Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
4 1987. FEBRUAR 4., SZERDA Összkomfortos dobozok Konténerfalu Tengizbe A kazahsztáni Tengiz-tó környékén nemzetközi összefogással készülnek a föld kincseinek, a kőolajnak és a földgáznak a megszerzésére. Sok magyar fiatal is vállalta a rendkívüli időjárási körülmények között a munkát, az életet a sivatagos vidéken, ahol nappal 40 fokra felszökik a hőmérő higanyszála, éjszaka pedig jócskán a 0 pont alá süllyed. A Vegyépszer dolgozóinak tengizi lakásait Szigethalmon, az Égszöv helyi üzemében készítik úgynevezett Uniport- elemekből. Ezek a népszerűbb néven konténerházak ma már kisebb falut alkotnak a Gur- jev nevű település mellett, ahol négyezer dolgozó lakóhelyéről gondoskodik az Égszöv. Jakab István művezető szerint ezek a házak szinte mindent tudnak. A hat méterszer két méter hatvan centiméter alapterületű dobozokból tetszés szerint alakítható lakószoba két személy számára, fürdő, mosdóépület és más szociális létesítmények, például konyhák, orvosi rendelők vagy éppen üzletek. A kétszintesen elhelyezhető házakból eddig több mint ezer készült el a tengizi munkákhoz. S jól jellemzi a gyártási nagyságrendeket, hogy tíz év alatt összesen háromezer Unipont-házat bocsátott ki az Égszöv. Ezeket a hazai megrendelőkön kívül elsősorban a Közel-Keletre szállították. A betonip-eiemekből, szendvicspanel eljárással gyártott épületek plusz 40 és mínusz 40 Celsius-fok közötti hőingadozást jól viselnek, s jól vizsgáztak Líbiában, a tengi- zihez hasonló éghajlati viszonyok között. A Szigethalmon összeszerelt szerkezetek az Égszöv másik üzemébe kerülnek, ahol elvégzik a különféle szakipari munkákat és a csomagolást. A házak már kompletten utaznak, a szekrénytől, ágytól a szőnyegig és a függönyig minden megtalálható bennük. A rendeltetési helyen elég rákötni az elektromos és a vízhálózatra, s már lehet is költözni. Még csaknem három esztendőre bőven ad munkát a sziAz acélvázas Uniport-házakat már a szerelés Időszakában kerekekre állítják, így könnyűszerrel a kívánt munkafázist elvégző részleghez guríthatják. (Erdősi Ágnes felvételei) Nyugati kocsikat árul a fóti szövetkezet Szakképzett gárdával Használt nyugati személyautók beszerzését, forgalmazását kezdi meg hamarosan a fóti Vörösmarty Tsz a Construmex fővállalkozási betéti társulás lebonyolításával. Egyelőre devizaszámlával rendelkezők élhetnek ezzel az autóvásárlási lehetőséggel, mert csak az autók vámköltségét lehet forintban kifizetni. Az elképzelés szerint három évnél nem idősebb, kisfogyasz- tású személygépkocsk, elsősorban Fordok, Volkswagenek, A betonip-falak közé izolit- szigetelés kerül, így készül a szendvicspanel. gethalmiaknak a tengizi megrendelés, de már most folynak a tárgyalások újabb konténerfalvak szállításáról más, hasonlóan nagy építkezésekhez. Móza Katalin Kinek gyors, kinek lassú Társadalmi munka - önerőből önerőből gázvezetéket építeni nem kötelező. Az ilyen akciónak megvannak a maga hátrányai. Először is, a jövendő fogyasztónak jó sok pénzébe kerül. Lényegesen olcsóbb lenne az állami beruházásban épülő vezetékre, a közműfejlesztési hozzájárulás fejében csatlakozni. Ám ekkora szerencsében viszonylag kevesen részesülnek. Ha tehát megadatik, hogy egy település bekapcsolódhat a gázvezeték-hálózatba, s lakói nem akarnak életük végéig fa-, szén- vagy olajfűtéssel bíbelődni, vállalniuk kell a kiadásokat is. Valamint fel kell készülniük arra, hogy .vezetékük nem központi beruházásban épül. így akadhatnak a szervezésnek, kivitelezésnek bizonytalan pontjai. Az alábbi két példát nem azért hasonlítjuk össze, mert bármelyik a legjobb vagy legrosszabb gyakorlatot képviselné. Végső soron mindkét településen gáz ég. a megrendelők jó része már megkapta, amiért fizetett. Mégsem mindegy, milyen emlékeket hagy az önerős, tanács által szervezett közműfejlesztés az érintettekben, széthúzás, vádaskodás. avagy a közös sikertől felbuzduló aktivitás az ügy vége. Budakeszin évek óta építik a gázvezetéket. A kezdeti tanulságokon már túljutottak, volt rá példa, hogy a közös számlára a lakók nem fizetStátusban a számítógép Audik és Opelek behozatalára kerülhet sor. Évente mintegy ezer—ezerötszáz kocsi forgalmazását tervezik. Az autók szervizelését, alvázvédelmét, vizsgáztatását, a rendszám beszerzését, a kocsik eladásra való előkészítését a fóti téesz fogja ellátni, ahol erre a célra szakképzett gárda áll rendelkezésre. A behozott autók szemlézésére, tárolására Rákospalotán alakítanak ki telephelyet, s március végén kívánják megkezdeni a forgalmazást. Faluszépítők Parkoló és virágtál Egyesületté szeretnének alakulni Értelmiségi fórumnak indult a kezdeményezés. Az volt a cél, hogy legyenek helyi fórumok az azonos érdeklődési körű helybeliek számára. Nehéz ma már kideríteni, miként változott át a fórum körré, hogyan jöttek rá, hogy va- lamennyiüket elsősorban a közös cél, lakóhelyük fejlesztése, szépítése érdekli. ősszel mindenesetre megalakult a faluszépítők köre Alsónémediben. S bár még korántsem mondható tökéletesnek a szervezet — hiszen egyesületté szeretnének átalakulni, hogy anyagi eszközökkel is rendelkezzenek —, máris komoly munkatervet sikerült összeállítani. Konkrét elképzeléseik közé tartozik a Fő út rendezése, amin a takarításon, fásításon túl például parkolóépítést is értenek. Hiszen a mozitól a vasboltig évről évre letarolják a gépkocsik a virágágyásokat, célszerűbb tehát a lakosság igényével lépést tartani. A parkoló építése azonban nem jelenti azt, hogy nem fordítanak gondot a növényzetre is. A járda és a parkolók közé virágtálakat fognak elhelyezni, mint ahogy folytatni akarják a sövény ültetést is, hogy óvják az 5-ös út menti épületek lakóit a közlekedés okozta zajtól, portól. A faluszépítők aktivitásának fő próbája a tavaszi nagytakarítás időszakában lesz. Az elmúlt évek helyi tapasztalatai azonban azt mutatják, nem kell attól tartani, hogy Alsónémedi lakói csak szóban vállalkoznak falujuk 1 szépítésére. Ú j alkalmazottnak készítik az irodát a megyei tanácsok épületeiben, de az sem ritkaság ma már, hogy városi vagy községi tanácsok egy-egy ajtaján találkozunk a legújabb felirattal: számítógépterem. Különös rangot kapott napjainkban minden területen, s így a közigazgatásban is a számítógép. Érthető és logikus ez, hiszen az ésszerűsítés, a hatékonyabb munka előkészítése és elősegítése része minden állami és politikai programnak. Hosszú éveken át, bár mindenki előtt nyilvánvaló volt a számítógépek haszna, hasznossága, átléphetetlen akadályként jelentkezett az eszközök, azaz a megfelelő minőségű és teljesítményű számítógépek hiánya, illetve azok magas ára. Ügy tűnik, ez az akadály elhárult már, hiszen a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a pénzügyi kormányzat s a tudományos kutatóintézetek segítségével és támogatásával megteremtette a számítógépek tanácsi alkalmazásának tudományos és anyagi alapjait. A lehetőség tehát adott. Alapkérdés azonban, hogy tanácsaink tudnak-e élni /fezzel a lehetőséggel. Mert maga a számítógép — kevés. Szükség van olyan szakemberekre is, akik e gépeket alkalmazni tudják és akarják. Az előbb számítógépes programról szóltunk, s a program itt komplexen értendő. Vagyis beletartozik az egységes géprendszeren túl az egységes alkalmazás, a megfelelő szakemberek képzése is. Az Államigazgatási Főiskolán már évek óta fakultatív tárgyként szerepel az oktatásban a számítógépek és azok tanácsi alkalmazásának ismertetése. A tavaly szeptemberben indult tanévben e tárgyat már kötelezővé tették. Okkal, hiszen egyre inkább szükségszerűvé válik, hogy minden ügyekkel és ügyfelekkel foglalkozó tanácsi dolgozó, ha nem is szakembere, de jó ismerője s kezelője legyen a számítógépnek. Sokakban természetesen felmerül a kérdés: hogyan lehet, lehet-e gépesíteni a tanácsi munkát; nem degradálja-e az állampolgári ügyek intézését a gép? Egyértelmű a válasz: a számítógépek alkalmazásának éppen legfontosabb indítéka, haszna az, hogy egyszerűsíti a nyilvántartást, tehermentesíti az előadókat, az ügyfelekkel foglalkozókat, csökkenti a papírmunkát, a tanácsokon alaposabban tudnak foglalkozni az adott település lakóinak gondjaival, ügyeivel. Immár évek óta érvényben van egy rendelkezés — e rendelkezést egyébként a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke az év elején megerősítette —, amely szerint az állampolgároktól csak olyan adatokat szabad a tanácson megkérni, amelyekkel a tanács nem rendelkezik. Nem nagyon tartották be eddig e rendelkezést, s nem is nagyon marasztalhatjuk el ezért a tanácsi dolgozókat, hiszen sokszor az ügyintézést gyorsította, ha azt a bizonyos adatot vagy iratot nem az irattárban kerestették, keresték ki, hanem az ügyfél maga hozta azok másolatát vagy eredetijét az előadóhoz. Csakhogy az ilyen gyorsítások mindig újabb adminisztrációs feladatokat hoztak, s ezzel együtt növekedett a nyilvántartani, irattározni való anyag. Egyes településeken talán még csak álmodozásnak tűnik, máshol már a megvalósítás közelében jár az olyanfajta ügyintézés, ahol elegendő az ügyfél nevének és személyi számának gépbe táplálása, s ezután a számítógép egy gomb benyomása után már gépeli is a kért adatokat, s az ügyfél minden ügyének aktáját. Nyilvánvaló, hogy ez után már valóban az érdemi tárgyalás, megbeszélés következhet. Persze, amíg idáig eljutnak a tanácsok — a szándékon és szaktudáson túl —, időre is szükség van. A tanácsi munkában új előadóként, új státussal jelentkezik a számítógép. A munkát egyszerűsítő, a dolgozókat tehermentesítő „okos" gép azonban az első időkben több feladatot ad az eddigieknél. Több feladatot a tanácsi dolgozóknak s többet az állampolgároknak. De megérj. Nem a gépek miatt, hanem a magunk érdekében. S. Boda András ték be időben az építés költségeit, s a tanács nem tudta a kivitelező számláját kiegyenlíteni. Voltak minőségi kifogások, nézeteltérések az elszámolások körül, szóval jóformán mindaz előfordult, ami csak borzolhatja az építtetők és a szervezők idegeit. Most mégsem a legkirívóbb esetek egyikével akarunk foglalkozni. Egy olyan vezeték- szakasz megépítését vesszük szemügyre, amely körül nem voltak látványos viharok, a tanács illetékesei szerint még a párhuzamosan zajló kivitelezések közül is a leggyorsabbnak, legsimábbnak minősíthető. A Vörös Hadsereg útja egyetlen, 100 méteres szakaszáról van szó. ahol 13 család él. Mellettük jobbra, balra és az út túlsó oldalán is csupa gáz- fogyasztó él. (A közműfejlesztés tervszerűségének furcsasága, hogy e százméteres szakaszon se víz-, se gázvezeték és eltérően a szemközti oldaltól, szennyvízcsatorna sincs.) A családok közös képviselője múlt éV‘ szeptember 8-án adott megbízást a tanácsnak szerződéskötésre. A lakók — önhibájukból — bíztak benne, hogy az elenyészően rövid szakasz a fűtési szezon kezdetére elkészül. Elképzelésüket alátámasztotta, hogy a kivitelező az útátvágást — az út túloldalán haladó gerincvezetékről a hozzájuk vezető leágazást — a várható aszfaltozásra va ló tekintettel még a munka- szerződés megkötését, október elsejét megelőzően elkészítette. (Aszfaltozásra persze nem került sor.) . Ezt követően azonban lelassult a tempó. Ok, persze mindig akadt a várakozásra. Hol a buszmegálló áthelyezésére kellett várni, hol csapadékvíz- csatornát, telefonkábelt találtak az építők a munkagödörben. Amikor minden akadály elhárult. Budaörsről, a Tigáz képviselői várattak magukra vagy éppen rossz méretű volt a végre meghozott nyomás- csökkentő. Végső soron — s Budakeszin például a Hajós utca lakói még örültek volna az ilyen tempójú kivitelezésnek is — december 4-én került sor a műszaki átadásra, s január közepe lett, mire az első lakásban fellobbant a gáz. Kérdezhetnénk persze, hogy miért éri meg a kivitelezőnek, ha a lakásonként 25 ezer forintos árért nem egy, hanem két vagy három hónapig dolgozik. Mint ahogy arról is érdemes lenne szót ejteni, hogy a fejenként 1500 forintos tervezési díj, miért nem tartalmazta eleve a buszmegálló-áthelyezés, telefon és egyéb közműcsövek elkerülésének technikai problémáit. Budakeszi önerős gázvezeték- építői közül mindenesetre nem mindenki lelkesült, amikor megtudta, hogy saját, nehezen összegyűjtött huszonötezer forintja bizonyos szempontból a településfejlesztést célzó tár- sadalmimunka-számlát - gyarapítja. Tavaly ugyanis a 18 millió forint értékű társadalmi munkából — azaz nem tanácsi beruházásban megvalósult fejlesztésből — 12 milliót az önerős gázvezetéképítés tesz ki. Nem kell hosszasan számolgatni, hogy megtudjuk, ha Aí- sónémedin a fent említett 100 méteres szakasz munkatempóját alkalmazták volna, éppen kerék ötven évig épült volna a faluban a gázvezeték. Itt ugyanis, nem egészen két év alatt, húsz kilométernyi készült el, beleszámítva - a buszmegállók áthelyezését és minden egyéb technikai problémát is. A Tiszaal'pári Tiszafa j Tsz csupán 18 ezer forintot kapott fogyasztónként a kivitelezésért. Ki tudja, van-e a két dologi az önerős közműfejlesztés és a társadalmi munka között összefüggés. Mindenesetre AI- sónémedin nem az építtetők által befizetett 18 ezer fórint, hanem a konkrét, lapáttá 1. csákánnyal vagy bármiféle szaktudással a közért végzett munka tette ki a több mint 11,5 millió forintos társadalmi munkaértéket 1986-ban. S ahol 8123 forint az egy . főre jutó társadalmi munkaérték, ott igencsak megfogták a szerszám végét. Nincs kizárva, hogy azért, mert a falu vezetése nem azt az utat választotta, amelyen ötven esztendeig tartóit volna a gázvezeték-építés. Márványi Ágnes Magyar-osztrák vállalkozásban Jó úton halad a szekér A bajból való kilábalásnak többféle módja lehet. A lényeg az, hogy a választott utat bármily göröngyös is, végig kell járni, esetleges kerülőket is közbeiktatva a cél érdekében. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetet nemrégiben még úgy emlegették a megyében, mint amelyik mezőgazdasági nagyüzem tovább nyújtózkodott a takarójánál. Szerencsére ezt idejében felismerték a gazdaság szakemberei, változtattak a helytelen gyakorlaton és eredményeik bizonyítják, hogy most már jó úton halad a szövetkezet szekere. Nemrégiben alakították meg például Extraprém szakcsoportjukat, amely üzleti kapcsolatot létesített egy osztrák céggel. Előnye, hogy az osztrákok biztosítják a tenyészállatokat — a nyércet, a rókát, a csincsillát, a prémgörényt —, aztán valutáért visszavásárolják, természetesen már jól kifejlett állapotban. Ez az üzlet nemcsak a tenyésztőknek biztosít kellő jövedelmet, hanem devizát hoz az országnak is. Sok ilyen kis állat kell egy bundához (Vimola Károly felvétele)
