Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 5. SZÄM 1987. JANUÁR 7., SZERDA ß mankók hiányoznak Még nyitottabb legyen az iskola £ Tavaly szeptemberben — az 1986—87-es tanév in- 4 dításával egy időben — lépett életbe az új oktatási £ törvény, amely hosszú évekre megszabja az irányt az f érintett intézményeknek. A törvény életbelépését fo- % lyamatnak is felfoghatjuk, hiszen a magyar oktatásügy £ továbbfejlesztését hivatott szolgálni. A körzetbeli álta- £ lános iskolák igazgatóinak összegezett véleményét már % közöltük ezeken a hasábokon, most Ladányi János, a ^ Maglódi Általános Iskola igazgatója mondja el vélemé- $ nyét az új oktatási törvénnyel kapcsolatos kezdeti ta- 4. pusztaiatokról. Ügyek és ügyintézők A jogszabály és az emberség £ Nem irigylem a Monori Tanács szabálysértési 4 előadóját, Nagy Lajosnét. Sőt nem irigylek bárki sza- $ bálysértési előadót sem. Kötélen egyensúlyoznak, ahol $ a kezükben tartott egyensúlyozó rúd ide billen, oda bil- f len, s alighanem rendkívüli érzékenység kell ahhoz. ^ hogy a súlypont ott legyen, ahol a jogszabály az em- 4f berséggel találkozik. Ezt a pontot — a kívülálló szerint f — olykor lehetetlenség megtalálni. Nézzünk egy példát. 4 Ezt nem Nagy Lajosné mesélte, őszintén szólva ő ha- | tározottan tartózkodott attól, hogy bármely tanulságos / esetet is felemlegessen, merthogy a maga nemében j minden eset egyedi, bármelyiket emelné ki, nem lenne 6 igazságos. A példa számomra máshonnan ismerős. — Először talán azzal kez­deném, hogy a törvényt — igazgatótársaimmal együtt — én is jónak tartom. Ügy vé­lem, megfelelő irányt mutat valamennyi iskolatípusnak. Még akkor is ez •■a vélemé­nyem, ha hiányolom a segéd­anyagokat. egyéb „mankókat”, amelyekkel még határozottab­ban indulhatnánk el az úton.., Társadalmi munka — Az iskolatanácsok meg­alakítása milyen gondokat vet fel az intézményekben, így például a maglódi isko­lában? — Hangsúlyozni kívánom, hogy a kedvező feltételek meglétét kell kivárni, s csak utána foghatunk hozzá egy újabb szervezet megalakítá­sához. Mire gondolok elsősor­ban? Nálunk például nagyon jól dolgozik a szülői munka­közösség. Tavalyelőtt az álta­luk végzett társadalmi mun­ka értéke meghaladta a 350 ezer forintot. Egy-egy tanév­ben számtalan rendezvényt szerveznek, amelyek teljes bevételét átutalják az iskola számlájára. Az iskolatanácsoknak azon­ban merőben más szerepet kell felvállalniuk. Általa kívánjuk elérni, hogy még nyitottabb le­gyen az iskolánk. Mindez nem jelent külső társadalmi beavatkozást az iskola életé­be. Azt is el kell mondani, hogy a nevelés társadalmasí­tását nem szabad leszűkíteni az iskolák anyagi támogatá­sára. Tehát nem csupán a he­lyi gazdasági vezetők bevá­lasztására kell gondolnunk az iskolatanácsok létrehozása­kor, mert a leendő testület elsődleges célja a pedagógiai funkció. — Maglódon mikorra ter­vezik az iskolatanács meg­alakítását? I— Ebben a tanévben min­denképpen meg kell alakíta­ni. Már felvettük a kapcso­latot a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának vezetőivel, akiktől várjuk a segítséget. Úgy tervezzük, hogy az iskolatanácsot bevon­juk a gyermekvédelmi mun­kába, az egészséges életmód­ra nevelésbe. Mire gondolok itt elsősorban? Az iskolán kívüli rendezvények szerve­zésére. Elképzeléseink szerint rendszeressé akarjuk tenni a tömegsportnapokat, amelye­ken szülők és tanulók egy­aránt részt vehetnek. Tehát egyértelmű, hogy a szülői munkaközösség mellett szükség van az iskolatanács­ra is, amelynek kizárólag fel­nőtt tagjai lesznek. A kettő nem zárja ki egymást, követ­kezésképp együtt is tudnak dolgozni. Azért mi is sze­retnénk beválasztani olyan gazdasági vezetőket, akiknek tekintélyük van a községben, s jelenlétükkel, segítségükkel sok mindenben előbbre jut­hatunk. Két műszakban — Beszéljünk a Maglódi Általános Iskola működési feltételeiről. — Iskolánknak jelenleg ezerötven tanulója van. Az integráció 1979-ben valósult meg, azóta egy igazgatás alatt működik intézményünk. Mivel változatlanul három épületben zajlik a tanítás, mindhárom helyen igazgató- helyettesek látják el a szak­mai felügyeletet. Nálunk be­vált ez a forma, helyette­seim az én távollétem alatt ugyanolyan jogokat gyakorol­hatnak, mint jómagam. Ugyancsak a hetvenes évek végén épült fel a négy tan­terem és a tornaterem, ame­lyek azonban csak részben oldották meg a gondokat. A helyi művelődési házban is van két szükségtantermünk, sőt hamarosan belép a har­madik is. Csak így tudjuk biztosítani a felső tagozato­sok egy műszakos tanítását. Az alsósok változatlanul két műszakban kénytelenek isko­lába járni. — Milyen a pedagógusellá­tottsága az iskolának? — Ez az. amivel nem di­csekedhetünk. ötvenhárom tagú nevelőkollektívánkból jelenleg kilencen vannak tá­vol a gyes miatt. Szakszerű helyettesítésüket nem tudjuk megoldani, mivel helyükre csak szerződéssel tudunk al­kalmazni nevelőket. Ily mó­don elég magas a képesítés nélküli nevelők száma, akik jelenleg nem tanulnak to­vább. Kilenc kolléga viszont diplomát akar szerezni, to­vább tanulnak. Ez is igen magas arány, képzelje el, amikor kiveszik a tanulmányi szabadságukat! De ami még ennél is job­ban nybmja a lelkünket, a szakosellátottság alacsony aránya. Néhány évvel ezelőtt még 93 százalékos volt ez az arany, ma viszont csak 64 százalékos. Döbbenetes a visz- szaesés! Ügy érzem, általában csökkent a pedagógusok presztízse, ezért sokan men­nek máshová dolgozni, ahol jóval többet kereshetnek. Ma már nehéz úgy idecsábítani őket, hogy nem tudunk kom­fortos lakást adni részükre. Jelenleg is üresen áll a két szolgálati helyes szobánk, egyszerűen nincs jelentkező, aki odamenne. Illetve volt, de amikor megnézte a helyet, azonnal továbbállt... A pá­lyaelhagyás tehát igen nagy gondot jelent berkeinkben. Különösen a férfi nevelők igen alacsony aránya aggasz­tó jelenség. Tőlünk például egy kiváló testnevelő tanár ment el motort tekercselni, egy másik pedig kisiparoshoz szegődött... Alkotó közösséget — Hogyan érzi, az új ok­tatási törvény szelleme már ott van az iskolában? — Feltétlenül. Tantestüle­tünk ráhangolódott a törvény szellemére. Gondot csupán az jelent, hogy a továbbképzés­hez szükséges anyagi feltéte­leket honnan tudjuk előte­remteni. Egyéni arculatú is­kolát, alkotó pedagógusközös­séget szeretnénk kialakítani. Hogy mindez mikor valósul meg? Szeretném, ha még a nyugdíjba menetelem előtt... Az évtized végén érem el ugyanis a nyugdíjkorhatárt. Gér József A FÉRFI, aki a jobb kezé­ben egy diplomatatáskát tar­tott, bosszúsan morgott vala­mit maga elé. A vonatszerel­vény hátsó lámpái távolodva piroslottak a sínpáron. — A fene vigye! — fakadt ki most már hangosan, érthetően. Pár percig még tanácstalanul áll­dogált a Nyugati pályaudvar hatos vágánya előtt, aztán a mozgólépcsőn lement az alag­útba, azon át fel a csarnok melletti váróterembe. Itt pár percig tétovázott. , Nehezen tudta eldönteni, hogy letele­pedjen-e. A gyér világításnál minden ember kopottnak, megviseltnek látszott. Egy óra van még hátra a másik vonat indulásáig — dü­höngött magában arra gon­dolva, hogy ez az idő elve­szett. Mert ha előbb tolat is be a szerelvény, a kocsikban sötét lesz, olvasni nem lehet. Újabban már menet közben sem, mért kevés a fény, leg­többször az is vibrál. Kedvtelenül huppant le vé­gül a széksorok égyik ülésé­re, s elővette noteszát, meg­próbált dolgozni. Ám ez sem ment, a betűk is elmosódó ap­ró bogaraknak tűntek előtte. Így hát az embereket kezdte figyelni. Korábban a bolti lopásokról írtam, s beszélgetés közben akadtam meg egy fiatalasz- szony nevénél. Kétdecis gint csúsztatott a kézitáskájába. Ez így önmagában: szabály- sértés. Ügy. Az viszont már „nem ügy", hogy ez a fiatal- asszony huszonévesen alkoho­lista, gyerekei szanaszét, csa­ládi háttere inkább erősíti, mint enyhíti a bajt? Dehogynem ügy. S ha nem fizeti ki szó nélkül a bírsá­got, ha nem írja alá a jegy­zőkönyvet, személyes meghall­gatása alapján a „minősítés” más lenne? De kifizette. Mint ahogyan a többség kifizeti szó nélkül, nem tart igényt rá, hogy esetét részletesebben feltárják. Hiszen tény: sza­bályt sértettek. S legfeljebb a bírság összege ellen „érdemes” apellálni. A monori tanácsnál tavaly 340 szabálysértési ügyet ik­tattak. A szám évek óta nagyjából ugyanennyi. Vezet­nek a lopások, azok között is a bolti lopások. Száztól húsz­ezer forintig terjedhet ezek bírsága. A maximumra még nem volt példa, a legnagyobb büntetési összeg 10 ezer fo­rint volt — az elkövető szó nélkül kifizette, mint ahogy nem fizette ki azt az 1 ezer 600 forintnyi holmit, amit az égjük üzletből igyekezett ki­csempészni. De nem ez a jellemző. A jellemző változatlanul az, hogy nem kenyeret és tejet lopnak — hanem luxuscikke­ket. Már ha luxusnak minő­sül például a kávé, amelyet — és ez megint egy szomorú tény — az év végi ünnepeket megelőzően kisnyugdíjasok „első elkövetőként” dugtak szatyorba, zsebbe ... S én például megint erősen érzem, hogy a szabálysértési előadó végképp nem irigylésre mél­tó, hiszen a magába roskadt, sokat megélt idős „első elkö­vetővel” kapcsolatban fel kell tennie magának a kérdést: a bírság összegével mennyit ront vajon a helyzetén, ami­kor pedig már a megszokott kávéra is igen nehezen telik? De hát a lopás ténye ettől még tény marad. Csakúgy, mint annak a sokgyerekes családnak az esetében, ahol az anya a sok kicsi miatt Torzonborz külsejű, alig 20 éves fiatalember lépett oda hol az egyik, hol a másik vá­rakozóhoz, de egy fél mon­dattal mindenki továbbküld- te. Pénzt akart tarhálni azon a címen, hogy vonatjegyre kell neki. Már majdnem fel­adta, a kijárat felé irányí­totta lépteit, amikor egy öreg cigányember megszólalt. Külö­nös hangjától kongott a váró­terem. — Gyere csak ide, ecsém! ötven forint elég lesz neked? — kérdezte, amikor a fiú megállt előtte, majdx vigyorog­va válaszolta, hogy „az • is pénz”. — Nem szígyenled ma­gad? — kongott ismét az öreg hangja, amikor a pénzt oda­adta. — Koldulsz itten, ahelyt, hogy dógoznál — indulatosan, a csé betűt cigányosan hang­súlyozva fakadt ki. — Csöves vagy. Csövedzel, ahelyt, hogy dógoznál? A csöves kényszeredetten vigyorgott. Nem tudott ellép­ni az öreg szúrós tekintete elől. — Má mé lennék csöves? — kérdezte rezignáltam — A cigány nem koldul, te meg magyar vagy. oszt kó- dulsz ? — Nana! A magyart maga valóban nem tud munkát vállalni, az apa egy kerese­téből nem futotta elegendő tüzelőre — és az erdőből vit­tek haza tűzifát... Nagy Lajosné mérlegel. Egy esztendeje foglalkozik a szabálysértésekkel. Azt mond­ja, tavaly még nagyon meg kellett gondolnia mindent, aztán hozzáteszi: — ... én nagyon meg kell gondolnom ezután is. Ebben a munkában nem lehet rutint szerezni. Nem lehet elgépiesedni sem. Ezt egyébként maguk a történések sem hagyják. Ott vannak például a becsületsér­tések. Hat volt belőlük ta­valy — egyik „szebb”, mint a másik. Egyáltalán miért sértegetjük vajon egymás be­csületét oly mértékig, hogy végül a hatóság segítségét kell kérni? — Ahogy tapasztalom, kü­lönös ok nincs rá. Csak va­lahogyan nem tudunk egymás mellett élni. Ezekben az ese­tekben az első tárgyalás min­dig a békéltetés, előfordult, hogy a dolog valóban békes­séggel zárult, de az is, hogy ráadásként még olyasmik is elhangzottak, amelyek miatt az ügyészségé lett minden további teendő. Milyen szabályokat sértünk — Nem beszélek más nyel­vet. csak angolul — mondja szerényen Jankovics Mihályi né, aki úgy meséli „nagy életútját”, mintha hosszú év­tizedek állnának a háta mö­gött. S mind csupa boldogság. — Elégedett feleség és na­gyon boldog anya vagyok — mondja. S mert ezt hallani is bol­dogság, miután az anyai ér­zéseket megtárgyaltuk, ko­moly beszélgetésbe kezdtünk. Arról is öröm hallani, hogy valaki úgy megszeresse új otthonát, mint beszélgetőpart­nerem. — Vecsésért mit cserélt fel? ne vegye a szájára. Maga az­tán végképp ne! Hatvanon túli, csontos arcú asszony állt fel a középső széksorból, mutatóujját fenye­getően begörbítve. — Maga ne bántsa a magyart! — is­mételgette. A diplomatatáska megbil­lent a férfi térdén. Ismét az az érzés kerítette hatalmába, amely az ilyen helyzetekben rendszerint legyőzi az önfe­gyelmét. — Fogja be a száját! — kiál­totta az asszony felé, aki a meglepetéstől szoborként me­redt rá. — Annak a bácsinak igaza van! — A teremben lé­vők passzívan figyelték a vi­tát, az öreg is hallgatott. A férfi mérge egyre fokozódott. — Abbahagyhatnák már ezt a magyarkodást, amivel any- nyi bajt csináltak valaha! — kiáltotta, majd hirtelen fel­ugrott a helyéről és a megle­pett utasok előtt kisietett a teremből. HAZÁIG foglalkoztatta a gondolat, hogy talán valami bajt csinált. Nem lepte volna meg, ha utána jön a csavar­gó, vagy igazoltatja a rendőr. Próbálta megérteni saját vi­selkedését. Nem az asszony a hibás — gondolta. Igaz lenne a régi közhely, még mindig nincs rend a fejekben? Még? Már? Vagy most? K. T. I. még a már említetteken kí­vül? — Meglehetősen sok a tan­kötelezettség elmulasztása. A leggyakoribb, hogy nem nyúj­tanak be kifogást, fizetik az ezer, ezerötszáz forintos bír­ságot. Nem ritka a menetok­mánnyal való visszaélés,, ami­kor menetlevél nélkül vagy hiányos menetlevéllel közle­kednék — s mert á monori körzetben több volt tavaly a közúti ellenőrzés,, több az ez­zel kapcsolatos szabálysértési ügy is. Akad köztisztaság elleni vétség: ezekben az esetekben mindig arról van szó, hogy az elkövetők az utcát, a házfala­kat tekintik nyilvános illem­helynek. Van olyan „ügyfe­lem”. aki most egyebek között éppen emiatt — és bolti lopás miatt is — elzárással tölti büntetését, a bírságot ugyanis nem fizette ki. A közterüle­ten történő szeszíogyasztás miatt inkább Budapestről ér­keznek a rendőri feljelenté­sek. sng •iä?« — Volt-e olyan ügy tavaly, ami máig emlékezetes? — Szamomra mindegyik az: alapvetően jóhiszemű vagyok, s mert nem szeretném, ha ez­zel tárgyilagosságom csor­bulna, inkább nagyon alapo­san szemügyre veszek minden részletet. Ezek a résziéi ek pedig oiykor arról szólnak, hogy egy fiú azért mulaszt sűrűn az iskolából, mert meghalt az édesanyja, s szá­mára nincs többé érzelmi fel­ügyelet. Olykor arról, hogy mohók és haszonlesők va­gyunk, alacsony erkölcsi gát­tal. És sok minden másról is. Évente csaknem négyszáz esetben. Amikor mérlegelni kell. Mármint a hatóság­nak ... K. Z*. — Kedves várost, Szolno­kot. Nagyon szerettem, a fe­le szívem azért ott van néha. Szolnok, Vecsés nekem egy­formán kedves. A harmadik pedig Törökszentmiklós, hi­szen ott születtem. Azt is elárulja: 1961-ben. A 25 éves fiatalasszony sok szépséget tudott felfedezni Vecsésen, de különösen an­nak jövőjét látja biztatónak. Itt újabb témához érkez­tünk. A Malév, ahol a kör­nyékből annyian keresik a kenyerüket, Jankovicsnét is elhódította. S hozzá ennek éppen a községi tanács látja kárát. 1984 óta volt a Vecsési Ta­nács ügyfélszolgálatának ve­zetője. 1980-ban közgazdasági érettségivel a Budapesti Kár­pitosipari Szövetkezetnél mint adminisztrátor kezdett. S közben szüntelenül tanult. Egy merész kirándulás követ­kezett és az egészségügy lett a következő állomás. A fővá­rosi 2. számú női klinikán dr. Czeizel Endre titkárnője­ként dolgozott. — Óriási volt a tempó. Gyönyörű feladat volt, de a család, a gyerek, Anita, s a férjem miatt le kellett mon­danom erről a szép, de túl nehéz munkáról. így került a Vecsési Ta­nácshoz. Mikor most, két év múltán búcsúzott a tanácsi kollektívától, kölcsönösen saj­nálták, hogy elválnak útjaik. Az okot keresve így fogalma­zott. — Fájó szívvel köszöntem el a volt munkatársaimtól, bíztam benne, hogy olyan szeretettel fogadnak a Malév­nál is, mint ők annak idején. Az ELERI-nél leszek irattá­ros, egyelőre — mondta, s magyarázatul még hozzátette a legfontosabbat: — Kinyílik előttem a világ. Szabadjegyet kapok a Maiév­járatokra, azzal idővel az egész világot beutazhatom! S ami fő: még többet tanulha­tok. Fekete Gizella ÍSSH 0133—2651 <Monorl Hírlap) Gömbölyű, ezért elgurul... ... persze nem önszántából, a monori Marx-ligetben felállított gömb alakú mászóka, Nem először fordul elő, hogy nem épp apró „gyerekek" szórakozásból ledöntik a talpáról. De vajon meddig gurul még? (Aszódi László Antal felvétele) Incidens a váróteremben Szégyellt! magad, fiam! Egyszerű arcképvázlat Megszerette új otthonát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents