Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
8 1987. MÁRCIUS 21., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Javultak a lehetőségek a megegyezésre Genfben a delegációk a szerződéstervezet szövegét fogalmazzák Armacost külügyminiszter-helyettes ellentmondásos tárgyalásai Altalanos PILLANATKÉP A -moszkvai diplomáciai naptár ugyancsak bővelkedik fontos eseményekben. Hamarosan Thatcher brit miniszterelnök asszony lesz a szovjet főváros vendége, hogy a kétoldalú kapcsolatokon kívül tárgyaljon az „eurorakéták” ügyéről és más nemzetközi problémákról. Az angol kormányfő látogatása amolyan „előjátéka” lesz ShuÚz amerikai külügyminiszter moszkvai megbeszéléseinek, amelyek már — lehetséges, hogy — 1987 fő eseménye irányába mutatnak, a közepes hatótávolságú rakéták ügyében kidolgozás alatti szovjet—amerikai szerződés felé. Hogyan függi össze a Tha- tcher-tárgyalás ezzel a kétoldalú amerikai—szovjet egyezménytervezettel? Nem beszélve arról, hogy e közepes hatótávolságú amerikai rendszerek nyugat-európai NATO- szövetségesek — így Nagy- Britannia — területén vannak hadrendbe állítva, Anglia más szempontból is érdekelt e tárgyalások kimenetelében, csakúgy, mint Franciaország. Ennek a két nagyhatalomnak ugyanis önálló közepes hatótávolságú rakéta-nukleáris arzenálja van. Bár a jelenlegi genfi tárgyalások kizárólag az amerikai és szovjet ilyen rendszerekre vonatkoznak, mégis egy későbbi időpontban Európa atomfegyver-mentesítéséhez — ha megvalósul az erre Irányuló szovjet menetrendtervezet — elkerülhetetlen lesz e két másik eurór pai nagyhatalommal való kü- lönmegállapodás-tervezetek kidolgozása ... Ez azonban — mint nyugati kommentátorok megjegyezték — egyelőre a „jövő zenéje”. Az angol és a francia önálló atomütőerő nincs most napirenden. Géniben viszont már komoly előrehaladást értek el a delegációk egy szovjet— amerikai szerződéstervezet kidolgozásában, amely az úgynevezett „nullamegoldáson” alapul. Arról volna szó, hogy a Pershing—2 amerikai rakéták és manőverező robotrepülőgépek Nyugat-Európából való kivonásáért cserébe, a Szovjetunió leszerelné saját közepes hatótávolságú SS—20- as nyugati kódnéven nyilvántartott rakétáit. Az elképzelések szerint a genfi tárgyalásokon a szövegezés néhány hét leforgása alatt már any- nvira előrehaladott stádiumba jut, hogy Shultz moszkvai eszmecseréin a míg vitás elvi és gyakorlati kérdésekben tovább közelíthetik az álláspontokat. így megnyílhat az út egy végleges szerződéstervezet kidolgozása felé, amely nyár közepére már lehetővé teszi, hogy legmagasabb szinten szovjet— amerikai találkozót tartsanak, esetleg úgy, mint azt az 1985. novemberi genfi csúcson eltervezték: washingtoni színhely- lycl, Ezen a tárgyaláson azután sor kerülhetne a szovjet—amerikai szerződés aláírására a közepes hatótávolságú fegyverrendszerek leszerelése ügyében. I A HOSSZÚ TAVŰ TERVEK változatlanok A dolgok logikája mindig, változatlanul érvényesül. Genfben jelenleg a szakértők tárgyalnak úgy, hogy állandóan érintkezésben vannak kormányaikkal. Shultz és szovjet kollégájának, Sevard- nadzénak eszmecseréjét is egy szinttel magasabban ennél elő kell persze készíteni. Erről nem a szakértőknek kellett tanácskozniuk, hanem legalább külügyminiszter-helyettesi rangú megbeszélést kellett folytatni. Ez történt most Moszkvában, amikor Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes az Egyesült Államok diplomáciájának vezetőjének szovjetunióbeli látogatását készítette elő. Ha Shultz utazása eredményes lesz, azaz amerikai részről megnyilvánul a jó szándék és eltökéltség arra, hogy szerződést írjanak alá a közepes hatótávolságú rakéta-nukleáris rendszerek’ leszerelése ügyében, következhet majd a csúcstalálkozó dátumának és színhelyének kijelölése. Az amerikai .sajtó megírta: Armacost elégedett volt moszkvai megbeszéléseivel és azzal, hogy a szovjet fővárosban pozitív módon nyilatkoztak arról, hogy Genfben is a jelek szerint „sínen vannak” a szakértői eszmecserék. Alig ért azonban vissza Washingtonba az amerikai külügyminiszter-helyettes, új megnyilatkozásaiban máris „bizonyos meglepetését” hangoztatta. E szerint furcsának tartja, hogy „Moszkva kissé hűvösebbé vált távozása óta ugyané helyzet megítélésében”. Akik odafigyelnek a történtekre. azok jól látják, Armacost úgy tesz, mintha egyszerre feledte volna, hogy milyen széles körre terjedtek ki moszkvai megbeszélései a szovjet vezetőkkel. Ami a közepes hatótávolságú fegyver- rendszereket illeti, ebben az ügyben persze „Moszkva nem vált hűvösebbé". Álláspontja nem változott azóta, hogy a megegyezés előmozdítása végett felbontotta a radikális leszerelési intézkedéseket tartalmazó úgynevezett „csomag- tervét” és kiemelte onnan a közepes hatótávolságú rakéták ügyét, amelyekben oly közeliek egymáshoz az álláspontok. Wáshingtónban is- elismerték. hogy ebben a kérdésben „olajozottan folynak” a tárgyalások. Ami viszont probléma: a régionális konfliktusok rendezése. Moszkvában — ez Armacost tárgyalásai alatt kitűnt — úgy gondolkodnak, hogy ha már az „eurorakéták” témakörében biztatóak a kilátások, miért ne lehetne tovább lépni? A világpolitikában is érvényesül ugyanis a kölcsönhatások és összefüggések törvénye. Ha áttörés következik be az „eurorakéták” ügyében, miért ne lehetne ezt a kedvező momentumot felhasználni más kérdések rendezésének előmozdítására? Hiszen, ha eredményesen halad egy szovjet— amerikai szerződés szövegezése, ez azt tükrözi, hogy a kölcsönös bizalom javulóban van a két világhatalom között. Miért ne lehetne erre építve például az afganisztáni problémát közelebb vinni a békés rendezéshez? A Szovjetuniótól délre elterülő országban jelentős előrehaladást értek el a belső helyzet megszilárdításában, s a megbékélési program, amelyet a kormány meghirdetett, sikeresnek mondható. Ennek alapján felvetődhetett immár a népi kormányzat által korábban segítségül hívott szovjet kontingensek kivonásának menetrendje. A belső rendezést, csakúgy, mint a szovjet egységek kivonását azonban akadályozza egyelőre a külső beavatkozás, elsősorban Pakisztán felől. Az afgán ellen- forradalmi osztagok jelentős segítséget kapnak az Egyesült Államoktól. Armacost moszkvai tárgyalásain élesen felvetődött ez a kérdés. Szovjet részről rámutattak: Shultz látogatása, majd egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozó megállapodást hozhat létre Afganisztán ügyében is. Egy amerikai kötelezettségvállalás a beavatkozások megszüntetésére, kétségtelenül felgyorsítaná a szovjet csapategységek kivonási menetrendjét. S ha egy ilyen megállapodás létrejönne, minden bizonnyal visszahatna a további leszerelési folyamatokra. Nem egy problémakörben, vagyis elsősorban azért nem juthatnak egyelőre közös nevezőre, mert rendkívüli a bizalmatlanság a két világhatalom kapcsolataiban. Minden egyes megegyezés — mint kommentátorok megjegyzik — „aranyat ér”, azaz elősegíti más megoldatlan kérdések rendezését. Armacostnak, Shultznak, az amerikai kormányzatnak szembe kellene néznie azzal, hogy a szovjet külpolitika nem azért bontotta fel a csomagtervet, hogy beérje rész- eredménnyel. Ez abban a reményben történt, hogy egy megegyezés elősegít majd másokat. és megvalósulhatnak végül is a hosszú távú tervek földünk atomfegyver-mentesítésére, amelynek dátuma az ezredforduló volna. LATOLGATJÁK A SIKER ESÉLYEIT Amikor a „csendes diplomáciáé” az uralkodó szerep a világpolitikai porondon, a nemzetközi sajtó vezető kommentátorai széles teret kapnak természetesen lapjaik hasábjain az esélyek latolgatására. Megírják: a Szovjetunió azzal, hogy kiemelte egységes csomagtervéből a közepes hatótávolságú rakéták leszerelését. ismét magához ragadta a kezdeményezést, s olyan helyzetet teremtett, hogy az Egyesült Államok egyszerűen nem tudott kitérni a komoly, konstruktiv tárgyalások elől. Washington fő propagandavonala ugyanis Reykjavik után az volt, hogy állítólag szovjet részről egyszerűen nem adnak lehetőséget a másik oldalnak a kompromisszumok kutatására, hiszen a „mindent vagy semmit” képletet állítják eléjük. Mint mondották: így lehet csakis értelmezni a szovjet csomagtervet, holott, ha például az „eurorakéták” leszerelését külön tárgyalnák, a megállapodás sokkal könnyebb volna az álláspontok közelsége folytán. De pozitív irányba hat még számos tényező. Mindenekelőtt az, hogy Reagannek és híveinek a republikánus párt 1988-as, általuk hőn óhajtott választási sikere végett, rendkívüli módon szüksége volna valamiféle külpolitikai sikerre, különösképpen az iráni titkos fegyverszállítások botránya után. Ráadásul a demokrata párti többségű törvényhozás, amellyel a Fe- héz Háznak „együtt kell élnie” az elkövetkező majd húsz hónapban, jól számon tartja a Reagan-kormányzat „külpolitikai sebezhetőségét”, és ezért elsősorban bírálatait erre a területre összpontosítja. Túl ezen az államháztartás rekordösszegű hiánya is erőteljesen napirendre került, s megkérdőjelezik a kormányzat mamutnagyságú fegyverkezési kiadásainak szükségességét. Ezzel szemben persze tovább hatnak a negatív irányzatok. A fegyverkezési hajszában érdekelt katonai-ioari körök állandóan kongatják a vészharangot. s arról szónokolnak, hogy az „eurorakéták” kivonása nemcsak az Egyesült Államok, hanem NATO-szövet- ségeseinek biztonságát is „súlyosan fenyegetné”. A jelek szerint azonban a megegyezés irányába ható tényezők pillanatnyilag erőteljesebben érvényesülnek, s ez feltétlenül biztató jel a békeszerető emberek számára. Arkus István Szó vjet—amerikai megbeszélések A genfi szovjet—amerikai tárgyalások keretében ezen a héten több ízben ülésezett a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglalkozó munkacsoport. A nukleáris és űrfegyverzetekről folytatott tárgyalások hetedik fordulójának befejeztével elért megállapodás értelmében a munkacsoport tovább folytatja munkáját. A tárgyalások célja a közepes hatótávolságú fegyverekre vonatkozó szerződés kidolgozása. Ugyancsak Genfben pénteken befejeződött az atomfegyver-kísérletek betiltásának kérdéseivel foglalkozó szovjet—amerikai szakértői tárgyalások negyedik fordulója. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a megbeszélések azt mutatták, hogy az amerikai fél egyelőre nem áll készen az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásával foglalkozó átfogó tárgyalásokkal kapcsolatos megállapodásra. Hazánkba látogat Georgi Atanaszov MAGYAR-BOLCÁR KAPCSOLATOK HAZÄNK ÉS BULGÁRIA széles körű kapcsolatai minden területen — a politikai, a gazdasági és a kulturális életben egyaránt — a testvéri barátság szellemében fejlődnek. A két ország politikai kapcsolataiban meghatározó szerepet játszanak a párt- és az állami vezetők rendszeres találkozói: Kádár János vezetésével legutóbb 1979-ben járt magyar párt- és kormányküldöttség Bulgáriában; a Todor Zsivkov vezette bolgár delegáció pedig 1983-bart látogatott hazánkba. Ez az út alkalmat adott arra is, hogy a két kormányfő hosszú távra szóló dokumentumot írjon alá, amely kijelölte a gazdasági együttműködés főbb irányait. Sokszálú államközi kapcsolatainknak megfelelően gyakoriak a kölcsönös kormányfői találkozók is, s ugyancsak rendszeresek a törvényhozó testületek és a minisztériumok Reagan sajtóértekezlete — négy hónap után Előtérben ez kán-botrány Egeret szültek a vajúdó hegyek Washingtonban: Reagán elnök négy hónap elteltével megtartott első sajtókonferenciája, amelyet az amerikai sajtó az elnökség hátralevő időszakát meghatározónak, sőt, az elnök sorsát is eldöntőnek kiáltott ki. nem tartalmazott újdonságot. Az alig több, mint másfél órás sajtókonferencián szinte kizárólag az Irán-botrányról volt szó. Az elnök változatlanul azt hangoztatta: nem tudott arról, hogy az Iránnak eladott fegyverekből befolyt TUSZMENTES Pénteken Bejrutban a Szíriái erők kiszabadították elrablói fogságából azt a szaúd-arábiai kereskedőt, akit a „Dzsihad (Szent Háború) partizánjai” nevű csoport fegyveresei hurcoltak el január 26-án Nyugat- Bejrútban. Gazi Kanaan, a Libanonban lévő szíriai erők hírszerző szolgálatának vezetője a kereskedő kiszabadulását követően újságírók előtt reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben újabb túszok nyerik vissza szabadságukat. pénzösszegeket a nicaraguai ellenforradalmárok felfegyverzésére használták fel. Most is azt mondta, hogy eredetileg az iráni mérsékelt elemekkel akart kapcsolatba lépni, a túszok fegyverekkel történő kiváltása csak melléktermék volt. Ugyanakkor elismerte, hogy tett „hibás" nyilatkozatokat. Egyetlen esetről ismerte el, hogy tudatosan el akarta tagadni a valóságot: akkor, amikor az első sajtóközlések után azt mondotta, hogy azoknak „semmi alapjuk sincs”. Ezt azzal indokolta, hogy „a túszok élete forgott kockán, s nem lehetett tudni, milyen hatással jár az ügy napvilágra kerülése”. Már a sajtókonferencia be- zártával kérdezték meg a teremből távozó élhÖkŐC hogy mi volt Bush alelnök véleménye az ügyekről, ellenezte-e ő is — Shultz külügyminiszterhez és Weinberger hadügyminiszterhez hasonlóan — a fegyvereladási terveket. Reagan válasza egyértelmű „nem” volt. Wash'rg'on közvetlenül is hllép Teherán ellen ? Hadihajók a Perzsa-öbölben Az Egyesült Államok a Kitty Hawk repülőgép-hordozó hajót a Perzsa-öböl közelébe irányította, ahonnan a repülőgépek elérhetik az öböl bejáratánál telepített iráni rakétaindító állásokat. Magukat meg nem nevező amerikai hivatalos személyiségek nem zárták ki, hogy az Egyesült Államok közvetlenül is fellép Irán ellen, mivel az állítólag rakétákat telepített a Perzsaöböl bejáratát képező Hormu- zi-szorosban, ami — úgymond — veszélyezteti a szabad hajózást. Jelenleg hét amerikai hadihajó tartózkodik a Perzsa- öbölben. tizenegy pedig közvetlen közelében. Lehetséges, hogy az öböl ellenőrzésével megbízott közel-keleti flottillához tartozó amerikai hadihajók rövid időn belül elkezdik a Kuvaitba tartó amerikai kereskedelmi hajók kísérését. A TASZSZ szovjet hírügynökség a flottacsoportosítással kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államoknak tulajdonképpen nincs bizonyítéka arra, hogy Irán csakugyan telepített rakétákat a szorosban, sőt arra sem, hogy azok egyáltalán Iránban vannak. vezetőinek, illetve a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak tapasztalatcseréi. A legfelsőbb szintű vezetők látogatásai, az együttműködés fejlesztésének egy-egy állomásaként, újabb elemekkel gazdagították a két ország kontaktusait. Ezért is tekint mindkét fél várakozással Georgi Atanaszov bolgár kormányfő közelgő budapesti látogatására. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődésének az 1986— 1990-re szóló egyeztetett nép- gazdasági tervek szabnak keretet. A GAZDASÄGI kapcsolatok továbbfejlődését, a tapasztalatok kölcsönös megismerését előmozdíthatja, hogy mindkét ország népgazdasága sok tekintetben hasonló feladatok megoldásán fáradozik: Bulgáriában a társadalmi élet mind szélesebb területeit fogja át az 1979-től fokozatosan kiteljesedő új gazdasági mechanizmus és az ahhoz kapcsolódó reformfolyamat. Sokszínű, tartalmas kulturális kapcsolataink — a művészeti és alkotó szövetségek együttműködésének támogatásával. a nemzeti irodalom és a filmművészet kiemelkedő műveinek kölcsönös terjesztésével, bemutatásával — jelentősen hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez. Gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki a két ország között az oktatásban is: jelenleg 15 magyar. illetve bolgár felsőfokú tanintézet tart fenn közvetlen oktatási és tudományos kontaktusokat. A KÉT NÉP KÖZÖTTI baráti szálak erősítésének mind jelentősebb tényezője az utóbbi években ismét fellendülő idegenforgalom: emelkedik a Bulgáriába látogató magyar turisták száma — mindenekelőtt a téli üdülés vonzereje növekedett —. ugyanakkor hazánk is a bolgár turisták egyik kedvelt úticélja. Afganisztán Ikdzsib javaslata Küldjenek megbízottakat Afganisztánba a menekültek ügyeivel foglalkozó nemzetközi szervezetek — javasolta Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára. E megbízottak saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a hazatérő menekülteket visszafogadja az ország, segíti beilleszkedésüket: a visszatérők szociális ellátásban részesülnek, képviselőik heivet kapnak a nemzeti megbékélési bizottságokban, sőt a helyi államhatalmi és állam- igazgatási szervekben is. araa | lEGNAP TI ÍRT 1 — Csak röviden... WEINBERGER amerikai hadügyminiszternek nehéz tárgyalásai voltak Ankarában — közölte pénteken a NATO- hoz közelálló brüsszeli Nouvel- les Atlantiques. Weinberger a török fővárosban is heves ellenkezéssel találkozott az országban levő támaszpontok kapcsán. Ankara 1988-ra 1,2 milliárd dollár segélyt kért, az amerikai kormány 785 milliót javasolt, a kongresszus viszont csak 590 milliót ajánlott meg. NAGY-BRIT ANNI A nem csatlakozik a dél-csendes- óceáni atomfegyvermentes övezet létrehozásáról szóló szerződéshez — jelentette be pénteken az alsóházban Timothy Renton külügyi és nemzet- közösségi államminiszter. iSríl'Ú? íi távirat Sarlós István, az Országgyűlés elnö- wu vuc.au ««■ ke táviratban üdvözölte Sean Treacyt, az ír képviselőház elnökévé történt megválasztása alkalmából. Norvégiái látogatás Pénteken hazaérkezett a SZOT küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, az MSZMP PB tagjának, a SZOT elnökének vezetésével a Norvég Munkásszövetség (LO) meghívására március 18. és 20. között hivatalos látogatást tett Norvégiában. A magyar és a norvég szakszervezetek képviselői tájékoztatták egymást a két ország politikai, gazdasági helyzetéről, országaik szak- szervezeti mozgalmának tevékenységéről, s véleményt cseréltek az európai szakszervezeti mozgalom kelet—nyugati kapcsolatai továpbfejlesztésének lehetőségeiről. Pártmunkásküldöttség Domonkos Lászlóval, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztálya helyettes vezetőjével az élen az SZKP Központi Bizottságának meghívására március 16—20. között pártmunkásküldöttség tett látogatást a Szovjetunióban. A delegációt, fogadta Georgij Razumovszkij, az SZÍCP KB titkára is. Emlékérmek A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 68. évfordulója alkalmából Medgyes- sy Péter pénzügyminiszter a szocialista pénzügyek fejlesztésében, a pénzügyi irányítás korszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként Lengyel Gyula-emlékérmet adományozott Araczki Jánosnak, a Békés Megyei Tanács általános elnökhelyettesének; Batizi Lászlónak, a Budapesti I. István Közgazdasági Szakközépiskola felnőtt-tagozata nyugalmazott igazgatójának; Faluvégi Lajos egyetemi tanárnak, Hetényi István nyugalmazott pénzügyminiszternek; Kenyér István nyugalmazott pénzügyminisztériumi főosztályvezetőnek és Kollarik Istvánnak, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjének. Az emlékérmeket pénteken adta át a pénzügyminiszter.
