Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-24 / 70. szám
A huszonkettes csapdája a Pestvidéki Gépgyárban Drágább, mint a saját fejlesztés Ha tilalmi tábla mögé rejtik Őrizze az egész közösség Megszűntek a kiskapus lehetőségek A hazánkban megjelenő műszaki szaklapok egyre átfogóbb és pontosabb képet adnak a világ technikai fejlődéséről, a tudomány legújabb vívmányairól. Érre nemcsak azért van szükség, hogy a szakemberek elméleti tudásukat gyarapítsák, hanem fontos az is, hogy a gyakorlati megvalósításra se kelljen évtizedeket várni. Persze gyakran előfordul, hogy nem a fejlesztők rovására írható az a sokéves technikai késedelem, amely a magyar ipar és a fejlett műszaki színvonallal rendelkező külföldi vállalatok közé ékelődött. A fejlesztésnél, beruházásoknál az egyik legfontosabb tényező a pénz. Eddig fejlesztési alapnak hívták, az év elejétől azonban a költségek közé sorolják a műszaki előrelépésre fordított összegedet. A változtatás nehéz helyzetbehozott jó néhány vállalatot, hiszen elestek bizonyos kedvezményektől. és megszűntek számukra a kiskapus lehetőségek. A megye egyik kiemelkedő iparvállalatát, a Pestvidéki Gépgyárat is érzékenyen érintette az említett döntés, Csökkenő kereslet Aranyos Béla, műszaki főosztályvezető és Bencsik István üzemgazdasági főosztályvezető tájékoztatott a gyár műszaki fejlesztési programjáról, illetve annak változásairól. A közgazdasági körülmá- nyek->sajnos azt követelték, hogy az eredeti tervet módosítsák, illetve csökkentsék. Ezért feltétlenül szükség volt bizonyos rangsorolásra, a beruházások fontosságát illetően. Fő feladat a gyártmány- fejlesztés, de a fennmaradó pénzeszközökből a gyártásfaj- lesztést is megpróbálják szinten tartani. Termékeik iránt az utóbbi időben csökkent a kereslets ez arra az elhatározásra sarkallta a vezetőket, hogy elsősorban a rövid távú elképzelésekkel foglalkozzanak. Most a legfontosabbak a gyorsan megtérülő fejlesztések. Magyarul: a műszaki haladás felgyorsítása közvetlenül is befolyásoló tényezővé vált a termelésben. Hogy ez eddig is így volt?.Igaz, csakhogy ilyen egymásra utaltság még nem volt tapasztalható. Most a piac igényei az abszolút meghatározók s ezért a kialakult terveket gyakran kell alakítani, illetve rugalmasabbá tenni. Ez azonban nem termékszerkezet-átalakítást jelent, hanem elsősorban annak bővítéséről Van szó. Előfordul, hogy néha ez sem segít, mert például a szocialista országokba történő exportszállítások mennyiségét nemcsak az igények, hanem az árucsere-egyezmények is korlátozzák. így elsősorban arra a hazai piacra lehet csak támaszkodni, amelynek nincs igazán pénze a beruházásokra. Lízingvásárlási lehetőség A gyár által előállított olajégők iránt az érdeklődés az utóbbi időben felére csökkent, ám a gázprogram sem fejlődik olyan gyorsan, hogy az új gázégők gyártása lekötné a felesleges kapacitást. Legfőbb reménységet a mezőgazdasági nagyüzemek jelentik, melyeknek mobilüzemeikben szükségesek az említett szerkezetek. Emellett a gyár foglalkozik léghevítők előállításával is. A huzalzománcozó gépcsalád fejlesztése ugyancsak folyamatos, de az értékesítés a magas ár miatt'nehézkesnek bizonyul, annak ellenére, hogy ilyen gépekét csak külföldről lehet behozni — drágábban —, s ez valutakiesést is okoz a népgazdaság számára. Hasonló a helyzet a tekercselő- gépekkel is, amelyek már inkább a hosszú távú fejlesztési tervekbe illeszthetőek. Ezeknek a berendezéseknek nagyon nagy a termelékenységük, s az átlagos élettartamuk 10—15 év. Külön említést érdemel á környezetvédelmi szempontok figyelembevételével készülő szalmabála-, illetegymást érték a vizsgálatok, mert hátha mégis van igazság a névtelen bejelentésekben. Egyszer ... kétszer... háromszor rugaszkodott neki a kérlelhetetlen revízió és állapította meg újra még újra: sem lila petty, sem fekete folt nem esett a búcsúzó elnök becsületén. De a vizsgálat alatt mégiscsak megindult a suttogás: hallottad ? ... hátha!... nem zörög... s mire napvilágra került az igazság, észre kellett vennie az elnöknek, voltak, akik elkapták a tekintetüket,' ha szólt hozzájuk, vagy szétrebbentek és abbahagyták a sitgdosást, ha belépett az ajtón. V égül is az igazság győz, de addig az átvirrasztott éjszakák gyötrelme, a védekezés, a jól őrzött számlák, bizonylatok elökotorászá- sa a fiókok mélyéről ... kapkodás az emlékek felidézésékor: akkor és pont akkor mi és hogyan történt. Névtelen levél. Levelek. Aggaszt a szaporodó számuk. Tagadhatatlan. sok üldözendő van erkölcseinket, szocialista elveinket sértő magatartásokban, közös tulajdonunkat, törvényeinket sémmibe vevő, „hatalmukkal” visszaélő emberek közerkölcsöt romboló gyakorlatában. A revizorok, a különböző ellenőrök pedig nem ott keresnek, ahol valóban szükség lenne rájuk és ideje lenne fü- löncsípni a közvagyont nyugodtan herdálókat... Ellenük kellene harcolni. A névtelen levelek nem tartoznak , e harc fegyvertárába. A névtelenség mögött rejtező emberek biztonságban lövöldözik mérgező nyilaikat köztiszteletben álló emberekre. Biztonságos hadállásaik fedezékéből terjesztik gyanúsításaikat, részigázságai- kat. Nem kevésbé taszítanak azok a levelek sem, amelyek ilyen részigazságokat tartalmaznak, mert nem fékezik indulataikat, felrúgják az arányokat, azt vetik papírra, amit „hallottak”, „sejtenek”, s csak hosszadalmas vizsgálat után derül ki, a bejelentő érdemelne rágalmazásért megfelelő elmarasztalást. De ezek agyá-. vák büntetlenek maradnak, kilétüket ritkán lehet felfedni. Életeket, karriereket próbálnak derékba törni, egészséges idegzetű embereket kergetnek kórházba ... A hogy nézem az előttem ülő fiatalembert, akitől azzal búcsúzom: dolgozzon nyugodtan, szemétkosárban végzi dicstelen útját a névtelen levél... Bármennyire hisz azonban nekem a gyerek és örül, t hogy kételyeiről itt nyíltan elmélkedhet, segítjük számára a helyes ösvény keresését (hiszen melyik fiatalember nem viaskodik önmagával és fogad el kétkedés nélkül tanokat?) —,, látom, mert. látnom kell. a bizalom ellenére is görbedt a háta, ahogy kifelé ballag és még mindig reszkető keze nehezen találja a kilincset... Az eszével felfogta szavaim értelmét, a szívében, ki tudja, még hány napig bújik meg a nyugtalanság, az ijedtség? Sági Agnes Demokrácia és fegyelem: édestestvérek. Csakhogy testvérek között sem ritka a félreértés, a hangos szó, a harag. Ezért szükséges a munkahelyeken is a két testvér, demokrácia és fegyelem mozgásának, hatósugarának határait megjelölni. Eddig cs ne tovább. A munkahely: szervezet. Létezése, tevékenysége elválaszthatatlan sokféle előírástól, utasítástól, szabálytól. Amiket — éppen közérdekből, a munkahely zavartalan működését elősegítve — be kell tartatni, tartani. Alapvető kérdés marad tehát: miről lehet, miről nem szabad vitatkozni? ve hulladékégető. Sajnos az igények ez esetben sem úgy alakultak, ahogy, azt a piackutatók jósolták, hiszen a gazdaságos berendezésekből alig fogyott el néhány darab. Annak ellenére, hogy sok termékbemutatón szerepeltek ezek a kazánok, s bizonyos esetekben lizingvásarlási lehetőséget is ad a vállalat. A gyár ten’eiben mintegy szükségmegoldásként alkatrészgyártás is szerepel, amelyet elsősorban exportra készítenek. A piaci visszaesést azonban ezzel a kiegészítő tevékenységgel nem tudják kompenzálni,. és ezért a kooperációs munkákat, illetve bér7 munkákat megróbálják • visz- szaszorítani, a gyár dolgozóit pedig megfelelő átcsoportbsi- tással foglalkoztatni. Ezzel a manőverrel sikerül megvalósítani, hogy az adott munkaerő a pillanatnyilag legszükségesebb helyen dolgozzon. Kevés a szakember A hagyományos gyártmányok fejlesztése mellett természetesen folyik az új termékcsalád kialakítása, illetve bővítése olyan árucikkel, amelyek a gyártási szerkezetbe beleférnek. Sajnos a bővítés néha akadályba ütközik, ugyanis a gyakorlatban érvényesül a huszonkettes csapdája; vagyis a műszaki fejlesztés beruházást igényel, ám a beruházás egyenes függvénye a fejlesztésnek. Végül feltétlenül szólni kell a gyár egyik legégetőbb problémájáról. a megfelelő szakembergárda hiányáról. Sajnos ez a gond országosan jelentkezik, s nehéz feladat megállítani a létszámcsökkenési folyamatot. Ennek oka elsősorban a fizetésekben kereshető, a közeljövőben azonban komolyabb béremelésre nem lehet számítani, hiszen a betervezett néhány százalékos bérrendezésbe lehetetlen egy ilyen intézkedést beszorítani. A vállalatnak ez ugyanakkor költségnövelő tényező, mert így más cégekkel kell dolgoztatni, s ez jóval többe kerül, mint a saját fejlesztés. Ez a tény vezette a vállalati irányítást, amikor olyan . újítási pályázatot írt ki, amely a fejlesztési tervben amúgy is szereplő témákat tartalmazza. Ezzel az ösztönzési rendszerrel remélhetően sikerül elérni, hogy a műszaki szakemberek aktívabban vegyenek részt a fejlesztésben, közvetlenül hozzájárulva az árbevételek növeléséhez. A kiválasztás joga Eléggé elterjedt nézet, főként a gazdasági irányító posztokon levők közül állítják sokan: termelési kérdésekben nincsen helye a demokratikus fórumoknak. Eztkben a témákban a felelős hely betöltője dönt, utasít, s a többieknek marad a végrehajtás. Első hallásra igazságként hangzik a vélemény. Ismételten átgondolva azonban rájövünk, ennek a nem ritka vélekedésnek a gyengéje általánosságában rejlik. Mert mit értsünk napjainkban termelési kérdések alatt?! A napi termelési teendőket? A technológiát? A kiszállítási programot? Ha a demokráciától ódzkodók, mellőzésre magyarázatot kutatók erre. ezekre gondolnak, akkor igazuk van. Ha azonban a tilalmi táblák mögé azt a felfogást rejtik — és ezzel a felfogással mind az ipari és mezőgazdasági üzemekben, mind az intézményekben gyakran találjuk szembe magunkat —, hogy a munkahelyi fórumok vitatkozzanak csak szociális, munkásellátási, esetleg - bérezési, jutalmazási stb. ügyekről, teendőkről, de a gazdasági, gazdálkodási tevékenység lényegét ne érintsék, akkor tévednek. S nemcsak tévednek, hanem politikai, gazdasági értelemben egyaránt hibáznak. Ahogy azok szintén nemcsak tévednek, hanem hibáznak, akik — a munkások, a beosztottak soraiból — azt szeretnék, hogy tőlük mindenről kérjenek véleményt. Addig nincsen semmiféle demokrácia, amíg velük meg mm beszéltek mindent, amíg a főnökök maguk között döntik el az ügyeket — így hangzik a tetszetős érvelés, ami valójában demagógia. Jel néznénk ki ugyanis, ha a termelés, az intézményi munka folyamatát újra meg újra tanácskozásokkal, gyűlé- sezésekkel akasztanánk meg — amikor amúgy is ezer dolog miatt akadozik —, mondván, most megvitatjuk a napi, a heti teendőket, most meg a technológiai előírást... Tapasztalataink a leginkább szükséges és egyben kézenfekvő felismerés gyakori hiányát mutatják. Azt, hogy egészséges arányokat kell(ene) kialakítani. Kialakítani úgy, hogy félreérthetetlenül tisztázódik ‘a közösség előtt, mit lehet, mit érdemes — mit nem lehet, mit nem érdemes — a gazdasági témák közül megvitatásra a demokratikus fórumok élé terjeszteni. Igen, da — bukkanunk rá a gyakorlatban sokszor feltett és olykor a választ nehezen megkapó kérdésre — kit illessen meg a kiválasztás joga, kik, hol döntsék el, mik sorolódjanak a lehet, nem lehet, az érdemes, nem érdemes csoportjaiba? A végre nem hajtott — gyakran a meg sem ismert — határozatok nemzedéke leszünk lassan. Az előbbi kérdésekre — „fentről” — választ kívánók, sürgetők ugyanis már réges-régen megkapták a feleletet. Megkapták a feleletet abban a határozatban, amely nagy fokú önállóságot kínált fel a munkahelyeknek, s amelyet 1973. június 27-i ülésén hozott a Minisztertanács a munkahelyi demokrácia fejlesztéséről, A dokumentumban a többi között ezt olvashatjuk: a központi irányelvekből kiindulva és az érvényben lévő jogszabályok keretei között a vállalatok maguk alakítsák, fejlesszék tovább a helyi körülményeknek legjobban megfelelő formákat és azon belül a tartalmi megoldásokat”. Ezt a minisztertanácsi határozatot — amely, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, első ízben adott jogi felhatalmazást az általánostól való eltérésre, a helyi sajátosságok érvényesítésére — szinte teljes ismeretlenség övezi...! Sem a politikai. társadalmi - szervezetek vezető testületéi, sem a gazdasági, vállalatirányítási posztok betöltői nem tudnak arról, hogy régen lehetne azt tenni, amit sürgetnek, legalábbis ez derült ki a hírlapíró által mégismert helyeken. Nem elég megmondani Semmiféle központi akarat nem fogja kézen a munkahelyek közösségeit, s nem okítja, miközben vezeti őket, mit szabad, mit nem, mit lehet, mit tilos tenniük. Érdemben csakis helyben lehet — csakis helyben szabad! — dönteni arról, hol húzódjanak demokratikus vita és fegyelmezett végrehajtás határai. Amihez segítséget adnak a központi — a szakszervezetek és a kormányzat közös álláspontját megfogalmazó — irányelvek, az alapvetéshez tartozó párt- halározatok, a különböző jogszabályok — a termelési tanácskozások rendszerétől a vállalati tanács, a választott vezetőség jog- és hatásköréig —. de a konkrétumokat, tartatomban és formában egyaránt. a helj'i körülmények szabják meg. Feltételezésként fogadjuk el a gyakorlatban sajnálatosan szinte teljesen hiányzó ideális állapotot. Azt, hogy a vállalati, a szövetkezeti párt-, szakszervezeti, KlSZ-testülé- tek, a gazdasági vezetők véleményét is kikérve meghúzták a határokat. Világossá tették minden érdeklődő előtt — mert el ne feledkezzünk róla, nem valamennyi foglalkoztatott igénylője a munkahelyi demokráciának! —, hogy meddig és miről tart a vita, s hol adja át helyét az utasításoknak, a fegyelemnek, benne a hierarchikus fegyelemnek iS. Feltételezésként fogadjuk el azt is, hogy jól sikerült a határvonal kijelölése, élesen elválnak egymástól az utasításokkal és a vitákkal eldöntendő kérdések, témák. Akkor már biztosak lehetünk az eredményben, a Bánsági György Tetőcserép több színben A sikeres próbagyártás befejezésével ma már folyamatosan terme] a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat római cserépgyára. Ez évben mintegy 15 millió darab színes, piros cs barna betoncserepet, valamint a hozzá tartozó kúp, szegély és szellőző elem gyártását tervezik Dunakeszin. Felvételünkön Oláh Gáborné gépkezelő az elkészült tetőfedő elemeket rakja össze gép segítségével. (Hanesovszki János felvétele) vonzó munkahelyi légkörben, a közös gondolkodásban ? Hiba lenne ezt hinni, s kétségtelenül élnek, léteznek ilyen illúziók. Ha az említett feltételek megvannak, még akkor is hiányzik egyvalami. Nevezetesen a közös, a mindenkit összefogó, az erőket egy irányba terelő cselekvés. Talán furcsán hat léífva, de igáz: a demokratikus fórumok sem akkor élnek, hatnak teljes valóságukban, ha ott az emberek bátran elmondhatják a véleményüket, hanem, ha ezt a kollektiven kialakított véleményt a szintén közösen meghatározott teendők fegyelmezett végrehajtása követi...! Fogalmazhatunk úgy is, a szavak demokráciájának a cselekvés demokráciájába kell átnőnie, hogy azután — az ellenőrzéskor, a számonkéréskor — ismét az együttes megfontolás, értékelés szavai vegyék vissza a főszerepet. Nem lehet arról vitatkozni, mekkora bértömeget használjon fel a vállalat — mert ezt a gazdasági szabályozás kereteibe tartozó jogszabályok határozzák meg —, de arról lehet, sőt, kell vitatkozni, mi- kent alakuljon a bérezés elve. Mit állítson előtérbe — a mennyiséget?, a minőséget?, a gépállások csökkentését? —, miért nyújtson kevesebbet. Veszélyesnek bizonyulna demokratikus fórumokra hagyni a készletgazdálkodás alakítását, az anyagelszámolás rendjét, .az árukiszállítás időpontjainak meghatározását, de az anyag- és készletgazdálkodás, az áruszállítás javításához, tökéletesítéséhez — szakszerűen szólva, optimalizálásához — már sok segítséget adhatnak, a demokratikus fórumon kért, elhangzott és — ami elengedhetetlen, de korántsem természetes sok helyen —• a kellő módon feldolgozott vélemények. A korábban említett egészséges arányok kialakítása mellett ezért elengedhetetlen a dolgok sorrendjének a sérthetetlensége. A bajok abból származnak, ha a munkahelyeken föl sem állítják ezt a sorrendet, vagy ha igen, akkor unos-untalan fölborítják. Ilyenkor — és a mai helyzetben ez a tipikus — elmosódnák a határok, hol mindenre parancsok érkeznek, hol fölösleges vitákkal telik az idő, s csak akkor kapnak észbe az érintettek, amikor kátyúba ragadt a szekerük, se előre, se hátra. A logikátlansággal párhuzamosan ugyánis — és ezt gyakran tévesztik szem elől az érintettek, irányítókat és beosztottakat egyaránt beleértve, amint testületeket úgyszintén — fokozatosan leépül a szervezet működőképessége, s végül teljesen megbénul. Sérthetetlen sorrend Ki kemény kéz, ki parttalan demokrácia után kezd sóhajtozni, esetleg kiabálni az ilyen, nem ritkán , teremtődő helyzetben. Sem a kemény kéz, sem a parttalan demokrácia ezen az elrontott helyzeten nem segítenek...! Sokkal inkább segítség a logikus sorrend becsületének a megteremtése, ha volt már, akkor a visszaállítása. Annak elérése, hogy ne a munka, a cselekvés helyett vitatkozzanak, hanem a munka, a cselekvés hogyanjáról, céljáról. Annak szigorú megkövetelése a segítség, hogy a demokrácia és a fegyelmezett végrehajtás területeit elválasztó határokat senki — a vezérigazgató sem, á párttitkár sem, a segédmunkás sem — ne sérthesse még. Ne, mért ezeket a határokat az egész közösség őrizze, óvja. Maguk vonták meg azokat, a maguk — közösségük — érdekében. Ez teszi határőrző kötelességüket átháríthatatlanná, jogukat elvitathatatlanná. M. O,
