Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

1987. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Megtartják a viSlanykályhát is A módosabbak nem kérik Üjabb Csepel-szigeti település kap földgázt; Tököl, ör­vendetes, hogy egyre gyakrabban tudósíthatunk ilyen ese­ményről, így igazából e téma sokat veszített szenzáció- tartalmából, lassanként mindennapos dologgá válik. Hogy mégis részletesen, a legapróbb szervezési kérdésekig foglal­kozunk ezzel a kérdéssel, annak oka elsősorban az; így ta­pasztalatokat gyűjthetnek azok a települések, tanácsok, ahol már elérhető közelségbe került ez a tiszta, takarékos encr­A tököliektől lehet tanulni A tököliektől pedig lehet tanulni, miként kell szervez­ni a gáztársulatot. A telepü­lésen található ezerkilencszáz- nyolcvan ingatlan tulajdono­sainak eddig hetvenkét szá­zaléka írta alá a belépési nyilatkozatot. — Gondolom, a kívül mara­dók idős emberek, akik fél­nek, idegenkednek a gáz­tól, vagy éppen pénzük nincs a bekötésre, fűtésirendszer-át- építésre? — kérdezem Pintér Józsefet, a Tököli Tanács gáz­beruházóját. — Ellenkezőleg! A legtöbb nyugdíjas vállalta a kiadáso­kat — válaszol. — Magunk is igencsak meglepődtünk, ami­kor kiderült, hogy éppen a legmódosabbak nem igénylik a kényelmes, olcsóbb ener­giát. Errefelé nagyon sok házban hőtárolós villanykály­ha adja- a meleget. Köztudo­mású, hogy ez ugyanolyan ké­nyelmes. mint a gáz, csak sokkal drágább. — Nem arra számítanak a gázt most nem igénylők, hogy később olcsóbban ráköthetnek a már elkészült vezetékre? — Erre nem spekulálhat­nak, mert köztudomású — ve­szi át a szót Pagács Imre be­ruházó —, hogy tíz évig sem­miképpen, utána pedig a mai árak többszöröséért kaphat valaki gázt a társulati veze­tékről. Öt év helyett három Az energiát a tököllek az Ercsi—Vecsés között húzódó tartalékvezetékről kapják, de az igazsághoz tartozik, hogy a helyi intézmények, vállala­tok jelenléte is segített ab­ban, hogy az Ipari Miniszté­riumban pecsét került a tö­köli kérelemre. — Mikor kezdődött a szer­vezőmunka? ' — A tavaly októberi tanács­ülés határozott a gázbekötési lehetőség bejelentéséről — válaszol Csurcsia Mátyásné, a tanács vb-titkára. — A falu­gyűlésen pontos tervekkel áll­tak a szakemberek a lakos­ság elé. Elmondták, hogy ere­detileg, még a tanulmányterv öt évet szánt a vezeték épí­tésére, de szeretnénk három év alatt végrehajtani. — Milyen realitása van en­nek a tervnek? — Az idén nyolcszázkilenc- ven lakást szeretnénk beköt­ni, ez az összes jelentkezők egyharmada. Amint enyhül az idő, a kivitelező megkezdi a munkát, a lakosság pedig megkapja a befizetési okmá­nyokat. A tanács átvállal bi­zonyos teendőket az OTP-től, például mi szedjük össze a hitelkérelmi okmányokat, hi­szen a huszonötezer forint 70 százalékára kedvezményes kölcsönt lehet igénybe venni, s aki fűtéskorszerűsítésre még nem kért OTP-hitelt, az a la­kásában felmerülő kiadásaira is kaphat. — Mit ígér a kivitelező? — teszem fel a kérdést Huszti Zoltánnak, az Innoszolg háló­zatépítő szakcsoport képvise­lőjének. — Azt nem, hogy minden kellemetlenség nélkül jár majd a munka — válaszolja, — Az árkok mindenhol nyit­va lesznek, addig amíg szük­séges, de csak addig. Igaz, hogy még viszonylag távoli az időpont, amikor nyo­másszabályozókra lesz szük­ség, de a tököliek már most keresik a módját, miként le­hetne időben előteremteni a kurrens cikknek számító be­rendezést. Bizonyos, ezt is magára vállalja a tanács, ép­pen azért, hogy ne forduljon elő az, ami sok községben megtörtént; a nyomásszabá­lyozó hiánya miatt hetekig, hónapokig nem lehetett átad­ni az egyébként elkészült ve­zetéket. A tanács illetékesei remé­lik, hogy amikor elkezdődik a tényleges munka, újabb je­lentkezők lépnek majd be. így van ez a legtöbb helyen. Érdemes szót ejteni a kivite­lező szakcsoportról is, amely- ,nek árajánlata minden más jelentkezőnél kedvezőbb volt. Igaz, ez önmagában még nem biztosíték arra, hogy valóban olcsón és határidőre dolgoz­nak. Ám, az Innoszolg a me­gye több településén bizonyí­totta már, hogy megbízható, I korrekt partner. A kényelem bizony nagy úr Kiszámították a beruházók, hogy a gáz és az elektromos energia ára között — fűtőér- tékarányosan — négy forint a különbség, természetesen a gáz javára. Tehát, aki egy ki­csit is belegondol, rájön; ér­demes bevezetni a gázt, vala­mennyi kiadás ellenére — ami a villanykályhával fűtött há­zakban igen tetemes, hiszen nincs kiépített kazánrendszer — is érdemes. Azt gondolhatnánk, hogy sokan a hőtárolós kályhák el­adásával próbálják majd elő­teremteni a gázbekötéshez szükséges pénzt. Csakhogy, mint a beruházók elmondták, a legtöbb házban megtartják a villanykályhát is, tartalék­nak. Ja kérem, a kényelmet köny- nyű megszokni, és nehéz fel­adni ... Móza Katalin Vedelt területek Elkészült az ócsai táborterv A védett területek, termé­szeti értékek célszerűbb hasz­nosításáról á Hazafias Nép­front országos elnökségének természet-, és tájvédelmi szak- bizottsága összegezte; Az or­szág területének 5,4 százaléka védett, a négy nemzeti park, a 35 tájvédelmi körzet és a 100 természetvédelmi terület nagysága körülbelül 500 ezer hektár., A természetvédelmi terüle­teken belül a leginkább vé­delemre szoruló részek mel­letti körzetekben lehetőségei kell keresni a gazdasági hasz­not is hozó, környezetkímélő földművelésre, állattartásra. A legszélső területrészek ugyanakkor — turistautak, erdészeti, botanikai tanösvé­nyek, erdei tornapályák épí­tésével, természetismereti tá­borok szervezésével — alkal­massá tehetők kirándulók, tá­borozok fogadására. A fővárosban és Pest me­gyében négy tájvédelmi kör­zet, öt természetvédelmi terü­let található. Különösén fon­tos az ócsai és dabasi turjá- nos, a csévharaszti borókás, a budai barlangrendszer, a Sas-hegy, a Nagyszénás, a pilisi Unésco-bioszf érarezer­vátum, valamint a Magas- Börzsöny. Az utóbbi években sokat tettek ezeken a területeken is az értékek népszerűsítésére, környezetének korszerűsítésé­re. Már elkészültek többek között az ócsai Boros Adám természetvédelmi tábor ki- . építésének tervei is. A bizalom az információn alapul Csendesek Páty hétköznapjai Az első ta vaszi napsugarak Pátyon is a szabadba csalogatják az embereket. Az is­kolapadokból szabadult gyerekek önfeled­ten viháncolnak az árokparton. A játék helyszíne azonban még a tél — vagy a hanyag gazda — nyomait őrzi. Papírhul­ladékok, körös-körül konzervdobozok he­vernek a száraz fűcsomók között. Persze nem minden porta előtt hagyták csúfos- kodni a tél hordalékait. Néhol már gereb­lye szántotta a fák tövét, készül a helye a virágoknak is. Kevés az eladó A csendes hétköznap dél­utánit valóban csak gyerekzsi- bongás veri fel, a helybeliek túlnyomó többsége a főváros­ba jár dolgozni, s csak este kerül haza. Az egész napos tá- Volilét, az ingázó életforma a falu közéletere is rányomja bélyegét. Mások a mindennap­jaikat itthon töltők, és az in­gázók igényei. Akiket csak munka után szállít haza az autóbusz, fontosabbnak érzik például, hogy friss kenyeret kapjanak az élelmiszerbolt­ban, míg akik napközben is kiszaladhatnak bevásárolni, tulajdonképpen elégedettek az ellátással. — Igaz, aprók és elavultak az üzleteink — mondja Nagy. né dr. Koncz Györgyi vb-tit- kár —, de tulajdonképpen nem ez jelenti az ellátás alapvető gondjait. Sokkal nagyobb prob­lémát okoz az, hogy az áfész munkaerőhiánnyal küszködik. Egyik boltunkat személyzet hí­ján be kellet zárni. A tervek szerint idén megkezdődik végre egy korszerű új ABC építése. Ha elkészül, talán vonzó munkahely lesz azok­nak, akik kisgyermekük mel­lől nem szívesen járnak mesz- szire dolgozni. Az új üzlet, a Gombó Pál: //. . „ ^J\eruent^ezo B etelt a jogosítványom a hosszabbításoktól és emiatt alávetettem magam a tortú­rának, amely demokratikusan mindenkit megillet. Jártam a doktoroknál, akik megál­lapították, hogy az egészségem szo-szo, né­hány alapos vizsgálat, háromszori várakozás és már kezemben is volt a papír, amely sze­rint megkaphatom a hosszabbítást. Mivel azonban, mint említettem, a kis piros iga­zolványban már nem volt hely, a papírral jelentkeznem kellett a rendőrségen és új jo­gosítványt kérnem. Mármost: senki azt ne vélje, hogy én a rendőrséggel szemben negatív érzelmekkel viseltetem, mert bizony mondom néktek, őszinte becsüléssel kísérem dolgukat; 1. amelyért nem jár borravaló, mint a garan­ciális szerelőnek, 2. ismeretlen tetteseket kell kinyomozniuk, ami mindig egy kész krimi, 3. veszélyt vállalnak, mert a bűnözők között ke­vés a jámbor, de sok a részeg, erőszakos. És a többi. Egyszóval, minden rokonszemvem az övék és csak egyet tudok érteni az aznapi tévéadásban fellépő vezető tisztekkel, akik sok minden hiányosságra azzal válaszoltak: kicsi a létszám, sok a jó szándék, de a büdzsé nem azonos a nemzetközi monopóliu­mokéval, teszem azt a Shellnek tágasabb a kasszája. Most pedig először elmondom, mi volt, az­után kérdezek valamit, és véleményt is meg­kockáztatok, mint egyszerű állampolgár, ke­zemben a tévé telefonszámával. Tehát: Először betelefonáltam a közlekedési rendőrségre, mikor, mit, hogyan kell csi­nálnom. Meg is mondták, udvariasan, hogy mikor és hol fogadnak. El is mentem és be­jutottam egy tömegbe. Egy sorban állásba, melyhez képest a közértben rendszeresített pénztár előtti sor a kisöcsnek az unokahú­ga. Százával álltak az emberek és tipródtak időnként lépve egyet-egyet, több sorban. Elő­ször rossz sorba álltam, de érdeklődő ember lévén a nemre és korra igen változatos tár­saság egyik tagja felvilágosított, hogy először okmánybélyegért kell sorba állnom, ha nem hoztam vplna magammal. Miért hoztam volna, nem mondták. Sorba álltam, ott alig húszán voltak előttem, de az idő nem pénz, elfogadták a pénzt is, egy százast, kaptam érte egy okmánybélyeget, ami ugyanannyit ért, de fel lehetett ragasztani. Akkor jött egy olyan százhúsz fős sor. Álltam, léptem, álltam, léptem, közben értékes felvilágosítá­sokat kaptam az autópiac és a gépkocsijaví­tás állapotáról, noha nem hatvanhatan vol­tunk, hanem kétszer annyian. Közben lát­nivaló volt, hogy ez egy olyan hivatal, ez a rendőrségi hivatal, ahol a gépírónők nem lazsálnak, ellenkezőleg, dolgoznak, mint a güzü és közben udvariasak, mint az eladók. A munkafegyelem, kérem, példás, a munka­erkölcs úgyszinté» és az ember annyit csusz- szan, hogy bár a légkör amúgy is kizárná, eszébe se jut csúszópénzzel vonzóbbá tenni a dolgozók dolgát. Hát kérem, minek a szót szaporítani, sorra kerültem, egy gépíróhölgy kiállított egy megfelelő papírt, ha jól em­lékszem, olyan barnát, kitöltötte^a személyi igazolványom szerint, amit odaadtam. Nem telt bele egy óra és máris mehettem, mint udvariasan megmondták, a száz-egynéhá- nyas szobába. Köszönöm. Tessék a követ­kező. Átvándoroltam és bejutottam egy nagyobb­fajta szobába, ahol ablakok is voltak, és per­sze sor, kettéhajolva, inkább hasonlított egy gémkapocsra, mint egy sorra, amelyhez az egyenes képzete társul. A cél egy ablak volt, addig el' kellett csoszogni, ha éppen egyfőnyi távolság kilazult. Csoszogtam, közben gondol­tam, amit gondoltam és nem panaszkodtam a lúdtalpamra, azt már az orvos engedélyez­te, fájjon csendben. Az óramutató szintén csoszogott, odaértünk egy tiszti hölgyhöz, aki megint csak a lehető legudvariasabban és szakszerűbben átvette az imént már ok­mánybélyeggel ellátott kérvényt, a személyi­met, az orvosi igazolványt, no és egy fény­képet, amelyről előzőleg nem esett szó, de annyi élettapasztalatom van, hogy mindig hordok magamnál. És kész lett volna, ha nem mondják, hogy most kint várjak. Vár­tam, vártunk, kik ülve, kik máshol ülve, kik állva. És telt-múlt az idő, olykor beszólítot­tak öt főt, két főt. Egy óra sem telt bele, és ime-imette, beszólítottak, átfurakodtunk öten a soron egy másik ablakhoz, ahol megkap­tuk a jogosítványt. Tehát még három óra sem veszett el várakozásban és már meg is volt, a kérvényemet teljesítették. Mármost mondhatnám azt is, hogy ha a régi be nem telik, már az orvos beírta vol­na, hogy jogos újabb két-három évre. Mond­hatnám azt is, hogy ekkora forgalomhoz al­kalmazzanak több munkaerőt, de tudom, hogy akik vannak, bizony dolgoznak és cse­kély pénzért, talán olykor kevesebb is a for­galom és akkor lazulna a munkaerkölcs. De nem ezt mondom, hanem... kérdezem: — Minek egyáltalán a kérvényezés? Minek a papír, minek a gépírónők, a sorok? Hiszen az új jogosítványt megint csak a személyi igazolvány és az orvosi igazolvány alapján állították ki. A szép kérvény az okos bélyeg­gel csak lerakásra kerül, aztán kell hozzá valamiféle kezelőség, ahol rendbe rakják és megőrzik, míg ki nem selejtezik. Minek nő vele a papírfogyasztás? Minek harapnak be­le a munkaidőnkbe, jó, nem bánom, esetleg a szabadidőnkbe? Minek kötnek le erősen dolgozó munkaerőket értelmetlen munkára? P ersze tudom: rendnek kell lenni. Na de ennyire? Szabályzatnak kell lenni, de akkor minek írunk a bürokrácia csökkenté­séről, a célszerű munkaszervezésről? Erre válaszolni lehet, de alighanem az a képtele­nül hangzó igazság, hogy azért, mert a rend fogalmát Ferenc Jóska óta nem tudtuk ész­szerűséggel párosítani. Meg nem terhelt ál­lampolgárokról álmodom és űrlapokkal fog­lalkozók helyett veszélyes helyeken cirkáló rendőrökről. Ha egy kérdőívet bocsátanának ki ez ügyben, meggyőződésem, kiderülne: többségi véleményt képviselek. Es a kérdő­íveket is le lehetne rakni és raktározni, sőt komputerrel, modern módon feldolgozni, sót tanulmányokban kiértékelni. Mert mindenre még Ferenc Jóskáék sem gondolhattak, a bürokrácia modern formáit is sikerült kifej­lesztenünk. jobb munkakörülmények, re­méljük lesznek annyira von­zóak. hogy még a fővárosinál alacsonyabb fizetésért is talál az áfész helybeli munkaerőt. Páty 701 éves idén, múltjá­ról a vb-titkár szobájában tor­nyosuló, tavaly kiadott em­lékkönyvkupac tanúskodik. Ahogy azonban végignézünk a falun, meg kel állapítani; so­ha nem lehettek a helybeliek korlátlan anyagi bőségben. Egy-egy középület felhúzása mindig komoly terhet jelen­tett. Ügy látszik a település legújabb történetében ugyan­ez a helyzet. Például az új is­kola, amelyre már rendkívül nagy szükség volt, határidő előtt elkészült. Komoly erőfe­szítést igényelt, hogy tavaly szeptemberre igénybe vehes­sék a gyerekek. A fenntartási, berendezési költségeket azon­ban a megyei tanács csak az eredetileg tervezett, egy év­vel későbbi időponttól tudta volma biztosítaná. így a pá- tyiaknak maguknak kellett az iskola üzemeltetési feltételeit megteremteni. A tanácsházán még ma is ki van függesztve annak a 274 helybelinek a név­sora, aki közel 100 ezer fo­rintot adott össze, hogy az is­kola berendezését, működését legalább részben fedezhessék. Az összefogás azonban úgy jó, ha biztos alapokra, pontos információkra épül. A falu vízügyben, mi tagadás, már kissé bizalmatlanul fogadja az információkat. Átmeneti megoldás — Megkezdtük a vízmütár- sulat létrehozását — tájékoz­tat a vb-titkárnő —, a helybe­liek 64 százaléka szavazott úgy, hogy támogatja a vízhá­lózat kiépítését. Annyiszor és annyira ellentmondó informá­ciókat hallottak azonban már az emberek a környék ivóvíz­hálózatának kialakításával kapcsolatban, hogy roost már nem bíznak benne, hogy 1989- re a víz valóban itt lesz. Mi mindenesetre az érdi vízmű­társulathoz csatlakozva, annak kivitelezésében megépítjük a község saját hálózati rend­szerét. Bízunk benne, hogy a regionális rendszer kiépítése most már nem késik soká és nálunk is lesz néhány éven belül egészséges ivóvíz. Az egymásnak ellentmondó hírek talán onnan származ­nak, hogy Páty, Biatorbágy, Perbál, Telki és Budajenő — a Zsámbéki-medence települé­sei — hosszú évek óta a víz­kérdést tekintik egyik legfőbb gondjuknak. Igaz ugyan, hogy az OVH 1990-re 50 millió fo­rintot szán a regionális rend­szer megépítésére, addig azon­ban minden falu igyekszik legalább átmeneti megoldást találni. Az utóbbi időben Bu­daörs Tanácsa vette kezébe az események irányítását. Azt szeretnék elérni, hogy bank­hitel felvételével meggyorsít­hassák, előrehozhassák a mun­kát. Ha az 50 millió forintot a körzet megelőlegezhetné az Országos Vízügyi Hivatalnak 1990-i.g, akkor 89-re elkészül­hetne a regionális rendszer, vizet kaphatna valamennyi település. Aktív évek voltak Mondhatnánk, hogy Budaörs önzetlenül tárgyal a körzet te­lepüléseinek ügyében. Hiszen náluk nincs vízprobliéma, nem saját fejlődésüket akarják elősegíteni. A városkörnyéki bizottság azonban, amelyben valamennyi tanács elnöke részt vesz, éppen azzal a cél­lal alakult, hogy közösen pró­bálják megoldani a körzet leg­égetőbb problémáit. A város- környéki bizottság elvi állás­pontja a regionális hálózat építése ügyében az, hogy amennyiben sikerül a bank­kölcsönt felvenni — melynek kamatterheit az érintett ta­nácsok viselnék — pénzügyi lehetőségeikkel hozzájárulná­nak a kamatok törlesztésé­hez. A vízügy tehát még mindig nyitott kérdés a budai körzet­ben. Am akár 89-re, akár csak 1992-re — az eredetileg kitű­zött határidőre — készül el a Zsá mbékN m edenoe v í zel iá tó rendszere, a falvak belső el­osztóhálózatát mindenképpen maguknak a településeknek önállóan kell megteremteni. Bizalmatlanságra, bizonytalan­kodásra tehát nii^cs ok. A víztársulatot meg kell alakí­tani. Addig azonban, míg sor ke­rül az igazán feszítő, legfon­tosabb kérdés megoldására, Pátyon is akadnak apróbb tennivalók. Lehet tavaszi nagy- takarítást szervezni, megtisz­títani az árokpartot, folytatód­hat a már hagyományos tár­sadalmi munkán alapuló jár­daépítés. Mert ezek az apró, csendes hétköznapi folyama­tok is előreviszik a telepü­lést. Nagy jelentőségű, sok­milliós beruházásra — tudo­másul kell venni — ritkábban kerül sor. Bár ha az iskola- építést, a régóta tervezett ABC elkészítését, a vízkérdés — reméljük — közeli megol­dását számba vesszük, az utób­bi néhány év az elmúlt 701 esztendő talán legaktívabb időszakai közé tartozik. Márványi Ágnes Segít a számítógép Számítógép segíti a tehénállomány optimális takarmányozá­sát a kiskunlacházi Kiskun Tsz-ben. Hatszáz tehén tejterme­lés! adatait dolgozzák fel naprakészen. így pontosan meg­állapítható — a takarmány beitartalmi értékeit figyelembe véve — egy-egy tehén igényének megfelelő takarmányössze­tétel és -mennyiség. Az előzetes számítások szerint az új módszer segítségével egy liter tej takarmányköltségét 30—40 fillérrel csökkenthetik. Képünkön Tóth Imre és Prédák Lé- nárd értékeli a kapott adatokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents