Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
8 Kyrtinan 1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Ötletpályázat Dunakeszin A garázsstadion piac is lehet Együtt haladnak az árral Nagykátán Állják a versenyt az építők Rada István vázlatos terve Sok gond, feszültség halmozódott fel az elmúlt években az építőipari vállalatoknál. Mindez nem hagyta érintetlenül a nagykátai Építőipari Szövetkezetét sem. hiszen amíg korábban nagyobb beruházásokra fordíthatta erejét, mára gyökeresen megváltozott a helyzet. Ma a kis munka is munka, örülnek minden megrendelésnek. Hogy miként sikerült helytállniuk az egyre éleződőbb építési versenyben, erről beszélgettünk Kovács János elnökkel. g A lakótelepi életforma \ hátrányait Dunakeszin a Duna-parti lakótelepen I élők is alaposan ismerik. ^ Nem bővelkedik a környék í üzletekben, szoigáltatóegy- | ségekben, s a különböző g környékekről egymás mellé | költöző több ezer ember p tevés alkalmat és helyet tagi Iái közös programra, kapÍ csolatteremtésre. S bár mindezzel nyilván nemcsak az érintettek, hanem a város vezetői, a lakótelep ter- ^ vezői is tisztában vannak ^ — nemhiába készült el ^ már jó ideje a Duna-parti í Katona-domb környékére a í leendő sport- és szabad- g időközpont terve —, á p mind szűkülő anyagi lehe- ^ tőségek nem adnak módot ^ napjainkban a helyzet gyö- keres javítására. Konkrét igényekre építve Az utóbbi nShány évben azonban mintha megmozdult volna valami a lakótelepen. Mintha az itt élők rádöbbentek volna, hogy sajat erejükre, akaratukra, fantáziájukra támaszkodva előreléphetnek. Az első kísérletek egyike például a videoegyesület, amelyet városi televíziós és információs rendszerré bővíthet- nek, s a héten olyan ötlét megvitatására gyűltek össze a lakótelepi tanácstagok, a Hazafias Népfront, a KISZ aktivistái, a közös képviselők, amely terv valószínűleg szintén számot tart majd a köz érdeklődésére. Az elképzelést konkrét szükségletek hívták életre. A parkolóhiány, a sűrűn feltört, megrongált autókról szóló történetek. Rada István, a helybeli fiatal építészmérnök vázlatos tervében mégsem csak a megszokott, esztétikus látványnak éppen nem nevezhető garázssor szerepel. Kör alakban képzelte el a tervező a garázsokat, ha szükséges, az igénylők száma indokolja, akár két szintben. S a középen kialakult teret — egy könnyűszerkezetes lelátó segítségével — akár sportpályának, szabadtéri színháznak, mozielőadások színhelyének is fel lehet használni. Bolt, szolgáltatás helykon Mindez azonban még alig- alig fedi fel a garázsstadion valódi lényegét. Itt ugyanis nemcsak arról lenne szó, hogy zárt gépkocsítárolóhoz juthatnak a környékbeliek és esetleg sport- vagy kulturális célokra felhasználható teret is nyernek vele, hanem ennél lényegesebb, nagyobb erőket megmozdító tervek fogalmazódtak meg. A leendő garázsszövetkezetnek ugyanis nemcsak az lehetne tagja, aki készpénzzel tudja megvásárolni a gépkocsitárolót, hanem az is, aki szellemi vagy fizikai munkájával, tudásával, hétvégéi feláldozásával akar részt venni az építkezésben. Az ötlet a megszokottnál rugalmasabb a garázsok funkcióját illetően is. Lehetőség nyílna arra, hogy egy-egy helyiségben üzletet nyisson, aki akar — s ezzel bevételhez jusson a leendő garózsszövet- kezet —, műhelyként, bar- kácsműhelyként, szolgáltató- egységként használja, avagy bérbe adja, ha jónak látja. A lakótelep üzlethálózatára egyébként is ráférne némi fejlesztés, nem lenne hát mindegy, ha a garázsok szomszédságában kisebb piac, cipészműhely vagy lakatos működhetne. A vázlatos tervben szereplő közösségi terek egyike például tornateremként üzemelhetne. A lakótelepre tervezett második általános iskola költségeit ezzel csökkenteni lehetne. Az első fórumon részt vevő tanácstagok, közös képviselők — miközben ismerkedtek a vázlatos elképzelésekkel — Újabb ötleteket, lehetőségeket, vitára módot adó szempontokat vetettek fel. Ki a létesítmény helyét vitatta és másik területet javasolt a Katona- domb helyett, ki attól tartott, nem tudja majd elegendő programmal megtölteni a stadiont a lakótelep. S ami szinte valamennyi résztvevőben felvetődött: mennyibe kerül majd egy-egy garázs felépítése? Közös tervezés, Kivitelezés Választ persze erre a kérdésre mindaddig senki sem adha\, amíg fel nem mérték a garázst vagy üzlethelyiséget igénylők számát, azokat a gazdasági egységeket, amelyek egy-egy garázs tulajdonjoga fejében — amelyet szolgáltatási körének bővítésére használhat fel — munkával vagy építőanyaggal hajlandók lennének részt venni az építkezésben. Mint ahogy még az sem dőlt el, valóban igényel-e egy ilyen létesítményt a lakótelep, s ha igen, hol mekkorát és milyen funkciók hordozójaként. Mindenkinek szokatlan még, ha nem kész tervek kerülnek nyilvánosság elé, amelyekre már könnyű igent mondani, s ha valaki nemmel felel, az sem változtat sokat a kész tényeken. A leendő garázsszövetkezet — ha egyáltalán lesz ilyen — azon kevés példák közé tartozik, ahol már az elgondolás nyilvánosságra került, ahol a tervek kidolgozásához, az építés, a fenntartás, az üzemeltetés módjához, egyszóval mindenhez a legközvetlenebbül érdekeltek, a lakótelepiek együttgondolkodására, közös döntésére van szükség. Azok alkothatják meg magát a tervet, akik pénzükkel, tudásukkal — saját érdekükben is — hozzáfognak a lakótelep fejlesztéséhez anélkül, hogy központi segítségre, a népgazdaság helyzetének javulására várnának. Közös gondolkodásra, ötletpályázatra hívták tehát a lakótelepieket Dunakeszin. Szabad a vásár, csak a cél azonos, néhány gondot, a parkolási helyzetet, az infrastruktúra fejlesztését, a szabadidő hasznos eltöltését — ha másként nem megy, hát — önerőből meg kell oldani. Lehet tervezni, érvelni, vitatkozni akár azon is, hogy a garázsszövetkezet mint fenntartó, megfelelő forma-e, s talán azon is. hogy mindez a lakótelepnek egyáltalán szükséges-e. A tanácstagok, közös képviselők, a HNF- és KISZ- aktivisták mindenesetre úgy távoztak a szerdai megbeszélésről, hogy a garázsstadion vázlatos terve valamennyiükben ötleteket, valós igényeket, érveket és ellenérveket vetett fel. A következő lépés is rendhagyó lesz Dunakeszin a társadalmi tervezésben. A tanácstagok és a közös képviselők azok, akik a garázsstadionnal kapcsolatos elképzeléseket ösz- szegyűjtik március 15-ig a lakótelepen. Aki tehát érdekeltnek érzi magát az ügyben, őket keresse fel, hozzájuk juttassa el garázs- vagy üzlethelyiség-igényét, s azt, hogy mivel és mennyivel kíván részt venni az építkezésben. Nem titok, hogy vannak, akik körzeti tanácstagjukat sem ismerik. Talán az együttgondolkodás lehetősége most sokakat rákényszerít, hogy felvegyék választott képviselőjükkel a kapcsolatot. Ám, akit még ez sem késztetne tanácstagja felkeresésére, az a lakótelepi ABC bejáratánál elhelyezett gyűjtűládába is bedobhatja mondanivalóját a garázsstadionnal kapcsolatban. A következő — talán szélesebb körű — fórumra a hozzászólások, vélemények értékelése után kerül sor. Márványi Ágnes Variációk Rendezett porták sorakoz- rlak a Lenin utcában, a 22-es szám alatti az újabbak közé tartozik. A kerítés mögött vérmes kutya csahol, a kapukulcsot csörgető gazda hangos szóval nyugtatja. — Bittera Lajosnét, a nyertest keresem. Itthon van? — Nincs itthon, dolgozik. Azért csak kerüljön beljebb, elmondjuk, amit tudunk. A kis szobában villog a cserére váró Color Star képernyője. Blesz György leveszi a hangot, a felesége hellyel kínál. Előkerül a Penta Tours részletes programleírása. Már számtalanszor átböngészték, de még most is kedvtelve nézegetik. — Az anyósom a szerencsés, övé a nyertes szelvény — kezd a történetbe Blesz György. — Mind itt voltunk, amikor hozta az újságot a szomszéd, benne a nyereménylistával. Nekünk a Népszava jár, de abban nem volt erről egy betű sem, csak a Népszabadságban. Gondolhatja, mennyire megörültünk. A faluban hamar elterjedt a hír, délig hárman is megállítottak az utcán, hogy gratuláljanak — Annyi variáció fordult meg a fejünkben, hogy még — veszi át a szót Blesz Györgyné. — Négytagú a család, az utazás pedig csak két személyre szól. Menjen az anyuka az, unokával, a 16 éves fiammal, vagy mi keljünk útra a férjemmel? Ezt bizony Bánatpénz — Eddigi elképzeléseink bejöttek, csökkenteni tudtuk órainkat, már az is nagy eredmény, hogy versenyben tudtunk maradni. Van munkánk és ami a legörvendete- sebb, nyereséges a gazdálkodásunk — tájékoztat az elnök. — Olyan belső érdekeltségi rendszert alakítottunk ki, ami a dolgozókat jobb, pontosabb munkára ösztökéli, s munkavállalásainknál pedig bevezettük az úgynevezett „bánatpénzt”. Legalábbis mi így nevezzük azt az összeget, amit az egyezségben kikötött építési költségek fölött, csak abban az esetben fizet ki nekünk a beruházó, ha határidő előtt átadjuk a munkát. Ha ez csak határidőre sikerül, akkor a vállalási szerződésben kikötött összeget kapjuk meg, késedelmes átadás esetén pedig annyival csökken a vállalási alapösszeg, amennyivel később adjuk át az adott létesítményt. Az idén készült el az Állami Pénzverde tápiószelei éremszerelő üzeme — mondja az elnök. — A beruházás 25 millió forintba került, de mivel a vállalt határidő előtt egy hónappal előbb átadtuk az üzemet, még plusz 300 ezer forintot kaptunk. De említhetném a Sancella nagykátai üzemét, ahol a tv-reklámból is jól ismert Libero és Libres termékeket készítik, itt a központi fűtés szerelését fejeztük be határidő előtt, ami szintén 100 ezer forint többletet hozott. Most van egy hasonló vállalkozásunk Pilisen, a helyi Ruhaipari Szövetkezettel kötött szerződés alapján 500 ezer forinttal kapunk majd többet a tervezettnél, ha jóval határidő előtt átadjuk a beruházást. — A laikusnak talán furnehéz eldönteni. Az lenne a legjobb, ha mindannyian együtt mehetnénk. Volna is rá lehetőség, mert a Penta Tours felajánlotta, hogy válasszunk egy olcsóbb utat, a különbö- zetet pedig pénzben megkapjuk. Volt már olyan érdeklődő is, sok pénze lehet, aki átvette volna tőlünk a 680 ezer forint értékű utat. Nem könnyű a választás. Jó lenne elmenni, mert egy ilyen élmény egész életre szólhat, olyan lehetőség ez, amely számunkra megismételhetetlen. Ugyanakkor pénzre is szükségünk van, hét éve építkezünk, és még mindig nincs készen a ház. En bedolgozó vagyok, motringról gombolyítom orsóra a fonalat, a férjem a 43-as ÁÉV-nél lakatos, olyan jövedelemmel, amely kevés volt a munka befejezéséhez. Anyuka is azért dolgozik a nyugdíj mellett, hogy bennünket segíthessen. Portás a Magyar Selyemipari Vállalatnál, a Bécsi úton. Nincs messze, ha rászán néhány percet, most is ott találja. Egyszer — Anyuka egyetlenegyszer volt külföldön, Lengyelországban, s mi is tavaly nyáron jutottunk csak túl a határon — mondja búcsúzóul . Blesz György — Jugoszláviában és Ausztriában voltunk, de olyan esős, szeles időt fogtunk ki, hogy egy hét múlva visszafordultunk. A Magyar Selyemipari Vállalat portáján alacsony, kedcsának tűnik, hogy önök az új vállalkozási formával általában többletbevételhez jutnak, de mi ebből az építtető haszná? — Az, hogy előbb beindíthatja a termelést az új üzemegységben, továbbá, hogy mindenféle felesleges szaladgálás alól mentesül. Mi nem magyarázkodhatunk, nem hivatkozhatunk arra, hogy anyaghiány miatt nem halad a munka, avagy éppen esik az eső, esetleg hideg van. Korábban ez gyakran előfordult, most azonban már az anyagellátásért is mi vagyunk a felelősek, és ha az időjárás viszontagságai miatt nem tudunk dolgozni, az is a mi bajunk. Mert vállalásunk alapösszege olyan alacsony, hogy éppen csak a költségeinket fedezi. Köszönőlevél — Nem túl kockázatos ez a módszer? — Alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez — taglalja az elnök. — A főkönyvi adatok bizonyítják, eddig ez sikerült. Ugyanakkor az esetleges veszteségeket is le kell nyelnünk, mert ezt a meccset két kapura játsszák. A gólok mellett esetleg öngólt is rúghatunk, de azt megtanultuk, hogy a küzdelmet még a vesztes pozícióból sem adjuk fel. Lassan beletanulunk a? új vállalkozási formákba — az emberek is megértették az idők szavát —, pontosabban, jobban, nagyobb odafigyeléssel dolgoznak. Mindemellett állítom, hogy a beruházóval szemben nem hiányozhat az udvarias kiszolgálás sem. Egy köszönőlevél, egy ■'kedvező gesztus is megrendeléseket hozhat. Bárkinek ingyenes árajánlatot adunk és ugyanúgy elvállaljuk a néhány száz forintos vés asszony fogad. Több hét telt el a sorsolás óta, de még ma sem hiszi el igazán szerencséjét. Főként, hogy majdnem semmi nem lett belőle. — Tudja, 30 esztendeje lottózom, de eddig csak kettesem volt — mondja Bittera Lajos- né. — öt-öt havi szelvénnyel játszunk a lányommal, de amikor tavaly ősszel felment az ára, abba akartuk hagyni. Azután, hála istennek, mégis megvettem a szelvényeket. Éppen a lányomnak segítettem orsózni, amikor megtudtam a jó hírt. Na — mondtam magamnak —. ma nem dolgozom többet. Ügy is volt. De az meg sem fordult a fejemben, hogy a portáskodást abbahagyjam. Egész életemben dolgoztam. Húsz évet húztam le a pamutkikészítőben, aztán váltottam, a szárítógép mellé kerültem, mert ott kétszer annyit megkerestem. Csináltam volna tovább, de megbetegedtem. leszázalékoltak. Hát maradt a portásfülke. Dugiban — Sosem voltunk valami gazdagok. Sokszor ábrándoztam, milyen jó lenne, ha tudnék egy kis pénzt adni a gyerekeknek. Pár éve. mióta a férjem meghalt, együtt vagyok velük. Ezért nagyon valószínű, hogy együtt is utazunk. Elmegyünk valahová négyesben, a maradék pénzből pedig befejezzük az építkezést. Boldog vagyok ... Azóta is lottózunk. De van ám dugiban három szelvényem. Hátha ... És akkor letertném a pénzt az asztalra, s csak any- nyit mondanék: idenézz, lányom, megint nyertem! Kövess László munkát, mint a több millió forintos beruházásokat. A Jászberényi Hűtőgépgyárnak éppen most készítünk egy kis raktárépületet, amin valószínű, nem lesz nyereség, ugyanakkor reméljük, hosszú távon megéri. Egy ekkora országos cégnél mindig adódik valamilyen építési feladat, és ha jó partneri kapbsolatot sikerül kialakítani, reméljük, velünk készíttetik el a többi beruházásaikat is. Nem kevés történt tehát az elmúlt időszakban a Nagykátai Építőipari Szövetkezetben. Végérvényesen a múlté az a korszak, amikor még rangsorolhatták a feladatokat, diktálhatták a feltételeket. — Vitathatatlanul kevesebb a nagy munka, évről évre több épületfenntartási és -korszerűsítési feladattal kell megbirkóznunk — mondja Kovács János. — Mégsem panaszkodhatunk, mert sikerült általános alapelvvé tenni a szövetkezetben: „ásótól-kapá- tól nem félünk, a jég hátán is megélünk”. Én 1984-ben kerültem az elnöki székbe a nagykátai pártbizottságról, azóta egyfolytában szigorodtak a közgazdasági szabályozók, mégis előrehaladt a szövetkezet szekere. Bizonyság erre, hogy 1984-ben 51 millió forint volt az éves árbevételünk, 2.5 millió forint a nyereség, az ijlén 65 millió forint árbevételre számítunk és a várható nyereségünk 12,5 millió forint körül alakul. Ugyanakkor nemcsak a közös kassza gyarapodik, dolgozóink bukszája is vastagabb lesz. Természetesen megérdemelten, mert mi nem fizetünk ki olyan bért, amelyik mögött nincs ott a teljesítmény. A kényszer nagy úr és ennek köszönhető, ha sokszor még vonakodva is, de egyre több helyen igyekeznek elsajátítani az új módszereket. Adatok bizonyítják, hogy a nagykátaiak eddig jól állták a próbát, felsőbb osztályba léphetnek. — Az egyéni kezdeményezéseknek tág tere van nálunk — folytatja az elnök. — Három önelszámoló szakcsoportot hoztunk létre, a kőművest, a lakatost és az épületgépészetit. Ezzel szorosabbá vált a kapcsolat a munkabér, a nyereség, valamint a szövetkezeti és egyéni érdek között. A lusta, lumpen elemeknek tovább már nem terem babér, a közösségek kivetik magukból azt, aki a munkához nem teszi hozzá a magáét. Vállalkoznak Lám, akik nem ülnek ölbe tett kézzel, minden időben és mindenkor megtalálják a nekik legkedvezőbb vállalkozási formákat Mindemellett a dolgozók szociális ellátottságának javítását sem hagyják figyelmen kívül Nagykátán. — Rövidesen megalakítjuk szakszervezeti bizottságunkat — mondja az elnök. — Nem azért, mintha eddig nem tettünk volna meg mindent dolgozóink érdekében — nemrégiben adtuk ét az új melegkonyhás^ebédlőt a központi telephelyünkön —, de úgy érezzük, a szakszervezet az érdek- védelem mellett mozgósító erőt is jelent majd. Az ötforintos étkezési hozzájárulást már most is fizetjük, ez 200 ezer forint pluszköltséget jelent évente. Változó munkahelyeinkre télen fűthető vet- kőző-öltöző konténereket telepítünk. Védőital télen-nyá- ron jár a dolgozóinknak. Nem rekedtek meg a fejlődés egy bizonyos szintjén a Nagykátai Építőipari Szövetkezetben. Bátran vállalkoznak, kockáztatnak — és ez meghozta gyümölcsét. Amíg 1984-ben 20 forint volt a 100 forint bérrel megtermelt nyereség, az idén várhatóan mór 90 forint körül alakul, Állandóan keresik az újat, a jobbat. Terveikben szerepel például a számítógépes ügyvitelszervezés kialakítása, és sok egyéb, ami előbbre viszi gazdálkodásukat és pénzt hoz a konyhára. Béna Zoltán- ................ ................................. ............... Ö röm Ürömben , Fortuna jó helyre kopogtatott London-Bangkok—Manila—Tokió—Honolulu—San Francisco—New York —London. Huszonnégy napos világkörüli út repülőgéppel, két személy részére, összesen 680 ezer forint értékben. Ez ám a nyeremény! Ilyen még nem volt a hazai lottózás történetében. Akire rámosoly- gott a szerencse: Bittera Lajosné. 58 esztendős nyugdíjas, ürömi lakos.
