Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

VEIBEPIDIPBÉJ4), E EVES ÖLJ ETEK! XXXI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM Ára: 2,20 forint 1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT A ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL JELENTJÜK ELŐTÉRBE KERÜLT A HATÉKONYSÁG A tápiószentmártoni közgyűlésen felszólalt Lénárd László. Mellette balról jobbra: Babcsán József, a nagykátai városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára, dr. Dobi Ferenc, Szabó János, dr. Váradi András általános elnökhelyettes, Szálkái István és dr. Szabolcsi János, a Fest Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetője Tegnap ismét több termelő- szövetkezetben tartották meg Pest megyében a zárszámadó küldött-, rész- és közgyűlése­ket. A (szigetcsépi Lenin Ter­melőszövetkezet zárszámadá­sán többek között részt vett dr. Szabó Ferenc mezőgazda- sági 'és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, Herczeg Sándor, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának munkatársa, dr. Polgár Mihály, a megyei ta­nács osztályvezetője, dr. Gyo- vai Pál, a Teszöv titkára és dr. Vona Ferenc körzeti állat­orvos, országgyűlési képviselő (Pest megye 16. vk.) is. A íé- ■piószentmártoni Aranyszarvas Tsz tagsága a vendégek között köszöntötte dr. Dobi Ferencet, a Medosz főtitkárát, ország- gyűlési képviselőt (Pest megye 6. vk.). Lénárd Lászlót, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának tit­kárát és Szálkái Istvánt, a Központi Képi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesét. Ugyancsak tegnap zajlott a ceglédi Lenin Tsz zárszámadó küldöttgyűlése, amelyen meg­jelent Szerdahelyi Péter, tíz Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese és Bállá János., a. vá­rosi pártbizottság első titkára. A galgamácsai Galga Menti Összefogás Tsz küldöttségének vendége vóit dr. Cselöt ei László',: á' Gödöllői Agrártudo­mányi, Egyetem: tanszékvezető egyetemi tanára, országgyűlési képviselő (Pest megye 2. vk.), az Országgyűlés mezőgazdasá­gi bizottságának elnöke, Bekér si Sándor, a megyei tanács osztáÍyve?etó~he!yettese., Zár­számadásra gyűlt össze tegnap a tahitótfalui Kék Duna Szak- szövetkezet .kollektívája is, akiknek tanácskozásán ott volt Vágvölgyi Józs,ef. a megyei ta­nács elnökhelyettese és Roz- gonyl Ernőké dr., a szentend­rei városi pártbizottság- első titkára is. , A szigetcsépi Lenin Tsz dol­gozói a: szigetújfalui művelő­dési házban tartották zár- számadó közgyűlésüket, ahol C~. Németh Lukács elnök igen e. ’ményes tevékenységről ad> számot. Elsősorban an­nak 'köszönhetően, hogy már esztendők óta a változó kö­rülményekhez igazítják a gaz­dálkodást, az alaptevékenység mellett kereskedelmi és élel­miszer-feldolgozási, valamint ipari ágazatuk is van. Az aszály ellenére is viszonylag jó eredményeket hozott a nö­vénytermesztés. Ehhez hozzá­járul, hogy igen gondos talaj­előkészítést és differenciált műtrágyázást alkalmaztak, s nem utolsósorban az á tény, hogy a baromfi-, illetve a szarvasmarha- és kecsketelep­ről származó szerves trágyát hasznosították. A termelőszövetkezet ba­romfitelepén az elmúlt év­ben 805 ezer csirkét neveltek. A hiányosságokról szóh^a a beszámoló felhívta a figyel­met a viszonylag magas el­hullást százalék csökkentésé­nek fontosságára. A tehené­szet a tej hozammal a me­gye legjobb gazdaságai között van, ám ezen a területen is vannak tartalékok, így pél­dául az ellető és borjúneveiő szigorú fertőtlenítésével csök­kenteni lehet az elhullást. Az évekkel ezelőtt megkezdett kecsketartással elsősorban az addig veszendőbe menő hul­ladékokat, illetve kihasználat­lan, gyenge legelőterületeket hasznosították — eredménye­sen. Imponáló adatokról számolt be az elnök a kereskedelmi és élelmiszer-feldolgozó ágazat tevékenységét értékelve. Több ezer tonna tisztított zöldséget és több száz tonna tojáslét, il­letve tojásport értékesítettek a különféle nagyüzemi kony­hák számára. Részletesen fog- lalkozott a beszámoló az ipari ágazatok eredményeivel, nem titkolva, a gyengeségeket sem, Á szigetesépi Lenin Tkz.osz-: szességébén tavalyi -, tevékeny­sége alapján 23 millió forintos erédv\ényt . könyvelhet el, ez 5 'százalékkal magasabb.a tava­lyinál, s a szövetkezet 690 dol­gozója összesen 4 millió fo­rintos részesedésre: számíthat. Dr. Szabó Ferenc, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes felszólalásá­ban elsősorban .a szövetkezet több^lábon állását • méltatta, amely hozzásegítette őket a si­keres gazdálkodáshoz. Szimpa­tikus: hogy az ■ eredmények mellett önkritikusan . szó esett a hibákról, de azok kijavítás sának módjáról is. A tovább­lépésről szólva a 'miniszter- helyettes hangsúlyozta; fontos a sokoldalúság, , s különösen az állattenyésztésben érdemes most fejleszteni. A tápiószentmártoni Arany- szarvas Tsz neve eggyéforrt a ma múzeumban látható, de egykor e területen talált’szkí- ta szarvassal és a világhírű Kincsem versenyparipávai, bár a lótenyésztés is a múlté ezen a vidéken. Mint a teg­napi zárszámadó küldöttgyű­lésen Szabó János elnök el­mondta: sok vita után szüle­tett meg a döntés, amellyel a veszteséges ágazatot megszün­tették, csak Bozsik József ver­seny fogata őrizze és sportsike- rekkel gyarapítsa tovább a másfél százados tenyésztés em­lékét. Tavaly a tsz-ben a mostoha időjárás miatt kisebb terüle­ten termett a zöldborsó, ám a várakozáson felül hozott. Na­gyobb területet kapott a ku­korica, amelyből hektáronként majd 9 tonnát takarítottak be, ami a megyében a legnagyob­bak közé tartozik. A napra­forgó terméseredménye or­szágosan is az egyik legki­emelkedőbb. Sajnos a búza és a cukorrépa nem a várakozá­soknak megfelelően hozott, a szőlőtermesztés pedig még nem tudta kiheverni az 1984. évi fagykárt. A szakmai mun­ka színvonalának, az eredmé­nyes technológiának és a szor­galomnak köszönhetően az aszály ellenére sikeres évet zárt a növénytermesztés. Az állattenyésztők is meg­érdemlik az elismerést, mert kevés az olyan gazdaság, ahol az árbevétel-arányos nyereség ebben az ágazatban eléri a 9 százalékot. A sertéstartás már a betelepítés esztendejében nyereséges volt, szépen szapo­rodott a szarvasmarha, egy- egy tehén annyi tejet adott, mely szintén a megyei élvo­nalba juttatta a szövetkeze­tét. Juhászatuk bérleti formá­ban vált eredményessé, de a háztáji gazdaságokból az elő­ző évinél kevesebb sertést tudtak felvásárolni, mert az alacsony árak miatt a csalá­dok inkább levágták az álla­tokat. Az ipari és szolgáltatóága­zat a tsz összbevételének több mint 50 százalékát teremtette elő úgy, hogy a mezőgazdasá­gi munkák dandárján még ko­moly segítséget is adtak az alaptevékenységben dolgozók­nak. Nyugtalanító viszont, hogy a táppénzes napok szá­ma nőtt. Az idén az eddigieknél is nagyobb szerepet kap a haté­konyság, s a termelési szer­kezet változtatása nélkül 13 millió forintos nyereségre szá­mítanak. Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, hozzá­szólásában elmondta, hogy a szövetkezetben példás a gaz­dálkodás, megnyugtató a ká- dermunka. Az elnök állításá­val ellentétben azonban hang­súlyozta, hogy bár az ágazat­ra érvényes szabályozók nem minden esetben találnak cél­ba, mégis veszélyes a támoga­tás és az elvonás mértékét (Folytatás 7. oldalon.) forintok kemény -AlTf se™ tud0^ mit- mondani, hogy miért el­munka aram nek meg nálunk sokan kevés munkával, hogyan tudnak így nagy jövedelmek­hez jutná. Ám tapasztaljuk, hogy a nyíltság és főleg a gyors reagálás nem nélkülözhető.” (2. OLDAL) Nem a gazdálkodás művezetőié* de kérhet, felemelheti szavát „Valamennyi pártmunkást be kell például vonni a he­lyi politika alakításába, nem nélkülözhetjük senki tu­dását, cselekvését. Nem hiányozhatnak a döntések. elő­készítésénél, a döntések meghozatalánál, de a végre­hajtás ellenőrzésénél sem.” (3. OLDAL) „Netn véletlen, hogy a tanács, ha úgy látja, a családban nincs meg az iskolai előkészítés feltétele, kötelezheti a szülőket, hogy neveltjüket óvodába járassák. Ennek földerítése a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozók feladata.” (4. OLDAL) NáekeveS „A tárgyi feltételek javítása és m bővítése folyamatos. A kastély- fomegsport kertben két teniszpálya készült. A diákturizmus és az idegenforgalom növelése érdeké­ben jó lenne egy kempingtábort létesíteni.” (11. OLDAL) Mi az a rugalmas beiskolázás ? A főváros felszabadulására emlékeztek Tisztelgés a hősök előtt Budapest felszabadulásának 42. évfordulóján a fővárosért vívott harcokban elesett szov­jet hősök emléke előtt tiszte­legtek pénteken. A Gellért-he- gyi felszabadulási emlékmű­nél katonai tiszteletadással megtartott koszorúzás! ünnep­ségen a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottságának, a Fővárosi Tanácsnak, a Szov­jetunió budapesti' nagykövet­ségének, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsának képviselői elhe­lyezték a kegyelet és a meg­emlékezés virágait. Ugyancsak koszorút helyeztek el az em­lékmű talapzatán a Budapest nevét viselő szovjet gárdahad­osztály, a budapesti fegyveres erők és testületek, a főváros társadalmi és tömegszerveze­teinek képviselői, valamint a Budapest felszabadításában részt vett egykori harcosok. Elhozták virágaikat a főváros dolgozói és tanulóifjúsága. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. ★ Budapest felszabadulásának 42. évfordulóján kegyelettel emlékeztek meg a budai ön­kéntes ezred katonáiról is, akik a Vörös Hadsereg oldalán részt vettek hazánk felszaba­dításában. Az évforduló alkal­mából az I. kerület társadal­mi aktivistái, fiataljai és á Magyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége képviselői megkoszorúzták az alakulat hősi halált halt harcosainak emlékművét a Vérmezőn, s a kegyelet virágait helyezték el az önkéntes magyar hazafiak emlékét őrző márványtáblán a Déli pályaudvarnál. A koszorúzás! ünnepségek után a budai önkéntes ezred egykori katonái bajtársi talál­kozót tartottak a Belügymi­nisztérium művelődési házá­ban. Nem kampány A jövőnk a tét Tegnap ülést tartott a KISZ Pest Megyei Bizottsága Kiss Jenő első titkár elnökletével. Első napirendi pontként a KISZ-kitüntetések odaítélésé­ről döntöttek. Ezek után Jakab Tibor, a megyei bizottság titkára is­mertette a KISZ KB A jö­vőnk a tét felhívásával kap­csolatos feladatokat és beszá­molt az eddig felvetődött problémákról is. Hangsúlyoz­ta: nem kampányról van szó, hanem egy olyan folyamat kezdetéről, amely hosszú tá­von meghatározza az ifjúsági szövetség jövőbeni tevékeny­ségét. MEGKERESNI K érdéssel kezdi a be­szélgetést az üzemor­vosi rendelő vezető­je. Azt tudakolja az üze- 'met jól ismerő, gazdag ta­pasztalatokat szerzett, mai beosztását több mint más­fél . évtizede betöltő .. főor­vos, vajon nem kellene-e megkeresni a‘magyaráza­tát — az qtetíU — .egy fur­csa 'ténynek., ö (Ugyanis, ákt a .táros • többi üzemének, egészségügyi helyzetet, te­kintve eléggé tájékózott; felfigyelt arra, hogy népi csak a maga gyárában, ha­nem a többi helyén ha­sonlóan, a munkáscsaládők keresőinél.', jóval- tekintér.' lyesebb összeg a betegség■ miatti jövedelcnf-kiesés, mint a szellemi foglalko-, zásyaknál. Évek óta gyűjt _ * tött- -adatai ■ egyértelművé- teszik ezt a tapasztalatot, ám meghökkenve • kellett rájönnie, ahol szóba hozta a dolgot, akár kollégáknak, akár az üzemek irányítá­sában kulcshelyet elfogla­lóknak, hogy valameny- nyen értetlenül a vállukat húzták, mi ebben a külön­leges? Hát nem természe­tes. ha a gépekkel, beren­dezésekkel dolgozó, vegyi, por- és más ártalmaknak kitett fizikai foglalkozású gyakrabban szenvedő -■ ala­nya betegségének, mint a gyártmánytervező, a bérel­számoló, az anyagkönyve­lő, a műszaki könyvtár ke­zelője? Valóban kézenfekvőnek látszik az összevetés, ám az is természetes lenne, ami a következmény? A főorvos vitathatatlanul elgondol­koztató tapasztalatai arra figyelmeztetnek, sokan ter­mészetesnek — elkerülhe­tetlennek? — tartják a kö­vetkezményeket is! Ügy vé­lik tehát, a munkáscsalá- dóknál bekövetkező jöve­delemhiány olyan veszte­ség,- amivel az érintettek­nek számolniuk kell, mun­kakörükből következően. A kérdés azonban az — és ezt a kérdést már a hírlapíró fogalmazza meg —, vajon összefér ez a társadalmi igazságossággal? Nem le­hetne — kellene! — úgy igazgatni a munkakörül­ményeket, hogy a nagyobb veszélyt, a fokozott meg­betegedési esélyt ellensú­lyozzák, sőt, esetleg ki­egyenlítsék ' a fokozott megelőző, óvó intézkedé­sek? A leg kezdetlegesebb, de sajnálatosan nagyon is közönségesen köznapi pél­dával élve, a műhelycsar­nok tetőzetének kitört és hónapokon át nem pótolt üvegtábláinak helyén be­süvölt a szél, a' huzat tör­vényszerűen betegít meg — meghűléstől ízületi bán- talmakig — munkásokat, de micsoda tűrhetetlen mulasztás lenne a hiányzó ablákszem mellett dolgoz- ’ tatni embereket az iroda­épületben?! Ilyen eseteket, lehetsé­ges párhuzamokat sereges­tül penderít elénk a tapasz­talat, hiszen a meleg víz hiánya nem ugyanakkora baj az irodák melletti mos­dókban és a műhelyek für- ' dó-öltözőiben! Az nyilván­való, hogy veszélyesebb szerszám a présgép, az ed­zőkád, mint a golyóstoll* a könyvelőautomata. Ebből azonban az is következnék, hogy, érthetően — és elke­rülhetetlenül? — több a fi­zikai foglalkozású beteg, mint a szellemi munkakört betöltők közül kikerülő!? A megyében az iparban — és itt a legmagasabb ez az arány az összes főbb nép­gazdaság! ágazat közül — naponta a foglalkoztatot­taknak átlagosan a hét, hét és fél százaléka hiányzik a munkából gyógykezelés miatt, azaz, ahogyan hiva­talosan fogalmazzák, kere­sőképtelensége okán táp­pénzjuttatásban részesül. A napi hat, hat és fél ezer ember között érthetően, az állományon belüli arányt tekintve, a fizikai foglal­kozásúak vannak többség­ben. Ami egyértelműen mutatja viszont a gondo­latmenetünkkel érintett helyzetet, az a táppénzen levő fizikaiak jóval maga­sabb aránya annál, mint amit a létszámban megle­vő túlsúlyuk indokolna! Az, hogy sajnálatosan az üzemi balesetek szenvedő alanyai között a megyében meghatározó részben fizi­kaiakat találunk, még ért­hető, a tevékenység jelle­géből következik. Az már kevésbé érthető, hogy nem sikerül esztendők óta mér­sékelni az ezer fizikai fog­lalkozásúra vetített balese­tek számát a megye ipará­ban, az azonban korántsem érthető, miért lenne sors­csapásként elkerülhetetlen a több betegség a munká­soknál, mint a szellemi foglalkozásúaknál, s ennek következtében a nagyobb jövedelemveszteség. L átszatra távol van té­mánktól, mégis meg­említjük: a megyében a CSÉB adta lehetőségek­kel 230 ezren élnek, ám so­raikban a foglalkoztatás­ban betöltött helyüknél jó­val kisebb arányban van­nak jelen a fizikaiak. Ez is ■mutat némi szemlélet- és gondolkodásmódbeli fe­szültségeket, s még inkább az, . hogy természetesként legyen elkönyvelhető, ami nem természetes, a mun­káscsaládok betegség miat­ti másokétól nagyobb jö­vedelemvesztése. Indokolt tehát megkeresni azokat a módokat — a megelőzés javításától a baleset- és be­tegbiztosítás rendsze­rének továbbfejlesztéséig —, amelyek fokozatosan át­alakíthatják ezt a helyze­tet, a nagyobb veszélyezte­tettség fejében nagyobb védelmet, fokozott gondos­kodást kínálnak. A mai helyzetben ugyanis *az a nyugtalanító, hogy sokan természetesnek, azaz meg­nyugtatónak tartják. Mészáros Ottó \

Next

/
Thumbnails
Contents