Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
4 1987. MARCI ITS 9.. HfiTFÖ TV J>V Zsámbékí iátnivafok lámpák, borok, fegyverek A cord tél olás m nsMil levegőre vágyók serege keresi fel uiftjd megyénk kirándulúhelyeit- A fővárostól alig félórányi autósa* után, a Zsámtiékl-medencé- h'.-n gazdag látnivaló tárul az uta- rdk szeme elé. A dimbcs-dombot lettől táj, a perbáli galéria, a löki csárda kínál élményeket mielőtt Zsámbékra érnénk. Itt a fő látványosság az Arpád-korl rom- templom, valamint a tanítóképző főiskola épületegyüttese, de a községben található az ország egyetlen és legnagyobb magánkézben lévő lámivámúzeuma Borús Ferenc is év munkájával gyűjtötte össze a három Ite- lyieégben kiállított mintegy 1.W0 darabból álló páratlan gyűjteményt, A kora reggeltől késő estig nyitva tartó múzeum első é* legnagyobb termét » dlsgiám- pák foglalják el. JEgymás mellett állnak a kecses meisseni es a Zsolnay-porcelánböl Készült ipa» - művészeti remekek. A középső tg tömbe» már az Aj gyűjtemény darabjai kaptak Helyet, így a mozdony-, hajó- és a bányász- lámpák. A harmadikban az egyszerűbb, de formájukban kecses ét szép hétköznapi célokat szolgáló világítóeszközök várják a látogatókat. Némelyikük még nem is olyan régen bevilágította a hosszú téli estéket. A gyűjtemény állandóan fejlődik, bővül — már ahogy Borús Ferenc pénztárcája engedi Van látnivaló az udvaron is; a jelentős néprajzi emlékek szintén a gazda sokrétű érdeklődéséi mulatják, mint ahogy a hegy levének, * boroknak gyűjtése szintén szenvedélye, Ha u tanács segítségével sikerülne bővíteni a múzeumot, akkor lehetőség nyílna egy újabb kiállítás, mégpedig a Boros Ferenc fegyvergyűjteményének bemutatására is, amely minden bizonnyal újabb látogatókat csalogatna Zsámbékra, Handfovszkl János képriportja A több szál éves világítóeszköz, a mécses Költségtakarékosságból nyereség Eredményekre épülnek a tervek «» Aisonemedg Sózó* Os Szfckazövetfceset sikere» gazdasági einenáót «árt. TizennégymiIIi6n£l töfofe nyereségről számolhatott he Szabii László elnök a zárszámadáson. A nyereségnövekedés nem kevés, ha összehasonlítjuk az előző évi U és fél milliós eredménnyel, ám ha hoz- zátesszföko hogy mindezt létszámcsökkenés mellett érte el a szövetkezet» világossá válik, hogy Itt komolyon vették a belső tartalékok fel- tárásából, a hatékonyság növeléséből fakadó lehetőségeket« A vitrin «tejéi» kifényesített Üvegekkel sorakoznak a yf eieji konyhaiamnak Nem mindennapos aaan 26 százalékkal növekedett egy év alatt az egy főre jutó nyereség, holott a negyedik aszályos évet tudhatja maga mögött a szövetkezet és különösen értékes termőföldekkel sem dicsekedhet. Teljes rekonstrukció Mindez elsősorban a költségtakarékosság javára írnató. A szárazság is indokolta — » ugyanakkor megtakarítást is jelentett — a szántás nélküli talajelőkészítés. Áttértek a folyékony műtrágyázásra, így kevesebb a veszteség. Az állattartó telepeken /a melléktermék-hasznosítás vezetett megtakarításhoz! Egyszóval, minden lehetőséget megragadott a szövetkezet, hogy kevesebb létszámmal, kisebb ráfordítással — ám több és pontosabb munkával — nagyobb eredményekét érjen el. A növénytermesztési ágazat termékskálája i9 „beállt”, főként napraforgóval, maglucernával foglalkoznak. Komoly feladat volt a tehenészet takarmányozása, mert az állatállomány abrakszükségletét a szövetkezet maga termelte meg. A tehenészet egyébként — itt már a ’87-es tervekről esik szó — teljes rekonstrukció előtt áll, amely a szövetkezetnek mintegy 40 millió forintjába kerül. A takarmánykeverő üzemet is korszerűsítik idén nyáron, mely nemcsak a saját állatállomány ellátása érdekében szükséges, hanem azért is, hogy a faluban hizlaló gazdák tápigényét is kielégíthessék. A piac fokozott minőségi követelményei arra késztették a szövetkezetek hogy a korábbi észt sertéstenyészetet a magyar lapály fajtával cserélje fél. Eddig is hangsúlyt fektettek a szaporodásbiológiai szempontokra, igyekeztek csökkenteni az elhullásból, selejtezésből származó veszteséget. A jövőben folytatni kívánják a szaporító-, tenyész- ; tőtelepeken a munka színvo- nalának emelését, hiszen jó szakmai felkészültséggel, az állatok gondos kezelésével tovább lehet csökkenteni az élősúly önköltségét. A felelősségteljes munkát azonban mindeddig nem ma- gyon tudták megfizetni az állattenyésztőknek. Nehéz is volt a szombati, vasárnapi, egy műszakot nem isnfferő munkakörökre rátermett embereket szerezni. Az idén azonban lehetővé vált 20 százalékos munkahelyi pótlék fizetése az állattenyésztő telepeken, amelyet — a rendelet szerint — 3 év alatt kell a dolgozóknak megkapniuk. A Közös Ot Szakszövetkezet állattenyésztői már január 1-jé- től megkapták a 20 százalékos pótlékot, hiszen a szövetkezet vezetői tisztában vannak vele, hogy a hozzáértő munkaerőt csak javuló kereseti lehetőségek mellett lehet, helyben tartani. Biztos megrendelés A jövő évi tervek között az öntözőtelep rekonstrukciója is szerepel. Az intenzív öntözéses gazdálkodáshoz rövidebb öntözési forgó kialakítására van szükség. A beruházás mintegy 6 millió forintba kerül. A szakszövetkezet életében jelentős szerepet játszanak a szoros elszámolású egységek. Az ipari tevékenység ugyan, úgy tűnik, csökkenő nyereségű, ám a rendszeres havi árbevétel fontos a fizetőképesség, a pénzügyi egyensúly megőrzésében. Így a szövetkezet megtartja ezeket az egységeit, viszont profilváltással, termékszerkezet-váltással igyekszik növelni nyereségét. Szolgáltatás helyett például termékelőállításra akarnak átállni elektrotechnikai vonalon, évente 4—5 új termékkel kívánnak jelentkezni a piacon. Pillanatnyilag szakképzett fejlesztőgárda foglalkozik a termékszerkezet kérdésével, s főként olyan cikkekkel akarnak piacra lépni, amelyek koráéiban csak importból voltak beszerezhetők. Megkezdődött már a sorozatkapcsoló gyártása például, amelynek használata az új érintésvédelmi előírások értelmében kötelező, így az ágazat évi 5—6 millió darab megrendelésére biztosan számíthat léi alkalmazkodtak A tagi gazdaságok termékszerkezete is stabilizálódott, a gazdák főként káposzta, karfiol termelésére áiitak át. A szövetkezet tavaly mintegy 1400 tonna zödlségféle felvásárlására szerződött a tagokkal, amelyet a hűtőiparban, a konzerviparban és kisebb mértékben közvetlen fogyasztásra értékesített Változott viszont az elmúlt évek gyakorlata a szakcsoportokkal szemben. Míg korábban 10 fölött volt ezeknek a száma, 1987-re csupán kettőt tartott meg a szövetkezet. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a nyereség’ nem áll arányban a szakcsoportokért vállalt felelősséggel. E kettő, amely ma is a szövetkezethez tartozik, a Közös Út saját dolgozóiból alakult, akik megszokták a szövetkezeti rendet és nem állítják váratlan helyzetek elé a vezetőséget. Az átgondolt, piacorientált gazdálkodással a szövetkezet nemcsak ;az elmúlt évben éri el szép nyereséget,, hanem megalapozta a következő évek gazdálkodási eredményeit is. Ügy tűnik, a Közös Üt sikeresen alkalmazkodott a pillanatnyi népgazdasági helyzethez, nem tartozik azok közé, amelyeket a romló piaci cserearányok nehéz helyzetbe sodortak. Márványt Agnes A kiállítás egyik büszkeség* a .760 éves kínai vázából átalakított lámpa, amelyet 1889-ban Bérében készítettek A hajók helyzetének jelzésére szolgált as 1850-ben készüli hajólámpa Csodálatúftan díszített bronzirowrtt lámpa a Daxányi-kaatély- ból került a gyűjteménybe Mindenképpen dolgozni szeretne Hímez és táncolni tanul » Az a szerdai nap is úgy kezdődött Kanyik Agnes, táborfalvai kislány éle- f lében, mint szinte valamennyi a legutolsó öt esztendőben. Negyed hatkor fel- f kelt és elindult dolgozni barátnőivel » Dabasi Nyomdába. 1086. január 22-* i volt. — Kedden, szerdán és csütörtökön oent kellett maradni túlórázni — emlékezik vissza Ágnes. Egész nap „gyo- moridegesség” volt rajtam, mindig féltem este hazamenni, Fél hétkor abbahagytuk a munkát és elindultunk « gyóni vasútállomásra. Hideg, ónos eső esett és a váróterem ajtaja zárva volt Ezért úgy döntöttünk, inkább kiszállunk, s beutazunk Dabasra, a vonat elé. Mikor lassítani kezdett a szerelvény, kiálltunk a lépcsőre megnézni, melyik oldalon lesz a vonat Két pusz- tavacsi lány Is volt velem, ^.eiéptem egy lépcsőt, aztán egyet vissza.(., Azután már csak arra emlékszem, hogy kattogott fölöttem a vonat és én segítségért kiabáltam. Egy idegen néni tö- rölgette a homlokomat. A két puszta- vacsi lány - elszaladt. Hogy miért?... Biztosan féltek. Aztán szirénázva jött a mentő Ahogy ott -a földön feküdtem, attól féltem, keresztül gázol rajtam. Valaki még leszakította a bal vállamról a dzsekit és a blúzt, aztán másra már valóban nem emlékszem. Hogyan eshettem le ? Nem tudom A lányok sem tudták. Az orvosok azt írták, tudatkihagyás, vagy valami ilyesmi. A kórházban először arra eszmél tem, hogy nagyon szomjas vagyok, de nem tudtam beszélni, mert csövek lógtak ki a számból, mutogattam, hog> adjanak vizet- Fehér és zöld színeket láttam magam körül, tudtam, hogy valami történt velem .. Aztán bejött, azt hiszem az altatónővér, leült az ágyam mellé és azt mondta: Agnes, sajnos nem tudtuk egyik lábát sem megmenteni. Én akkor lenéztem a paplanra és arra gondoltam; engem most minden barátom el fog hagyni. — Szerencsére, nem így történt. Most még sokkal többen vannak, mint annakelőtte. Mindennap jön valaki hozzám. Bejönnek, elmesélik, mi újság. Még az idősek is meglátogatnak a faluból. Mindig is szerettem velük beszélgetni. Március végén, mikor hazaértem a budakeszi szanatóriumból, két bottal már önállóan jártam. Még a klinikán mondták, lesz egy fantomérzésem, hogy ott van a lábam. Biztattak, csak néhány hónap és elmúlik, de en sajnos még most is érzem. Ha ez nem lenne, semmi bajom sem volna — mondja Ági. Keserűség nélkül meséli, hogy imádott diszkóba járni, de már a protézissel is volt. Fekete nadrágot és divatos karateinget öltött, botot sem vitt magával, a barátnőibe karolt. Csak akkor volt kínos a magyarázkodás, amikor felkérték táncolni. — Egyszer egy szegény srác meg is sértődött emiatt, azt hitte, azért nem táncolok vele, mert katona. Amikor megtudta az igazat, megdöbbent. Adott két puszit és egész este el sem mozdult mellőlem. Most már ismét tudok táncolni — vágja ki huncutul nevetve. — Egyelőre csak itthon gyakorolok, a főpróba még nem volt meg. Mikor arról faggatózom, miért nem tanult tovább, röviden csak ennyit mond: — Hű, de utáltam én az Iskolát! Én, mindig is dolgozni akartam a Dabasi Nyomdában. Az anyuka, aki egész beszélgetésünk alatt az ajtófélfát támasztva csendesen álldogált, most közbeveti: — A testvérei jobban szerettek tanulni. A nagyobbik lány óvónő lett, a kicsi most második osztályos és csak négyes-ötösei vannak. Ági mindig ilyen dolgozós típus volt. Most is, egy percig sem unatkozik, egész nap tesz- vesz; mos, vasal, takarít, mosogat, sőt, hímez is. — Csak főzni nem tudok — kotyog közbe Ági —, de hát... akkor mi maradna a mamának? Sokszor kérdezik a barátaim is, miért nem veszek egy színes tévét. Minek? Hogy napokat üljek előtte? Mikor a nyomdába jártam — igaz reggelente kicsit nehezen ébredtem —, úristen, gondoltam, már megint dolgozni kell! De amikor becsengettek és kezdődött a munka, én már elememben voltam, nekem nyolc óra talán, ha egy órának tűnt. (gaz, túlórázáskor elfáradtam egy kicsit. j, Kanyik Ági a tragikus balesetig a Dabasi Nyomda kötészetében dolgozott. ,Jj A szerencsétlenség- után támogatására az egész dolgozókollektíva összefogott. 5 Tizenötezer forint gyorssegélyben részesítették, amelynek nagyobbik részét a í brigádok adták össze. A szakszervezet a János-napi bevételből ötezer forintot gyűjtött. A vállalat elkülönített számlán kezeli az anyagi hozzájárulásokat. Ennek í összege jelenleg 4] ezer 170 forint. Zöme a brigádok társadalmi munkáiból, 2 egyéni befizetésekből, KlSZ-felajánlásokbóí jött össze. Az összeg tetemes reif szét a jegyzetüzem teremtette elő. Ági a nyáron meglátogatta a nyomdát es 2 elmondta; szeretne visszamenni dolgozni. Ehhez kívánják őt hozzásegíteni. A 'f közeljövőben egy tüzetes vizsgálaton esik át, ahol eldől, hogy levizsgázhat-e. ^ vezethet-e Trabant Hycomatot. Ha sikerül, újból bejárhat a nyomdába, ha 'f nem.,. Erre egyelőre gondolni sem mer. Antal Piroska
