Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

Kereskedelmi őrjárat Az üvegházban tavasz van A tavasz még várat magá­ra, papírforma szerint is majd március 21-én érkezik el. Ettől függetlenül, ahogyan a hó eltűnik, és a fagyok nem veszélyeztetnek, a ker­tekben és a földeken elkezdő­dik a munka. Az üvegházak­ban és a fóliasátrakban már élnék az apró kis növények Vajon hogyan készülnek a mezőgazdasági szakboltokban a rohamra, milyen ellátás várható, erre voltam kíváncsi körutam során. A Thököly úton Mészáros Gyula gazda­boltjába mentem. Az agrár­mérnök boltos néhány éve még a tangazdaság főmérnö­ke volt. — A biztosat hagyta ott a bizonytalanért? — tettem fel a kérdést. — Van benne valami, kü­lönösen, ha figyelembe veSz- szük, hogy szeptembertől ja­nuár elejéig pang a bolt. Volt idő a festésre, árubeszerzés­re. Ügy érzem, a vásárlók nem panaszkodhatnak, gazdag a választék. A hazai márkás magvak mellett importból származók is vannak. Zöld­ségfélékből minden fajta, így sárgarépa 8, uborka 10, bab és borsó ugyancsak 10—10 fé­le. Holland paradicsom, ká­poszta, karalábé és sök egyéb mag is kapható. Elcsodálkozom a kínálaton, ez csak nekem újság, tudom meg Mészáros Gyulától. A szakemberek keresik a drá­gább magvakat, és örülnek, hogy kapnak. Kis szünet következett beszélgetésünk­ben, egy bagi házaspár na­gyobb mennyiségű magot és növényvédő szert választott, következett az elszámolás. Közben egy fiatalasszony ta­nácsot kért, mit tegyen, ha a padlásukon menyét van. A menyét védett állat, padlásra nem fészkel. A kereskedő megígéri, megnézi, milyen ál­lat tartja izgalomban a ház lakóit. A következő pillanatban be­lépő férfi azt kérdezi, milyen és mennyi talajfertőtlenítő szükséges az ő kertjükhöz. A boltos adatokat kérdez, taná­csot ad. Munkaidejének egy része tanácsadással telik el, és ez tetszik is neki, így nem esik ki a szakmájából. Visszafelé tartó utam során bementem a Fácán soron Ti­kon Józsefné élelmiszerüzleté­be. Az egyetem szomszédságá­ban immár tíz éve üzemel ez a kis bolt. Van benne sokféle áru, házikenyér, liszt, só, cu­kor, olaj, egyszóval alapvető élelmiszerek, ami szem-száj­nak ingere. Mielőtt kilépnék az üzletből, a polcon megpil­lantom a fényezett rizst, meg­örülök. Otthon már napokkal előbb megbízást kaptam, ha valahol látok ilyet, feltétle­nül vegyek. Ki gondolta vol­na, hogy éppen ebben a kis üzletben kapok? ' A piac a megszokott képpel fogadott, a következő árakat jegyeztem fel. A vegyes zöld­ség 42, a karalábé 30, a bur­gonya 12, a zeller 42, a kar­fiol 60, a vöröshagyma 20, a lila hagyma 26, a fokhagyma 200 forint. Egy kiló káposzta 16. a kelkáposzta 26 forintba kerül. Az uborkáért 160, a paradicsomért 150, a sóskáért 120, a parajért 100, a fekete retekért 20, a sütőtökért 10 forintot kérnek. A dióbél 280, a dughagyma 82—88, a szőlő 88, a körte 38, az alma 12—16 forint. A zöldpaprika darab­ja 10 forint, egy fej saláta 22 forint. A gomba 100. a tojás 3 forint. Csiba József Zeneértőknek Játék tíz percben A zeneértők és -kedvelők kedvenc műsora a Kossuth rá­dió Ki nyer ma? című, évek óta sikeresnek számító soro­zata, amelynek alcíme Játék és muzsika tíz percben. A műsor járja az országot, ezen a héten, február 20-án, pén­teken 12.30 órakor Gödöllő­ről, a Pálma cukrászdából je­lentkezik. A szerkesztők vár­ják az érdeklődőket, s bíznak abban, hogy az ajándékok nem maradnak gazdátlanul, mert városunkban is akadnak a kérdéseket megválaszoló, a ze­neirodaimat ismerő, a komoly zenét kedvelő versenyzők. Közösen a művelődésért Színészarcok, mesefilmek Aszód közművelődési életé­be teljesen beleolvadt már a helyőrségi művelődési köz­pont. Számtalan nyilvános rendezvényen, ünnepségen, ve­télkedőn látogathatnak ide a környék és nagyközség fel­nőtt és ifjú lakosai. Március­tól megjelenik az önálló mű­sorfüzetük, így a plakátok mellett bővebb tájékoztatást tudnak majd nyújtani az ér­deklődőknek. Jelenlegi prog­ramjaikról Vörös László igaz­gatótól kértünk felvilágosítást. — Színészarcok címmel 5 részből álló nyilvános soroza­tot indítottunk, ez januártól májusig tart majd. A hétfő esti előadásokon láthatja a közönség többek között Huszti Pétert, Verebes Károlyt, Schu­bert Évát, Juhász Jácintot. Ebből az alkalomból bérlete­ket adunk ki, melyekből a hi­vatásos és polgári állomány, valamint a diákok háromszáz forintért, a kívülállók három­százötvenért vásárolhattak. Gondoltunk azokra is, akiket nem érdekel minden előadás, vagy idő hiánya miatt nem tudnak eljönni. Számukra al­kalmankénti jegyet árusítunk, ami a diákoknak 50 forintba kerül. — Nagyon jő a kapcsola­tunk a nagyközségi KISZ-bi- zottsággal- A KISZ újjáala­kulásának tiszteletére közösen szerveztünk egy ifjúságpoliti­kai sorozatot. A felszabadu­lástól napjainkig terjedő idő­szakot ismertetjük ezeken, egy-egy aktuális film vetítése után a témában jártas meg­hívott vendégünk tart elő­adást, válaszol a hallgatók kérdéseire. — A nagyközség Felkiáltó­jel nevezetű irodalmi színpa­da most már katonákkal ki­egészülve tartja műsorait. Ná­lunk működik az általános is­kolások nyolcadikos klubja, itt tartja összejöveteleit az úttö- rőgárda-szakasz, a két is­kola ifjúgárdistái is a mi se­gítségünkkel részesülnek po­litikai képzésben. Nem zártuk ki a művelődési központból a kisebb gyerekeket sem, nekik mesejátékokat mutatunk be, mesefilmeket vetítünk. K özgazdászoktól, gazdasági és politikai vezetőktől egyre hangosabban és gyak­rabban hallani, hogy jobban kell dolgozni, gondosabban kell bánni az erőkkel, az anyaggal, és hasznosítani kell rejtett tartalékainkat. Az egy­szerű állampolgár a saját zse­bén érzi a figyelmeztetések időszerűségét és jogosságát, megpróbálkozik beosztóbban élni. Persze nem könnyű visz- szatartani az igényeket, külö­nösen, ha a szomszéd szekere simán gurul. A napokban me­sélte egyik barátom, hogy amikor huszonöt-harminc fo­kos hideget mérlek a hőmé­rők, volt olyan községi ta­nács, ahol ingben fogadta ügyfeleit az ügyintéző. Ebből az esetből vonta le a követ­keztetést: nem vagyunk mi szegény ország. Eszembe jutott Apci Maris, a koldus cigányasszony, aki évtizedekkel ezelőtt sorra be­köszönt a Galga menti por­tákra, s a háti kosarában hor­dott ütött-kopott zsírosbödöné- be koldult egy kanálka zsírt. Szegények voltak akkoriban a falusi házakban élő emberek, de mindenütt adtak légalább egy evőkanállal, lehet, hogy csak bélzsírt, hurkazsírt, de olyan hely is akadt, ahol le- veseskanállal mérték a jó, ik- rás, kenyérre kenhető szaion- nazsírt. Apci Maris az aján­dékot mindenütt megköszön­te, hálából elmondta, mi újság L.L0I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 4^ SZÁM 1987. FEBRUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Tavaly olcsóbb volt, az idén drágább lesz Minden napra egy milliméter Aszód Forradalmi vetélkedő A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére az MSZMP Aszódi Bizottsága és a tanács vetél­kedőt írt ki a nagyközség te­rületén működő munkahelyi, mozgalmi és művelődési kol­lektíváknak, valamint úttörő- csapatoknak. A felnőttek és gyerekek ka­tegóriájában meghirdetett ve­télkedőn 5 fős csapatokkal ve­hetnek részt a nevezők. A részleteket ismertető felhívást a szervezők eljuttatták az ér­dekeitekhez, s- ez tartalmazza a megoldandó feladatokat, a felkészülés részleteit. A verseny döntőjét novem­ber eiső hetében rendezik. A nevezők számától függően ter­vezik elődöntő szervezését. A díjak értékes tárgyak, ame­lyeket a nagyközség termelő­üzemei ajánlottak fel. A nevezési lapokat március 10-ig kell eljuttatni a nagy­községi pártbizottsághoz. Tizenkettő egy tucat. Hány­szor mondjuk ezt olyan ki­csengéssel, hogy hát a tizen­kettedik nem sokban különbö­zik az azt megelőző tizenegy­től. Ha valahol, akkor a me­zőgazdaságban ez nem igaz. Minden évben eltérőek a fel­tételek, hogy mást ne említ­sünk, az időjárás. A számtalan különbségalakító tényezőből kiragadhatjuk még munkánk eltérő minőségét, a gazdasági környezet magatartását. Ez utóbbi személyes, szubjektív megfogalmazás, hiszen a vál­lalatok, szövetkezetek nem várhatják el azt, hogy gond­jaikat az a bizonyos gazdasá­gi környezet megértse, méltá­nyolja. Saját lábon állva kell megküzdeni a külső viszonyok­kal. Furulyás János, a vácszent- lászlói Zöldmező Termelőszö­vetkezet elnöke a közös gaz­daság idei zárszámadó köz­gyűlésén a tizenkilencedik be­számolóját mondta el a helyi művelődési otthonban. Az írá­sunk elején említett szóláshoz kapcsolódva azt cáfolva, a ti­zenkilenc nem eggyel külön­bözik a húsztól. Az elnök ed­dig többségében kedvezőbb körülményekről tudott szá­mot adni. Álmatlan éjszakák — Az 1986-os esztendő úgy gondolom, sokáig megmarad emlékezetünkben, hiszen sze­rencsénkre nem sok ilyen esz­tendőt zárt eddig termelőszö­vetkezetünk. Szeretnénk elfe­lejteni ennek az esztendőnek a nehézségeit, gondjait és problémáit, amelyek az év so­rán is, de az esztendő végle­ges értékelése során is sok gondot, kellemetlen órát, sok álmatlan éjszakát jelentettek számunkra. Ami, úgy gondo­lom, mégis erőt adott mun­kánkhoz és ez tulajdonképpen ma is tartalék valamennyiünk számára, hogy szövetkezetünk tagsága, dolgozókollektívája döntő mértékben, a nehézsé­gek mellett is becsületesen vet­te ki részét a közös munkából, nem csüggedt el a rajta kí­vül álló kudarcok miatt sem, a szomszéd faluban. Amíg így házalt, kanalanként összegyűlt a télire való zsírzó. Lehet, hogy a zsír értéke nem volt arányban a gyűjtés­re fordított idővel, emberi energiával, a háti kosár, a fol­tozott cipő és az élet elhasz­nálódásával. De akkor ezt Ap- ci Maris nem mérlegelte, nap­jainkban viszont mindenki mérlegel: megéri vagy nem? Ami nem hoz elég nyereséget, azt a gyárak nem gyártják, a termelőszövetkezetek nem ter­melik, de ha megtermelik is, valami titkos közöny miatt az értékesítésével már nem tö­rődnek. Amikor a sárgarépa kiásá­sának volt. az ideje, kilóját hét forintért megvásárolhattam a túrái piacon. Vettem annyit, ami családom téli szükséglete. Ma ugyanott negyven, ötven forintot kérnek egy kilóért. Ha nekem megérte, mennyire kifizetődött annak, aki töob ■mázsát vett, nem családi szük­ségletre, hanem a főváros va­lamelyik piacán történő érté­kesítésre. Ezeket az embere­ket még csak ügyeskedőknek sem tartom, csak jigyelő szemmel járóknak. Olyanok­nak. akik megtalálják a rést. és megkísérlik azt a maguk igyekezett végrehajtani a ki­tűzött célokat, feladatokat, melyekről sok esetben már előre látszott, hogy az erőfe­szítések mellett sem hozzák meg a kívánt eredményt — kezdett az értékeléshez az el­nök a megjelent dolgozók és a vendégek, köztük dr. Juhász Ferenc, az MSZMP KB mun­katársa, Lehel Lászlóné, a Te- szöv megyei titkárhelyettese és Papp István, Gödöllő tanács­elnöke előtt. A Zöldmező Termelőszövet­kezet több lábon álló gazda­ság, amelyben jelentős terüle­tet képvisel a növénytermesz­tés, az állattenyésztés, az élel­miszeripar és az egyéb ipari tevékenység. Ha az úgyneve­zett tiszta mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az egyéb ipar eredményes esztendőt zár, de nem is teljesíti fej fej mellett valamennyi ágazat az előirányzatot, akkor köny- nyű az év lezárása, hiszen ez megmutatkozik a szövetkezet összeredményében. A vetőmag sikerült Ilyen esztendőt is zártak már. Ha viszont a három te­rületből kettő csekély ered­ménnyel zárja az évet és a harmadik sem hozza az elő­irányzatot teljes egészében, az már nagyon kedvezőtlen esztendőnek számít. Ilyen volt az elmúlt évi. A szövetkezet nyeresége 25 millió forint volt. A mezőgazdaság mint alap­anyag-termelő föágazat szere­pel a szövetkezetben. Az alapanyag-termelés szó sze­rint is értendő, mivel a nö­vénytermelés jelentős terüle­te áll az állattenyésztés szol­gálatában. A saját vetőmag­előállításban is fontos szp ** pet tölt be a növénytermelési főágazat. A földek termését alapvetően meghatározta, hogy tavaly csak 365 milliméter csapadék hullott, a sokéves átlag 66 százaléka. A kedvezőtlen időjárás miatt a mintegy másfél ezer hek­tár búza árbevétele a termés­hozamok csökkenése miatt csak 81 százalékra teljesült. Az ötszáz hektáron termelt zöld­borsóval évek óta egyre ked­vezőtlenebb helyzetbe kerül a gazdaság. Már-már úgy tűnik, hogy a talajviszonyokat, az ég­hajlati viszonyokat figyelembe véve hiába a szakértelem, hiá­ba a jó fajta, a növekvő ter­melési költségek mellett nem ad megfelelő jövedelmet ez a növény. Más a helyzet a vetőmagnak szánt búza és borsó termesz­tésénél. Mind a kettő túltel­jesítette az eredménytervét. A búza vetésterületét 26 száza­lékkal növelték. Bíznak egy kedvezőbb, csapadékosabb esztendőben. Térságazati hatás A Zöldmező vezető ágazata tulajdonképpen az állatte­nyésztés, óriási eszközigény­nyel, jelentős állatlétszámmal Termelésében értékesül a földterület termésének egy jelentős része és nagy dolgo­zói létszámot foglalkoztat. Az ágazat közel 4000 darab szarvasmarhát és 100 ezer vadkacsát tartott. Nem mind­egy, hogy a társágazat, a nö­vénytermesztés milyen ön­költséggel nyújtja a takar­mányt. 1985-ben ez az önköltség viszonylag alacsony volt. A kedvező alapállást segítette, hogy tavaly január elsejétől 90 fillérrel tulajdonképpen megemelték a tej termelői árát. A tej önköltsége a ter­vezett 8 forint 9 fillér helyett 6 forint 79 fillér lett. Az ága­zat dolgozói jó munkájának köszönhetően is a tízmilliós nyereségterv csaknem huszon­hat millióra teljesült. B. G. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Háttér-kép, gödöllői művé­szek csoportos kiállítása, meg­tekinthető 16—19 óráig. A hónap műtárgya: Aszódi guzsaly, hímzett aszó­di zsebkendő, héví agy önki fej- kendő, kartali jegykendő, meg­tekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről, A gödöllői művészte­lep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Városi gimnázium Szalagavató Idei szalagavató ünnepségét és az ilyen alkalommal szo­kásos bálját a városi gimná­zium és óvónői szakközépisko­la február 21-én este 6 órai kezdettel tartja a gödöllői művelődési házban. Rosinecz és Kiss sikere Gyaloglók Gödöllőn, Pesten Gödöllő 1987. évi fedett pá­lyás gyaloglóbajnokságán az alábbi eredmények születtek. 3 kilometer gyermek leány (1975) 1. Sári 16:40, 2. Magyar Figyelő szemmel Sárgarépa mint példa módján a maguk hasznára be­tömni. Rengeteg munkát, ener­giát fordítanak erre a tevé­kenységükre. Elvermelik az ol­csón megvett árut, s amikor elérkezik az ideje, kiássák, mossák, válogatják, és mínusz huszonöt fokos hidegben is ott állnak a huzatos piaci stand­jukon. Napjainkban — mennyit példálózunk vele — szégyen lehajolni egy szegért, csa­varért. Az az előkelő, ha épít­kezésnél, javításnál könnyel­műen bánunk az anyaggal, s ha leesett, hát beletiporjuk a sárba, ahonnan elviszik a hul­ladékkal, a tömésekkel. Mon­dani sem kell, nem magán­építkezésről van szó! A minden szem búzát, krumplit megtakarító gazda alakja, aki gyalogosan ment a szekere után, s ha lehullott egy cső kukorica, egy szem krumpli vagy egy kalász, fel­szedte, kiment a divatból. El­nyelte a föld. A nyáron az aszódi malom­ban jártam, ahol a környező községek gabonatermését fel­vásárolják. Mondtam az üzem­vezetőnek, hogy az út két ol­dalát vastagon terítik a szál­lítójárművekről lehullott ga­bonaszemek. Észrevételemet elmondtam tsz-elnöknek, fő­mezőgazdásznak s néhány szállítónak is. — Ahol mil­lió tonnákban számolnak, mit számít ott néhány marék ga­bonaszem? — kaptam a vá­laszt. De valóban nem számít? Mintha így lenne, mert hány­szor látom, hogy baj van a teherautók rakományával. Nem kötik le a szállítmányt, túlrakják a platót szénnel, ku­koricával, borsóval, s amit szállítanak, azzal felhintik az utat. M egnyugtató volt, amikor az ősszel Baranya megyébe utaztam, és útközben kipillan­tottam az autóbusz ablakán, a gép által letakarított hatalmas kukoricatáblákon mindenütt gyűjtögető embereket láttam, akik a hivatalos betakarítás után még nagyon sok zsák ku­koricát szedtek össze, s vittek haza autón, kordén, biciklin Ugyanezt láttam Túra határá­ban, csak itt a sárgarépát szedték, a Hatvanhoz tartozó földeken pedig a dinnyét, máshol a borsót, a paradicso­mot. Régen, a falusi háztartásban semmit nem dobtak ki. Ami a család asztalán megmaradt, az felélték az állatok. A pa­raszti gazdaságok megkeresték és felhasználták a filléreket érő tartalékokat is. Valahogy így kellene csinálni most min­denütt, országos méretekben. Fercsik Mihály 18:14. 1976: 1. Buda 19:07, 2. Tihanyi 19:08,, 3. Szabó 21:40. Serdülő B leány (1973) 1. Ro­sinecz 16:05. 2. Pásztor 17:55, 3. Tóth 17:56, 4. Szabó 18:48, 5. Ecker 21:15. 1974: 1. Tusor 19:04, 2. Tóth 19:05. Serdülő A leány 5 kilométer: 1. Pal­áén 30:38, 2. Pintér 31:23, 3. Kiss 33:22. Ifjúsági leány: 1. Akoshegyi 31:45. Felnőtt nő 5 kilométer: 1. Benedek 26:28, 2. Szabóné 29:36. Gyermek fiú 3 kilométer (1975): 1. Sontra 18:29, 2. Bor­széki P. 18:52, 3. Tasnádi 20:13, 4. S. Nagy l. 21:26. 1976: 1. Gyalus P. 18:56, 2. S. Nagy B. 19:53, 3. Borszéki L. 19:58. Serdülő B fiú 5 ki­lométer (1974): 1. Kiss Gy. 28:32, 2. Német 30:48, 3. Be­nedek 30:57, 4. Gyalus M. 31:38, 5. 'Akoshegyi 33:03. Ser­dülő A fiú 10 kilométer: 1. Szabó 51:40. Ifjúsági fiú 10 ki­lométer. 1. Fekete 51:40. Fel­nőtt férfi 10 kilométer: 1. Bú­zái 44:50, 2. Homoki 47:52. Férfi veterán 10 kilométer: 1. Kiss Gy. 48:00. A Budapest Sportcsarnok­ban a felnőtt fedett pályás or­szágos bajnokság idején meg­rendezett serdülő B korosztá­lyos versenyen is igen jó eredményeket értek el a GEAC-os fiatalok. A lányok három- kilométeres és a fiúk öt kilométeres számában Ro- sineez Erika 16:37-tel, Kiss György 29:45-tel diadalmas­kodott. További helyezéseké. Hegedűs Tímea. 6. Tóth Tí­mea, 7. Tusor Ildikó; 3. Hor­váth Viktor. 4. Maqyari Dé­nes. 6. Német István, 7. Gya­lus Marcell. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hfrlap)

Next

/
Thumbnails
Contents