Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-13 / 37. szám
1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Előtérbe került a hatékonyság mmk HÉT HÍRE VONÓVONÁSOK ® A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pedagógiai bizottsága az úttörőcsapatok és a szülői munkaközösségek kapcsolatait elemezte. ® Megalakult a Magyar Shakespeare Bizottság. Q Az Országos Erdészeti Egyesület vitaülést rendezett a tájvédelem és az erdőgazdálkodás időszerű feladatairól. O Kiállítás nyílt Szolnokon a Tiszatájon élt őslényeket mutatva be. ® A hét híre az is, hogy hangversenysorozat kezdődött a Pesti Vigadóban A vonó mesterei címmel. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Hor- váth Ottó egészségügyi miniszterhelyettest saját kérésére, érdemeinek elismerése mellett e tisztsége alól felmentette. Egyidejűleg dr. Illés Bélát egészségügyi miniszterhelyettessé kinevezte. Csattognak a metszőollók s: Dánszentmiklős határában naponta hét-nyolc hektárnyi területen metszik meg az almafákat a helyi termelő- szövetkezet kertészei. Januárban — a. nagy hideg miatt — csaknem hatvan hektáron maradt el e fontos munka. A lemaradás pótlására a húsztagú brigádnak segítenek a traktorosok. és alkalmi munkásokat is foglalkoztat a szövetkezet. (Erdősi Ágnes felvétele) Nem ajándékot adtak Természetesen mint minden új, úgy az új tanácsi gazdálkodás bevezetése is okozott gondokat, a tanácsok sem mindig voltak tisztában lehetőségeikkel. És hát a rendszernek is be kell járódnia, nem véletlen, hogy az idén bevezettek néhány új, finomító változtatást. Több településen jelentett problémát, hogy a szabályozott bevételek nem mindig érkeztek időben, s általában a tervezettnél . kevesebb futott be a tanácsokhoz, megyei szinten mintegy. tíz százalékkal. Különösen a nagyobb lélekszámú. települések jártak rosz- szul. A tervek kialakításakor ugyanis megállapítják az úgynevezett biztonságos gazdálkodás kiadási szintjét az egyik oldalon, ehhez rendelik hozzá a bevételeket — a saját bevételeket, az adókat és a szabályozott. forrásokat —, a kettő közötti különbséget állami támogatás fedezi. De mivel a vállalatok által fizetett váró-' si, községi hozzájárulást, illetve a béradót a lélekszám szerint osztja el a költségvetés, a nagyobb településeknél ez nagyobb — de bizonytalan — tételként jelentkezik a biztos állami támogatással szemben. Amíg a vállalatok gazdálkodása nem szilárdul meg — márpedig ez egyik napról a másikra nem várható —. addig gyökeres változtatásra nem lehet számítani. Ezért segít a megye: saiát állami támogatásából mintegy 800 millió forintról mondott le a települések javára, helyette fölvállalva a tervszerűt! enebbül érkező befizetéseket. Nem ajáp- dékpénzt adtak tehát, hanem — ahogy Török Zoltán fogal(Folytatás ’ az 1. oldalról.) úgy megítélni, hogy közben összekeverjük a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet az össz-szövetkezeti munkával. Az elvonások ugyanis az iparban, a szolgáltatásban előteremtett forintokat viszik el. Érthetően jó hangulatban zajlott le a ceglédi Lenin Tsz zárszámadó küldöttgyűlése is. Az 1985-ben elért szerény nyereség után a mostani (14.3 millió forint) birtokában fellélegezhetett a kollektíva. Persze nem ez utóbbi szám a szokatlanul magas, hanem az előző alacsony. Ami a növénytermesztési főágázatot illeti: az aszály miatt tavaly sem teljesítette a hozamokkal kapcsolatos tervet. Eredményessége, nyeresége mégis jóval felülmúlta az 1985. évit, ami a segédüzemi, az általános és az anyag- költségek lényeges csökkenésének köszönhető. A mostoha időjárás leginkább a kukoricát és a cukorrépát sújtotta, viszont a mustár, az olajlen és a napraforgó szép termést hozott. Az idén módosul a szövetkezet vetésszerkezete. 270' hektáron étkezési mák kap helyet. Az állattenyésztés közel 3 millió forintos veszteséggel szerepel a számviteli szabályok szerint összeállított kimutatásban, valójában azonban a hús-, a gyapjú-, és a tejtermelés után kapott 6,5 millió forintos árkiegészítéssel együtt nyereséges az ágazat. A megváltozott érdekeltségi viszonyok igen kedvezően hatottak az ipari területre, amelynek eredményességében a profilváltással, átszervezéssel, exportmunkával, valamint a többletvállalással lényeges javulás mutatkozott. Szilárdabbá vált a n>z pénzügyi helyzete is. Míg mazta — biztos pénzt a bizonytalanért. Ugyancsak sok zavart okozott, hogy több tanács hitelt volt kénytelen fölvenni, s nem is feltétlenül azért, mert rosz- szul gazdálkodott;.. A bevételek ugyanis egyenletes bontásban érkeznek, míg bizonyos kiadások lökésszerűen jelentkeznek. Bizony előfordult, hogy egy- egy nagyobb summát kitevő számlát nem volt miből kifizetni. Ilyenkor nyújtott segítséget az OTP, ami köztudottan nemcsak a lakosság, de a tanácsok bankja is. Igaz. ez a segítség meglehetősen drága volt, mert 12 százalékos kamatot kellett fizetni á kölcsönök után. Ettől sok tanácson meg is rémültek. A szemfiitessbbeknek Létezett ugyan egy úgynevezett gazdálkodási előleg, amit kamat nélkül adott az OTP, de ennek a lehetőségnek nem csaptak túl nagy reklámot — sok tanácson nem is tudtak a létezéséről —, mivel összesen 25 millió forint állt rendelkezésre a megyében ilyen célra. Igaz, ezt legalább kétszer meg lehetett forgatni egy év alatt. Ilyen olcsó pénzhez tehát csak az élelmesebb, szemfülesebb tanácsok jutottak hozzá. Idén változtak — mondhatjuk igazságosabbak lettek — a hitelfeltételek is. Megszűnt az áthidaló hitel a magas kamattal együtt, de nincs kamatmentes gazdálkodási kölcsön sem. Van azonban egy egységes hitelkonstrukció, ami után 8 százalékot szed az OTP, ennek fölvételét keretkorlátozások sem határolják be. A tanácsok természetesen rémüldöznek a 8 százalék hallatán is, de nem szabad elfelejteni, hogy éves kamatról 1985-ben 44 millió forint rövid lejáratú hitelre volt szükség a termeléshez, addig tavaly már 17 millió is elegendőnek bizonyult. A szövetkezet valamennyi hitelét a vállalt határidőre visszafizette. ★ Részközgyűlésre jöttek ösz- sze Galgamácsán a Galgaparti összefogás Tsz ottani tagjai. Galbos Gábor tsz-elnök nem volt könnyű helyzetben, hiszen az egyébként a megye legjobbjai közé tartozó nagyüzem tavaly a sikeres évzárás ellenére számos gonddal is küszködött. A vezetőség pedig híven a közösségtől kapott megbízatásához, alapos elemzést készített mondván, csak őszinte és nyílt számvetéssel lehet a jövőt megalapozni. Sorra véve az egyes ágazatok tevékenységét, az elnök a növénytermesztésről szólt legelőször. Nem véletlenül, hiszen a több esztendeje sújtó aszály ellenére nyereséggel zárták az évet. E terület árbevétele gyorsabban nőtt, mint a költségek. Ebben bizonyára része volt annak is, hogy áttértek a jóval olcsóbb és környezetkímélőbb folyékony műtrágyázásra, s bevezették az úgynevezett műve- löutas technológiát, amely szintén kevesebbe kerül, mint a régebben igénybe vett légi növényvédelem. A dicséretből, bár valamelyest szerényebb eredményeket értek el, az állattenyésztésnek is kijutott. Az elnök örömmel újságolta, hogy az oly régóta halogatott rekonstrukciót végre megkezdhették és a jövőben folytatják is. Ami pedig az ipari üzemeket illeti, nos talán náluk jelentkeztek a legsűrűbben a gondol?. A megrendelések csökkenése miatt kapacitásukat nem tudták teljesen kihasználni, ezért a jövőben van szó! Ha tehát csak kizárólag addig veszik igénybe ezt a pénzt, amíg a következő bevétel megérkezik, s utána azonnal visszafizetik,, akkor a kamat mindössze néhány százalékot tesz ki- A késedelmi kamattól sem j kell rettegni, mert amennyiben egy tanács december 31 -ig nem képes törleszteni a tartozását az OTP-nek, január 2-án ismét kérhet hitelt, amiből az előzőt kiegyenlítheti. Hiába, a pénznek forogni kell, a gazdálkodás csínját- bínját ki kell tanulni! Persze könnyű ezt így kijelenteni, sóhajthat nagyot egy kis község tanácselnöke, akinek rögtön eszébe jut a legfeljebb érettségizett pénzügyi előadó, akire nagyon kell ám vigyázni, mert nem biztos,, hogy kapna helyette másikat! Korábban a gazdálkodásban a megye első számú partnere a vb- titkár volt. Tavaly azonban az új gazdálkodás bevezetésekor a továbbképzések szervezésénél egyszerűen megfeledkeztek róluk a nagy sietségben. Ez a megye hibája is lehetett — ismeri el Török Zoltán —, de tényleg csak a legutolsó pillanatban láttak tisztán. A Pénzügyminisztérium felkészített néhány megyei szakembert, akiknek aztán egy hónap alatt 350 tanácsi dolgozóhoz kellett továbbítani a legfontosabb tudnivalókat. Még a szanáláshoz sem Fenntartva a megállapítást, miszerint a megye települései viszonylag simán vették a tavalyi év gazdálkodási akadályait, hozzá kell még tennünk valamit. A megyeházán úgy látják, nem mindenhol értik még igazán az új szisztémát. Sokhelyütt él még a szemlélet: kezdjünk csak bele egy beruházásba, aztán majd csak lesz valahogy. De hogy? Mert a megye semmihez nem tud pluszpénzt adni, még egy tanács esetleges szanálásához sem! M. Nagy Péter hozzákezdenek a technológiai megújításhoz, elsőként a legnehezebb helyzetben levőkön segítve. A részközgyűlésen felszólalt dr. Cselőtei László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a körzet országgyűlési képviselője, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke is, aki egyebek között arról beszélt, hogy nem kerülhetik el figyelmünket a világ körülöttünk zajló gyors változásai, amelyek parancsolom követelik meg a saját lehetőségeink számbavételét. A művelőutas technológiáról szólva arra emlékeztetett, hogy a régi módszereket is elő kell venni, ha azok most gazdaságosabbak. Szót kért Békési Sándor, a Pest Megyei Tanács osztályvezető-helyettese is, aki hangsúlyozta: a ter- melőszövetkézet az ország több mint 1200 nagyüzeme közül tavaly a 142. volt, a megyében a 9., ami azt jelzi, itt megtalálták a legjobb megoldásokat. ★ A fennállásának 26. esztendejében is nyereséges tahitót- falui Kék Duna Szakszövetkezet tagsága tegnap tartotta meg zárszámadó közgyűlését Szentendrén. A beszámolót Lázár Antal elnök tartotta. Először a múlt esztendő nehézségeit sorol'.!. A hihetetlenül aszályos időjárást, a műtrágya- és műanyagellátás időszakos akadozását, az iparcikkek árainak emelkedését,1 az értékesítési összegek helyben topogását. A mezőgazdasági ágazat ilyen körülmények között 4 és fél millió forintos hiánnyal zárt. Búzából például 16 mázsával termett kevesebb egy hektáron, mint 1985-ben. A laboratóriumi ágazat 500, a vendéglátó egységek 400 ezer forinttal maradtak el a tervtől, a húsüzem pedig mindössze 44 ezer forinttal teljesített többet a vártnál. Szerencsére az ipari ágazat és a szakcsoportok jól sikerült évet zártak. Az előbbi csaknem 3, az utóbbi több mint 5 millió forintnyi nyereséget termelt. A szövetkezet egyéb bevételeivel együtt a mérleg aktívuma meghaladja a 14 millió forintot. A Kék Duna Szakszövetkezet a Szentendrei-sziget négy községe 440 dolgozójának biztosít megélhetést. Szorgalmas emberek laknak a két Duna- ág között. Mutatja ezt, hogy az egy tagra eső évi tiszta nyereség 31 ezer 529 forint, a jövedelem 80 ezer forint. A közgyűlésen felszólaló tagok szinte kivétel nélkül említették a szamócatermesztésben meglévő gondokat, valamint a csáposkutakkal ösz- szefüggő talajvízszint-csökke- nést és az egyre dráguló öntözést. Tudósítottak: Fazekas Eszter, Furucz Zoltán, Móza Katalin, Varga Sándor, VicSotka Mihály Grimaszt vág reánk, a huszadik század utolsó negyede nagyokosaira a tegnap. Mert hiszen nem furcsa? Ismerjük a vonó — a mai értelmű, tehát modern hegedűvonó — megalkotóját, Francois Tourte személyében, ám fogalmunk sincsen, ki lehetett magának a hegedűnek a feltalálója. Mai tudásunk szerint korai, há- romhúros formája az 1500-as évek elején bukkan fel Milánó jeles urainak házi ünnepségein.,Ki lelt rá ezernyi próbálkozás, kísérletezgetés közben. Mint általában mindenben^ az elsők, az igazi kezdők nevét, ezt is homály fedi. Az bizonyos, csodálatos instrumentumot alkotott. Hangja semmi mással nem téveszthető össze, a violino, a viola, a violoncello, azaz a hegedű, a brácsa, a gordonka, tehát a hegedűcsalád sok gyönyörűséget szerez immár évszázadok óta az emberiségnek. Nincsen tehát semmi különlegesség' abban, ha a megye több mint hat és fél ezer zeneiskolása körében a legfőbb két kedvenc a hegedű és a zongora. Ki lesz a vonó mestere? Zavaró olykor — mondják a pedagógusok — a szülők áhítozása, a sikeremberré, a művésszé lett gyermek után, aki viszont a valóságban — így a papa meg a mama — csak örökösen cincog a fülünkbe ... örvendetes tehát a megyében a zeneiskolák országosan kiemelkedő súlyú, gyorsan fejlődő hálózata, de nem biztos, hogy mögötte mindenkor a gyermek érdeklődése, zene iránti kíváncsisága lelhető meg. Esetleg nem több rejlik ott, mint a szülő(k) akar- noksága: faragjanak művészt ebből a gyerekből! A vonó tegnapja és jelene nagy nevekkel itatódott át. A hegedűremekművek ihletője volt — gondoljunk csak Beethoven opus 61-es Hegedűversenyére —, s közben maga is, mint eszköz, remekművé vált. Gasparo da Saló, Amati, Stradivari, Stainer — a csúcsok ők. Létezhetnek-e azonban a csúcsok a völgyek, dombok, a hosszan kanyargó hegygerincek nélkül?! S ez nem csupán magára az instrumentumra, hanem az általa kelthető zenére is igaz. A zeneiskolákban tanító pedagógusok csoportja a megyében egy évMészáros Ottó Bős-Nagymaros. Megenyhült az időjárás, tovább folytatódhat a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése. Jó ütemben halad a folyó bal partjának feltöltése, melyhez a szobi kőbányából szállí;„..k az anyagot. (Vimola Károly felvétele) ü. vono mesterei címmel. tized alatt a kezdő létszám másfélszeresére nőtt, túlhalad- . ja a három és fél százat napjainkban. Az önálló, a főiskolák és a kihelyezett tagozatok segítségével ma már a megyében túl van a hetvenen azoknak a településeknek a száma, ahol a zene,^ zenélés varázslatos birodalmába léphetnek be a gyerekek. Az érdeklődés akkora, hogy szűknek bizonyulnak szinte mindenütt az épületek — még Vácon és Cegléden is, holott ott eredetileg is zeneiskola céljára emeltek otthont —, azaz már szólhat az örömzene... A vonó alá azonban az is oda (kívánkozik. hogy seregnyi helyen — Érdtől Dunakesziig — mostohák a tárgyi feltételek, általában az egész megyében akadozik a hangszerállomány karbantartása, felújítása, pótlásra, bővítésre szegényesek a források. Csendüljön fel tehát a bánatzene? Talán egyik sem lenne hamis felhangoktól mentes. Az érdeklődés is, a műveltség fogalmának átalakulása is indokolja. hogy a megyében további 800—1000 gyermekkel növekedjék a zeneiskolások tábora. Ami egyebek között feltételezi néhány újabb önálló zeneiskola szervezését, a már meglevők tevékenységi környezetének javítását. fiyen apró kövekből épül fel az a piramis, amelynek csúcsán a legnagyobbak fogják a vonót. A hazai hegedűtörténelem persze Hubay (Huber) Jenő meg Vecsey Ferenc, Zathureczky Ede, Gertler Endre elsősorban, de Mátray (Róthkrepf) Gábor is, aki Nagykátán látta meg a napvilágot — 1797-ben —, s aki első hazai, tudományos feldolgozója volt a vonó varázslatának. S oda, a hátországba tartoznak a Nagy Jánosok — aki 1852-től Cegléden énekvezér, 1855-től Nagykőrösön képezdei zenetanár —, a Krüchten Józsefek — aki a Tudományos Gyűjtemény 1818—19-es évfolyamaiban publikált forrás értékű dolgozatokat —, akik a zenéért szeretik a zenét, s megszerettetni sem másért akarják. Mi a haszna a hegedűszónak? Semmi, csak szép. A legtöbb, mert szép. Idén talán valamivel nyugodtabban fogtak hozzá a helyi tanácsok az éves tervek elkészítéséhez. Tavaly ilyenkor még számos kérdés volt tisztázatlan az új gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban, voltak, akik a csődtől féltettek egyes tanácsokat. Nos, az első esztendő elteltével alapvetően megnyugodhattak a kedélyek, szőkébb pátriánkban — amint ezt Török Zoltántól, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjétől megtudtuk — egyetlen település sem jutott kilátástalan anyagi helyzetbe. Igazságosabb hitelfeltételek Biztos pénzt a bizonytalanért
