Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
így kívánja a vállalat érdeke Pótmöszak a Csepel Autóban (Folytatás az 1. oldalról.) szokásos szombati teendőket: a mosást, a főzést, takarítást. Ahogy ismerem a gyerekeimet, rendre megyek haza. A szerszámgépgyárban sok gép áll üresen, ám mint Kolo- nics József esztergályostól megtudom, ez nem szombati sajátosság. — Sajnos, egyre kevesebben vagyunk. Látszólag a munkások fele hiányzik, pedig szinte mindannyian a ledolgozást választottuk. Nem szívesen vettem volna ki erre a napra Ma este is elmegyünk — mondják szinte kórusban —, pihenésre ott a vasárnap. Látszólag néptelen az anyag- vizsgáló laboratórium, ám a színképelemzőkhöz benyitva kiderül, itt is serény munka folyik. Gáspár Béláné és Rom- hányi Lászlóné anyagvizsgálók sorra analizálják a külön' féle lemezeket. — Természetesen nem fogadtuk kitörő örömmel, hogy éppen a nőnap tájára esett a ledolgozás, s ezen még az sem szépített sokat, hogy ilyen gyönyörű jácinttal kedveskedtek nekünk a férfiak — mutat A forgácsolóüzem dolgozóinak többsége ugyancsak ott volt a szombati műszakon. (Vimola Károly felvételei) szabadságot. Családi házban lakom, a pihenőnapok egy részét az aktuális ház körüli munkákra tartogatom. Ügy tudom, a karácsony és újév közötti napokat is még az első fél évben ledolgozzuk. Személy szerint örülök neki, hogy erre a nagy kerti munkák előtt kerül sor. Távolabb két álmos szemű fiatalember dolgozik a satupadnál. örsi Sándor és Hajdú András szerszámkészítők. Kis- kunlacházáról, illetve Majos- házáról járnak be, és úgy mint általában, ezt a péntek estét is a diszkóban töltötték. az asztalon álló cserepes virágra Gáspár Béláné. — De tudomásul kell venni, hogy a vállalat érdeke így kívánja. Egy kis szervezéssel megoldottam ezt a napot, előre megfőztem, csak a palacsintasütés maradt a férjemre. A gyárudvar kihalt, látszólag minden csendes, de ez a szombati műszak is olyan, mint a többi. Miközben üzmről üzemre járunk, többször találkozunk a traktorral, amely az elkészült alvázakat vontatja. Móza Katalin Csak lesz még az idén tavasz is (Folytatás az 1. oldalról.) kezdték meg az üzem hagyományai szerint, de kevesen voltak a gépekhez, így más műszakok dolgozói is bejöttek túlórázni, s akcióba lépett a vgmk. Kőhalmi Gyuláné a nyújtóberendezést hagyta ott pár percre, hogy a művezetői irodán szót váltsunk, s először cigarettára gyújtott. Nem, sajnos, erről nem tud lemondani, kell á fáradtságot levezetni, megszokta, ö is ledolgozni jött be szombat délután kettőre, aztán este tíztől a következő műszak gmk- nak számít, vasárnap reggel hatig. jó! jön a pénz — Két műszak összesen tizenhat óra. Nagyon fárasztó lehet. — Bizony az. De hát a pénz sohasem elég. Ott a két gyerek. A kisebbik még tanul, de már kész fiatalember. Öltöznie kell, szórakoz- rti, élni. És hát az ember meg akarja tartani a színvonalat. Már amennyire lehetséges. — Mióta gmk-zik? — Ha jól számolom, akkor négy éve. Fuferenda Jánosné csoport- vezető is 16 órát vállalt’ vasárnap reggel hétig, csak aztán utazik haza, szobi otthonába. ö, akit más szóval előmunkásnak neveznek, az adminisztráció meg olykor előfonó I. címen kisebbíti a jelentőségét annak, hogy tizenhárom kolléga munkájára, negyvenöt gép működésére figyel. — Megkaptuk a nőnapi virágot, hogy jobb kedvünk legyen dolgozni — tréfálkozott, mintha eszébe sem jutna, hogy másnapra biztos nagyon fáradt lesz. — Ilyenkor jó, mert vasárnap alhatunk. Az a nehéz, ha hétköznap vállaljuk a dupla műszakot — jegyezte meg, s ő is a cigaretta után nyúlt. — Elmegy az idő — bizonygatta. — Igaz, kicsit elfáradunk, de hát a pénz is nagyon kell, ha a családját Fáznak a lovacskák. Egyelőre kevés utasuk akad a göd-felsől vasútállomás előtt Érrel olvastam Keik nekünk a legfőbb atp? V eres Péter Olvasónaplója. A második kötetet olvasom. Akárcsak az elsőben, ebben sem esik szó a mindennapi valóságról. A naplójegyzetek keltezési Ideje az a néhány esztendő, amit ma ötvenes évekként emlegetnek. A fölszabadulás utáni legnehezebb időszak: 1949- től 1956-ig. A második könyv az 1953 és 1956 között papírra vetett gondolatokat tartalmazza. Veres Péter ekkor már nincs a szűkebb politikai életben. Nem miniszter és nem pártvezér. Idejét az irodalomnak szenteli. Arra mégsem gondolhatunk, hogy a cselekvő részvételtől való visszavonulást követően nem kíséri figyelemmel az országban zajló eseményeket, hiszen tudjuk, őt minden érdekelte. A naplójegyzetek első évében, 1953-ban a legélesebb szeműek kezdik sejteni, mi játszódhatott le előzőleg a politikai színfalak mögött. Fölvetődik bennük a kérdés, vajon igaz-e, amit a politikai perek elítéltjeiről állítottak. Majd meghal Sztálin. A legfelsőbb vezetői berkekben is erősödik a tisztázást követelők hangja. És Veres Péter, aki olvasmányain kívül legföljebb az időjárásról, az átvonuló frontokról számol be, amelyek annyira megkínozták szervezetét, a következő sorokat jegyzi naplójába: Sztálin meghalt. Rendkívüli ember, csodálatos energia, páratlan egyensúlyozó képesség és ugyanakkor merész cselekvő erő: minden. Szeretném közelebbről megismerni, hogy igazán láthatnám, ki volt. Igaz: láttam egyszer. Nagyon kedves egyszerűség, atyáskodás nélkül való atyaiság, az igazi nagyság magától értetődő viselkedése: minden igen szívem szerint való volt. De az írónak ez is kevés: a lélek életét szeretné ismerni. Megdöbbentő sorok. Ajánlom figyelmükbe azoknak, akik szeretnék megérteni az ötvenes éveket. Akik zordonan teszik föl kérdésüket szüleiknek, elődeiknek, hogyan hihettétek. Az a Veres Péter írta e sorokat, akinek kritikus szeme előtt a legnagyobbak sem állhatnak magabiztos nyugalommal. Észreveszi a hibát Tolsztojban, Dickensben, Balzacban. Thomas Mannról nemes egyszerűséggel kijelenti, nem tud írni. Politikai elfogultságot sem vethetünk a szemére. Louis Aragon nagy regényciklusáról, a Kommunistákról jegyzi föl: kordokumentumnak nem elég hiteles, regénynek nem eléggé stilizált. Amikor ismerősömnek elmondtam a fentieket, azt válaszolta, lehet, hogy , a naplóha nem vették bele a köznapi valósággal, politikai történésekkel foglalkozó részeket. Könnyen cáfolhattam. Nincs semmi gondom-bajom — jegyzi meg egy helyütt az író — az általános és irodalmi gondokon túl, mégis sokszor rettenetesek az éjszakáim, és még rosszabbak az ébredéseim. Idegrendszerem afféle szeizmográf, amely mindent megérez, nemcsak az időjárás változásait... hanem a lelki tóra suhanó legapróbb szellőfutamok rezdüléseit is. \ Micsoda rezdülések voltak 1953-ban! Veres Péter nemcsak ítél, hanem korrigál is, ha meggyőződik értékelése helytelenségéről. Thomas Mann az imént még nem tudott írni, néhány lappal odébb, noha változatlanul bonyolult literáris műnyelven ír, a maga problémáival mind nagyobb lesz neki. . R oppant érdekes volna megtudni, mint vélekedett később Sztálinról, mondjuk Hruscsov leleplezései után. Abból talán arról is megsejthetnénk valamit, miért hitt Veres Péter és még oly sokan fenntartás nélkül a generalisszimuszban. És egyáltalán: miért szól oly bensőségesen az atyaiságról. Szükségünk van nekünk legfőbb atyára? Kör Pál egyedül tartja fent az ember. Nekünk a gép diktálja a tempót — tette hozzá végül i—, de szerintem nem volna szükségünk erre, ha mindenki rendesen végezné a dolgát máshol is. Fenntartani a színvonalat, kicserélni az öreg mosógépet, gyűjteni a lakásra, s hasonló indítékok mellett persze van más is. Színes tv vagy kocsi — tisztességes munkából. — De a mi gárdánk különben is lelkes. Nemcsak a pénzért jön, hanem a terv sikeréért is, ha a helyzet úgy kívánja — magyarázta Hornyuk Róbert művezető abban az irodában, ahol nem süpped a szőnyeg, s neki és Ap- kó Jánosné technikusnak is finom gyapotpihék tapadnak a munkaruhájukra. Metszeni már lehet Egyszer mégis csak tavasz lesz, amire készülni kell — — gondolták a megalakulásuk húszéves évfordulóját idén ünnepló dunakeszi kertbarátok. A vasárnap reggeli hideg ellenére is megtartották azt a metszési bemutatót, amelynek Pete András kertészmérnök, a Pest Megyei Növényvédelmi Állomás munkatársa volt az elsőadója, Tar János kertjében. Álltunk és toporogtunk a hidegben rendezett növénytanórán, a szakemberek tanácsait hallgatva, melyet, ha megfogadnánk — több termést hoznának idővel a fák. A hosszú tél, a hideg miatt egyelőre csak a fák törzsének letisztításához lehet / hozzálátni, a koronáikat metszeni, de semmiképpen nem a sárga- meg az őszibarackkal kezdve, azt csak pirosbimbós állapotban szabad. Most még az alma-, a körtefákat meg a ribizkebokrokat lehet sorra keríteni. A dunakeszi klubház udvarán már előkészítették a kiültetéshez kapható facsemetéket, a téli lemosó, fertőtlenítőként szolgáló mészkénlét. — Érdemes-e kertészkedni? — Nem pénzért csináljuk — jegyezték meg többen is. — A munkán kívüli egyéb költségek megtérülnek. Csak hát Bálint gazda is sok olyan permetszert ajánlott a tv-ben, ami valóban kellene, de hiába keressük. Drágák a sebkezelő anyagok, nincs nagyobb csomagolásban Nonit, hiányzik a Zineb, a gombaölő Orto- cid. A tavalyi szárazság miatt minden növénynek csökkent a hideg téllel szembeni ellenállóképessége, lehet, hogy a termés is kevesebb lesz. A szakember véleménye és a minden idényben megújuló kedvvel, bizakodással nek> Csemeték címkével a kertbarátklub udvarán. Viheti a tagság kiültetni. Windháger Károly mellett balra; Harangozó László, az egyik kitüntetett klubalapító kezdő kertbarátoké ebben megegyezik. A veszteglő tél ellenére azért sok jele van már a tavasznak. Kerékpáros versenyzők csapata pedálozott a 3-as főúton, a göd-felsől vasútállomásra, régi törzshelyére kitelepült a céllövöldével és körhintával Károlyi János csörögi kisiparos. — Az - SZTK-t otthon Is fizetni kellene. Egyszer el kell kezdeni — jegyezte meg » vendégekre várva, s egyelőre minket hívott meg egy lövésre, ami célba is talált. Kovács T. István Az Idén húszéves dunakeszi kertbarát- és kisállattenyésztek klubja megkapta a Hazafias Népfront Somogyi Imrc- plakettjét. Kakukk Lajos alapító és Windháger Károly kultúr- felelős a vasárnapi bemutatón Pete András a Pest Megyei Növényvédő Állom ás munkatársa megmutatja a metszési pontokat Tar János ringlószilva fáján. (Erdősi Ágnes felvételei) I
