Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

1987. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ Akadékoskodás vagy segítség? A fényűző ízléstelenség ellen A tényleges működésük megkezdése előtt már hallatszottak az el­lenvélemények. Hosszabbítani fogják az építési engedélyek kiadá­sának idejét! Honnan tudják ők azt, hogy milyen sajátságos szo­kások, falukép alakult ki a megye különböző pontjain? Miért szól­nak bele abba, hogy a pénzemért milyen házat emelhetek? vízügyi osztályának vezetőhe­lyettese, az egyik ötfős cso­port vezetője a következőket mondja: Ötök tanácsa A felsorolt és hasonló aggá­lyok az építéstervezési szak­értői bizottság megalakulásá­nak hírére hangzottak el a legkülönbözőbb helyeken. Ehhe2 hozzá kell tenni annyit, hogy az ország több megyéjé­ben hosszú évek óta működött ez a szervezet. Mindenütt az­zal a céllal, hogy emelje az építési kultúra színvonalát, se­gítse a helyi hatóságok mun­káját. A meggondolások Pest megye esetében is hasonlók voltak, csak itt a gondok élesebben, a szó szoros ér­telmében szemmel láthatóan jelennek meg. Sajnos a kisebb községek tanácsainál nincsenek szak­képzett előadók. Számos te­lepülésen hiányzik a rendezé­si terv, s bizony elég össze­vissza nőnek ki a házak. Az egyes területeknek megvolt a maguk uralkodó tervezője, aki fölött semmiféle kontroll nem létezett. Két-három építész határozta meg a falu arcula­tát. A házépítés mechanizmu­sa is kedvezhet a fényűző íz­léstelenség elburjánzásának. Tehát bőven volt indok ar­ra is, hogy a megyei ötször öt fős építéstervezési szakér­tői bizottságot létrehozzák. Most már csak az a kérdés, hogy valóban a meghatározott feladatok szellemében dol­goznak-e. Havass Imre főmérnök, a Pest Megyei Tanács építési és Fölüibírálhatják — Mi is tudunk azokról az ellenvéleményekről, amelyek működésünket kísérik. Nem az a célunk, hogy akár a ter­vező, akár az építtető helyze­tét megnehezítsük. A bürok­ráciát sem akarjuk növelni, de az elgondolkodtató, hogy a bi­zottságok a tervek egyötödét valamilyen okból nem tartják megépíttethetőnek. Vagy az adatai hiányosak (környezetbe illeszkedés, utcakép nem de­rül ki), vagy a szakszerűséggel van baj, vagy nem megfelelő anyagokat kívánnak felhasz­nálni a házhoz. Itt van pél­dául ez a rajz Vácszentlászló- ról. Jó a szerkezet, az alap­rajz, de tönkretenné az utca­képet. Visszaadjuk átdolgo­zásra. Ugyanez a helyzet a Szentendréről érkezett doku­mentummal is. Biztos, hogy az engedélyezésig tartó időt sem hosszabbítjuk meg. Egy hét alatt az öt csoport leg­alább száz tervrajzot bírál el. A hatósági munka előtt fog­lalkozunk az anyagokkal, te­hát az engedélyezési eljárás­ban részt sem veszünk. Azt meg nyugodtan mondhatom, hogy még a kis településeket is ismerjük. Ha a tervek az utcaképet közük (ami kötele­ző), gyakorlatilag nem fordul­hat elő, hogy az egyéb szem­Főtitkári védnökséggel Növelték a díjak számat Megalakulása negyvenedik évfordulójának megünneplésé­re készül a ■■ Vörös Csillag Érdemrenddel. Kitüntetett Ma­gyar Honvédelmi Szövetség. Most már bízvást állíthat­juk, országos érdeklődést vál­tott ki az MHSZ Pest megyei vezetőségének és a Magyar Úttörők Szövetsége Pest me­gyéi elnökségének az általá­nos iskolákhoz intézett közös pályázati felhívása. E szerint az iskolák tanulói a szövet­ség helyi történetét feldolgozó pályázatot készítenek, össze­gyűjtik a tárgyi emlékeket, megszólaltatják az MHSZ veteránjait: mit köszönhetnek a szövetségnek, a klubokban tanultakat miként hasznosítot­ták a munkában, a sport­ban, s az élet más területein? A pályamunkákat a már­cius 26-i határidő után a te­rületi vezetőségek által össze­állított zsűrik bírálják el. A tét nem csekély, hiszen minden város vagy városi jo­gú nagyközség csak egy-egy iskola csapatát küldheti a má­jus 9-én Solymáron megrende­zendő megyei döntőre, amely­nek fővédnöke Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ fő­titkára, lesz. Miként a szövetség Pest megyei vezetősége mellett működő agitációs és propa­ganda társadalmi bizottság ülésén megtudtuk, a pályázat­ban szereplő versenydíjak száma — a főtitkár döntése értelmében — alaposan meg­változik. Az első helyezett csapat például egyhetes tábo­rozáson vesz részt az NDK- beli testvérmegyénkben, Suhl- ban, iskolájuk azonban nem egy — ahogyan a pályázatban szerepelt —, hanem két segéd­motorkerékpárt kap ajándék­ba, valamint egy nagyon szép dísztálat is a főtitkártól. Nem szerepelt a pályázati kiírásban a húsz egyéni díj sem, mert a főtitkár most adott rá lehetőséget. Mindez természetesen nem változtat azon, hogy az első hat csapat iskolája értékes ajándékokat kap a megyei döntő végén. A Pest megyei kezdeménye­zést azért értékeli nagyra az MHSZ Országos Központja, mert előjátéka vagy főpróbája lehet a negyvenéves évforduló tiszteletére megrendezendő országos vetélkedőnek, amely­be már minden korosztály be­kapcsolódhat majd. Cs. S. pontokból megfelelő, a kör­nyezetbe illő létesítmény fel­építését mi megakadályozzuk. Ha akarnánk sem tehetnénk, mert mi csak javaslattevő jog­gal rendelkezünk, a helyi ta­nácsi hatóságok felülbírálhat­ják a mi döntésünket. Mi a véleménye a bizott­ság működéséről a Kisoroszi Tanács vb-titkárának, Mészá­ros Lajosáénak? — Kár, hogy az Országos Építésügyi Szabvány a zárt­kertekbe csak 30 négyzetmé­ter alapterületű gazdasági jel­legű épületek lerakását en­gedélyezi. A Dunakanyar te­le lesz ilyen kinézetű házak­kal. Erről azonban nem a bi­zottság tehet. Más esetekben azonban sokat segít nekünk az, hogy szakértők bírálnak el tervrajzokat. Benkovich Attila, a Szent­endrei Városi Tanács előadó­ja: — A bizottság munkájának beiktatásával meghosszabbo­dik az építési engedély kiadá­sáig eltelő idő. S a gyakor­latban nagyon megnehezíti az építtető dolgát. Mert például a műszaki előadó hiába írja alá az engedélyt a bizottság javaslata ellenére, a végrehaj­tó bizottság titkára — aki nem szakember — nem hagy­ja jóvá. Ezt nem Szentendré­re értem, hanem általában. Nemcsak magánügy Ami az összképhez még hoz­zátartozik. Vannak tervezők, akik örülnek az ellenőrzésnek. Mások fölösleges akadékosko­dásnak tartják az ötök mű­ködését. Ismét mások soknak tartják a nem családi házak elbírálása esetén kötelezően befizetendő ezer forintot. (Családi ház 200 forint.) Több megrendelő azt mondja, hogy senki né szóljon bele, hogy á saját pénzéért mit épít. El- lenvéléVh'éh'y': éz'nemtsak ma­gánügy. Mert lehet indokolat­lanul drága anyagot használ­ni. szakszerűtlenül dolgozni, falu- vagy városképet rom­bolni. Talán Havass Imre egyik mondatában bujkál az igaz­ság: az építészet iránti alá­zatot szeretnénk erősíteni. Vicsotka Mihály Megemlékezések országszerte (Folytatás az 1. oldalról.) és nincs társadalmi haladás! Tanuljuk el a magyar törté­nelemnek ettől a nagyszerű körszakától és éppoly nagy­szerű embereitől, hogy aki ten­ni akar a hazáért és az em­beriségért valamit, annak fel kell emelkednie a kor és a feladat követelményeihez, er­kölcsben és tudásban egyaránt. A továbbiakban Pozsgay Imre a fél évszázada zászlót bontott progresszív nemzeti egységmozgalomra, a Márciusi Frontra emlékezett, amely is­mételten igazolta: a kommu­nisták történelmének azok a legszebb napjai, amikor kez­deményezéseik és a nemzet szükségletei közvetlenül talál­koztak. Máig ható tanulság: a magyar nép érett saját sor­sának irányítására, ügyeinek intézésére. A Márciusi Front bizonyította a népi demokrá­cia jogosságát, a magyar dol­gozók képességét az önkor­mányzatra. Igazolta, hogy a korlátolt magyar nacionaliz­mussal szemben a nemzet jö­vője az országban élő nem­zetiségiekkel, kisebbségekkel összefogva, a Duna menti né­pek' önrendelkezését tisztelet­ben tartó sorsközösségben kép­zelhető el. Mai tennivalóinkról szólva elmondotta: Előttünk áll — elsősorban a mai középnem­zedék és az ifjúság előtt — nemcsak gazdasági rendsze­rünk további átalakítása, ész- szerűsítése, hanem a legtá­gabb értelembe vett társadal­mi és kulturális intézmény- rendszerünk reformja, demok­ratizálása, megújítása is. Kö­zös megegyezésen és belátáson alapuló' rehd; politikai demok­rácia; tiszta, áttekinthető vi­szonyok a közéletben; több ésszerűség a termelésben; na­gyobb igazságosság az elosz­tásban; teljesebb szociális biz­tonság a társadalomban; gaz­dag, sokszínű kulturális élet; tudatosabb, magasabb rendű, erkölcsileg ’megalapozottabb köznevelés; ezekben jelölhe­tők mag ma legfontosabb vá­gyaink és törekvéseink. Nem irreális vágyak ezek, de meg­valósulásuknak fontos felté­tele: a nemzet, a magyar tár­sadalom közös akarata! Ez az akarat: erő, és ha erre az erő­re támaszkodhat szellem és tudás, akkor és csak akkor le­het itt mipőségi változás éle­tünkben, akkor épülhet to­vább egy állampolgárainak biztonságos és meghitt ott­hont, határain kívül élő ma­gyarjainak a nemzeti össze­tartozás érzését és méltóság- tudatot nyújtó Magyarország. A HNF OT főtitkárának be­széde után megkoszorúzta a Nemzeti Múzeum lépcsőjének mellvédjén levő emléktáblát a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága nevében Óvári Miklós és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság tit­kára. A megemlékezés koszo­rúit helyezte el a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség nevében Hámori Csaba és Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bi­zottságának első titkára, a Ha­zafias Népfront képviseletében Pozsgay Imre és Peják Emil, a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottságának vezető titkára, a fegyveres erők ne­vében Horváth István altá­bornagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, Pallagi Ferenc rendőr vezérőrnagy és Fehér Béla vezérőrnagy, a Munkás­őrség országos parancsnok- helyettese. Ezt követően ifjú­kommunisták helyeztek virág­csokrokat az emléktábla elé. A koszorúzás után, A sza­badság ébredése címmel fél­órás, látványos játék idézte fel jelképesen az 1848-as pol­gári forradalom pillanatait, majd az elnyomás ellen fel­kelő, a szabadságharcot vívó nép hangulatát. Ünnepi műsor Szentendrén Balázs Gézáné, Rozgonyi Ernöné dr. és űr. Balogh Pál is részt vett azon a fórumon, ahol A jövőnk a tét című felhívásról, a közös ten­nivalókról beszélgettek a fiatalok Erről olvastam Költők meg szerkesztők O lykor megnyilatkoznak némely szer­kesztő urak is. Nagyon komoly, ní­vós orgánumok tótumfaktumai. Hosszú­hosszú gondolkozási szünetekkel elmond­ják, az ö lapjukba bizony nehéz bekerül­ni. Különösen vonatkozik ez a költőkre. Hazánk tudvalevőleg a versírók nagyha­talma, a költészet érte el a műnemek kö­zött a legmagasabb színvonalat és ran­got. Balassi, Berzsenyi, Zrínyi, Petőfi, Arany János, Ady, József Attila, Babits, Illyés, Weöres, Pilinszky, Nagy László ha­zájában oly versekkel, melyekkel más ha­zákban kalaplevéve üdvözölnék a jelent­kezőt, nálunk széttárt karokkal fogadják. Nagyon saináljuk, ifjú barátunk, nálunk a közölhetőség mércéje magasabban nyug­szik. S ha netán az ifjú nem kullog el azonnal, hanem, mint költők között gyak­ran előfordul, elkezd feleselni, szelíd szó­val magyarázzák meg, rossz helyre szü­letett. Számos nyelvterületen zengemé- nyeivel minden további nélkül érvénye­sülne. hiszen jól megírt strófák azok, de nálunk ennél több kell. Sokkal több. Mi hiszünk a szerkesztő uraknak. Em­lékszünk Iskolai tanulmányainkra. Az is­meretszerzés hajlékában se hallottunk mást. mint amit a nívós lapok irányítói mondanak. Tudós tanáraink összehasonlí­tó magyarázataiból meggyőződhettünk verstermésünk színvonaláról. Úgy gon­doljuk, ha múlt időkben ily költők akad­tak, miért ne lennének a mostaniak is hasonlók. Ahol oly erős a mezőny, ott a szerkesztői tudás és szigor elejét veheti nemhogy a fűzfapoéták, de még a köze­peseknél valamivel jobbak megjelenésé­nek is. Honunkban csak a kitűnőek és az osztályon fölüliek kaphatnak nyilvános­ságot. Megnyugodva olvassuk a lapokban nap­világot látó verseket. Egy idő után azon­ban furcsa érzések kavarognak bennünk. Még egyszer elolvassuk a költeményt. Le­hetséges volna? Mintha primitív zenge­mény volna, Á, biztos bennünk van a hi­ba, a szerkesztő urak csak nem fogadták volna el. Később hallunk olyasmit, hogy a végtelenségig lecsupaszított egyszerűség. De jó, hogy fölöslegesen okvetetlsnked- tünk. Az idő közben halad. Ifjú titánok ser­dülnek középkorúvá, derékhadbeliek ér­nek bölcs öregekké. Némelyek sajnos el­hullanak. A kaszás valamennyi korosz­tályból kiragad egyet-egyet. A hátramara­dottak bizonyos alkalomkor megemlékez­nek az elmentekről. Ekkor ér bennünket a csapás. Mint engem is a minap, olvas­va egy másfél évtizede gyakran megje­lent költő hányatott életéről. Kiváló tehet­ségként indult, ám lágy anyagból lévén gyúrva, semmi ellenállást nem tanúsított a rossz hívására. Tálentumát a napi célok szolgálatába állította. Bármiről képes volt verset írni, akár úgy is, hogy nyomban pa­pírra vetette annak ellenkezőjét is. És csak ivott és ivott. Teljesen elhanyagolta magát, testét, lelkét, ruházatát. Vitték el- vonóra, idegkezelésre, minden eredmény nélkül. M ivel máshoz nem értett, továbbra is gyártotta a verseket, hosszabb-rövi- debb prózát, és zúdította a szerkesztők asztalára. Az egykori barátok, egyetemi társak, estéli poharazgatások cimboráinak asztalára. Hát persze, hogy közöltek be­lőle. Nyilván ma is közölnek olyat, amit a szigorú mérce szerint nem volna sza­bad, de hát annyi minden más szempont jöhet szóba. A szerkesztők is benne él­nek ebben az összekuszált társadalomban, amelyben oly nehezen ismeri ki magát az ember. Mi marad nekünk? A tanulság. No meg az ítélkezés kényszere. Ha valami nem tetszik, tegyük félre, akármilyen nívós lapban látott is napvilágot. Ami tetszik, azt élvezzük kedvünkre. Kör Pál Megyénk városaiban, köz­ségeiben is megemlékeztek március 15-ről. A fiatalok felidézték a 139 évvel ezelőtti eseményeket, és elhelyezték az emlékriiűvéknél koszorúi­kat. ..virágaikat.. A megyei központi ünnepély — amely egyben a forradalmi ifjúsági napok megyei rendezvényso­rozatának nyitányát is je­lentette — helyszíne Szent­endre volt. A távolabbi te­lepülésekről különbuszokon érkeztek a fiatalok a város­ba. Délután 14 órakor a műve­lődési központban került sor a megnyitóünnepségre. A színházterem széksoraiban he­lyet foglalt dr, Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának titkára, Balázs Gézáné, a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese, Hanes László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának tit­kára, Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront Pest Megyei Bizottságának elnöke. Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyéi Bizottságának első titkára, va­lamint Rozgonyi Ernöné dr., az MSZMP Szentendre Váro­si Bizottságának első titkára. A Himnusz elhangzását kö­vetően a helyi Móricz Zsig- mond Gimnázium diákjai so­rakoztak fel a nemzeti szí­nekkel, piros és fehér szeg­fűkkel díszített színpadon. Mű­sorukban Petőfi, Batsányi, Berzsenyi verseinek segítségé­Kajos László mondott ünnepi be­szédet a szentendrei művelődési központ színháztermében vei elevenítették fel „a né­pek tavaszának”, a forradal­mi Magyarországnak hangu­latát, eseményeit. Ezután az ünnepség szónoka, Kajos Lász­ló, a KISZ KB psztályvezető- .#J6peft,3SS.:emelvényre.,,., — Március 15-e többet ad a fiataloknak, mint bármely más nemzedéknek — hangsú­lyozta —, mert ők azok, akik meggyorsíthatják a társada­lom fejlődését. Ma is áll előttünk ilyen jelentőségű fel­adat: a magyar gazdaság megújítása. Ennek kapcsán ki­ki megtalálhatja azt a terü­letet, amely számára a forra­dalmi cselekvés lehetőségét kínálja. A PMKK programjai között szerepelt még Maksa Zoltán humorista műsora, a Téka együttes táncháza, este pedig az Európa Kiadó koncertje. A moziban az idei játékfilm­szemle díjnyertes alkotásának, Rózsa János Csók, anyu című filmjének vetítése után a ren­dezővel és az egyik főszerep­lővel beszélgethettek a nézők. Este fáklyás felvonulás ha­ladt végig a városon, a Marx téren gitárosok léptek fel. A délután folyamán a Du­ma-parti ifjúsági centrum adott helyet a nap egyik leg­fontosabb eseményének, a „barlangbeszélgetéseknek”. Bevezető szavaiban Bacsa Ta­más, a megyei KISZ-bizottság előadói irodájának tagja rá­mutatott: a KISZ KB A jö­vőnk a tét! akciójának meg­hirdetésével lehetőség nyílik arra, hogy a fiatalok is kive­gyék a. részüket az ország gondjainak megoldásából. Vitaindítóként a résztvevők megtekintették az akcióhoz ké­szült videofilmei, amelyben többek között Hámori Csaba, Berend T. Iván, Faluvégi La­jos, Pozsgay Imre és Berecz János szóltak a reformról, az ország előtt álló feladatokról, gondjainkról, lehetőségeinkről, kilátásainkról — a jövőnk- ről. A vetítést követő beszél­getés így Kajos László ünne­pi beszédének irányvonalát folytatta, a mindannyiűnkat érintő témához kapcsolódva sokan fejtették ki véleményü­ket. — Ha ma nem cselekszünk, annak éppen ez a generáció, a mi generációnk fogja megin­ni a levét — figyelmeztétett a filmben Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára. Szavai felidézik azt a gondolatot, amelyet Petőfi vetett papírra 1848 márciusában: Tenni kell, mindjárt holnap, hátha hol­napután már késő lesz! Mörk Leonóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents