Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, Ü SZÄM 1981:. FEBRUAR 16., HÉTFŐ Még mindig élmezőnyben a Rákosvölgye Kritérium: a gazdaságosság A művelődési házban Táncegyüttes a Jászságból A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Lesznek közöttük kartaliak is. Felvételünkön az együttes műsorának egyik mozzanata látható. Volánbusz Ismét közlekedik Február 4-i számunkban ad­tunk hírt olvasóinknak a Vo­lánbusz gödöllői üzemigazga­tóságának területén történt helyközi autóbuszjáratok meg­szűnéséről, illetve újraindítá­sáról. Azóta ismét módosult a menetrend, és az Aszód—Do- mony—Iklad között közlekedő, Aszód vasútállomásról 21.45 órakor induló járat végállo­mása továbbra is az Ipari Mű­szergyár. 5. osztályosoknak. Bábkészítés napköziseknek 13-—15 óráig. Háttérkép, gödöllői művé­szek csoportos kiállítása, meg­tekinthető 16—19 óráig. A hónap műtárgya: Aszódi guzsaly, hímzett aszódi zsebkendő, hévízgyörki fejkendő, kartali jegykendő, megtekinthető az előtérben. Márciustól Gödöllői Mindenes Várják az észrevételeket Megújulva kerül az olvasó­hoz márciusitól a Gödöllő— Pressz, Gödöllői Mindenes né­ven. A városi művelődési ház havi műsorfüzete melléklete­ként megjelenő újságban az összeállítók szeretnének egyre több és érdekesebb informá­cióval, közérdekű hírrel je­lentkezni. Nagyobb teret ad­nak a hirdetéseknek, s állan­dó rovatokat terveznek. Fo­lyamatosan ismertetik Gödöl­lő műemlékeit, a körzet ter­mészeti szépségeit. Helyet ad­nak régi és mai gödöllői tré­fáknak, a város, visszás jelen­ségeit kipellengérező, csip­kelődő írásnak, karikatúrák­nak. Számítanak a lakókra, észrevételeiket, véleményüket szintén közreadják. A műve­lődési központ előterében ol­vasói ládát helyeznek el, amelybe bárki bedobhatja közérdeklődésre számot tartó észrevételeit, írásait. A Gödöllői Mindenest már­ciustól, mindig a hónap utol­só napjaiban, a következő he­lyeken vásárolhatják meg: buszpályaudvar, városháza előtere, OTP-fiók, rendelőin­tézet, Stromfeld sétány! ABC, HÉV Szabadság téri váróter­me, 1-es számú posta, (Kos­suth Lajos utca), kerepestar- c'sai kórház előtere, Sugár, művelődési központ. Lakossági fórum A rendezési terv Ma és holnap lakossági fó­rumot tartanak Gödöllőn két városrész rendezési tervéről. A mai este fél 6-kor kezdő­dik a városháza nagytermé­ben, ezen a Szilhát részletes Rendezési tervét ismertetik. Holnap ugyanitt és ugyanab­ban az időben a Röges út menti területről lesz szó. En­nek a területnek a terve a lakosság javaslata inak figye­lembevételével készült, pá­lyázat alapján. A végleges tervet a fórumon elhangzot­tak nyomán készítik el. Sikeres kiállítást és vásárt rendezett a Tszker veresegy­házi nyulászklubja. (A téve­dések elkerülése végett: Ve­resegyházon három szervezet foglalkozik kisállattal. Az egyik a fóti Vörösmarty Tsz nyulászklubja, a másik a Van- kó István vezette nyulászszak­Rendszerszervezőket, programozókat, mérlegképes könyvelőt (4 órás részfoglalkozásra is) FELVESZ: AZ AGRODATA Műszaki Fejlesztő Számítástechnikai Leányvállalat Levélcím: Gödöllő, Pf.: 103. 2101 A péceli Rákosvölgye Ter­melőszövetkezet zárszámadó részközgyűlésén először arra gondoltam, hogy ugyan mi az az 1 millió forint, ami hiány­zott ahhoz, hogy 1 milliárd forintos árbevételt érjenek el. A beszámoló hallatán és olvas­tán — erre az alkalomra je­lent meg az üzemi lap hírei első száma — árnyaltabb kép alakult ki bennem, s a tagok­ban, a vendégekben, köz­tük dr. Németh Imrében, az MSZMP Pest Megyei Bizott­sága politikai munkatársában, Lehel Lászlónéban, a Pest Megyei Teszöv főmunkatársá­ban, dr. Lengyel Gyulában, az MSZMP Gödöllői Városi Bi­zottságának tagjában. Abban a gazdaságban, amely 1985- ben a hatékonysági mutatók alapján 1300 termelőszövetke­zet közül a második helyet ér­te el, nem az előző kérdés vár megválaszolásra. A csúcson megkapaszkodni nehezebb, mint a középmezőnyben, ez is csak az átlagra vonatkozik. Dr. Czerván Márton elnök beszámolójában elmondta, hogy az árbevétel 30 millió forinttal kevesebb a két év­vel ezelőttitől. A létszám to­vább csőikként 150 fővel, s jelenleg 1664 fő. A nyereség 190 millió forint, ez 70 millió­val csökkent. Átszámítva, az egy főre jutó nyereség 114 ezer forint, körülbelül 30 ezerrel kevesebb, mint 1985-ben. Ez még mindig igen nagy haté­konyságról tesz tanúságot, mert az országos átlag 25 ezer forint körül van a szövetkeze­tekben. Ezekből következik, kör, a harmadik a Jekl Mi­hály vezetésével működő, a Tszker által patronált nyúl ász­klub.) A kiállításon hét veresegy­házi és hét budapesti, két-két füzesabonyi és nagykovácsi, egy-egy gödöllői, nagyoroszi, üllői, dunakeszi, erdőkertesi, győri, szekszárdi és gödi ki­állító vett részt. A bemutató sztárjai a nyulak voltak, de láttunk nemes csincsillákat, galambokat, tengerimalacokat és szíriai aranyhörcsögöt is. Négyfajta győztest díjázottá szakértő zsűri: Maráczi Gyu­la győri kiállító új-zélandi fe­hér nősténye, Farkas József, Dunakeszi, fehér új-zélandi bakja, Boros György veres- egyházi tenyésztő fekete cser nősténye és Jekl Mihály ka­liforniai bakja lett első. Ezen kívül számos értékes jutalmat osztottak ki a kiállítók kö­zött. A kiállítást követően a hét végén zártkörű nyulászbálon ünnepelték meg sikereiket. hogy a tavalyi eredmények országosan még mindig kima­gaslóak. Ha ehhaz hozzátesz- szük, hogy 1986-ban ruházlak be a legtöbbet a gazdaság tör­ténetében — 113 milliót hasz­náltak fel fejlesztési célokra —, tovább változik bennünk a kép. Üledék a palackban Nagyjából befejezték a bor- feldolgozó- és palackozóüzem építését, a tenyészkan-előállító telep beruházásait, elkezdték a hizlalda bővítését és igen sok gépet, munkaeszközt vá­sároltak. A beruházások mind •szükségesek voltak, a követ­kező évek munkáját könnyí­tik meg és elősegítik a haté­konyság további növelését, a tagok életszínvonalának eme­lését. Az átlagbér tavaly is 8,5—9 százalékkal emelkedett, persze nem minden üzemegy­ségnél egyformán. A vezetőség beszámolójának második része az üzemegy­ségek eredményeivel foglal­kozott. Tavaly különösen az ipari tevékenységet folytató munkahelyek helyzete neheze­dett. Sokszor nem rendelkez­tek elég munkával, nagyon sok esetben igen olcsón kel­lett elvállalniuk, mert a pia­con kialakult a verseny. Az árbevétel és a nyereség csökkenésének elsősorban az ipari üzemek lemaradása volt az oka. A csőfektetőket pél­dául, akik veszteséggel zárták az esztendőt — 16 millióval hoztak kevesebbet, mint 1985- ben —, felszámolták. A bor- kombinát első évét zárta — 25 millió forint veszteséggel. Ennek nem csak a gazdasági viszonyok, hanem emberi mu­lasztások is okozói. Százezer lepalackozott bort vissza kel­lett tölteni, mert a palackozás előtti laboratóriumi vizsgála­tot nem végezték el megfe­lelően és a flaskákban üle­dék keletkezett. Ez több mint 300 ezer forint kárt okozott! Vannak üzemegységek, ame­lyek rajtuk kívül álló okok miatt nem ismételték meg a korábbi évek eredményét. Ide sorolták a háztájit is, mert a sertéshizlalás feltételei rom­lottak és kevesebb sertés ke­rült az üzemegységen keresz­tül a vágóhídra. Ahol jó a fegyelem 1987. január elsejétől felszá­molták a Rákosvölgyében a kertészetet. Az alapvető ok az, hogy a közgazdasági viszo­nyok nem teszik lehetővé a gazdaságos termelést, mert a háztájiban a lakosság lénye­gesen olcsóbban kapja az energiát, mint a szövetkezet. A szövetkezetben az a véle­mény alakult ki, hogy úgy lát­szik, népgazdasági szinten nincs szükség arra, hogy a nagyüzemi zöldségtermesztést, szinten tartsák, vagy fejlesz- szék, mert a háztájiban ter­melt a piacon bőséges ellátást nyújt. A kertészetben felme­rülő bért pedig miért gazdál­kodjék ki mások? Valami jót is idézzünk a be­számolóból! A sertéstelep na­gyobb nyereséggel járult az eredményhez a vártnál. Ez nem volt könnyű dolog, hiszen a sertésnek nincsen szabad­piaci ára. A sertéstelepi dol­gozók becsületére válik, hogy a korábbi jó mutatószámaikat tovább javították. Rákoscsabán van a tojóház, Szadán a jérce- nevelő, mégis egy üzemegy­séget alkotnak. Nagyon jó évet zártak. A tojás ára is maga­sabb volt, mint az előző évek­ben. A munkafegyelem kifo­gástalan és ennek nem kis szerepe volt a nyereségterv messze túlteljesítésében. Vesz­teséges üzemet is meg lehet dicsérni a Rákosvölgyében. A szőlészet terve 8 milliós veszteséget tartalmazott, de ebből lefaragtak ötöt. Okai? A jó munka és az időjárás, a csaknem három és félszeres terméstöbblet. A szövetkezetben vannak munkahelyek, ahol évek óta szépen csendben, zajtalanul teljesítik a terveket. És nem hiányoznak azok sem — az­az már hiányoznak —, ame­lyek működése nem bizonyult jövedelmezőnek. Miért? Sza­dán varrodát létesítettek. A kí­vánt nyereséget nem hozta, ezért felszámolták. Nem tud­nak az állami vállalatokkal versenyezni, mert azok a tevé­kenységük után termelési adót nem fizetnek. A dolgozókon nem múlott az eredménytelen­ség, hiszen teljesítménybérben varrtak. A hitel kamattal jár 1987-ről. Meg kell állni a beruházásokkal, mert óriási tőkére van szükség ahhoz, hogy a. takarmányt megvásá­rolják és a szőlőt, mustot is több mint 100 millió forintért a borkombinátnak. Hitelt to­vábbra sem szeretnének fel­venni, mert a kamat nagymér­tékben megnövelné a költsége­ket. A Rákosvölgyében nem lefelé tekintenek, hanem a fö­léjük kerültekkel igyekeznek versenyre kelni. Kevesen van­nak, de ők aztán igazán erő­sek. Ezért minden szinten jel­szó a takar.ékosság. Gok írásom kútfője, adat­^ szolgáltatója volt Kovács Mihályné, amikor a régi falu szokásvilágát kutattam. Mon­dásainak, elbeszéléseinek gaz­dag adattárát őrzik apró jegy­zetfüzeteim, s most, amikor igyekszem rendet rakni már- már mindent elöntő papír­jaim között, ismét előkerül­tek a vele folytatott beszélge­tésem emlékei. Sort kerítek erre is, arra is, ígérem ma­gamnak, amint a füzeteket lapozgatom, aztán hirtelen felvillan egy néhány nappal ezelőtt hallott beszélgetés em­léke. Gödöllőről utaztam Zsámbökra, amikor az autó­buszon akaratlanul is kihall­gattam egy beszélgetést. — Hidd el — mondta az idős asszony a karján csecse­mőt dajkáló menyecskének —. hogy ezt a pici't szemmel verték meg, azért ilyen bá­gyadt, révedező tekintetű. A színtelen arcáról is gondolha­tó. hogy meg van ígézve. mert ha más baja lenne, akkor sárgára válik az arcának a színe, vajszínű lesz. ez meg tiszta hófehér, akár a frissen esett hó. Hordhatod egyik or­vostól a másikhoz, vigyázhat rá gondozónő, a gyerek el- senyved, elszárad, síró és be­tegeskedő lesz, még bele is halhat a szemverésbe. Most kellene szólni, gon­doltam, megmagyarázni, hogy a szemverésnek nincs semmi tudományos alapja, de az autóbusz megáll, a beszélge­tők leszállnak. Nyomot, meg­döbbenést hagytak bennem az idézett szavak, bár tudom, hogy a nagymamák vagy a sok helyen még élő dédszülők hiedelmei a picinyeikért ag­gódó anyukákat is befolyá­solják. Gödöllőn vendégszerepei a jászsági kamara néptáncegyüt­tes. A február 20-án a műve­lődési házban föllépő együttes több fesztiváldíjat és televí­ziós . versenyt nyert. Tagjai hivatásuknak tekintik a pa­raszti tánc és zene, a folklór­hoz kapcsolódó területek, szo­káskultúra, viselet gyűjtését, földolgozását, és továbbadá­sát. A falvakban még hagyo­mányos formákban élő zenét és táncot sajátos törvényeinek és stílusának megfelelően pró­bálják a színpadon újraalkot­ni. Azoknak a helyeknek a ze­néjét, táncait, amelyek élő­ben már nem lelhetők föl, filmfelvételekből, leírásokból ismerik meg. Gödöllői föllé­pésünk alkalmával a magyar nyelvterület legnagyobb ré­szének táncait bemutatják. Csizmás kandúr, a Bábszín­ház előadása, 9.30, 11 és 15 órakor. Magyar filmek múzeuma: Marika, készült 1938-ban, 17 órakor. Művelődéstörténeti játszóház Talán egy évtizede annak, hogy az egyik faluban addig tartották az izzó faszénen le­takarva a csecsemőt, amíg az megfulladt, pedig csak a go­noszt akarták kiűzni belőle. Sajátos babonás eljárások so­kasága él népünk emlékezeté­ben, amelyek arra jók. hogy a szem verést gyógyítsák. Ko­vács Mihályné sokat ismert ezekből a babonákból. Nevet­ve mesélte a gyógymódokat, de egy pillanatig sem titkolta, hogy őt a bajára orvos keze­li, patikában vásárolt gyógy­szerekkel gyógyítja magát, sőt arra is esküdött, hogy a kubai narancs kifacsart leve többet ér a tablettában sze­dett C-vi'taminnál. Ha ütköz­tettem hiedelmeit és a való­ságot, könnyedén legyintett. — Akkor úgy volt, most így van. Hogyan volt a szemverés gyógyítása? Ezt a kérdéscso­portot ragadom ki feljegyzé­seimből. mert az írásom ele­jén idézett beszélgetésre is szeretnék választ adni. Ko­vács Mihályné így beszélt: — Jó volt hajat kérni at­tól az embertől, akiről azt gondolták, hogy a bajt okoz­ta, s ezt a hajat tűzre kellet vetni, s a beteg gyereket en­nek a füstjében megmártani. Ha nehéz volt a hajhoz hoz­zájutni. pótolta ezt a gyanú­sított gatyakorca vagy a pen- dely madzaga, aminek a végé­ből levágtak egy-két centit, s ezt a tűzre vetve megfüstöl­ték vele a gyereket- Segíthe­tett az is, ha kilencféle fa­vagy viráglevelet összeszed­tek, ami között kellett lenni szarkalábnak, beléndeknek. s ezekből készült a fürdővíz. A gyereket háromszor megfür­dették a teknőben, napfeljöt­tekor, naplemente előtt és másnap napfeljötte előtt. Ugyanilyen hasznos volt, ha éjfélkor kimentek a temető­be, Jdlenc sírról dudvát sza­kítottak visszakézből, s ebből készítették a fürdővizet. De lehetett készíteni a vizet úgy is. hogy szintén éjfélkor a gyerek nagyanyja kiment a mezőre, és kilenc barázdából kilencféle füvet szedett, ezt bográcsban összefőzte, s eb­ben fürdette meg az unoká­ját. Használt az is, ha a fris­sen sült kenyeret lemosták vízzel, ebből három kortyot adtak a csecsemőnek. Ha gyengébb volt a szemverés, elég volt a ráolvasás: — Egye- dem, begyedem, rossz szellem, menj, menj, menj, vidd, vidd a bajt messzire! Természetesen arra is kí­váncsiak voltak, hogy ki volt a rontó. Könnyű volt megis­merni a gonoszt, ehhez négy darab szenet kellett eldobni: lányra, legényre, asszonyra, emberre, s amelyik említése­kor a szén az edény aljára süllyedt, az verte meg a gye­reket szemmel. í Italában az volt a hit, T» hogy ha a szén feljön a víz színére, meggyógyul a be­teg. ha elmarad, meghal. Akadt olyan javasasszony (gyógyító asszony), aki a sze­nesvizet megitatta a beteggel Kovács Mihályné — nekem csak Boris néni — ma már halott. Az általa ismert és el­mondott gyógyítás praktikáit jegyzeteim őrzik, s hogy tu­domány-e mindez, vagy csak boszorkányság, arra is felelt nekem sok-sók titok és szo­kás ismerője: — Egy szakajtó gyógyszert írt a doktor úr. Biztosan lesz közte, ami hasz­nál. ami segít. Kovács Mihályié az orvo­sok segítségével élt 87 évet. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Veresegyház Díjnyertes kisállatok A díjazott fekete cser nyúl (Fazekas Mátyás felvétele) B. G. Hiedelemvilág Izzó faszénen letakarva \

Next

/
Thumbnails
Contents