Pest Megyei Hírlap, 1987. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. ÁPRILIS 11« SZOMBAT n MAGAZIN 1 - ! A sződligeti példa a szakemberek szemével Egyszerre pregram és felhívás Ritkán valósul meg az adott pillanatban az elmélet és gyakorlat összhangja. Ilol az előbbi rukkol előre, hol az élet haladja meg az elméletet. Egyensúlyi állapot a dolgok természetéből iakadóan alig lehetséges. Az pedig egyenesen példa nélküli, hogy egy spontán szerveződő közösség találjon ki olyasmit, amiről a szakemberek csak ábrándoznak. S nemcsak, hogy kitalálják, hanem a gyakorlatban alkalmazzák, a hozzáértők nem kis meglepetésére és örömére. Méghozzá egy olyan fontos területen^ mint a gyermekvédelem. A KKMV-dosszié VII. Felszámolták a vállalatot, de... Akadnak, akik azt javasolják: zárjuk le a KKMV dossziéját. Tulajdonképpen már (elszámolták a vállalatot, és ennek a nyitott dossziénak az volt a feladata, hogy végigkísérje e szomorú sorsú vállalat végleges, jogutód nélküli felszámolását. A dossziét mégsem zárjuk le. Nem zárhatjuk! Hogy miért nem? — Vegyük sorra. Nehezen hihető, de ebben a hosszúra nyúlt történetben is van a KXMV-nek olyan részlege, amely dicséretet érdemel. Kezdjük ezzel. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium tavaly január 1-jétől az Építőipari Beruházási Vállalatot jelölte ki a felszámolás végrehajtására. A szétzilálódott helyzetben, az ott dolgozók bizonytalansága és rossz hangulata közepette kellett egy sor feladatot megoldania: a folyamatban lévő munkák folytatására vállalatokat kellett keresni; a munkaerőt szervezetien kellett leépíteni, megkísérelve, hogy egy-egy prosperáló üzem csoportosan fogadja a megszűnt munkahely feleslegessé vált dolgozóit — köztük törzs- gárdatagokat, kiváló munkásokat, olyanokat, akik egész életüket Gödöllőn élték le és most mások hibájából hátrányos helyzetbe kerültek; a vállalati vagyont gyorsan kellett értékesíteni, méghozzá nem is a dokumentumokban feltüntetett áron, hanem a mai folyó árat figyelembe véve. Erre ugyan kevés remény volt, mert a kényszerhelyzetben lévő soha nem diktálhat a vásárlónak; meg kellett szervezni a korábbi munkák garanciális kötelezettségének teljesítését; vállalni a passzív és aktív peres ügyek intézését. Falusi házak Többször írtunk már & sződligeti gyermekház létrehozására tett alapítványról, amelyet a hazai gyermekvédelem történetében egyedülállóan nem magánszemély, nem társadalmi vagy szakmai szervezet, hanem a község lakossága indított útjára. Mint ismeretes, olyan intézményt akarnak életre hívni, amelyben hivatásos nevelőszülők szárnyai alatt, a falu vigyázó szeretetével hat-nyolc állami gondozott lelhet otthonra. Különböző akciókból, adakozásokból jött össze a kezdeményezés anyagi alapja, s most már bizonyos: a gyermekház felépül. Galicza János, az Oktatás- kutató Intézet tudományos főmunkatársa és Gáti István, a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházának gyermekpszichológusa évekkel ezelőtt állították fel elméletüket, ahogy ők nevezik: a falusi házak létrehozására. Ami abból a helytálló elvből táplálkozik, hogy családban, vagy családot imitáló környezetben bizonyosan jobban fejlődnek a gyerekek, mint a személytelennek tűnő állami gondozás intézményrendszerében. Nemcsak pedagógiailag, pszichológiailag jobb ez a forma, hanem anyagi szempontból is. A Fóti Gyermekvárosban például évente 100 ezer forint jut egy gyermekre, s lehet, hogy ezt az összeget egy gyermekházban jobban lehetne hasznosítani. Ez esetben ugyanis nincs szükség külön óvodára, iskolára, orvosi ellátásra, hiszen rendelkezésre áll a helyi infrastruktúra. Férfi legyen! Galicza János és Gáti István elgondolása szerint legalább 10 községben, lehetőleg nagyvároshoz viszonylag közel, egy-egy családi ház jellegű gyermekotthonban nyolctíz különböző korú és nemű gyerek nevelkedik, él együtt. A házak benépesítése több évig tart, s minél kisebb, lehetőleg csecsemőkorban kerülnek oda a gyerekek. Háahogy a tanácstagok között is akadnak. S nem azért kerültek oda, mert nemzetiségiek, hanem a munkájuk, az emberi magatartásuk alapján. Kirakatpolitikát nem akartunk folytatni, ugyanakkor a felmérés arra is ráirányította a figyelmet: támogatnunk kell a közösségi kezdeményezéseket. Ha vannak..., mert egyelőre nincs mi mellé oda- állnunk. Hasonlóan gondolja Major- né Stahácz Éva, a községi tanács vb-titkára és Farkas Gyula, a HNF helyi bizottságának titkára is. Tegyük hozzá, az aktivitás nemcsak a nemzetiségiek részéről hiányzott: a tanácstestületek eddig nem tárgyaltak nemzetiségi témát, s a népfront munkatervében is az idén szerepel először az igények és a lehetőségek felmérése. Az előbbre lépéshez azonban tényleg ötletekre, kezdeményezésekre volna szükség. Ezekre vár Pék Lajos, a művelődési ház igazgatója is. — Eleinte nagy örömmel fogadták a községben a Traces- partikat — mondja Pék Lajos. — Az Operaház, később a pénzügyőrök művészeiből alakult fúvószenekar fellépésein mindig telt ház volt. van, csak éppen a helybéliek kezdtek elmaradozni. Egyszer kíváncsiságból megszámoltuk: 27 településről verbuválódott a közönség, a legkevesebben Budakesziül jöttek. Most szeretnénk létrehozni egy önálló zenekart, a művelődési ház udvarán akár térzenét is lezanként az első egy-két gyermek után csak körülbelül egy év múlva jönnek ismét csecsemők, de elképzelhető két év kihagyás is. A teljes feltöltés, hozzávetőlegesen öt év után az iskolájukat befejező, esetleg kollégiumba költöző gyerekek helyére ismét kisebbek kerülnek. Házanként két nevelő, egy gyermekfelügyelő és a tíz házhoz két váltós nevelő, vagy gyermekfelügyelő tartozik. Jó lenne, ha két nevelő házaspár lenne, érdemes volna olyanokat keresni, akiknek nem lehet saját gyerekük. Az egyik nevelő mindenképpen férfi! Nem szükséges, hogy a nevelők pedagógusok legyenek, de legalább középfokú végzettség kívánatos és alapos pszichológiai vizsgálat alapján kell őket kiválasztani. Egy ilyen csoporthoz hat nevelőre (heti 26 óra) lenne szükség bármely gyermekvédelmi intézményben. Ezért e házakban a nevelői munkát jobban meg kell fizetni, mint általában a pedagógusokat. Ez egyben vonzerő is lehet. További kedvezmény volna a lakáshoz jutás. Vagy garantált hitelehetne adni. Nyaranta német nyelvű tábort rendezünk a gyerekeknek, a hagyományos búcsúhoz kirakodóvásárral járulunk hozzá. Készek vagyunk minden törekvést felkarolni. — A környező településeken, Törökbálinton, Solymáron például tényleg aktívabbak a nemzetiségiek — mondja Kóthyné Herczeg Mária tanácstag, szellemi szabadfoglalkozású, aki német nye'- et, énekeket, mondókákat tanít a gyerekeknek, s most éppen bábcsoportot szervez. — Én magam sem álltam fel a tanácsülésen, hogy legyen kétnyelvű helységtábla — nem tartottam lényegesnek. Fontosabb az. hogy felkeltsük az igényt a hagyományok felelevenítésére, hogy feldolgozzuk Budakeszi, az itteni svábsdg történetét. A Budakeszi Szépítőegylet keretei között megkezdődött ez a munka. Elválaszthatatlan Budakeszin most mindenki jobban akarja csinálni a nemzetiségi politikát, mint korábban. A nemzetiségiek meg azok is. akik ehhez a feltételeket biztosíthatják. Ahogy Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára fogalmazott egy kerekasztal-beszél- getés alkalmával: „Nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetiségek képviselőit mennyiben tekintik partnernek a különböző szervek, hatóságok és intézmények vezetői és munkatársai. Vagyis, hogy a gyüket és kedvezményes telkeket kapnának a nevelők, vagy egy-egy házaspár tíz gyerek felnevelése után megkaphatná a házat. > Meggondolandó, megfontolandó, hogy miként kapcsolódhatnának a programhoz, hogyan járulhatnának hozzá a házak felépítéséhez és fenntartásához az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek. Elképzelhető, hogy vállalnák egy-egy ház felépítését, berendezését, s hogy alapítványt tegyenek, melynek kamatai fedeznék a működési költségeket. A tanácsok telkek biztosításával járulhatnak hozzá a közös ügyhöz. Kevés hozzá Galicza János és Gáti István a sződligetiek rendelkezésére bocsátják nevelési programjukat. Vállalják azt is, hogy segítenek a nevelők kiválasztásában, a csoportos foglalkozások megtartásában, a felvetődő problémák megoldásában. Ugyanakkor azt tartják, hogy egy ilyen ház kevés ahhoz, hogy az új forma megfelelően működjön, általános tapasztalatokkal szolgáljon. Ezért a sződligeti példa alapján országos mozgalom kibontakozását remélik. Programjukat akár felhívásnak is tekinthetjük. K. L. korlatban milyen megértést, segítséget, támogatást kapunk." Ha a megvalósítás olykor nem is megy zökkenők nélkül, a szándékok, az elvei: mindenképpen tisztességesek. A Frankfurter Rundschau és a Die Welt a magyarországi németség és magyarság háromszáz éves együttéléséről nemrégiben Budapesten megtartott nemzetközi tudományos tanácskozásról tudósítván megállapítják: „A magyar párt- és állami vezetés már évek óta előremutató nemzetiségi politikát folytat, s ennek jegyében nemcsak formailag biztosította ismét az országban élő németek állampolgári egyenjogúságát, hanem segítette is gazdasági és közművelődési lehetőségeinek kibontakozását.” A Frankfurter Rundschau egyben idézi a tanácskozásnak az egyik következtetését, amely szerint a nemzetiségi politika sohasem választható el az adott ország általános politikájától, s ahol csorbítják valamely kisebbség nemzeti vagy felekezeti jogait, ott gyakran a többség demokratikus jogait sem veszik komolyan. Magyarország nem alaptalanul állítja magáról, hogy ebből a szempontból tisztán áll a világ előtt. Ahogy Pozsgay Imrének, a HNF Országos Tanácsa elnökének a tanácskozáson elhangzott beszédét idézik: „Ma már nincs Magyarországon olyan erő, amelynek érdeke fűződhetne a történelem meghamisításához.” Kövess László Könnyű mondani, leírni Akikre ezt a feladatot rábízták, egyáltalán nem okai annak, hogy ma még mindig nyitva tartjuk a KKMV dosz- sziéját. Sőt! Elismerés illeti őket, amiért felelősséggel. eredményesen tettek eleget kötelezettségüknek, azon kevesekkel együtt, akik ugyan a KKMV dolgozói voltak, de a felszámolásban nélkülözhetetlennek bizonyultak. Milyen ellentmondása az életnek: miközben az állam milliókat fizet rá egy csődbe jutott vállalatra és súlyos pénzeket emésztett el a felszámolás is — nem károsíthatta a felszámolókat, munkájuk elismeréseképpen még jogosan meg is jutalmazta. Nem maradt magára az Építőipari Beruházási Vállalat. Kezdettől, még a mai napon is naprakészen támogatta munkáját az építési minisztérium, a megyei pártbizottság, s mindenekelőtt az MSZMP Gödöllő Városi Bizottsága, s nem kevésbé a KKMV felszámolása idején megmaradt kommunisták szervezete. Mellettük állt a tanács és a szakszervezet is. Ezek együtt határozták meg kezdettől a teendőket, s mindvégig szigorú következetességgel, gyorsító szándékkal küzdöttek a felszámolás zavartalanságáért. Könnyű mondani, leírni, hogy át kellett csoportosítani a munkaerőt, és milyen nagy eredmény: senki, de senki nem perelte mindmáig a vállalatot! Emögött — s ezt látni kell — mérhetetlen együttérzés, humánum, az egyes ember gondjának maximális figyelembevétele jellemezte tevékenységüket. Hiszen azon már régen senki nem vitatkozott, hogy a KKMV-t kitörlik a cégek jegyzékéből —, csupán az volt a nagy kérdés, lehet-e több mint 1200 emberről megnyugtatóan gondoskodni, s nem szép szavak maradnak-e az ígéretek. Voltak, akik nem vártak segítségre, gondoskodtak önmaguk elhelyezkedéséről, sok száz embert más vállalatok fogadtak szívesen a volt vállalat termelőeszközeivel együtt, S akadtak, akik más módon, de károsodás nélkül találták meg a helyüket. Együttműködés, emberség, felelősség — talán ezek azok a szavak, amelyek megilletik az intéz- kedőket. E megállapítás illik arra is, ahogyan intézték a nyugdíjkorhatárt elérők nyugdíjazását, vagy az ahhoz kö- zedelők korengedményes nyugdíjazását. Mennyi a teljes kár ? Az előbbinél kevesebb szót érdemel, pedig ez is rendkívül fontos: a vállalat anyag- készleteit jól értékesítették. S bár az ingatlanok eladása nehezebben ment, már újságunkban is megírtuk: az irodaházban az ősszel kaput nyitó tanárképző foglal majd helyet. Ez év januárjára mindaz, ami eladható volt — elkelt. Ami maradt — egy- egy jármű, irodagép stb. — a dosszié teljes bezárásáig marad. A befolyt pénzből természetesen először az államot kártalanították, illetve elégítik ki. Szállítókat, alvállalkozókat is juttattak pénzhez — de korántsem sikerült kielégíteni ezek valamennyi jogos követelését. Félő, hogy — mint ezt korábban is aggódva írtuk — közülük többen kárvallottjai lesznek ennek az ügynek. Tartanak még a perek, ki tudja meddig s a végleges szót e témában ezek a perek mondják ki. Ha csupán a fentebb leírtakat tekintjük, akkor valóban kár lenne továbbra is ébren- tartani az olvasó kíváncsiságát. Talán még azzal sem kellene fárasztani, hogy vita van az illetékesek között azon: mennyi az állam teljes kára a KKMV volt vezetőinek rossz, felelőtlen gazdálkodásából. Van, aki azt mondja: 400 millió forint, mert tekintetbe kell venni a termelőeszközök amortizációját is, valamint azt, hogy a félbehagyott munka sem csupa kár, és a pereskedések sem zárultak még le, jöhet be a felszámolók kasz- szájába is forint... Mások az említett összeg kétszeresét számolják el az állam káraként, hiszen a KKMV felélte a teljes vagyonát! S megjegyezzük, az Is kár, ha más állami nagyüzem hiába várja jogos követelését, pereskedhet akár évekig — nincs miből fedezni a KKMV okozta károkat. Nem bizalmatlanság Baj az, hogy még nem készült el a zárómérleg, bar utasítás szerint annak már az asztalon kellene feküdnie. Mint ahogy meg kell említeni — noha e pillanatban ennek már kevés a jelentősége —, hogy az államigazgatási mértéket tekintve ugyan gyorsan, de a valóságban mégis nehezen született meg az ÉVM határozott intézkedése a vállalat megszüntetésére. Az pedig nagyon sokáig kedvezőtlenül éreztette hatását, hogy a KKMV dolgozóit késve s nem teljeskörűen tájékoztatták eleinte, ahelyett, hogy a meghozott intézkedéssel egy időben szót váltottak volna a legérintettebbekkel. Kevesebb rémhír, nyugtalanság okozott volna kellemetlen perceket. Ezek is tanulságok, ne adja a sors, hogy szükség legyen rájuk más vállalatoknál. Természetesen van egyéb tapasztalat is, amelyet meg kell szívlelni. Mindenekelőtt az időt említjük. Az időt, amelyet már e héten a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalattal kapcsolatban is szóvá tettünk. Ha nem kevernék össze irányító szerveink minduntalan a bizalmat és az ellenőrzés szigorúságát, s nem élne ebben a tévhitben oly sok ember, miszerint az ellenőrzés nem jelent okvetlen bizalmatlanságot: az ellenőrzés része, szerves része a munkának — akkor hamarább fény derülne egy-egy bajra, az aggasztó tendenciák okára. Még valami : oda kell figyelni az időben érkező felelős jelzésekre, aki szól, vagy ha testület teszi ugyanezt, ne okvetelen- kedésnek könyveljék el, hanem segítségnek. Az időben érkező figyelmeztetés, segítés ez esetben is meggátolta volna, hogy zsákutcába vigye néhány vezető a közmű- és magasépítésben oly fontos vállalatot. A párt- és állami intézmények, így az építési minisztérium illetékesei is elfogadták ezt a bírálatot. Sokszor mondjuk, leírjuk: ma nehéz gazdálkodni, a szűkülő piac, a szabályozók változása... — egyszóval a napi követelményeknek megfelelés — az irányítástól több törődést, munka közbeni figyelmességet kíván. Időben kell ösztönözni az új módszerekre, s ezzel együtt alakítani a pártszervezetek, társadalmi szervezetek munkamódszerét is. Szándékosan módosítottak Ezek a tapasztalatok a nemlétező Közép-magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalaton már nem segítenek. Az eltávozott dolgozókon sem, s nem hozhatók vissza az elveszett milliók sem. Másutt azonban érdemes tanulni a kárból, s kevesebb önhittséggel, felszínességgel értékelni a közvagyon sorsát. Ha már a tapasztalatok tanulságairól is szóltunk, a befejezett tényekről és a még várható perek kilátásairól is — lehet-e még tennivalónk? Augusztus-szeptemberig mindenképpen. Addig, amíg pontosan ki nem mutatják az állam teljes veszteségét, amit a KKMV miatt szenvedett el. Jóllehet külső és belső okok egyaránt közrejátszottak ebben, de elsősorban mégis a vállalat egykori vezetői, dolgozói a felelősek — természetesen nem egyenlő mértékben. Mert másképp ítélendő meg azok dolga, akik szánt- szándékkal tüntették fel kedvezőbbnek a vállalat helyzetét hosszú időn keresztül, s vezették félre mindazokat, akiket a bizalom elaltatott és csak a szép kimutatásokra voltak kíváncsiak, s azokat nem szembesítették a valósággal. Valóban életünk velejárója lenne az ilyen és más hasonló eset, tehetetlenek lennénk vagy kiszolgáltatottak? Reméljük, nem. S ezért a reményért még nyiva a KKMV dossziéja. Hírt kell majd még adnunk a közvéleménynek arról, milyen felelősséget állapít meg a rendőrség, ügyészség, bíróság a vizsgálat nyomán. Kivárjuk azt is, amíg a volt igazgató felépül súlyos betegségéből, és kívánjuk, addig ne évüljön el tette: hány alacsonyan fizetett szakma bérét lehetett volna fedezni az elfolyt milliókból, hány lakás, közmű, iskola, óvoda, netán út épülhetett volna a kár ösz- szegéből. Ez azonban a dolgoknak csak az egyik fele. A másik oldal épp olyan súlyos: szánt- szándékkal vezették félre saját dolgozóikat, irányítóikat — mindenkit. A számok manipulálása pedig következményekkel jár. S hogy milyennel, szeretnénk ha mielőbb kiderülne. Mert az lesz a legfőbb tanulság mindenki számára, hogy egyetlen ember sem lehet büntetlenül társ az ilyen „ügyeskedésben”, a becstelenek pedig nem úszhatják meg annyival, hogy az Építőipari Beruházási Vállalat felszámolja kétes emléküket. Sági Ágnes m «■ i r Alsó és felső tagozatos iskolásoknak szerveznek rend- n lljűggyujiwCEi. szeres órákat az Iparmüvészeti Múzeumban. A foglalkozásokon a gyerekek megismerkedhetnek a múzeum munkájával és egy-egy korszak művelődéstörténetével. A tapasztalatokat — mint a képen látható — lejegyzik.
