Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM 1987. MÁRCIUS 16., HÉTFŐ Kiegyensúlyozottan gazdálkodtak Ismerkedés a hullámvölggyel Minden tekintetben rendhagyó volt az 1985-ös év a Gyömrői Vas- és Fémipari Kisszövetkezet életében. Akkor döntött úgy a tagság, hogy kisszövetkezeti formában működik tovább. A VI. ötéves terv záró esztendejében mindez akkor bátor lépésnek bizonyult. Az első évben — megkapaszkodva a hullámhegy tetején — igazán szép gazdasági eredményeket produkáltak. Tavaly viszont a hullámvölgy aljára kerültek, természetesen nem elégedettek az elért eredményekkel a vezetők és vezetettek sem. Több bérmunka A kitűzött tervcélokat nem sikerült teljesíteniük, ezzel együtt a gyömrői kisszövetkezet gazdálkodására a kiegyensúlyozottság volt a jellemző. Stabil pénzügyi helyzet, hitel nélküli gazdálkodás, alacsony árbevételindex — így summázható a gyömrőiek tavalyi teljesítménye. A kisszövetkezet árbevétele még a 35 milliót sem érte el, s ez csaknem 15 millióval kevesebb a tavalyelőttinél. Különösen a Kismotor- és Gépgyár hozta nehéz helyzetbe őket, amikor tavaly januárban visz- szamondta a megrendeléseket. Elsősorban ennek tulajdonítható az árbevételkiesés. Tisztességes nyereséget sikerült viszont produkálniuk, hiszen a 34,6 milliós árbevételből a nyereség 6 millió 178 ezer forintot tett ki. A bizonytalanság egész évben nyomasztólag hatott a kisszövetkezet tagságára, ezt nem tagadják a vezetők sem. Nem volt, nem lehetett folyamatos a termelés, s ez némileg beárnyékolta a pénzügyi sikereket. A tervezettnél jóval több bérmunkát kellett vállalniuk, amelyek alacsonyabb nyereséget hoztak. Megbízható partnerek Az viszont tény, hogy a kisszövetkezet létszáma jelentősen csökkent. Különösen a fizikai állományban történtek változások,' hiszen a létszámuk hatvanhétről ötvenhatra csökkent. A kisszövetkezet legnagyobb vásárló partnere az Autóker, amely megbízható vásárlónak bizonyult. A Volánbusszal is egyre jobb kapcsolatot sikerült teremteniük. A legnagyobb igény a 7 pólusú gépjármű elektromos csatlakozó iránt nyilvánult meg. Ebből a termékből 15,5 millió forint értékűt szállítottak az Autókernek. A kábel- szerelvény, s banánhüvely, az 50 és 25 amperes töltöcsipesz, akkumulátor kábelsaru és még számos egyéb termék került a megrendelőkhöz. Az idén szerény növekedéssel számolnak a kisszövetkezet vezetői. Ehhez jó alapot nyújthat az. hogy kapacitásuk már most egész évre biztosított. Kapcsolatba léptek a Békéscsabai Agráripari Egyesüléssel, amely 4.2 millió forint értékben mezőgazdasági gépéKellemetlen sarck Ajulfan a földön Cokáig nem tudtam na^ pirendre térni a dolog fölött. Néhány hónapja már, hogy ez az eset megtörtént, nem is foglalkoztatna újból, de mivel ismétlődött, hát érdemes róla szólni ebben a sarokban. Fiatal, tizenéves lány támaszkodott halálsápadtan a falnak a déli órákban a nagy forgalmú ABC-áru- ház előtt. A bevásárlók, a járókelők ügyet sem vetettek rá. Senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle, mi bajod van kislányom, mi történt, miért támasztod a falat. A lány rosszul volt, végre valaki szólt a közelben dolgozó édesanyjának, aki érte ment, s elvitte az orvoshoz... A napokban kísértetiesen hasonló dolog történt, alig pár lépésnyire az előbb említett esettől. Idős asszony igyekezett a boltba, amikor hirtelen rosszul lett, s elterült a földön. Felnőtt asszonyok és férfiak haladtak el mellette, ránéztek, aztán továbbhaladtak. Már hosszú percek óta feküdhetett aléltan a hideg, fagyos földön, amikor egy fiatalember megállt mellette. Segítséget kért egy másik járókelőtől — aki egyébként szintén továbbment volna, s együttes erővel a közeli irodaházba támogatták a matrónát. Ott lefektették két összetolt fotelra, s értesítették az orvost, aki pár perc múlva a helyszínre érkezett. Súlyos állapotban találta a doktor történetünk szereplőjét, s azonnal hívta a mentőt. A fehér autó viszonylag gyorsan megérkezett, s lobogó piros zászlóval indult utasával a kórházba. Az emberi közömbösség nem ismer határokat, ezt az előbb emlegetett példák bizonyítják. Egyszerűen érthetetlen, hogy ezek az esetek megtörténhettek. Igaz, nem is olyan régen a rádió foglalkozott ilyen témákkal. Ott hallottam, hogy az emberek — a fővárosról volt szó — mindig azt gondolják a földön heverökröl, hogy egyszerűen lerészegedtek, azért fekszenek ott védtelenül, elesetten. Pedig ez a közömbösség embertársaink iránt életveszélyes és megengedhetetlen. Legyünk figyelmesebbek egymáshoz, érdekeljen jobban bennünket mi történik társunkkal. De említhetnék ezeknél kevésbé veszélyes, de azért figyelemre méltó dolgokat. 4 gyömrői Halászkert étterem a felújítás során fehér-barna külső köntöst kapott. Mindennap elhaladva az épület mellett, meglepődve tapasztalom, hogy a falon egyre több cipőtalpnyom látható. Az nyilvánvaló, hogy nem egy személy a „tettes”, mert a láb- — akarom mondani —, a talpnyomok különböző méretűek. Valószínűleg az éjszakai órákban ugrálják össze a falat, s az is nagyon nyilvánvaló, hogy nem egy emberf?) műve. Nincs olyan közöttük, aki figyelmeztetné a másikat, hogy ne tegye, ne rongálja az újat, ami szép? Aliért nem változtatunk ■L’-*- rossz beidegződéseinken, szokásainkon? Miért vagyunk közömbösek egymás iránt? Gér József szeli berendezéseket rendelt a gyömrőiektől. Ezeket a folyékony. műtrágya előállításánál használják. A Kismotor- és Gépgyár is nagyobb megrendeléssel rukkolt ki. Nagyobb próbatétel Két év után tehát leszögezhető, hogy a Gyömrpi VaS- és Fémipari Kisszövetkezetben bevált az új működési forma. A termékváltás problémáival ezután is számolniuk kell. s ez még nagyobb próbatételt jelenthet a jövőben vezetőknek, beosztottaknak egyaránt. G. J. Kulturális program Ecseren hétfőn 10 órától vi- deomatiné, 17-től német nyelv- tanfolyam, 18-tól filmvetítés. Gombán 17-től filmvetítés: Jim Craig (amerikai kalandfilm). Gyomron 18-tól régipénz-, bélyeg- és éremgyűjtők klubjának foglalkozása, az úttörőházban 15-től a sakkszakkör foglalkozása. Filmvetítés a művelődési házban 10.30- tól és 14.30-tól: Az állatok válaszolnak (színes, magyar térmészetfilm), 16.30-tól és 18.30- tól: Macskafogó (színes, magyar rajzjátékfilm). Maglódon 11-től rendhagyó irodalomóra, Petőfi Sándor verseiből müsorösszeállítás, előadja: Köves Géza. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20- tól: Gyanús árnyak (színes kínai történelmi kalandfilm). Pilisen 3-tól szolfézstanítás, 16.30- tól az 1. számú általános iskola bábszakköröseinek foglalkozása, 17-től Titokzatos gyűrű — gyormekelőadás, 18- tól az asszonyklub összejövetele. Üllőn 16-tól művészi torna kezdőknek, 17-től haladóknak. Vecsésen 16.30-tól és 18-tól női torna és a kertbarátkor foglalkozása. Egy ember a „tömegben” Lehulló köveknél útjába állni ^ Amikor Kaldenekkerné Sipos Mária elkezd beszél- ^ ni, az addig szanaszét kószáló figyelem azonnal egy ^ irányt kap. Többször is volt alkalmam ezt tapasztal^ ni, legutóbb a Hazafias Népfront Monori Nagyközségi it Éizottságának ülésén. Kaldenekkerné Sipos Mária nagyon fiatal. És szép is. Van egy kisfia, s most várja második gyermekét. Vasadon tanít felső tagozatosokat magyarra és történelemre. Tíz éve tagja az Országos Béketa- nácsnaik. Házukat a monori Deák Ferenc utcában hat éve építik, már benne élnek ugyan, de jó ideig még nem törölhetik mindennapjaik szótárából a kétkezi építömunka szavait. A felsoroltak bármelyike alkalmas lenne arra. hogy önmagában is elegendő legyen — célnak. Van, aki másképpen gondolja. Azért szeretnék erről beszélni, hogy annyi, százszor felemlegetett hétköznapi panaszunk nyafogássá szégyenüljön. *— Éppen fodi'ászhoz indultam ... Rémesen néz ki a hajam, de sosincs időm. Semmi baj, legfeljebb később indulunk. Ferike, vetkőzz le addig, mi most beszélgetünk egy kicsit, jó? w — Kezdhetjük a legutóbbi élménybeszámolónál? Igazán nagy hatású volt, .és hallatlanul pontosan, alaposan körbe is járta a témát. Bennem mégis maradt egy furcsa érzés. Mert szó volt szekciókról, bizottságokról, „békére nevelésről”, meg „pedagógusok a békéért” mozgalomról... Bennem ez azt a benyomást keltette, mintha a békét is lehetne bürokratizálni. — Kezdjük akkor inkább kicsit még korábbról, hogy elmagyarázhassam, miért vannak olykor nekem is hasonló érzéseim. Na, szóval én annak idején a monori József Attila Gimnázium KlSZ-vezetősé- gének titkára voltam, tagja lettem a megyei végrehajtó bizottságnak is, de amikor befejeztem a gimnáziumot, ez automatikusan megszűnt. Lehet, hogy nem tudtak mit kezdeni a hozzám hasonló, a mozgalomból így kikerülő vezetővel, bár lehetséges, hogy ez nem így van, tény az, hogy egyszer csak kaptam egy meghívót a Hazafias Népfronttól az Országos Béketanécsba. És én örömmel mentem, sőt, még a lábaim is remegtek a megtiszteltetéstől, hogy ott ülhetek a Parlamentben, figyelhetem Boldizsár Ivánt, hallgathatom Koncz Zsuzsát, aki egy alkalommal az ülésen még azt a bizonyos Rózsa-dalt is elénekelte ... Ez így ment egy darabig, voltak igazán szép dolgok, csak éppen azt nem tudtam, mit is kell nekem itt csinálni. Később aztán megindult a fiatalítási folyamat, országszerte táj értekezletet rendeztek, Kecskeméten én is elmondtam, hogy minden nagyon szép. csak éppen nem látom a konkrét értelmét... Akkor beindult az ifjúsági bé- békebizottság, és oda jelentkeztem. Attól kezdve olyan közegre, olyan barátokra találtam. hogy elmondhattam: végre megtaláltuk a formát és tartalmat... — Ami azt jelenti, hogy a „kedves dolgokból” és a „fi- gyelgetésböl” kézzelfogható munka lett? — Rengeteget vitatkoztunk. Háromhavonta ülésezik az ifjúsági békebizottság, akkor a viták hajnali négyig, ötig tartottak. Tudtuk, hogy szükség van rá. Annyi csoport jött létre spontán, kizárólag belső ösztönzésből, akik magukat békeközösségnek vallva keresik a csatornát, hogy hallathassák a hangjukat, hogy tartozzanak valahová ... Eljutottunk oda, hogy a béketanács tömegbázist tudhat maga mögött. Politikai erővel rendelkező csoportok tagjait kell szóhoz juttatnunk, nem a tétova útkeresést! Sok csoport vezetője például egy egész család, és kimennek az utcára, utaznak. béketáborokat, béketalálkozókat rendeznek... w Mindezt csupa felkiáltójellel. és igen szuggesztíven próbálja megértetni velem, és én tudom, hogy a témáról több napig is tudnánk beszélgetni. Épelméjű ember nem akarhat háborút, de esetleg nem érti, miért kell kiilön-külön küzdeni a békéért a pedagógusoknak, ilyen és olyan szakmai mozgalmaknak ... — Ezzel — mármint a szakmai mozgalmakra bontással — én sem értek egyet, érzésem szerint ez valóban a bürokratizálás látszatát keltheti. De azt is tudni kell, hogy óriási a haladás, a fejlődés, hogy a békemozgalom ma már tömegek ügye! — S a tömegen belül hogyan lesz egy ember ügye? — Én ... ez most olyan fel- lengzősnék fog hangzani ... de úgy gondolom, vannak dolgok, amiket az embernek meg kell tennie a saját kis magán- területén kívül is. Általános, emberi dolgokra gondolok. Az nem lehet, hogy csak önmagáért jött a világra valaki. — Ez esetben viszont éppenséggel a „magánterület” nem szűk tér. — Hát nem, az igaz! Vasadra járok tanítani. Építkezünk. Ügy, hogy ezen a telken a régi ház bontásától kezd- . ve mindent mi csináltunk. Volt, hogy tizenegy emberre főztem bográcsban, vagy hogy háromszor rohantam . ide az étellel. Aztán Pilisen a gyerek színjátszócsoportot is vezettem sokáig, de hát ezt sem lehetett kihagyni, mert ott olyan jó dolgokat lehetett ösz- szehozni! Az utcáról vittük be a gyerekeket játszani. Nemrég hagytam abba, mostanában kezdtem érezni, hogy sok ez, kicsit lazítani kell, hiszen a békemozgalom programjai is időt igényelnek. *Y*w — Mit szól a család ehhez az állandó „lobogódhoz’ ! — A férjem rengeteget dolgozik. A munkahelyéről későn jön meg, a hétvégeken itt az építkezés. Ö nagyon sokat vállal itthon, hogy én másutt is vállalhassak. De hát én csak így tudom! összemeséltem itt egy csomó dolgot, úgy tűnhet, mintha határtalanul fontosnak érezném magam, ugye? Pedig épp az ellenkezője igaz. Én csak olyan ember szeretnék lenni, aki ott van, ha lefelé gurulnak a kövek, és segít visszagörgetni őket. aztán újra ott van, és megint segít... — Hadd kérdezzem meg: van bukott diákja? — Ha nincs más megoldás ... Most is van egy fiú, akinek tavaly egyest kellett adnom magyarból, de az idén már ott tartunk, hogy tagja az irodalmi színpadunknak! K. Zs. Pilis, Nyáregyháza Falugyűlések Falugyűlést tartanak március 17-ón, kedden délutániéi ötkor a pilisi Móricz Zsig- mond Művelődési Ház nagytermében. Ugyanilyen fórumra kerül sor március 18-án. szerdán délután fél ötkor a nyáregyházi művelődési házban. Hézagosak az ismereteink MÓRICZ ZSIGMOND 1929- ben jelenlétével és elismerő soraival tisztelte meg a monori műkedvelők, köztük Metzger Mancika, Deák Rózsiba, Becker Juliska, Burján Feri, Lendvay Ilonka, Lan- czák Ilonka és Baranyai Lajos „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című előadását. Maga a „műkedvelő” jelző csak 1830 után jelent meg a magyar nyelvben. Ez a névés megjelölés a korabeli publikum előtt azokat illette, akik nem kenyérszerzés céljából, hanem szűkebb vagy tágabb közösségük és önmaguk szórakoztatására, mulatságára, a művelődés terjesztésére, ennek céljából álltak ki az úgynevezett világot jelentő deszkákra. Ez utóbbiakról tudni kell, hogy általában nem jelentettek egyebet egy csűrnél, sebtiben összetákolt vagy a „nemes célra” úgy-ahogy átalakított fészernél. Az alkalmi helyiségek alkalmi vándortársulatokat fogadtak be, és a környékbeli községek közül Dabas 1843-tól, ' Nagykőrös 1844-től. SzoLnok 1862-től, Abony pedig 1864-től mondhat magáénak műkedvelő színtársulatot Monoron ilyenről legkorábbról 1885-ből van adatunk. Itt is és másutt is ezek a műkedvelő színtársulatok jór.észt egy-egy alkalomra jöttek ösz- sze, állandó csoportot, társulatot nem alkottak. Létjogosultságukat, látogatottságukat és közönségüket az biztosítót-' ta, hogy a hivatásos és vándor színtársulatok nem, vagy csak alkalomszerűen jutottak el a kisebb településekre. Mindezeknek a szórványos színielőadásoknak és a hozzájuk társuló műkedvelő produkcióknak komoly haszna az volt, hogy egyre szélesebb rétegekkel ismertették meg — ha mégoly „kilúgozottan” is — a magyar és a világirodalom bizonyos alkotásait. 1883-ban Monoron járt Szegedi Mihály vándortársulata. Nem tudjuk, hogy mi volt az a darpb, amelyet előadtak, de a művészek között olyan jeles is elismert személyek is szerepeltek, mint Hatvani Ede, Kövesi Róza, Szölösi Ilona, Prielle Kornélia, Sziklay Miklós, Lánczy Ödön és mások. Nem mondható tehát, hogy a monori színházi életnek nincsenek bizonyos hagyományai. A folyamatosság bizonyítása és felderítése alapos, és időigényes munka lenne. Minden bizonnyal megérné a fáradságot, annál is inikább, mert abban a szerencsés helyzetben van az e téren kutatni és búvárkodni kívánó, hogy személyesen találkozhat olyanokkal, akik tevékeny részvevői voltak a műkedvelő színjátszásnak. Néhány héttel ezelőtt fájdalmas búcsút kellett vennünk egyiküktől. Borsainé Koncsek Ilona azok közé tartozott, akik a színjátszást, a mások szóraMűkedvelők csűrökben, színekben koztatását, ha műkedvelői szinten is, a kultúra terjesztését mindig szívügyüknek tartották. 1918—19-ben, kislányként már fellépéseket vállalt az édesanyja által varrt kosztümökben, a helyi műkedvelői előadásokon. Társaival fellépett Gombán, Bényén, Káván, Gyomron, Nyáregyházán, Csévharaszton és Péteriben is. HA A CSÉVHARASZTI Csillag csárda falait valaki szóra tudná bírni, az ottani színielőadásokról, nem akármilyen élményoen lenne része. Természetesen a műkedvelő előadások nézőközönsége is gyakran kivette részét a „produkcióból”. Az előadások után gyakran a hangulat is magasabbra hágott a kelleténél, és túllépett az illendőség határán. Megesett, hogy Csé- ven a részvevők fiatalabbjai „áramszünetet” rendeltek el, ami a színielőadás tagjai számára azt jelentette, hogy testi épségük megóvása érdekében az asztalok alatt keressenek menedéket. A monori színházkedvelők a katolikus legényegyletben, a református otthonban, a levente- vagy vasutasbálon is tapsolhattak a műkedvelők előadásának. Nemegyszer léptek fel az úgynevezett Gera- kertben is. Javadalmuk a közönség tapsa és szeretete volt. Pénzügyeiket — amelyek jórészt a kosztümök kölcsönzéséből állt — Földváry György intézte. Az anyagi felelősséget a községi elöljáróság vállalta. Az egy-egy előadáshoz szükséges ruhákat a szereplők maguk válogatták össze, és a két-három ládányi pakkot lovas kocsi hozta Pestről a Dohány, a Lakatos és a Kecskeméti utcai kölcsönzőtől. Repertoárjukban 2—6 szereplős bohózatok vagy klasszikus írók műveinek rövidített átiratai szerepeltek. A szövegkönyvek tanúsága szerint főleg vígjátékokat, bohózatokat, es könnyed jeleneteket adtak elő. Néhány cím ä műsorból: „Tervezni emberi dolog”, „Házasságszédelgő”, „Fáni orvossága”, „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, „Vizes lakás”, „Vacsora előtt”, „Gyógyszerbolond”, „Telefonbetyárok”, „Jámbor kartárs talpra áll”, „Mandulaműtét” stb. Ma már ezek a címek — jórészt szerző hőikül — a színjátszás történetével hivatásszerűen foglalkozó szakembernek sem mondanak sokat. Annál inkább beszédesek azok számára, akik az 1930—1950-es években aktív részvevői, vagy halgatói voltak az előadásoknak. TERMÉSZETESEN hézagosak az ismeretein« a monori műkedvelő színjátszók történetéről, tevékenységéről. Ezeknek az ismereteknek a bővítéséhez azok tudnának . igazán hozzájárulni, akik néhány évtizeddel ezelőtt azokon a bizonyos „világot jelentő deszkákon” vállalták a kultúra terjesztését, mások szórakoztatását. Máté Bertalan történész-muzeológus ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) I
