Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
XXIX. ÉVFOLYAM, 38. SZÄM 1987. FEBRUÁR 16., HÉTFŐ ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Mezőgazdák egymás között Fagy, szabályozók, bérek, árak J Hajdani bandagazdából lett termelőszövetkezeti bri- £ gádvezetőtől hallottam vagy két évtizeddel ezelőtt: a 2 parasztember tavasztól őszig dolgozik, télen gondolkozik, f Ugyan min? — tamáskodtam. Talán azon, hogyan nő a $ búza, mitől zöld a kukorica? Nem. Azt tudja, mert a ^ vérében van — oktatott. Hanem azon töpreng, mit csi- % nált rosszul, mit kellene tennie, hogy jobban megtalál- £ ja a számítását. Mert a parasztember mindig elégedet- ^ len, de magában keresi az okot... Nem tudom, miért pont a morcos brigadéros szavai jutottak eszembe, % amikor a minap részt vettem a körzet mezőgazdasági ^ üzemi vezetőinek a monori pártbizottságon megszerve- Ä zett — hagyományos — év eleji konzultációján. A téeszekben már régóta télen is folyamatosan dolgoznak. A szakemberek pedig évekkel előre kidolgozott pontos termelési stratégia szerint határozzák meg a soros tennivalókat. Talán az elégedetlenség, az önemésztés változatlan? Ez sem egészen igaz, hiszen éppen a szóban forgó beszélgetésen hangzott el többször is: néha az egyes kormányzati intézkedések, • szakmai szabályozók, rendeletek terelik kényszerpályára — megfelelő fékekkel — a lendületes próbálkozásokat. o A hagyományos mezőgazda- sági fórumon azonban nem tűnt rendhagyónak vagy szokatlannak a kritikus, önkritikus hang, a sarkos fogalmazás. A véleménynyilvánításokban sem voltak felfedezhetők a behúzott fékek. Pedig hát jelen voltak olyan szervezetek, testületek képviselői is, akiknek — közvetlenül vagy közvetve — a bírálatokat címezték. Részt vett a beszélgetésben Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, Ka- rakas János, a pb gazdaságpolitikai munkatársa, Lehel Lászióné, a Teszöv és Zentai Tibor, a megyei tanács képviselője. Dr. Szászik Károly, a monori pártbizottság titkára bevezetőjében ösztönözte is a jelenlévőket a nyílt beszédre. Még az első félévben két fontos fórumon — a megyei párt-vb és pb ülésein — kerül sor a megye mezőgazdasága, élelmiszer-gazdasága helyzetének elemzésére, stratégiájának esetleges újrafogalmazására. — Vagyis kell a muníció! — mondta Lénárd László. — Hasznos a polémia, mert segít felfedezni az érzékeny gócokat, ötleteket, javaslatokat adhat. S a monori megbeszélés adott is Lénárd László értékelése szerint. De lássuk előbb, mi volt a hét téesz-el- nök, s az egy-egy állami gazdasági, maggyári igazgató, illetve a párttitkárok tarisznyájában. Közülük egyedül Puskás Imre, a pilisi Aranykalász Tsz vezetője érkezett egy sikeresen lezajlott közgyűlés után, a többiek a héten és a jövő héten állnak a vezetőség beszámolójával a tagság elé. Az már biztos, hogy a sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben — sajnos — tovább nőtt tavaly is a veszteség. Náluk a Bevig szakemberei a hét végére fejezték be a szokásos vizsgálatot, s ezután dől majd el a zárszámadás időpontja. Bár másutt megközelítőleg sincsenek ennyire súlyos gondok, a többi elnök sem sima homlokkal beszélt gazdaságuk helyzetéről. Valamennyi szakembert aggasztja a körzetben a vetések állapota. Nem tudjuk, mi van a hó alatt, mondta Puskás Imre. A pilisiek már vásároltak Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik szeretett édesapánk, nagyapánk és déd- nagyapánk, Kaszás Antal temetésén Monoton részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és részvétükkel bánatunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. is tartaléknak tavasziárpa-ve- tőmagot az esetleges kelési hiányok pótlására. Gombán, Sülysápon is valószínűnek látszik, hogy a káposztarepce java része kifagyott, ki kell szántani, s mást vetni a helyébe. A monori Kossuth Tsz, a gombai Fáy András Tsz szőlészetében már most jelentősnek látszik a fagykár. Az utóbbi helyen például úgy látják, a főrügyek 40—70 százaléka ^ elfagyott. Ujj István elnök szerint a kajszi ültetvényt is 30 százalékos téli kár érte. Vagyis az elnökök által elmondottakból az általánosítható, hogy a kemény tél egyetlen haszna a viszonylag sok csapadék lenne. Bár a Gomba környéki dombokon elolvadó hó leve leszalad, mielőtt a talajba jutna. © A körzet mezőgazdasági üzemei egyébként, mint a legutóbbi pártbizottsági ülésen is elhangzott, a tavalyi nehéz körülmények ellenére tiszteletre méltó eredményeket értek el. Gond viszont az indokolatlanul nagy differenciálódás. Az idén a gyengébb gazdaságok felzárkózásával, a közepesek pozíciójának megerősítésével. s a legjobbak eredményeinek megőrzésével szorosabbá kell válnia ennek a mezőnynek. Ehhez a saját erőfeszítéseiken túl több téeszben joggal pályázhatnak állami támogatásra is. Persze az is a tényékhez tartozik, hogy az elvonások sem alacsonyak. Csak egy példa: a vecsési Ferihegy Tsz-nek 8,9 millió a költségvetési hozzájárulása. A konzultáción különösen sok szó esett a bérekről, pontosabban a bérek rendszeréről. Ezzel kapcsolatban fogalmaztak az elnökök és a párttitkárok is a legegyértelműbben. Ujj István szerint például a jelenlegi keresetszabályozási rendszer tulajdonképpen a termelés fékje. A Fáy András Tsz által kiválasztott bérezési kategória egyetlen évet sem bírt ki, máris érkezett a módosítás. Dobrovitz József hasonlóképp keményen fogalmazott. A növekményadóban visszatért a bázisszemlélet, mondta, nem a jó, hanem ismét a rossz munkaerő értéke növekedett meg. Vagyis ismét szükség van az úgynevezett „vattaemberekre”. Tanulságos és elgondolkodtató vélemények voltak azok is. amelyekben azt fogalmazták meg: pár éve az ipar épp a mezőgazdaságtól vett át bizonyos szervezési, irányítási módszereket. A mezőgazdaságnak pedig most nincs lehetősége arra, hogy az iparban bevált jó recepteket hasznosítsa, adaptálja. A keresetszabályozási rendszerrel kapcsolatban mondta el Tóth József, a Rákos Mezeje Tsz elnöke, de más esetre is igaz. Egy szakmai tanácskozáson a részt vevők egymás után álltak fel, s bíráltak bizonyos intézkedéseket, mondván, hogy ez is rossz, az is rossz. A minisztérium képviselője közölte, elfogadják a kritikát, de kérnek jobb javaslatokat. „Ügy még nem égtünk!” — ismerte el Tóth József. Persze a nyílt beszéd épp arra jó. hogy a kollektív bölcsesség, a közös érdek érvényesüljön, ha konfliktusok árán is. Hiszen ami jó minden mezőgazdasági üzemnek, az a népgazdaságnak sem lehet rossz. Az is elhangzott a körzetbeli mezőgazdasági üzemek vezetőinek konzultációján, hogy néha úgy érzik, a meghirdetett gazdaságpolitikai programokkal nem mindig vannak összhangban a megszülető intézkedések. Tetten érhető ez — mondta Dobrovitz József és Vámos Géza, a monori maggyár igazgatója is — például az exporttámogatás, vagy a bérpreferencia csökkenésében. © Érdekes szakmai vita bontakozott ki arról is, hogy vajon minden területen, minden talajon egyformán szükséges, indokolt, eredményes-e a nagy költségekkel járó tápanyag-utánpótlás? Meddig lehet, szabad még a hozamokat növelni? Keményebben fogalmazva: nem a termőföld kizsákmányolása-e ez? Az egyik gazdasági vezető elmondta, talajvizsgálataik során kiderült, hogy a talajból nem a tápanyagok hiányoznak, hanem a víz, a nedvesség. Lénárd László összefoglalójában ezt a témát is érintve, úgy foglalt állást: a mezőgazdaság ma már meny- nyiségileg meg tudja termelni azt, amire az országnak szüksége van. Ezután a minőségre kell a nagyobb figyelmet fordítani. Változtatni kell az eddigi felfogáson, szemléleten. A tapasztalatcsere, az együtt gondolkodás pedig ehhez elengedhetetlen. Ezért volt hasznos a mezőgazdák monori párbeszéde is. Vereszki János Noteszlapok Kérdések A bérből és fizetésből élő család, vasárnap lévén, televíziózik. Az esti főműsorban jónak ígérkező filmet kínál a műsorújság. A család java része előre feni a fogát a „Gengszterek sofőrje” című filmalkotásra. Este fél nyolc felé járhat az idő, amikor a villany gondol egyet és kialszik. És a szobában ülő emberekre rátelepszik a csend. A cifra káromkodásoktól sem mentes sötétségben láthatatlan versenyfutás kezdődik az idővel. Lesz áram nyolcig vagy sem? — ez itt a kérdés. Ilyen esetekben az a szokás, hogy az ember szeme célba veszi a közvetlen szomszédokat, hátha csak a lakás elektromos hálózata mondta fel a szolgálatot. A kép, amit kapunk pupillánk egyre táguló rétegén át, egyszerre felemelő és lehangoló. Mert hiszen megállapítható, hogy a szomszéd lakásokból is gyertyafény szűrődik ki az utcára Következésképpen sehol sincs áram. Ez tehát felemelő érzéssel töltheti el az embert, ám ami lehangoló, az az idő, amely vészesen közelít ahhoz, hogy adásba kerüljön a film. A fogorvos jó barát Csak ajánlható, nem kötelező Ki ne ismerné azt a szorongó érzést, amikor felvijjog a fúró, erősen markolja a kéz a szék karfáját és azt gondoljuk: jobb lenne minél előbb túllenni az egészen. Bevallom, kiskoromban én is féltem a fogorvostól, de saját káromon tanultam meg, mennyire kell vigyázni ezekre a kis csontdarabkákra a szánkban. Először sok mindent elolvastam a fogakról, majd érdeklődtem a fogorvostól és igyekeztem megjegyezni a jó tanácsokat. A könyv hatására azóta is rendszeresen mosok fogat és félévenként magamtól elmegyek ellenőriztetni, hogy minden rendben van-e fogaim körül. Ennek ellenére a napokban nekem is kilazult a tömés az egyik fogamból. Kissé szorongva mentem el Maglódon dr. Balogh Sándorhoz. Ügy hozta a véletlen, éppen akkor jártam a rendelőben, amikor egy óvodáscsoport váltakozott, mikor kerülnek sorra. Meglepően halkan beszélgettek és feszült figyelemmel lesték a doktor bácsi ajtaját, amelyen időnként kijött egy társuk — megkönnyebbült ábrázattal. — Mivel ezeknek a gyerekeknek nagyobb része életében először van fogorvosi rendelőben, előbb megismertetem velük magamat és a műszereket — magyarázta Balogh doktor. — így könnyebb lesz a munkám, de ami sokkal lényegesebb, a jövőben már sokszor maguktól is eljönnek, mert belátják, hogy a fogászati vizsgálat éppen úgy az ő egészségükért van, mint bármely más orvosi vizsgálat. Közben az egyik gyereknek megengedte, hogy a vizsgáló- székkel játsszon, amíg a többieknek elmagyarázta, melyik műszer mire való. Sőt a fúrógépet is kezükbe vehették. Ezután megtudhatták részletesen, mikor kell tömni és mikor kell kihúzni a fogat. Figyeltem először a csodálkozástól, majd a bizalomtól tágra nyílt tekinteteket. Ezután megkérdezte, ki akar elsőnek beülni a vizsgálószékbe. Szinte egyszerre jelentkeztek valamennyien. Kíváncsian kérdeztem meg a fogorvost: milyenek a mag- lódiak fogai? — Se nem rosszabbak, se nem jobbak, mint máshol az országban. Kezdjük mindjárt az elején. Az óvodákban rendszeresen tanítják a fogmosást, de csak ajánlani lehet és nem kötelezővé tenni. Sok szülő nemtörődömségből nem vásárolja meg a fogkefét, fogkrémet. Pedig ebben a korban rászoktatott gyerekek egész életükben betartják ezt az egészséges szokást. Más a helyzet az általános iskolákban. Ott már évente fogászati hónapot tartunk; orvos, szakképzett ápolónő, tanárok és egészségügyi őrsök tevékenyen segítenek a meggyőzésben. Munkájukat plakátok, szórólapok és gyakorlati bemutatók ismertetik. Évente egyszer minden gyerek idekerül vizsgálatra az iskolafogászat keretén belül. Jó lenne, ha évente kétszer jönnének. Ennek szervezése folyamatban van. Ismét más a helyzet a felnőttekkel. Bizony ők sokszor már csak az álmatlan éjszakák után, felduzzadt ábrázattal kerülnek ide. Pedig mondanom sem kell, mennyi más szövődményes betegséget lehet kapni a lyukas fogon át behatoló bacilusoktól. Hány gyomorbajos ember van, aki a rossz fogai miatt hiányosan rágja meg az ételt. Ezért ajánlom mindenkinek, fiatalnak, idősebbnek: évente legalább Körülbelül félidejénél tart az a vetélkedősorozat, amit közösen hirdetett meg a Magyar Honvédelmi Szövetség Pest megyei vezetősége és a megyei úttörőelnökség az MHSZ megalakulásának közelgő 40. évfordulója tiszteletére. A szervezet monori területi vezetőségénél elmondták, hogy a körzetbeli iskolák még nem késtek el a jelentkezéssel. Minden oktatási intézmény hattagú csapatot indíthat — egy vezetővel — a vetélkedőn, amelynek célja méltóképpen felkészülni az évfordulóra, felkutatni az emlékeket, a veteránokat, megismerkedni az MHSZ-ben folyó hazafias honvédelmi nevelő, sport-, képzési és mozgalmi tevékenységgel. Mindennek sokféle módja lehet. Készülhet krónika vagy korrajz — fényképekkel, emléktárgyakkal gazdagítva — az adott iskolában és vonzáskörzetében folyó honvédelmi nevelésről. Külön figyelmet érdemelnek a jogelődök, a régi MHSZ-tagok, az iskolából indult neves sportolók, vezetők, akiktől érdemes megkérdezni, mit köszönhetnek az MHSZ- nek, az ott tanultak hogyan segítik, segítették munkájukat? Természetesen a fentiek csupán gondolatébresztők, jó ötletekben valószínűleg nem lesz hiány. Hasznos segítséget tudnak adni — ahol vannak ilyenek — az iskolában működő honvédelmi klubok. kétszer mindenki a saját érdekében jelentkezzen vizsgálatra. Beszélgetésünk végén dr. Balogh Sándor egy tanulságos történettel is megajándékozott: — Múltkor egy öt év körüli kisfiú volt itt az anyukájával, és a többi várakozó szünet nélkül mesélte a különböző rémtörténeteket. Már éppen kérni akartam őket, felesleges egymást ilyesmivel trak- tálni, amikor az egyik felnőtt megkérdezte a kisfiút: Te nem félsz? — Miért félnék — hangzott a válasz —, hiszen a doktor bácsi múltkor azt mondta nekem: szervusz kis barátom. És anyukám arra tanított, hogy a barát nem csinál rosz- szat a másiknak ... Mondanom sem kell, igen jólesett, hogy ilyen talpraesett barátom van. Marczi Ferenc vagy szakosztályok. A vetélkedőn való részvétel szándékát már most be kell jelenteni az MHSZ monori területi vezetőségénél. Ide várják 1987. március 26-ig a pályamunkákat is. Cím: 2200. Monor, Petőfi u. 34. Az értékelés és a díjak odaítélése egy helyi zsűri feladata lesz. Ók döntenek arról is, melyik csapat képviselheti majd a körzetet a május 9-i Solymáron megrendezendő megyei döntőn. A vetélkedősorozat födíja egyébként egyhetes NDK-beli, shuli táborozás és egy segédmotor-kerékpár lesz, a helyezett csapatok légfegyvereket — sok hozzávaló lőszerrel — és egyéb tárgyjutalmakat kapnak. A legjobb — körzetbeli — pályamunkát lapunkban is ismertetjük. V. J. Nyugdíjasoknak Klubnap Ma délután 17 órakor a monori KISZ-bizottságon klubnapot tart a vasutas-szakszervezet helyi nyugdíjascsoportja. Az összejövetelek már hagyományosak, a mostani is érdekesnek ígérkezik. Varga Árpád főgyógyszerész a házipatikáról, annak kezeléséről beszél majd, dr. Füri Judit körzeti orvosi pedig az időskori betegségekről szól — s természetesen kérdezni is lehet. Pályázat úttörőknek Hazafiaság, honvédelem és hiányos válaszok Nagy vonalakban ismerve a Démász helyzetét, amely néha korántsem rózsás — hiszen az vesz el sok időt, mig a hiba forrását megtalálják —, egyre kevesebb a remény arra, hogy az áram a vezeték- hálózatba visszatérjen. A megváltoztathatatlanba lassan beletörődő család egyet tehet, miközben még elhalkuló szitkokat mormol maga elé: aludni tér. A társadalmi munkaidőalapot védő intézkedésekkel összhangban a lakók jobb kiszolgálásának érdekében a Gyöm- rői Tanács hosszított ügyfél- fogadási időt vezetett be, melynek premierje egy hétfői napon volt. Az ügyfelek este fél hétig intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Tehát a tisztviselő, aki második műszakban ügyintéz, eddig az időpontig van jelen a munkahelyen. Az ügyintéző — néha tűkön ülve — kivárván a munkaidő végét, kisétál a buszmegállóba, otthonába való hazatérés céljából. A 18.36-ra meghirdetett buszra vár. Hideg és csípős az este. Az idő halad, az óra mutatója már túlhaladt jóval a busz érkezésének időpontján, de az csak nem kerül elő. Az ügyintéző másodmagával toporog a hideg havon, miközben agyában egymást kergetik a gondolatok. Elment volna a busz előbb? — teszi fel a kérdést magában, hiszen volt már erre is példa. Vagy ha nem, valami műszaki hiba történhetett. Jó félóra elteltével aztán a menetrendben feltüntetett következő járat társaságában még egy busz érkezik. Részben fény derül tehát a titokra, és ügyintézőnk két utastársával egyetemben „összefagyva bár, de törve nem”, elindulhat haza. Áll az ember a vendéglátóipari egységben, kezében ott az üveg minőségi sör, és partnerével, a hajdanvolt idők legendás monori labdarúgójával beszélget éppen A téma mostanság időszerű Monoron, mióta a volt ferencvárosi játékos, Rab Tibor játékosedzőként tevékenykedik az együttesnél. A kérdés, melyen rövid idő alatt véleménykülönbség alakul ki. az ő személye körül forog. Nevezetesen, mit játsszon, és miért azon a poszton játszik a a csapatban. Beszélgetőpartnerem bizonygatja, mennyivel hatásosabb lenne, ha a középpályán szerepelne, mert ennek hiányában látja a csapat őszi idegenbeli szerény teljesítményének okait. Én bizonygatom ennek ellenkezőjét, s vázolom az én álláspontomat, miszerint jelenlegi posztján, középhátvédben jobban áttekinthető a csapat játéka, s az esetleges csapatszerkezeti hibák könnyebben korrigálhatok. A másik tényező pedig az, hogy jelen pillanatban rajta kívül nincs az együttesnek megbízható középhátvédje. Az idő halad, beszélgetésünk egyre inkább belenyúlik az éjszakába, és láss csodát, Rab Tibor egyszerre megjelenik. (A csapat ekkor érkezik visz- sza Nyáregyházáról, ahol teremben tartanak edzést.) Beszélgetőpartnerem odainvitálja, és miközben a kávé készül, ismételten előadja álláspontját. Tibor udvariasan meghallgatja, majd nagyvonalakban ugyanazokat válaszolja neki, mint amit én válaszoltam elébb. Én kabátom hajtókája mögött mosolygok, és megpróbálom megérteni a szurkoló lélektanát. Bár hiába jutok közelebb egyfajta gondolkodásmód megértéséhez, a labdarúgás — szerencsére (?) — nem a szurkoló lélektana szerint változik. Kucsera József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) f
