Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

«•sr .Wlifcic 1987. FEBRUAR 7., SZOMBAT Jövőnk a tét! A hajszálgyökereken sek múlik Beszélgetés Kiss Jenövei, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első titkárával „Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmak­kal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk számára ismeretlen tár­sadalmi-gazdasági bizonytalanság jelenti jövőnket? Más­képpen fogalmazva: képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb verseny­ben? E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándé­kunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cse­lekvésben születik.” A fenti mondatokat a KISZ KB Jövőnk a tét! című felhí­vásából idéztük. A KISZ XI. kongresszusának szellemében született dokumentum első­sorban nem tartalmában mond újat — hiszen az abban meg­fogalmazott célok, feladatok már ismertek —, sokkal in­kább hangnemében: nagyor nyomatékosan, határozottal szólítja cselekvésre az ifjúsá got. Miként válhat azonbai egy felhívás a mindennapi tét tek mozgatórugójává? Érré beszélgettünk Kiss Jenővel, KISZ Pest Megyei Bizottságé nak első titkárával. • Miért volt szükség ar' hogy az ifjúsági szövetség kü­lön felhívással forduljon tag­jaihoz, hiszen a pártdokumen- rumokbun, a gazdasági tervek­ben megfogalmazott célkitűzé­sek, feladatok világosak, és a fiatalokra éppen úgy vonatkoz­nak, mint bárki másra? — Nekünk most be kell bi­zonyítanunk, hogy a KISZ valóban politikai szervezet. Ez az egyik ok. Másrészt pedig a mi jövőnkről, a mai fiatalok jövőjéről van szó. A gazdaság megújulásáról már évek óta beszélünk, mégsem kezdődtek el azok a folyamatok, amiktől a jövőben másképp mehetné­nek a dolgok. Továbbra is tá­mogatjuk a rosszat, a közepest, s változatlanul elnézőek va­gyunk. Ha az ifjúsági szövetség valóban politikai szervezet, ak­kor ebben a helyzetben meg kell fogalmaznia véleményét, s ezt a fiatalok napi munkájá­nak kell alátámasztania. 0 A közelgő forradalmi if­júsági napolt rendezvényei jó alkalmat kínálhatnak e politi­kai program tudatosítására, a fiatalok mozgósítására. — Valóban, azt szeretnénk, ha ezek a rendezvények az ünneplés, a visszaemlékezés mellett a mai feladataink meg­oldását is segítenék. Arra kí­vánunk mozgósítani minden fiatalt — nem csak a KISZ tag­jait! —, hogy ismerjék meg azokat a határozatokat, ame­lyek a legfontosabb tennivaló­kat megszabják. Ám ne csak megismerjék, hanem fogalmaz­zák is meg saját véleményü­ket, ' és konkrétan, saját sző­kébb környezetükre vonatko­zóan keressék meg a cselek­vés módját. Véleményüket jut­tassák el a pártszervezetek­hez, a gazdasági vezetéshez, egyszóval vállalják a nyilvá­nosságot. Sokkal jobban ki kell használni az eddigieknél azoknak a fórumoknak a le­hetőségét, amelyeken a KISZ jelen van. A tanácsülésekre, szakszervezeti gyűlésekre, vagy a falugyűlésekre gondolok el­sősorban, és minden olyan fó­rumra, ahol a közügyek kerül­nek napirendre. 0 Véleményt formálni vi­szonylag könnyen lehet, de at- tói még nem sok minden vál­tozik. — Viszont alapja lehet a cse­lekvésnek. Minden KlSZ-szer- vezetnek kell találnia területén egy-két olyan feladatot, ami­nek megoldásában tenni is tud­nak valamit. Nem feltétlenül óriási horderejű dologra gon­dolunk. Jó példa volt ez o rendkívüli hóhelyzet: a KISZ- szervezetek többsége felismer­te, hogy mit segíthetne, s ezt meg is tette. Ilyen lehet a kü­lönböző védnökségek vállalá­sa például a számítástechnika elterjesztése fölött, vagy az újítások megvalósításának szorgalmazása. Ezért fontos, hogy minden alapszervezetben beszéljenek ezekről a felada­tokról, s mindenütt kialakít­sák véleményüket a fiatalok. Mert az, hogy a felhívás vissz­hangra talál-e, hogy lesz-e fo­ganatja, az az alpszervezetek- ben dől el. Nem elég, hogy a KISZ KB és a megyei, esetleg városi bizottságok megteszik a magukét. Hiába van 900 ezer KISZ-tag, ha nem mindenki sorakozik föl a vezető testü­letek mögé. Olyan ez, mintha egy óriási fának csak a fő gyö­kerei funkcionálnának, a haj­szálgyökerek nem. Az ilyeij fa áll ugyan, mert a fő gyökerek tartják, de előbb-utóbb bizto­san kiszárad, mivel az éltető tápanyagokat a hajszálgyöke­rek nem szívják fel. Ez így nagyon szépen hang­zik, de nyilván nem azt jelen­ti, hogy az alapszervezetek tel­jesen magukra maradnak eb­ben a munkában. — Természetesen nem. Hi­szen a véleményalkotáshoz, a cselekvési programok kidol­gozásához rendelkezniük kell a megfelelő mennyiségű és szín­vonalú információval. Ké­szülnek ehhez videoanyagok is és fölállítottunk egy megyei előadói irodát, ennek tagjai minden segítséget megadnak az alapszervezeteknek. Ha­sonló céllal előadói csoportot szerveznek a városi KISZ-bi- zottságok is. M. Nagy Péter Szakad a pálya Lehet bizonyítani, ötle­teket felvetni, új kezdemé­nyezéseket javasolni — su­gallja a KISZ KB ez évre meghirdetett pályázati fel­hívása —, és lehet a meg­valósításhoz központi se­gítséget is igényelni. Pest megyében 116 pályázó szur­kolhatott, megkapja-e a várt támogatást. Az ót ka­tegóriából kettőnek, az e<- ső, valamint a negyedik, a lakóterületi csoportnak az eredményeiről már beszá­moltunk. Ami a többi ka­tegóriát illeti, a második­ban a politikai képzési bá­zisokon szerveződő műve­lődési tevékenységre le­hetett benyújtani a pálya- műveket; Itt 159 ezer fo­rintos központi támogatást nyert el jégpályaépítésre, jégdiszkó, jégkarnevál, kor­csolya- és hokibemutatók szervezésére a KISZ Pest Megyei Bizottságának Li­geti Károly politikai kép­zési központja, 50 ezer forintot pedig diáktanya létrehozására Cegléd város KISZ-bizottsága. A harmadik kategóriá­ban az ifjúsági turizmus és szabadidősport fejlesztése a cél. A megye hat pályázó­ja nyert itt el összesen 165 ezer forintot. A KISZ Szigetszentmiklósi Városi Bizottsága 45 ezer, a gö­döllői és a nagykátai 40— 40 ezer, a budaörsi és a monori 10—10 ezer forin­tos támogatást kapott, míg a Fóti Gyermekváros if­júsági szervezetének — 20 ezer forint, jutott. Végül az új ötletek meg­valósítását pártoló ötödik kategóriában 150 ezer fo­rintot juttatott a KISZ KS számítástechnikai ismeret- terjesztésre a gödöllői agrárágazati KlSZ-bizott- ságnak, 70 _ ezret környe­zetvédelmi kutatóház ki- al ahítására az aszódiaknak, 50 ezret a Tini presszóra a budaörsieknek, és 14 ezret környezetvédelmi feladatok megoldására a ceglédiek­nek. A Szivárvány utcaiak álma Fantázia van benne Előkészítő szakmunkásoknak Diplomát szerezhetnek Munkásmozgalom első kézből Meghívó érkezett a RiSZ me­gyei bizottságának Ligeti Ká­roly politikai képzési köz­pontjában megrendezett pio- pagandistakoníerenciára. Az egyik téma: Munkásmozga­lom tegnap, ma, holnap. Elő­adó : Marosán Gy Ilyenkor, február tájékán, alighanem a legkeresettebb ki­advánnyá válik a könyvesbol­tokban az egyetemek, főisko­lák felvételi tájékoztatója. A vásárlók elsősorban a közép­iskolák diákjai közül kerülnek ki, hiszen a gimnázium az az iskolatípus, melynek alapve­tő célja a továbbtanulásra való felkészítés. Évek óta tan­folyamok, előkészítők segítik a diplomát szerezni kívánó szakmunkásokat is. Közis­mertté vált a betűszó: SZÉT, Az agrár felsőoktatási intéz­mények felvételi előkészítő bi­zottsága most közzétett felhí­vásában toborozza a felvéte­lizni szándékozókat a szak­munkásokat előkészítő tanfor lyam (SZÉT) 1987/88. tanévére. Azoknak a 30. életévüket még be nem töltött fiataloknak a jelentkezését várják, akik. a mezőgazdaságban, élelmiszer­iparban, erdészeti, fagazdasági üzemekben. Mezőgép-vállala­toknál, szakszövetkezetekben dolgoznak, s rendelkeznek leg­alább általános iskolai vég­zettséggel, szakmunkásbizo- nyítvánnyal, és szakterületü­kön legalább két éve fizikai munkakörben dolgoznak. Szükséges továbbá munkahe­lyük támogatása is. A tanfo­lyamra jelentkezhetnek a me­zőgazdasági szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek végzős tanulói is. ök előfelvé­teli nyernek mindaddig, míg a felsorolt feltételeknek meg nem felelnek. A jelentkezéseket a szerve­zők levélben várják március 31-ig az alábbi címre: Agrár Felsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsá­ga, SZET-tanfolyam, Gödöllő, Páter Károly utca 1. 2103. A jelentkezők a tanfolyam vezetőségétől postán kapják meg a részletes tájékoztatót és a felvételihez szükséges je­lentkezési la'pot. Ez utóbbit kitöltve szintén a fenti címre kell küldeni, április 15-ig. A feltételeknek megfelelő pályázók júniusban pályaal­kalmassági vizsgán vesznek részt, s ennek alapján dönte­nek majd végleges felvételük­ről. A képzési idő 10 hónap, szeptembertől júniusig tart, s ebből 28 héten át intenzív, bentlakásos oktatásban része­sülnek a. diákok. A tanfolyam sikeres elvégzése után felvé­telizhetnek bármelyik agrár­egyetem vagy főiskola nap­pali vagy levelező tagozatára, ahol eredményes vizsga után megkezdhetik tanulmányaikat és agrármérnöki, illetve üzem­mérnöki diplomát szerezhet­nek. AT árosán beszél. Már har­11-1 madik órája sétál le, fel a fiatalokkal teli széksorok között. Több tucat szempár kíséri lankadatlan figyelem­mel. Vajon tudatában vao- nák-e annak, hogy nem is se­hetnek mást? Mert míg Ma­rosán beszól, rá kell figyel­nünk. Követni kell gondo­latait. elemzéseit. Hinni, el­fogadni, vagy vitatkozni, sőt egyet nem érteni akár köz­beszólva is, hiszen hagy időt erre is. Szóval itt és oust is mindent lehet, csak egyet nem: nem figyelni. Igencsak fogva tartja hallgatóságát el­ső szavától az utolsóig. Pe­dig hétköznapian beszél, még különösebb újjal sem áll elő. Politikai pletykákat sem sfúg, erre. nincs szüksége. Nem’ is vallana rá. De amit mond: tényeket helyez új megvilá­gításba; és ahogy mondja: belső hevülettel, még ha hal­kan is. Egyszer-egyszer kia­bál, aztán nekünk támad kia­bálni kedvünk. Nem hiszem, hogy sok hozzá hasonló szí­nes. hatásos egyénisége lé­tezik a szocialista retoriká­nak. Tények. Nem (rótt szöveget mond fel. Nem, ehhez nem folyamodott soha. Bár ke­zében cetlik halmaza. Ezeké­ből citál tényeket, adatokat. LAKÓTELEPEN nőttem fel, ám e kétségkívül hátrányos helyzetnek, ki hinné, számos előnye 's van. Ennek kö­szönhetem például, hogy edzetten nézek szembe az élet kellemetlen jelenségeivel. Nem csodálkozom, hogy fris­sen kitett lábtörlőnknek reg­gelre hűlt helye, hogy a pince kóbor macskák tanyá­ja. Ezenkívül egyetlen esetre emlékszem, mikor az ötödik és második, a tizedik és ha­todik emeletet közös cél egyesítette volna: amikor is az I/3-ban lakó Zsoltika egy meggondolatlan ro-kontól trombitát kapott ajándékba. A családok, tanúbizonyságot téve arról, hogy a közösség) érzület nem veszett még ki végleg belőlük, egységfrontba tömörültek, küldöttséget me­nesztettek Szabóékhoz, és az akció nem várt gyors sikert hozott: Zsolti azontúl a vá­ros végén lakó nagypapához járt gyakorolni. Egyszóval, mindehhez gyerekkoromtól hozzászoktam, és azt hittem, minden lakótelep Ilyen. BUDAÖRSÖN, a Szivárvány utca 8-ban azután kiderült, kivételek azért akadnak. Itt legalább megpróbáltak tenni valamit azért, hogy jól érez­zék magukat a házban. A lakók, jórészt fiatalok, 1985 nyarán költöztek be, és ren­geteg a gyerek. — Egy éve még tipikusan lakótelepi lépcsőház volt ez — emlékszik vissza Tóth József, a Napsugár lakásfenntartó szövetkezet lépcsőházbeli el­nöke. — A gyerekek itt ri- csajoztak a folyosókon, fel­hasították a lift tetejét. Egy héten háromszor tört be a be­járati ajtó, az üveges olyan gyakori vendég volt nálunk, mintha lakótárs lett volna. Arra gondoltunk, hogy vala­mi helyiség kellene, ahol a kicsik és a nagyobbak is nyugodtan játszhatnának. így lett a földszinti gye­rekkocsi-tárolóból afféle klub­Elképesztő, mennyire sokolda­lúan tájékozott, és ponto­san naprakész. Semmilyen kérdés nem hozhatja zavar­ba. A propagandistáknak — mutat hallgatóira —, az agi­tátoroknak, kötelességük, hogy mindig napra készen álljanak. Vigyázat! Nem papol, nem tart hegyibeszédet a köteles­ségtudatról. Jól tudja, ezzel fiatalok körében különösen nem érne célt. Ráébreszt. Egy- egy gondolatsor után megáll­va. mosolyogva farkasszemet néz hallgatóságával. Megvár­ja, míg hatnak a szavai. Te­kintetükből látja mikor tör­ténik meg. Szerintem, az-t is pontosan tudja, mikor kezd bizseregni, hol a tenyerünk, hol a talpunk, jelezve fel­támadó cselekvési ösztönein­ket. Hiszen ezt akarja elér­ni. Marosán Györgynek ez min­dig sikerül. Sokszor volt ré­szem ebben az érzésben. Mert azokban az években mi, a XIII/7-es körzetből a város másik végére is elmen­tünk meghallgatni. Azután ha­zafelé végig énekelve a vá­rost, hittük, hogy holnapra megforgatjuk az egész vilá­got. S az azt követő napok­ban, hetekben idősebb elv- társaink alig győztek minket, ifiket ellátni feladattal. S ha azt kérik — kedvenc maro- sáni példázattal —, hogy hordjuk el vállunkon a Gel- lért-hegyet, bizonyosan hoz­záfogtunk volna. Uramisten, csakugyan las­san már 40 éve? Bizony, ha jól számolom. Marosán Györ­gy ö t n em lát ta m, h al 1 o ttam szemtől-szembe legalább há­rom évtizede. Csupán néha a tévében. A nyugdíjas minisz­ter. politikus nem tart nagy­szabású beszédeket, előadá­sait pedig nem hirdetik öles plakátok. Nagy kár. I ám, semmi keresnivalóm tulajdonképpen itt a me­gyei KISZ vezetőképző tábo­rában. de jöttem volna akár gyalog is Sződligetre, amint megtudtam, itt most Marosán beszél. Meríteni akartam a hitéből, amit képes volt tö­retlenül megőrizni.' De vajon egyedül csak nekem van szük­ségem rá? Kádár Edit napközi, vagy ahogyan a KISZ KB kiírására benyújtott pályázatukon állt: több gene­rációs lakótelepi ifjúsági és gyermekiclub. Látott fantáziát az elképzelésben a KB is, meri 20 ezer forintos támo­gatást ítélt meg a budaörsiek­nek. — A felnőttekkel együtt ki­festettük a faiakat, felra­gasztottuk a linóleumot — sorolja Csordás Andris. — Sokan jöttek le segíteni. Az­tán vettünk játékokat: rexet, asztali focit, logikai készlete­ket, könyveket, meg zsírkré­tát. ceruzákat, gyurmát is, mert 4-5 évesek is lejártak, A MÜLT IDŐ megüti a fü­lemet — hát már nem jár­nak? Október végén nyílt meg a klub, és december ele­jére már be is zárták, fele­lik a gyerekek. Nem vigyáz­tak a berendezésre, rendsze­resen nyitva hagyták az aj­tót, pokoli volt a rendetlen­ség, hozza fel indokként a gondnoknő, Weckermann Ag­nes. — Az volt a baj, hogy a kicsik nem hallgattak ránk — panaszkodik Töke Edina—, a szülőkkel meg pláne hiába szálltunk volna ~zembe. Van itt egy család, ahonnan a két legkisebb csemete rendszere­sen itt randalírozott, kitörtek az asztal lábát, azzal vere­kedtek. — Hogy ez ne Így legyen, állandóan itt kellene lennie egy felnőttnek — veti fel Andris —, akkor viszont nem éreznénk, hogy a miénk a klub. és egyedül vagyunk! ABBAN mindenki egyetért: a klubot minél előbb fel kell támasztani. A megoldást azonban még keresik, mert a lépcsőházi hirdetőtáblán keresett felnőtt vezető szere­pére eddig senki nem vállal­kozott. A Lakásszövetkezet ve­zetői, mint mondják, azért nem adják fel. Mint ahogyan a többi elképzelésüket \setn, hiszen a földszinti helyiség csak az első lépcső. A pincé­ben kapnának helyet a zajo­sabb időtöltések: a diszkó, a zenehallgatás, a tánc. Ide ke­rülne a kis barkácsműhely is, a felszereléshez tartozó szer­számokat maii be is szerez- < ték. Nem hiányzik se a pénz, se a jóakarat — akadályt csak a körülmények jelente­nek. Szeretnék odalenn is kö­rülnézni, de a gyerekek ki­nevetnek: gumicsizma nélkül lehetetlen, beázik a fal, áll lent a víz. Másfél éve folyik a per a 43. Számú Állami Építőipari Vállalattal, most vegre megszületett az Ítélet, mely az építőket a pince 270 napon belüli utólagos szige­telésére kötelezi. Nem ez az egyetlen pont, ahol az építkezés és a la­kók elképzelései keresztezték egymást. A parkba kiültetett facsemetéken, bokrokon gé­pek gázoltak keresztül, a ho­mokozót dózer túrta fel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nemcsak ők a ludasak. Még kiültetésének napján el­tűnt a legszebb ezüstfenyő, majd sorra a többi fa és a virágok is. — Pedig éppen a faültetés, a járda- és homokozóépítés volt az, ami megváltoztatta a házbeliek • gondolkodásmód - ját — meséli az idősebbik Csordás András. — Aki ko­rábban csak az ablakból di­rigált, hogy még nem elég mély a homokozó, és egyálta­lán. miért nincsenek még kész, egyszerre azt vettük ész­re, hogy ott lapátol közöt­tünk, vagy tálcám kenyeret, kávét, teát kínáL JŐVAL TÖBBET akarnak a kis klubnál a Szivárvány utcaiak: a házak köré sport-, játék- és szabadidőparkot többféle pályával, pingpong-, sakk- és kártyaasztalokkal, hintákkal, sőt terveznek egy jól felszerelt kondicionálóter­met is. — Sokan vádolnak azzal, mindez csak álom — mondja Tóth József — De hált mi lenne, ha már álmodni se mernénk! Mörk Leonóra f

Next

/
Thumbnails
Contents