugdíja, azért jár be dolgoz­ni abba az intézménybe, amelyben gyakran megfordu­lok. Ha délelőtt megszűnik a csúcsforgalom, szemüvegét fel­téve kötöget. Egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy kinek és mit, de nem emlékszem a válaszára. Hangulatilag min­dig összekötött bennünket va­lami láthatatlan finom szál, pillanatokig tartó találkozá­saink idején. — Uram — szorította meg most a kezemet azután, hogy a kabátot gyengéden kiemel­tem a kezéből. — Ha megen­gedi, elköszönnék. Teljésítet- tem a nyugdíjasok által le­tölthető napokat. Őszig már nem jövök. Most három hét­re elutazom Ottavába a nővé­remhez — vált közlékennyé, mintha ki tudja, mióta ismer­nénk egymást, beszélnénk meg rendszeresen a magán­ügyeinket. — Aztán jövök ha­za a férjemhez, mert őt nem lehet oda kicsalni, itthon ma­rad. Aztán remélem, látjuk még egymást. — Jó utat — viszonoztam közlékenységét. Már csak az utcán jutott az eszembe, hogy még egymás nevét sem tud­juk. De ez. azt hiszem, nem is fontos. Az apró figyelmessé­gek, az egymás iránti tisztelet számít közös dolgaink intézé­se közben. Az a baj, hogy az ilyesmi meglepi az embert. Kovács T. István és társadalomtudományi kérdéseinek kutatá sával segítse az irányítás különböző szintjei] a szolgáltatási ellátást szervező, fejlesztő te vékenységet, hozzájáruljon a fogyasztói ér dekvédelml problémák megoldásához. A há rom és fél évtizede működő, többször átszer vezett intézet az Ipari Minisztérium felügye lofo alá itirfAvíir ték fel a szervezet hazai tit­kársági, koordinációs felada­tainak elvégzésére. Bizonyos, hogy az így szerzett közös ta­pasztalatok jól hasznosíthatók, vannak konkrét témák, ame­lyekben tanulhatunk a többi szocialista ország szolgáltatási gyakorlatából. Az általános helyzetet illetően azonban Magyarország a KGST-n belül előkelő helyen van a szolgál­tatások színvonalával. Ösztönző érdekeltség Ezt a jó helyezést erősíti ha megvalósul mindaz, amil a közelmúltban a Miniszter- tanács is megerősített: kidol­gozzák a szolgáltatás megfele­lő ösztönzőrendszerét. amel\ érdekeltté teszi a vállalkozó­kat abban, hogy gyors, kifo­gástalan munkával szolgálják a lakosságot. Imre Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents