Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

,:,v; MAGAZIN ZINHÁZI LEVEL Kis műfajok dicsérete Voltak olyan pe-, riódusok a ma­gyar színházmű­vészetben is, amikor az úgy­nevezett kis mű­fajok — a rövid színmű­vek, jelenetek, az egyfel- vonásosok — nagy kedves­ségnek ' örvendtek. Az in­díték kettős volt. Egyik olda­lon létezett egy sor kis szín­ház (kabarék is, vagy, időn­ként, főleg azok), s ezekben a kisebb méretű művek termé­szetes műsorigényként voltak jelen. A másik oldalon pedig, ennek az , igénynek és lehető­ségnek a kielégítésére, létez­tek azok az írók, akik magas színvonalon értették és mű­velték e kis műfajokat. Köl­csönhatásról volt hát szó, a . két tényező csak együtt mű­ködhetett. A alkotói nevek közül nem hiányoznak a magyar iroda­lom legjelesebbjei. Móricz, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Bródy Sándor, Lengyel Meny­hért, Gábor Andor, s még vagy tucatnyi név fémjelezte a kis műfajok irodalmi rang­ját. Nem volt akkor — a szá­zad első évtizedében, de az­tán a két háború között sem — szégyellni való dolog egy- felvonásosokat írni. A szer­zők. s a színházak is tudták: mozgékonyabb, gyorsabb, szí­nesebb lehet az egyfelvoná- sos, a nem nagy lélegzetű té­mát pontos, megfelelő, nem túlméretezett formában való­síthatja meg, de szükséges hozzá a kitűnő szakmai —- drámaírói — felkészültség is. A kis műfajokat persze máshol is művelték, és más­hol is működtek az ezekkel a műfajokkal szívesen foglalko­zó színházak. (Művelik, mű­ködnek ma is.) És nemcsak egyfelvonásosokról volt' (van) szó, hanem olyan színpadi művekről is, amelyek elsősor­ban a kis színházak színpa­dára, ,a kicsiny nézőterek in­timitásához szabottak.' Nem kamaradarabokról beszélek, az megint más műfaj, hanem olyan művekről, amelyekhez szükséges éppen ez az inti­mitás, színpad és nézőtér együtt játszása, a reagálások, visszajelzések azonnali érzé­kelése fent és lent egyaránt. Ez nagy színházban, sokszá­zas nézőtérrel, nem oldható meg. Kétszereplős egyfelvo- násost általában nem a leg­szerencsésebb dolog a Nemze­ti vagy a Víg színpadára vin­ni. Eljátszhatok, de a közeg nem lesz az igazi. Sem a szí­nész, sem a néző számára nem. valósulhat meg a műfaj nyújtotta teljes lehetőség és élmény. Nálunk mostanra eléggé megfogyatkozott a kis műfa­jokat művelő színházak szá­ma. Főleg azoké, amelyek ezt főfoglalkozásban teszik, azaz ebből áll műsoruk nagyobb része. A fővárosban játszik ugyan kisebb műveket a Vi­dám Színpad, a Reflektor Színpad, a Játékszín, sőt, a Thália Stúdió, a Várszínház vagy a Madách Kamara is, — de a leginkább erre beren­dezkedett színház a Radnóti Miklós Színpad. Az előd, az Irodalmi Szín­pad, versműsorokkal indult, aztán ott is kerültek színre egy- felvonásosok egy időben (a 60-as években több hazai be­mutatója volt itt kitűnő kül­földi egyfelvonásosoknak is). Később megint változott a profil, és most, az új vezetés (Bálint András igazgatása alatt) immár a második évad­ban bizonyítja: nyomatékosan helyet kíván adni a kis mű­fajoknak — egyfelvonásosok­nak, kevés szereplős, kamara­jellegű daraboknak a hazai és a külföldi drámairodalomból egyaránt —, s • nem fél attól, hogy ezekhez ríem lesz társu­lata vagy közönsége. Sőt az eddig eltelt másfél évad arra vall: mindkettő van, s mind­kettő szépen „működik”. Újabb bemutatóik közül ugyan nem mindegyik volt te­litalálat (Calderön Az élet álom című darabja például nem túlságosan illett ide, és rendezői elképzelése sem bi­zonyult a legszerencsésebb­nek), de vállalták még az új­rafelfedezés kockázatát is (lásd: Herczeg Ferenc Kék ró­ka című játékának jó előadá­sát), és a magyarországi ős­bemutató nehézségeit is .(a Valódi vadnyugat kitűnő sze­reposztású, igen jó előadása erre a példa). A legfrissebb két bemutató tovább erősíti ezt a tenden­ciát. Az egyik mű egy ameri­kai sikerszerző, Lanford Wil­son kétszereplős műve, a Mint két tojás. Ez a darab abba a kategóriába tartozik, mint Niccodemi: Hajnalban, délben, este, 'Slade: Jövőre, veled ugyanitt. Zorin: Varsói meló­dia, Hartog: Családi ágy, Gel- man: A pad. vagy Murell— Wilson: Sarah, avagy a lan­guszta sikolya című műve, és még sok más kétszemélyes da­rab. Egy férfi és egy nő ösz- szetalálkozik, sorsuk egy kis időre összefonódik, meghar­colnak egymással, egymásért — néha nem is harcolnak, csak elmesélik a maguk tör­ténetét —, és míg szellemes, lírai vagy drámai dialógusok­ban feltárják előttünk életü­ket, szinte észre sem vesszük, hogy mindez színház. W ilson nem így jár el. Ö úgy hozza xbe a já­ték elején az egyik szereplőt — Matt Fried- mannt, a félszeg könyvelőt—, hogy azonnal leszögezi: ez itt színház, és kerek 87 perc múl­va a játék véget ér. És való­ban: annyi ideig tart a játék. Szóval csak felidéződik itt előttünk két ember találkozá­sa, Matt, és a másik szerep­lő, Sally Talley, a majdnem vénkisasszony ápolónő másfel órás csatája egymás jobb meg­ismeréséért, önmaguk és a másik ember vállalásáért, sze­relmük felismeréséért és fel- ismertetéséért. Szellemes és ötletes szócsata ez,- kissé iro­nikus, kissé lírai, néhol még majdnem drámává is komorul az ég az ócska csónakház fö­lött, mert hogy Sally és Matt ott találkoznak, holdfényben, békabrekegés és tücsökciripe­lés romantikus-ironikus hátte­re előtt. Kiváló játéklehető­ség ez a két figura Márton Andrásnak és Egri Katinak, mint ahogyan kiváló játékle­hetőség a másik darab, a cseh Jan Werich és Jiri Voskovec Hóhér és bolond című komé­diája (Verebes István át- és feldolgozásában). Itt egy sor színész kap remek ziccereket a 30-as évekbeli zenés szkeccs itt-ott abszurd, máshol bohó- zati figuráinak eljátszására, egy nagyon kellemes színpadi vegyes felvágott előadására. A Radnóti Színpad vissza­iktatja jogaiba a kis műfajo­kat. Ok is jól járnak ezzel, és mi, nézők is. TAKÄCS ISTVÁN A legkisebb hiba végzetes lehet Szülőknek az oktatási törvényről Nem állunk a helyzet ma­gaslatán az iskolai végzettség tekintetében. Pest megyében az általános iskolai végzett­ség az országosnál valamivel alacsonyabb. Ennél is elgon- dolkodtatóbb. hogy a tanulók­nak csupán 88 százaléka végzi el az általános iskolai tanul­mányait nyolc év alatt! A mai tízévesek egy százaléka az év­járatánál magasabb osztályba jár, tehát korábban kerültek iskolába. A gyerekek közel kilencven százaléka a korá­nak megfelelő évfolyamra jár, míg a fennmaradó tizedré- szük egy-két évvel maradt el a társaitól. A gyerekek többsége iskolás korának kezdő szakaszában veszít évet vagy éveket. Több­ségük hátrányos körülmények között élő családokból kerül ki, ezért nem érhették el az iskolaérettségnek azt a fokát, amely képessé tette volna őket arra, hogy együtt haladjanak társaikkal. A másik csoportba a fogyatékos gyerekek tartoz­nak. Sajnos késedelmes beis­kolázásuk oka sok esetben a szülő tájékozatlansága! Emel­lett azt is be kellene látnunk, hogy ha nem a megfelelő is­kolába járatjuk őket, csak to­vább fokozzuk a társadalom­ba való beilleszkedési gond­jaikat. és még inkább vissza­fogjuk személyiségük fejlődé­sét. Eltérő képességek Amikor rugalmas beiskolá­zást emlegetünk, arra az idő­pontra gondolunk, amely a gyermek szempontjából a leg­jobbnak látszik. Amikor pedig differenciált iskoláztatásról, szólunk, az eltérő képességek­nek megfelelő osztályra, isko­lára gondolunk! Az Iskolaérettség azt az ál­lapotot jelzi, amelyikben a gyermek alkalmas a tanulás­sal járó terhek károsodás nél­küli elviselésére. Ennek vizs­gálata igen bonyolult feladat, hiszen a személyiség össze­tett és részletes elemzése tör­ténik ilyenkor. Először a gyer­mek testi fejlettségét, egész­ségi állapotát, az iskolai ta­nulást befolyásoló érzékszer­vek funkcióképességét tanul­mányozták. A vizsgálat másik fő iránya az intellektuális érettség és az érzelmi fejlett­ség szintjének megállapítása. Hogyan bánik a gyermek az általa ismert fogalmakkal, ké­pes-e a figyelmét egy megha­tározott témára irányítani és mennyi ideig? Milyen az em­lékezete és a gondolkodás- módja? Életkorának megfele­lo-e az élettapasztalata? A szociális érettség a har­madik fontos nyomvonal. Az iskolai tanulás a tanulók és a tanító közös munkája. A siker nagymértékben függ attól, hogy a gyerekek tudnak-e al­kalmazkodni a társaikhoz, együttműködnek-e a tanító­val. *Az eredményesség fon­tos feltétele: érti-e a tanuló Jelenet a Hóhér és bolond' előadásából. A képen Márton András és Nagy Sándor Tamás a pedagógus útmutatásait és tud-e önállóan dolgozni? A fentiekhez hasonló össze­tevők alakítják azt a döntést, amelyet az óvodák, az iskolá­ra előkészítő csoportok veze­tői adnak át a szülőknek a na­pokban. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha ilyen nagy, bonyolult és több szakember munkáját igénylő feladatról van szó, miért éppen a cso­portvezető óvónő véleménye a meghatározó? Általános ta­pasztalat, hogy a közösségben történő tudatos megfigyelés a legalkalmasabb az iskolaérett­ség felismerésére. A gyermek őszintén viselkedik-társai kö­rében és képességeinek meg­felelő teljesítményt nyújt — ezt semmiféle laboratóriumi körülmény nem helyettesíthe­ti. Harag pélkül ■< Mivel az óvoda az a hely­szín, ahol a gyermek szerve­zett közösségben él közvetle­nül az iskolai tanulmányainak a megkezdése előtt, az óvónő" az a szakember, aki a legkö­rültekintőbb elemzést elvégez­heti. Természetesen a leggon­dosabb vizsgálat sem ad min­dig egységes képet, ugyanak­kor a legkisebb hiba is vég­zetes lehet a tanulás eredmé­nyessége szempontjából. Ilyen esetekben kéri az óvoda a ne­velési tanácsadó szakmai se­gítségét. Az egészségügyi el­látás folyamatos fejlesztése le­hetővé tette a gyerekek rend­szeres orvosi ellátását, így pontos képünk van fejlettsé­gükről, egészségi állapotukról: az ötéves korban sorra kerülő kötelező orvosi vizsgálat ép­pen a döntés jobb megalapo­zottságát segíti 1 Külön szak­orvosi vizsgálatra csak azt a gyermeket küldik, akinek az iskolába lépését problemati­kusnak- találják. A vezető óvónőnek joga van egyértelmű vélemény kiadá­sára is! Ha a gyerek több te­kintetben is elmarad társaitól, jobb, ha még egy évig az óvo­dában marad. A figyelmeztető jelek legtöbbször előre is lát­hatók. Az a helyes, ha az óvó­nő időben elmondja észrevéte­leit a szülőknek, és megálla­podnak a fejlesztés módjában. Meg kell jegyeznünk, hogy gyakran még az ilyen egysze­rű esetekben is nehezen for­málódik a szülő és az óvoda közös döntése. Előfordul, hogy az előbbi kételkedik a döntés helyességében, és szeretne ked­vezőbb véleményt kapni a részletesebb vizsgálat során. Az iskolaéretlenség ugyanis nem minden esetben nyilván­való, ugyanakkor a kedvezőt­len döntés a szülőt érinti a legmélyebben, hiszen saját ne­velési módszereinek a kudar­ca is bennefoglaltatik a dön­tésben ... Jó lenne, ha a fe­lülvizsgálati kérelmeket és az eredményt nem harag kísérné minden esetben; a torzsalko­dásnak is a gyerek látja ká­rát. Közös érdek Van az iskolaéretlenségnek egy elfajultabb, súlyosabb vál­tozata is, amikor a testi, szel­lemi lemaradást beilleszkedő1 si zavarok tetézik. A túlzott játékosság és mozgékonyság sokszor párosul a társakkal szembeni durvasággal, a fel­nőttekkel szembeni engedet­lenséggel. Más esetekben a szétszórtság, a fáradékonyság, a félénkség együtt jár a gyen­ge tanulási teljesítménnyel, az alacsony fokú munkakészség­gel. Szerencsére ők vannak ke­vesebben. Annál nagyobb gon­dot okoz, hogy ezek a kisdiá­kok csak az iskolaérettség vizsgálata miatt kerülnek a nevelési tanácsadóba. Hasznos lenne, ha időben cselekedne a szülő is, hiszen neki is, az óvónőnek is ugyanaz a célja; a felnövő nemzedékek egész­séges, boldog felnőtté nevelé­se. Martinusz Ferenc Kastélyszálló galéria Képzőművészet Együttműködési szerződést kötött a Magyar Népköztár­saság Művészeti Alapjával a Százhalombattán működő Ma­gyar Szénhidrogén-ipari Kuta­tó-Fejlesztő Intézet, hogy a kezelésükben levő sziráki kas­télyszálló galériájában ebben az esztendőben is színvonalas programokat biztosítsanak. Kortárs festő- és iparművé­szek alkotásait állítják ki az idén. Amerigo Tat, Szász End­re, Czóbel Béla, Ferenczy Bé­ni, Szabó Vladimír műveit láthatják most fóbruár 20-ig — nemcsak az SZKFI dolgo­zói, hanem a reprezn tatív szállodaként üzemelő intéz­mény vendégei — és termé­szetesen a település lakói is. A színvonalas kulturális eseménysorozatban továbbra is helyet kap a komoly zene. A fellépő együttesek között szerepel például a sokok által ismert és elismert Céh Egy­let. Tervbe vették műtárgyi ér­tékesítéssel égybekötött kiál­lítások megrendezését, ame­lyek iránt máris nagy érdek­lődés mutatkozik. Cégér, pecsét, zászló Vándorútra kelnek Múzeumpedagógiai foglal­kozásokat tervez a Dunaka­nyarban a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Ferenczy Múzeum. A há­rom intézmény sajátosságai­ra épülő program az általános iskoláik hatodik, illetve hete­dik osztályos tananyagához kapcsolódik, s az elkészülő módszertani anyag tanúsága szerint történelmi, művelődés- történeti és néprajzi jellegű. A kétnapos kirándulások hasz­nos és tartalmas eltöltésére szolgál a program májusban és szeptemberben. Az első napon a gyerekek Visegrádra látogathatnak. Ez azért is lényeges, mert az ál­lamalapítástól egészen a tö­rök kor végéig jelentős szerepet játszott e település a magyar történelemben. Például első alapítású vármegyeszékhely volt, amelyet egy 1009-re da­tált oklevél is bizonyít, s ez­zel együtt az egyházszervezés emlékei is megtalálhatók e helyen. (Nem is szólva arról, hogy szinte minden évszázad­nak akad itt építészeti emlé­ke!) A Sibriik-dombon, az Alsó­várban. s a királyi palotában nemcsak « királyi vármegye- székhely történetével ismer­kedhetnek meg a diákok, ha­nem hajdani lakóinak életével is. így a korabeli szakmák közül a kőfaragással, csont­faragással, és faesztergálással. Szakavatott mesterek segítsé­gével próbálhatják ki a kor­hű szerszámokat. A második napot Szentend­rén tölthetik a tanulók, s két program között választhatnak. A Ferenczy Múzeumban rö­vid áttekintést kapnak a vá­ros történetéről, benne külön is céhek kialakulásáról, sze­repéről. A gyerekek maguk készíthetnek céhrelikviákat; korsót, cégért, behívó táblát, pecsétet, zászlót. Végigjárják a korhű vándorlókönyvükkel ’ a városban fellelhető céhes emlékeket. Mindent feljegyez­nek, majd beszámolnak a lá­tottakról, s a mesterlevél kéz­hezvétele - után „lakomával” ünnepelnék, A másik program a Szabad­téri Néprajzi Múzeumban vár az érdeklődőkre. A szi­tuációs játékok során az egy­kori szatmári falu világával, az ott lakók mindennapjaival ismerkedhetnek meg. sorra járhatták a különböző háza­kat, amelyekben nem lesz til­tott terület, s használhatják a bennük levő eszközöket is — például kényszersütéshez. A három intézmény mú­zeumpedagógusai nagy lelke­sedéssel fogtak ehhez a telje­sen új munkához, amelynek többen húrét vették a megye pedagógusai közül, s ők máris szívesen vennének részt a kétnapos foglalkozáson tanít­ványaikkal, pedig a módszer­tani tervezet még egyeztetés­re vár a Pest Megyei Pedagó­giai Intézettel. Rádiófigyelői POROS IRATOK. Hola- kovszky István, dr. Héjas Pállal, a Pest Megyei Levél­tár igazgatójával beszélgetett a múlt századból fennmaradt törvényszéki jegyzőkönyvek­ről. Ezekből lehet visszakö­vetkeztetni a betyár Bogár család bűnlajstromára. Nem­csak Pest-Pilis-Solt várme­gyében garázdálkodtak, ha­nem még Csongrádban is. A dokumentumokból kiderült, hogy nem sok humánus ér­zés lakozott bennük. Vallomá­suk szerint ugyan ők csak kértek, de van egy fontos, mellékkörülmény: mindig fegyverrel a kezükben. Az iratok nem támasztják alá a betyárokhoz fűződő romanti­kus elképzeléseinket. Vajon száz év múlva lesz-e valaki­nek türelme a napjainkban szaporodó bűnügyek iratait áttanulmányozni? Milyen kö­vetkeztetéseket vonnak majd le akkor? NAPKÖZBEN. Ki hinné, hogy pár tábla csokoládé bajt okozhat a határon? Pedig nem tartozik a vámköteles áruk közé és sokan szívesen költik megmaradt valutájukat édességre, hiszen idehaza a márkás csokoládé nem a leg­olcsóbb ajándék. Persze gond csak akkor van, ha ez a csoki már pluszként jelentkezik va­lami mellett. Leggyakrabban a műszaki cikkek, videomag­nók, személyi számítógépek a ludasak. Mert ha már uta­zunk, vásárolni is szeretünk — ami nem baj. De sokan nem vagyunk tisztában az­zal, mit lehet, mit szabad tennünk a nyugati fizetőesz­közökkel. Ennek járt utána a Napközben szerkesztősége. Dicséretes a következetesség, hiszen egyik előző műsoruk­ban már szerepelt a kiutazá­si kérelem és az útlevélki­váltás mikéntje. Foglalkozni kell minden utazáshoz kapcsolódó kérdés­sel, hiszen már évi kétszáz­ezerre tehető a világjárásra indulók száma. A határon pe­dig nagyon kellemetlen ér­zés, ha vissza kell fordulni, mert tudatlanságból valami szabályba ütköző dolgot kö­vetünk el. A telefonálók, ér­deklődők magas száma is je- lezté, hogy a riportok készítői nem saját érdeklődésüket akarták kielégíteni. Szeren­csés volt az időpont megvá­lasztása. Az utazások döntő többsége ugyanis a nyári hó­napokra esik; addig gondosan felkészülhetünk és nem érhet minket meglepetés az utolsó pillanatokban. Azonban nem csak a nyugati országokba utazók nincsenek tisztában a vám- és devizaszabályokkal. A környező szocialista orszá­gokba indulók számára is tar­togatott érdekes információkat az adás. Az utazás, világ járás na­gyon kellemes dolog, feltéve, ha nem egyetlen célja a be­vásárlás. Most mégis, a mű­sortól függetlenül, szubjektív véleményemnek adok hangot. A hazai turizmusban ugyan­csak számtalan felfedezetlen lehetősig van még. amelyek mind széppé tehetik szabad­időnket. Méghozzá nem is drágán! Ü. I.—Sz. L. Z. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents