Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

PEST MEG YEt VILÁG PBOLETÁBJfll, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP FEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 4. SZÄM Ára: 1,80 forint 1987. JANUÄR 6., KEDD Munkásgyűlés a gödöllői Ganz Árammérőgyárban Stop a fegyelmezetlenségnek A tervváltozatokat társadalmi vitára bocsátják Tegnap munkásgyűlést tar­tottak a gödöllői Ganz Áram­mérőgyárban. Almássy Sán- dorné, a vállalati szakszer­vezeti bizottság titkára üd­vözölte a vendégeket: dr. Arató Andrást, a Szakszer­vezetek Pest Megyei Taná­csának vezető titkárát és dr. Zsiga Lászlót, a Gödöllő vá­rosi pártbizottság titkárát, va­lamint a vállalat vezetőit és több száz jelenlevő dolgozóját. Szabó István vezérigazgató az MSZMP novemberi ülésén hozott határozatokból a Ganz Árammérőgyárra háruló ten­nivalókat foglalta össze. Miként elmondta, az elmúlt évi eredményeikkel akár di­csekedni is lehetne, hiszen a hozzáadott értéket 25, a bruttó termelési értéket 11, a tőkés exportot 23 százalékkal növelték, csakhogy jól tud­ják: munkaszervezési és importkésedelmi okok miatta termelés nagyon egyenetlen volt a különböző időszakok­ban, s a munkaellátottság és a produkálás apályai, illetve dagályai olyan pluszráfordí­tásokat követeltek, amelyeket ebben az évben a vállalat már nem tudna elviselni. Még a tőle megszokottnál is keményebb hangot használt a vezérigazgató, amikor kije­lentette: az idén nem tűr el semmiféle fegyelmezetlensé­get'. Aki például szeszt hozna be a vállalat területére, vagy munkába jövet szeszes italt fo­gyasztana, számolhat az azon­nali elbocsátás büntetéssel, függetlenül attól, milyen be­osztásban dolgozik, s milyen érdemeket gyűjtött eddig. Kilátásba helyezte a vezér- igazgató azt is, hogy azokon a munkaterületeken, ahol a rugalmas munkaidő nem a vállalati érdekeket szolgálja, hanem a fegyelmezetlenség palástolására ad lehetőséget, ott ezt az időb-sosztási for­mát megszünteti. A vállalatnak sok év óta nem volt év elején olyan nagy rendelésállománya, mint jelenleg. Kiváltképp magas a tőkés megrendelés aránya, így tehát már az első ne­gyedévben is legalább idő­arányos termékkibocsátást kell produkálni. A Ganz Árammérőgyár idei tervének véglegesítésén most dolgoznak. Ennek oka az, hogy o vállalat új gyáregy­séggel bővült (Battonyán), saz így nyert kapacitástöbbletet a tervben szerepeltetni kell, hogy aztán a többváltozatos dokumentumot e hónap má­sodik felében társadalmi vi­tára bocsáthassák. Habár a Ganz Árammérő- gyárat a hatékonyan gazdál­kodó vállalatok közé sorol­ják, mégis ki merem jelen­teni: minden nagyobb esz­közráfordítás nélkül 20—25 százalékkal növelhetjük ered­ményeinket, ha gyökeresen megjavítjuk a minőséget, a munkaidő-kihasználást és a gazdálkodási fegyelmet — mondotta Szabó István ve­zérigazgató. Sződi Sándor pártbizottsági titkár felszólalásában a vál­lalat kommunistáinak a meg­növekedett felelősségét és példamutatásának fontossá­gát hangsúlyozta. Cs. S. Megkérdeztük a Csepel Autógyárban Miért maradt el? Évek óta hagyomány, hogy a Csepel Autógyárban az év első munkanapjának regge­lén munkásgyűlésre hívják össze a dolgozókat. Az idén hiába vártuk a meghívót. Fo­tós kollégánk hívatlanul is Szigetszentmiklóson járt, de az esemény valóban elma­radt. Halász Józseftől, a párt- bizottság titkárától kérdez­tük: miért? — Ügy döntöttünk, hogy több ezer embert nem hí­vunk össze január 2-án, ha­nem inkább kisebb csopor­tokban beszéljük meg az idei tennivalókat. E találkozók al­kalmat adnak a párbeszédre, a helyi feladatok részletesebb megvitatására. Talán így több dolgozó ismerheti meg a gyár programját, mondhat vé­leményt aktuális kérdésekben. — Volt már ilyen kiscso­portos találkozó? — Január második felétől kerül ezekre sor, amikor a vállalat idei tervét is megvi­tathatják a dolgozók. Ugyan­ebben az időszakban rendez­zük meg a pártnapot, ahol az ország, a megye iparának helyzetéről, benne a Csepel Autógyár szerepéről kapunk képet, valamint azokról az elvárásokról is, melyeket kollektívákkal szemben maszt a vezetés. F. E. tá­Dunakeszin készül A brokkoli gyorsan behozza a költséget Mirelit brokkoli készítésével bővíti tevékenységét a Duna­keszi Hűtőház. A karfiolhoz hasonló és a nyugat-európai piacon igen keresett zöldség feldolgozásához, az új mosó, előfőző és fagyasztó berende­zések beszerzéséhez 50 millió forintos beruházásra van szük­ség, amelyet részben bankhi­telből fedeznek. A brokkoli termesztésére hat mezőgazdasági nagyüzem­mel kötöttek megállapodást. Ezek a gazdaságok fantáziát látnak az új zöldségféle ter­mesztésében, azonban nincs benne tapasztalatuk. Ezért a gyár azzal sietett segítségük­re, hogy beszerezte számuk­ra az ezzel kapcsolatos doku­mentációt a Miskolci Hűtő­háztól, amely már régebben foglalkozik a brokkoli termel­tetésével. Tervek szerint idén már 40 vagon brokkolit dolgoznak fel a dunakeszi gyárban, s a fagyasztott zöldség zömét ex­portálják. A következő évben a termelést szeretnék megkét­szerezni, mert így a beruhá­zás költségei két-három éven belül megtérülhetnek. Adócsalás és más jövedelmek ajándékba nagyiparosoktól is, vagyona dollármilliókat tett ki.’ „Az aszkétának ki­kiáltott Hitler óriási összegeket kapott annak ellenére, hogy (2. OLDAL)-Arra lehetőség van, hogy a Benejtesxwes iiiernelt feladatokat időben április F. után és jó minőségben elvégzőket megfizessük, ám a tervezett 4,5 százalékos bérfejlesztést csak egy hónappal később hajthatjuk vegre. (3. OLDAL) m .-* _ rvfótfnlr „Sok helyütt már csak a ha- Ami U SMOmOK gyt>m£nyok erejével vegetál­mogott van mák a szabadidős művelődé­vé hiányzik a pénz.”, (5. OLDAL) flíirlrcnnrffráV __ „Az önvédelmi sportokat OiaksportKor manapság nem keli néP­áttorőházban szerűsíteni, az intézmény ideális körülményt biztosít a gyakorláshoz”. (7. OLDAL) „Mint a nyomozás so- Sxemuno rán kiderüit, a szoi­Walt Disney-kotef nőkről beszerzett pa­pírhoz az Alföldi Nyomdának nem volt megfelelő ra­gasztója”. (8. OLDAL) Várhatéan javul az ellátás Szerződés öt esztendőre Külkereskedelmi társaságot hozott létre az Autó- és Al­katrész-kereskedelmi Vállalat és a Mogürt Gépjármű Kül­kereskedelmi Vállalat. Az er-- ről szóló megállapodást hét­főn írták alá. A kát vállalat közölt eddig is szoros volt a kapcsolat, hi­szen a Mogürt által importált haszongépjárműveket, alkat­részeket az Autóker forgal­mazta1. Tavaly a Mogürt 28,5 milliárd forint értékű import­jának csaknem 35 százalékát az Autóker értékesítette. A társaság létrehozásával vár­hatóan javul majd az ellátás, mert egy helyütt bonyolódik a kül- és belkereskedelmi munka, kiküszöbölhetők lesz­nek a párhuzamosságok, s növekszik a munka hatékony­sága. A közös iroda eredményé­ben — illetve esetleges vesz­teségében — a két szerződő vállalat osztozik 50—50 szá­zalékban. Az aláírt szerződés öt évre szól. Horányban újfajta hajók készülnek Jó, ha híd van az orrán A Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat meg­szüntette tavaly a csak nyári hétvégeken üzemeltetett ma- josházi átkelést. Az idén vi­szont — Tököl és Százhalom­batta kezdeményezésére, egye­lőre ideiglenes jelleggel — kompjárat lesz az éveken át veszteségesen közlekedő, s ezért leállított rév helyett Mint Mátyás Lászlótól, a vállalat főmérnökétől megtud­tuk, az utasforgalom 400 ezer­rel, a szállítási árbevétel 3 millióval haladta meg az egy évvel korábbit, de mindkettő növekedése elmarad a terve­zettől. Ám a vállalat terve mégis teljesült, ezt az ipari termelés tette lehetővé. A ho- rányi hajóépítő üzemükben két esztendeje még csak 18,8, tavaly már a tervbe vett 19,3 helyett 21,4 millió forintot „kasszíroztak be”. S hogy miből? Túl saját ha­jóparkjuk tervszerű javításán és karbantartásán, négy új — Galga, Szürkő, Lepence, illet­ve Benta névre hallgató —, egyenként 45 személyes hajót építették. Ezek már forgalom­ba is álltak a határcsárdai, pócsmegyeri, alsógödi és kis­oroszi átkelésnél. A Novotrade Rt.. megrendelésére fejlesztet­ték ki és gyártottak egy úszó, szívó-kotró berendezést, mely még 20—25 méter mélyről is kitermelheti a kavicsot, ho­mokiszapot. Saját fejlesztésű, 20 szemé­lyes, mozgékony és szinte minden partszakaszon ponton nélkül is kikötni képes, le­ereszthető orrhidas, új átkelő- hajó prototípusa készült el. Olasz Lombardini motorral jár, mely a hasonlóknál keveseb­bet, óránként 3-4 liter gázola­jat fogyaszt. Az elképzelésük az, hogy a prototípus-vizsgá­latok lezárása után, még idén megkezdik a sorozatgyártást. Ha kapnak elegendő megren­delést, akár 10 ilyen kishajót is elkészíthetnek. A nagyobbik, 45 személyes típusból a mostani tárgyalá­sok alapján máris kettőnek az eladására számítanak. Szeret­nék még idén befejezni egy hidraulikus hajtású, szintén orrhidas, 38 személyes hajó- modell kifejlesztését, s terve­zik, hogy előrukkolnak egy másik újdonsággal is. Ez egy nagy teljesítményű (60-70 ton­nányi terhet szájilító, 220 kiló- wattos motorú), de a hason­lóknál egyszerűbb felépítésű átkelő komp lesz. Láhhajfásos Forma-1 Ecseren a Politoys Ipari Szövetkezet telepén új, minden bi­zonnyal nagy sikernek számító guruló játék gyártása kezdő­dött tavaly. A Formula versenyautókból tavaly tízezer került le a szerelőszalagról. Képünkön Molnár Mihályná és Veres Gáborné a kocsi orr-részét szereli a műanyag „szivarra” (Hancsovszki János felvétele) V alami kis pénz jutott fejlesztésre — in­kább: fejlesztgetés­re —, de korántsem any- nyi, amennyi indokolná a történteket. Az történt ugyanis, hogy a megye gépipari vállalatai a múlt évben január és szeptem­ber között az ipari átlag­nak majdnem a kétszere­sével tudták növelni ter­melésüket a tavalyelőtti hasonló időszakhoz képest. A 3,1 százalékos termelés- bővülés mögött érthetően a gyárak erősen eltérő tel­jesítménye áll — van, ahol csökkent az árukibocsátás, s lelni olyan helyet is, ahol nyolc százalék a gyara­podás —, abban azonban szinte nincs is kivétel, hogy arra támaszkodtak, ami megvan, ami rendelkezésre áll gépekben, berendezé­sekben. S mert ez volt a támasz, egyben a termelés- növekedés ténye tanúsítója annak is, hogy jelentős le­hetőségek rejlenek az ún. adott ipari potenciálban, azaz korántsem függvénye a jobb teljesítmény a több beruházásnak. Amivel nem azt mond­tuk, fölösleges a fejlesztési forint. Kellene, nagyon kel­lene. Mjég akkor is így van ez, ha tudjuk, tavalyelőtt meghaladta a három és fél milliárd forintot a megyé­ben az ipari beruházások értéke. S ez az összeg — ismerve a népgazdaság helyzetét — nem kezelhető csekélységként, bár főbb termelési területek közötti goszlásárói lehetne (kei­AMI MEGVAN lene) évek vitatkozni, hiszen óta irréálisan kevés jut a könnyűipari üzemek fejlesztésére. Helyeselve tehát azt a véleményt, ami szerint égető szüksége van a megye iparának nagyobb beruházási lehetőségekre, illő visszafogottsággal kér­dezzük meg: ami megvan, azzal nem lehetne értéke­sebbet, többet nyújtani a közös pénztár jelenlegi be­vételeinél ? A kérdést nem az téteti fel, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága november 19— 20-i ülése határozatában félreérthetetlen fogalmazás­ban olvasható: „... gondos­kodni kell arról, hogy a rendelkezésre álló terme­lési kapacitásokat a nép- gazdasági céljainknak meg­felelően maximálisan hasz­nosítsák.” Nem ez téteti fel a kérdést, hiszen — le­gyünk őszinték ■— ismert, sokszor ismételt feladat jo­gos megjelenése ez a hatá­rozatban, új benne annyi, hogy most bővült a maxi­mális kifejezéssel. A töp­rengést, a kérdés feletti tipródást a gyakorlat ta­pasztalatainak két csoport­ja indokolja. Az egyik: kevés helyen nem keresnek menedékei ma a kétségtelenül csekély beruházási lehetőségekben, mondván, amíg nem lesz több pénz, tőlük sém telik több. A másik csoportja a tapasztalátokpak: a megye iparában a legutóbbi há­rom évben 13 milliárd forintot meghaladó össze­get fordítottak beruházá­sokra, s ennek a nagy ha- lomnyi, sőt, hegynyi bankó­nak meglehetősen kevés a nyoma, a hatása a termelés­ben, a kivitelben, az áruk versenyképességének javí­tásában ... ! Magyarán és nyersen, arra a meghök­kentő következtetésre jut­hatunk a tapasztalatok, a tények segítségével, hogy nincsen szoros és közvet­len összefüggés az elkölt­hető több beruházási fo­rint és a termelési több­letek között. Sőt! Ismétlő­dő esetként találkozunk az­zal a feje tetejére állított helyzettel — mint például az idén a megye iparában —, amelyben az elkészült fejlesztésnek riadt kapko­dással keresik a munkát, a feladatot azok a veze­tők, akik a beruházás meg­kezdésekor szinte mindent rózsaszínben láttak. Újabb szálacskát fűzve az előbbiekhez: nem rej- lik-e valamilyen veszedel­mes látáscsökkenés abban a magatartásban, amelynek megtestesítői új és újabb eszközökben vélik felfedez­ni a holtpontról való el­mozdulás lehetőségét, s ugyanakkor nem veszik észre — nem akarják ész­revenni? —, hogy eszten­dők óta nincsen haladás a műszakszámok változásá­ban? ! Nem hogy látás- csökkenésről, hanem egye­nesen vakságról kell szól­M nunk a jelenlegi műszak­szám — 1,38 — ismereté­ben. Mert hiszen mi más lenne, ha nem vakság, ész­revétlenül hagyni, hogy meglevő, termelésre fog­ható eszközeink a rendel­kezésünkre álló időnek több, mint a felében(!) tét­lenül állnak? ! | egelőzve az olvasó fej- csóválását, az újság­író tudja, hogy a megye iparának jó néhány üzemében — a papíripar­ban, a textiliparban, az építőanyag-iparban, az élel­miszeriparban — ennél magasabb a műszakszám, de döntően a technológia, s nem az eszközkihasználás szorgalmazása következté­ben. Azt is tudja viszont, hogy seregnyi helyen — és elsőként a gépiparban, azaz döntőnek ítélhető terüle­ten, s azon belül a megyé­ben nagy szerepet játszó műszeriparban — a napi átlagos egy és negyed mű­szak sem jön össze. A miért nem kérdésre az az első válasz, hogy nincsen elég ember. S az új eszközök kezelésére egyszeriben len­ne? Vánnak azután továb­bi válaszok (indokok) is, ám ahogyan az első, az utána következőek sem meggyőzőek. Sem az ipar, sem általában a népgazda­sági ágazatok bármelyike, nem tanulta meg becsülni azt, ami már megvan, ami a rendelkezésünkre áll. S még a beruházási pénz­szűke sem kényszerítette ki ezt. Akkor tehát valóban nincsenek tartalékok?! Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents