Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
MAGAZIN mr MtMYk 1987. ÁPRILIS 11., SZOMBAT Az aszály ellenére eredményes gazdálkodás Van program a kibontakozáshoz Beszélgetés dr. Csonka Tiborral Á föld soha nem adja ingyen a kenyeret. Mindig nehéz munkával kell fizetni mindazért, amit holnap az asztalunkon látunk: a gabonáért, a zöldségért, a gyümölcsért, a húsért. A mezőgazdaságban dolgozó embereknek azonban nemcsak a természettel kell állandó küzdelmet folytatniuk, hanem önmagukkal is: a társadalom által támasztott követelményekkel. S ez a nehezebb. A nagyüzemek vezetői, dolgozói oly gyakran emlegetik a gazdasági szabályozók többnyire kedvezőtlen hatását, a szövetkezetek egyre rosszabb helyzetét, hogy talán nem kell különösebben megmagyarázni, miről is van szó. A következményekről, a termelés szerkezetének és eredményességének változásairól azonban érdemes többet beszélni. Kérdéseinkre dr. Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese válaszolt. f O Nemrég fejeződtek be a f zárszámadások. Egy-két kivé- ^ teltöl eltekintve a szüvetkeze- f tek vezetőségei sikeres évzá- í fásról adhattak számot. Pe- í dig tavaly folytatódott az / aszály és egy sor más gond is V, nehezítette a nagyüzemek hely- J zetét. Nincs ebben valami el- <í lentmondás? — A téeszek, mint minden mezőgazdasági üzem, rendkívül érzékenyek az időjárás és a közgazdasági környezet változásaira. Természetes hát, hogy tavaly év közben több helyen is panaszkodtak a bajok láttán, s nem is ok nélkül. Hiszen a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a múlt évben meglehetősen magasra állították a mércét önmagukkal szemben, és a nehézségek ellenére 40 milliárd forintnyi üzemi termelési értéket állítottak elő és 2 milliárd 780 millió forintnyi mérleg szerinti nyereséget könyvelhettek el. Mindezek, ha az előző esztendei adatokhoz hasonlítjuk, szerény mértékű fejlődést mutatnak. Ám ma már nyilvánvaló, hogy sokkal jobbak is lehetnének az eredmények, ha az aszály immár második éve nem okozott volna tetemes károkat, összességében Pest megyében az aszály hatására mintegy 112 ezer tonnával kevesebb gabonát takarítottak be a nagyüzemek az előző évihez képest tavaly. Ezt csak azért említettem, mert jelzi, hogy milyen nehéz helyzetben volt a mező- gazdaság. Ám hadd folytassam mindjárt azzal, hogy a szövetkezetek tagságának nem kenyere a siránkozás. Látva a bajokat mindenütt nagy erőfeszítéseket tettek a kieső bevételek pótlására és ehhez megfelelő segítséget kaptak a kormányzattól is. Pest megyében harminchárom szövetkezet kapott adómérséklési lehetőséget csaknem 52 millió forint értékben. Emellett igyekeztek kihasználni a többi, az időjárásra kevésbé érzékeny ágazat lehetőségeit. f ® De hát nem könnyebb az j állattenyésztés vagy az ala- zpon kívüli tevékenységek hely- Z zete sem! Az utóbbi években y. a gazdaságosság sok esetben Z teljesíthetetlen követelmény j volt, ezért több állattartó te- j lepet számoltak fel, és sok ^ ipari ágazatot zártak be ... — Valóban, az állattenyésztésben a korábbi évek dinamikus fejlődését 1984-ben stagnálás, majd 1985-ben érzékelhető visszaesés követte. Ez több tényező együttes hatásának következménye. A már többször említett aszály miatt drágultak a takarmányok, s emelkedett az ipari eredetű termékek ára is. A kilátástalan helyzetben lévő üzemek magatartása erre megváltozott. Tapasztaltuk, hogy csökkent az ágazat megbecsültsége, romlott a munka színvonala. Az idén várhatóan megáll ez a folyamat, hiszen a kormány az állattartást segítő intézkedéseket hozott. Növelték például a felvásármunkája üt vissza az ipari tevékenység eredménytelenségében. Hogy mi a kiút? Azt még nem lehet megmondani, folynak a vizsgálatok. Ha elég erős a szövetkezet, kollektívája és vállalja, hogy jobb munkával rendbe hozza a zilált pénzügyi helyzetet, akkor a szanálást kell választaniuk, ám komolyan mérlegelni kell egy esetleges felszámolás lehetőségét is. j 9 Mostanában meglehetősen f sok szó esik a népgazdaság f küátásairól, s benne a mezö- f gazdaság jövőjéről. Bevezetik j 1988-tól a hozáadott érték sze- z rinti adózást és a személyi jö- 2 vedelemadót. Ezek az intézke- j [lesek nagy hatással lehetnek a j nagyüzemekre. Pest megyében ft mire számíthatnak a téeszek Z és az állami gazdaságok? — Mivel a részletek még nem ismeretesek, ezért pontos választ adni nem lehet. Az azonban bizonyos, hogy az adózás gyökeres módosítása együtt kell hogy járjon a termelői árrendszer jelentős megváltoztatásával, s ez nem lehet közömbös a nagyüzemeknek. Ám nem mindegy, milyen helyzetben találja a megyei termelőszövetkezeteket az új szabályozók hatálybalépése. Ügy látom, alaposan megdrágul majd a munkaerő és ez nagy arányú belső mozgásra kényszeríti a mezőgazdasági üzemeket is. Emellett egyes ágazatok jövedelmezőségének változásával is számolni kell. Az új körülményekhez gyorsan kell alkalmazkodni, s remélem, erre szűkebb pátriánk nagyüzemei képesek lesznek — fejezte be a beszélgetést Csonka Tibor. Furucz Zoltán A cím fölötti képen: a napsütéses napokon már dolgoztak a vetögé- pek. lási árakat és egy sor fejlesztési támogatást is igénybe vehetnek a gazdaságok. Ami pedig az alapon kívüli tevékenységeket illeti, nos a tavalyi eredmények is jól mutatják, hogy át kell gondolni a régebben megfogalmazott elképzeléseket. Az ipari szolgáltató- és kereskedelmi ágazatok teljes termelése a korábbi esztendők dinamikus fejlődésével szemben a múlt évben alig egy százalékkal nőtt, jövedelmezőségük pedig az erősödő piaci verseny hatására tovább romlott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak azok az üzemek őrizték meg pozícióikat, amelyek helyben telepített iparral rendelkeznek, stabil munkaerőre alapoznak és megfelelő termékszerkezetet tudtak kialakítani. Ugyancsak előnyösek a nagyvállalatokkal kialakított hosszú távú kapcsolatok is. Az elmúlt időszakban már mindenütt megkezdték a helyzet alapos elemzését, és az első intézkedések között a tevékenység eredményességének visszaállítására növelték az ipari termékek gyártását és az élelmiszerek feldolgozását. V 0 Az intézkedések azonban í nem mindenütt vezettek eredményre. Két termelöszövetke- f zetben nagy összegű veszte- ^ séggel kénytelen szembenézni í a tagság. Az egyikben, a ccg- í lédi Magyar—Szovjet Barátság / Tsz-ben már régóta halmo- y zódnak a gondok, de most y .végre megszületett a megol- 7 dús: egyesülnek a város má- j sik szövetkezetével, a Lenin í Tsz-szel, s így megvan a re- í mény, hogy a jól termő föl- í det gazdaságosan hasznosítják í majd. Am a másik helyen, y. Sülysápon még nem tisztázó- ídott. hogy milyen megoldást ^ választanak a több mint 67 í milliós veszteség rendezésére 6 Milyen lehetősegeket mérleV gelhetnek? — Az említett két eset valóban a legnagyobb gondja ma a megye mezőgazdaságának, ám a pénzügyi nehézségek korántsem csak a két nagyüzemet jellemzik. Az elmúlt hónapokban például tizenegy olyan nagyüzem helyzetét vizsgáltuk, amelyek kivétel nélkül alacsony hatékonysággal gazdálkodtak, vagy gazdálkodnak ma is. A tanulságok mindenütt mások, ezért nemrég valamennyi érintett termelőszövetkezetben külön intézkedési terveket készített a vezetés. Ezeket értékeltük és úgy látjuk, megfelelő programot adnak a kibontakozáshoz. A soron következő lépés az, hogy a tennivalókat konkrétan megbeszéljük a politikai és gazdasági vezetéssel és felkérjük az ellenőrzőbizottságokat, hogy a végrehajtást szigorúan és folyamatosan kísérjék figyelemmel. Ami viszont a sülysápiakat illeti, ott a veszteség jelentős részét, mintegy 20 millió forint kiesését az aszály számlájára lehet írni. De a többit már nem! Bizonyítható, hogy a korábbi évek kevésbé kátéA hatalom napi csábításai N em születtünk jónak vagy rossznak, erkölcsösnek vagy erkölcstelennek. Az erkölcs csakúgy mint a jellem, nem születik az emberrel, hanem az élet során a nevelés, a szűkebb és tágabb, azaz a társadalmi környezet hatására bontakozik ki, erősödik meg. A jellem az emberi személyiség legfontosabb eleme, tartópillére, amelyben világnézetünk, erköl- csiségünk és akaratunk ölt testet. Viszonylag állandó mégsem statikus, mert sokféle külső és belső hatásnak van kitéve, s ennek megfelelően változhat pozitív, de sajnos negatív irányba is, tehát formálódhat és deformálódhat. Az emberi élet megannyi eseménye, fordulópontja próbára teszi a jellemet, az erkölcsi állóképességet. Például ilyen próbatételt jelenthetnek a magánélet kiélezett szituációi, úgyszintén rendkívüli társadalmi-politikai helyzetek, bátorságot, helytállást igénylő körülmények, nagy feladatok, nehéz munkák, kiemelkedő megbízatások, ide értendő az egyénnek vezetői beosztásba, tisztségbe emelése. Általában az egyén és környezete a vezető beosztást, munkakört megtiszteltetésnek veszi, örömmel fogadja, kevésbé gondol azzal, hogy a vezetői munkakör nagy próbatétel nemcsak a szakmai tudás, a politikai képzettség tekintetében, hanem az ember egyéb tulajdonságai szempontjából is. A vezetés általában nagyobb felelősséggel jár, mint a beosztotti munka, hisz mások munkájáért is felelősséget kell vállalni. A vezetővel szemben jóval nagyobbak a követelmények, és jóval többet várnak el tőle, mint másoktól, élete többnyire nyitott könyv a környezete előtt. A vezetői erények felsorolása szükségtelen, mert többé-kevésbé mindenki tisztában van ezekkel, s általában igényes, ha ezt meg kell fogalmaznia, más lapra tartozik, hogy ő birtokában van-e a mástól igényelt erényeknek. A vezetőnek egyidejűleg sok mindenre kell figyelnie, például saját gondjai mellett a beosztottakéra is. Ennek nem könnyű eleget tenni, hisz nemegyszer a vezető nagyobb gonddal bajlódik, mint az a munkatársa, aki éppen hozzáfordul a saját problémájával. Mégis tőle megértést, udvariasságot, az indulatok féken tartását várják, pedig a vezető is ember, akinek épp úgy mint másoknak, nem mindig jó a kedve. A vezetőre nehezedő, a beosztásával, helyzetével járó terhek mellett kifejezetten jellem- és erkölcstorzító veszélyek is leselkednek. Ezek abból a körülményből fakadnak, hogy a vezetői funkciók betöltése a hatalom gyakorlásával jár. A hatalom azonban nagy „kerítő”. Stefan Zweig írja, hogy az erőseket még erősebbé teszi, a gyengéket viszont elaljasítja. Az élet számtalan példával bizonyítja, hogy a gyenge jellemű, akaratú emberek valóban nem képesek ellenállni a hatalom csábításainak. Közülük egyesek elbizako- dottá, elvakulttá, hatalmaskodóvá válnak, mások visszaélnek a hatalommal, megint mások nem tudnak, vagy nem akarnak élni a rájuk ruházott hatalommal: gyávák, döntés- és cselekvésképtelenek. A jellemhibákat a vezető funkció felerősíti, és nyilvánvalóvá teszi, amit jól kihasználnak viszont a hízelgők, a gátlástalan törtetők, az egyéni hasznukra spekulálók, a restek, s akik munka nélkül jól akarnak élni. Valóságos udvartartást hoznak létre a gyenge akaratú vezető körül. Ezek az örökös dicshimnuszaikkal megsüketítik, s már nem is hallja többé a becsületes emberek őszinte bírálatait. Abban a hitben él, hogy mindent jól csinál. Ezért nem képes felfogni, hogy miért következik be — az egyébként törvényszerűen bekövetkező — bukás. Az elvtelen környezet, a kínálkozó lehetőségek, az önkontroll és társadalmi felügyelet hiánya a korábban becsületes embert is rossz útra vezethetik. A minap egy vállalati igazgató bukásának lehettünk tanúi, pedig ez az ember pályafutása során többször is kiállotta a próbát. Végül gazdasági vezetőként egy szép életút után, a nyugdíj előtt kellett őt leváltani, a pártból kizárni, sőt büntetőeljárást indítani ellene. Ezt az embert elragadta a szerzési vágy, mindent birtokolni akart: anyagi javakat, társadalmi elismerést, sőt még a nőket is. A környezete mindezt tudta, egyesek asszisztáltak neki, mások szótlanul figyeltek, és amikor az egyik visszaélése felszínre került, lecsaptak rá: megindultak a névtelen levelek. Sajnos e levelekben foglaltak igaznak bizonyultak, s szinte láncreakcióként jutott felszínre mindaz, amit elkövetett. A „jó emberei”, akik a kezére játszottak, most már bátrakká váltak, több rosszat mondanak róla, mint amit tényleg elkövetett. i okféle következtetés vonható le ebből az egy esetből is, többek között az is, hogy bár mindenki maga felel tetteiért, de a környezet, az ott dolgozó kommunisták is felelősek azért, ami történt. Felmerülhet a kérdés, mikor vagyunk jó emberek, ha „tapintatosan” hallgatunk, vagy időben szólunk és segítünk? Igaz, a hízelgés jobban esik, mint a kemény igazság, megesik, hogy az előzőért jutalmaznak, az utóbbiért megkeserítik az ember életét. Átmenetileg ez megtörténhet. Egy dolgot azonban jó szem előtt tartani, hogy kiskirályok, hatalmaskodik csak ott élnek meg, ahol vannak szolgalel- kúek. Ám ha a közösség összefog, és nem tűri a hatalmaskodást, a bírálat elfojtását és megtorlását, ha megvédi azt, áki felelősséggel mond véleményt, akkor egyes vezetők tisztessége és saját önbecsülésünk sem szenved csorbát. Takács Györgyné dr. $ Akad, aki kikéri magának Nehezen oldódó bizalmatlanság kat egy csapásra megoldani... Budakeszi 13 ezer lakosának csupán 10 százaléka, körülbelül 400 család vallja magát német származásúnak. Ez abból a felmérésből derül ki, amelyet mostanában készítenek a megye nemzetiségek lakta településein. A célja pedig az, hogy valós képet, kiindulópontot szolgáltasson a Pest Megyei Tanács őszi üléséhez, amely a nemzetiségek helyzetét, a további tennivalókat veszi majd számba. A több csatornán begyűjtött információk ugyanakkor segítséget nyújtanak a jövőre kezdődő nemzetiségi kongresszusok előkészítéséhez is. Támogatni kell — Még idős embereket sem hallani, hogy németül társalognának — mondja Skornyák Istvánná, a községi pártbizottság titkára. — Mi több, most is akad, aki kikéri magának: őt ne svábozzák le! Az óvodában, az általános iskolában, a gimnáziumban is van né- metnyelv-oktatás, ahová nem csak a nemzetiségiek járatják a gyerekeiket. Bizonyosan része van ebben a történelemnek, de annak is, hogy összefonódtak az emberi, családi, munkahelyi kapcsolatok, amelyek a nemzetiségiek természetes beolvadásával járnak. Éppen az egyenjogúság következménye az, hogy a pártbizottságnak, a tanács végrehajtó bizottságának is vannak német származású tagjai, mint Tudjuk, hogy ez a politika milyen máig ható következményekkel járt az ország és nemzetiségei számára. A németség háború utáni nemzetközi és hazai megítélése, helyzete sem volt problémamentes. A három győztes nagyhatalom 1945 augusztusában megkötött potsdami megállapodásának egyik pontja kimondja: „A három kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyar- országon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozólag intézkedéseket kell foganatosítani!” Ami annyit tett, hogy 1946— 48 között 170 ezer német hagyta el az országot. Ezért aztán sokan magyarnak vallották magukat, s bizony az ittmaradottak úgy érezhették, mintha nekik kellene vállalni a felelősséget anyaországuk háborús szerepéért. A külföldön is elismert nemzetiségi politikánk hatására a ’60-as évek elején kezdett érezhetően oldódni a görcs. A folyamat ma Is tart, hiszen nem lehet évtizedek, évszázadok alatt felgyülemlett problémáEgyre inkább van erőnk szembenézni a múlttal, még ha ez a számvetés olykor keserű tanulságokkal is jár. Nem utolsósorban a gyakran elhibázott nemzetiségi politika miatt. Elegendő, ha visszakanyarodunk a két háború közötti időkhöz. Ahogy Kővágó László is írja a Nemzetiségek a mai Magyarországon című munkájában: „A két világháború között a Kelet-Közép-Európá- ban folytatott nemzetiségi politikai gyakorlat is hozzájárult ahhoz, íiogy tartós feszültség alakult ki az itteni országok között. Magyarország és szomszédai között a második világháború időszakában a végsőkig elmérgesedett a viszony, Horthyék területszerző törekvéseinek a fasiszta hatalmak segítségével történt érvényesítésével, a nemzetiségellenes politika véres akciókká faju- lásával.” Már sajnálja — A dédnagyapám olyan hazafi volt, hogy 1885-ben magyarosította a nevét — mondja Gräfl Jánosné. — Ügy érezte, hogy ide tartozik, ezért aztán engem már Szabadházi néven anyakönyveztek. Persze azért nemzedékeken át mindenki beszélte az anyanyelvét. A kitelepítések idején azonban felhagytunk vele, a faluban is kidobolták: nem szabad németül beszélni. Én még tudok, a fiaim már nem. Nagyon sajnálom most már, hogy nem tanítottam meg őket, majd az unokákkal bepótolom. Hasonló a helyzet a többi sváb családnál is, illetve tiszta német család talán már nem is létezik. Nem járunk össze, nem beszélgetünk, nem is jutna rá időnk. Szeretjük hallgatni a német fúvószenét — ennyi... Ahogy a kanyargós úton fölfelé kapaszkodó autóbusz elhagyja a főpáros határát, mindjárt ott a helységnévtábla: Budakeszi. Annyira megszoktuk, nem figyelünk rá, hogy föl sem tűnik a német nyelvű felirat hiánya. Nem gondol rá a falu nemzetiségi lakossága sem. ralán tízért, mert egy kis létszámú közösség nehezebben vállalkozót az anyanyelv, a hagyományok ébren tartására és másképpen hat rá a megélt történelem is. Talán... Mert azért a képlet nem eny- tyire egyszerű. Budakeszin is emlékeznek még azokra az időkre, Imikor nem volt dicsőség németül megszólalni. A falu egyik őslakos linasztiájából származik Gräfl Jánosné. Családja alapította egykoron i budakeszi szikvízüzemet, s ma is a szódagyártás ad kenyeret számukra.
