Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
198T. MAR Cf US 9., HÉTFŐ Emlékek a török korból Közművelődési központok a megyében A tények meggyőzőbbek lesznek Ma este Park-pódium Nem fogynak ki az újabbnál újabb ötletekből a dunakeszi Park étterem fiatal vendéglátói. Sokat tesznek azért, hogy szakmájuk funkciója ne csak az étel, ital kínálása legyen, hanem a kulturált vendégfogadásnak a színvonalas szórakoztatás is mindinkább alkotóelemévé váljon. Hétfőtől, azaz mától újabb színfoltot jelent majd a város és a nagy lélekszámú lakótelep kulturális életében a Park-pódium. Ezentúl a hét minden első napján 20-tól 24 óráig tartó zenés, táncos szórakozás lehetőségét ígérve, gondoskodnak arról is, hogy az esték keretében neves vendégek, előadóművészek, érdekes emberek műsorát láthassa, interjúk, beszélgetések tanúja lehessen a helyi közönség. A mai premier vendége Wichmann Tamás Európa- és világbajnok. A jövő héten Szilágyi János, a népszerű riporter érkezik Dunakeszire. Ebben a hónapban a következő vendég Komjáthy György zenei szerkesztő lesz, harmincadikén Fenyő Miklós, a Modern Hungária együttes vezetője lép a közönség elé. A műsor állandó házigazdája dr. Illés György író, a tv-híradó szerkesztő-riportere, a műsorvezető Kiss József, az étterem lemezlovasa. —- Klubszerű körülményeket szeretnénk teremteni, főleg a harminc-negyven éves korosztály érdeklődési köre szerint összeállítva programjainkat, de számítunk a fiatalabbakra is — nyilatkozta lapunknak tegnap délután Pólus Péter, az étterem vezetője. Sokan vannak, s közöttük nem kevesen népművelők, akiknek a közművelődés sző hallatán már borsódzik a hátuk. Érthető, hiszen az utóbbi években mérhetetlen mennyiségű szócséplés áradt a kulturális intézményrendszer megújításáról. Cj jelszavak röppentek fel, hasonlóak, mint a gazdaságban: hatékonyság, összehangolás, az anyagi erők koncentrálása, fokozott takarékosság, a lakosság kulturális igényeihez való alkalmazkodás, tervszerűbb tevékenység... és így tovább. A helyzet pedig nem változott, sőt annyival romlott, hogy szűkösebben csordogáltak az anyagi eszközök és leértékelődött a művelődés. Az elégedetlenségen, a lázadáson, a legyintésen ki? vül lehet-e valamit tenni? Szűkebb pátriánk kulturális intézményeinek megújulására született-e terv a megyei összekötő feladatokat is ellátó szentendrei művelődési központban? A török uralom idején Visegrád végvár volt, ezért nem meglepetés, hogy ebből a korból a Salamon-torony környékén is több értékes bronzetlény került elő. Képünkön Schein Katalin egy hajdani bronz- edényt mustrál. r (Vimola Károly felvétele) Többszöri telefonegyeztetés^ után érkeztem meg a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár előcsarnokába. Takács Gábor, a hálózati módszertani csoport vezetője még nem érkezett meg. A poríás- üvegkalickában ülő fiatal lány nem tudott róla semmit. Megvárnám a szobájában — mondottam, de mint kiderült, oda nem lehet egykönnyen eljutni. Kértem, hívja fel akkor valamelyik munkatársát. Telefon, várakozás. Közben idegesen kopogtak ujjaim a ka- licka fapárkányán. Öt perc múlva megérkezett egy félszegen mosolygó készséges fiatal- asszony, Járási 'Andrásáé. Igaz, ő sem tudta, mikor jön vissza a másik osztály vezetőjével eltávozó kollégája, "de azért szívesen kalauzolt és felajánlotta, hogy megmutatja az ez évi munkatervet. Miközben Járosi Andrásnál a munkájáról faggattam, be- le-beletekintettem a januárban készült munka tervbe: .a munkahelyi művelődés területén jelentős fejlődésről adhatunk számot. A megye területén sokat javult kapcsolatunk a termelőüzemekkel, ... az üzemi népművelők részére rendszeresen tartottunk összejöveteleket, tapasztalatcseréket, .. .a szocialista brigádok tevékenységének vizsgálatára kutatási programot kezdeményeztünk, amely megvalósítására 1987-ben kerül sor. Munkatársunk rendszeresen részt vett az üzemek szakfelügyeleti vizsgálatában...“ Nem kell attól félnem — Hozzám tartozik a munkahelyi művelődés — mondotta Járosi Andrásné. — Tavaly tavasszal kerültem ide és azért vállalkoztam erre a feladatra, mert Nyíregyházán, a Szabolcs-Szatmár Megyei Művelődési Központban nyolc évig ezzel 'foglalkoztam, ehhez értek. Itt még nem alakulhattak ki az elképzeléseimnek megfelelő kapcsolatok. Eddig i három alkalommal szerveztem összejövetelt az üzemek és tsz-ek 30—40(közművelődési előadója számára. Az első itt Szentendrén, a második Gödöllőn, a Ganz Áram- mérőgyárban, a harmadik pedig Dunakeszin, a MÁV-jár- műjavítóban, volt. — Mi a véleménye az üzemi közművelődési előadókról? — Nem olyan mélyrehatóak a tapasztalataim, hogy minősíthetném azokat. Áz tény, hogy a közel 180 közművelődési előadó közül csak húsz a képzett népművelő. Ez kevesebb. mint tíz százalék. A másik gondunk, hogy még mindig uralkodik a rendezvény- centrikus szemlélet. A módszertani problémákon túl az eredmények megszületését nehezíti az is, hogy a vállalatok — a rosszabbodó gazdasági helyzetben — elsőként mindig a közművelődési előadók státusát szüntetik meg. A megyei feladatok megoldásában talán előrelépést jelent majd a bázisok kialakítása. Terveink szerint Százhalombatta lenne a munkahelyi művelődés módszertani-szakmai, központja. Nem kell attól félnem, hogy nem marad számomra munka. A koordinálásban, a továbbképzésben tengernyi a tennivaló. j Szükségből erényt? — Hány közművelődésimódszertani központ alakul a megyében? — Összesen öt — kapcsolódott a beszélgetésbe az időközben befutó Takács Gábor. — Százhalombatta tehát a munkahelyi művelődésnek, Gödöllő a, néphagyományoknak, Cegléd a kistelepülések művelődésének, Vác a zenei és Szentendre a vizuális nevelésnek lesz a módszertani központja. Ahogy mi mondjuk: bázisa. Ebben a hónapban nyerik meg ennek az elképzelésnek a támogatására a városok vezetőit és ha minden jól megy, akkor szeptemberre már az öt bázis irányítja a megye közművelődési életét. Ez a decentralizáció nem a divatnak való megfelelés miatt történik, hanem egyszerűen létkérdés. Kár lenne a szükségből erényt kovácsolni. — Hány munkatársuk foglalkozott eddig a megyei ösz- szekötő feladatokkal? — Az elmúlt években nagyon változó volt. Amikór 1980-ban idejöttem, akkor Várnái Géza osztályán nyolcán foglalkoztunk ezzel. Később a tevékenység leépült. Volt jlyan időszak, hogy egyedül §n, egyszemélyben voltam csoportvezető és beosztott. Jelenleg ketten látjuk el a hálózati leiadatokat. A művelődési központnak száz dolgozója van. Ebből huszonhárom a népművelői státus, de három betöltetlen. Két szakember tőlünk hiányzik. Hiába. hirdetjük, a többéves szakmai gyakorlattal rendelkezők 5—6 ezer forintos fizetésért nem jönnek. T úlszabályozottság —- Melyek á legsürgősebb feladatok a decentralizáció sikeres megvalósításához? — Mindenekelőtt a bázisok fogadókészségének a biztosítása. A tartalmi feltételek adottak, hiszen ezért került éppen ezekre a városokra a választás. A tiszteletdíjak előteremtése sem jelenthet problémát. Az már inkább, hogy a színvonalas tevékenységhez szükséges pénzt honnan szerzik. A pénzügyi túlszabályozottságot mindenképpen meg kell szüntetni, mert az adminisztratív ballaszttal ezt, de más tevékenységet sem lehet csinálni. Egy rugalmasabb, szabadabb gazdálkodás enyhítené a gondokat, növelné a reménjreket. A kulturális, köz- művelődési élet felpezsdítéséhez feltétlenül javítanunk keli munkatársaink képzettségét. Az országos átlaghoz hason- i lóan a dolgozók 50 százalék; nálunk is képzetlen a közmű- ! velődési intézményekben. A: 1 ősszel kétszer húsz fős ősz- i tályban kétéves továbbképzés indítunk. Talán ezután jobbár - el tudják látni a kistelepülések kultúrházaiban a feladataikat. ítt, a megyei központban a munkákat a létszám- hiány nehezíti. Ha ez megoldódna, akkor még mindig ko- •moly feszültséget okoz, hogj nem tudunk kellő rendszerességgel portyázni a megyében Ami leginkább kellene a kisebb kultúrházakban, pénzbei: támogatás, de például nyomdai segítséget sem tudunk adni. Többszöri próbálkozások, si- kertelenségek után már mi sem a régi naiv lelkesedéssé várjuk a változásokat. Az ií lehet, hogy a közművelődés: intézményrendszer képtelen s megújulásra. Lehet, hogy s kulturális kisvállalkozások eredményesebbek ? Talán így volt jó, hogy itl hagytuk abba a beszélgetést A tények majd meggyőzőbbek lesznek. A folyosólabirintuson kibotorkálva a , művelődési központból azt gondoltam, valóban kár lenne messzemenő reményeket dédelgetni a tervek kezdeti stádiumában. Ülj írisz Régészet, életmód, néprajz Bucsúíía — vásárfia A szentendrei tavaszi na-\ fiája kap helyet: a különböző pok nyitó rendezvénye lesz a Búcsúfia — vásárfia című néprajzi kiállítás. A népművészetek házában március 19-én sorra kerülő eseményre a Pest megyei néprajzosok az anyagot közösen gyűjtötték és dolgozták fel,' s együtt fáradoznak a kiállítás megrendezésén is. Ez természetesen nem egyedi eset, mert több közös kutatási téma szerepel évek óta. s így az idén is, a megye muzeológusainak programjában Múlt év decemberében jelent meg áz Akadémia Kiadó gondozásában Pest megye régészeti topográfiáját tartalmazó kötet. A következő kötetben Pest megye irodalmi topográtelepülések irodalmi vonatkozású emlékeit és irodalmi emlékhelyeit tartalmazza majd. Ez'azonban legalább öt esztendőre való elfoglaltságot jelent. Elkészült a Studio Comita- tensia sorozatban megjelenő, az életmódhoz kötődő történelmi tanulmányokat tartalmazó 18. kötet. Ez szintén közös munka, mégpedig a megyei történészeké. Októberben nyit majd a Budakeszi Munkásmozgalmi Múzeum új állandó kiállítása. Nagyarányú gyűjtőmunka előzi meg ezt az eseményt is, amely szintén megyei összeA megmaradás regénye A sziken nőtt virág Emberi, társadalmi, történelmi, nemzetiségi problémák?.? feszeget új regényében Kőváry E. Péter fiatal író, akinek második kötetét a Magvető Kiadó gondozta. Első müve 1984- ben jelent meg Nem jön többé drótostót címmel, és nagy feltűnést keltett. Már ebben a regényében megmutatkozott tehetsége, mesélőkedve. A szik virága című könyve vallomás az elődök küzdelmeiről, az egykori telepesekről, az újkori hon- fogialőkról, a jobb sorsban bízók megkapaszkodásáról, a sziken nőtt virág virulásáróL |,5 i ember: a becsület, az ember- KÖZÖS akarattal ség, az egymás iránti tiszteiét és az egymás megbecsülése a döntő. A regény szereplői nehézé életű emberekként birkóztak a szegénységgel, a szikkei, a társadalmi kötöttségekkel, s' hatalommal, amely a múltban mindig igyekszik kijátszani az embereket egymás ellen. És persze a származási előítéleteket is leküzdve kellett dolgozni. új életet Aki. kicsit is ;ismeri a falut, az ott élő embereket, tudja, hogy milyen elevenen ápolják múltj.uk&t, történelmüket, és bárhonnan is jöttek, együtt, egymást megértve tudják formálni életüket. Olyan vidékről szól az írás, ahol különböző nemzetből-népből jött emberek, családok élnek együtt. Az Alföldnek arról a részéről van szó, amely a török hódoltság kétszáz éve alatt elnéptelenedett, elvadult, el- mocsarasodótt, szinte a vadvizek „országává” vált, majd tótok, svábok települtek be, de az évszázadok során jöttek családok a kolera elől menekedve, az idegenségükért űzetve, a Trianon kényszerétől hajtva. Volt, aki csak a földhöz értett, mások a kenyérsütéshez vagy gyáralapításhoz, vállalkozáshoz, de valamennyien új életet akartak kezdeni ezen a mostoha földön, remélve, hogy meg tud nak kapaszkodni rajta. S ahogyan az író megrajzolta: szinte emberfeletti erővel, kemény munkával teremtettek a semmiből virágzó életet a mocsaras-szikes földön. Egyben családregény is A szik virága című, kötet. Az író több nemzedéket és három családot szerepeltet. Salcz- mannékat, a későbbi Sóvágóé- kat, Ráthékat és Uhrinyi Já- rfós családját. Különböző népből és tájról érkeztek, de abban egyek voltak, hogy élni1 akartak a regénybeli Apa teleken. Két századot ölel át a regény. Természetese^ a betelepülők magyarokat'is találtak itt, az őslakosokat, akik nagyon megritkultak a török elleni küzdelemben, majd később románok is lejutottak a hegyekből, így aztán igazán tarka képet mutat a vidék. Az idők során egymást megértve. összeházasodva keveredtek, s hogy aztán már ne az számítsón, hogy honnan jött, hanem az, hogy milyen Tv-figyelő .totóét Skoda Üjabb típusú mentőkocsikra ugyan nem szerveztek gyűjtőakciót kis hazánkban, de azért az a csehszlovák filmsorozat is igencsak megmozgatta közvéleményünket, amely Mentők címmel tizenegy estén át kínált magánéleti kalandokat ugyanúgy, mint bepillantást a prágai egészségügy műhelytitkaiba. Nem volt tehát egy Isaurá- hoz fogható képfolyam ez a majd egytucatnyi epizód, de éppen mért kevésbé romantikus környezetben játszódott, és szereplői sem egy múlt századi író túlfűtött képzeletéből pattantak ki, nos, e kettős ok miatt nyilván azoknak az előfizetőknek tetszett, akik az itt és a most lejátszódó históriákra éhesek. Jandera doktoréknak pedig szinte' valamennyi kalandjuk, kinti, benti élményük ugyanis evilági bélyeget viselt. S tegyük mindjárt hozzá, hogy mély nyomatú és éles rajzolatú volt ez a pecsét, hiszen akár a népes szereplőgárda tagjainak kisebb-nagyobb drámáira gondolunk, akár pedig magának a megidézett mentőszolgálatnak a formálódására, botladozó előrejutására, egyaránt a legvalóságosabb valóság arca villan felénk. Nincsen itt elég hely ahhoz, hogy a fenti benyomást adatokkal bizonyítsuk, de ha csupán arra gondolunk, hogy fogással, együttesen végzett l hány és hány Eliska kínlódja tevékenység eredménye lesz. I végig legszebb éveit egy olyan utca szégyene apával, mint ő, vagy hogy hány és hány közszolgálati intézmény hasonlít egy olyan gépesített kóceráj- hoz, mint egykor a prágai ambuláns központ, hát csak azt bólogathatjuk el: így igaz; így van vagy volt Mindehhez pedig egyszer- másszor egészen különleges éiménycsemegéket is a trak- tához mellékelt az óriási — és jó! — rutinnal komponáló Jiri Hubac író, meg a szintén remek ritmust diktáló Jiri Ada- mec rendező. Ott volt például az a beugratásnak vélt, de annál véresebb kalanddá kerekedett cigánylagzi a maga összeszurkált legényeivel, férfijaival! Hát ilyesmit aligha lehet csak úgy, az íróasztal mellett üldögélve kitalálni — az efféle mélymerülésekhez a legtökéletesebb jelenismeret szükségeltetik. Olcsó játék lenne mindezek után elbutáskodni azon, hogyha neked az Isaura, akkor nekem csakis a Jandera doktor, de mert tényleg egy jobban ismert és valóságosabb környezetben villogtak itt a fehér köpenyek, s folyt a könny, patakzott a vér, emezek a Jaro- mirok, Járdák és Jaruskák sokkal inkább mutatkoztak közeli rokonnak, alkalmasint testvérnek, mint -amazok a brazil korbácscsattcgüktók, mű- könnyeregetők... S mielőtt ez a párhuzamba állítás némelyek ízlését bánt; va billenne át az utóbb műi sorba iktatott újabb kori mutatványra, zárjuk le azzal ezt a búcsúztatót, hogy bár,a Magyar Televízió is tudna' olyan test- és lélekközeli mutatványokat produkálni, amint azt északi szomszédaink (lásd: Kórház a város szélén, s lásd amazt a közértes történetet) immár meglehetősen hosszú ideje teszik. Ügy hírlik, mostanában készítenek elő egy valamiféle képes-hangos Szabó családot. Ugyan miképpen fog majd ez a família velünk, készüléktulajdonosokkal barátságba, rokonságba keveredni?! Vígopera. na m^r nincs — mert mostanában tényleg nincs — kínálat Szabadság téri illetőségű tévéjátékokból, akkor legalább legyen valami olyan spektákulum, amelyben hazai színpadjárók mutogatják magukat. Legyen például egy vígopera-bemutató a Zenés tv-szinházban a la Cima- rosa, címe szerint pedig mi más, mint A titkos házassági És lett is, de akik végigunat- kozták ezt az irdatlan hosszúnak tetsző áriasort, duettozást, bizonyíthatják, hogy igazán csak a zenei anyaga sikeredett, amúgy — a nagyszerű Gregor József kivételével — jobbára minden átélés nélkül kellemkedtek a felkért operisták. A színpadon is kell valami igazi' ráhangolódás, hát még a kamerák előtt... Akácz László Gyökeret eresztettek valamennyien A hazához való viszony, ,á szülőföld szeretete is jelentős helyet foglal el a regényben. Az író egyik szereplőjével mondatja el: Nekünk valamennyiünknek, uherskói magyaroknak meg palócoknak, csabai tótoknak és magyaroknak, mokrai románoknak egy a hazánk: Magyarország. Ide gyökereztünk, ehhez a földhöz. — És mik ezek a gyökerek, apám? — kérdezi a fiú. —- Aát, hogy itt születtünk, itt tanultunk meg beszélni, itt lestünk meg egy fürdőző nőt, itt verettünk meg pandúrok által, itt temettük el a nagyapánkat, vetettünk és arattunk, itt égett porrá a szemünk láttára a házunk, itt építettünk helyette újat, itt jöttek világra testvéreink, itt láttuk őket tehetetlen jószág,- ból emberfiává fejlődni, egyszóval történetek és történések sora, amelyeket égy bizonyos helyen átélünk, ezek azok a gyökerek, amelyeket a szülőföld, a háza talajába engedünk. A regény lapjain kibontakozik az egész társadalom. Az első világháború, a Tanács- köztársaság, a Horthy-világ és. a második világháború, amelyben ugyancsak megkeverik az embereket, s felszítják az érzelmeket, s egymásra uszítják a népéket. Egymásra találtak a történelem viharaiban Az egyik Sóvágó, aki Csa- bán tisztviselőként dolgozik, csak akkor tudja meg, hogy elődei között más vallású is akadt, amikor a zsidótörvény miatt igazolnia kell származását. Wilhelmina asszony is keveset ért abból, ami körülötte történik, ő csak szereti a férjét, a családot, az embereket. Mint ahogyan a tót Uhrinyi János a földet. Mindegyik család, a pék, a földműves, a vállalkozó átéli ezeket a nehéz időket, s eljön a felszabadulás. Uhrinyi János már vakon éri meg, Sóvágó Jenő a marhavagon padlóit szédi ki, úgy szökik meg, amikor századát Nyugatra viszik, valahol Mezőtúr környékén esik a sínek közé, hogy sántikálva jusson haza. Csabára. Jelente kezik a városházán, ahol már az Uhrinyi lány intézi az ügyeket. Éles szóváltásba keverednek: a férfi el akarja hagyni a várost, hiszen nincs semmi, ami visszatartsa: családját szétdúlták, apja lakását kifosztották. S nem akar újrakezdeni semmit. A lány, Uhrinyi Marcsi marasztalja, hiszen az ő apja is egykor, a húszas években ki akart vándorolni, de mégis itthon maradt, visszahúzta a föld. Végül is az Uhrinyi lány és Sóvágó Jenő egymásra találnak. Ennyi a regény tartalma. A földdel való örökös küszködés, a különböző társadalmi és emberi problémák sokasága, hogy végül az író megmutassa az emberek — különböző népekből jöttek — őszinte egymásra találását. Igaz, őszinte regény a Kőváry E. Péteré. Érdemes elolvasni. Gall Sándor
