Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
Nem csak a dolgozón múlik! Kinek jár a támogatás? Több nagyvállalat ismertette már idei tervét, amiben a teljesítendő termelésértéken és hasonló számadatokon kívül, sokan bejelentették, csökkenteni kívánják létszámukat. A szervezett leépítésekre lehetőségük van, kérdés csak az, hogyan csinálják. Még nem teljesen letaposott üt, amin haladniuk kell.’ Vannak kiskapuk is, emiről elbocsátott dolgozók számoltak be. Sokszor nem is érthető, mi vezeti a vállalat irányítóit ilyen megoldásokra. Rajtuk kívül felelősség hárul a munkaerő-közvetítő irodák munkatársaira is, de ők csak akkor láthatják el a lehető legnagyobb eredménnyel feladatukat. ha munkájukhoz időben minden információt megkapnak. Az elbocsátó munkahelytől éppúgy, mint azoktól a vállalatoktól, ahová a felszabadult munkáskezeket várják. Tájékozottsággal Az informáltság, a tájékoztatás maximális igénye, gyorsasága lenne tehát a kulcs? Ebben sokat segíthet a számítógépes adattárolás és feldolgozás. Ezt tervezik a megyei tanácsnál az államigazgatás összes területére bevezetni, köztük természetesen a munkaerő-közvetítés rendszerébe is. A végeredmény talán kisebb mértékben függ a gépektől, mint azoktól, akik a betáplálandó anyagokat összegyűjtik. A váci munkaerő-irodában egyelőre csend van, talán nem vihar előtti, mindenesetre várnak valamire. Moys Lajosné szerint egy rendeletre, amely szigorúan megköveteli a vállalatoktól a szervezett leépítések, elbocsátások bejelentését. Továbbá azokat, az üresen álló álláshelyeket is, amelyeket legalább három napon át nem tudtak betölteni. Feltétetek Jelenleg csak a rosszul fizetett, vagy más elfogadhatatlan körülményű állásokról kapnak adatokat, ezért nem is nagyon vehető komolyan az iroda kínálata azok számára, akik becsületes, jő szakemberek és csak a kilátásba helyezett leépítés miatt kényszerülnek új munkahelyet keresni. — Csak az ügyfelek elmondásából tudunk olyan esetekről — mondja az iroda vezetője —, hogy egyes vállalatok, a bejelentési kötelezettséget megkerülve, apránként es időben elszórtan küldik el feleslegessé vált dolgozóikat. Ha pedig nem éri el a tíz személyt, akkor a jelenlegi szabályok szerint megtehetik. — Ilyenkor nem kell biztosítani a meghosszabbított Státusban a számítógép Üj alkalmazottnak készítik az irodát a megyei tanácsok épületeiben, de az sem ritkaság ma már, hogy városi vagy községi tanácsok egy-egy ajtaján találkozunk a legújabb felirattal: számítógépterem. Különös rangot kapott napjainkban minden területen, s így a közigazgatásban is a számítógép. Érthető és logikus ez, hiszen az ésszerűsítés, a hatékonyabb munka előkészítése és elősegítése része minden állami és politikád programnak. Hosszú éveken át, bár mindenki előtt nyilvánvaló volt a számítógépek haszna, hasznossága, átléphe- tetlen akadályként jelentkezett ez eszközök, azaz a megfelelő minőségű és teljesítményű számítógépek hiánya, illetve azok magas ára. Ügy tűnik, ez az akadály elhárult már, hiszen a Minisztertanács Tanácsi Hivatala a pénzügyi kormányzat s a tudományos kutatóintézetek segítségével és támogatásával megteremtette a számítógépek tanácsi alkalmazásának tudományos és anyagi alapjait. A lehetőség tehát adott. Alapkérdés azonban, hogy tanácsaink tudnak-e élni ezzel a lehetőséggel. Mert maga a számítógép — kevés. Szükség van olyan szakemberekre is, akik e gépeket alkalmazni tudják és akarják. Az előbb számítógépes programról szóltunk, s a program itt komplexen értendő. Vagyis beletartozik az egységes géprendszeren túl az egységes alkalmazás, a megíeielő szakemberek képzése is. Az Államigazgatási Főiskolán már évek óta fakultatív tárgyként szerepel az oktatásban a számítógépek és azok tanácsi alkalmazásának ismertetése. A tavaly szeptemberben indult tanévre inkább szükségszerűvé válik, hogy minden, ügyekkel és ügyfelekkel foglalkozó tanácsi dolgozó, ha nem is szakembere, de ,ió ismerője s kezelője legyen a számítógépnek. Sokakban természetesen felmerül a kérdés: hogyan lehet, lehet-e gépesíteni a tanácsi munkát: nem degradálja-e az állampolgári ügyek intézését a gép? Egyértelmű a válasz: a számítógépek alkalmazásának éppen legfontosabb indítéka, haszna az, hogy egyszerűsíti a nyilvántartást, tehermentesíti az előadókat, az ügyfelekkel foglalkozókat, csökkenti a papírmunkát, a tanácsokon alaposabban tudnak foglalkozni az adott település lakóinak gondjaival, ügyeivel. Immár évek óta érvényben van egy rendelkezés — e rendelkezést egyébként a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke az év elején megerősítette , — amely, szerint az állampolgároktól csak olyan adatokat szabad a tanácson megkérni, amelyekkel a tanács nem rendelkezik. Nem nagyon tartották be eddig e rendelkezést, s nem is nagyon marasztalhatjuk el ezért a tanácsi dolgozókat, hiszen sokszor az ügyintézést gyorsította, ha azt a bizonyos adatot vagy iratot nem az irattárban kerestették, keresték ki, hanem az ügyfél maga hozta azok másolatát vagy eredetijét az előadóhoz. Csakhogy az Ilyen gyorsítások mindig újabb adminisztrációs feladatokat hoztak, s ezzel együtt növekedett a nyilvántartani, irattárózni való anyag. Egyes településeken talán még csak álmodozásnak tűnik, máshol már a megvalósítás közelében jár az olyanfajta ügyintézés, ahol elegendő az ügyfél nevének és személyi számának gépbe táplálása, s ezután a számítógép egy gomb benyomása után már gépeli is a kért adatokat, s az ügyfél minden ügyének aktáját. Nyilvánvaló, hogy ez után már valóban az érdemi tárgyalás, megbeszélés következhet. Persze amíg idáig eljutnak a tanácsok — a szándékon és szaktudáson túl —, időre is szükség van. A tanácsi munkában új előadóként, új státussal jelentkezik a számítógép. A munkát egyszerűsítő, a dolgozókat tehermentesítő „okos” gép azonban az első időkben több feladatot ad az eddigieknél. Több feladatot a tanácsi dolgozóknak, s többet az állampolgároknak. De megéri. Nem a gépek miatt, hanem a magunk érdekében. S. B. A. ★ Vác Város Tanácsa — mint arról lapunkban már korábban beszámoltunk — ugyancsak kapott számítógépet, amelyet szervezetileg a pénzügyi osztály keretében helyeznek el, s hamarosan megkezdik vele a munkát is. felmondási időt, se az el- heiyezkedesi segélyt. Érthetetlen a dolog, hiszen ez utóbbit nem a vállalat kasszájából adják, a meghosszabbított felmondási időre kifizetett pénzt pedig állami keretből utólag visszatérítik nekik. — Ezek szerint valami titokzatos oka lehet. Elmondaná, milyennek kellene lennie a szabályos eljárásnak? — Az említett segítségnek feltételei vannak. Ehhez természetesen az első lépést a munkáltatónak kell megtennie azzal, hogy három hónappal elbocsátási szándéka előtt jelentse be nekünk, a dolgozónak ezzel egy időben kell szólniuk és írásban kérni egy nyilatkozatot arról, hogy az illető mindent elkövet elhelyezkedése érdekében. — Mi mindent tehet a dolgozó ilyen esetben? — A minimum az, hogy ide hozzánk meghatározott időközönként bejár. Ha olyan ajánlatot kap, ami tömegközlekedési járművekkel egy órán belül elérhető és az ajánlott fizetés sem kevesebb az előző 10 százalékával, azt el kell fogadnia. Esetleg vállalnia kell átképzést is. Ha ez alatt a három hónap alatt nem talál megfelelőt, akkor a meghosszabbított felmondási idő jár, ami hat hónapig tarthat, ez alatt a teljes átlagkereset megilleti. Amennyiben ekkor sem tud az iroda megfelelő munkát ajánlani, akkor részesülhet az illető az elhelyezkedési támogatásban. Ezt, ha valóban mindent megtesz, akkor hat hónapig kapja a következők szerint: az első három hónap alatt a korábbi átlagkereset 75 százalékát, az időszak második felében pedig 60 százalékát. Találgatásak — Ügy néz ki, ez rendben van, akkor vajon miért ódzkodnak mégis a vállalatvezetők ettől az úttól? — Csak találgatni tudunk. Biztos, hogy rengeteg papírmunkával jár együtt, ami új feladatokat ad a téma felelőseinek, egyéb visszatartó erőre nem tudok gondolni — tárja szét a kezét Moysné. Mit tehetünk még hozzá? Csak találgatni lehet, szóbeszédekre hagyatkozni. Valóban ez lenne az ok? Mindenesetre szomorú, akármitől is van. Szükségesnek érezzük megkérdezni: mi a véleményük a vállalatok vezetőinek, hogyan látják ők, igaz, nem igaz és miért? Erre a közeljövőben visszatérünk. Dudás Zoltán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1987. FEBRÜÄR 12., CSÜTÖRTÖK Nyíltan a vasútról (1.) Mi van a nyereség mögött 2 Már tájékoztattuk olva- í sóinkat arról, hogy február íj negyedikén aktívaértekez- j letet tartottak a vasútigaz- ^ gatók, körzeti üzemfönökök. £ állomásfőnökök. A MÁV ^ tavalyi, irányítási alapel- ? vekkel kapcsolatos tapasz- ^ talatait vitatták meg. Az í értekezleten jelen levők i megállapítotok, hogy az ed- ? Uigieknel szervezettebben, ^ színvonalasabban, hatéko- £ nyabban is képes dolgozni ‘a vasút nagy családja. Az aktívaértekezlet jelentőségére utal az a tény is, hogy hosszú évek óta először fordult elő a szolgálati út megkerülésével áz ország valamennyi vasútigazgatójának, üzemfőnökéne ás állomásfőnökének az összehívása közvetlen, személyre szóló értesítéssel. Az értekezleten Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazgatója elmondta, hogy a tavalyelőtti mélyponthoz képest áz elmúlt évben sikerült a vasút eredményeit növelni. De szólt arról is, hogy újabb kétmillióval csökkent az utaslétszám, ennek ellenére növekedtek a személyszállítás bevételei, mert az utazások távolsága meghosszabbodott, sa korábbinál jóval többen utaztak gyorsvonaton és első osztályon. Azonban nem sikerült lényegesen javítani az utazás körülményein, feltételein. Csak a nemzetközi ’ vonatokon teremtettek az eddigieknél jobb utazási körülményeket. Egyelőre ennyit idézünk az értekezleten elhangzottakból, maradva a személyforgalom témakörénél, amellyel tájékozódásunkat kezdtük Vácott, a vasútállomáson. Középállomás Nagy Lajos — főfelügyelő —, állomásfőnök, először is az állomás munkájának egészéről adott összefoglaló tájékozKongresszusra készülnek A Magyar Vöröskereszt városi vezetőségének idei első ülésén az elmúlt év munkáját értékelték. Remzső Zoltánná titkár szép eredményekről számolhatott be. Százötvenkét alapszervezetben 2 ezer 370 aktíva dolgozik. Munkájuk leginkább szemmel kísérhető része szociális jellegű: 51 családot gondoznak, 68-at patronálnak, 220 idős, 20 rokkant és 58 beteg emberrel tartanak rendszeres kapcsolatot. Tizenegy alkoholista patronáltjuk is van, ám valószínűnek tartja, hogy ez a szám lényegesen magasabb lenne, ha szeméremből mind a patronáló, mind pedig a patronált nem hallgatná el a dolgot. Tavaly 175 ezer forint bevételre tettek szert, javarészt tagsági bélyeg árusításából (ebből 92 ezer forint bevételük származott), 10 ezer forint felett árultak vöröskeresztes segélybélyeget is. Erre az esztendőre több, mint 234 ezer forint bevételt terveztek. Ezt nem lesz köny- nyű teljesíteni, mert például a tagdíjakból befolyó bevételük csökkenni fog. Mint a legutóbbi értekezleten az alapszervezeti titkárok elmondták, nyugdíjazások és kilépések miatt lesz olyan üzemi szervezet, ahol akár 100 taggal is csökken majd a létszám, következésképp a bevétel is. Az ebből eredő kiesést vöröskeresztes kiadványok árából szeretnék majd pótolni. A legfrissebb kiadvány a Családi Lap kis könyvtára sorozatában megjelent hidegkonyhai receptfüzet, máris sok gazdára talált belőle. Most várják a Vas megyei Vöröskereszt terjesztésében az ottani megyei KISZ-bizottság által kiadott fogyókúrás receptkönyvet, amire a rádióban elhangzott hírverés nyomán Vácott is sokan várnak, s nem csak a vöröskeresztesek közül. Megkezdődött a készülődés a Vöröskereszt VII. kongresszusára is. Az alapszervezetekben március 15-től június 15- ig tartják meg a beszámoló és tisztújító taggyűléseket, s ezeken 150 küldöttet választanak majd a szeptember 19-én az MTESZ-székházban megtartandó városi küldöttértekezletre. Huszonegy tagú vezetőséget választanak majd, s ennek 7 tagú végrehajtó bizottságot. —di Kijavítják Dülöngélő lámpák Négy életveszélyesen megdőlt közvilágítási lámpa ügyében interpellált a városi tanács legutóbbi ülésén Török László tanácstag. A lámpák a Zrínyi utcát világítják meg — rendes körülmények között. Az ÉDÁSZ az életveszély azonnali elhárítását ígérte, de a lámpák kijavítását, illetve új lámpák kihelyezését csak a tavasz beköszöntével vállalják. tatást. Elmondta, hogy a szobi fővonal legforgalmasabb középállomása a váci. Egy huszonnégy óra alatt 210—260 vonat halad át az állomáson — teher-, személy- és gyorsvonatok, valamint az elágazó állomások, így Balassagyarmat, Aszód, Veresegyház felé. A vasútállomás sajátos helyzetben van, mert Vác, Pest megye legnagyobb ipari városa, így itt a legnagyobb a teherforgalom, s naponta 10—12 ezer ember fordul meg az állomáson. Saját javítóbázissal, és a vagonrendezést lehetővé tevő tolatómozdonyokkal is rendelkezik. az állomás. A vonatközlekedési tervet 88,48 százalékra teljesítették — ezt tette lehetővé a géppark állapota. A személyvonatok érkeztetése 92,91 százalékos, menetrendszerinti indításuk 96,93 százalékos volt tavaly. Az átlagos kocsitartózkodási időt 95,28 százalékra, az idegen kocsi tartózkodását 99,25 százalékra teljesítették az állomás dolgozói az elmúlt évben. Megérezték A személyszállítási bevételt 23 millió 955 ezer forintra tervezték, a teljesítés 99,63 százalékra sikerült, meri az országos viszonylatban is tapasztalható utaslétszám-csökkenést Vác vasútállomása is megérezte. Igaz, a MÁV bevételei hálózati szinten növekedtek, a 86-os évet egymilliárd forint nyereséggel sikerült zárni. Az eredményt a személyforgalomban elsősorban a hosszabb utazások tették lehetővé, vagyis az azokból származó bevételek, ami a váci vasútállomásra nem jellemző, a hivatás- forgalomban részt vevők nagy száma miatt. Tehát az eddig felsorolt adatok, tények bizonyítják, hogy a váci vasútállomás dolgozói mindent megtettek a személy- szállítás. a menetrendszerűség pontosságáért, illetve betartásáért. Saját hibából eredő meg- késleltetés kevés volt, ezt egyébként a vezetés naponta értékeli, s ha netán mulasztás történik, nem marad el a személyre szóló felelősségre vonás! Sajátos helyzet Az állomás sajátos helyzetén pedig többek között azt értette Nagy Lajos állomásfőnök, hogy utasaik többsége ingázó, mert nagy a közeli főváros munkaerővonzása. Ez egyben a vasútállomás munkaerőgondjainak is egyik forrása, amit még megtetéz az is, hogy a helyi gazdálkodó szervek is változatos munkalehetőséget nyújtanak a város és vonzáskörzete lakóinak. írásunk második részében a teherfuvarozás körülményeiről, eredményeiről és gondjairól szólunk. Aszódi László Antal (Folytatjuk.) Tőinek Kálmánné, rendelkező forgalmi szolgálattevő — külsős — kiindítja a személyvonatot. Egészen addig figyeli a szerelvényt, amíg az el nem hagyja az állomás területét. Egyébként ó „csak” öt óve vasutas, de nem cserélne más szakmával — mint mondta. Gelányi András rendelkező forgalmi szalgálattevő és Törnek Kálmánné a forgalmi irodában. A felvétel pillanatában látszólag „csak” ültek, adminisztráltak, valójában állandóan figyelték a különböző jelzőberendezések állását. Gelányi András a két évtizedes munkaviszonyával az úgynevezett klasszikus vasutasok közé sorolhatná magát. (A szerző felvételei) ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
